Mi Atyánk…Jézus neve.

 Mi Atyánk…Jézus neve.

Szeretettel köszöntelek ismét kedves olvasóm! Jelen anyag témáját tekintve elsőre talán nem tűnik olyan súlyúnak számodra, mint amilyen valójában, de ha alaposan átgondolod velem e dolgot,  meggyőződésem, hogy számodra is azzá válik majd. Miről van, lesz itt szó? Egy imáról, egy  fohászról, amelyre Jézus tanítja a követőit. Tudom, ezzel darázsfészekbe nyúlok, de mit tehetek? Ha hiszek abban, hogy az igazat szólom, ha hiszek abban, hogy a Megváltó Messiás, az Egyetlen Élő  Teremtő Isten vezet és Őt szolgálom, úgy tartanom kell magam ahhoz, amit igaznak vélek.  Tartanom kell magam ahhoz, amit az Ő igazságának vélek.. Azt mondtam tehát feljebb, hogy Jézus a Máté 6,9.. 13 - ig megismerhető szakaszokban ekként tanította imára a követőit :"Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,  szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben,  úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg a mi  vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek; És ne vigyél minket  kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség  mind örökké. Ámen! ". Ne zavarjon meg a kísértésbe szó helyett hallott kísértetbe szó! Az  1908-as Károli fordításban ez valóban, több szakaszban is így szerepel. Ez egyszerűen a régies beszédmód rovására írható, a kísértésbe tartalmat kell érteni alatta. Most következzen a Lukács 11,  2..4 ugyanebből a forrásból. "Monda pedig nekik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi  Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Legyen meg  a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is. A mi mindennapi kenyerünket add  meg nekünk naponként. És bocsásd meg nekünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk  mindeneknek, akik nekünk adósok. És ne vigyél minket kísértésbe; de szabadíts meg minket a  gonosztól". Most azt hagyjuk, hogy az 1908-as Károliban, az utóbbi  szakasz is úgy hozza a tanítást, ahogyan a Máté 6, 13-ban megismertük, holott a görög  szövegben a Lukács 11, 4 résznél a, de szabadíts meg a gonosztól szövegnek nyoma sincs. Ezt  mondjuk a 2011-es verzióban már orvosolták de azért lássuk be, a református hiten  lévő közösség a mindennapi kenyerét több mint száz esztendőn keresztül itt is valótlanul kapta  kézhez. Persze lehet mondani, hogy hát ott is úgy volt akkor itt miért ne, de ez éppen az a szemlélet, ami után már a lutheri hozzáállás következik, aki a saját véleménye szerint jobbít, javít a szövegen  csak azért, hogy a véleménye szerint helyes tartalmat pontosabban tolmácsolhassa híveinek. Nos, ez már szimpla igehamisítás. Megtoldása a szövegnek amit Isten súlyozottan tilt. Ez lett tehát az a  "mi Atyánk" néven elhíresült imaszöveg, amit a legtöbben még azok is ismernek, akik nem hívő  keresztények. Ez talán a ma is legáltalánosabban használt imádság a kereszténységben, hiszen ezt a  legtöbb keresztény közösség, függetlenül a felekezeti meggyőződésétől alap imának fogadja el. Mi  ennek az eredménye? Az, hogy milliók, talán milliárdok recitálják e szöveget nap mint nap az  egész keresztény világban. Mi a forrás? A Biblia. Nos, ha ez így van, akkor mi lehet itt a  kifogásolnivaló kérdezheted joggal. Nézzük! Először néhány általános igazság. A keresztény hívők jelentős része, de mondjuk ki: a jelentős többség számára, tökéletesen elég az, amit a választott  egyházuk tanít. Nem, hogy nem gondolkodnak a tanításokon, de eszükbe sem jut, fel sem merül  bennük az igény arra vonatkozóan, hogy értelmezzék a kapott ismereteket, hogy valós tudáson  alapuljon a meggyőződésük. Ha ezt mondta-mondja a pap, akkor ez így van és pont. Részükről le  van zárva a dolog. Ez a tekintély alapú, hierarchikus rendszerben működő dogmatikus egyház, amely a saját tévedhetetlenségét kijelentve immáron lassan két évezrede okítja hazugságok tömegére a  követőit. Nem akarnám túl hosszúra fogni, de legyen itt erről egy rövid kis részlet 1626 - ból az első magyar nyelvű katolikus Biblia megalkotójától, a jezsuita Káldi György pap  tollából, íme." Nem szükség, hogy minnyájan olvassák a Szent Írást. Adta volna az Isten, hogy mind  ez ideig a jó Magyarok az ő régi és illő szerint való együgyűségükbe megmaradtak volna. Tovább 

is el lehetett volna a mi nemzetünk a Magyar Biblia nélkül megelégedvén az igaz Tanítóknak  magyarázatával. Mert noha tagadhatatlan, hogy az Isten igéjének sok jeles hasznai vannak, a’mint  meg is mondók: mindazáltal az is bizonyos, hogy azoknak a hasznoknak a megnyerésére nem  szükséges, hogy minnyájan olvassák a Szent Írást holott az sokaktól nem is lehetséges: hanem elég  az, hogy ki-ki a Tanítók magyarázatából azt értse a’mi az ő hivatalához kívántatik. Nincs parancsolva, hogy a Szent Biblia minden nyelvre lefordíttassék: nincs is egyáltalában megtiltva. A Biblia arra való eszköz, hogy az Istent és az ő szent akaratát megismerjük és az örök életet  megnyerjük. De erre elégséges eszköz az Írásnak hallgatása úgy, hogy a Tanítók és Pásztorok azt  az ő juhoknak eleikbe adgyák és megmagyarázzák a’mint most is cselekszenek a Keresztyén  Tanítók kik a’mit Deákul mondanak, az után azt saját nyelven megmagyarázzák".  Itt  tehát jól kivehetően arra mutat rá Káldi, hogy a híveknek jobb lett volna megmaradni az ő  együgyűségükben, ahogy ő fogalmaz. Tökéletesen elég és megfelelő lenne továbbra is az az egyházi gyakorlat, miszerint a pap felolvas latinul egy igerészt, majd azt a saját, illetve az egyházi  értelmezés szerint magyarul tárja a hívek elé. Úgy ahogyan az egyház kívánatosnak tartja. Szívesen  folytatnám Káldi érveinek bemutatását, hiszen ez önmagában egy beismerő vallomás az egyháza  hovatartozása felől, de ez most túl messzire vinne jelen témáinktól. Tehát a  keresztény Bibliák megszülettek, és a tudós fordítók által rögzített szövegeket nagyjából minden  hívő elfogadta és használja a mai napig. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a  magukat hívőnek tartó, akár a templomokat is rendszeresen látogató emberek jelentős része sosem  veszi kezébe a bibliát. Minek? A pap úgy is elmondja amit tudni kell. És ha a kezébe venné, akkor is csak azt látná ott, amit a pap mond. Hiszen ő is onnan olvassa nem igaz? Ügy lezárva. Legalábbis a  részükről. Ám vannak olyanok, akiknek Isten más szellemet ad. Kereső, kutató szellemet. 1Korintus 2, 10  Csia Lajos fordítása szerint. "Nekünk tudniillik a Szellem által jelentette ki az Isten. A Szellem ugyanis mindent nyomoz, az Isten mélységeit is". Ha tehát kereső, az igazságot kutató szellemet kaptál az Istentől,  úgy nem lesz elég az, amit a pap mond. Hiszen pontosan tudod. Tanítónak se hívassátok magatokat,  mert egy a ti Tanítótok, a Krisztus. Tehát a magam részéről a Máté 6,13 és Lukács  11,4-ben olvasható szöveggel tartalmi szempontból nem értek egyet. Hiszen mint azt  például Jakab is nagyon egyértelműen kijelenti, Isten nem kísért meg senkit, ezt a kísértő, a vádló  azaz sátán teszi az emberrel. Jakab 1,13 a Károli szerint. "Senki se mondja, mikor  kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit  sem kísért".  Ez tehát az alaphelyzet, avagy tényállás. Isten éppen az, Aki megment ezektől a  kísértésektől. 2 Péter 2,9 Károli." Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a  kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartási". 1 Korintus 10,13 RUF. "Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem  hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is,  hogy el bírjátok azt viselni". Isten tehát a megszabadító! Ugyan hagyja sátánt munkálkodni, de  szigorú kontroll alatt, ahogyan ezt Jób esetében is pontosan láthattuk. Azt pedig, hogy sátán a  kísértő számos helyen megerősítik az írások például Máté 4,1 Csia szerint." Ekkor Jézust a  Szellem felvitte a pusztába, hogy a vádló megkísértse". Márk 1,13:" A pusztában negyven  napon át időzött, közben a Sátán kísértette, együtt volt ott a fenevadakkal, és az angyalok szolgálták ki" . Lukács 4,2 Károli. "Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit  azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék". Lukács 4,13. "És  elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre". 1 Korintus 7,5." Ne fosszátok  meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a böjtölésre és az  imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy  magatokat meg nem tartóztathatjátok". 1Tesszalonika 3,5:" Annak okáért én is, mivelhogy  tovább már nem tűrhetém, elküldék, hogy megismerjem a ti hiteteket, ha nem kísértett-e meg  valami módon titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavaló a mi fáradságunk?". Világosan  láthatjuk tehát, hogy a keresztény bibliákban itt egy kifejezetten ellentmondásos tartalommal  találkozhatunk. Hiszen a" miatyánk" itt megismerhető szövege világosan és egyértelműen kéri Istent,  hogy ne vigye a hozzá imádkozót a kísértésbe míg Jakab, aki ugye kétségtelenül képben volt Isten igazságait illetően kifejezetten akként nyilatkozik, hogy Isten nem kísért meg senkit, íme ismét.  Jakab 1,13 Károli: "Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az  Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért" . Írtam már erről korábban, de mivel Jakab levele igen fontos információkkal, tartalommal bír, ezért ismételten  megemlítem a legfontosabbakat. Tehát Jakab szerint Isten senkit nem kísért. Nem Isten az, aki a  kísértésbe viszi az embert. Ez pontosan így van! Bár Isten az, aki a szellemet, ilyet vagy olyat az  ember mellé adja, de Ő maga direkt módon senkit sem kísért. Amikor azt mondtam, hogy a  keresztény bibliákban itt egy kifejezetten ellentmondásos tartalommal találkozhatunk, megint csak  hibáztam, hiszen általánosítottam. Ez természetesen nem helyes, hiszen mint látni fogjátok, azért  akad kivétel. Ezért is mondom újra és újra, nem győzvén hangsúlyozni az eljárás fontosságát, hogy  aki az igazságot keresi az ne legyen rest, és minden elérhető változatot vessen össze tartalmi  szempontból egymással! Jobb és hasznosabb elfoglaltság ez, mint a televíziót bámulni vagy  regényeket olvasni hidd el. De legalábbis mindenképpen üdvösebb. Ismét csak mondom: ne érts  félre! Nem vádolnék egyetlen keresztény fordítót sem – na jó legyünk pontosak – a legtöbbet nem  vádolnám azzal, hogy szándékkal rögzített hamis tartalmat a saját fordításában. Jóval inkább azt  mondanám, hogy a keresztény szemlélet eleve alkalmatlan arra, hogy az Isten igazságát pontosan  legyen képes rögzíteni és hitelesen tolmácsolni. A keresztény elme évszázadok, lassan évezredek  óta arra van kondicionálva, idomítva, hogy ne gondolkodjon, ne kutasson az egyházfők,  egyházatyák kijelentéseinek hitele tekintetében. Ha nagyon akar kutatni, akkor azon az úton  haladjon tovább, amit ezek egykor kijelöltek, irányadónak határoztak meg. Ha nem így tesz, az  eretnekség. Alapból fogadja el amit a nagytiszteletű atyáik, pásztoraik hirdetnek, tanítanak nekik és  ennyi éppen elég is az üdvösséghez. Pedig dehogy. Éppen ellenkezőleg. De nézzük meg a görög  írást, hiszen az újszövetség fordítói is javarészt ezt vették alapul. A görög írás kérdéses szakaszaiban a "pirezmón" szó szerepel, melynek elsődleges, némely forrás szerint kizárólagos értelme a  próbatétel. Amint ezt az egyébként katolikus szemléletű Simon Tamás László újszövetségi fordítása  itt pontosan követ is. Tehát Máté 6,13 , Simon Tamás László értelmezése szerint. És ne  állíts minket próbatétel elé, hanem szabadíts meg a gonosztól! Ugye, így mennyire más?  Mondhatni: helyes! Tehát a Máté 6,13 és Lukács 11,4 igerészek esetében  magam részéről a Ne engedd hozzánk a kísértést, kísértőt fordítást tartom helyesnek és  kívánatosnak, ahogyan ezt az íge is megerősíti például a Lukács 22,40 és 46-ban, amikor az Úr ezt mondja." Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok". Uram, ne  engedd hozzánk a kísértőt, nem pedig ne vígy minket a kísértésbe! Eddig rendben is van, látjuk és  értjük, hogy miről van szó. De miért mondtam, hogy aki a legtöbb általánosan ismert és olvasható  tartalmat recitálja, az konkrétan – mondjuk ki -, sátánhoz imádkozik. Nos azért, mert így van. Ha  azt mondod, uram, ne vígy engem a kísértésbe, akkor kit mondasz uradnak, kihez imádkozol, kihez  fohászkodsz? Azt mondod uradnak és ahhoz imádkozol, aki a kísértésbe visz. Bizony. Isten pedig,  ahogyan Jakab konkrétan kijelenti, senkit sem kísért, nem visz kísértésbe. Ne tévesszen meg a  szöveg korábbi szakasza, jelesen az, hogy mi Atyánk ki a mennyekben vagy. Ez is egy óriási húzás a gonosztól. A mennyek ebben a formában nem a mennyt jelenti vagy mennyországot, ahogyan a  legtöbb hívő fejében jelen van a fogalom. A menny szellemi értelemben a teljes érzékelésen túli  világ, a szellemvilág amely körülvesz bennünket itt a fizikai világban. Szellemi értelemben minden  érzékelésen túli hely mennyek, ami nem pokol. Mert a pokol egy határozottan megnevezett hely, de  a mennyek, így ebben a formában nem egy konkrét hely. Ezért is mondja az ige, hogy mennyekben, nem pedig azt, hogy Isten országában vagy a mennyben. Így világos és egyértelmű lenne az utalás,  de az, hogy mennyekben, az abszolút nem ez a kategória. De ki veszi ezt észre?-kérdem. Nézd csak  meg a különbséget! Mi Atyánk ki a mennyekben vagy, ne vígy minket a kísértésbe. Ez egy konkrét  fohász a sátánhoz és átlényegíti a többi tartalmat is a szövegben. Nézd csak meg. Ha a fohász  sátánhoz szól, akkor például a de szabadíts meg a gonosztól szakasz értelme is megfordul, hiszen  akik sátánt imádják azoknak Jahve a gonosz. Erre épít minden olyan szekta, akik Jahvét, a zsidók  Istenét kiáltották ki minden baj okozójának. Milliók, milliárdok imádkoztak és imádkoznak a  sátánhoz úgy, hogy eközben fogalmuk sincs semmiről. Hatalmas, sátánhoz méltó csavar ez is. Ne  érts félre, semmiképpen nem dicsérném a vádlót, de a legnagyobb hiba, ha lebecsülöd őt. Hiszen ő 

nagyjából annyival okosabb nálunk, mint őnála Isten. Tehát látjuk a veszélyt és a hamis tartalmat.  Ám, ha ezt mondanád. Mi Atyánk ki a mennyben vagy, ne állíts minket próbatétel elé, de szabadíts  meg a gonosztól. Ez ebben a formában már egyértelműen egy Istenhez szóló fohász és tisztán  érthetően az Egyetlen Élő Teremtő Istenhez szól. Érzed a különbséget? Nagyon kíváncsi lennék  arra, hogy vajon az eredeti görög szövegben ez a tétel, jelesen az ég, menny, egyes vagy többes  számban szerepelt-e vajon? Hogy az Úr, a Megváltó Messiás hogyan tanította ezt a szöveget  valójában. Hiszen látod: ennyit számít csupán egy szóalak. Menny vagy mennyek? Nagyon nem  mindegy. Erre mondtam már oly sokszor, hogy a Bibliában nemhogy minden egyes szó számít, de  esetenként még egy-egy betű eltérés is megváltoztatja a szöveg értelmét. Nem véletlenül mondta  Isten, hogy aki jót akar, az ne merje piszkálni a szövegeket. Nos, nem lennék bibliafordító a világ  minden kincséért sem. És most jöjjön puszta kézzel a darázsfészek! A keresztény bibliákban a fenti  imára ki tanítja a népét? Jézus. Ki Jézus? Nos, erről is számos alkalommal írtam már, többek között  egy egész könyvet is, konkrétan például a tizennegyedik írást, Anti- trinity címmel. Mielőtt rám  borítanád az íróasztalt, hadd illesszek be ide egy rövid szakaszt az "Élő íge" című munkám  megjegyzések észrevételek című fejezetéből témánkra vonatkozóan. Íme. "Urunkat valójában sosem  hívták így. Sem a tanítványok, sem Ő önmagát sosem nevezte így. A Jézus név egy latinosított,  átkeresztelt változata a zsidó Jeshua, Jehoshua (Józsué) névnek, amelyet (Jézust) az Úr követői  nyilván sosem használtak, hiszen ők héberek voltak, akik az ó- (nem a proto-hébert mert az  korábbi) hébert és/vagy az arámi nyelvet, dialektusokat beszélték leginkább, de semmiképpen sem a  latint. A görög szöveg egyébként Isza, Isszou-ként hozza az Úr nevét, amiként a muszlimok is teszik ezt a Korán alapján, amelyben ugyancsak Isza prófétaként tűnik fel (Jézus) Krisztus. A görögben  olvasható szó még csak nyomokban sem hasonlít tehát a magyarok által általánosan használt Jézus  szóra. Jóval inkább a Jé, Zeusz szóra. A latinosított változatot azért tettem a szövegben idézőjelbe,  mert ugyancsak egy megtévesztő magyarázat a kereszténység részéről. Hiszen egy konkrét személy  konkrét nevét nem lehet átkölteni semmilyen más névre. Az odáig rendben van, hogy József a  törököknél Jusuf az olaszoknál pedig Giuseppe, de egy konkrét személy neve egzakt, különösen  akkor, ha egy ilyen jelentőségű meghatározott személyről van szó, mint az Úr! Konkrétan kizárható  tétel például, hogy mondjuk Pál apostol valaha is leírta volna az Úr nevét a páli levelekben ma  olvasható Krisztus Jézus formában! Tehát nézetem szerint az Úr emberi neve egzakt, semmiféle  indokkal nem szentesíthető annak megváltoztatása! Einsteint sem nevezi senki Jens Téniusnak! A  magyarnak, a töröknek és az olasznak is Einstein az Einstein. Albert Einstein minden nyelven  Albert Einstein. Vajon akkor Jahsua Ha Nocri miért nem? A bibliai Jézus héber-arámi neve Jahsúa  (Jeshua, Jehoshua) Ha Nocri. Jahsúa-nak nevezték el a szülei (Isten), a Ha Nocri (Názáreti)  megnevezést pedig Názáret városa után kapta, ugyanis ebben a városban nevelkedett fel. A Jahsúa  név jelentése YHWH (JHVH, Jahve) megvált. Sokan kioktattak már abban a tekintetben is, hogy a  Ha Nocri utótag nem volt valójában Urunk neve, de nézetem szerint ez nem igaz. Hiszen korabeli  követői eredendően ugyancsak így nevezték magukat, azaz Názáret városáról kapták a nevüket,  ahogyan az Urat is megkülönböztették a többi Jahsúától, hiszen ez a név igen gyakori volt a  korabeli zsidók között. Ezért lett az Úr legismertebb emberi neve Jahsúa Ha Nocri, a követői pedig a Názáretiek, azaz a Nazarénusok, ahogyan a korabeli zsidók is hívták őket még a Biblia szerint is,  lásd például az Apostolok Cselekedetei 24, 5 alatt, itt a Károli szerint, ahol a zsidók így vádolják Őt.  "Mi ugyanis úgy találtuk, hogy ez veszedelmes ember, és hasonlást támaszt a föld kerekségén levő  valamennyi zsidó közt, és a nazarénusok felekezetének feje". Tehát a nazarénusok  felekezetének feje, mondják a zsidók, hűen igazodva a görög szövegben olvasható tartalomhoz is.  Ugye itt elfelejtették átírni a szöveget keresztényre a későbbi iratmásolók, így megmaradt az  eredeti, hiteles tartalom. A zsidók akkor és ma is így gondoltak Krisztus korai követőire, az igazi  egyházra nem pedig őskeresztényként, akiknek a mai kereszténység próbálja hazug módon  beállítani őket. Tehát az Úr emberi neve Názáreti volt, amiről ugyancsak a Biblia tanúskodik máig  hűen. Máté 2, 23 a Károli szerint. "És oda jutván, lakozék Názáret nevű városban, hogy  beteljesedjék, amit a próféták mondottak, hogy názáretinek fog neveztetni". További érdekes tény,  hogy az Úr feszületén, a rómaiak által elhelyezett kis táblácskán a tituluson is ez volt olvasható,  hogy Iesus Nasarenus Rex Iudaeorum. Tehát a latin felirat (János szerint három nyelven is, lásd a János 19, 20 szerint) is arról tesz hű bizonyságot, hogy a kor emberei mindannyian Názáretiként  ismerték és említették Urunkat. Az újszövetségben továbbá legalább húsz esetben szerepel nevének  szerves részeként a Názáreti kifejezés így azt gondolom, hogy a név e részéről kár vitatkozni. A  görög szövegben egyébként Iszaou nazoraioszként szerepel, ami megint csak nyilvánvaló leírása az  igazságnak. Nagyon érdekes itt is megfigyelni azt a meglehetősen izzadtságszagú törekvést,  ahogyan a későbbi keresztények megpróbálják a maguk nézetéhez hajlítani a görög írást. Íme. Az  Apcsel 22, 8-ban, ahol Pál maga meséli el észheztérésének történetét, ő maga mondja, hogy az  Úr így mutatkozott be neki. Tehát Názáretiként." Én vagyok a Názáreti, Iszaou nazoraiosz, Jahsúa  Ha Nocri, akit te kergetsz." De nézd csak már megint mit maszatoltak a keresztények ide a margóra!  Aszongya: Jézus mellékneve az újszövetségben, a keresztények zsidók által adott megnevezése.  Nem! Nem! A zsidók nazarénusoknak hívták a Krisztus követőket. Szó nem volt keresztényekről.  Rengeteg zsidó iratban, például a mocskos talmudjukban ma sincs szó keresztényekről. Kizárólag  nazarénusok szektájaként beszélnek Krisztus korabeli híveiről a zsidók. Azokban a zsidó írásokban,  amelyekhez a keresztény hamisítók nem fértek hozzá, ma is nazarénusokként beszélnek Pálékról és  az áttért zsidókról. Azokról, akiket az általuk olyannyira gyűlölt és Messiásként soha el nem ismert  Megváltónk megfordított hitükben. Erről beszéltem, amikor azt mondtam, hogy a zsidó írások  lebuktatják a keresztény hazugságokat és fordítva. Tudnotok kell, hogy nincs autografa (eredeti irat) ma az emberiség birtokában. Nyilván, hiszen a korabeli adathordozók meglehetősen sérülékenyek  és kevéssé időtállóak voltak. Ezért is volt szükséges folyamatosan másolni őket így megőrizve az  utókor számára az írásokat, és ezt a tevékenységet mind a zsidók mind a keresztények szorgosan  végezték is. Ám azt már nehéz lenne elhinni, és erről maguk a ma megismerhető tartalmak is hűen  tanúskodnak ha összehasonlítod őket, hogy mindkét vallási rendszer a maga nézeteihez igyekezett  hajlítani a szövegeket. Ebbe most nem megyek bele, hiszen nem ide tartozik, de a lényeget tekintve  leszögezhetjük, hogy a legrégebbi ma ismert források a negyedik és az ötödik századból valók  ekkorra pedig már bőven Róma kezében volt a gyeplő. Így az írások másolásának a joga és  lehetősége is. Aki az ő rendszerükön kívül megpróbálta ugyanezt tenni, azt azonnal kiírtották.  Halálos bűn volt még az írások birtoklása is. Vonjátok hát le az ebből nyilvánvalóan és magától  értetődően következő tanulságokat magatok. Fentiek ismeretében tehát azt mondom, hogy a " mi Atyánk" néven ma ismert és általánosan használt imaszöveg, valamint Urunk, a Megváltó Messiás  Jézus Krisztus néven való említése nem hiteles és nem igazolható a Biblia alapján. Utóbbi állítás  kapcsán kaptam igen sok kioktató hozzászólást leginkább azoktól, akik nem értették meg a  szándékom és a mondanivalóm sem. Bár eléggé fáraszt a dolog, megpróbálom itt és most is ezt  egészen nyilvánvalóvá tenni ismét! Nem Krisztust tagadom, az Isten mentsen ettől! Éppen Őt  hirdetem. Őt, a Názáreti Joshuát , a Megváltó Messiást hiszen Őt imádom, Őt követem, Ő az én  Istenem. Én azt tagadom, hogy valaha Ő magát nevezte volna Jézusnak, vagy az Őt ismerők  nevezték volna őt Jézus néven. Meg kell érteni, hogy itt minden betű számít és ez nem vicc. Ha  valaki Jézushoz imádkozik és azt kéri tőle, hogy ne vigye őt a kísértésbe, akkor az az imádság nem  a Megváltó Messiáshoz szól hanem éppen az ellenséghez. Sátánhoz. Erről van itt szó. Mondják  sokan, hogy de mi Jézushoz imádkoztunk és így meg úgy lett, meggyógyultunk, csoda történt és így tovább. Nos, ezeket az embereket ezután hat ökörrel sem lehet kimozdítani meggyőződésükből.  Pedig a Biblia elmondja, hogy a gonosz nagy jeleket, csodákat tesz majd, elhiteti még a választottak egy részét is. Ez is milyen brutális húzás a gonosz részéről. Magam is tapasztalom nap mint nap.  Sokan, akik egyébként hozzám hasonlóan gondolkodnak, akikkel nyilvánvalóan egy irányba  húzunk annak ellenére, hogy bizonyos dolgokban talán valóban más nézeten vagyunk,  megvádolnak engem hazugsággal. Hamis tanítónak, a gonosz ügynökének titulálnak annak dacára,  hogy nyilvánvalóan megvallom a hittem Urunk, a Megváltó Messiás mellett. Kijelentem Őt és  Jahvét, aki Ő maga ugyancsak az egyetlen Élő Istennek, az én Istenemnek, de a gonosz beférkőzik  és szakadást támaszt még közöttünk is, ahogyan azt tette már magukkal az apostolokkal is. Maga a  két legnagyobb nevű apostol, Péter és Pál is összevesztek egy alkalommal lásd Galata 2, 11..14. Nincs mit tenni tehát. Mindenki teszi a dolgát szíve szerint, megy előre, azután majd az Úr megmondja, hogy jobbra vagy balra álljunk. Így lesz barátaim. Visszatérve az elhitetéssel  kapcsolatos alapgondolatra, tudod, a katolikusok egyik legnagyobb érve saját hitük védelmében 

éppen az, hogy csak és kizárólag az ő egyházuk tud csodákat felmutatni. Nos, ezen gondolkodj el  ismerve a katolikus vallást. Hogy lehetséges ez, mert ebben bizony nagyban igazuk van. A legtöbb  úgynevezett csoda, a vérfolyós szobrok, a csodás gyógyulások, a stigmák, a jelenések lourdes,  fatima, és még sorolhatnám, hogy lehetséges, hogy ezek mind-mind katolikus élmények? Úgy,  ahogyan Jannes és Jambres is csodát tudott tenni (lásd 2Mózes 7, 11,12 vagy Pál  erre való hivatkozását a 2Timóteusz 3, 8), amikor démoni hatalmukkal szembeszálltak  Mózessel. Ja, hogy nem ismered a történetet? Hát persze, mert nagy hatalmú démonokkal  kapcsolatos, ezeket pedig a keresztények kirekesztették a kánonjukból. Ezt a történetet ma  pontosan, kizárólag az úgynevezett apokrif irodalomból ismerheted meg, mint oly sok egyébként  nagyon fontos és abszolút hiteles tartalmat. Tehát a fáraó e két démoni varázslója képes volt  szembeszállni Mózessel, akit pedig az Egyetlen Teremtő Élő Isten, maga JHVH, azaz Jahve segített, akinek pedig földi alakja, emberi alakja volt a Megváltó Messiás, a testté lett Ige. Erről most ennyit. Akinek Krisztus a mestere az gondolkodjon! Ne elégedjen meg innen-onnan való magyarázatokkal  és ez természetesen az én anyagaimra is vonatkozik. Nyomozzon, keressen, kutasson és leginkább  kérje az Úr útmutatását ahhoz, hogy az igazság ismeretére eljusson! Remélem, hogy pontosan  megértettétek a szándékom és ismételten a segítségetekre lehettem jelen anyaggal mert ez a célom.  Gondolkodjatok, keressetek és ne hagyjátok magatokat a gonosztól megvezetni! Köszönöm a  figyelmet! Isten áldását kívánom nektek és üdvözítő gondolatokat! Szeretettel, Ted Kereshe,  luciferzum pont hu.

Az isteni rendnek engedelme.

 

Az isteni rendnek engedelme.

Ebben a cikkben, arról lesz szó, hogy milyen mértékben vagyunk engedelmesek az igének, úgy férfiúk mint asszonyok. A Szent Szellem segítségével megvilágítjuk, a mai korunk helyzetét, és mi gátolja a lelkünket az ige engedelmességében. A cikkeimet elsősorban a Krisztus hívők csoportjának szánom, tudva hogy az olvasói kör 65+ feletti női testvérekből áll. Akik már életútjuk oroszlán részét már a hátuk mögött hagyták. De mégsem tartom reménytelennek, hogy Isten igéje mindenkor és mindenkinek szól, alkalmas vagy alkalmatlan időben. Tisztában vagyok azzal is, hogy az írásaim nem népszerűek az olvasók körében. Mindennek megvan az oka. Azért is nyítottam a Krisztus hívők csoportját, mert más portálokon nem szívesen engedélyezik az írásaimat. Két okát látom ennek. Az egyik, hogy olyan témákat feszegetek amik kellemetlenül hatnak a lelkekre. A másik, hogy az árral szembe úszok. A harmadik, hogy nem vagyok profi igehirdető, olyan húrokat pengetek, amelyek nem hízelgőek a hallásnak. De akárhogy is, azt kell tennem amit tennem kell.  Isten a bíró. Számomra az lenne a gyanús ha népszerű lennék. Nekem gyakorlati tapasztalataim vannak a gyülekezetbeli életben. Nem vagyok kívánatos a vallási rendszerekben “ non grata persona”, a rendszer kitol magából az ilyen nézetek miatt, de mindenki döntse el maga, én magam sem ítélem el magam emiatt, nem azért mert jobb vagyok másnál, sőt rosszabb, de nem tudok lemondani a nézeteimről, mások érdekeit nem képviselem. De ennek van előnye is, sőt több mint hátránya. Ennyit magamról, amit nem szívesen teszek, de most valamiért felfedtem magam. Hiányzik a közösségi élet, mert szeretem a testvéreket, de nem tudok élni a hamisságban. Nem tévedésekről van szó, hanem szisztematikus ellenszegülése Isten igéjének a közösségekben. 

"Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogy a szentek minden gyülekezetében, úgy nálatok is az asszonyok hallgassanak a gyülekezetben, mert nincs megengedve nekik, hogy szóljanak, hanem engedelmeskedjenek, ahogy a törvény is mondja. Ha pedig tanulni akarnak, kérdezzék meg otthon a férjüket, mert illetlen dolog az asszonynak szólni a gyülekezetben. Vajon tőletek indult ki Isten beszéde, vagy egyedül hozzátok jutott el?(1Kor 14,-33..36).

Itt kifejezetten a nők helyzetét a gyülekezetben láthatjuk. És mikor és hogyan szivárgott be a világ szelleme a gyülekezetbe. A nők szerepét egyáltalán nem korlátozza Isten, úgy az ószövetségben mint az újszövetségben. De az élesen látó hívő meglátja, hogy nem ugyanazt a szerepet osztotta ki Isten a nemek között. Ez a teremtés kezdete óta így van. A nők szerepe nagyon is értékes Isten számára. Csak egy ékes példával éljek Mária Magdolna esetével. Ki látta meg elsőként a feltámadott Krisztust, és kinek adatott meg, hogy elsőként hirdesse a tanítványoknak a feltámadt Krisztust, termeszetesen Mária volt az. A nők szeretetében nincs hiány, mert a nő Ádám testéből volt alkotva, tehát ez a viszony sokkal ragaszkodóbb mint a férfiakban. A férfiaknak tanulniuk kell a szeretetet, a nőknek a természetükkel születik. Lásd Péter esetét, és a női Krisztus követők esetét.  De nem hiába az Úr mégis engedelmességre inti őket, hogy ne hagyják el a helyzetüket, mert Isten a rend Istene.

Tiszteletben tartom mindenki véleményét, álláspontját még akkor is, ha  nem értek egyet azzal. Ám azt le kell szögeznünk, hogy amennyiben elfogadjuk a Bibliát és az  abban leírtakat igaznak, úgy ezektől a véleményektől minden szempontból el kell határolódni, amit az újdonsült tanításokat illeti. .  Mindenki maga döntheti el, hogy mit tart igaznak és hamisnak, valamint azt is, hogy kit tart igaznak és hamis tanítónak. A szemünk láttára válnak valóra a bibliai jövendölések jelesen például a hamis  tanítókkal kapcsolatos jövendölések, de ezekkel nekünk nincs tennivalónk. Ha odafigyelsz az idők  jeleire úgy világosan láthatod, hogy a tizenkilencedik század óta milyen rohamos fejlődésnek indult  a női nem tanítói szerepben való feltűnése. Ha belegondolsz, eredendően még az iskolákban is csak  férfiak tanították a gyerekeket. Papok az egyházi iskolákban és férfi tanítók a népiskolákban. Még a rajz és a zeneoktatás is a férfiak dolga volt. A női tanítók megjelenése csak a tizenkilencedik század  végére és a huszadik század elejére tehető, de számos helyen ez is csak a férfi tanítók hiánya miatt  vált elfogadottá. Az én véleményem szerint egyébként a kisgyermekek oktatása terén a nők  alkalmasabbak és jobb munkát végeznek férfi társaiknál, hiszen általában türelmesebbek és  empatikusabbak anyai ösztöneik okán, de ettől függetlenül a bibliai modell az, hogy a tanítás a férfi  dolga. Napjainkra egészen elképesztő méreteket öltött, és teljes körű elfogadottsága talált a nők  tanítói szerepben való feltűnése. Ritkábban a tudományos pályán, gyakrabban az okkult idézőjeles  tudományok terén vannak ezek jelen. Látók, jósnők, asztrológusok, kineziológusok, magukat  boszorkánynak nevező kuruzslók, a női öntudatosságot hirdetők, spiritiszták és még hosszan  sorolhatnám ezeket az újkori nő tanítókat, akik jobbára fizetség ellenében hajlandók idézőjelben  segíteni, a hozzájuk forduló szerencsétleneken. De mi közünk nekünk ehhez? Csak annyi, hogy a határ a világ és a gyülekezet között elmosódott.  Nem időznék itt hosszan, de e tárgykörben  mindenképpen megemlíteném az egyik leginkább ismert, és név szerint az elsők között felbukkanó  nőt ebből a társaságból, aki nem más, mint az 1831-ben, Oroszországban  született Helena Blavatsky. Ő az egyik legmeghatározóbb tagja e jeles társulatnak, amely ma is  egyre bővülő tagságával veszi ki a részét világunk megrontásának fáradságos munkájából. Helena  Blavatsky az egyik szülő és szellemi anyja a ma jól ismert “new age”, új hullám mozgalomnak. Munkássága  olyan nevekre is hatást gyakorolt a teljesség igénye nélkül, mint Mahatma Gandhi, Albert Einstein,  Thomas Edison, James Joys és sokan mások. Blavatsky után tehát rohamosan  terjedni kezdett a nőknek mint ilyen-olyan tanítóknak a feltűnése és ezzel együtt a szerepe,  befolyása is világunk kultúrájára, az eredményt lásd magad. Ismét csak félre ne érts! Nem azt  állítom, hogy a nők csak és kizárólag rosszat, míg a férfiak csupa jót tanítanak, hiszen dehogy! A  férfiak között legalább annyi, ha nem több tévtanító és a gonoszt szolgáló hamis mester tűnik fel  mint nő társaik között, de jelen anyagban ugye a nők és a Biblia kapcsolatát vizsgáljuk leginkább,  nem pedig a hamis tanítókat. A Biblia pedig egyértelműen és nyilvánvalóan foglal állást ebben a  kérdésben. Tehát leszögezhetjük, hogy míg a férfi tanítók esetében van létjogosultsága az adott  tanító vagy mester tanításait megvizsgálni, ezek tanításait hitelességét vagy szándékát elemezni,  ellenőrizni, úgy a nők esetében ez alapból és teljes mértékben megkérdőjelezhető, ha és  amennyiben elfogadjuk a Bibliát és a bibliai elveket mértékadónak. Itt megint csak nincs mit tenni,  hiszen egyértelmű leírásokat kapunk e tárgykörben a bibliából és rengeteg példát is például Krisztus földi életéből. Krisztus, elsőként a tizenkettőként majd a hetvenkettőként ismert társaságon  belül is kizárólag férfi tanítványokat vett maga mellé és bár nők is követték őt, apostoloknak  kizárólag férfiakat választott, és utólag se választott női prófétákat, se előtte se utána, minden esetben és az apostolok történetéből is láthatjuk, hogy Krisztus mennybemenetele után ők is kizárólag férfiakat választottak maguk közé. Még egyszer mondom, itt az apostolokról nem pedig a követőkről beszélünk. A dzsender (gender) vívmánya az is, hogy az új  "dzsenderbibliákban" felbukkan egy Júnia nevű női apostol is, de ez teljességgel hamis és a fordítások alapjául szolgáló szövegtől tökéletesen idegen tétel. Nos, visszatérve tehát a másként gondolkodó,  alternatív igazságokat tanító és hallgató népekhez, meglátásom szerint nem tudjuk és ne is akarjuk  meggyőzni ezeket, hiszen tudjuk: sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.  

 De mi van azokkal, akik  kereszténynek nevezve magukat, állításuk szerint a Biblia szellemében tanítanak veszélyes  téveszméket, állítanak hazugságokat? 

De ne bántsuk a női tanítókat, inkább csak újra idézzük fel  az 1 Korintus 14,34 és az 1 Timóteus 2,12-ből megismert Páli iránymutatást,  igéket. Ime (1 Tim,-2,12,13): “A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva”. Ezt nagyon nehéz értelmezni, és mégis át van értelmezve.

 

  No, következzék tehát egy rektor asszony, aki református egyetemen tanít már ötven éve. Pedig ugyanazt a Bibliát olvassa mint mások is. Azt mondja tehát rektorunk, hogy azt a felfogást, miszerint Isten a történelem Ura - idézem -, kerek perec elutasítja a Biblia. E meglátásának alátámasztására szánt  első érve: az ősellenség, az a bizonyos sátán ugye akinek a neve is ellenséget jelent, úgy dicsekszik  Jézusnak, hogy a világ országai neki adattak és ő annak adja akinek akarja. Na kérem szépen! Ha  valaki bírja a magyar nyelvet, ezen a szinten pedig ez méltán elvárható lenne, akkor világosan fel  kellene ismernie azt a tényt, hogy a Lukács 4,6-ban olvasható (adatott) magyar szó mit takar! A  görögben itt az (adatott át) szóalak szerepel. Az egy katolikus neovulgátát kivéve itt minden változat  egyetért, még az 1626-os Káldi -féle Vulgáta is, ahol ugyancsak a nekem "adattak"  alak szerepel, amelyet a neovulgáta frissítői, ki tudja miért már "enyémként" éreztek helyesnek  megújított fordításukban. Ezek legalább rafináltan hazudnak a revideált Károli verziók durva  stílusával szemben. A katolikusok tudtak magyarul, rájöttek a veszélyre, amelyet a helyes  szövegértelmezés rejt magában, ezért ezt kivették és egyszerűen behelyettesítették az enyém szóval, amely nem utal arra a nagyon fontos momentumra, ami éppen a kulcsa a dolognak. Tehát konkrétan arra a momentumra, hogy hogyan, miképpen lett sátáné ez a valami, esetünkben a világ országai? A  többi változat azonban elmondja, hogy akinek van füle az hallja: nekem adatott. Csia Lajos szerint  "kaptam", Vida szerint "nekem lett átadva". Most hamut hintek a fejemre és zsákruhába öltözve  követem meg a rektorasszonyt! Ez nagyon komoly dolog! Nem gúnyolódni szeretnék, csak a  döbbent elképedés szól belőlem. Nem gondolom, hogy rosszat akarna rektorunk azt viszont annál  inkább gondolom, hogy nagyon rossz irányban ül a lovon. Tehát az első érv: ha valakinek (itt  sátánnak) valami, legyen az bármi adatott, akkor tessék szíves lenni már meglátni azt a tényt, hogy  ami neki adatott, azt valaki adta neki! Valaki által adatott neki. Ugye ez nem túl bonyolult?-kérdem.  Tehát ha adatott, akkor nem ő szerezte, hanem Isten adta neki, hiszen adni csak Isten adhat  valójában bárkinek bármit is. Isten jóváhagyása nélkül senki nem kaphat semmit. János 3,27 Károli. Felele János és monda: "Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki".  Ez pedig Isten teremtésében minden teremtmény esetében igaz, hiszen Isten teremtette őket  olyannak, amilyennek. Vagy pedig hagyta, hogy olyanná váljanak, amilyenné lettek, hiszen Isten  mindent előre látott mielőtt még bármit is teremtett volna. Istent nem lehet meglepni! Ha tetszik ha  nem, a teremtés első pillanatától kezdve minden Isten terve szerint halad. Szerinted Isten nem látta  előre a bukást? Sátán fondorlatát? Szerinted nem állíthatott volna oda két kerubot lángpallossal a fa alá? Simán megtehette volna. Ha akarta volna. De Ő nem ezt tette. Nyilván okkal. Tehát drága  testvérem, itt (és mindenhol máshol is az Ő teremtésében) minden a terv szerint halad! Ez így volt,  így van és így is lesz. Csak van, aki rájön erre, és vannak sokan, akik nem. Még sátánnak sem volt  a leghaloványabb fogalma sem arról, hogy Isten bolondot csinált belőle. Csak akkor jött erre rá,  amikor az Úr feltámadt. Akkor döbbent rá, hogy mekkora bakot lőtt Krisztus megfeszíttetésével.  Hogy éppen ahhoz asszisztált teljes erőbedobással, amely a totális bukásba sodorta őt magát.  Amikor erre rádöbbent, akkor vette a kezdetét az a három évszázados dühöngő őrjöngése, amelyet  ugye ma a császári keresztényüldözésként ismerünk. Tehát visszatérve esetünkhöz, maga sátán  ismeri el, hogy néki adatott a föld, illetve a világ országai. Ezután pedig azt mondja, hogy ő pedig  annak adja, akinek akarja. Namármost, megint csak na-már-most! Hogyan ismerjük sátánt? Ki ő?  Igen, ő a hazugság atyja! Tehát aki hisz sátán szavának, az finoman fogalmazva is meglehetősen  naiv. Szerinted sátán igazat mondott Krisztusnak? Mert a rektorasszony szerint igen. Hát, én kérek  elnézést! Sátán tehát elmondja, hogy neki adatott ez a föld, majd azt hazudja ennek apropóján, hogy ő pedig azt tesz vele, amit akar. Azaz annak adja -mondjuk –, akinek csak akarja. Ez a sátán  módszere. Először az igazság, azután az arra épülő hazugság. Szeretet, majd összefogás,  ökumenizmus, mentsük meg a földet gyerekek! Egy igazság mag, azután hazugság a köbön e mag  köré gyúrva. De nézzük a rektorasszony második érvét! Jön a világ fejedelme. Igen, neki ebből az  jött le, hogy sátán a világ fejedelme. Hiszen ezt mondta az Úr! Na de! Mitől, hogyan lett sátán e 

világ fejedelme tessék mondani!? Mert ez itt a valódi kérdés! Ha én egy rossz fiú vagyok, akit fülön csíp a pandúr, és bezár a börtönbe, akkor előáll egy helyzet. Én bekerültem a börtönbe, ahol van  még rajtam kívül egy rakás szerencse-mentes figura. Ám én vagyok a legerősebb zsivány közülük,  tehát mindenkit be-gyalulok, mindenki engem fog szolgálni a börtönben. Én vagyok a börtön ura. A  börtön istene! Bizony. Én vagyok a börtön fejedelme. Ez tény. De könyörgöm! Ettől még valaki  berakott oda engem is, vagy nem? Nála van a börtön kulcsa! Ha pedig ezt megtehette velem, akkor  Ő a főnök nem igaz?-kérdem. Én legfeljebb csak a börtön kisistene, fejedelme vagyok akkor, nem a  mindenségé! Ez bonyolult?-teszem fel a kérdést. Azt gondolni, hogy a börtön fejedelme újat húzhat az ország királyával meglehetősen dőre nézet, vagy másként fogalmazva hatalmas szűklátókörűség  nézetem szerint. Ha a király gondolna egyet, az egész börtönt tokkal vonóval egy pillanat alatt  ráomlasztaná erre a zárkahősre! Mert Ő a Király! Ugye ez tiszta? Most lássuk a következő érvet!  Miatyánk második kérés: jöjjön el a Te országod! Ez nem azt jelenti, hogy nem Isten az Úr!  Rektorunk értelmezése szerint a jöjjön el a Te országod egyenértékű azzal, hogy jöjjön el a Te  uralmad. Jaj. Ezt pedig tényleg érteni kellene már ezen a szinten. Ez tipikusan az a meglátás,  ahogyan az a természeti ember gondolkodik, aki a betűben keresi az igazságot. Ha azt olvassa,  hogy jöjjön el a Te országod, az számára logikusan azt jelenti, hogy mivel még nem jött el, azért az  még nincs itt. Ahogyan ugyanezen a logikán haladva ide kapcsolódik a következő érve, a miatyánk  harmadik fohásza, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben úgy a földön is. Hiszen ha azt  kívánom, hogy legyen meg a Te akaratod, akkor evidencia számára az, hogy most nincs meg a Te  akaratod. Jó meglátás! Csak nem elég jó. De nézzük az elsőt, az egyszerűbb! Jöjjön el a Te országod egyenlő jöjjön (már) el a Te országod! Az, amit megígértél nekünk. Az pedig világos, hogy ez majd  csak a történelem lezárultakor fog eljönni. Ám ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a jelen helyzet  nem Isten akarata, terve szerint való! Egy ilyen helyzet Isten teremtésében lehetetlen. Mondom: az  van és lesz, amit Isten akart és akar. A legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben úgy a földön is  pedig ugyancsak nem a hiányt fejezi ki, és nem is a vágyat, amiként a jöjjön (már) el a Te országod,  hanem mint Krisztusnak a Gecsemáné kertben történt meghasonlásakor (lásd a Máté 26,42 -ben." Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik  tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod".) Az Úr itt a belenyugvást és a megadást  tanítja. Az elfogadást! Legyen meg a Te akaratod! Mint a mennyben úgy a földön is. Ennyi! A  rektorasszony értelmezése szerint Krisztus a Gecsemánéban azt mondja ezzel, hogy nem az Isten  akarata érvényesül. Mert azt mondja, hogy ( lásd Márk 14,36 ) És monda: "Abba, Atyám!  Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg,  hanem a tied". Az egyik vélemény (rektorunké) a természeti ember értelmezése, aki a  betű szerinti értelmezést látja csupán, a második pedig a szellemi ember értelmezése, aki érti, hogy  mit beszél itt az Isten. Mondd ki így az igét! De legyen meg a Te akaratod, miként a mennyben úgy  a földön is! Érted már? Nem baj az – illetve baj, de ha így hát így -, ha valaki nem érti az igét 50  vagy 60 év után sem, csak ne tanítson már valótlanságot annak vonatkozásában! Különösen pénzért  ne tegye ezt! Erről ismét csak ennyit!

  Nos tehát kedves olvasóm, eljutottunk arra a pontra,  ahol meglátásom szerint a napnál is világosabban leszűrhetjük fentiek tanulságait. Tudom, hogy  jelen anyag sokak ellenszenvét ismét csak kiváltja majd de sebaj. Most úgy vélem egyesek szemében  hímsoviniszta nőgyülőlővé is sikerült előlépnem, de mint mondtam ezek a buta minősítések engem  a legkevésbé sem zavarnak. Nem örülök nekik természetesen, de ha az igazság kimondása ezzel jár hát legyen meg az Isten akarata. És egyébként is. Kedves olvasóim, és különösen ti, drága hölgyek, lányok, asszonyok, hiszen mint mondtam ha nem is csak kizárólag, de elsősorban nektek  szántam ezt az összeállítást, kérlek benneteket, hogy lehetőleg indulatok nélkül, megpróbálva  józanul és elemző módon átgondolva az itt elétek tárt tényeket alkossatok véleményt a világról és az abban elfoglalt helyetekről! A női szerepről és mindarról, amelyeknek egy nőt nővé tesznek vagy  nővé kellene tenniük. A világ immáron menthetetlenül darabokra szakad, egyre kevesebb a remény  abban a tekintetben, hogy az emberek közös nevezőre juthassanak nézeteikben, és így összefogva,  egységben legyenek képesek fellépni a gonoszsággal szemben. A megosztás és a megosztottság  mára olyan mértékű lett, hogy erre már egyszerűen nincs gyógyír. De te, személy szerint még 

 

győzhetsz. És kívánom teljes szívemből, hogy győzz is! Ám ahhoz az kell, hogy pontosan megértsd  mi folyik a színfalak mögött, mi a rejtett szándéka a gonosznak ezekkel az imént bemutatott modern vívmányokkal, trendekkel, egyszóval, hogy te is pontosan átláss a szitán és a felismert igazság  szellemében ellenállhass a romlottságnak. Ha egyszer megismered az igazságot, azt már soha  többet senki el nem veheti tőled és legyen bármi is a jövő, a világ, a többség jövője, téged  semmilyen vész nem sodorhat magával, a te lelked megmenekül, ha igaz maradsz. Úgy legyen!  Köszönöm a megtisztelő figyelmed, a türelmed, és Isten áldását kívánva neked búcsúzom ismét.  Szeretettel Gábor (Ted Kereshe gondolatai alapján).

A szónak van ereje.

  

 

· 

Ne bántsuk egymást se szóval, se tettel

Nincs ezen a földön tökéletes ember

Mindenki más, ettől színes ez a világ

Ha akarunk, bárkiben találhatunk hibát.

