Egy részlet, Ted Kereshe a Peremvilág c. könyvéből.
www.luciferzum.hu
Lássuk csak. Többféle helyzet lehetséges. Ezek ugyebár minden esetben tragédiák. Abban térnek el leginkább egymástól, hogy egyes emberekkel (gyerekekkel), családokkal, kisebb vagy nagyobb csoportokkal, vagy akár népekkel, nemzetekkel, fajokkal történnek-e meg. Vegyük először a személyes tragédiákat. Hogyan hagyhatja Isten, hogy például egy kisgyermek rákban veszítse el életét? Hogyan hagyhatja, hogy elárvuljon, hogy utcára kerüljön? Hogy éhezzen, naponta verést, kínzást kapjon, rabszolgaként használják a legmocskosabb célokra is. Hogyan tehet ilyet egy jóságos Isten? Igen. Érthető, hogy az emberek erre nem tudnak választadni. Sokszor még azok sem, akik hirdetik az Isten szeretetét és jóságát. Ezt szinte lehetetlen megmagyarázni. De csak szinte. Addig lehetetlen, ameddig az ember nem hajlandó egy szélesebb perspektívából szemlélni az őt körülvevő valóságot.
Addig lehetetlen, ameddig úgy gondolja, hogy ennyi a világ és ennyi az élet, amennyit véges érzékeivel képes felfogni és megérteni. Ha azonban elfogadjuk azt, hogy ez a világ esik a legtávolabb attól, ami a valóság, akkor képesek leszünk egy teljesen új és más szempontok szerinti megvilágításba helyezni ugyanazokat az eseményeket, amelyeket eddig egyértelmű tragédiaként és igazságtalanságként éltünk meg. Nézzünk egy egyszerű és konkrét példát. Egy ártatlan kisgyermeket elüt egy részeg sofőr, a gyerek meghal. Tragédia. Kinek ártott ő? Szenvednek a szülők, és valóban, borzalmas veszteség ez, nagyon nehezen feldolgozható. Az embernek ha volt is hite, az megrendül. A szíve bosszúért kiált. Mindenki retteg attól, hogy a hite így legyen próbára téve, de az igazi hit az, amely a nehéz időkben is hit marad. Hiszen egy könnyű és gondtalan életben nem nehéz hívőként élni. Ha pedig nincs hite az ilyen tragédiát átélő embernek, hát ettől nem is nagyon lesz. Bár, előfordulhat ellenkező példa is. A tragédiákat átélő emberekkel sem véletlenül történik az ami. Tehát, hogyan hagyhatta ezt az Isten? Ha az ilyen esetet átélő ember egyszer csak megbizonyosodna arról, hogy a gyermeke a baleset kapcsán nem, hogy nem halt meg, hanem egy sokkal jobb és kellemesebb helyre került, ahol csupa jó, béke, szeretet és biztonság veszi őt körül. Ahol nincs semmi rossz, nélkülözés, fájdalom, harag, gyűlölet, kétség, stb. Ahonnan a gyermek ha megtehetné, és visszatérhetne elveszített szüleihez, akkor sem jutna esze ágába se visszatérni. Tehát ha bizonyosan tudnák, hogy egy ilyen helyre került, vajon akkor is gonoszságnak és igazságtalanságnak éreznék az esetet? Ha igen, akkor az kizárólag a saját önzésük és az ebből fakadó veszteségérzetük eredménye lehet csak. Erről pedig nem Isten tehet. Hiszen a gyermek nem az ő tulajdonuk, bármenynyire is annak érezték őt egykor. Ha valaki igazán hisz Istenben, és mégis megtörténik vele, illetve gyermekével egy ilyen tragédia, az olyan vigaszra lel Isten által, amelyet egy hit nélkül élő ember nem remélhet. Nem azért, mert Isten jobban szereti a hívő embert, nem. Azért, mert a hívő ember magához engedi Isten vigaszát. Megnyitja magát az Úrnak, nem zárkózik düh és gyűlöletpáncél mögé, és ezáltal az Úr meg tudja mutatni neki, sőt, akár egy álom során össze is vezetheti a két lelket, hogy beszélhessenek egymással. A biológiai szülő így megnyugodhat és vigaszra lel, mert megérti, hogy a gyermek él, ráadásul egy sokkal szebb és jobb világban. Így sokkal könnyebb lesz elviselni a veszteséget, amelyet érez. De ezt a támaszt, csak a hívő lélek kaphatja meg Istentől. Az jó kérdés, hogy miért kapnak hát oly kevesen ilyen mértékű segítséget Istentől? Azért, mert ennyien hisznek valójában Őbenne. Van itt azonban még egy érdekes tényállás is, amely kifejezetten a hit nélkül élőknek lehet mélyen elgondolkodtató. Konkrétan az, hogy ha tegyük fel egy ilyen tragikus esetb ekövetkezik, az ember pedig a haját tépi, őrjöng, megőrül a fájdalomtól, elátkoz mindent és mindenkit, attól vajon kevésbé fog szenvedni? Jobb lesz neki? Tegyük fel, hogy Isten nem létezik! Nyilvánvaló baromság, de csak úgy elmélet szintjén tegyük fel! Ez esetben az igazság az, hogy a természet az isten, az embernek egy élete van, véletlenszerűen születik oda, ahova, azt tesz életében, amit akar, mindegy, mert egyszer él azután annyi, volt-nincs, szóval mondjuk egy ilyen anarchia uralkodik az univerzumban. Ennek ellenére vannak Istenben hívő szelíd lelkek, akik ez esetben ugye tévednek. Mégis hiszik azt, hogy gyermekük Isten mellett van, egy szebb és jobb világban, és mivel így hiszik, függetlenül attól, hogy a tárgyalt esetben ők azok, akik tévednek, mégis sokkal jobban képesek átvészelni ezt a sokkot, kevesebb szenvedéssel, több bizalommal és megnyugvással. Akkor kiknek a jobb, vagy kevésbé rosszabb? Még abban az esetben is egyértelműen a hívőknek, ha tévednek. Ráadásul nem is tévednek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése