Теократия.

Теократия – это форма правления, при которой политическая власть принадлежит духовенству. Вопреки общепринятых знаний о теократии, я изволю себе сказать, что управление Бога над своим народом Израилем, это не является структурой теократии. Теократия - это система религиозно-политических властеотношений. Хотя в самом слове имеется эта понятия. (Тео-Бог, кратия- власть). Пока Бог не проявляет объемлемую власть над творением. Скорее всего, объясняется тем, что сегодня время благодати, и как в прошлом, отношения Бога к Израилю, как к семейству детей Израиля. Несомненно Он проявлял свою власть, но всегда в благодати. Суды Бога над нечестием, это проявления Его праведности к отношению мерзостям и вероломствам, являющимся периодически в стане Израиля. Он охранял, вел, наставлял, прощал, явил свою милость, не только как своему народу, но как детям. Поэтому, мы не можем сравнить мирскую структуру теократии к божественному управлению. Господь говорит: «Иерусалим, Иерусалим, избивающий пророков и камнями побивающий посланных к тебе! сколько раз хотел Я собрать детей твоих, как птица собирает птенцов своих под крылья, и вы не захотели!» (Матф. 23-37). Здесь явно выражено Его не принудительные стремления, как властелин неба и земли. Можем ли мы говорить о теократии в Израиле в прошлом?- зная, что они как избранный народ, Бог называя их « Мой народ», применить к ним такой термин? Несомненно, когда народ потребовал себе царя, они фактически приняли строй и образ окружающих народов. Но в начале уже видим, что первый царь Израиля, Саул , сын Киса из колена Вениамина, не был из рода священнического. Еще нельзя назвать их теократическим, хотя царь имел Самуила священника, как « духовенства» посредник между Богом и народом, и Саул почитался с ним. Самуил не служил Саулу, он служил Богу своему, Богу Израиля. Полной мере мы можем говорить о теократии, когда совсем оставлен Бог и все кто управляет в народе, слились правители и «духовенства» в одно. Один, одного дополняют. Эти времена написаны в евангелиях, про правления духовенства и взаимоотношения Израиля и Рима. Сегодня мы можем сказать например; про Объединенное Королевство в Англии( UK), где королева является главой англиканской церкви. На практике я не знаю, как это все функционирует, но таков строй наяву теократическая монархия. Средневековые времена достиг свой ренессанс этот строй так называемых в христианских, европейских странах, включая и Россию. Земные цари прямо подчинялись «духовенству» в Европе или вовсе были главой государства. Безбожия под покрытием духовности в Европе, являлся в полной мощи, через духовенства, частности, через папа римского. Были ведены войны под предлогом, уничтожение еретиков, язычников, распространение христианской этики, силовыми методами и т.д. Но под этим делом скрывались ужасные политические наживы. Властвовать и держать в страхе подчинения народов верхней власти «духовенства». Захватить все для Господа, ибо внешне это так и показалось.(кровавая евангелизация) Но разве только в Европе стоит так дело? Бывшие коммунистических странах, правители поспешили заключить с духовенством договоры ( возможно не писанные), ибо правители хорошо поняли, что религия как «опиум народа», имеет огромное влияния на народ. « Духовная» ветви власти приобретена для власти, и наоборот, под видом миролюбия, влияния над душами многих. Правители и духовенство идут рук об руку. Государственные религии, будь-то Православная в России, или баптистская в Америке, и другие исторические церкви, они дают направления поведения и этики, и скрыто водят людей к подчинению своих изобретенных планов. Все освящают, к чему им нужно придать более возвышенный тон, как бы делают во имя Бога, освящая воинов и армию, как это делал президент США, Дж. Буш в свое время, отправляя войска в Ирак. Мы возвращаемся к Израилю. Состояния Израиля во время царя Ахава было ужасным. Ахав царь, женился на Иезавели, дочери сидонского царя Ефваала; под ее влиянием стал идолопоклонником и вел в Израиле поклонение Ваалу. О нем сказано, что никто не поклонялся идолам таким отвратительным образом, как он. Бог соответственно поступал по их отступничеству. Бог, Иегова, заключил небо на три с половиной года, через пророка Илия, и не было дождя. Страшная засуха и голод наступил. Благосостояния земли зависит от отношения к небу, это закономерно. (всеобщая мораль) Бог не может дать земли благополучия, ибо Его имя Сына, Иисуса Христа, тогда как единого Бога Израиля оставлено. Только устами приближаются, а сердцем далеко. Но очень хорошо жили приближенные к царю и Иезавели, пророки. -«четыреста пророков дубравных, питающихся от стола Иезавели». Пророки питались от стола царицы, ибо жуткая засуха уничтожала урожай, скот пал, воды немного. Нужда в пище было проблема номер один. Эти все обстоятельства способствовали пророков быть слугами не Бога, а именно царя и его богу Ваалу. Пророки, которые не так уж плохо жили в окружении правителей. Но для этого нужно дать услуги. Чем они платили за достаток? Они угождали им во всем. Они были под рукой безбожного царя Ахава. Говорили устами лживыми лицеприятно, восхваляли Ваала, бога Ахава и Иезевеля, говорили или пророчествовали то, чего управляющие хотели слышать. Эти связи существует и сегодня в христианских странах, за которое хулится имя Бога, пред лицом других народов, в частности, среди мусульманских стран. Мы знаем Праведного и Истинного Бога, и знаем, что Он и любовь. Премудрость Божия и милосердия для нас известна. Поэтому мы видим, что Богу было угодно прекратить засуху по предвидению, именно для того, чтобы восстановить авторитет Иеговы, и показать, что только Он является всемогущим Богом Израиля. Мы прочитаем отрывок из 3 Царств 18 главы. «По прошествии многих дней было слово Господне к Илии в третий год: пойди и покажись Ахаву, и Я дам дождь на землю. И пошел Илия, чтобы показаться Ахаву. Голод же сильный был в Самарии. И призвал Ахав Авдия, начальствовавшего над дворцом. Авдий же был человек весьма богобоязненный,..» (1..3ст). Среди ужасного безбожия царского двора, был нач. дворца Авдия. Он боялся Бога, и это он доказал и в деле: « и когда Иезавель истребляла пророков Господних, Авдий взял сто пророков, и скрывал их, по пятидесяти человек, в пещерах, и питал их хлебом и водою.» Богобоязненность всегда проявляется в острых ситуациях, когда проявления и выбор предстоит пред душой, как поступать. Выбор и дело, показывает на истинное преданность, богобоязненность и зависимости от Бога. Так удивительны божественные пути, и так мало мы подготовлены к ним, ибо последним местом в этом мире, где мы должны были искать слугу Бога, должен был быть дом Ахава. Так оно и было. Разве мы и так не преумножили наши мысли? Нам следует принимать удивительные пути божественной мудрости, а так же его благости. Бог преследовал в этом свою цель, и она здесь выразилась, ибо дом Ахава был жалким местом для слуги Бога, хотя это было и большой честью, так как Бог дал Авдию возможность кормить этих пророков по пятьдесят человек в пещере даже перед лицом Иезавели. Мы готовы осудить неверное положение человека, ибо действительно не понятны нам пути Бога. Но в случае с Авдией, дело стоит иначе. Он был под рукой самого Бога, именно в доме Ахава, для спасения сто Господних пророков. Мы можем извлечь для себя хотя бы один урок, что не суди преждевременно, ибо мысли Господа не наши мысли. Наши мысли большинство формируются очевидными фактами. Мы поспешно делаем выводы, ибо кажется нам, что все правильно понимаем и судим духовно, и это с одной стороны хорошо, но не всегда видим вещи находящими перед нами так, как это Бог видит и знает. Это не исключает того факта или не противоречит тому, что верный, богобоязненный человек должен отделится от неправедности и зла. Но примеры предостаточные в Библии, как и кто и где был избран на служение. Иосиф в Египте, Моисей в Египте, Руфь моавитянка и Раав блудница в Иерихоне и многие другие, которые по нашим представлением не подходили бы на истинное служение. Поэтому мы люди не можем поставить никого на служения не в мире не в Церкви. Это мягкой форме выражается и среди нас христиан, проявления власти, личное или общественное. Дары и служения раздаются от Господа, и именно так как Ему угодно. Давид и апостол Павел говорили, что они познаны Богом в чреве матери их. Бог премудростью своею, действует и производит дела как именно Ему угодно и через кого Он избрал. Простой мирской пример; Моцарт был гениальным и одаренным музыкантом и композитором, уже в трехлетнем возрасте сочинял музыку. Талант он получил не от людей, но талант признается между людьми. Но и Моцарту нужно было приобретать музыкальную, практические и теоретические знания. Он превосходил своих учителей. Так и все мужи веры избранные Богом, прошли школу, по настоящему, были изгнаны и были в одиночестве. Кто бы мог подумать про Авдию, что он находясь в доме Ахава, будет использован на доброе дело. Но когда пришло это время, он действовал по его привязанности к Богу. Как обстоит дело сегодня, так мало понятна многим, что Церковь Христа, члены тела Его, не являются теократами, не автократами, не клерикальными, не деспотами и т.д. Мы должны познать очень важную истину о Церкви Христа. Для Церкви, как тело Христа, Господь является главою. Это не одно и тоже как господин. Он является Господом всех нас индивидуально, но для Церкви, Он глава. Монументальная картина, или организм. Возглавляющий взаимосвязей между членами тело Его. Как голова для тела в человеческом теле. Этим выражением Дух Святой говорит, что члены Его не являются Его гражданами в подчиненными или рабами. Эти связи говорят о тайных отношениях, сокровенной связи с членами. Теперь мы говорим об отношения Христа со Своими. Если уже говорить как о служителях, тогда действительно они являются рабами Христовым. Нельзя перемешивать эти понятия, ибо потеряем много благословений в отношении нашего служения. Эти зависимости не разрывные или не отделяемые. Победы по нашей духовной жизни не являются результатом нашей духовности, не победа поддерживает человека, только зависимость от Господа во всех отношениях. Ничто так не защищает, как самоотречение, когда мы взираем на Бога и на его источники. Эти неразрывные связи с Господом и является основой для служителя. Ничто другое не признается. К сожалению, эти закваски властолюбия существуют в христианских общинах. Мягкой форме и протестантских, или так скажем евангелических общинах. Теократия существует среди общинах, много раз только проницательный глаз видит это. Всякие проявления власти, внушения или вынуждение, заставляющие поступать душе не по своей собственной совести, это проявления теократии. Не говорю уже о том, что многие общины имеют мирских связей. Проницательный читатель евангелия и послания апостолов, обнаружит, что власть апостолов являлись их жизни. Апостол Павел имел от самого Господа повеления поставить пресвитеров церквей поместных, пока он жил. Но не в одном месте не обнаружится, что они имели власть поставить пастырей к церквам. Пастырь, как дар от Господа, редчайший дар и очень ответственный. Служения пастырей является полной отречения от всего и зависимость от Пастыреначальника Иисуса Христа. Который, является единственным Пастырем овец. Чтобы они служили по истине, (брат Погребняк писал об этом), они должны иметь божественную любовь. Но как брат и писал, проверенный и испытанный от Господа. Здесь нет вмешательства и содействия людей. Как нам следует считать себя? Несмотря на то, какую имеем служения, нет ни одного из нас, кто достоин хоть чего-либо отдельно от Господа Иисуса; а то, что мы можем, мы свершаем лишь благодаря нашей вере в Иисуса и в его благодать; пусть Он дозволит нам быть ничем, чтобы быть богатыми, и затем мы действительно будем богаты. Если мы согласимся быть настолько бедными, чтобы быть зависимыми только от Господа, то мы действительны богаты. Только можем жалеть о том, что наши собратья имеют желания быть кем-то. Они много теряют из-за стремления быть властям в собраниях. Они, как блуждающие планеты или звезды на небе, совершают свой путь, освободившиеся от гравитации. Не желания быть зависимым от животворящего источника тепла и света, притягивая каждого грешника к себе не принужденно, Иисуса Христа

Hagyományőrző vallásosság.

 

Hagyományőrző vallásosság.

"Igen helyesen prófétált felőletek, képmutatók felől Ézsaiás, amint az írva áll: Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. Hiába tisztelnek engem, mikor tanítás közben emberi parancsolatokat hirdetnek. Ti elhagyjátok az Isten parancsolatát, s emberek hagyományaihoz ragaszkodtok." Majd ezt mondta nekik: "Ti ugyan szépen félreteszitek Isten parancsolatát, hogy a saját hagyományotokat őrizgessétek! (Márk 7,-6,7,8,9)

 

"Ahogy előzőleg megmondtuk, és most újra mondom, ha valaki amellett, amit már elfogadtatok, még valami más örömüzenetet hirdetne nektek, átok legyen. Vajon most embereket igyekszem megnyerni vagy az Istent? Vajon embereknek igyekszem tetszeni? Ha még embereknek tetszelegnék, a Krisztus rabszolgája nem volnék….Hiszen hallottatok arról, hogy én egykor hogyan viselkedtem a zsidóságban, hogy mértéken felül üldöztem és pusztítottam az Isten eklézsiáját. Nemzetségemből sok kortársamat felülmúltam a zsidóskodásban, amennyiben az atyai hagyományoknak náluk sokkal buzgóbb követője voltam. Mikor azonban az, aki engem anyám méhétől különválasztott és kegyelmével elhívott; helyesnek látta, hogy Fiát leleplezze bennem, hogy azután örömüzenetül hirdessem őt a nemzetek között, azonnal abbahagytam, hogy húsra és vérre támaszkodjam,..” (Gál.1,-9..16).

 Az első idézet Jézus a farizeusoknak és írástudóknak szólt, mert azok megdorgálják Őt, hogy: "Tanítványaid miért nem viselkednek a vének hagyományainak megfelelően? Ellenkezőleg tesznek: megszenteletlen kézzel ebédelnek."(5.v.) (Csia Lajos fordítás). Csia nagyon pontosan fordította le ezt a részt, ugyanis itt nem az egyszerű kézmosásról van szó. Az egy rituális cselekedet volt, mert feljebb láthatjuk, idézem: "kezüket tenyérnyi vízzel meg nem mossák, mivel a vének hagyományához ragaszkodnak." Tehát itt nem a higiéniáról van szó és nem a Mózes törvénye alapján. Azért Jézus így válaszolt, ahogy a fentiekben idéztem.

 Változott e valami azóta? Semmi nem változott, az ember maradt olyan amilyen, ugyanúgy félre teszi az Úr parancsolatait felcserélve hagyományokkal. Csak még rosszabb lett, mert azok a Mózes törvényeit pótolták hagyományaikkal, a keresztények meg a kegyelmet az üdvösség útját ferdítették el. 

Jézus nem hagyott hátra az Őt követőinek, keresztény hagyományokat, egyet sem, ugyanis az Úrvacsora a bemerítés az nem hagyomány, de nem is parancsolat, hanem a bemerítés az egy aktus, tanúbizonyság az angyalok és a világ előtt, hogy az a lélek ha ezt cselekszi, meghalt a bűnökért és feltámadt Krisztussal. De ez sem kötelező az üdvösség elnyeréséhez. Sokan voltak azok akik nem voltak bemerítkezve és mégis elnyerték az örökéletet. De az a normális, ha erre rászánja magát az aki már elfogadta Krisztus véráldozatát, így válalva nyilvánosan Krisztushoz való tartozását. Csakhogy ebből is hagyományt csináltak, a gyerek keresztelésről nem is beszélve. Ez hit kérdése nem hagyomány. Igaz, hogy a magyar nyelvben a szó arra utal, hogy valamit örökségbe hagy. Aki hittel teszi az jól teszi.

Az Úrvacsora, pedig az Ő halála és feltámadása emlékezetére volt meghagyva, ami nem ünnep, esetleg fennkölt érzést vált ki a lelkekben. Ebben az értelemben Jézus hagyománya. Ez nem egy vallási liturgia. 

 A kereszténység átvette a zsidó és a pogány hibrid hagyományait. Csak gondoljunk a húsvétra, amit a Mózes törvénye pészah néven szerepel. De nézzünk utána mit ír a Wikipédia. 

 A húsvétnak megfeleltethető az időben korábban kialakult zsidó vallási ünnep (héber nyelven pészah), amely az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe, ezért nevezik a szabadság ünnepének (hág háhérut) is. A húsvét a pészahhal ritkán esik egybe, mivel a Hold járása szerinti naptár és a két változó ünnep számításától függ.[4][5] A húsvét egybeesik a tavaszi nap-éj egyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelyek eleme a feltámadás, az újjászületés. Az ünnep napjainkban sokak számára a tavasz beköszöntének ünnepe, amely vallástalan tartalommal, a szabadban töltött szórakozást jelenti, a húsvéti nyúl és a húsvéti tojás szimbólumaival.[6] A Wikipédia itt megemlíti, "vallástalan tartalom". Ezt én hibának tartom ezt a kifejezést, mert az is vallás, mert megvall valamit, az ateizmus is vallás és "véletlenül' a keresztény húsvét szoros előzménye, amit a keresztények is tisztelnek. Sorolhatnám a karácsonyt, farsang, pünkösd, vízkereszt, mindenszentek, halottak napját és sok más ünnepeket, amit Krisztus nem hagyott ránk. Ezek mind lelki érzelmű nem szellemi ünnepek. Ezek mind a lelki örömöket elégítik ki, semmi köze a Szent Szellem munkájához. 

 Ez nem lenne olyan nagy bűn, ha nem fűznének a Jézus nevéhez. Ez hasonlatos az aranyborjú ünnepéhez, amit az Izrael népe megtartott a pusztában Egyiptomi szabadulásuk után, egyiptomi szokás szerint.

 Mózes sokáig marad fenn a hegyen, és közben az emberek ezt mondják:

– Nem tudjuk, mi történt Mózessel. Készítsünk hát istent magunknak, hogy kivezessen erről a földről.

– Rendben van – mondja Mózes testvére, Áron. – Vegyétek le arany fülbevalóitokat, és hozzátok ide nekem.

Áron beolvasztja az ékszereket, és aranyborjút önt. A nép ezt mondja:

– Ez a mi Istenünk, aki kivezetett minket Egyiptomból!

De mi köze a kereszténységnek ehhez? Nagyon sok, ha nem minden. 

Először is Jézus mennybemenetele után a nép elfáradt a várakozásba, ahogy az Izraeliták Mózest nem volt türelmük megvárni, és kitaláltak maguknak egy istent, a saját aranyékszerűket nem sajnálva beolvasztották, és Áron a pap is a tőlük való félelemtől, beleegyezik. Ezt a történetet csak példaszerűen említettem. 

 Kereszténység Krisztus nélkül.

 “Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.”

Azt tudni illik, hogy a keresztény üldöztetések például Afganisztánban, nem Jézus Krisztus ellen irányulnak az iszlamisták tisztelik Jézust, elfogadták mint prófétát. Itt másról van szó. Ez a keresztény életforma a liberalizmus a keresztény diktatúra, az ő szemükben, akik kemény és szigoru törvényeket hoztak létre a test kordába tartása céljából. Ami teljesen ellenkezője a keresztény mindent megengedő szabadságnak. Egymásnak feszül ez a két vallási rendszer, nem ok nélkül. Ez a keresztényi magaviselet annyira árt Isten munkájának, hogy ha Krisztus követőit elküldi az Úr közéjük, ugyanúgy üldözésben lesz része, nem a Jézus Krisztus nevéért, hanem már előtte kialakult rossz véleményük a keresztényekről. Mert ők a kereszténységet a Nato, az ugynevezet békefentartó erőkön és fegyverein keresztűl ismerik meg. Ha netán győzne a kereszténység a muzulmán államokban, mi lenne az első dolguk az ásványi kincsek kiaknázásán túl, templomok építése. Jézus elküldte a tanítványait, hogy hirdessék az Isten királyságának evangéliumát, minden népnek, de azt is mondta, hogy ne vigyetek magatokkal semmit, főleg fegyvert, se építő anyagot, se váltóruhát, se batyut. Ezek az idők már elmúltak, a mai evangélisták többsége nem Krisztus igazságát hirdetik, hanem a keresztényi hitvallást. 

Így szól Jeremiás próféta: “Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.” (Jeremiás 23,-21). 

 Azért nem kell panaszkodni a kialakult helyzetért, mert azzá lett amivé tettük, a kereszténység világi lett a világot meg kereszténységre kényszerítik. Ez a nagy Babilon a parázna asszony aki sok vízen ül.  Most jött el az az idő, igaz, hogy csak a nagy nyomorúság előjeleként, hogy Isten eltörli a gátat, a két szembenálló vallás között. A zsidó keresztény és az iszlám között. Jeremiás próféta ezt előre megírta 50. fejezetében:”Az a szó, amelyet szóla az Úr Babilon felől és a Káldeusok földje felől, Jeremiás próféta által.

