“És Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4, 7).
Én például nagyon kíváncsi ember vagyok. Igazából szeretném tudni, hogy mit és mit nem őriz meg Isten Jézus Krisztusban. Az embernek naponta vannak ezer és ezer gondolatai és számos szükségletei. De ezek a mindennapi dolgainkhoz tartoznak. De ebben az igében az én véleményem szerint, nem a mindennapi foglalatosságok gondolatairól beszél. Hiszen konkrétan Jézus Krisztusban való őrzőről van szó. Vagyis mindent amit Jézus Krisztusban gondolkodunk az meg van őrizve. Tudja e az ember ezt kontrollálni? Tudja e a napi ezer gondolatait legalább egy kis mértékben megőrizni? Nem hiszem, hogy tudja. De az Úr a Mindenható JEHOVA , minden gondolatunkat ismeri, de van egy fontos tény, hogy Isten az Atya a bűnt már nem látja azokban akik Krisztusban vannak. Az Isten kegyelme akit elért, és kegyelemből megmenekült, annak a gondolatai szűrve vannak, nem jutnak el a Szent Istenhez, de mondhatjuk, hogy az Atyához, mert aki ismeri Istent az tudja, hogy Isten Szent Szellemében, vagyis annak a Krisztus vére által üdvösségre jutott, megmenekült a haláltól a szelleme már nem vétkezik, az Úr szeme előtt van. Isten szent szeme nem látja az üdvözült hibáit, ugyanis Krisztus vére védi őt ahogy Izraelt Egyiptomban, de ha vétkezik is, mert testben vagyunk, Isten bölcsessége által van Egy valaki Jézus Krisztus ( Joshua Jahve) aki az Atya előtt mindig közbenjár, de nem utolsó sorban a szeretet Isten iránt aki Jézus Krisztus, a Szent Szellem által van boldogságunk és reményünk az üdvösségre. Hiszen az üdvözülteknek is lehetnek rosszindulatú gondolatai, mert a régi ádámi természete hátráltatja a szellemi gondolkodásban. Ez egy kettős természet. Sokan azon buknak el, mert nagy jelentőséget tanúsítanak annak, hogy mindig szent életet kellene élniük. Kellene, de vannak természetbeni akadályok, de sok a félreértés ebben a dologban. Az a bukás ebben, ha nem Istentől van akkor csak gyötrelem és képmutatás lesz. Hiszen ha tudjuk, hogy Isten előtt mint nyitott könyv vagyunk, akkor miért kell titkolni előtte bármit. Aki ezt felismeri biztosan megtér bűneikből. Vagyis ismerjük be saját tehetetlenségünket, és ismerjük el, hogy mindent amit csinálunk, gondolunk az nem tőlünk van. De a mi dolgunk a az alázatos engedelmesség Isten iránt ha ez jelen van. Ha ezt nem ismerjük fel akkor a saját egónk rabjai vagyunk. Erre Isten jóságos kegyelme szükséges.
Na de mindezekre Isten Szelleme ad pecsétet ha bennünk megtaláltatik az a mag ami még a világ teremtésétől el volt vetve. Nem csak Ábrahám magjára gondolok. Látszólag igazából Ábrahám magjából valók a világ teremtésétől fogva öröklik Isten királyságát, de akik még a világ teremtése előtt voltak kiválasztva, szerintem Krisztus magjai, vagyis már az Ige Isten kebelén nyugodott már akkor is volt élet Benne nem csak önmagában. El sem tudom képzelni, hogy a teremtés előtt nem volt világ. De lehet, hogy tévedek. De Isten örök, tehát mindig is volt valami amit nem ismerünk.
De ez egy kifürkészhetetlen téma, mert Isten nem nyitotta meg előttünk, legalábbis nem nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése