Halljuk a juhok Pásztorát?
“A békesség Istene pedig, aki örök szövetség vére által felhozta a halálból a juhok nagy pásztorát, Jézust, a mi Urunkat, tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálva bennünk, ami kedves előtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen”. (Zsid 13, 20)
Az lehet, hogy az ateizmus ma már nem olyan formában jelenik meg mint egykor volt, de a gyakorlatban még mindig nem kevésbé aktív. Az emberek nem szállnak szembe Istennek, hanem úgy élnek, mintha nem is létezne. Ez a viselkedés egy szóval van meghatározva a Bibliában : gonoszság. Ez azt jelenti, hogy mindenben figyelmen kívül hagyod Istent gyakorlatilag, kiűzöd a gondolataidból, nem imádkozol és nem figyelsz a jó és a rossz elválasztására a lelkedben és nincs felismerésére hajlamod, hogy mi az Isten akarata, tehát elismered szavakkal Istent és Jézus Krisztust de megveted Őt és Szavát, mert nincs meg benned az Isten szeretete. Ez azzal is fejeződik ki, hogy ha valaki neked szól és Isten igéjét ismerteti, elutasítod, mert tulságosan közömbös vagy naivnak tartod a modern korban a tiszta igét, mert úgy gondolod, hogy az idők megváltoztak. A mesterséges intelligencia korának hajnalát éljük, arra is következdhetünk, hogy Isten ha van is, megengedte az emberiségnek, hogy mindent amit csak lehet felcserélje gépekre és szabaddá tegye úgy a fizikai mint a gondolkodását. De az ember nem tud mit kezdeni a szabadságában. Vagyis tud, de ha nincs benne Istenfélelem csak a bűnei lajstromát növeli, mert ezzel vagy azzal telik meg, mert nem lehet üres a lelke. A végeredmény az, hogy Istent alkot magának, aki mindenre rábólint amit az ember alkot vagy eltervezett.
Kedves keresztény barátaink, mi is azt kockáztatjuk, hogy ebbe a gonoszságba vonzódunk, ha elhatároljuk magunkat Istentől. A szentségtelenség olyan, mint egy alapvető bűn (Róma 1:18), amely egész életünkre kihat.
“ …mert bár Istent megismerték, mégsem dicsőítették Istenként, és hálát sem adtak neki, hanem gondolkozásuk hiábavalóvá lett, és értetlen szívük megsötétedett. Magukat bölcseknek vallva balgává lettek,..” (Róm 1, 21). Az emberi gőg és magabiztosság vezérli életüket, Istent megismervén, de Szelleme idegen szàmukra. Azért aki Istent és Pásztorát Jézus Krisztust szereti, annak jegyeit hordja, ami éppen a büszkeség a gőg ellenkezője, a jámborság az igazi szellemi élet alapja. Ez az Úrral való kapcsolat fenntartása azáltal, hogy hallgatunk rá és bízunk benne. Az istenfélelemnek van egy közösségi oldala is, amikor más hívőkkel összegyűlünk imádkozni, Bibliát olvasni vagy Istent imádni. A jámborság elválaszthatatlanul összefügg a hittel és Isten iránti tiszteletünkkel. De hiába mindennek ha kétlelkűség uralkodik rajtunk, bennünk. “Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak”. (Mt 6, 24). Ezért nem szolgál Istennek az akinek lelke meghasonult.
Aki szereti Istent, azt Jézus a mi Urunk készségessé teszi minden jóra, elsősorban megszabadít a bűntől és megformálja edényünket, hogy alkalmasak legyünk nem csak szóval hanem tettekkel is cselekedni akaratát. Ez nem nehéz ha az ember szelleme nem ellenkezik, és nem akar embereknek megfelelni, hanem úgy él ahogy Isten irányítja életét minden következményeivel együtt. Isten bölcsebb minden embernél és ha azt felismerjük, akkor biztosan azt fogjuk mondani magunkban “ de ne az én akaratom hanem a tiéd legyen meg”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése