Ted Kereshe
Vakvilág

„És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit
küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol
vagyok én, küldj el engemet! És monda: Menj, és mondd ezt
e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássa-
tok és ne ismerjetek; Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit
dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne hall-
jon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg
ne gyógyuljon. És én mondék: Meddig lészen ez Uram?! És
monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a
házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen;”
„Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem jár-
hat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.”
A világ egy vaksötét szoba, ahol emberek milliárdjai
tapogatóznak vakon. Ám Isten bedobott ebbe a szobába
egy kötelet, amelyet ha megragadsz és követed, kijutsz
a fényre. E kötelet sokan megtalálják, de nagyon kevesen
kapaszkodnak belé, és még kevesebben követik.
Ez a kötél a Biblia.
Előszó
Kedves Olvasóm!
Szeretettel köszöntelek ismét a luciferzum világában, itt,
ebben a földi, vak világban, itt, ahol annak ellenére, hogy
már a világunkat teljes mértékben feltérképező és lefedő
második globális helymeghatározó rendszer, az Európai
Galileo is hadrendbe állt, mégis szinte teljes és tökéletes a
vakság. Jelen írásom címe amellett, hogy vaknak nevezi ezt
a világot, vaknak mindarra, ami egyébként ki kellene, hogy
verje az emberek szemét, mégis elsősorban más jelentést
hordoz. Ez a jelentés úgy értelmezhető igazán, ha vissza-
nyúlunk a népnyelvhez, amely igen mély szellemi tartal-
makat akár egy-egy rövid szóval, velős mondással kifejezni
képes kommunikációs eszköze volt őseinknek. Ebben az ér-
telmezésben a „vakvilág” nem más, mint sötétség. Talán
hallottad te is: gyújts világot! Ezt mondta az öreg paraszt
még nem is olyan régen. Talán még ma is elhangzik ez a fel-
hívás egyes vidékeken. Gyújts világot, azaz világosságot! Ezt
a fényt jelenti a „világ” szó esetünkben. A vakvilág pedig
olyan világosságot jelent, amely mellett az ember nem lát,
azaz sötétséget, vak és tökéletes sötétséget.
„Ha nem hinnék a predesztinációban, így annak minden
ezzel együtt járó igazságában, akkor fel nem foghatnám,
hogyan lehet ennyi olvasni tudó hívő lélek ennyire vak. El-
képesztő és döbbenetes, hogy a keresztény egyházak tanításai, kiváltképpen a római katolikusé, szöges ellentétben

