A Bárány menyegzője.

 

A Bárány menyegzője.

Jel.19.6-10: "És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei. És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei. És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, akiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke."

 

A menyasszony, a Bárány felesége elkészítette magát. Megadatott neki, hogy tiszta és fehér gyolcsba öltöztessen – megadatott, mert a szentek igazságával annyi hamisság járt itt a földön! Finom gyolcsot szőttünk a földön, de hány szálat kell majd eltávolítania Istennek! Azonban megadatott neki, hogy tiszta és fényes, finom gyolcsot viseljen, és ez lesz a Vőlegény dicsősége. És minden tökéletes lesz, mert ez a gyolcs a szentek igazsága az Isten dicsőségére. 

Azt mondják, áldottak azok, akik meghívottak a Bárány menyegzőjére. Kik ők? A meghívott, nem lehet menyasszony. Az esküvő napján a menyasszony nem számít a meghívott vendégeknek. Ez a hívőket egyénileg jelenti? Vannak, akik úgy beszélnek Krisztusról, mint „vőlegényéről”, de valójában  a Szentírás nem mondja ki, hogy az egyéni hívő Krisztus menyasszonya. Az egyház egésze a menyasszony vagy feleség (a 21.9. fejezet megmutatja, hogy ebben az esetben nem szabad különbséget tenni a két kifejezés között). Ebben az esetben nem mond mást, mint hogy mindenki áldott, aki egyénileg meghívást kap erre a vacsorára (hívőként a menyasszony része).

Én azonban hajlamos vagyok másként gondolkodni. Az elmúlt évszázadokban, még Krisztus születése előtt, sok hívő halt meg. Bár nem tartoztak ahhoz az egyházhoz, amelyet Isten a Szent Szellem, pünkösd napján való leszállása után kezdett építeni, az Egyházat elragadja, hogy találkozzanak az Úrral a levegőben." Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk".(1 Tess.4,- 16,17). De ezt megelőzően feltámadnak azok akik Krisztusban elaludtak ( meghaltak), és azok is akik Ádámtól, az Egyház létrejöttéig, meghaltak mint igaz hívők, akik nem alkották Krisztus testét, de Jehova igaz hívői voltak.  De még Jézus a földön lévén, ilyen példázatban is elmondja, a Gyülekezet előtti időben: "Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze. És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre."( Máté 22. fejezet) Ez meghívás a menyegzőre, de előrevetíti a prófécia szavaival. A szolgák, az ószövetségi próféták, akiket megöltek.

 

 Dicsőségben lesznek velük együtt, és a Vőlegény barátaiként a legszívesebben fogadott vendégek lesznek (lásd János 3:29, ahol Bemerítő János a Vőlegény barátjának nevezi magát. Ő is az Egyház születése előtt halt meg pünkösd napja előtt). A 9. vershez hozzáadva: „Ezek Isten igaz szavai”, ez az értékes perspektíva igazságának biztosítéka.

Aztán egy fontos megfigyelést kapunk: Jézus bizonyságtétele a prófécia szelleme. Sokan keresik a prófécia szavát, de nem értik, vagy legalábbis nem értik eléggé, hogy Jézus bizonyságtétele központi szerepet játszik a próféciákban. Sokan tarthatatlanok voltak benne, akárcsak a két tanítványnál, akik Emmausba menet beszélnek a feltámadt Jézussal. (Lukács 24:27). A próféták nem azért beszéltek, hogy kielégítsék a hívők kíváncsiságát az elkövetkező korokban. Isten rajtuk keresztül beszélt mindarról, ami az Isten Fiát, az Ő jövőjét és a vele kapcsolatban állókat érintette. Talán kimondhatjuk azt, ami gyakran igaz: "Fogadjátok be Jézust, a világosságot (a prófétai szót), és a dolgok tisztán láthatók lesznek."

 

Rossz vélemény

Egyes tanítók azt mondják, hogy az Egyház nem lehet Krisztus menyasszonya. Azt találták ki, hogy Izrael az Ószövetségben az Úr feleségeként szerepel, és igazuk is van. De elfelejtik, hogy Izraelnek földi, az Egyháznak pedig mennyei elhívása van; hogy az Egyház a Bárány menyasszonya, amit soha nem mondanak Izraelről, és hogy a Szentírás egyértelműen Krisztus feleségeként mutatja be az Egyházat az Ef. 5:22-33-ban. "Az asszonyok is saját férjüknek magukat alárendeljék, mintha csak az Úrnak tennék. Mert a férfi feje az asszonynak, mint a Krisztus is az eklézsiának. Ő megmentője a testnek. De mint ahogy az eklézsia aláveti magát a Krisztusnak, úgy tegyenek az asszonyok is mindenben a férjekkel. Férjek, szeressétek feleségeteket, miként a Krisztus is szerette az eklézsiát és odaadta magát érte,  hogy azt megtisztítsa az igében levő vízfürdővel,  hogy megdicsőülve állítsa maga mellé az eklézsiát, hogy azon ne legyen szennyfolt, ránc, vagy valami efféle, hanem, hogy szent legyen és kifogástalan. Így a férjek is tartoznak szeretni a feleségüket, akárcsak a saját testüket. Aki a feleségét szereti, magát szereti. Hiszen még senki sohasem gyűlölte a saját húsát, ellenkezőleg, feltáplálja, melengeti azt, mint a Krisztus is az eklézsiát, hisz az ő testének tagjai vagyunk. Ennek felel az meg, hogy az ember elhagyja atyját és anyját és a feleségéhez ragaszkodik, úgyhogy a kettő egy hússá lesz. Nagy ez a titok. Én azonban a Krisztusról és az eklézsiáról beszélek. Mindenesetre ti is egyenként úgy szeressétek a feleségeteket, mint magatokat, s az asszony félje a férjét." Csia Lajos fordításában.

 

Ez a rész elég meggyőző és elegendő minden őszinte hívő számára. Ha valaki nem akar engedelmeskedni ennek a szentírásnak, akkor hiábavaló minden. De legyünk türelmesek, mert ha nem is értjük, majd csak egyszer meglátjuk, ebben bízunk. 

 

Ez a téma, csak a gondolkozás vagy beszélgetés beinditója lehet.

Ki az úr a pokol felett?

 

Ez a kép csak illusztráció, nem félelemkeltés.

Ki az úr a pokol felett?

 "Úgy szólok hozzátok, mint barátaimhoz: Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, s azon túl többet nem tehetnek veletek. Megmutatom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek az után, hogy megöl, hatalma van arra, hogy a gyehennára vessen. Igen. Azt mondom nektek, ettől féljetek.” (Lk 12,4-5)

Akik még nem találtak békét Istennel, ezek a versek nagy jelentőséggel bírnak. Meg kell jegyezni, hogy az ember lelke nem hal meg a fizikai halál során. A lélek a halál után is tovább él. Az ember lelke és szelleme Isten hatalmában van.

A mai versekben ezt olvashatjuk: " Féljetek attól, akinek az után, hogy megöl, hatalma van arra, hogy a gyehennára vessen." Ebben az esetben nem az ördögről beszélünk, hanem Istenről. Az ördög megölhet, de tovább már nincs hatalma. Sokan azt hiszik, hogy az ördög uralja a poklot azzal, hogy embereket küld oda; de ez nem igaz, mert nincs írásbeli megerősítése. Az Úr azt mondja, hogy a pokol az ördög számára előkészített gyötrelem helye.

Tudnunk kell, hogy minden Istentől függ. Csak Ő dönti el, kit küld a mennybe és kit a pokolba. Isten azonban nem a bűnös halálát akarja, hogy valaki elvesszen, hanem hogy minden ember üdvösséget és örök életet nyerjen. De azt is tudjuk, hogy nem mindenki lesz üdvözülve. Azok számára, akik megvallják bűnüket, megtérnek Isten előtt és hittel elfogadják az Úr Jézus engesztelő áldozatát, megnyílik a mennybe vezető út és az ajtó nyitva áll az örökkévalóság felé. - "az Isten,  aki minden embert meg akar menteni, és az igazság ismeretére eljuttatni. Mert egy az Isten. Egy a közbenjáró is Isten és emberek között az (ember) Krisztus Jézus." (1Tim. 2,- 3,4,5)

Az ördög gyilkos, neki adatott, hogy öljön, ő ölte meg az Úr Jézust is. De nem kap parancsot, hogy kit és hova vessen, egyszóval nem uralkodik a poklon. Az igazság szabaddá teszi az embert, megszabadítja a halálfélelemtől. Jó példa az apostolok, akik a Szentlélek-keresztség után bátran prédikáltak az ellenséges közegek között, egyáltalán nem félve a haláltól. A félelmetesek nem öröklik a mennyek országát.

"Azután így szólt hozzám: "Megvannak hát. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak az élet forrásából ingyen adok inni. A győzelmes örökrészül fogja kapni ezeket. Én annak Istene leszek, és ő fiammá lesz. De a gyávák, hitetlenek, megutáltak, gyilkosok, paráznák, varázslók, bálványimádók és az összes hazugok részüket a tűzzel és kénkővel égő mocsárban lelik majd, mely a második halál." (Jelenések 21:6,7,8) Akik félnek az ördögtől, ez a lelki állapotuk jelzője. Sodródnak az áramlással, félnek beszélni vagy cselekedni az igazságban, ez a félelem első jele. Bárhogy is mondjuk, meg kell erősödnünk  az Úr Szellemével, amit Ő nem mértékkel ad minden hívőnek. Ehhez az Úr ad erőt a hit által. Csak a legyengült ember köthet kompromisszumot a világgal és a világi vallásokkal, talán gyávaságból. Ha valaki kiáll az igazság mellett, nem fél szavainak és tetteinek következményeitől, ha valóban felemeli őt Isten Szelleme, akkor biztonságban van, és a pokol kapui nem győzik le. Isten kezében van minden, a halál az élet, de a prioritása Isten akaratához kapcsolódik, ami az örök életet teszi előnybe az ember számára. Az ilyen embert, akit az Úr kezeiben tart, érdekli a testi szenvedés, nélkülözés, bánat? - semmiképpen. De az Úr nem hagyja az ilyen embereket vigasztalás és támogatás nélkül.

 " Ugye, hogy öt verebet árulnak két fillérért? Mégis közülük egyet sem felejt el az Isten. A ti fejeteknek meg még a haja szálai is mind számolva vannak. Ne féljetek! Különbek vagytok, mint sok veréb. Azt mondom nektek, hogy az embernek Fia mindenki mellett vallást fog tenni az Isten angyalai előtt, aki mellette vallást tesz az emberek előtt. De azt, aki engem az emberek előtt megtagad, Isten angyalai előtt meg fogják tagadni. (Lk 12,6-9).

 

Kedves hívő testvérek, beszéljetek igazat, fordítsátok el fületeket a hazugságtól, ne féljetek, de ehhez ismernie kell az Urat, és el kell vennie tőle mindent, amit kínál. Amikor ezt megteszed, lehetséges, hogy a család és barát ellenséggé válik, de ez nem szabad hogy zavarba hozzon, mert akik az Urat utálják, gyűlölni fognak téged is, ha valójában az igazságban jársz és tanúbizonyságot teszel szavaidban és tetteidben. De ez nem jelenti azt, hogy hatalmuk van feletted, mert Isten irányítja az életed és a pokol felet nincs hatalmuk, még ha azt is mondják, hogy a pokolra kerülsz. A felelőtlen emberekről hallani azt a kijelentést" menj a pokolba", de ezek a szavak, csak a dühüket fejezik ki, semmi erejük nincsen. Ha nem térnek meg, akkor sajnos vagy nem sajnos, őket fogja ítélni.

Ne szeressétek a világot,.....

Alsó Ausztria.

Ne szeressétek a világot,

 se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.(1Janos 2,-15)

Van egy gyerekkori barátom, aki szereti a természetet, szeret utazgatni más országokba, csodálni a szép városokat és embereket, kulturájukat történelmünket stb. Egyszer megkérdezte tőlem, ami a fenti igét illeti, már válaszoltam neki, de itt is elmondom, hogy a Szentírás a világ szó alatt a görög "kosmos"-t értelmezi. A teremtést. Ami a fenti igét illeti, János arról a világról beszél, amit a sátán irányít és birtokol, és ő ennek a világnak a fejedelme. Mi is úgy fogadjuk el Isten szeretetét, ahogy kinyilatkoztatta nekünk, elválasztva egymástól, a jót a rosztól.

De hogyan történik ez a mi szívünkben? Az Ószövetségi írásokban aprólékosan tudjuk meglátni, ugyanis az a mi építésünkre szolgál.

Ha valaki ismeri a Bibliát az ismeri azt a részt, 1 Sámuel 15. fejezetében, aki nem az elolvashatja. Most ebből emeltem ki egy szakaszt. 

" Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés." ( 1 Sámuel 15, -22,23).

Már köztudott, hogy a test ellenkezik az Isten akaratának. 

Ebben a történetben, az amálekiták ábrázolják a testet. Ez a nép akadályozta Izrael vonulását a Kánaán földje felé. És az Úr akarata az volt, hogy gyökerestől irtsák ki a föld színéről ezt a népet. S ezt Saul királynak kellet megtenni. De ő maga is test révén úgy cselekedett ahogy azt láthatjuk  e ige szakaszban. A mi ellenségünk is a mi hús, testünk, ami akadályozza az Isten országa felé utunkat.

De számunkra mi a tanulság ebben? Elsősorban az Isten igéjének engedetlensége, másodszor, a világ jobbik részének a szeretete. Az a jobbik része ami a testet is hizlalja szellemi értelemben. De az éles látású hívő felismeri ezeket a csapdákat. Itt felismerhetjük, hogy mi gátolja a szellemi fejlődésünket, miért a korunk ellenére még csecsemők vagyunk, akiknek még "Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;"(1Péter2-2) De ez a kezdete az út eleje, mert Pál megdorgálván a korintusiakat így ír nekik: " Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek(szellemieknek), hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.Téjnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg:Mert még testiek vagytok; mert amikor írigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é? Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é?(1 Kor.3,-1...4)

Gyakran a hívők tanúbizonyságot tesznek magukról " baptista vagyok, én református,én katolikus, én adventista vagyok stb". A fenti ige éppen ezt világítja meg, nem magyarázom tovább.

"Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda ígézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg?...Ennyire esztelenek vagytok? amit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?"(Gál 3,-1,3)

Tehát ez is egy indikátor ha magunkra használjuk fel. A vallási felekezeti büszkeség, ez a világ jobbik sarkából való, de mégis testinek jelenti ki Pál apostol.

De hiába erőlködöm a szavakkal, semmi sem fog megváltozni, az Úr eljöveteléig.

 De azt is tudom, hogy kollektív öntudatot nem befolyásolja az Isten szava, csak az egyénit.

 

"Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem."( Jel.3,-20) 

TANULJATOK Tőlem...

 

"Öltsétek fel az Isten teljes fegyverzetét, hogy hatalmatok legyen megállni a vádló fogásaival szemben," ( Efézus 6,11). " Csípőtöket igazsággal övezzétek fel, öltsétek fel az igazságosság páncélját, Lábatokra húzzátok fel sarunak a békesség örömüzenetének készségét, ragadjátok meg minden esetben a hitnek pajzsát, mellyel ama rossznak tüzes nyilait mind kiolthatjátok. Vegyétek fel a megmenekülés sisakját és mindenféle imádságon és könyörgésen át a Szellem kardját, mely az Isten beszéde.(Egy 6 ,14...17).

Ez egy római katona, fegyverzete, de a mai témánk az, ami a páncél mögött van, a lelkünk és szívünk.

TANULJATOK Tőlem...

„TANULJATOK Tőlem... és  nyugalmat TALÁLTOK lelketeknek”

" Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek." (Máté 11:29)

A Krisztus követőinek tanulása több okból is fontos. Ha valaki azt gondolja, hogy a tanítványság tétlen időtöltés, akkor súlyosan téved. Az apostoloktól elbúcsúzva az Úr Jézus intette őket: ,Menjetek el azért és tegyétek tanítványokká az összes nemzeteket, bemerítve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, s arra tanítva őket, hogy őrizzetek meg mindent, amit nektek parancsoltam. Íme én minden nap veletek leszek e kor célba érkezéséig!" (Mt 28, 19.20). Nem a bemerítés tette tanítványokká az újonnan megtérteket, hanem Krisztus tanítása, amelyet az apostolok képviseltek és a lelkek elfogadtak: „De hála legyen Istennek, hogy csak voltatok a vétek rabszolgái, ám szívből engedelmeskedtetek a tudomány amaz alakjának, amelyre rendelve vagytok. Miután megszabadultatok a vétektől, az igazságosság rabszolgáivá lettetek.” (Róm. 6:17, 18). Krisztus tanítása az, ami teljes szabadságot hoz a lelkekbe! De ennek a tanításnak, amelyet Krisztus hozott a Földre, van még egy sajátos tulajdonsága: olyan Békébe viszi a lelkeket, amit sehol máshol nem találnak:

„  nyugalmat TALÁLTOK lelketeknek”! Miután a Sátán a bűnbe vonzotta az embereket, megzsarolja őket ezzel a bűnnel, megfosztva a lelket a békétől. Csak a Krisztussal való közösség adja meg a léleknek az oly vágyott békét és lelkiismereti nyugalmat. És erre hívott mindenkit az Úr: "TANULJATOK TŐLEM"!

Sokat kell tanulni?- állandóan! Persze hogy a Szentírásban találjuk meg Krisztus tanítását a Szelleme által, de a gyakorlati életben is tanulunk ha az Ő Szelleme vezérel minket. De Krisztus ismerete által tudunk tudatosan élni és cselekedni, nem egy varázspálcától leszünk az Ő tanítványai. 

És ha megengedjük a Szentléleknek, akit az Úr Jézus maga után küldött a Földre (János 16:7, 13, 14; 14, 16), hogy megtanítson minket az Igazságra, akkor hamarosan meglátjuk a Tanító szépségét, Bölcsessége és áldott leckéit, amelyek olyan fontosak mindennapi életünkben. És előbb-utóbb minden engedelmes és hívő szív ékszerévé válik (1Péter 2:7)!

Azt akarja, hogy tanuljunk Tőle, és erre hív! Ha igazán szeretjük Őt, akkor szavai nem mennek el a szívünk mellett, hanem jó magként hullanak szívünkbe, és megtermik csodálatos gyümölcsüket. És ez a gyümölcs kicsírázik az életben, mindenekelőtt a mindenki számára nyilvánvaló megnyugvás (béke) által! Valaha Isten ellenségei voltunk – most az Ő gyermekei vagyunk minden örökösi joggal!

Ez az áldás bizonyos módon hatással lesz egész életünkre, akár tetszik, akár nem! De mégis a legfontosabb hogy: " Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.(2 Péter 1,2)

Ruth könyvének általános jellemzői.

 

Ruth könyvének általános jellemzői.

A Bibliában két könyvet neveztek el nőkről – Ruthról és Eszterről. Ruth moábita, Eszter pedig zsidó volt. Mindegyikük különleges módon és különleges körülmények között megmutatták odaadásukat és hűségüket Isten iránt.

A Ruth név tizenkétszer szerepel az azonos nevű könyvben. Ezen túlmenően Isten Igéje csak egyszer, egy csodálatos részben és egy csodálatos összefüggésben szerepel - az Úr Jézus genealógiájában (Mt 1,5).

Ez a könyv önmagában is kiválóan szemlélteti, hogyan választja ki a Szentlélek Krisztus származásának részleteit oly módon, hogy az egészen természetesen egy nagyon fontos igazságra tereli az elmét és a gondolatokat.

Itt felhívja figyelmünket az Úr Jézus egyik legértékesebb nevére, a Megváltó névre. A héber Goel szó kilencszer fordul elő ebben a könyvben. Azt is tapasztaljuk, hogy ez a szó többször is előfordul Ésaiás könyvében és a Biblia számos más könyvében. Ebben az összefüggésben "megváltónak" vagy "rokonnak" vagy "bosszúállónak" fordítható, de leggyakrabban "megváltónak" fordítják. Ahogy valaki megjegyezte, "ez az egyetlen szó alapos tanulmányozást érdemel".

Az is nagyon fontos, hogy ez a könyv a Bírák könyve és Sámuel első könyve közé kerüljön. A Bírák könyvében azt látjuk, hogy Izrael népe hanyatló állapotban van, az izraeliták teljesen képtelenek megőrizni az egyedüli igaz Isten nemzeti tanúságtételét a bálványimádás és a pogányság sötétsége közepette, Kánaán földjén és szomszédos országok között. Ennek eredményeként Isten kénytelen volt megbüntetni és megtanítani őket; Megengedte ellenségeiknek, hogy elnyomják őket (Bírák 2:6-23). Gyakran kegyelmet tanúsítva bírókat támasztott, akik megszabadították az izraelitákat, és átmeneti haladékot adtak nekik ellenségeik elnyomása alól. De egyetlen bíró sem tudott valódi és jogos örömet szerezni nekik abból az örökségből, amelyet Isten adott volna. A helyreállítás csak részleges volt, és bár egyéni cselekedeteiben bizonyos körülmények között minden bíró megszemélyesíthette az Úr Jézust, mégis mindegyikük egy sereg hiányosságot mutatott. Még azok is, akik leginkább Krisztusra hasonlítottak, mint például Gedeon és Sámson, néha rossz útra vezették az embereket.

Ruth könyvét tehát a Bírák könyvével kapcsolja össze a bevezető mondat: „Abban az időben, amikor a bírák uralkodtak... ..”.

Azonban még Ruth könyvében is találunk olyan személyt, akit igazi megváltónak lehetne nevezni. A „Boáz” név jelentése: „benne van az erő”, „nagyon előkelő ember” volt (2,1). Ő, rokona vagy megváltója, képes volt valóban megszabadítani a hiánytól, és magához venni egy olyan nőt, mint Moábita Ruth, akinek, mivel Isten egyik ellensége, nem volt joga ehhez. Megváltja a hagyatékot és újratermeli a magot, hogy teljes mértékben élvezhesse a hagyatékból a rá eső részt. És így tekintetünk Dávidra irányul, aki erős királyságot épít fel, és elvezeti Izrael népét a teljes örökség többi részébe. Ezzel elérkeztünk Sámuel könyveihez.

Ruth könyve azzal kezdődik, hogy Elimélek elhagyja Isten földjét, és Dávid nevének említésével ér véget, egy ember, aki Isten szívéhez jutott. Ez az igazi kapcsolat Bírák és Sámuel könyvei között. Rámutat arra, hogy Isten még a szörnyű hanyatlás közepette is, Izrael bíráinak teljes kudarca és bukása ellenére, titokban törődik a kegyelem céljainak teljesítésével. Ábrahám magvát bőségesen meg akarta áldani, hogy az minden nemzet áldása legyen.

Ezekben a könyvekben  látjuk Izrael történetét szimbolikus képekben. A bírák az általános lelki hanyatlást és leépülést személyesítik meg. „Azokban a napokban nem volt király Izraelben, mindenki azt tette, amit helyesnek látott.” (Bírák 21:25) „Ők... elutasítottak Engem, hogy ne uralkodjak rajtuk” (1Sám.8,7). Ez arra a gondolatra utal, hogy a kereszténység Krisztus nélkül irányított, egy szóval Krisztus nem az Ura.

Ruth könyvében Krisztust, a Megváltót látjuk, aki megváltja és helyreállítja, és örökséget ad az izraeliták szerencsétlen maradékának. Ez a maradék Ruthot, a moábita nőt személyesíti meg, aki egyesül egy elhagyott néppel (Naomi), akit Isten büntető keze megfosztott mindentől, és végül Boáz felesége lesz.

De vajon mindaz, ami Izraellel történt, nem a mi építésünkre szolgál? Nincs-e megírva, hogy „Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett.” (1Kor 10:11)? Vajon nem azok az okok, amelyek Izrael bukásához vezették, most a gyülekezet (egyház) lelki bukását is okozták? Nem hat-e Isten ugyanazon kegyelme az izraeliták életébe újra és újra, ugyanúgy az egyház életébe? Nem láthatunk párhuzamot a Bírák könyvében és Sámuel első könyvének első hét fejezetében a Jelenések 2. és 3. fejezetében elmondottakkal? Nem lehet párhuzamot vonni a Ruth könyvében és a Jelenések 3:7-14-ben a filadelfiai gyülekezetről elmondottak között?

Ruth könyvét olvasva jó lenne ezeknek a megjegyzéseknek a fényében elgondolkodni. Hívja lelkiismeretünket a veszély pillanataiban, amikor látjuk, mire vezethet az Isten által kijelölt helytől való eltávolodás és az általa elhelyezett pozíció elhanyagolása. Férfiak és asszonyok, akik az Isten által szánt helyet foglalják el, elhozzák a család áldását és az örökséget. Azok a hívők családjai, akik elhagyják helyüket, ahová Isten helyezte őket, külföldre távozva kenyér és jólét keresésére, többnyire csapdába kerülnek, akik itt Ukrajnában fények voltak, nagy és barátságos családok, nem voltak felkészülve, az újabb számukra ismeretlen kísértésekre, rájuk nehezedtek az új világ kísértései nagy erejével. Nem azért, mert nem voltak kísértések a szülőföldjükön, itt felkészítették őket az ismert kísértésekkel szemben, hiszen gyermekkoruktól kezdve megtanulták felismerni és védekezni. És az új világban védtelennek bizonyultak, és nem tudtak ellenállni a kísértéseknek. Nem azért, mert Moáb szántói több gabonát adtak, hanem mert magasabb árat kellett érte adni. Közösség Istennel és közösség a hozzá hasonló hívőkkel megszakat. A gyerekek világgá mentek, a szülők nap mint nap kenyérért dolgoznak, amit itt is szabadon kaptak. Először elhagyjuk az Urat, aztán azt a helyet, ahová elhelyezett minket. De vannak kivételek, ha Isten küldöttei és akarata szerint mennek, mert dolguk van ott az idegen földön. 

