Nem gondolhatjátok komolyan!?

 Nem gondolhatjátok komolyan!?

Aki folyamatosan olvassa a Bibliat, ismeri a tartalmát és nem alakít magában egy egyéni cenzúrát az Isten Szellemével szemben, az előbb utóbb felismerésre tér. Ezt más szavakkal írja az evangélium például “ aki keres az talál”. Az alábbiak ezen meglátásomon alapszik, ugyanis mindig az ember gondolatai hozzák meg a gyümölcsöt, vagyis a gondolkozásait követik a tettek a viselkedések az erények gonoszságok és nemtörődömségek. A jó tettek, amik Istentől valók, tehát zöld utat adnak Isten jóakaratának. Kinek szolgál a mi szellemünk, kinek az ihletése dominál az életünkben. Hiszen a választottak is élhetnek tévedésben. Döntsétek el mi a jó és mi a rossz. De felhívom a figyelmet, hogy nem szándékom a meggyőzés. Talán a szó jogán írom ezeket a sorokat. 

 „Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Máté 7,14)

 Talán azt mondjuk magunkban, hogy ez a téma egy lerágott csont. Én ezt nem így gondolom. A Szent Szellem keresi minduntalan az Isten gyermekeit, kit hol találja meg, talán a kocsmában vagy a parlamentben, vagy éppen öngyilkosságra készülőt vagy szent életet élő papot, aki hamis hitre tanítottak stb. 

Ugye senki sem gondolja komolyan azt , hogy nagyjából két és fél milliárd keresztény– vagy legyen csak a fele, ha túlzónak tartod a számot – „kevés” lenne? Hogy ők lennének azok a „kevesek, akik megtalálják azt”? A valaha élt és ma élő keresztények jelentős részét képezik az elmúlt majd két évezred emberiségének, így ha a keresztényekre nem állna a fenti ige , akkor nem lehetne kijelenteni azt. Úgy értem tehát, hogy ezen ige alapján a kevesek, akik megtalálják a szoros kaput és a keskeny útat kizárt, hogy a keresztények lennének. Hiszen ők sokan vannak és voltak. A kereszténység egy gigászi tömeg és bizony a széles út egyik leginkább reprezentatív sávja! A legszélesebb! Sokan jártak járnak azon, igen sokan. „Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak .” Persze elismerem, ez is relatív. Mert mihez képest sok a sok vagy kevés a kevés ugyebár? Amúgy ez az elnevezés, akárhogy is vesszük egy gyűjtő tégely, ami összefoglalja a jót a rosszal, de a fontos az ki a feje ha test a kereszténység. Ugyanis az apostolok tanítása főleg Pál apostol Krisztus testérôl ír akinek a feje Ő maga Krisztus. A kereszténység lenne a Krisztus teste? Minden csak nem az. 

  Az egyes keresztény szekták, gyülekezetek nyilván úgy gondolják, hogy ők a kevesek a sok mindenféle egyéb nézethez képest. Ez igaz is bizonyos szempontból, a keresztény az keresztény, hiszen legyen ilyen vagy olyan, mind egységesen kereszténynek vallja magát. A kereszténység pedig mint világnézet és a legnagyobb tömeg bázissal bíró világvallás ma a föld lakott részének kétharmadán jelen van, mi több, dominánsan van jelen! Így már kicsit más a dolog vetülete meglátásom szerint. Könnyen el tudom képzelni , sőt, szívből hiszem, hogy a Mt. 24:24 és a Mk.13:22-ben említett elhitetett (becsapott, megvezetett) választottak leginkább éppen a keresztény tömegekből kerülnek ki. - “Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.” Hiszen Sátán (és nem pedig az Úristen, Krisztus) éppen ezért, ennek okán hívta létjogosultságra a kereszténységet. Hogy azok, akik még látják Krisztust, végül azok is eltévedjenek, elveszszenek a hamis keresztény tanok szövevényes dzsungelében. Egy muszlimra, hindura vagy buddhistára igaz a „becsapott” jelző, ám a meghívott már nem, hiszen ezek alig, vagy egyáltalán nem foglalkoznak Krisztussal . A keresztények azonban annál inkább meghívottak, hiszen ők valamilyen – bár mindenképpen hamis – módon, viszont általánosan véleményt formálnak az Úrról . Ennek okán rájuk feltétlenül érvényes a „meghívott” jelző is. Ők a balgák, akiknek nincs a lámpásában olaj. (Máté 25 fejezet). Visszatérve tehát a tapasztalataimhoz, az ember itt, e világon nem a maga ura ez biztos! Ha a szellemi vezetése, -amelyet pedig egyértelműen Isten, az Úr ad /rendel mellé– egy adott tartalmat nemkívánatosnak ítél meg (szellemi cenzúrája), akkor emberünket taszítani fogja az adott tartalom. A démon pedig nem akar lebukni és nem is fog az Úr segítsége nélkül. Már csak az a kérdés, hogy kit segít az Úr és kit nem? Illetve az, hogy kit mihez segít hozzá, vagyis milyen sorsra szánja az adott embert, hogy tökéletesen egyértelmű legyek. Ha tehát valaki szellemi csőlátással bír, az jó eséllyel bajban van. Az efézusi gyülekezethez így ír Pál apostol.k:

“Ti­te­ket is meg­ele­ve­ní­tett, akik ha­lot­tak vol­ta­tok vét­ke­i­tek és bű­ne­i­tek mi­att, me­lyek­ben jár­ta­tok egy­kor e vi­lág­nak meg­fe­le­lő­en a le­ve­gő­be­li ha­tal­mas­ság fe­je­del­me sze­rint, ama lé­lek sze­rint, amely most az en­ge­det­len­ség fi­a­i­ban mun­kál­ko­dik. Egy­kor mi mind­nyá­jan ezek kö­zött for­go­lód­tunk, kö­vet­ve tes­tünk kí­ván­sá­ga­it, cse­le­ked­ve a test és a gon­do­la­tok aka­ra­tát, és ter­mé­szet sze­rint a ha­rag fiai vol­tunk, mint má­sok is. De az ir­ga­lom­ban gaz­dag Is­ten az ő nagy sze­re­te­te ál­tal, amellyel min­ket sze­re­tett, min­ket, akik ha­lot­tak vol­tunk vét­ke­ink­ben, Krisz­tus­sal együtt meg­ele­ve­ní­tett – ke­gye­lem­ből van üd­vös­sé­ge­tek –, és vele együtt fel­tá­masz­tott, és vele együtt ül­te­tett a mennyek­be Krisz­tus Jé­zus­ban, (Ef 2, 1-5).

 Máté evangéliumában pedig kivehető Isten munkája vagyis az Atya szeretetének gondviselése az övéi iránt. Konkrét példát mutat vagyis hasonlatban mondja Krisztus a hamis papoknak, hogy semmi remény nincs azoknak akikben nincs Isten szelleme. Azokat nem ültette a mennyekbe Krisztussal. Hogyan lehetséges ezt elérni? Sehogy, ez Isten szuverén munkája a lelkekkel. Mi csak engedelmességgel és nyítottsággal higgyünk amit Isten a szívünkhöz szól. Biztos vagyok abban, hogy senki nem vész el akit az Atya ültetett - ke­gye­lem­ből van üd­vös­sé­ge­tek –, és vele együtt fel­tá­masz­tott, és vele együtt ül­te­tett a mennyek­be Krisz­tus Jé­zus­ban.  

“Ő pedig így válaszolt: Minden palántát kiszaggatnak, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett.” (Mt 15, 13). Ez egy vízválasztó komoly tény, hogy valaki azt gondolja magáról, hogy valamit ér Isten előtt a jó tetteivel. Ha nincs az Úrnak áldása felette, ne kételkedjen abban, hogy hamis tudásával Istent szolgálja.

 “Ak­kor oda­men­tek hoz­zá a ta­nít­vá­nyai, és ezt mond­ták neki: Tu­dod, hogy ez a be­széd meg­bot­rán­koz­tat­ta a fa­ri­ze­u­so­kat? Ő pe­dig így vá­la­szolt: Min­den pa­lán­tát ki­szag­gat­nak, ame­lyet nem az én mennyei Atyám ül­te­tett. Hagy­já­tok őket, vak lé­tük­re vi­lág­ta­la­no­kat ve­zet­nek. Ha pe­dig vak ve­ze­ti a vi­lág­ta­lant, mind a ket­ten a ve­rem­be es­nek.” (Mt 15, 12-13).