Néha ölni képesek a kimondott szavak

Pusztulást hoz magával a gyűlölet és harag

Ne ítéljünk, ne törjünk pálcát más felett

Ne ejtsünk egymáson soha többé sebet.

Aki nemcsak a szemével, a szívével is lát

Abban van egy igazi érték: az elfogadás

Ha örömöt okoz, hogy gúnyt űzünk másból

Vajon mi marad majd ebből a világból.

Sun Belle

Ez a vers igazán jó forrásból ered. Bizony az utolsó versszak egy kérdésnek felel meg. Vannak dolgok amiket az ember nem tart fontosnak vagy rombolónak. A szó elszáll és semmi haszna, de ez nem így van. Mert ahogy az Isten a szavával teremtette a világot, és úgy lett, az ember szavának is vannak következményei. Előbb a gondolat aztán a szó és a cselekedet. És csak két forrásból ered a gondolat, az egyik Istentől származik, a másik a gonosztól. Az első megment és épít a jóra, a másik kárhoztat és rombol.

 Az Isten szava is rombol, lerombolja a rosszat és helyébe jót épít, a gonosz meg a jót rombolja és a jó helyébe a rosszat épít. 

 Ugye milyen egyszerű, nem kell Einsteinek lenni, hogy megértsük, hogy a világ két pilléren áll, az egyik vas és agyag, a másik a szikla Jézus, az Isten szava. 

Vajon mi marad majd ebből a világból.

 

 " ...látád, oh király, és ímé egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas vala és kiváló az ő fényessége, előtted áll vala, és az ábrázata rettenetes volt. Annak az állóképnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből,Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből valának. Nézed vala, amíg egy kő leszakada kéz érintése nélkül, és letöré azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat. Akkor egygyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek mint a nyári szérűn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyöket sem találák azoknak. Az a kő pedig, amely leüté az állóképet nagy hegygyé lőn, és betölté az egész földet.( Daniel 2,-31..35)

 "És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké."(1 János 2,-17).

Testvér, barát, olvasó te melyik pilléren állsz? Azon amelyet a gonosz épített szavával, vagy azon a sziklán amit Isten adott meg alapul az örök igéjével?

 

 "Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj azokkal lenni. Mert pusztítást gondol az ő szívök, és bajt szólnak az ő ajkaik. Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg.".( Példabeszédek 24,-1,2,3).

Hit vagy vallás.

 

Hit vagy vallás.

 

„Azt azonban megvallom neked, hogy én a szerint az út szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint aki hiszek mindabban, ami a törvényben és a prófétákban meg van írva.” (ApCsel.24,14)

A RÉGI és ÚJ közötti konfliktust nem szüntetik meg a viták, (ApCsel.28,23-29) csak azért, mert „És senki sem tölti az újbort régi tömlőkbe, hiszen az újbor szétszakítja a tömlőket, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek.” (Lk 5,37)! Az a mód, ahogyan az apostolok „valójában SZOLGÁLTÁK az atyák Istenét, HISZNEK MINDENT A TÖRVÉNYBEN ÉS A Prófétákban”, nemcsak komolyan különbözött az akkoriban általánosan elfogadott vallás KEZDETI RENDSZERÉTŐL, hanem ez konfliktushoz is vezetett.

A zsidók vallása végül eljutott odáig, hogy az emberek magabiztosakká váltak, de nem hittek Istenben: „Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és nálunk van az ÚR törvénye! Íme, bizony hazugsággá tette ezt az írástudók hazug tolla! Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek, mert rajtakapták őket. Íme, megvetették az ÚR szavát: milyen bölcsességük lenne hát?  (Jer. 8.-8.9)! A vallás hazugsággá változtatja az "Úr törvényét"! Saul a farizeusok pártjának híve volt, amelynek tanítását és útját a Szent Szellem Lukácson keresztül eretnekségnek nevezte (ApCsel.15,-5). Istennek való igaz szolgálat csak abból a hitből fakadhat, amely minden „TÖRVÉNYBEN ÉS A Prófétákban megírva” alapszik. Az Úr Jézus arra tanította az embereket, hogy kutassák a Szentírást, mert általuk a lelkek személyesen is megismerhetik Őt: „Rólam tesznek bizonyságot” (János 5:39). Ó, ha ma minden keresztény arra törekedne, hogy útját (vallását) Isten írott Igéjére építse, és nem mindenre, amit már kétezer éven át az „írástudók álnok tolla” kiforgatta a „KRISZTUS evangéliumát” (Gal. 1:7)! Sok mai keresztény  hitvallása (útja) nem különbözik Isten földi népének téveszméitől, mivel pontosan az Ószövetségre építik, nem veszik figyelembe az Istentől a különböző házépités számára adott utasítások különbségeit.

„Hallottátok, mit mondtak a régieknek… Én pedig azt mondom…” (Mt 5,21-22). Krisztus eljövetelével az Istennel való kapcsolat új korszaka érkezett el a földre. A "MONDOTT a régieknek" és a "MONDOM neked" különböző isteni utasítások (irányelvek). Ezt minden keresztény számára fontos megérteni és értelmesen gyakorolni.

A vallás csak az ember súlyos bűneit ítéli meg, míg a Krisztus által a földre hozott hit MŰKÖDIK az ő belső világával és motivációjával: „Aki ÖL, az ÍTÉLET alá van rendelve” vagy „az ÍTÉLET alá van vetve mindenki, aki hiába haragszik testvérére”. Az Úr Jézus példájával rámutatott nekünk arra a kegyelemre, amelyet mindig használt, és amely „az ő szájából fakad” (Lk 4,22). Ő maga, mint e kegyelem FORRÁSA, állandóan függött tőle, itt volt „a bűnös test HASONLÓSÁGÁBAN” (Róm. 8:3), teljes alárendelve az Atyának. Ő, a tökéletes Ember, Isten Fia, aki  "bejött hozzánk", hogy mindenben beteljesítse Isten akaratát. Egész élete tanúja volt a hit (az Istentől hozott tanítás - János 7:16-17) és a testtől legyengített RÉGI vallás közötti különbségnek. Szenvedésének és kereszthalálának okozója lett, mert „De amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is.” (Gal.4,-29).

A keresztény ember minden nap és ma is újra és újra szembesül azzal a választással, hogy „test szerint” vagy „szellem szerint” él. Ez egy választás a régi és az új, a törvény és a kegyelem között, a „PARANCSOK törvénye”, amelyet Krisztus megszüntetett, és az Ő „TANÍTÁSA” között (Ef. 2:15; Kol. 2:14). amellyel ezt a törvényt ELTÖRÖLTE és ÚJ EMBERT TEREMTET magában. Ez az új ember új szellemi előírások szerint él, felismeri szívében a GONOSZ gyökerét (Mt 15,19-20) és folyamatosan a kegyelem és minden segítség Forrásához fordul „Krisztus Jézusban”. Az angyalok se tétlenkednek, hogy segítsenek a Krisztus követőinek.

„Hit által, megtisztítva szívüket” (ApCsel.15,-9)

A szóban forgó pogányok nem voltak ateisták. Nagyon vallásos emberek voltak. Volt istentisztelet és áldozat. De ők „áldozatot mutatva a démonoknak mutatkoztak be, és NEM az Istennek” (1Korinthus 10:20)! Ez a fő különbség hit és vallás között! A zsidó istentiszteletet is beszennyezte a bálványimádás, vallássá vált: „ Hát nincs már az ÚR a Sionon? Nincs többé ott az ő Királya? Miért ingereltek föl engem faragott bálványaikkal, idegen hiábavalóságokkal?l” (Jer. 8:19).

A hit, amely Istentől származik, mint tanítása és az apostolokon keresztül hirdette a pogányoknak, megtisztította szívüket és - Krisztus vérének tanúságtétele által - "lelkiismeretüket a holt cselekedetektől, hogy szolgálják az élő és igaz Istent!" (Zsid 9:14). Ugyanakkor nem volt különbség a zsidók és közöttük: „A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, mert nekik éppen úgy megadta a Szentlelket, mint ahogy nekünk is, és semmi különbséget nem tett közöttünk és közöttük, mert hit által tisztította meg a szívüket.” (ApCsel.15,-8,9).

A szív megtisztítása nem egy vallási szertartás, amellyel az emberek a hívők valamely csoportjához csatlakoznak. Ez nem az ember régi természetének átalakítása vagy megváltoztatása. Ez egy újjászületés egy új életre, ennek az életnek az emberbe oltása a Szent Szellem által. És ez a HIT által történik, „amely egyszer s mindenkorra a szenteknek adatott.” (Júdás 3). 

Tehát a Jézusban vetet hit nagyon értékes! Ez nem vallás és semmi köze hozzá. Isten által diktálva, mint akarata és tanítása, és isteni ereje van, hogy átalakítsa az ember gyakorlati életét.

  Kedves olvasó! ISMERED JÉZUST, vagy csak vallásos vagy?!

„Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.” (Gal. 5:6). Magyarul, nem a vallásosság a szertartásos megtisztulás ér valamit, mert az csak a testet tisztíthatja meg nem a szellemet gazdagítja. 

Az evangéliumi hit, ami az Istennel Jézus Krisztus általi közösségből fakad (1Korinthus 1:9); mindaz, ami Krisztus Jézusban van. És Benne és Vele a rituáléknak és szertartásoknak nincs ereje, csak a HIT. És ennek a hitnek van egy bizonyos megnyilvánulása: "Szeretettel működik." A lelket „hit általi megigazulásra” viszi (Gal. 5:5). A vallás, amelyben: „Ez példa a jelen számára, miszerint olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem képesek lelkiismeretében tökéletessé tenni a szolgálattevőt.” (Zsid 9,9), „Ezek csak ételekre meg italokra és különböző mosakodásokra vonatkozó testi rendszabályok, amelyek az új rendelkezés idejéig kötelezők.” (10v.). Mi ez a korrekciós idő és mit hoz magával? A Törvény értelmében pedig az embereket semmi mással nem lehet bűnösségükből megigazítani – csak hit által: „Íme, a fölfuvalkodott embernek nem igaz a lelke, de az igaz a hite által él.” (Hab 2,4). Arrogáns az a személy, aki nem bízik Istenben, hanem önmagában. Ha valaki nem tudná, az önbizalom az egy démoni jelenlét az ember lelkében. Ma ezt egónak nevezik. Valószínűleg emlékszünk rá, hogy a Törvényt pontosan azért adta Isten, mert az emberek nem Isten kegyelmére hagyatkoztak, hanem önmagukra (2Móz 19:8; 24:3.7); nem a személyes hitből származó igazságra gondoltak, hanem Ábrahámtól való származásukra támaszkodtak.