Istentől való távolodásunk, minden lépésünk és utunk sok bánatot okoz a hívőknek. Isten figyeli ezt, és irgalomból és kegyelemből rossz lépéseinket áldásra fordítja, nem csak miértünk, hanem az Ő dicsőségére Krisztus nevéért, de nekünk nagy veszteségekkel. Nem jobb-e engedelmesnek lenni egy rövid ideig tartó szenvedésben e világtól? - nem "könnyű prédát" keresni, a helyzetet enyhíteni "könnyű életet" kívánni magadnak.

Hívja el a Szent Szellem a mi lelkünket, miközben „Boáz” Krisztusunk örökkévaló és határtalan irgalmát és kegyelmét szemléljük.

Ez az az út és az eszköze, amelyek segítségével azon a helyen és abban a helyzetben tart, amelybe az Úr a bennünk ható erő által helyezett bennünket. De ezt azonban azzal a feltétellel, ha hagyjuk, hogy ez az erő SZABADON működjön bennünk és rajtunk keresztül.

Tehát az én egyre erősödő hitem hozzon győzelmet a jelenlegi bűnös világ felett (1János 5,4), és segítsen kivárni az új világ eljövetelét. Ez a  ravasz világ harminc ezüstért adta el Urunkat. Ez a világ keresztre feszítette Őt. Nevezetesen: "az élet büszkesége", "a gazdagság megtévesztése", "egymástól való dicsőség elfogadása", és a mindennapi vásárlás és eladás, ültetés és építés, evés és ivás e gonosz világban, és évszázadokon át keresztre feszíti Őt, nap mint nap. A világ arrogáns része követ el bűncselekményeket ellene és az emberek ellen. És ma ezek a felfuvalkodott emberek nem akarják, hogy újra eljöjjön és uralkodjon. A nappal azonban utoléri ezt a világot, mint a tolvaj éjjel.

Ne szeressétek ezt a világot, ne szeressetek semmit, ami ebből a világból való. Gondolj Lót feleségére. Legyünk azok között, akik várják az Úr eljövetelét, azokkal, akik Krisztussal együtt haltak meg, és akik csak az ő keresztje által fognak megdicsőülni. Legyünk azokkal, akik ápolják Isten Fiának drága vérét, amelyet ez a világ ontott, és amelyre ez a világ még felelni fog. Legyünk készen arra, hogy a világ Vele együtt elutasít. minket. Hamarosan elismeri ma semmit nem jelentő nevünket, Isten angyalai előtt, mi pedig hibátlanul, határtalan örömmel és ujjongással jelenünk meg előtte.

 

HÁLA ÉS DICSŐSÉG  NEVÉNEK MINDEN SZÁZADON ÁT!

Légy tiszta ezektől.

 

Pieter Lastman (1583-1633): A jó szamaritánus ellátja az utazó sebeit

Légy tiszta ezektől.

Ezek a szavak, Isten szolgáihoz szólnak, akik igazán szolgálják az Urat, nem embereknek kedveskedők, nem részrehajlók, Timóteus példáját követve járnak el.

 De minden szolgálat a szeretetből fakad, ami az isteni szeretet teszi előtérbe, vagy inkább az teszi őt alkalmassá. Ebben foglaltatik az is, hogy az Úr szolgája, legyen mentes az emberi befolyásoktól és tisztátalan edények közöségétől. De mit mond Pál apostol Timóteusnak, hogyan ad neki tanácsokat, alább részben elemezhetjük.

 Aki igazán Istennek szolgál, az a bukott kereszténységben nem lesz igazán népszerű, ahogy az ószövetségi prófétái se voltak azok, többnyire el voltak különülve a hűtlen néptől. Nem ez a cél, de ez az eredménye aki használja az igét a maga mélységes igazságában, akire rábízza az Úr ezt a fajta szolgálatot, nem lehet tisztátalan, mert akkor a sátának fogása lesz rajta, és meggyengíti erejétől és bátorságától megfosztja a hitelességétől. De az Úr azt mondja, "Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé".(Luk.10, 2,3). 

 De kérem az olvasót,hogy ne rám irányítsa gondolatát, mert én se gondolok magamra, csak azt teszem amit tennem kell. Nem vagyok különb másoknál, sőt talán még tökéletlenebb.

2 Tim 4 - 3.4.5. "Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak. De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd."

Pál apostol így ír Timóteusnak" És a nagy házban nem csak arany és ezüst edények vannak, hanem fa és cserépedények is ; és az egyik tiszteletreméltó, míg mások csekély hasznot hoznak.” (2Tim 2-20) És akkor azt írja: „Aki tehát tiszta ettől, tisztességes edény lesz, megszentelt és hasznos a Mesternek, alkalmas minden jó cselekedetre”. (2 Tim 2-20,21).

Isten szabja meg a feltételeket annak kiválasztásához, aki jót tesz Isten házában. Bármilyen furcsán is hangzik, de Ő a Mester Isten házában, és senki más. Az edényeket a Jézus Krisztus nevét megvalló lelkek jellemzik, és ezt nevezi Pál a nagy háznak. Isten háza egy nagy ház kereteiben található. Az edények a szó legtágabb értelmében ilyen módon úgymond kellékei a nagy háznak, amik szimbolizálják az embereket. ... Most nem bizonyos edények szerkezetének, anyagának megváltoztatásáról beszélünk, hanem arról, hogy kit akar felhasználni a ház Ura bármilyen jó cselekedetre.