Hirdessétek a nemzetek között és hallassátok, emeljétek fel a zászlót: hallassátok és el ne titkoljátok; ezt mondjátok: Bevétetett Babilon, megszégyenült Bél, letöretett Merodák, megszégyenültek az ő faragott képei, letörettek az ő bálványai. Mert északról nép jön fel ellene, pusztává teszi ez az ő földét, és nem lesz, aki lakozzék benne; embertől fogva a baromig elfutnak, elmennek.”. Ez Izraelre vonatkozik, de a mai korszakra is aktuális, mert az Isten hozzáállása nem változik soha a hűtlenséghez. Az északi nép az Asszíria, ami északra van Izraeltől, az képviseli azt az erőt, habár az a nép Isten ellensége, de Isten felhasználja őket Babilon megszégyenítésére. Be lesz tiltva a keresztényi vallás minden kellékével, festet és faragot bálványaival és ünnepeivel. Ez egyenlőre csak a csírájában látható, de a folyamat elkezdődött. De ez nem a végső pusztulás, az még vár magára, de addig is, meneküljetek az elkövetkezendő pusztulástól, Krisztus a mi menedékünk:” Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy akik ilyeneket cselekesznek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképpen cselekvőkkel egyet is értenek”.( Róma 1,- 32).

 Tehát a zsidó kereszténység teljes leigázása már a küszöbön van. Az a kereszténység aki Jézus nevét vallja de a gonosszal cimborál. Az Isten féltékeny az Ő nevére és azt mondja Pál apostol által: “Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.”

 Jézus imája az Atyához János evangélium 17. fejezetében is kifejezi: “Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól”

 Isten gyermekei megtartják, őrzik parancsolatait, mert a gyülekezet, Krisztus teste tagjai és a Fejhez tartják magukat. Ők nem csak szavakkal tisztelik hanem tiszta szívből dicsőitik az igaz Istent. A kereszténység romjai között is feltartják Krisztus zászlaját, hirdetve Isten győzelmét a sátán felett. Monda azért nékik ( Jézus): “Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.” ( Lukács 10,-2). Monda pedig nékik egy példázatot: “Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat:“Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár. Ezenképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.”.( Lukács 21,- 29,30,31).

Isten gyermekáldozó lenne?

 

Részlet az " Élő ige" könyvből. Író, Ted Kereshe .

 Kedves olvasóm! Könyvünk végére hagytam ezt a megdöbbentő és súlyos felismerést. Könyvünk végére hagytam, hiszen bár jelentősége tekintetében sokkal előbbre való, mégis itt van jó helyen jelen kötetben. Azért került ide, mert – amennyiben elolvastad a teljes munkát – már valószínűleg kialakult benned az a kép, amely megismerésével jelen meglátás is befogadható és megemészthető, mi több, hiteles és logikus lesz számodra. Ha keresztény vonalon (nem) ismerted meg az Urat, akkor nehéz helyzetben vagy az én állításaim elfogadásának tekintetében. Ám ez nem az én hibám. Nekem egyetlen dolgom van és azt teszem minden képesség birtokában, amellyel az Úr engem felruházott. Ez a dolog pedig a bármiféle ellenszolgáltatás nélküli hiteles tájékoztatás. Azoknak az ismereteknek az ingyenes továbbadása, amelyeket én is ingyen kaptam az Úr kegyelméből. Ezt teszem tehát. Nem kétséges számomra, hogy amikor egy gyermekét, az „egyszülött fiát” feláldozó istenre gondolsz, ugyanaz az érzés ébred a szívedben, mint az enyémben. Ugyanaz, ami oly sok Istentől elfordult emberében is ébred, amikor ezzel a gondolattal szembesül. Furcsállod, esetleg visszataszít az, amit olvasol, hiszen miért a gyermekét áldozza fel valaki például önmaga helyett? Nem az lenne a normális vagy helyes magatartás, hogy a gyermeket, gyermekeket védve önmagam áldozom fel? Nem véletlen tehát az sem, hogy többek között ezért néznek oly sokan, mind a keresztény mind egyéb kultúrkörök népességéből ellenszenvvel a Biblia Istenére, az Úrra, akit a keresztények igyekeznek kisajátítani maguknak és tökéletesen félremagyaráznak. Egy minden ízében torz perspektíva szerint mutatják be Istent, pedig ha az igazságot állítanák az Ő személyével és áldozatával kapcsolatban, azonnal tömegek térnének meg az Úrhoz. Azt állítják tehát – ha jobban belegondolsz ez az egyik legfontosabb és leginkább kiemelt tanítása a keresztény vallásnak – hogy az ő istenük az egyszülött fiát, gyermekét adta a világért és benne őértük. Egy tiszta szívű ember számára pedig mint mondtam mindenképpen az a normális, hogy amennyiben ez szükségessé válik, úgy ő áldozza fel magát a gyermekéért, gyermekeiért és nem pedig fordítva. Egyébként nem mellékesen ez is történt, ez az igazság! Bizony! Ám a keresztények istene egy gyermekáldozó isten, aki állításuk  szerint feláldozta egyszülött fiát a világ megmentéséért (Jn.3:16). Nos, ami engem illet, az én Istenem nem gyermekáldozó Isten! Az én Istenem önfeláldozó Isten! Az „isten” aki gyermekek áldozatában leli örömét, nem az az Isten, akiről a Biblia beszél! Illetve igen, róla is beszél az Ige csak nem Istenként, az Úrként, hanem sátánként nevezi meg a gyermekáldozó embergyilkost. Én tehát azt állítom kedves olvasóm, hogy a szeretet Istene, a testté lett Ige, az Egyetlen Teremtő Mennyei Atya, Krisztus Urunk nem az „egyszülött gyermekét” áldozta fel a választottakért, hanem (emberi) Önmagát! Hiszen ha EGY az Isten, akkor nem lehet egy örökkévaló atyaisten meg egy örökkévaló fiúisten is, ebből fakadóan pedig az atyaisten nem áldozhatta fel a fiúistent, hiszen EGY az Isten! Ésaiás 45:5-6 Károli 

„Én vagyok az Úr és több nincs, rajtam kívül nincs Isten! felöveztelek téged, bár nem ismerél. Hogy megtudják napkelettől és napnyugattól fogva, hogy nincsen több rajtam kívül; én vagyok az Úr és több nincsen!” 