állnak mindazzal a tanítással, amelyet a Biblia megfogal-

maz, és ezt százmilliók, milliárdok nem veszik észre. Döb-
benet.” Ezt írtam előző írásomban, a Backstage című mun-
kában, a kereszténységgel kapcsolatban. Itt azonban
kiterjeszteném e döbbent megnyilvánulás érvényességét
szinte az egész világra. Sok-sok milliárd emberre. Mind-
azokra, akik látnak, hiszen megvan a szemük világa, ám
mégsem látnak. Mindazokra, akik úgy élik a mindennap-
jaikat, hogy képesek valamilyen módon asszimilálódni,
idomulni ehhez a borzalmas trutymóhoz, amelyben ver-
gődik, agonizál, haláltusáját vívja ez a bolygó. Döbbenetes
számomra, hogy ez a rengeteg lélek valahogyan egyenként
megtalálja a saját kámzsáját, amelyet a fejére húzva elbúj-
hat az igazság elől. Persze, nem azokról a tömegekről be-
szélek most, akinek az is gondot jelent, hogy enni-inni ad-
janak a gyermekeiknek. Azokról sem beszélek, akik
mondjuk, Buddha bölcseleteivel magyarázzák meg ma-
guknak a világ dolgait, hiszen ezeknek a buddhizmus a(z
egyébként ördögien zseniális) kámzsája, velük például
nincs mit kezdeni. Azokról beszélek leginkább, akik az
úgynevezett fejlett világ lakói. Azokról, akik láthatnának,
hiszen minden információhoz hozzáférnek, minden ott
van az orruk előtt, de vagy bedőlnek a hamis (keresztény)
egyházak valamelyikének, vagy bezárkóznak a saját böl-
cselmük börtönébe és mosolyogva vagy türelmetlenül le-
gyintenek a hozzám hasonló „idiótákra”, akik folyamatosan
próbálják elmondani nekik, hogy igen nagy a baj. Rájöttem,
megértettem, elfogadtam, hogy ez nem fog menni. A tö-
megek esetében bizonyosan nem. De ha legalább egy-két,
esetleg néhány lélek meglátja azt, amit mutatok, már meg-
érte a munka. Ez a dolgom.7
Beteg, nagyon beteg világ ez, és az emberek döntő része
vagy nem látja ezt vagy nem törődik vele. Persze, vannak
mozgalmak, törekvések, mentsük meg földanyácskát, te-
gyük gyermekeink számára élhetővé ezt a világot, ilye-
nekről beszél a pápa is, de észre kellene venni, hogy való-
jában, valahogy érdemben soha nem történik semmi. Csak
a duma van. Süketelés a vakoknak. Klímacsúcs, egyik kon-
ferencia a másik után, ilyen-olyan célkitűzések, szén-dio-
xid kvóta csökkentése, stb., közben pedig minden folyik to-
vább, ahogyan eddig vagy még nagyobb ütemben. A
chemtrail szennyezésről például ma már nem beszél senki.
Hisz, ahogyan a bölcs mondás is megfogalmazza e nagy
igazságot, itt „minden csoda három napig tart.” Megszok-
tuk a csíkokat az égen, és a később fátyolként elterülő fe-
héres szmogot is. És? „Jó’van, ez van, haladjunk!” „Nincs
időm ilyen baromságokra”. Pedig ez a földre a hőt vissza-
verő hőtükör ezerszer jobban gyorsítja a bolygó felmele-
gítését, mint az összes üvegházhatású gáz, a metán és a
szén-dioxid együttvéve. De a jelszó továbbra is: védjük
meg a környezetünket! Amerikában (USA) már büntetik
a napenergiát hasznosító alternatív energiatermelő rend-
szereket. Az energialobbi elérte, hogy olyan magas adók-
kal sújtsák az ilyen rendszereket használókat, hogy ennek
következtében csődbe ment az összes napelem-rendszere-
ket gyártó, forgalmazó és ezeket telepítő cég, vállalkozás.
Hogyan tették ezt? Az igazság nevében. Azt mondták, hogy
aki ilyen rendszert használ, az jogtalan előnyhöz jut azok-
kal szemben, akiknek nincs pénze, lehetősége megvásárolni
ezt a technológiát, azaz alternatív energianyerő rendszer-
rel felszerelni a háztartását. Azt mondták, hogy aki olyan
gazdag, hogy ezt megengedheti magának, az adózzon töb-
bet. Ennyi. Így működik az igazság Amerikában, de ne le-8
gyenek illúzióink, perceken belül mi is felzárkózunk. Eköz-
ben ülésezik az ENSZ, a WHO és minden szervezet, (ahol
sokat és jól fizetnek a vezetőknek, alkalmazottaknak) csak
nem történik semmi. Nem is fog. Azaz lesz majd egy na-
gyon rövid időszak, amikor mégis, amikor úgy fog tűnni,
hogy megváltozhat a világ. Hogy megmenekülhet. Amikor
rövid ideig felcsillan a remény és a legtöbb Bibliát nem vagy
csak felületesen, kevéssé ismerő ember el fogja hinni, hogy
végre, előkerült a megmentő, az igazi vezetője a világnak,
aki majd mindent megold. Rövid, nagyon rövid ideig va-
lóban így látszik majd a helyzet. Ameddig a lehető legtöbb
ember be nem áll e vezető zászlaja alá. Akkor azonban
megváltozik a dolgok állása. Kidől a liszt, ahogyan mifelénk
mondják. De akkor már késő lesz ezt felismerni.
Kedves Olvasóm, azt látom, hogy a világunkat elborító
sötétség egyre sűrűbb és átláthatatlanabb, ezért egyre több
és több gyertyára van szükség ahhoz, hogy Isten népe, a
szellemi Izráel egymásra találjon, és megragadva egymás
kezét képessé váljon tovahaladni, de legalábbis előre bo-
torkálni ebben a gigászi, lassan mindent elnyelő és bebo-
rító, vak sötétségben. Én tehát igyekszem minden erőmmel
és lehetőségemmel életre kelteni ezeket az apró kis lán-
gocskákat abban a reményben, hogy egyszer majd fáklya-
fénnyé, adja Isten, tábortűzzé állnak majd össze. Akkora
tűzzé, amelyet már nem tud elfojtani a sötétség, legyen bár-
milyen mély is. Akkora tűzzé, amelynek a fénye már jó
messziről támpontot nyújt a sötétben tévelygők, de irányt
keresők számára. Gyere velem, élesztgessük e tüzet együtt
tovább! Én átadom neked, te pedig ismét add át annak, aki-
ről azt gondolod, hogy látna e fény segítségével! Gyere
hát!

A teljes könyv itt:) Vakvilág Luciferzum .hu