A fa edényből arany edény lesz, vagy a cserépedényből lesz ezüst?; ezt már az Úr eldöntötte ez változatlan marad, de az aranyedény is lehet alkalmatlan, de ha megtisztul a gonoszságtól, függetlenül attól, hogy ki az edény, akkor megszentelődnek és méltók lesznek az Úrhoz, ha valaki megtisztul a gonoszság edényeitől. Mitől lesz tiszta? Azoktól, akik gonoszságot cselekszenek. Ebben az ige szakaszban nincs megírva, hogy a nagy ház megtisztul az Úr eljöveteléig, de a Szentírás ezt megvilágítja más helyeken. Ha világot nézzük, akkor együtt élnek az Úr eljöveteléig, az aratás ideéjig. (együtt nő a búza és a konkoly). Egy igazi újjászületett keresztény valójában nem tud elszakadni a kereszténység tömegétől, mert van egy közös nevező a Jézus Krisztus neve. De szellemileg, lelkileg és gyakorlatilag is ezt parancsolja nekünk Isten, ha elszakítod magad a gonoszság edényeitől, minden jó cselekedetre alkalmas leszel. De ez mindenki saját felismerése, hogy mit tart gonoszságnak. Az az igazi felismerés amit az Isten tart gonoszságnak. 

A jótékonykodás és jótett a törvénytelenségben, az illegálisan elidegenített  területen házépítést jelent. A nagy keresztény házban,ki-ki építi szellemi házát. Szeretnénk-e megszentelődni és hasznosak lenni a Mester számára, alkalmas bármilyen jó cselekedetre? Képesek vagyunk különbséget tenni jó és rossz között? - hogy felfedezzük a gonoszt, és elszakadjunk attól, ami nem dicséri az Urat? Pál azt írja Timóteusnak, mint hűséges szolgának, hogy szolgálja az ilyeneket, de ne szennyezze be magát gonoszságukkal. Egy fehér ruhába öltözött gazda ki tudja takarítani az istállót anélkül, hogy bepiszkolódna? Júdás levelében ez áll:  "Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai mondottak. Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó időben lesznek csúfolódók, akik az ő istentelen kívánságaik szerint járnak. ….Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által, Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre. És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket. Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből, és útálva még a ruhát is, amelyet a test beszennyezett".

 De ahol jelen van a ház Ura, ott mindig  gyümölcsöt terem a szolgálat. Nézzük ezt meg, hogy működik. 

János evangéliumában 4-6-30 között olvashatunk Jézus találkozásáról a szamaritánus asszonnyal. „Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:...” (28) Ezután otthagyta a vizes edényt, és az emberekhez ment? Egy személyes beszélgetés után az Úrral, aki meghallotta az igazságot saját bűnéről, és az igazság úgy ömlik ki, mint az élő víz az Úr szájából. Otthagyta a vízhordó vedrét, és elment, hogy bizonyságot tegyen a városának, és ezt teljes bizalommal tette. Nem aljas önérdekből vagy ravaszságból vagy önteltségből. Micsoda tiszta szolgálat. Mennyire hiányzik ma a szolgálat, amely magától a Megváltó Úrtól származik, és bennünk folytatódik. Olyan egyszerű és igaz. Talán nem ég a szívünk, egyszerűen Krisztusban? Vagy az emberek csalódottak a kereszténységben és közömbösek? De ezt nem tudjuk megítélni. Miután találkozott az Úrral, és Tőle tanult a lábainál, erőt kap a szolgálathoz, a legfontosabb szolgálathoz, szerintem. „- Jertek, lássatok egy embert, aki megmonda nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus? Kimenének azért a városból, és hozzá menének.”(29,30) Mit csinált korábban? - Vétkezet. Az Úr megmutatta neki a bűnét, a paráznaságát. Nem úgy tűnik nekünk? - hogy csak a kegyelem tud adni, bátorságot és erőt az Úr szolgálatára? Amikor szabadok leszünk a terhektől, a vízhordó üres vedrektől, amivel állandóan a Jákób kútjához járunk, hogy megtöltsük vízzel, de a víz csak időre oltja szomjúságunkat. Amellett verejtékezünk a bűntől, amit megiszunk az a verejtékes munkánk gyümölcse, nem több.  Vagy még mindig azt gondoljuk, hogy mi magunk is képesek vagyunk rá, hogy gyümölcsöt hozzunk az Úrnak? Ez nem filozófia, ez nem végtelen prédikációk, tanácsülések. Egyszerűségével az Úrhoz vezette az embereket.„És még többen hittek az Ő szavának köszönhetően” (41) És mit tesz az Úr? "Amint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.És sokkal többen hivének a maga beszédéért," Milyen nagy megtiszteltetés, hogy az Úr bemegy a szamaritánusok házába, akiket a zsidók nem tisztelték:"Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal." 

  Ilyen változás ment végbe az életünkben, hogy a Szent és tiszta betért hozzájuk. Tiszta edényekké váltak, ugyanis az Úr tisztította meg szavával őket. Ebben nem kételkedem. A nagy keresztény házba az Úr nem megy be, hanem kívülről kopogtat. (Jelenések 3,20)" Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem."