 Ha tehát elfogadod az EGY ISTEN valóságát egyetlen igazságként úgy – különösen ha a kereszténység emlőin cseperedtél fel – óhatatlanul szembesülni fogsz azzal a dilemmával, amely szerint vagy Krisztus nem Isten, vagy mégis legalább két isten van, hiszen a keresztény métely által megfertőzött emberek képtelenek fejben elszakadni az atyaisten önálló isteni személyként való elképzelésétől. Az atyával kezdik a szentháromságuk isteni panteonjának benépesítését, majd tetszés (felekezeti tanításuk) szerint következik a fiú, a szentlélek, szűz Mária, és ki tudja még ki mindenki a sorban. Egyszóval én a leghatározottabban kijelentem, hogy Egy az Isten, ez az EGY Isten pedig az Úr! Az Úr az Atya, a Fiú és a szent szellem EGYBEN! Az Úr az, aki egykor itt járt Krisztusként földi-emberi testben közöttünk, evett, ivott, tanított, gyógyított. Akit a zsidók felbujtására Pilátus megfeszíttetett. Aki meghalt a feszületen, és aki harmadnapra feltámadott. Ő az Úr, az Egyetlen Élő Isten, aki mindent teremtett, aki mindent minden pillanatban felügyel és irányít, aki nélkül semmi és senki nem létezhetne egyetlen pillanatig sem. Ő a Mindenható és Örökkévaló Egyetlen Isten és NINCS MÁS ISTEN RAJTA KÍVÜL! De nézzük a tényeket sorjában! Amint eljutottam arra a felismerésre amelyet az Anti-trinity című írásomban részletesen kifejtettem és nézetem szerint meglehetősen alaposan alátámasztottam az Ige segítségével, már csupán idő kérdése volt, hogy szükségszerűen a jelen felismerés is megfogalmazódjon bennem. Természetesen -amint írtam korábban – a szellemi fejlődés és az Isten ismerete is lépésről-lépésre,  kőről-kőre épül fel, ahogyan minden szilárd, Kősziklára alapozott, időt és vihart álló (szellemi) építmény. Amennyiben ismered a munkáim, az ezekben tolmácsolt gondolatokat kedves olvasóm, úgy pontos ismereteid vannak mára a kereszténységgel kapcsolatos nézeteim vonatkozásában is. Ha pedig ez így van, az esetben tisztában vagy azzal, hogy úgy nagyjából semmivel sem értek egyet, amit a keresztény vallás, felekezetek (szekták) és egyházak tanítanak. Tisztában vagy azzal, hogy nézetem szerint a kereszténység maga a sátán legnagyobb zsinagógája, a halálra vezető széles út legszélesebb sávja, amelyen százmilliók, milliárdok jártak és járnak a mai napig. A kereszténység a „highway to hell.” Írtam már erről igen sokat, itt már nem taglalom ezt a témakört. Amiért ezt mégis szükségesnek éreztem megemlíteni bevezetőként az annak az alaphelyzetnek, kiindulási pontnak a megértéséhez elengedhetetlen, amelyre jelen meglátásom is alapozom. Nézetem szerint tehát a teljes keresztény teológia és dogmatika totális tévúton jár, illetve teljes hazugság ha pontosan szeretnék fogalmazni. A teljes, tehát nem csak a katolikus kereszténység egy alapjaiban mérgezett és Istentől tökéletesen, minden ízében idegen vallás.(Mint az összes többi is.) Ennek okán szükségszerűen minden tanítása is az kell, hogy legyen. Amint ezt már egy jóval korábbi, a Backstage című írásomban is kifejtettem, az intézményesített nagy világvallások – különösen a kereszténység, hiszen az a legnagyobb ezek közül – mind-mind, kivétel nélkül arra szolgálnak, hogy híveik tömegeit vezessék a kárhozatba! Egészen elképesztő azt látni, ahogyan az egyes vallások hívei a másik vallás híveit kezelik abban a szilárd meggyőződésben, hogy náluk az igazság, övék az egyetlen igaz hit. (Ráadásul egyetlen világvallás sincs, amely teljesen egységesnek lenne mondható. Mind megosztott.) A két legnagyobb vallás hívei, a keresztények és a muszlimok mára úgy négymilliárdan talán nemsokára ölre is mennek ennek okán már nem először, de immáron utoljára, amennyiben így lesz. Hát milyen vallások ezek? Az Egyetlen Szerető Istent tisztelő vallások? Ezek lennének azok, amelyek zászlaja alatt az elmúlt nem egész két évezred alatt emberek százmilliói pusztultak el csupán azért, mert vagy másként gondolkodtak vagy mert nem voltak hajlandók elfogadni a vallási vezetőik direktíváit? Hát igen, ez a helyzet, mégis oly kevesen vannak, akik meglátják ezeket a tényeket és meg is értik a jelentőségüket. Tudom, sokkal könnyebb beállni a sorba és boldogan bégetve elvegyülni a tömegben mint kiállni és akár széllel, viharral dacolva ellentmondani a világnak, de hidd el kedves olvasóm, a keskeny út ilyen! Ezért járnak csupán oly kevesen azon. Amit én itt most leírok, az a keresztény világ szemében több mint eretnekség. Ezért engem még nem is oly régen simán, az ő istenük nevében megkínoztak és megöltek, máglyára küldtek volna. Jó keresztény  szokás szerint. Igen persze, tudom, azok a csúnya római katolikusok voltak, nem minden keresztény ilyen. Aha. Én mégis azt mondom, hogy aki kereszténynek vallja magát, az ugyanazt a hitet követi -lehet, hogy éppen pepitában, de attól még ugyanazt – mint a nagy parázna. Mint oly sokszor elmondtam, a protestáns felekezetek, szekták mind-mind a nagy parázna katolikus kereszténység fapados, lebutított változatai. Náluk nem aranyból van a kereszt hanem csak fából faragják ki a bálványt. Egyszóval minden magát kereszténynek valló felekezet, ahogyan a Biblia fogalmaz, a nagy parázna leányai. Minden keresztény valamilyen mértékben ideológiai közösséget vállal a nagy paráznával ha hiszi – ha nem, ha tudja – ha nem, ha elismeri – ha nem. Ez a helyzet. Tehát engem nem is oly régen még elevenen megsütöttek volna állításaimért, ám most nem ilyen idők járnak. Most ki lehet és ki is kell mondani az igazságot az igazaknak, hiszen ennél fontosabb ügy nem létezik! Én tehát kiállok és elmondom azt, amire tanít az Úr forrásomon keresztül. Ez a dolgom, te pedig olvasd figyelmesen és gondolkodj el rajta alaposan! A keresztények tehát azt állítják, hogy János 3:16-18 Csia szerint: 

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy senki el ne vesszen, aki őbenne hisz, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte a Fiút a világra, hogy elítélje a világot, hanem, hogy rajta keresztül megmentse a világot. Az, aki benne hisz, nem kap ítéletet, aki nem hisz, már ítélet alatt van, mert nincs hite az Isten egyszülött Fiának nevében.” 

 Nos, ez a kereszténység egyik alapigéje, hittételeinek egyik alapköve. Vizsgáljuk csak meg ezt az alapigét ugyancsak a Biblia segítségével! Azt olvassuk tehát elsőként, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy... Már elnézést kérek, de melyik istenre tetszenek itt gondolni? A keresztények istenére? Igen, ő valóban szereti ezt a világot, mondhatni a szíve csücske ez a világ. Hiszen ő „e világ fejedelme” ahogyan az Úr mondta volt Jn.12:31 a revideált Károli szerint:„Most történik e világ elítélése, most vettetik ki e világ fejedelme.” Majd ugyancsak az Úrtól Jn.14:30 Csia szerint: "Már nem sokat beszélek veletek, jön ugyanis e világ fejedelme. Bennem azonban semmije sincsen” Láthatjuk tehát, hogy sátán e világ fejedelme, aki ennek okán nyilván szereti e világot. Azonban János ezt írja az 1Jn.2:16-17 igeszakaszban: 

 „Ne szeressétek a világot, se a világban levőket. Ha valaki a világot szereti, az Atya szeretése nincs meg benne, mert minden, ami a világban van, a hús kívánsága, a szem kívánsága, kérkedő életforma, nem az  Atyából, hanem a világból való. A világ pedig elmúlóban van, és annak kívánsága is. Ám aki Isten akaratát teszi, megmarad örökké.” 

 Hm! Most akkor Isten szereti a világot, meg akarja menteni, de mi ne szeressük a világot, mert aki a világot szereti abban nincs meg az Atya szeretete? Az Atya azért küldte a világra a fiút, hogy megmentse azt, ám a világ mégis „elmúlóban van”? Hogy van ez tessék mondani, ha itt minden szó igaz? Biztos, hogy az Úr a világot akarja megmenteni? Nézzük meg a görög írást! A Jn.3:16-ban, ahol Isten „úgy szerette a világot” a „világ” szónál a görög „κόσμον” (kozmon) szót találjuk. Ennek pontos jelentése a szószedet szerint: 1, világ, világrend 2, ékszer, dísz. A Jn.3:16- ban tehát ez az alak szerepel. Tegyük fel a kérdést, mi van, ha Isten nem a/e világot, hanem a világrendet szerette úgy, hogy...? De nézzük tovább! A Jn.3:17-ben – amelyet az úgynevezett keresztény „scripturák” egyhangúlag így fordítanak:„Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak.” – ugye három esetben szerepel a „világ” szó. Ám a görög szöveg az említett három elvileg azonos szó esetében 2-1 arányban más alakot használ! Az első kettőnél ugyanaz az alak szerepel, amely a Jn.3:16-ban is, ahol a világ, világrend definíciót ajánlja, tehát ezeknél a „kozmon” szót találjuk, ám harmadik „világ”-nak fordított szó esetében határozott különbséget tesz az előzőekhez képest, hiszen itt a görög írásban a „κόσμος” (kozmosz) szót találjuk, amelyet a szószedet ennek ellenére pontosan ugyanúgy értelmez, mint az előző alakot, ám például az online fordító itt kizárólag az „emberek” fordítást érzi helyesnek. Bizony! Mennyire nem ugyanaz a világot/e világot vagy az embereket (a választottakat) megmenteni? Ez nagyon nem ugyanaz! A görög kozmosz szó bizony jelenti az embert is, illetve az ember és a világ kapcsolatát úgy mint mikro és makrokozmosz. A magam részéről egyáltalán nem érzem nagyon elrugaszkodottnak azt a feltevést, amely szerint a görög írás lejegyzője a Jn.3:17 esetében a következő tartalmat kívánta (volna) közölni a keresztény fordításokkal ellentétben: „Mert az Isten (az első alkalommal) nem azért küldte a Fiút a világra, hogy elítélje a világot, hanem, hogy rajta keresztül megmentse az embereket.” Hiszen ha folyamatosan a világról beszélne, akkor az utolsó esetben miért használt volna az addigiaktól eltérő alakot? Nyilván azért, mert ott másról beszélt. Nem a világról, hanem az emberekről! De megint csak menjünk tovább! Ott tartunk tehát, hogy jogosan tesszük fel a kérdést: miért hazudják azt a keresztények, hogy Isten meg akarja menteni azt a világot, amelyet már az ószövetségi próféták szerint is pusztulásra ítélt? Ésaiás 10:23 Károli: 

„Mert elvégezett pusztítást cselekszik az Úr, a seregek Ura, mind az egész földön.” 

66:15-  16 „Mert ímé, az Úr eljő tűzben,s mint forgószél az ő szekerei, hogy megfizesse búsulásában az Ő haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal. Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden testet, és sokan lesznek az Úrtól megöltek.” 

(Mindenkit meg akar menteni???) Jeremiás 4:26 „Nézek, és ímé a bő termő föld pusztává lőn; és minden városa összeomlott az Úr előtt, az ő haragjának tüze előtt!” 

Ezékiel 38:20,22-23 „És megremegnek előttem a tenger halai és az ég madarai és a mező vadai és a földön csúszó-mászó mindenféle állatok és minden ember a föld színén; és leszakadnak a hegyek, és leesnek a meredek kősziklák, és minden fal a földre hull. És törvénykezem vele döghalállal és vérrel; és ömlő záporesőt, jégeső köveit, tüzet és kénkövet, mint esőt bocsátok reá és seregére s a sok népre, a mely vele lesz. És nagynak s szentnek mutatom, és megjelentem magamat a pogányok sokasága előtt, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr!” 

 Zsolt.97:1-6 „Az Úr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek. Felhő és homályosság van körülte; igazság és jogosság az ő székének erőssége. Tűz jár előtte, és köröskörül elégeti az ő szorongatóit. Megvilágosítják az ő villámai a világot; látja és megretteg a föld. A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr előtt, az egész földnek Ura előtt. Az egek hirdetik az ő igazságát, és minden nép látja az ő dicsőségét.”

 Nem sorolom tovább, az egész ószövetségi írás tele van ezekkel az igazságokkal. Az Úr tehát nem ezt a világot szereti és akarja megmenteni (ellentétben sátánnal – mentsük meg földanyácskát, fogjunk össze az ökumenizmus jegyében, stb.) hanem kizárólag az Ő gyermekeit, a választottakat. Nagyon fontos felismerés az kedves olvasóm, hogy bár a ma olvasható Biblia valóban Isten (alaposan meghamisított) beszéde, ám éppen ennek okán amennyiben az Ő szelleme vezet, akkor gondolkodva és nagyon figyelmesen fogod olvasni, nem pedig bányaló módjára, vakon, terelgetni hagyva magad elfogadni minden egyes sorát, ahogyan a „sola scriptura” elv hívei teszik ezt! Milyen gyönyörű lutheri tanítás is ez a „sola scriptura”! Nem véletlenül fogalmazta meg ezt Róma egykori ügynöke. Hiszen ha elfogadod, akkor azonnal lecsukódik a szemed és soha többet nem fogsz gondolkodni, illetve ha mégis, úgy már nem nyitott elmével, hanem egy biloggal a homlokodon, szemellenzővel az arcodon. Úgy jársz mint a zsidók, akik a betűben keresték az igazságot. Nos, ők sem találták meg. Itt szeretném sokadszor és kiemelten ismét megjegyezni, hogy a Biblia azért oly nagyszerű Írás, mert az igazság minden megrontás ellenére ma is ott van a lapjain! Ám kevesen képesek rálelni erre az igazságra. Sokat beszéltem már erről is. Az emberek elolvassák ugyanazokat a sorokat, szavakat, betűket, és merőben eltérő következtetésekre jutnak. Hogyan lehetséges ez? Ha rendszeres olvasóm vagy, úgy ismered a választ. Tudod: Gondolatok – második fejezet: Dávid és Góliát. Tíz, százmilliók olvasták e történetet az elmúlt ötszáz esztendő során, amióta kiszabadult a Szentírás a katolikus-keresztény béklyó fogságából és hányan jöttek rá arra, amit én kaptam? Hagyjuk! Inkább nézzük tovább a keresztény tanítást! Kétszer olvashattunk az „egyszülött” fiúról is a fenti igeszakasz keresztény fordításában. Erről itt már nem szólnék, az imént olvashattad ezzel kapcsolatos meglátásom.