De „amikor eljött az idő TELJESSÉGE” (Gal. 4:4), amikor a teljesen próbára tett ember (2Móz 15:25) megmutatta minden csínját-bínját, amikor teljesen kiderült, hogy „mindenki a bűn alatt van, . .. nincs egy igaz ember” (Róm. .3,9.10), akkor eljött ez a „JAVÍTÁS ideje”. És ez abból állt, hogy változások történtek a Föld és lakóinak irányításában. Most már senki sem hagyatkozhat a származásukra vagy a tetteikre (még a jókra sem!). Az a tény, hogy az emberek Isten Fiát a feszületre vitték, bebizonyosodott, hogy egyikükben sem „él” a JÓ (Róm. 7:18). A vallás szertartásaival és rituáléival átadja helyét a „szeretet által munkálkodó hitnek”, amelyet a Szent Szellem önt ki a nyomorult bűnös szívébe (Róm 5:5). Ez Isten nagy, páratlan kegyelme! „És ez a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk” (1János 5:4)

A hitnek – legyen az egy személy belső bizalma vagy az igazság alapelvei, amelyek táplálják – óriási ereje van! A hívő embernek tisztában kell lennie ezzel. A hit Istentől származik, és nem csupán rituálék és "szent tevékenységek" összessége. A hit az Úr Jézus Krisztus személyét képviseli, aki az emberiség Megváltója, és az egyetlen Közbenjáró közte és Isten között "Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,"(1Tim. 2:5). ( csak hozzátenném, hogy talán a nem pontos magyar fordítás miatt van itt mint "közbenjáró" meghatározás. Gondolom a " közvetítő", szó jobban felelne meg, mert EGY az Isten). Ez a hit „mindenkiben, aki Istentől SZÜLETETT” nyilvánul meg. A benne helyet talált Szent Szellem által adatik, és az emberben a Szellem gyümölcseként jelenik meg (Gal. 5:22). És ez – akár az Igazság álláspontjáról, akár a bennük Istenben való bizalomról – győzelmet hoz a világ felett. A Szent Szellem foglalja el a lelket, kiűzve a démonokat, amiről sokat beszélnek az emberek, azonban nem ismerik fel, hogy a Krisztus szelleme nem lakozhat a bálványokkal a démonokkal egyetemben, a hívő ember ISMERI a hitet, „ami adatott a szenteknek” (Júdás 3), akkor ismeri annak a személyét is, akit a hit kinyilatkoztat. És Ő a Győztes! Kapcsolatba lép a lélek személyes hitével (a hit alapelvei alapján!) a Győztessel, maga a hívő is azzá válik. Most van ereje egy ilyen győzelemhez. És a hit adja neki ezt az erőt, ezt a győzelmet! A hit legyőzi a világot, a vallást pedig LEGYŐZTE a világ: „A föld királyai, akik paráználkodtak és ékeskedtek vele” (Jel 18:9); „Az egyszerűek szívét megtéveszti a hízelgés és az ékesszólás” (Róm. 16:18); „Néhányan eltávolodnak a hittől, álnok szellemekre és démonok tanításaira hallgatnak, a HAMIS BESZÉDEK képmutatása által, égve a lelkiismeretükben”. Károli rév. fordításban: "A Lélek pedig világosan mondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert hitető lelkekre és ördögök tanításaira figyelnek hazug beszédűek képmutatása által, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben,". (1 Tim. 4:1.2)! 

 Az igaz hit, amely Istentől származik és a szívbe fogadott, elválasztja a lelket a bűntől és a bűnös társadalomtól, és egyesíti azokkal, akik engedelmeskednek Istennek és Igéjének (2Tim. 2:21-22). A hit győzelme Isten Fiának, Jézus Krisztusnak a győzelme: „Ki győzi le a világot, ha nem AZ, aki HISZI, hogy Jézus az Isten Fia?” (1János 5:5)! a hit adja neki ezt a győzelmet! 

„Szégyenére mondom, néhányan közületek nem ismerik Istent” (1Korinthus 15:34)

Isten Szelleme Pál apostol által nem a világ népéhez intézi ezeket a szavakat, hanem azokhoz a hívőkhöz, akik nemcsak a gyülekezeti környezetben voltak, hanem másokkal is összegyűltek, hogy „egyék az úrvacsorát " (1Korinthus 11:20). A korinthusi hívők alábecsülték és félreértették Isten elhívását a családjába (egyházába). Amikor Pál prédikált nekik: "korinthusiak közül is sokan, akik hallgatták őt, hittek és megkeresztelkedtek." (ApCsel. 18:8). Talán néhányan közülük, mint az athéniak, egy másik vallásként kezelték ezt az elhívást: „A szentélyeitek vizsgálata közben találtam egy oltárt is, amelyre az volt írva: „AZ ISMERETLEN Istennek”. "Akit azért ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek.” (ApCsel.17.23). Kiderült, hogy tisztelheted Istent anélkül, hogy ismernéd! Valószínűleg egy hívőnek nagyon fontos Isten ismerete, hiszen az apostol felkiált: „Szégyenére mondom nektek”! Az igaz keresztény hit célja, hogy az embert Istenhez közelítse, személyesen bemutassa neki és megszervezzen egy ilyen találkozót. Lehetsz gyülekezeti környezetben, megközelítheted a keresztény szentségeket, prédikálhatsz másoknak, de te magad nem ismered Istent! Az ilyen vallásosság csak szégyent hoz a keresztényekre! A világ is jogosan utálhatja e miatt. Ne essünk tévedésbe, a világ utálja Krisztust, de ha nem járunk az igazságban, akkor jogosan utálja azokat is akik karikatúrává teszik az igazság útját. Van különbség. Ez komoly megfontolást igényel.

Istent csak a Jézus Krisztusba, az Ő Fiába vetett hit által lehet megismerni, aki éppen ezért jött a Földre. Ha egy keresztény ismeri Istent, akkor erről saját magában is tanúbizonyságra lel: „Aki hisz az Isten Fiában, annak van bizonysága önmagában” (1János 5:10). Ez a tanúságtétel az újjászületés során a Szent Szellemmel együtt megtelepszik a szívében: „Ugyanez a Szellem TANÚSSÁGOT tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk” (Róm. 8:16). Az újjászületés pedig minden bizonnyal a Szellem gyümölcsében fog megnyilvánulni (Gal. 5:22-23), amit soha senki nem fog tudni meghamisítani!

„A tisztátalanok továbbra is tisztátalanok legyenek”, Károli rev." és aki mocskos, legyen mocskos ezután is" (Jel 22:11)

Az Úr Jézus e szavaiból, amelyeket egy angyal közvetített (16. v.), feltárul a szenny értelme – ez az a tisztátalanság, amellyel minden ember a világra születik. Ahhoz, hogy örökre elvesszünk, nem kell különösebb bűnt elkövetnünk - elég, ha abban az állapotban maradunk, amelyben születtünk: „Íme, TÖRVÉNYTELENSÉGBEN fogantam, és az anyám BŰNBEN szült” ( Zsoltár.51,5[ 50.7]). Minden élőlény FERTŐZVE van a szennyeződésektől! Isten egyáltalán nem közömbös – mint amilyennek látszik –, hogy a lélek ebben a szennyben marad e, vagy megtisztul. Így szólít fel: „Tisztítsuk meg magunkat minden testi és szellemi szennytől” (2Korinthus 7:1). Ez nem csak felhívás, hanem Parancsolat – ugyanaz, mint a megtérésre vonatkozó parancs: „A tudatlanság idejét azért elnézte Isten, de most azt parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.” (ApCsel.17,30). Nagy buzgalommal dolgozik mindenkin - hiszen ilyen parancsot adott  "mindenütt az embereknek" - azzal, hogy mindenki értesüljön az Ő parancsáról. Ezt azért be kell ágyazni a predesztináció tényével, de ez most más lapra tartozik. Nem számít, hogyan történik (a lelkiismeret tanúságtétele vagy valaki az emberek közül), a Földön minden ember előbb-utóbb kapcsolatba kerül az isteni parancsolattal. De mit kezdjünk vele? Csak ha a lélek megszívleli ezt az isteni parancsot, és megalázza magát Isten iránti engedelmességben, felismerve az Ő követelését igazságosnak, csak akkor kerül ki ebből a szennyből Isten üdvözítő kegyelme által (Titusz 2:11-14) a hit által. A világon egyetlen vallás sem veti fel a kegyelemből való üdvösség kérdését – csak a Jézusban való hit! És a kegyelem MENTI MEG egy embert a bűntől (Tisztít meg a szennytől!), melynek fogságából senki sem tud egyedül kiszabadulni. Aztán ezen a kegyelem által Isten megtanítja az embert, hogyan éljen földi életet, hogy ne szennyezze be újra (Tit. 2:11-13) „Hiszek, Uram! segítsd meg hitetlenségemet” (Márk 9:24).

Hány ember ünnepli ma a húsvét ünnepet szerte a világon! Mindenhol ezt hallod: "Krisztus feltámadt!" és a " Valóban feltámadt!" Azonban ma hány ember HISZ az Ő feltámadásában? Hányan vannak azok közül, akik hit által ELFOGADJÁK életükbe Krisztus feltámadását! Az ilyen elfogadás pedig nemcsak a FELTÁMADOTTAL való azonosulást jelenti, hanem a gyakorlatban a kialakult feltámadási életet is! Krisztus feltámadása ne váljon a vallási rituálék vagy szertartások újabb alkalmává, valamint a hívők képességeinek bemutatására, amire mostanában bőven felfigyelünk – a keresztények évente kétszer (karácsonyon és húsvétkor) programot, ajándékot készítenek mindenkinek, és ezzel különösképpen "másképpen" Istent dicsőíteni. De mi jelent ünnepelni: igaz  hit vagy egy halott vallás ünnepe? Hogyan néz ki vagy hogyan kell kinéznie egy igazi ünnepnek: „Takarítsátok ki azért a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert Krisztus, a mi húsvéti bárányunk már megáldoztatott. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és az igazság kovásztalanságával."(1 Kor 5,-7,8)

Valószínűleg egy pillantás (az apostoli idők gyülekezetére) segít abban, hogy meglássuk a mai helyes irányt: „Amit a KEZDETTŐL hallottatok [az apostolok által hirdetett HIT], az maradjon meg bennetek; Ha az, amit kezdettől fogva HALLOTTOK, az megmarad bennetek, akkor ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában” (1János 2:24). Az Istennel való kommunikáció csak az apostolokkal való kommunikáción keresztül lehetséges, azáltal, amit nekünk írtak: „amit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, éspedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk nektek, hogy örömünk teljes legyen." (1János 1:3-4).