Keleten a víz értékes dolog. Ott nagyra értékelik a vizet. De otthagyta a vízhordó edényt, a terhet és az igát levette a válláról, és elment szolgálni, amennyire számára nyitva volt: "Hát nem ő a Krisztus?" Néha azt gondoljuk, hogy az emberek megtérése az Úrhoz a tudásukon múlik. De a hitnek ezek a szeretetteljes cselekedetei sokakat letéríthetnek a rossz útról. Teológiai intézményeket keres? Vallásosak az evangélisták és pásztorok képzésére szolgáló iskolák és tanfolyamok? A tudás és az értelem Krisztushoz vezet? (nem vagyok a tudás és a józan ész ellen) De egy barátom szavaival élve, rubik kocka fejüekre tanítják a nebulókat, ami sok hasznot nem hoz, tisztelet a kivételnek. 

Ha valóban találkoztunk az Úrral és láttuk Őt, az valósággá válik számunkra, és az Ő hangját hallva, ugyanazt az eredményt hozza a pillanat, ami valósággá válik számunkra is, az élet fő céljává. Hogy Jézus Urunk, Megváltónk lábainál legyünk, és hallgassunk szavára, ez a találkozás egész további életünkre rányomja bélyegét, ha feltétel nélkül engedelmeskedünk. És megváltozik (talán fokozatosan) a tetteink és a gondolataink, valamint az önmagunkhoz, másokhoz való hozzáállásunk. Ez a találkozás  nyomot hagy életünkben és ezt a pecsétet fogja viselni. Mások is látni fogják ezt a változást. A gondolkodásunk megváltozik.

Mi is hiszünk az apostolok szavában. „Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről. (És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál vala és megjelent nékünk;) Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen." (1János 1-1,2,3,4) Ha nem hiszünk az apostolok szavainak, és nem engedelmeskedünk ezeknek a szavaknak, akik igaz bizonyságot tettek Róla, mint igaz és tiszta tanúk, akkor a többi szót sem hisszük el a Szentírásból. És hány keresztény van, aki ismeri a Szentírást, de nem hisz Neki, ezért nem teheti meg az első lépést, vagy éppen fordítva, nem ismeri a parancsolatait, de ajka hitvallást tesz. De ez nem a szolgákra jellemző. 

Most tekintsünk arra mit tanácsol Timóteusnak Pál apostol:"Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben; És amiket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízzad hív emberekre, akik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek. Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta.Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd."

Nem meglepő, de sok ilyen eset van aki nem szabályszerűen küzd. Ne soroljuk fel őket, mert nem ítélhetjük meg a más rabját, mert ő azt teszi amit a gazdája sugal, ez csak nekünk lehet jó tanács. De az is igaz,hogy akinek vagy aminek rabja annak is szolgája. De mindenki azt gondolhatja magáról,hogy ő képes a jótéteményre, mert tiszta edény. De ez majd otthon lesz nyilvánvaló, mert Pál is azt a jövőbe helyezi, ami a koronát illeti. Ez persze nem rossz vágy, hogy hűséges szolgája legyünk az Úrnak, de szoros kapcsolatban kell lenni azzal aki a ház Ura. Ismerd meg gondolatait és akaratát, hogy szabadon felszabadultan minden igától, izzadság nélkül harcolj az igazság feltárásáról. Azok a szolgálatok, amelyeket nem az Úr adományozott, azok éppen ellenkezőleg, lerombolják a jó erkölcsöt; nem az Úrtól van. Ez a látható eredménye a tisztátalanság munkájának. Akik csak zavart keltenek és sötétségé változtatják a fényt.

Lehetséges az?-hogy a tanító vagy a pásztor az Úrtól való, ha csak egy felekezet tanítója vagy pásztora legyen? Gyakorlatilag léteznek, de helyinek, lokálisnak nevezhetők, mert ha egy csoportnak pásztora az nem lesz egy másiknak a pásztora, mert nem ismerik el. Csak a tevékenységi körükről lehet őket felismerni. Csak azok ismerik el őt, akiket esetleg demokratikusan választottak meg. Egy igazi lelkésznek sokféle szolgálata van egy nagy házban, egy keresztény otthonban. Minden formalizmustól mentes. Mozgató ereje, SZERETETE Isten és az emberek iránt. Nem engedelmeskedik egy felekezeti gyülekezet tanításának, és nem engedelmeskednek neki az emberek, bárki legyen is az. Ő az Úr Jézus Krisztus rabszolgája. De ezek katasztrófálisan kevesen vannak. De meg kell említenem, hogy pásztorok az Úrnál nem léteznek, csak a segéd Pásztori szolgálat, Péter apostol volt ilyen. Pásztorunk csak egy van Jézus, és az nem hivatás vagy egy betöltött pozíció, hanem egy hálátlan, önfeláldozó alázat teljes munka, aki elmegy a végsőkig,hogy megtalálja Isten bárányát, aki lehet épp a mocsokban hever félholtan. Lehet szeretni és utálni őt, mindezt nem tartja fontosnak. Nem lesz személyválogató, hogyan és kinek szolgáljon, mindig érezni fogja szíve fájdalmát, egy igazi pásztor szellemnek mindig fáj a szíve, ahogy a nagy Pásztorunknak is fájt ezen a hittől kietlen földön. Nem közömbös az elesett testvérei iránt. Ez a lelkipásztori szolgálat nagyon ritkán nyilvánul meg. Nem a neki ácsolt szószékről prédikál, hanem bejárja a tábort. De az Úr ma sem adja fel, Igen, az Úr több kegyelmet ad nekünk, hogy feltáruljanak ezek a felbecsülhetetlen értékű szolgálatok Isten egész háza számára.

 

Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal.