Rendszeres olvasók

2021. november 25., csütörtök

A függöny mögött – a táboron kívül.

 

A szent ládát mindig letakarva szállították a papok

A függöny mögött – a táboron kívül

1909 év.

A kereszt , amely a bûnös és a bûn között áll, és megbékíti a bûnöst Istennel, elválasztja a világtól, és megmutatja neki Krisztusban a világtól való elutasítás és gyûlölet helyét . Mivel a hívő Krisztussal együtt van megfeszítve – a világért van megfeszítve, és a világ érte van megfeszítve, mert Krisztussal együtt támadt fel, összekapcsolódik Istennel egy új élet erejében egy új természetben. Elszakíthatatlan kötelék köti őt Krisztushoz, és Isten részesévé, valamint számkivetettjévé teszi ebben a világban.

 

Isten imádójává és a menny polgárává vált, itt a földön idegen és hontalan lakossá válik, vagy más szóval: fátyol mögé helyezve Isten közelébe a mennyben, de ide hívják, hogy a táboron kívül legyen, hordozza Krisztus szégyenét.

 

Az ószövetségi hívő soha nem lépett be a szentélybe, és nem közelítette meg Istent, oda csak a főpapnak volt bejárása, és évente csak egyszer, ráadásul áldozati vérrel. A függöny, amely mögött Isten dicsőségének sugarai rejtőztek, elzárta a bejutását oda. Kint, az előcsarnokban, ahol korábban az oltár és a lavór volt, ez volt a találkozási helye Istennel, csak itt közelíthette meg Istent a megbékélés vérének erejével és cselekvésével.

 

Csak amikor Jézus, mint tökéletes főpap, az örök Lélek által, fenntartás nélkül, bűntelenül áldozatul Istennek, megszűnt az egykori oltár funkciója, és Isten kifejezte megelégedését, hogy megszaggatta a fátylat ebben a szentélyben. Jézus saját vérével lépett be a mennyei szentélybe, és ott Melkisédek csellekedete szerint „Nagy Főpapként” fogadta Isten. Mint az „örök papság megalapítója” mindazok számára, akik engedelmeskednek neki, mint előd lépett be oda, az igazi templomba, amelyet az Úr épített, és nem ember.

 

Itt, Isten arcának teljes fényében, istentiszteleti helyünk , itt jelenünk meg előtte, sőt, bármikor, az értékes vér erejének köszönhetően, amely nem veszít értékéből Isten szemében, annak az áldozatnak az erejének köszönhetően, amely eltávolította bűneinket és megtisztított tőlük. Itt, a „fátyol mögött”, a Szentlélek erejének köszönhetően Krisztussal együtt megjelenünk Isten előtt, és elhozzuk Istennek azt az istentiszteletet , amelyet azoktól vár, akik őt Krisztus Jézusban ismerik. A bűnöktől és tisztátalanságtól megszabadulva, papként folyamatosan közeledhetünk a papsághoz, ott hódolhatunk és örvendezhetünk a Jézus Krisztusban való kinyilatkoztatás teljességében és fenségében. Láthatjuk őt szeretetének teljességében, közbenjárásának teljes méltóságában.

 

Nemcsak úgy gondolhatunk rá, mint aki a múltban teljesítette az isteni igazságosság követelményeit, hanem úgy is, mint aki a jelenben válaszolt szükségleteinkre. Megehetjük, élvezhetjük, ízlelhetjük húsát és vérét. És ha ezt tesszük, szívünk ujjong, lelkünk vidáman énekel és meghatódott. Milyen nagyszerűek és dicsőségesek Krisztus munkájának gyümölcsei! Isten megdicsőült; a bűn ellenére ajándékként közvetlen hozzáférést kapunk hozzá; tudatunk teljesen megtisztult, örök üdvösség készül, örök élet és dicsőség a mi tulajdonunk.

 

Nem kell elhagynunk a tábort, hogy hirdessük annak erényét, aki csodálatos világosságába hívott el minket, mielőtt a fátyol mögött nem vagyunk. Fel kell ismernünk elsőbbségi jogunkat, hogy Isten közelében éljünk, hogy ezen az alapon megmutassuk a világnak, hogy mi csak idegenek vagyunk benne . Annak a szilárd tudatnak, hogy teljes békességben vagyunk Istennel, el kell kísérnie bennünket a világgal való küzdelemben, mert a küzdelem nincs kizárva. És annak a ténynek köszönhetően, hogy „a szentély belsejében”  gondolatainkkal  el vagyunk foglalva az Úrral, és táplálkozunk az ő kegyelméből, egyetértünk a földön abban, hogy elfoglaljuk azt a pozíciót, amelyet Ő foglalt el, és „kilépünk a táboron kívülre” minden világi vallás kötelékből. 

 

Krisztussal való kapcsolatunk nemcsak a gonosz erkölcstől választ el bennünket, hanem minden világi vallástól, minden olyan formalitástól, amely Isten előírásainak a helyére került, sőt még attól is, hogy az Istentől kapott előírásokat és eszközöket elferdítve, elszigetelten közeledjünk hozzá. Krisztustól elválaszt mindez.

 

A keresztények lelkét már az apostoli idők kezdetén megtévesztették a világi és emberi vallás gyönyörű illúziói, amelyek igyekeztek behatolni közéjük, összekapcsolni őket a Jézust keresztre feszítő világgal. Nem telt el olyan sok idő, és az ördög felállította trónját a gyülekezetekben, és az Úr kénytelen volt figyelmeztetni a pergamoni gyülekezetet: "...Tudom a te dolgaidat, és hogy hol lakol, ahol a Sátán királyiszéke van;..." (Jel. 2 :13).

 

A kereszténységben uralkodó összes tévedés közül, mindazok közül, amelyeket „tábornak” nevezhetünk , Krisztushoz kell kijutnunk, viselve az Ő gyalázatát.  Ő, mindezeken a jelenségeken és tényezőkön túl van.

 

És ha a téveszmék még szélesebbek lennének, vigasztalásunk a következő szavakban rejlik: „Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.” (2Tim. 2:19). Nem lehet és nem is szabad erőlködnünk és tennünk, hogy valamit javítsunk, ne próbáljuk a rosszat kiirtani, alapelvünk ez legyen: önmagunk megtisztulása, hogy használható edényé váljunk, és miután elszigeteljük magunkat, menjünk át Jézus oldalára, és azokhoz, akik tiszta szívből szeretik az Urat. A mi elhívásunk az, hogy az Úr tanúi legyünk „a táboron kívül” ebben a világban.

 

Úgy gondolják, hogy ez a tanúságtétel főként vagy kizárólag abból áll, hogy elhagyjuk egyik vagy másik pártos felekezeteket, vagy bizonyos pozíciót foglalunk el különféle dogmákkal vagy felekezetekkel szemben, míg minden igaz tanúságtétel összefügg az Isten szavának való állandó gyakorlati engedelmességgel, valódi közösséggel és szent járással. hatalmában és a Szentlélek hatása alatt. 

 

A Bírák könyvének hetedik fejezete, amely Gedeonnak és háromszáz katonájának a midianiták felett aratott győzelmét írja le, megmutatja nekünk, mi az igaz és érvényes bizonyság. Gedeon három tárgyat ad katonáinak a kezükbe: trombitákat, üres korsókat és kancsókban lévő lámpákat (16. v.). Ha elkezdjük ezt a három tárgyat bibliai vonatkozásban Isten tanúságtételének elemeinek tekinteni az ördöggel és a világgal vívott harcban, akkor a következőket tapasztalhatjuk: a trombiták Isten igéje a bizonyságtételben, az üres kancsók mi magunk, a lámpák, Jézus élete,  Krisztus bennünk lévő fénye.

 

Az első két rész ezt a fényt szolgálja a körülöttünk lévő sötétség közepén.

 

Isten bizonyságtételének e három elemének egyesülnie kell bennünk. Ismerjük a trombita funkcióját : összegyűjtötte az izraeli népet az ellenséges állásokból, meghatározta a hadsereg offenzíváját, irányította és megújította a nép emlékét Isten előtt. És ha Isten fiai a táboron kívül lévén Isten szavának engedelmeskedve, az egység alapján összegyűlnek az Úr Jézus nevében, az ige szertartásai szerint, teljesítik a bizonyságtétel e fontos részét. . Bizonyos mértékig kürtölték, és Isten népének képviselőivé válva bizonyságot tettek a világnak Isten szándékairól, hogy csak Isten igéje, semmi más, irányadó és szabály az élet minden esetében.

 

Ha azonban itt megállnának, és nem használnák Isten bizonyságtételének második elemét, akkor nem élnének elhívásukkal. Istent csak gyenge, törött eszközök dicsőítik meg, és mint tanúi ebben a világban, úgy kell állnunk előtte, mint üres edények, amelyek csak arra alkalmasak, hogy összetörjük őket. Ha Pál azt mondja a világban tett tanúságtételéről, hogy ez az ő hivatása: „az igazság kinyilvánítása”, „az evangélium világosságának és Krisztus dicsőségének terjesztése az emberek között”, akkor hozzáteszi: “Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.” (2 Kor. 4:7).

 

Igen, Isten meg tudja tölteni edényeinket, ha némelyikük nincs megtöltve hustesti forrásokkal.

 

Különösen saját magunk teljes elutasítására van szükségünk, hogy helyet adjunk a Szentlélek számára, hogy betöltsön és munkálkodjon rajtunk. Csak üres edényeket lehetett vinni Gedeon lámpásaival, és csak a mi felszabadult szívünk fogadhatja be Krisztus világosságát és terjesztheti azt bizonyságul.

 

Ezért ne elégedjünk meg csak azzal, hogy Isten igéje iránti engedelmességünket kürtöljük és hirdetjük a világnak, kimegyünk a „táboron kívülre”, és Isten dicsőítésére végezzük szolgálatainkat.

 

Sőt, engedelmességgel szolgáljunk, mint üres és összetört edények, készen fogadni a lámpákat felülről jövő fénnyel, hogy Krisztusnak ez a világossága messze terjedjen körülöttünk,hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.” (2Kor 4:10).

 

Szeretném megismételni, hogy csak hűséges hívek lehetnek „függöny mögött” és „táboron kívül” az igazság élő tanúi, mégpedig azzal a tudattal, hogy lakhelyünk a mennyben van, és itt csak zarándokok vagyunk és idegenek .

 

Csak akkor tudjuk befolyásolni e világ népeit, ha a kegyelem erejében külön élünk tőlük. Abszurd volna ezt a világot meggyőzni bűnösségéről, miközben a saját öröme kedvéért kapcsolatban maradunk vele.

 

Ugyanakkor ugyanaz érne minket, mint Lótot, aki a rokonai és a körülötte lévők szemében nevetségesnek bizonyult.

 

Minél többet nézünk Krisztusra, „a függöny mögött”, annál kevésbé leszünk érdekeltek minden világi iránt, és annál hűbben fejezzük ki a mennyei idegenek szellemét és jellemét. Urunk világ általi elutasítása egyre inkább meghatározza magatartásunkat és járásunkat.

 

Szégyenünkre azonban el kell ismernünk, hogy sokszor felébrednek bennünk a földi érdekek, és szívesen elkényelmesítjük magunkat, amennyire csak lehetséges. Talán nem fordul elő velünk, hogy a magány érzése eluralkodik rajtunk, amit éppen a világtól való elszigeteltségünk okoz? Ábrahámban nem azért volt ez az magány érzése, mert elhagyta rokonai földjét, Mezopotámiát, hanem azért, mert másik hazát keresett.


Maradjunk a lehető legéberebbek a „függöny mögött”, és lássuk Istenünk és Atyánk szeretetének gazdag áldásait. Járjunk itt a földön Isten előtt hit által hűségesen, „táboron kívül”, a Szentlélek által nekünk adott reményre alapozva, mint a lélek mélyére hatoló horgony. Akkor leszünk a mennyország igazi polgárai, igaz imádók a magasságban és igaz tanúk, igazi zarándokok itt a földön.

Nyilvános ima.

 

Nyilvános ima.

Máté 6:5 "És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, akik a gyülekezetekben és az utcák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.." (Károli fordítás) 

 "Mikor imádkoztok, akkor se legyetek olyanok, mint a képmutatók, mert ezeknek az kedves, ha a zsinagógákban és a piacok szegletein állva úgy imádkozhatnak, hogy az emberek látják őket. Én azonban azt mondom, elveszítik jutalmukat." (Csia Lajos). "Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától." (Máté 16,-6).

Vannak vélemények, hogy  az Ószövetségben olvashatjuk, hogy voltak esetek, mikor nyilvánosan is imádkoztak, pl. Dániel. De ez nem fedi a valóságot, ha figyelmesen tanulmányozzuk a szöveget akkor láthatjuk, hogy "Akkor azok a férfiak berohantak és megtalálák Dánielt, amint könyörge és esedezék az ő Istene előtt." ( Dániel 6,-11). Dávid imáit olvashatjuk a Zsoltárok könyvében, prófécia jellegűek, a számunkra szánt kinyilatkoztatások. De valaki csak kijavít, - imádkozott nyilvánosan? Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy a filiszteusok között nem hogy nem imádkozott, hanem titkolta mivoltát.

De szeretném mégis az Újszövetségre alapozni állításaimat, hiszen a Szent Szellem már kiömlött az eklézsiára. Már nem testben járunk, hanem Krisztus Szellemében.

Nagyon gyakran látom az interneten, hogy az emberek nyilvánosan, videón vagy leírt szöveg formájában imádkoznak. Ez legbelül engem nyugtalanít. Azért kezdtem el gondolkodni ebbe az irányba. Vigyázok arra, hogy ne legyen saját véleményem. Tehát a legpontosabb példa maga Jézus Krisztus. Többször olvassuk az evangéliumban, hogy félrevonult imádkozni. De vannak olyan esetek amikor nyilvánosan megáldja a kenyeret, meg a Lázár feltámadásánál, de ott is hozzáfűzi, hogy csak az emberek érdekében kérte az Atyát, hogy hallgassa meg. Nem találkozunk olyan esettel se, hogy mielőtt meggyógyított valakit, imádkozott volna az Atyához. Mert Ő maga a feltámadás Ura, akiben az Atya lakozik. Nyilvánosan a tömegek előtt nem imádkozott. De a tanítványok között imádkozott "Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;..." ( János 17).

Arra a tanítványok kérésére, taníts meg minket hogyan kell imádkozni, elmondta a közismert "miatyánkot". De ez egy vázlat, nem ima. Ezt úgy értem, mintha egy hivatalba benyújtsz egy előre nyomtatott ürlapot, amin rajta vannak az általános vázlatok amit be kell tölteni. Az üres kérvényt nem fogadják el még ha ellátod is a saját signóddal. Nem ér semmit.

"Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván."( Máté 6,-6).

Lehet, hogy a szellemi látásom már megfakult, de én nem látom, az Újszövetségben, hogy "Jóska vagy Géza" imádkozott volna nyilvánosan. Jézus a feszületen kérte az Atyát, hogy "Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek".  (Lukács 23,-34). Ugyanúgy István is ezt mondta. Még azt is érdemes megemlíteni, hogy:" nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? Némelyek pedig az ott állók közül, amint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez." (Máté 27,-46,47). Ez azt bizonyítja,hogy az ima nem az emberek felé irányult, nem is értették mit mondott.

 

Az imádkozás meg van említve az Újszövetségben, de a tartalmát nem ismerjük, se azt milyen formában tették azt,  "...monda a Szent Lélek: Válasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam. Akkor, miután bőjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták őket." (Ap.csel.13,- 2,3). Ebben az esetben láthatjuk, hogy a Szent Szellem vezetésével imádkoztak a testvérek. Az élő Isten, az adott helyen az adott időben az adott cselekedetben hatott rájuk. A leírt imák a véleményem szerint, nem tartalmazza a Szent Szellem erejét. Mert lehetséges, hogy sem abban az időben sem az adott szituációhoz nem illik. De ezt nem tanításnak szántam. Én nem váltom meg a világot ezzel. Az én meggyőződésem, hogy az ember gondolatát csak az Isten tudja megváltoztatni és cselekvésre bírni.

 

"szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dícséretet énekeljen...  Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése."(Jákób 5,-13... 16)

2021. november 24., szerda

Krisztus testének egysége.

 

Krisztus testének egysége.