 Térjünk még viszsza néhány Ige erejéig a világ szeretete témakörhöz! A keresztények tehát azt állítják, hogy Isten szereti a világot és meg akarja menteni. Ehhez képest Jakab 4:4 Károli: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.” Az Úr tehát nem a világot szerette, hanem az övéit, a saját gyülekezetét (eklészia), azokat, akik a választottak. Ef.5:25 Csia: „Férjek, szeressétek feleségeteket, miként a Krisztus is szerette az eklézsiát és odaadta magát érte,” Az Úr, Krisztus tehát az eklésziát, a (Krisztus-követő) választott embereket szerette és őértük adta magát oda, nem pedig a világot szerette és a világért áldozta fel magát! János 13:1 

„A pászka ünnepe előtt történt, hogy Jézus, miután tudta, hogy eljött az órája arra, hogy ebből a világból átmenjen az Atyához, azért mert szerette övéit, akik e világban vannak, mindvégig szerette őket.” 

 Nem folytatom a sort hiszen felesleges. Ha eddig ez valaki számára nem nyilvánvaló, akkor valószínűleg sosem lesz már az. Úgy vélem, hogy miután beláttuk a (Jn.3:16-18) keresztény alapige hamis voltát, visszakanyarodhatunk fejezetünk fő témájához. Ha tehát sem az „egyszülött” (szülött) sem a fiú, Isten Fia (természeti értelemben) nem igaz, akkor nem lehet a fiú, Isten gyermekének az áldozata sem igaz ebben az értelemben. FÉLRE NE ÉRTSD! Krisztus, az Úr valóban meghalt a feszületen, miután a rómaiak a zsidók felbujtására megfeszítették, majd harmadnapra valóban feltámadt földi (hús)testében és még további negyven napig itt volt a földön a tanítványokkal, evett, ivott, tanított mielőtt mennybe ment. Az Úr tehát meghozta a legnagyobb áldozatot, amit Isten tehet az emberért. Ám nem a fiát, hanem Önmagát adta a választottakért! Nem igaz, hogy Krisztus Isten „egyszülött fia” lett volna, hiszen az Egyetlen Örökkévaló Úrnak, a Teremtő Istennek nincsen „egyszülött fia”! Kínlódnak is a keresztények ezzel a teológiai anomáliával, hiszen hogyan lehet megszületnie annak, aki ugyancsak örökkévaló? Ha Krisztus mindig is létezett, akkor hogyan és mikor született? Ki szülte? Hogyan? Ha pedig született, akkor nyilván nem lehet teremtetlen. A végén kénytelenek voltak tehát azt állítani, hogy Krisztus, az Úr maga is teremtett éspedig az atyaisten teremtette őt. Ez a hazugság a hamis szentháromság-dogma elismertetésének okán nélkülözhetetlen, hiszen ha nem darabolják fel az EGY Istent, akkor az állításuk rögtön tarthatatlanná válik. Nem lehetne nekik Atyájuk, Fiújuk, Szentlelkük és nem utolsó sorban Istenanyácskájuk, akit mára magánál Krisztusnál is jobban tisztel a római „anyaszentegyház”. Kedves Olvasóm! Most elbúcsúzom tőled. Szívből remélem, hogy jelen írásom is – mint ahogyan az összes többi – újabb fontos információkkal láttak el, újabb fontos felismerésekhez vezettek el téged! Szívből remélem, hogy a segítségedre lehettem és lehetek munkáimmal a keskeny úton való előre haladásodban, amelyhez ugyancsak teljes szívemből kívánok sok sikert és boldogságot! Kedves olvasóm, az Úr segítsen életed minden pillanatában, vezessen és tanítson, soha, egyetlen pillanatra se hagyjon magadra ezen a világon, hogy végül majd hazatérhess az Ő királyságába! Isten áldjon! 

A trójai faló.

 

A trójai faló.

Először is felidézzük az ókori görög mitológiát.

Trójai faló - az ókori görög mitológiában egy hatalmas fából készült ló, melynek megépítése a trójai háború egyik utolsó epizódjához kötődik == A mítosz tartalma A Trójával vívott háború során az akhájok egy hosszú sikertelen ostroma után, trükkökhöz folyamodtak: hatalmas fa lovat építettek, Trója falainál hagyták, miközben ők maguk úgy tettek, mintha elúsznának a Troász partjaitól. A ló belsejében 50 legjobb harcos ült . Éjszaka a görögök a ló belsejébe bújva kiszálltak belőle, megölték az őröket, kinyitották a városkaput, beengedték a hajókon visszatérő bajtársakat, és ezzel birtokba vették Tróját.

Ezt a kifejezést további elmélkedésre használva nem hivatkozhatunk mitológiára, csak a jelentést használjuk.

 

A "trójai" kifejezés. Bizonyos típusú trójai vírusok (trójai) leírása – álcázott rosszindulatú programok. Kalóz szoftver telepítésének veszélye. A parazita programok típusai.(Wikipédia)

 

(Máté 7:15) "Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok."

(ApCsel 20:29,30) "Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják."

A szentírás ezen részei nagyon emlékeztetnek a szentek gyülekezeteiben fennálló rejtett veszélyre. Egy másik helyen az van írva, hogy (2Thes. 2:7) "mert a törvényrontás titka már működésben van, de le nem lepleződhet, amíg az útból el nem hárítják azt, aki lefogva tartja." (Csia fordítás) Ez az utolsó idézet a világban tapasztalható gonoszságról beszél, de olyan gyülekezetről is, ahol a világi szellem megengedett, és rejtett okai vannak aminek vannak személyi megtesítői akik felelnek az állapotok kialakulásához. Több összeesküvés elmélet létezik, amit nem lehet bizonyítani, mert titkos a háttérben meghúzódó valós személyek alkotják, de vannak kiválasztottak akik cselekednek, elvegyülve a népek között. Néha azt gondoljuk, hogy ezek a kialakult tévhitek, csak az ember tökéletlenségéből származnak, de ki kell ábrándítanom az olvasókat, ez előre megtervezett céltudatos folyamat. Erre embereket képeznek ki a titkos hatalmak. Az igaz, hogy ott jelennek meg ahol megtalálják a laza talajt a rést a falon. Tudni illik, hogy általába minden szervezet igyekszik láthatatlan védő falakat kiépíteni maga köré, hogy védje eszméit és hogy megbízható tagjai legyenek. De mindig az ellenség megtalálja a gyenge láncszemet, vagy ravaszsághoz folyamodik, hasonlatosan a trójai falóhoz. Ilyen ravaszsággal már sok helyen győzött. Az ellenség kihasználja az emberek jóhiszeműségét, és kihasználja az ember vágyait, elsősorban a pénz szeretetét. Ez a keleti kultúrában volt honos, mielőtt a királyok kegyeibe akartak férkőzni, előbb elhalmozták ajándékokkal, előkészítve a lehetőséget, hogy eképpen elérjék céljukat a királyoknál. A történelem tele van ilyen esetekkel. 

 A mai idézetekből kiderül, hogy ez titkos és alattomos jelenség. De visszatérve a trójai falóhoz, láthatjuk, hogy burkolt célokat szolgál. Nade, hogyan védekezhetünk e ravasz, titkos, de aktív fellépés ellen a szentek körében? Elvileg a gyógyszer megtalálható a Szentírásban és az Úrhoz leghűségesebb szenteknél, akik cserépedényekben hordozzák Isten kincsét. Ezért Pál apostol a korinthusiaknak ír a (2 Kor. 4,-2.) fejezetben: „lemondunk a szégyellni való titkokról, sem nem járunk ravaszkodva, sem az Isten igéjét meg nem hamisítjuk, hanem az igazságnak láthatóvá tételével ajánljuk magunkat Isten előtt minden ember lelkiismeretének.” Ebből kifojólag, hogy a mi bennünk lévő erőt Istennek tulajdonítsák, ne nekünk.

Ilyen esetben mi magunk vagyunk felelősek annak a gyülekezetnek a állapotáért, ahol gyakran összegyűlünk az Ő nevében. Ha az Úrhoz ragaszkodók túlnyomó többsége a szentek gyülekezetében jelen van, ha a többség Krisztus Szelleme birtokában van, Isten szeretete szorosan megköt, akkor ott nincs hézag a gonosz számára, és a védelem és a problémák megoldása nem az egyházfegyelemben van megoldva, hanem a gonoszság gátlásában. Magyarul, nem jutalmazzák a gonoszságot. Ennek sok vetülete van. Mert nem a gonosz jelenléte árt a gyülekezetnek, hanem annak bátorítása és jóváhagyása. Ha a gonoszság nem talál teret a szentek között, akkor a gonoszt megszemélyesítők elhagyják őket, és nem érintik a szenteket, és nem tesznek kárt. 

(1János 2,-19)„Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók."

De ez nem vonatkozik azokra a gyülekezetekre, ahol az egybegyűltek többsége nem hűséges az Úrhoz, sőt, buzgón őrzik az úgynevezett egyházak oszlopain keresztül "hagyományaikat". A világ szelleme uralkodik köztük. A gyülekezet szerkezete hasonlít a világiakhoz, ahol van egy vagy több tekintély akiket fenntart a közösség, illetve bizonytalan forrásokból szerzik vagyonukat. Ez a jelenség, felelőssé teszi a gyülekezet minden tagját. Ugyanúgy, ahogy Izrael népe elutasította Jehova vezetését és királyt követelt magának és tizedet fizetett a királynak.

Ezért mindenki felelősségéről beszélünk. Ha két vagy három hívő van egy ilyen gyülekezetben, akkor nekik megvan az az előnyük, hogy szolgálják a testvéreket, és imádkoznak a körülményekért. De sajnos már olyan időket élünk, amikor a gonosz szinte mindenhol elérte a célját. Mint egy trójai faló, sok gyülekezetet legyőztek.

De még nincs vége! Ha készek vagyunk felismerni és megkülönböztetni a jót a rossztól, akkor nem kell semmit tennünk, csak az elért szellemi állapotunk szerint kell cselekednünk. Ha nem áll nyitva előttünk, hogyan cselekedjünk, akkor az Úr kézen fogva vezet, és kivezet a tévedésből. Csak bíznod kell Benne. Hangja csendben hallatszik az alázatban. A zaj elvonja az ember figyelmét, nehogy meghallja az igazi Pásztor hangját. Hiszen azt állítjuk, hogy követjük hívását, de a gyakorlatban nem mindig mutatjuk meg.

Ha az Ő szava él bennünk, akkor felismerhetjük hangját. Valaki más hangja és viselkedése elfogadhatatlanná válik számunkra. Lehet, hogy egy idegen hang emberbarátilag kellemesen hat, de olyan hang, amely elvonja magáról az Úrról és az Ő akaratáról a figyelmet. Ha a hívő ember növekszik a kegyelemben és az igazságban, nem nehéz számára követni az Urat. És Isten célja pontosan ez, hogy a szeretett Urunk Jézus Krisztust kövessük. Azt követjük akinél az örök élet igéi vannak, aki életét adta értünk, Jézus a mi Pásztorunk. Miért van erre szükség? - mert ez az örök élet és az Atya dicsősége, Aki osztozni akar velünk, és az Ő dicsősége a mennyben van!

Biztos vagy benne, hogy ez neked szól? Vagy még mindig kételkedsz? Ha még mindig kétségeid vannak, tegyél meg mindent annak érdekében, hogy megtudjad, mi Isten akarata személyesen számodra! Ha már Jézus megnyitotta szemedet, látni fogod a valós helyzeteket, és nem fogsz tévelyegni mint egy világtalan. Ha egyedül maradsz, Jézus nem hagy egyedül, megtalál téged ugyanúgy mint a vakon született embert, miután kiközösítették a zsinagógából. (János 9 fejezet)

Most azt gondolhatjátok drága testvéreim az Úrban, hogy bomlást sugallok az egységben, csak az oszlik meg ami osztható, arra nincs erőm se hivatásom, de azt tudom, hogy Krisztus teste nem osztható. A beszédem építő jellegű, mert nem az emberi húsvérhez szólok, hanem azokhoz akik szellemileg képesek látni, és tudnak hitben cselekedni. Semmiképpen hit nélkül ne cselekedjen senki, mert az nagyobb kárt okoz úgy a gyülekezetnek meg magában is. 

 

(János 6:39,40) "Ez pedig annak akarata, aki engem elküldött, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit õ nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert az az én Atyám akarata, hogy örök élete legyen mindenkinek, aki látja a Fiút, és hisz benne, és hogy az utolsó napon azt én feltámasszam."

 

(Róma 12:2)" Ne idomuljatok ehhez a korhoz, hanem megújult értelemmel alakuljatok át, hogy azt próbálgassátok, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata."

(Efézus 5:17) "Azért hát ne legyetek esztelenek, hanem lássátok be, mi az Úrnak akarata."

(1Thesszalonika 4:3)"Mert az Isten akarata: a ti megszentelődésetek, az, hogy távol tartsátok magatokat a paráznaságtól," 

A nagy parázna asszonytól meneküljetek, míg szólnak a hárfa hangjai, mert eljő az idő amikor Isten bezárja a kegyelem ajtaját, és akkor síri csend lesz a szívekben csak az ítélet zaját hallják majd.

 

(Jelenések 18,-21,22,23) "És egy erős angyal egy nagy malomkőhöz hasonló követ felvőn és a tengerbe veté, ezt mondván: Ilyen módon nagy sebességgel vettetik el Babilon, ama nagy város, és többé meg nem találtatik. És hárfásoknak és muzsikásoknak, és síposoknak és trombitásoknak szava te benned többé nem hallatik; és semmi mesterségnek mestere nem találtatik többé te benned; és malomnak zúgása sem hallatik többé te benned; És szövétneknek világossága többé te benned nem fénylik; és vőlegénynek és menyasszonynak szava sem hallatik többé te benned; mert a te kalmáraid valának a földnek fejedelmei; mert a te bűvöléseidtől eltévelyedtek mind a népek."