Nem építünk templomokat.

 Nem építünk templomokat!!!

 Anyagias kereszténység, egy teljesen más fordulata Isten akaratának. Mindent amit Isten lerombolt, a keresztények vissza építettek ízlésük vagy ideológiai látásuk szerint, a templomokat a szellemiség jegyeivel díszítve, szimbólumokkal. A katolikus templomok pompás építészeti remekművek, az embert ámulatba ejtő, de ez az anyagi és hatalmi büszkeség jelei. Vagyis vallási büszkeség, amihez Isten nem adott pecsétet. Egy giccs az egész, még a protestánsok is az álszerénység homlokzata mögött azzal vannak megelégedve, hogy Isten az ők pártjára lépet. A Jeruzsálemi templomot a rómaiak kezei által lerombolta Isten. Az okát már ismerjük, de felismertük annak igazi jelentőségét? Ez bizonyosan sokak számára nem is világos. Krisztus az aki testében épít egy szellemi 

templomot, elhagyva az anyagiasságot, teljesen egy új házépítésbe kezdet a Szent Szellem által. De mielőtt neki állt volna, meg kellett halnia, hogy testén keresztül ami Isten temploma, szabad utat adjon a hívőknek, mint élő kövek építsék Isten házát. Ez akkor még ismeretlen fogalom volt az emberek számára, nagy megbotránkoztatást idézet elő az a kijelentése, hogy rombolják le a Jeruzsálemi templomot és Ő három nap alatt újjáépíti. A húsvér ember ma sem érti meg mi a terve Istennek az emberrel. A hamis tanúk meg is vádolták Isten Fiát ezzel.

Márk Evangéliuma:14:58

Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, amely nem kézzel csináltatott.

 "Azt mondotta, hatalmam van arra, hogy az Isten templomát leromboljam, és három nap alatt felépítsem." ( Máté 26,-61).

 Az első Krisztus követőinek eszük ágában sem volt templomokat építeni. Hiszen ők nagyon is tudták mit jelent a templom az újjászületés, élet Krisztusban. De a kezdetektől fogva már beépültek közéjük akik megrontották Isten templomát. Ezek a sátán ravasz, előre kieszelt terve alapján és erre alkalmas emberek által véghezvitt romlás. De a véleményem szerint, ez csak a látszat, ugyanis az igaz hívők akik alkották Isten templomát, továbbra is üldöztetve voltak mert nem alkudtak meg a sátán ravaszságával. Ezekről nem ír a történelem, vagyis elhallgatja. A kereszténység megjelenésével ami Krisztus után a negyedik században jött létre mint intézményesített vallás, már egy olyan fordulatot vett, ami teljesen ellentétes Isten, Krisztusban való hitvallásában, ami az élő Isten gyermekeinek szánt. Továbbra is üldözve voltak azok akik nem megalkuvók sátán törekvéseivel szemben. Ma már ez annyira ritka, hogy már majdnem elenyésző. 

I. Korintus levél:6:19

Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?

I. Korintus levél:6:20

Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.

Miben rejlik a megalkuvás sátán ravaszsága iránti engedékenység? Bizony ez fokozatos tevékenység, előbb meggyőzi akit lehet meggyőzni, hogy a hívőknek kell egy helység ahol össze tudnak gyűlni. Az üldözött krisztusiak katakombákban rejtőztek el. Eleinte zsinagóga épületekben hírdették Krisztust ahonnan ki voltak közösítve idővel. Ez Isten terveihez tartozott, hogy hagyják el Jeruzsálemet, szétszórta őket a pogányok közé, hogy hirdessék az evangéliumot a világ összes népeinek. Nem fogtak semmi építkezésekbe, kivéve a szellemi Isten háza eredményes munkásai voltak. Ezt az idők folyamán a ravasz "diabolos", a kétszínű vette kézbe. A racionalizmus a logika arra ösztönözte a keresztényeket, hogy építsenek a ma ismert impozáns, patinás templomokat. Minél szebb és magasabb égig törő tornyokkal, és szimbólumokkal, ezzel azt fejezni vélik ki, hogy Isten megérdemli eme dicsőséget. De jelen van a szerény képmutatás is ami a protestánsokra jellemző. Ma már a reformáció vívmányai is hanyatlóban vannak, hajlanak a pompára lassan fokozatosan. 

 Ez tény, ha nem igaz dobjanak rám követ akik ezt nem így látják. 

 De nem feszítem tovább a húrt, mert tudom, hogy úgyis hiába, esetleg ünneprontó a gondolat, felborzolja a kedélyeket, de minden lélek aki keresi az Urat, legyen őszinte önmagával szemben, mert Isten Szelleme bennünk van, és mi vagyunk a temploma, aki nem a sátán iránt engedékeny, hanem kitárja szívét Krisztus előtt, az magára talál, és az Úr mindenre fényt derít a szívében, ha engedünk Neki. Mert Isten szeretete az engedelmesség.

 Az örökös kérdés az, hogy miért engedi meg ezt Isten. Az eleve elrendeltség okán, hiszen aki követi az írásokat és Isten Szelleme vezeti, az rájön arra, hogy minden már előre el volt tervezve, Isten nem él időben, és az a mennyei háború amiről olvasunk, hogy Lucifer ellenszegült Istennek, ezáltal egyharmad angyalokat magához csalt, és létrejött a konfrontáció. Aki beletekint Isten dolgaiba, az tudja azt is, hogy Isten nem ítél el azonnal. Arra megvannak a saját idejük. De az angyaloknak vannak Istentől kapott képességük amit nem vett el azoktól akik Lucifert követték. Ezek az angyalok kísértik a lényegesen alacsonyabb frekvenciájú embereket, akiknek nem adatott meg az, hogy Istent szavait felismerjék és dicsérjék Isten Fiát és az Atyát. Mert nem az ő atyjuk, nem születtek az igéből. Egyáltalán vakon születtek, ahogy mi mindnyájan, de gondolom nem itt lett a választóvíz a sorsunk iránt, hanem azelőtt. Nem a bölcsőben, hanem Isten a teremtés előtti létében amikor még nem is volt idő sem megteremtett ember. Volt egy olyan terve, ha ezt így lehet nevezni, hogy olyan világot teremt, ahol az emberekkel együtt él. Az örök Isten úgy létezett, hogy nem volt társasága? Ki tudja mi volt azelőtt ha Istennél nincs idő, de azt sejthetjük, hogy Isten Fia aki Emberré lett, egy új fejezetet nyitott a nem is tudom, hogy miben, mert a régit nem ismerem. Mert volt mi számunkra egy olyan epizód ami nagyon érdekes. Több fordításban is egyet mond az ige. Idézem: “ AZ ÖRÖMHÍR JÁNOS SZERINT 1:1-5 CSIA

 “ Kezdetben már volt az Ige, az Ige Isten felé fordult és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Isten felé fordulva volt. Minden rajta keresztül támadt s egyetlen létező sem lett őnélküle. Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága. A világosság fénylik a sötétségben és a sötétség azt fel nem tartóztatta.”

 Ha tényleg megértettük ezt a nem egyszerű állítást, akkor az első az lehet, hogy az Ige Isten felé fordult, vagyis önmaga felé. Azelőtt ez nem így volt? Az Ige, vagyis az aki Isten Fiává lett háttal volt neki? Persze, hogy nem, de akkor volt határozva, hogy Isten eljön ebbe a világba, amit Ő maga teremtett és tudjuk az okát, hogy miért. És miért? “Majd az Úr sza­vát hal­lot­tam, aki ezt mond­ta: Kit küld­jek el, és ki megy el ne­künk? Én azt mond­tam: Íme, itt va­gyok én, küldj el en­gem!” (Ézs 6). 

“Íme, a szol­gám, akit tá­mo­ga­tok, vá­lasz­tot­tam, aki­ben ked­ve­met le­lem. Lel­ke­met ad­tam belé, tör­vényt hir­det a né­pek­nek. Nem ki­ált, nem lár­má­zik, nem hal­lat­ja hang­ját az ut­cán. A meg­re­pedt ná­dat nem töri el, a pis­lo­gó gyer­tya­be­let nem olt­ja ki, a tör­vényt iga­zán hir­de­ti. Nem pis­log és nem re­ped meg, míg ér­vényt nem sze­rez a tör­vény­nek a föl­dön. Ta­ní­tá­sá­ra vár­nak a szi­ge­tek. Így szól Is­ten, az ÚR, aki az ege­ket te­rem­tet­te és ki­fe­szí­tet­te, aki ki­ter­jesz­tet­te a föl­det és ami be­lő­le sar­jad, aki le­he­le­tet ad a raj­ta lakó nép­nek és lel­ket a raj­ta já­rók­nak: Én, az ÚR hív­ta­lak el igaz­ság­ban. Fo­gom a ke­ze­det, meg­őriz­lek, és ál­ta­lad le­szek szö­vet­ség­ben a nép­pel, és vi­lá­gos­ság le­szel a nem­ze­tek szá­má­ra”. (Ézs 42, 1-5). Bizony ez Isten Fiára jellemző aki aztán tényleg eljött.

 De az én állításaim nem egyszerűek sokaknak, mert nagyon racionálisnak tűnnek. De az Úr sokkal érthetőbb mint én aki csak próbálkozom kifejteni amit hiszek és tudok.

“Ki­je­len­tet­tem a te ne­ve­det az em­be­rek­nek, aki­ket a vi­lág­ból ne­kem ad­tál. A ti­e­id vol­tak, és ne­kem ad­tad őket, és a te be­szé­de­det meg­tar­tot­ták. Most meg­is­mer­ték, hogy mind­az, amit ne­kem ad­tál, te­tő­led van, mert a be­szé­de­ket, ame­lye­ket ne­kem ad­tál, ne­kik ad­tam, és ők be­fo­gad­ták, és iga­zán meg­is­mer­ték, hogy én tő­led jöt­tem ki, és el­hit­ték, hogy te küld­tél en­gem. Én ér­tük kö­nyör­gök, nem a vi­lá­gért kö­nyör­gök, ha­nem azo­kért, aki­ket ne­kem ad­tál, mert a ti­e­id.” (Jn 17, 6-8).

 Nem érdemes folytatni, aki Isten szellemében van, az nem építi újra azt amit Isten már eltörölt. Egy új szellemi építkezésben lehetünk, ha tényleg az örömhír evangéliuma eljut a szívűnk mélyébe. Isten szava megtöri a szívet és ezáltal szabad utat kap a szívbe és tudatba, beengedi mindazokat az információkat amit Isten küld. Többé kevésbé kinek, mennyi van kiosztva Istentől. Ez nem valami misztikus dolog, sem érzelmi, ez a hit a remény és a szeretetet.