Viselkedjünk a hitünk mértéke szerint.

  Viselkedjünk a hitünk mértéke szerint.

PÁL LEVELE A FILIPPIEKHEZ 3:16 CSIA

“Csak éppen, hogy ha valamire eljutottunk már, abban szilárdan meg kell állni.”

 Kedves olvasók. A tökéletességre törekvők, néha nagyon bizonytalanná válnak, azért mert túl lépték a tényleges hitük színvonalát. A vágy vezérlés áldozatai válnak. Az idézet ige vers éppen arra utal, hogy amit tényleg befogadtunk az Isten igéjéből, ami bele gyökerezet a szívünk mélyébe, ahhoz tartsuk magunkat. Nem a magasságosság látszatát keltve. De igazából arra törekedve, hogy minél nagyobb hitre térjünk. Ebbe a hibába sokan beleesnek, amikor túl gondolják a helyzetüket, tényleges állapotuknak nem megfelelő életet élnek. Eléggé sok bizonyítéka van annak, amikor azok lépnek fel nyilvánosan akiket az Úr nem hívott ki. Úgy értem, hogy mutogassák magukat mennyire ismerik az igét.

 De nem is arról van szó, hogy ki minek felel meg, hanem arról, hogy milyen kárt okoz magában az az ember, aki azt generálja amit Isten nem adott neki. Valaki fel tudja fogni, hogy ha azt teszem amit Isten nem mondott nekem, és mégis a saját egómmal törekszem megvalósítani?

  Na jó, én sem vagyok mentes ettől teljesen, de annyi az én szerepem, hogy erről írjak, tetszik vagy nem ez majd elválik Isten előtt.

 Annyi tapasztalatom van már, hogy ismerem az emberek hozzáállását akármit is közölnek. Most már mentes vagyok minden vallási befolyásnak. A római utat elhagytam. De ez nem is lehet másképp, mert az emberiség nem egy, hanem számos ideológián nevelkedett, a külső befolyások a források különbözőek. Még ha keresztény is, akkor is a körülmények határozzák meg a viselkedését. Ahhoz, hogy ne úgy legyen, az ige teljességét kell befogadni, nemzetiségi hovatartozás nélkül. 

 A kezdő ige igenis arra szólít fel, hogy ne legyünk képmutatók. Úgy viselkedjünk úgy beszéljünk amiben már szilárdan hiszünk, állunk. Ha kevés akkor is teljes, ha sok akkor is teljes Isten szemében. Mert minden ami van az tőle van, a hit és a hitetlenség is. Hiszen tudjuk, hogy az ember nem lehet annyira bölcs és teljességében hívő, ahogy azt elvárhatnánk magunktól, pláne Isten sem kívánja ezt, mert tudja mire vagyunk képesek. Isten nem vak nem süket, ezért nincs semmi előtte takarva. Ezért azt akarja amit mi nem igazán akarunk, hogy legyünk őszinték Isten de nem csak Isten előtt, hanem általában . Ez egy kihívás számomra is, mert néha észre kell vennem, hogy nem vagyok őszinte, nem a hitem szerint cselekszem. De ez egy más téma lenne, amibe most nem lenne elég időm belemenni.

 Nagy nyereség Istentől az, ha valaki meg tud állni a kihívásokkal szemben, főleg akkor amikor a legközelebbi testvérekkel, családtagjaikkal vannak ellentmondásai az ige és szellemi ellentétek kapcsán. Sőt, teljesen más az is, ha arrogáns módon jelenik meg ez a vita. De nagyon kell figyelni arra, hogy a hit ami bennünk van, az igaz hit vagy csak ámítjuk magunkat. Mert ha nem vagyunk állhatatosak abban amit befogadtunk, akkor vereséget szenvedünk úgy a világ kisértéseivel szemben, úgy a vallások ideológiával szemben.

 Az igaz hit még ha nagyon egyszerű, nem hódol be a világnak. Nálam ez egy hosszú folyamat, de hála az Úrnak az vagyok ami vagyok, engem lelkesít az ha szót ad nekem. Szerintem nem magamtól teszem, amit teszek. Ha nem Ő, akkor egész mással foglalkoznék, de ebben találom meg az örömömet. De ne botránkozzatok meg azon, hogy nem olyan stílusban írok ami megszokott. Ritkán írok magamról, sőt soha, de ma mégis ezt tettem.