"egymást szeretettel elviseljétek és abban serénykedjetek, hogy békességben egybekötve a Szellem egységét megőrizzétek. Hogy legyen egy test és egy Szellem, miként elhivatásotoknak is egy reménységével hívtak el titeket," (Ef. 4,4) Az egységnek nincs kifejezőbb képe, mint az emberi test, amelyen keresztül a Szent Szellem képviseli Isten Egyházát a földön. Ebben „EGY test" minden olyan kölcsönhatásban van, mint egy ÉLŐ szervezetben. Nincsenek kiszorító és versengő elemek – mindegyik kiegészíti egymást, senki sem „mondhatja" a másiknak: „NINCS SZÜKSÉGEM rád" (1Kor.12.21). így teremtette az Úr, így kell gyakorlatilag hozzáállni, ahol valóban LÉTEZIK ez az egység, amit Ő teremtett, és nem az emberek. Sajnos ma a kereszténységben annyi az utánzás, a színlelés és a hazugság. Ez a kovász már annyira megduzzasztotta a keresztény házat, hogy milliárdos számokról beszélhetünk. Ez jelentené a keskeny ösvényt? Amikor a katolikus "anyaszentegyház" zsinata elfogatta papíron ezt az egységet, már akkor, de előtte már letért az Istentől kijelzet útról. A reformáció idejétől már ez a hamis egység is felbomlott papíron. De gyakorlatilag, csak átusztak az egyik partról a másikra. Azóta egyházak sokasága nőt ki a földből mint a gomba. És ezt a sátán kihasználva, beültetik az emberekbe, hogy ami többes szám, az egy. Ahogy ezt tette az Isten szentháromság elmélet esetén. Egy az Isten három személyben, vagyis 1+1+1=1. Bajok vannak a számtannal. Attól függetlenül, a reformáció sok jót hozott a mennyek országának, de az a baj szerintem, hogy gyakorlatilag nem szakadtak el a katolikus gyökértől, látszólag igen. Aki nem hiszi nézzen utána, vannak megbízható leírások. Ma már látható a különböző egyházak közeledése, nem csak keresztényi, ezt hívják ökumenikus egységnek. Beindult a sátáni gépezet. Egyesüljünk ami közös és ami elválaszt hagyjuk meg magunknak. Ez a porhintés a szemekbe. Valójában most fektetik le az antikrisztus házának alapját. Ugyanis a sátán ügyes másoló. De ez most nem a mi témánk.

 A dolgok állása szerint lehetetlen belátni az „egy testhez” illő rendet. „Isten háza, ... oszlop és kijelentés [görög:"Edraiuma" - az igazság támasza] (1 Tim.3.15), a kereszténység felduzzadt "nagy ház" kereteibe szorult amelyben elvegyültek a különböző edények "Nagy házban nemcsak arany és ezüst edények vannak, hanem fák és cserepek is és némelyik edény megbecsült, más becstelen célt szolgál.” (2Tim. 2:20). Természetesen a heterogén anyagok, amelyeknek semmi közük egymáshoz, nem alkothatnak SZERVES egységet. Isten azonban nem változik! Ez nem a vicc kategóriához tartozik, de Istennek gólt nem lehet rúgni, a meccs el van dőlve. Isten igéje mindig igaz és elérik a kívánt eredményt! Még ha az egész világ (fejedelme, Sátán vezetésével) összeesküszik Isten ellen, akkor is vereséget szenvednek, de Ő marad a GYŐZTES! Milyen öröm egy ilyen Istenhez tartozni! Ilyen érzelmekkel gondolhatjuk a hívők egységét is a földön. Még akkor is, ha az „EGY test” „EGY lélek” és „EGY remény” jelei olyan rosszul láthatók körülöttünk, továbbra is bízhatunk Isten írott Igéjében. Isten lesz a GYŐZTES! Amikor az „ISTEN Háza” „nagy ház” fogságába került, arra kaptunk meghívást, hogy tisztán tartsuk magunkat, és KERESSÜK azokat, akik megőrzik az Úr Jézus engesztelő vére által nekik adott tisztaságot, és megőrzik magukkal az „IGAZSÁG, HŰSÉG, szeretet, békesség” ajándékát. De ennek van feltétele:" Az ifjúkori vágyaktól menekülj. Fuss az igazságosság, hűség, szeretet, békesség után azokkal együtt, akik az Urat tiszta szívből segítségül hívják."(2 Tim. 2,22). Azok számára, akik meg akarják őrizni a HŰSÉGET és az ÚR SZAVÁT, mindig lesz kiút, az egység megőrzésére. Még ha a digitális világban is, mert most ilyen időket élünk, de rokon szellemek egymást vonzzák, a tudástól függetlenül, a digitális rendszert meghazudtoló szeretet által, Kegyelemből!


2021. november 23., kedd

Szeretném ha szeretnének.



Szeretném ha szeretnének. 

 Egy különleges helyzetbe kerül az az ember, akiben már megfogant az isteni szeretet ( görögül "agapé"). Nem csak tudomásul veszi, hogy Isten szereti, hanem benne is kicsírázott az Isteni szeretet magva. Ez érzékibbé teszi a szívét, és tudja sugározni mások iránt. De arra lesz figyelmes, hogy ha már tud szeretni az Istentől kapott szeretettel, ez a szeretet nagyon magányossá teszi, mert nincs viszonozva. Ha örül is a Szent Szellem örömében ☀️, a szíve ❤️fáj, mert nap mint nap, szembesül a hideg és a langyos testi állapotok miatt, akik az útja során szembe jönnek. De a legfájdalmasabb az ha a bensőséges kapcsolatban hidegülnek meg a viszonyok. "Monda nékik Jézus: Én vagyok. Ott állt pedig ő velök Júdás is, aki elárulta őt." (János 18,-5). Az apostola árulta el. "Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!(Zsoltárok 78,-40).Dávid is erről a fájdalomról ír: "Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől: Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm, Akik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben."(Zsoltárok 55,-13,14,15). Nem a világ borzalmai, Istentelensége okoz fájdalmat a szívbe, hanem akitől elvárható lenne a bizalom és a szeretet. Az isteni szeretet fáj, mert a hitetlenség veszi körül, nem a világi, hanem a Krisztus nevét valló keresztények hitetlensége. Inkább lennének hidegek vagy hévek, ezekkel Isten még tud kezdeni, mert ők nem képmutatók, ellenben a langyosságot már csak kiköpni lehet, felhevíteni nem. Hihetetlennek tűnik ez a megállapítás, de igaz. Isten leírt történelmét nem lehet megváltoztatni, azért jelenti ki Jézus,akinek van füle az hallja. A sok szép Isteni szó és ígéret semmit nem ér a langyosak szájából, mert Isten kiköpte őket, hogy ne mondják azt az Ő nevében, amit mondanak és cselekednek, ha látszólag azok, de erejük nincsen.. A Jelenések könyvében már nem az irgalmas és megbocsátó Jézus jelenik meg János előtt, hanem mint mindenható Isten készül az ítéletre. Már nem egy együttérző akinek fájt a szíve az emberek iránt, hanem az akinek éles és sugárzó szemei mindent átlátnak. A fájdalom ami Őt érte a saját népétől, a Bárány sebei fogják emlékeztetni örökké minden üdvözült előtt az Ő mennyei birodalmába. Ez nem elég, hogy mi is szeressük Jézus krisztust, azt aki itt a földön a gecsemáné kertben szörnyű halálos lelki fájdalmában, magányosan elfogadta azt a kelyhet amit az Atya nyújtott felé, és kiitta fenékig, miért?- mert azok akikért eljött elárulták, megkínozták, akiket szeretet mindhalálig , " Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek." És mi tudjuk mit cselekszünk? De az Úr hosszútűrő a végtelen szeretetében, megvárja amíg megtelik a létszám, hogy a választottak közül senki se vesszen el, ahogy énrám is várt türelmesen.

Minden egyes ember templom.

 

Minden egyes ember templom.

Körülbelül 7 milliárd ember él a földön, és minden embernek van teste amit én most templomnak definiálok. A templom oltára az a szíve, ami a központi helyet foglalja el ebben a zárt kamrában. Ugyanis Isten csodálatos műve a teremtés, már az anya méhében veszi kezdetét a templom megformálásának. A születése kezdetétől fogva, az emberbe, ebbe a templomba gyűlnek az informàciók. A körülményektől függően, az esik bele ami körbeveszi. Az ember szelleme megrontott állapotban van már a fogantatás pillanatától fogva, tehát a szíve oltára is csak ebből a romlott szellemből kapja az elé ajánlott áldozatokat. 

 Sokan most azt mondhatják, hogy az embriónak még nem fejlődött ki a szíve, ez jogos kijelentés, de ez csak a testi szívre vonatkozik. Isten titkolja az emberek előtt, vagyis nem fedi fel, csak megemlíti az emberek örökkévalóságát még a teremtés előtti létezését. De testet adott nekik. Ahogy Jézus Krisztus példájából is láthatjuk Viszont " mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai." (Zsid.1,-6)

Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között." (Róma 8,-29) És ismét: Én ő benne bízom; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, akiket az Isten nékem adott.(Zsid.2,-13).

Hogy lehet az, hogy Isten Fia az első szülött, ha már az Ő születése előtt már milliók születtek erre a világra? Csakhogy az első ember nem született, hanem a föld porából teremtett. Nem Istentől született, Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.Amilyen ama földi, olyanok a földiek is; és amilyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.(1 Kor. 15,-47,48)

Tehát a mi testünk a templomunk porból való, és szívünk is testi kemény mint a kő. Az oltár a mi templomunkban kőből van faragva, azért mert nem szellemi születésünktől fogva. Faragva van a sátán kezével, mert az ördög démonjaik által formálja már születésünk óta, ebben benne van a szülők keze is. Mert kivel találkozik először a csecsemő?- az anyjával, és amilyen az otthoni légkör azt szívja magába. Ha ez nem így lenne, akkor a világ más lenne, és az Úrnak nem lenne más dolga, csak befogadni minket úgy ahogy vagyunk. De ez nem így van, ezért szállt le Isten Fia az égből elhagyván mennyei dicsőségét, hogy megváltsa az embert a bűneiről. De nem csak a szívét, lelkét hanem a testét is."És amiképpen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is." (49 v).

 Tehát ez a mi testi templomunk, újabb és magasabb, mennyei ábrázatot ölt fel.

 

 De a szívvel az Úr most is csodát tesz, mer már itt a földön új szívet ad a kiválasztottaknak. Ezt a Biblia újjászületésnek hívja. Tehát már a templomunk oltárát kicseréli," Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások".( Máté 15,-19). "A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk."(Róma 5,-5).

 Isten kicserélte a templomunk oltárát, és behelyezte a sajátját. Ez a változás kihat a testünkre is, "Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt."(1Péter 4,-2). "Ugyanaz az Isten készített el minket erre, aki a Szellemet is foglalóul adta nekünk."(2Kor. 5,-5).

 A keresztény otthon túlnyomó többségében az újszülött csecsemők, szembesülnek a szüleik vallásával. Ezt látják és ezt is követik. A Mikulás a karácsony a húsvét és egyéb ünnepeket. Ami nagyon is vonzó a gyerekek számára, mert ezt kívánja a hustest ádámi természet. Cirkusz (látvány) és kenyér hizlalja a testét. De egy újjászületett szülő nem kívánja és nem tanítja gyermekét erre, mert már ő maga elvetette ezt. Sok bosszúságot okoz a felemás családokban, ha az egyik szülő nem követi Krisztust. A gyerekek viselik ezeket a traumákat. De ezért nem eshetünk kétségbe, mert mindenben az Isten akarata teljesül, ha fáj is a szívünk a szeretet hiányától. Az nagyon jó dolog ha a szülő felismeri,hogy minden gyermek Isten tulajdona nem a szülőké.

 Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.(Jakab 1,-18 Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? ( 1 Kor. 6,-19).

 

 Isten kicserélte a templomunk oltárát, és behelyezte a sajátját. Ez a változás kihat a testünkre is, "Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt."(1Péter 4,-2). "Ugyanaz az Isten készített el minket erre, aki a Szellemet is foglalóul adta nekünk."(2Kor. 5,-5).

 A keresztény otthon túlnyomó többségében az újszülött csecsemők, szembesülnek a szüleik vallásával. Ezt látják és ezt is követik. A Mikulás a karácsony a húsvét és egyéb ünnepeket. Ami nagyon is vonzó a gyerekek számára, mert ezt kívánja a hustest ádámi természet. Cirkusz (látvány) és kenyér hizlalja a testét. De egy újjászületett szülő nem kívánja és nem tanítja gyermekét erre, mert már ő maga elvetette ezt. Sok bosszúságot okoz a felemás családokban, ha az egyik szülő nem követi Krisztust. A gyerekek viselik ezeket a traumákat. De ezért nem eshetünk kétségbe, mert mindenben az Isten akarata teljesül, ha fáj is a szívünk a szeretet hiányától. Az nagyon jó dolog ha a szülő felismeri,hogy minden gyermek Isten tulajdona nem a szülőké.

 Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.(Jakab 1,-18 Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? ( 1 Kor. 6,-19).

2021. november 22., hétfő

Létezik-e szabad akarat?

 

Létezik-e szabad akarat?

Bevezető.

Ez a kérdés sokaknál még fel se merült, ahogy nálam se, sok ideig, amíg  behatóan nem kutattam a Szentírásban az erre vonatkozó igéket. A predesztináció kérdése és a szabad akarat hívei ellentétben vannak egymással. A predesztináció vagyis az eleve elrendeltség tökéletes példája maga Jézus Krisztus. Ebben nem kételkedünk, de neki nem volt szabad akaratja, miért is lenne nekünk? Ezt a kérdést szeretném feszegetni. De a hely szűke miatt csak csekély részletével fogunk foglalkozni, ha valaki velem tart.

 

Most egy részlet az Avatár c. könyvből ( Ted Kereshe)

Egyszer hallottam „valakitől”, hogy a véletlen a hülyék megoldása. Én persze nem használnék ilyen durva kifejezést, de azért ezt megjegyeztem. Ha hiszel a véletlenben, mondd ezt, de én tartom, hogy véletlenek nincsenek. Minden Istent ismerő embernek be kell látnia, hogy Isten és a véletlen két össze nem egyeztethető fogalom. Isten egyenlő

rendezettség, tervezettség,szabályozottság,véletlen egyenlő káosz. A véletlen azoknak a megoldása, akik nem gondolkodnak. Így egyszerűbb. És innen ismét rátaláltunk kedvenc témámra, a szabad akarat illúziójára.

Van egy nagyon súlyos érv a tarsolyomban a szabad akaratban hívő, Istent ismerő emberek hitének cáfolatára: ha ismered Isten és az ember természetét, tudod, hogy minden jó kizárólag Istentől jöhet. Így a jóra való törekvés is. Nincs semmi jó, ami nem Istentől való lenne mert csak Ő jó, így minden jónak kizárólagos forrása csakis ő lehet. Ha tehát te hozol egy jó döntést, ami a jóra visz, akkor úgy gondolod, hogy az a jó belőled való? Hogy a te vagy annak a jónak a forrása? Az lehetetlen. Minden jó Istentől van, az emberből „magától” csak hitványság fakad, ahogyan ezt Salamon, a bölcs is megfogalmazta: „meglássák,hogy ők magokban véve az oktalan állatokhoz hasonlók.” Istentől van maga a szándék, az akarat is arra az emberben, hogy a jót keresse. A jó alatt itt ne a földi javakat értsd! Isten a szellemi, a lelki jó vágyát helyezi vagy nem helyezi bele az ember szívébe. Ha pedig ezt kizárólag Isten képes csak megcselekedni az emberrel, mert, hogy ugyebár minden jó

csak és kizárólag Tőle származhat, így a jóra való vágy is, akkor ez nyilvánvalóan nem egy az ember szabad elhatározásából fakadó érzelem. Nem úgy van, hogy no, ez nekem

szimpatikus, ez az, ami tetszik, hajrá, legyünk mostantól jók és keressük az Istennel való közösséget! Ez az ego által elvakított ember hite, aki azt gondolja, hogy ő az, aki döntött

ebben a kérdésben. Pedig csupán annyi történt, hogy Isten befolyása olyan lassan és fokozatosan érkezett meg a szívébe, hogy az ember ezt nem vette észre. Csak az eredményt észlelte, magát a befolyást nem. Ezért gondolja azt, hogy ő az, aki meghozta ezt a döntést. Maga Krisztus, az Isten jelentette ki ezt az igazságot:

„Ezért mondottam nektek– beszélt tovább–,hogy senki sem jöhet hozzám, csak akinek Atyám megadta azt!”

Akinek az Isten ezt nem adta meg (vegyük észre a múlt időt!), annak sosem lesz sem hite, sem Istentől való szellemi vezetése. Ez nem a nem létező szabad akaraton, hanem Isten eldöntésén múlik, eleve elrendelt, meghatározott terve szerint alakul így vagy úgy. Tudomásul kell venni azt a tényt, hogy ha Isten valakit nem indít arra, hogy keresse Őt,

akkor az az ember soha az életben nem fog Isten felé fordulni. Soha. Magyarázhatsz,prófétálhatsz, érvelhetsz, egyik fülén be, a másikon ki. Esélytelen misszió.További igen fontos meglátásnak érzem azt a tényt is, hogy nem lehetséges

ebben a kérdésben az „is”válasz. Tehát az, amit a farizeus zsidók tartottak, hogy egyes dolgokban az Isten által eleve elrendelt dolgok érvényesülnek, míg másokban dönthet az

ember. Ilyen nincs.Vagy ez, vagy az, hiszen a szabad akarat valósága azt a helyzetet feltételezi szükségszerűen, hogy egy adott dolog alakulhat így is meg úgy is. Ám ha ez így

van, akkor hogyan lehetne Istennek mindenre és mindenkire kiterjedő pontos és részletes terve? Sehogy. Ez kizárólag úgy lehetséges, ha minden illik abba a kirakósba, amit

Isten kirakott már a világ teremtése előtt. Ahogyan ezt Pál a választottakkal kapcsolatban konkrétan ki is jelentette. De ne tévedjünk, ezt nem Pál jelentette ki valójában, ő csak a

száj volt, amely kimondta, a kéz, amely leírta ez igét. Ez egy ihletett kijelentés amely magától az Úrtól való igazság.

„A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által”,

Néha elbizonytalanodom, amikor ilyen igéket olvasok. Hogy lehet ezt nem érteni? Hogy lehet azt mondani, hogy majd a földi életünk után dönt az Isten azzal kapcsolatban, hogy kivel mi lesz? Ide van írva, hogy nem így van. Hogy úgy van, hogy ezt már a világ teremtése előtt eldöntötte.

Igen az ítélet most folyik és még el is fog tartani egy ideig, de ez nem azt jelenti, hogy Isten most találja ki mi legyen. Most a szembesítés folyik! Az ítélet lényege ez. Isten már tudott mindent előre, mielőtt a teremtésbe fogott volna. Neki nem kell idő, hogy ítéljen. Nekünk kell idő, hogy szembesülhessünk azzal! Minden egyes ember odaáll és meg fogja nézni mit művelt. Bizony. Ehhez kell idő. ( itt a szerző nem tér ki külön azokra akik már nem mennek az ítéletre, mert Krisztus elé vitték bűneiket ) Isten tételesen végig veszi mindenki munkásságát, hogy az ítélet világos és vitathatatlan legyen. Így tiszta a dolog. Nem miatta van ez a tempó, hiszen Ő eleve tudja minden egyes ember vonatkozásában a végeredményt, hanem éppen az emberek miatt teszi ezt és így. Ennyit az ítéletről. Beszéljünk kicsit még szabad akaratról, bár szinte csak ismételni tudom magam! Ha tehát létezne a szabad akarat, akkor akármi megtörténhetne. Ali Baba megnyomhatná a piros gombot a világ pedig felrobbanna. Annyi atomfegyver van ellenőrizetlenül a világban, hogy el sem hinnéd. És érdekes módon egy sem robbant fel eddig. Talán csak nem Isten keze van a dologban? Hidd el, ha nem ez lenne a helyzet, már rég repülnénk valahol a galaxisban atomokra robbantva, mert egy hülye

már biztos kipróbálta volna, hogy mit vett jó pénzért a feketepiacon. Ezt kizárólag Isten képes megakadályozni. Ezért nem lehet szabad akarata Ali Babának, meg neked sem.

Mert ha neked van, akkor Ali Babának miért nincs? Azt feltételezni pedig, hogy van szabad akarat, csak Isten valahogy mindig előre tudja, hogy Ali mikor akar robbantani, így pedig sikeresen ki tudja ezt védeni, hát ez a verzió nekem sértő. Én kérek elnézést Istentől, hogy így lealacsonyítod Őt. Gondolod, hogy Isten arra vár, hogy egy ember lépjen valamit

(mindezt hétmilliárddal felszorozva), aztán majd Ő arra reagál? Hogy Isten lépéshátrányban van? El tudod ezt hinni? Mert ha hiszel a szabad akaratban, akkor ezt kell feltételezned. Ali vagy Jóska lép egyet, sátán lép egyet, majd Isten is lép. Képtelenség. Mindenki szépen halad a sínen, amit Isten lefektetett elé, arról sem jobbra sem balra egy centit sem térhet el. Ez a világ nem működhet másképpen. Már régen megsemmisült volna mindenestől ha nem így lenne. Még így is milyen undorító hely ez, mennyi gyalázat van itt, de legalább megvan. Még. Amíg be nem tölti a funkcióját. Utána iktatva lesz a megfelelő helyre azokkal együtt, akik ezt tették vele. (Most csak a kötekedők kedvéért írom ide, hogy arra a kérdésre, miszerint ha mindenki fix pályán, sínen halad, akkor hogyan tehették tönkre a világot Isten szándéka ellenére, az a válaszom, hogy olvasd el a Szellemi Izráeltől kezdve az írásaimat. Három könyv anyagát nem kívánom itt újra tárgyalni.) Ám, hogy ne csak ismételjem magam, ide illesztenék egy gyönyörű idézetet a Szentírásból, amely ugyancsak igen egyértelmű, és amelyet ugyancsak minden egyértelműsége ellenére elképesztően sokan félremagyaráznak.(Prédikátor Salamon könyve :1-)

„1. Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak.

2. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek,ideje annak kiszaggatásának,a mi ültettetett.

3.Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.

4.Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek;ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.

5.Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.

6.Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek;ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.

7.Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak;ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.

8.Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek”.

 

Tényleg nem értem, hogy nem értik. Hallottam egy –egyébként tisztelem az embert, mert jó szándékúnak vélem– prédikátort vagy nevezzük igehirdetőnek, aki felolvasta e verseket, majd elkezdte azt magyarázni a tisztelt gyülekezetnek, hogy ideje van a sírásnak és a nevetésnek. Most sírjak vagy nevessek? Azt magyarázta, hogy az ember életében eljön mindennek az ideje, ami egyébként teljesen igaz, csak nem mindegy, hogy milyen értelemben. Emberünk úgy értelmezte e verseket, hogy az ember életében vannak időszakok, amelyeknél mindenféle élmények érik az embert, de ezeken Isten segítségével túl lehet jutni, nem kell szégyellni, ha az ember például éppen egy sírós szakaszban van. Sírjon, majd jön a nevetés is. Ez szép dolog, csak nem ez van ide írva. Rögtön az elején azt írja Bölcs Salamon, aki tudott egy s mást Istenről és az Isten dolgairól, hogy mindennek, tehát mindennek rendelt ideje van. Ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ám ez nem azt jelenti, hogy van idő, amikor ezt kell akarni és van, amikor azt, hanem az van ide írva, hogy minden akaratnak az ég alatt, tehát ami valaha is felbukkant a földön emberi akaratként, annak (eleve el) rendelt azaz meghatározott ideje van. És ez csak az első sor volt. Utána rögtön: „Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak.” Erre azért már elég nehéz lenne ráhúzni azt a magyarázatot, hogy „hát kedveseim, szakítsunk időt megszületni és időnként ne szégyelljünk meghalni sem.”Ez még a Vulgata katolikus verziójában is annyira egyértelmű, hogy egészen hihetetlen az, hogy ezt valaki félreértse. Igaz, itt az akarat dolgot már kifelejtették a szövegből: „Mindeneknek ideje vagyon, és idejek szerént múlnak el mindenek az ég alatt.” Azért a lényeg, ha nem is oly részletesen, mint a protestáns Bibliában, de benne van ebben is. Hiszen a minden az minden. Nem csak ez vagy az, hanem minden. „És idejek szerént múlnak el mindenek az ég-alatt”.Ez utóbbi részt

nézetem szerint egyszerűen lehetetlen másképpen értelmezni, mint úgy, hogy a dolgok az idejük lejártával múlnak el. Ez van leírva. Ha pedig lejár egy idő, valaminek vagy valakinek az ideje, akkor az rögzítve van valahol. A sírásra meg a nevetésre még valóban ráfogható, hogy nem rendelt idő szerint tesszük, bár a Károli verzió ezt is egyértelművé teszi, de a születés és a halál, nos ezekre képtelenség ráhúzni ugyanazt a kategóriát, amelyeket a sírásra-nevetésre vagy a jajgatás-szökdelés párosra. Egyébként ebben az igében is mély szellemi tartalom rejlik, csak szellem szükséges ennek felismeréséhez. Ez az ige egy konkrét élet eseményeit írja le szellemi értelemben a születéstől a halálig, minden fontos

állomást érintve. Például az, hogy ideje van az ölelgetésnek és az ölelgetéstől való eltávozásnak, betű szerint szinte jelentéktelennek tűnik. Hát igen, van, amikor megölelek valakit, azután meg eltávolodom tőle. Ennyi a betű szerinti jelentés. Ám itt (is) sokkal többről van szó. Két igen fontos életszakaszt, különösen pedig szellemi fejlődésbeli szakaszt választ el itt az ige egymástól. Az ölelgetés ideje a fiatalkor, amikor az ember test szerint él. Amikor a földi vágyak motiválják. Ám egy Isten szándéka szerint való életben el kell jönnie a pillanatnak, amikor a testi vágyakat a szellemi vágyak váltják fel. Sokan úgy gondolják, hogy a kettő közös nevezőre hozható. Valamilyen szinten talán valóban megvalósítható ez, de csak nagyon alacsony szinten. Ha egy emberben a szellem uralkodik, akkor a test vágyai függően a szellem befolyásának mértékétől, azzal egyenes arányban csökkennek. Minél közelebb van az ember Istenhez, annál kevésbé veszi észre, hogy van fizikai teste is.

 

Tehát ha mindent, amit eddig olvashattunk könyvünkben figyelembe veszünk és megpróbáljuk közös nevezőre hozni a szabad akarattal, akkor be kell látnunk, hogy ez nem lehetséges. Ha a szabad akarat létezik, akkor minden, amit csak írtam eddig tévedés. Tudom, ez sokaknak szimpatikus lenne, de ettől még nem igaz :)

Vitatott téma a kiábrázoló ritus kapcsán.

 Vitatott téma a kiábrázoló ritus kapcsán. Kérdés és felelet. Én kérdezem. Van egy kérdésem. Aki nem merítkezik be( keresztelkedik meg) anna...