4Ezra.4. fejezet.

 4Ezra.4

[1] Ezután az angyal, aki hozzám küldetett, akinek neve Uriel, válaszolt

[2] és mondta nekem, "A te gondolkodásod teljesen félreérti ezt a világot, és azt hiszed, megértheted a Magasságos útjait?"

[3] Akkor ezt mondtam: "Igen, uram." És ő válaszolt nekem, "Azért küldtek, hogy megmutassak neked három utat/irányt, és hogy eléd adjak három kérdést.

[4] Ha egyet megfejtesz közülük, én is megmutatom azt az utat, amit látni kívánsz, és megtanítalak, miért gonosz a szív."

[5] És mondtam: „Beszélj, uram." És így szólt, „Menj, mérd meg nekem a tűz súlyát, vagy mérd meg a szelek mennyiségét, vagy hozd vissza az elmúlt napokat."

[6] Én válaszoltam, mondván, „Kicsoda tudná ezeket megtenni, amiket kérsz tőlem?"

[7] És ő ezt mondta, „Ha azt kérdeztem volna tőled: hány lakhely van a tenger szívében, vagy hány patak folyik a mélység forrásából, vagy hány folyam árad az égbolt fölött, vagy hol van a pokol kijárata, vagy melyik a paradicsom bejárata –

[8] talán így válaszoltál volna: Sosem jártam a mélységekben, sem a pokolban még nem voltam, sem a mennybe nem emelkedtem még fel.

[9] De én csak a tűzről, a szélről és a napokról kérdeztelek, olyan dolgokról, melyeket ismersz, és amelyek nélkül nem is élhetnél, mégsem adtál feleletet róluk!"

[10] És ezt mondta, "Nem érted azokat a dolgokat sem, amelyek között felnőttél;

[11] hogyan foghatná fel elméd a Magasságos útjait? És olyasvalaki, akit már megrontott ez a romlott világ, hogyan érthetné meg a romlatlanságot?" Amikor ezt hallottam, arcomra estem

[12] és mondtam neki, "Jobb volna nekünk, ha nem is volnánk itt, mint hogy itt élünk istentelenségben, és szenvedünk és nem értjük, miért."

[13] És válaszolt nekem, mondván, "Jártam egy erdőben, és a fák egy tervet készítettek

[14] és mondták, 'Jöjj, engedj járni minket és háborúzunk a tengerrel, hogy visszahúzódjon előttünk, és mi még több erdőt alapíthassunk.'

[15] És ugyanígy a tenger hullámai is tervet készítettek és mondták, 'Jöjj, engedj felkelni minket, hogy legyőzzük a szárazföld erdőit, és még több területet szerezzünk magunknak.'

[16] De az erdő terve hiábavalóság volt, mert jött a tűz és felemésztette;

[17] ugyanígy a tenger hullámainak terve is, mert a homok erősen ellenállt és megállította azokat.

[18] Ha most te bíró volnál közöttük, melyiknek adnál igazat és melyiket ítélnéd el?"

[19] Én válaszoltam, mondván, „Mindkettő ostoba tervet eszelt ki, mert a föld az erdőnek van fenntartva, és a tenger az ő helyére van helyezve, hogy ott hordozza hullámait."

[20] Válaszolt nekem és mondta, „Helyesen ítéltél, de miért nem teszel így a saját ügyedben is?

[21] Mert ahogyan a föld az erdőé és a hullámok a tengeréi, úgy a földnek lakosai csak azt érthetik, ami a földön van, és aki odafönt a mennyben van, az értheti azt, ami a mennyek magasában van."

[22] Akkor válaszoltam és mondtam, „Könyörgöm, uram, miért lettem én felruházva az értelem 

képességével?

[23] Mivel én nem a magasság dolgairól tudakozódom, hanem a mindennap tapasztalt dolgaink felől: miért lett Izrael átadva a pogányoknak szégyenszemre; miért lett szeretett néped istentelen törzseknek adva, és apáink törvénye erőtlenné lett és az írott szövetség nem létezik többé;

[24] és miért távozunk a világból úgy, mint a sáskák, és életünk olyan akár a köd, és nem vagyunk kegyelemre méltóak.

[25] Mit fog tenni ő az ő nevéért, amelyről hívatunk? Ezekről a dolgokról kérdeztelek."

[26] Válaszolt nekem és mondta, „Ha élsz még, látni fogod, és ha sokáig élsz, gyakran csodálkozol majd, mert a korszak sebesen rohan a vég felé.

[27] Mert ez a kor nem fogja tudni meghozni a megígért dolgokat az igazaknak a kitűzött időben, mert ez a korszak telve van szomorúsággal és erőtlenséggel.

[28] Mert a gonosz, amelyről kérdeztél, már el van vetve, de az aratás még hátra van.

[29] Ha azért azt, amit elvetettek nem aratják le, és ha a hely, ahová a gonoszt elvetették nem tűnik el, akkor nem jön el annak a mezőnek az ideje, ahol a jó lett elvetve.

[30] Mert a gonoszság magvának egy szeme el lett vetve Ádám szívében a kezdetektől, és mily sok istentelenséget okozott mostanáig, és fog még okozni ezután, amíg eljön a cséplés ideje!

[31] Gondold el tehát, mennyi istentelen gyümölcsöt hozott egy szemernyi gonosz mag.

[32] Amikor pedig számolatlanul vettetik majd nagycsomó mag, milyen hatalmas szérüskertet töltenek majd meg!"

[33] Ezután válaszoltam és mondtam, „Mennyi idő még, és mikor lesznek meg ezek a dolgok? Miért oly rövidek és gonoszak a mi éveink?"

[34] Válaszolt nekem és mondta, „Ne siettesd jobban, mint a Magasságos, mert a te sürgetésed saját magadért van, de a Magasságos sokak miatt sietteti az időt.

[35] Nem kérdezősködnek-e az igazak lelkei az ő kamráikban ezekről a dolgokról, mondván: 'Mennyi ideig kell még itt maradnunk? És mikor jön el a mi jutalmunk aratása?'

[36] És Jeremiél, az arkangyal válaszolt nekik és mondta, 'Amikor a hozzátok hasonlók száma betelik; mert ő lemérte mérlegen a korszakot,

[37] és megmérte az időket mérőrúddal, és megszámlálta az időket számuk szerint; és nem fogja kimozdítani vagy felkelteni őket, amíg az a mérték betelik.'"

[38] Ezután válaszoltam és mondtam, „Ó legfelsőbb Úr, mindannyian telve vagyunk istentelenséggel.

[39] És talán mi miattunk van késleltetve az igazak cséplésének ideje – a föld lakosainak bűnei miatt."

[40] Válaszolt nekem és mondta, „Menj, és kérdezz meg egy asszonyt, aki gyermekkel viselős, hogy vissza tudná-e tartani méhében a gyermeket, ha egyszer letelik az ő kilenc hónapja."

[41] És mondtam, „Nem, uram, nem tudná." És ő mondta nekem, „A Hádesban a lelkek kamrái olyanok, mint az anyaméh.

[42] Mert ahogy a vajúdó asszony igyekszik, hogy mielőbb megszabaduljon a szülési fájdalmaktól, éppúgy ezek a helyek is sietnek visszaadni mindazt, amik nekik adattak a kezdetektől.

[43] Azután a dolgok, amelyeket látni vágysz, feltárulnak neked."

[44] Én válaszoltam és mondtam, „Ha kedves vagyok szemeid előtt, és ha lehetséges, és ha érdemes vagyok rá,

[45] mutasd meg nekem ezt is: hogy több idő van-e hátra, mint amennyi elmúlt, vagy számunkra a nagyobb rész már eltelt.

[46] Mert ismerem azt, ami elmúlt, de azt nem tudom, mi következik."

[47] És mondta, „Állj a jobb oldalamra, és megmutatom neked egy példázat értelmét."

[48] Így hát mellé álltam és figyeltem, és megpillantottam egy lángoló kemencét előttem, és amikor a lángok kialudtak, odatekintettem és láttam, hogy füst maradt utánuk.

[49] És ezután egy vízzel teli felhő jött elém és lezúdult a heves és viharos eső, és amikor a zivatar elvonult, esőcseppek maradtak utána a felhőben.

[50] És mondta, „Jól figyeld meg ezt; mert ahogy az eső több, mint a cseppek, és a tűz hatalmasabb, mint a füst, úgy az elmúlt idők is sokkal nagyobbak voltak; de a cseppek és a füst megmaradt."

[51] Akkor imádkoztam és szóltam, „Gondolod, hogy én megérem azokat a napokat? Vagy kicsoda lesz életben azokban a napokban?"

[52] Ő válaszolt nekem és mondta, „A jeleket illetően, amikről kérdeztél engem, részben válaszoltam; de nem azért küldettem, hogy

 az életedről beszéljek neked, mert azt nem ismerem."