Sehol nem olvasunk az Újszövetségben, hogy az apostolok nagyszabású eseményeket szerveztek Krisztus feltámadásának tiszteletére! Ellenkezőleg, amikor a feltámadást prédikálták, az Isten felkentjéről, akit a világ elutasított, keresztre feszítéséről és haláláról szólt! Krisztus feltámadása közvetlenül összefügg a bűnért való halálával (a bűnös helyzete) és az emberek bűneivel (közvetlenül általuk okozva). És már csak az Ő halálának gondolata is áhítatos tiszteletre kell, hogy vezessen bennünket!

„Valaki, akit Zakeusnak hívtak, a vámszedők főnöke és egy gazdag ember, meg akarta látni Jézust” (Lk 19,2)

Jókívánság! Ó, ha ma több ilyen ember lenne! Az Úrral való személyes találkozás üdvösséget hoz az ember egész házába: „Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia.” (9. v.)! Fontos azonban, hogy ne hagyjuk ki a Szellem eme elbeszéléséből a komoly dolgokat. Jerikó elátkozott hely volt (Józsué 6:26). Megszemélyesíti azt a világot, amely szembeszáll Istennel, és kárhozatra van ítélve. És fizikailag ez a város egy síkságon található, így a Szentírásban olvashatunk „Jerikó síkságáról” (Jer. 39:5), és arról is, hogy Jézus és tanítványai „tovább mentek, FEL Jeruzsálembe” (Lukács. 19:28). Az „emelkedő” szó magyarázza az alulról felfelé történő emelkedést. „Egy ember LEMENT [ καταβαίνω görögül] Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók fogták el” (Lukács 10:30). Zakeus Ábrahám ivadékához tartozott, de nagyon szerette a pénzt, és nem vetette meg, hogy saját haszna érdekében kirabolja népét. A környező emberek „bűnös embernek” ismerték (19,7), bár az atyák vallásától vonzva még az ilyen bűnösök is ellátogattak a templomba (18,10). És akkor hallott Jézusról. Szívében feltámadt a vágy, hogy lássa Őt: „Ki Ő” (3. v.). A szívbe látó Úr Jézus pedig a "kárhozat e helyére" siet, hogy „megkeresse és megmentse, ami elveszett” (10. v.).

Amikor ma felteszed a vallásos embereknek (Krisztus nevének megvallóinak!) a kérdést: „Volt SZEMÉLYES találkozásod Jézussal?” - gyakran hallatszik a válasz: "Nagyon szeretném és keresem Őt, de! .." Hogy van az, hogy mindkettő - a Mindenható és mindentudó Úr, aki az elveszettet keresi, és az, aki látni akarja - nem tud  egymásra találni?! Valószínűleg annak az embernek, aki valóban személyes találkozásra vágyik Krisztussal, őszintének kell lennie (mint Zákeus!), hiszen az Úr Jézus látja a szíve mélységét, és minden bizonnyal az elátkozott helyre is siet, hogy „KERESSE és megmentse az elveszetteket”! …

„Ti, atyámfiai, ne restüljetek a jó cselekvésében…” (2Thessz 3,13)

"Légy bátor, légy erős, ne félj, és ne rettegj!" (1Krón 22,13)

​​„Jaj nekik, mert a Kain útján indultak el, bérért Bálám tévelygésére adták magukat, és Kóré lázadásával vesztek el.” (Júdás 11)

Káin, Bálám és Kóré vallásos emberek, akik különböző időkben éltek és egyáltalán nem voltak haramiák. Mindegyiküknek megvolt a maga elképzelése Istenről, és a maga módján próbálták tisztelni Őt. Tiszteletüket azonban Ő nem fogadta el, és nem hozott semmilyen hasznot ezeknek az embereknek. Ellenkezőleg, itt a Szellem képviseli őket ugyanabban a listában és kontextusban, ugyanazzal az összefoglalásban: "Jaj nekik." Mindegyikük valamilyen módon próbált közeledni Hozzá, ami nem volt kedves Istennek – ez az út, amelyhez Isten ítéletéhez vezet. Júdás apostol azokról az emberekről beszél, akik az apostolok életében besurrantak a hívők közé, és úgy viselkedtek, hogy viselkedésükkel elcsábítottak másokat, és lerombolták a fegyelmi rendet a gyülekezetben (12. v.). Csak saját vágyuk kielégítésére gondoltak, és nem vették figyelembe a Krisztus által hirdetett igaz hit megnyilvánulását, melynek fő alapelve: „tagadja meg magát” (Mt 16,24)! Ma már egyre több ilyen ember van a kereszténységben, hogy szerényen fejezem ki magam. 

A Szellem Pál apostol által arra figyelmeztetett, hogy az egyházi korszak végére „A gonosz emberek pedig és az ámítók növekednek a rosszaságban, tévúton járnak, és tévútra vezetnek.” (2Timótheus 3:13). Előre látta, hogy az emberek folyamatosan és sokat tanulnak, de soha nem jutnak el "az IGAZSÁG ismeretéig" (3.7). Ez azért van így, mert ezek az emberek „ ellene állnak az igazságnak, megromlott elméjű, hitre nézve megbízhatatlan emberek.” (3.8)! Tudásra nem képesek. Az igazi tudás, engedelmességhez vezet. 

Az igaz hitnek, amelyet „ha egyszer átadtak a szenteknek” (Júdás 3), alapelveit Isten határozta meg. Ez a hit nem veszi figyelembe az ember vele született természetét, hanem egy új teremtést vezet be, amelyet Isten "az IGAZSÁG igazságában és szentségében" teremtett:- "és öltözzétek fel az új embert, amely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben".(Ef 4:24). A hit és az igazság elválaszthatatlanok egymástól, mivel az önmegtagadás elvén alapulnak. A vallás éppen ellenkezőleg, azért van rendszerezve, hogy egyeseket kiemeljen a többiek közül, egyeseket (hűségeseket, klerikált tudásuakat) az önző fogyasztók rangjára emelve: "Ezek zúgolódók, panaszkodók, a maguk kívánságai szerint járók, szájuk nagyokat szól, haszonlesésből embereknek hízelegnek." (Júdás 16; Tit. 1:10-11). A hízelgés alatt értem, hogy azt mondanak amit az emberek elvárnak tőlük. Ellenszegülve az Isten igazságának, kiszolgálják a nép akaratát. Ez a Laodiceai gyülekezetre jellemző ( Jel 3,- 14).

„Hit által Ábel jobb áldozatot mutatott be Istennek, mint Káin; mellyel tanúbizonyságot kapott arról, hogy IGAZSÁGOS” (Zsid 11:4)

Az igaz hit mindig elválasztja képviselőit a vallástól. Ez az elválás az emberiség történelmének legelején kezdődött. Káin és Ábel is tudták szüleik történeteiből, hogy Isten hogyan takarta el szemérmüket felöltöztetve bőrruhába (1Móz 3:21). Az általuk viselt ruhák állandóan emlékeztettek arra, hogy Isten milyen eszközökkel takarta el meztelenségüket. Egy állatnak meg kellet halnia, hogy Ádám és Éva meztelenségét eltakarja. Káinnak, akárcsak Ábelnek, komolyan el kellett volna gondolkodnia a "LEGJOBB áldozása" jelentésén! Ábel hitből megértette, de Káin nem. De Káin nem ezt tette, hanem azt hozta el Istennek, amit MAGA választott, és ami a legjobb volt az ő szemében! „Káin útját” (Júdás 11) sok vallásos ember követi ma. Akármilyen vallásos társadalom amelyben az Isten igéjét nem veszik komolyan, a liberalizmus szellemében élnek, és megvannak győződve róla, hogy Istent szolgálják: „Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem tettünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben?"(Mt 7,22). Megemlítem itt, nem valami pogány bálvány nevében, vagy kuruzslásról van itt szó – az Úr Jézus Krisztus nevéről beszélnek, akit most ma még segítségül hívjnak a saját érdekükben. De végül minden játékuk ezzel a névvel örökre elválasztja őket Istentől: „Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (7:23)! Más fordításban, " törvénytelenül cselekvők". Ezek sem haramiák vagy gonosz bűnözők, ezek teljes test bedobással hirdetik Isten csodáit és maguk módján cselekednek.

„Káin útja” az irigység, a gonoszság és az igazságtalanság útja: „Káin, aki a gonosztól származott, és megölte testvérét. És MIÉRT (!) ölte meg? MERT (!) hogy az ő tettei GONOSZAK voltak, és a testvére tettei igazak” (1János 3:12)! 

 

 Az emberek nemcsak hogy nem ismerik fel Isten vágyait és véleményét, hanem fellázadnak azok ellen, akik közösségben vannak Vele, és engedelmeskedni akarnak neki! Ha a nagy nyugati demokráciában nem is testi erőszakkal, de utálattal és nem utolsó sorban kiközösítéssel. Ábel hitéről az Újszövetségben a Szellem bizonyságtételt tesz: „mert Isten bizonyságot tett az ő ajándékáról, és így még halála után is beszél.” (Zsid 11,4)?! Nemcsak hitt Isten létezésében, hanem Isten hite is volt. Ez a hit tette őt a halál után is szüntelenül Isten tanújává! A vallás azonban jó ugródeszkává válik a bűn emberének (antikrisztus), a kárhozat fiának, aki Istennek adja ki magát (2Thessz. 2:3.4), és akit nagyon sokan elfogadnak. És akinek van ismerete az látja a sátán eddig elért célját, hogy ma azok akik Jézust követik, különcöknek bizonyúlnak a vallásos társadalomban. Jézus annyira megosztotta a vallási társadalmat személyével, hogy végérvényesen Barabás jobb volt nekik, mint Ő a Messiás: "Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be; ha más jön a maga nevében, azt befogadjátok." (János 5:43; Lukács 18:8)!