Már nem vagy a bűn rabja, ha hiszel Isten Fiában.
“Azt mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek, hanem gyámok és gondviselők alatt van az apja által előre meghatározott ideig.
Így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaként.
Amikor azonban eljött az idő teljessége, elküldte Isten az ő Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.
Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a szívünkbe, aki ezt kiáltja: Abbá, Atya! Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.” (Gal 4, 1-6).
Ha egy üdvözült Isten gyermeke szolgál, ez azt jelenti, hogy Krisztus rabja, azt teszi amit az Ura mond. Talán ellentmond a fentiekben leírt igének. De a fenti igék arra adnak megértést, hogy a világban rabszolgája volt a bűnnek, az alatt vajúdik az ember ameddig Isten fel nem szabadítja, vagyis Krisztus vére által ki vásárolta a világ másik urától aki nem más mint a sátán. Nagyon sok fiatal akik elhitték Isten üdvös igéjét, hisznek Isten Fiának, első örömükben munkához látnak, hogy szolgálják az Urat. Ez talán lelkesítő egyben, de van egy szépséghibája. Ha egy lélek újjászületik a Szent Szellem által, az ige szerint még csecsemő, ahogy az a testi életben is így van. Egy csecsemő nem szolga hanem fiú vagy lány, gyermek aki örökös, tehát örökli mindazt ami az Atyáé. Tej az eledele, azon a táplálékon nem lehet teljes erőben szolgálni mint az aki a feladatát el tudná végezni. Vállalni tudja oktalanúl, de elvégezni nem tudja, ahogy ez kívánatos lenne az Úrban. Az ige is alátámassza ezt a tényt, hogy Istennek rengeteg gyermeke van, de igazságban szolgálója aki tényleg azt teszi amit az Ura mond, az nagyon kevés. “ Akkor azt mondta tanítványainak: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” (Mt 9, 37).
Igazából a rabszolga nem tudja mit gondol az ura. De Krisztus rabszolgája az fiú is egyben, tehát szabad és van bejárása az atyai házba. Vele közösségben van, ismeri őt, ismeri gondolatait, lesi kéréseit vagyis mindazt amivel meg akarja bízni a fiát az apja, hogy megtegye amit kér. De a fiú ismerve az atyát nem parancsra vár hanem megbeszéli vele a terveket.
Ezt láthatjuk az átváltozás hegyén, hogy az Úr egyenrangú társ Mózessel és Illéssel. Beszélgetnek a jövő történéseiről.
“Hat nap múlva Jézus magához vette Pétert, Jakabot és annak testvérét, Jánost, és felvitte őket magukban egy magas hegyre.
És elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig fehér lett, mint a fényesség. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele.”(Mt 17, 1-2).
Ez a két kimagasló próféta, akik elvégezték az Úr által kijelölt szolgálatukat, most megkapták azt a dicső helyet ahol az Úrral vannak együtt. De nem csak a neves szolgák, hanem az Atya minden egyes örökösei, akik öröklik a mennyeknek országát, akik névtelenek ebben a világban vagy akár melyik testvér akinek különböző kapott talentuma van, oda kerül ahová Isten dicsősége ragyog, azok meglátják Istent.
“Úgy, amint te elküldtél engem a világba, én is elküldtem őket a világba. Én odaszentelem magamat értük, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik majd az ő beszédükre hisznek bennem, hogy mindnyájan egyek legyenek, Atyám, mint te énbennem, és én tebenned, ők pedig mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: Én őbennük, és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és úgy szeretted őket, amint engem szerettél”. (Jn 17, 18-22).
Lehet ennél nagyobb öröm ezt elhinni és engedni az Atya kívánságának nem mint rabszolga, hanem mint örökös aki szeretetből engedelmeskedik az Atya házában, ismerve az Atya szeretetét és jóságát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése