A halottak és élők társadalma.
Az Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké…. (Mk 12, 27).
A halottak napja meg a mindenszentek a halotti kultusz becsempészése a kereszténységbe. Nézd meg, hogy dél-amerikában, különösen Mexikóban mit művelnek ilyenkor. Az igazi hulla imádat keresztény köntösben, vagyis a keresztény, más nyelveken krisztusiak cégére alatt futnak, miket művelnek a halottak tiszteletére. Szép vallás mondhatom!!! Amit mi láthatunk az interneten az brutális, legalábbis az európai szemléletéből nézve. Biztos vagyok abban, hogy ott is látják az igaz hívők, hogy az mind istentelenség, aki tényleg Krisztusé az látja és nem vesz részt benne.
De a pogányságból átvett örökségében benne van a halottak imádata. Afrika élen jár, de sok mindenhol annyira imádják a halottakat, hogy együtt élnek egy házban a meghalt rokonaikkal, a kiszáradt múmiákkal együtt.
Úgy a mindenszentek is egy olyan tisztelet ami nagyon is egy kétely, sőt botrányos, hiszen se az apostolok ezt nem akarták sem maga Jézus Krisztus , olyan formában amiben most látjuk, vagyis nem hús és sátáni megjelenésben, ( ami igaz, hogy sátán ezt akarta és elérte célját), hanem szellemi dicsőítésben. Az Úr Joshua a Messiás már akkor megmondta, hogy szellemben imádni fogják, kit? ez a kérdés: “ De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók lélekben ( szellemben) és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. (Jn 4). Ebből kifolyólag nem létezik más imádat csakis az élő Isten az Atya imádata. Punktum.
De ez a halottak ünnepe amit látunk a kereszténységben, ellentmond Isten akaratának mindenképpen, hiába mondják, hogy ameddig emlékezünk a halottainkra, addig él a lelke a halottaknak, azt kell mondjam, hogy ez egy nagy megtévesztés. Itt Európában sok helyen azt vallják, még ha nem úgy mint Afrikában, pogány rituálékkal, kulturálisan is egy gyertyát gyújtanak a halottakért, de gyökere az egy is ugyanaz, csak más és más népi szokások szerint. Miből táplálkozik ez a hit? De az európai vagy az úgynevezett nyugati kultúra is tiszteli a halottaikat mindegy milyen formában jelenik meg. Megvannak annak a saját rituáljai, lehet, hogy kulturáltabbnak néz ki, a mi európai szempontunkból nézve, a hatalmas zeneszerzők mint Beethoven ihletése sem változtat semmin, csakis érzéki alapon, nagy művészi színvonalon, de a gyökere egy is ugyanaz, a sötétség mélységeiből származó. A sötétség birodalmából, ugyanaz a forrása, ahol már nincs helye az purgatóriumi hamis reménynek. Ezek mind hamis nézetek és sátáni tanítások.
Jó, eddig arról írtam, hogy milyen az ha valaki a halottakat tiszteli. Egy olyan érzéki vagy érzelmi állapot azok iránt, akik már nincsenek velünk és hiányoznak, de igazából csak a mi magunk egóját szeretjük és sajnáljuk, és sajnálkozunk azon, hogy elvesztettük azokat, akikkel lehet egy egész életen át egybe voltunk kapcsolva, vagy baráti rokoni de szimpátiailag is. A mi fájdalmaink nem a halottakké, őket nem kell sajnálni. Hát akkor most mi ami nekünk fájhat egy közeli ember halála miatt? Hiszen ha valaki meghal testileg, hangsúlyozom, testileg, az nem hal meg lelkileg. Ezt írja a Biblia, ha ez így van, akkor miért kell a halottaknak tiszteletet adni. Ha az az ember aki elhagyta ezt a földet, világot, ha Isten gyermeke, akkor miért kell szomorkodni, hiszen jó helyre került. De ha ebben nem vagyunk biztosak, akkor sincs mit érzelmeskednünk, mert már úgy sem tudunk semmit megváltoztatni, de addig sem, mert ez minden Isten hatalmában van és az Ő akarata szerint történik. De ki tudja azt, hogy ki hova került. ( most nem olyanokra gondolok mint Hitler, aki biztosan lehet tudni hova került, meg sokan mások a háttérhatalom gyilkosai, ez is egy nem ránk tartozó dolog). Tehát az én véleményem, Istent kell dicsőíteni nem az embereket, főleg nem a halottakat.
Na most azért pozitív partokra kell eveznünk.
“Mert mindenkinek van reménysége, aki az élők közé tartozik. Mert jobb az élő kutya, mint a döglött oroszlán. (Préd 9, 6).
Hát eléggé furcsa kijelentés, de a mai témához tartozik.
Nem is fűzök hozzá magyarázatot.
Tehát két társadalom létezik, az élők és holtak társadalma, attól függetlenül, hogy itt a földön nem különböztethető meg igazából sokszor, habár a tünetei nagyon is bizonyítják, hogy ki hova rendeltetett, vagy a kiválasztott mennybéli lakókról vagy a kárhozat fiai lakóiról van szó. De ez nem a mi dolgunk, hiszen még a magunk helyzetét sem tudjuk sokszor felismerni. Mert ha gondoljuk is jól, és igaz is lehet, de nem tehetjük közzé, hogy ítélkezzünk mások felett, ez az Isten dolga, ki hova volt elrendelve. Mi nem a hús ellen harcolunk, hanem “ Mert noha testben élünk, de nem test szerint viaskodunk. Mert hadakozásunk fegyverei nem testiek, hanem Isten szerint erősek, erősségek lerombolására.” (2Kor 10, 3).
Mert Isten két táborra osztotta az embereket, ( juhokra és kecskékre, ennek meg van a saját magyarázata, de ez egy mély téma) valamilyen szempontból, számomra ismeretlen okból, és ezeknek különböző lakásuk van, vagyis örök lakhelyük van külön külön. De nem az a fontos, hogy felismerjük mindazokat akik melyik táborhoz tartoznak, hanem, hogy mi ismerjük meg kihez mihez és melyik táborhoz tartozunk a jó hitünk által ami nem valami ideológiai meggyőződés, hanem Istentől kapott egyszerű de éltető hit. A hit nem válogatja meg a szociális rétegek és az értelmi különbségeket, vagyis az Istentől van. Ezt csak tapasztalni lehet nem magyarázni. Ha valaki már tényleg felismerte, hogy Isten Egyházához tartozik, már olyan ismerettel rendelkezik, sok bizonyíték birtokába van a Szent Szellem tanítása jóvoltából, és tudja biztosan az igaz hittel, hogy üdvössége csakis Isten kegyelméből van, és nem csak tudja és hiszi, hanem tapasztalja az eredményeit is. Megvannak a belső ember szellemi életének bizonyítékai. Akkor az élők táborához tartozik. Megjegyzem ez sem a mi vágyvezérlésünktől valós meggyőződés, mert az biztosan hamis út, hanem Istentől kapott hit ami mindig a belső emberben bizonyítást nyer aki tényleg követi Krisztus tanítását szellemileg.
De ezek a rövid infók csakis arra szolgálnak, hogy ha valakinek mégis bekattan egy két gondolat, akkor nem hiába írtam. Engem az őseim arra tanítottak, hogy a sok szó szegénység, elég egy két gondolat Istentől az már a világ, vagyis a fény világossága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése