Az úgynevezett " gyógyítók" érvei.

 

Az úgynevezett " gyógyítók" érvei.

Az úgynevezett "ima-gyógyításokról" szeretnék beszélni. Szinte kimeríthetetlen beszédtéma ez. És mégis azt kell mondanunk, hogy ez a kifejezés nem található meg a Szentírásban. Lehet kifogásolni ez ellen, semmi különös, hogy nincs benne. De ebben az esetben szeretnék rámutatni arra a veszélyre, hogy nem a szentírásbeli kifejezések könnyen olyan hiedelmek kialakulásához vezethetnek, amelyek nem képezik a Szentírás tanítását. Úgy tűnik, ez a helyzet az úgynevezett imádságos gyógyításokkal is. Továbbra is hangzik a kérdés: „Vajon Isten nem tud még ma is csodákat tenni?”. Erre a kérdésre válaszolva a következőket szeretném elmondani. 

 Életemben sok szóbeszéd és történet keringett az emberek csodálatos gyógyulásáról, az általam ismert orvosok tanúsága szerint is. Valamikor a múltban még egy könyvet is olvastam Dr. Muddytól, ( ha jól emlékszem a nevére) a betegek csodálatos gyógyulásairól szóló történetekről a praxisában előfordult orvosi szemszögből megmagyarázhatatlan esetekről. Sok ateista vagy materialista orvos meglepetten beszél a gyógyulás megmagyarázhatatlan kézenfekvő tényéről. Volt olyan eset is, amikor a sebészek már ( hanyagul) összevarrták a beteget a műtőasztalon, már esélyt sem láttak a beteg életben maradására. Sőt, a hullaházba küldték. Reggel, amikor a vizitet végezték, a beteget az osztályon sétálva találták, és a beteg kérésére hazaengedték a kórházból. Egy másik eset, amit olvastam idézem; Ez az eset egy hívő családban történt Kelet-Fislandban. Egy többgyermekes fiatal édesanyánál rákot diagnosztizáltak. Alapos kivizsgálás után beigazolódott a diagnózis: a rák progresszív formában volt. Azonban kevés esélyt adó műtéthez a hívő nőt egy külön egyetemi klinikára szállították át. Teljesen nyugodt volt, teljesen megbízott Urában. Férje és egész családja azonban továbbra is mély hittel imádkozott gyógyulásáért. Nem sokkal az egyetemi kórházba szállítása után a professzor közölte vele, hogy az új vizsgálat során a rák legkisebb jelét sem tárta fel. Az orvosok értetlenül álltak. Az asszony határozottan tudta és bizonyságot tett arról, hogy Isten hatalmas beavatkozása történt itt. Hazatért, és ma teljesen egészségesen a családjával él.

Hála Istennek, hogy ma is csodákat tesz! De levonhatjuk-e ebből a tényből azt a következtetést, hogy létezik az "ima-gyógyítás" ajándéka? Itt is a Szentírásnak szeretnénk szót adni.

Az úgynevezett „imádságos gyógyulások” mellett felhozott érvek szinte mindig ugyanazok. Először is, hogy a hívő ember egyáltalán ne legyen beteg, mert a gyógyulás az engesztelés szerves része. Ugyanakkor gyakran idézik Ézsaiást. 53-4,5: "Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg."

Ezeket a verseket részben idézi Máté. 8-17 és 1Péter 2-24. A Maté 8 leírja, hogyan gyógyított meg az Úr minden beteget, hogy „valóra váljon, amit Ézsaiás próféta mondott,...”.

Földi életében az Úr Jézus mintegy eggyé vált földi népével, Izraellel és szenvedéseikkel. De nem ez a mély értelme Ézsaiás próféciájának.

A „ὅπως  – ezzel, a magyar "úgy, hogy", kötőszó” (görögül hopos) szó Máté evangéliumában mindig azt jelzi, hogy a történtek, bár összhangban vannak a fenti próféciával, nem annak egyetlen és teljes jelentése ( Máté 2-23).

Ésaiás próféciájának valódi értelmét az 1Péter 2-24 tisztázza: „Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg. "

Itt maga Isten Igéje az Újszövetségben kifejti, hogy a gyógyulás nem testi, hanem lelki. Ez a mi bűneinkről szól. Másodszor, Zsid. 13-8: "Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz." Ezzel érvelnek, hogy a jelek és csodák idejének nincs vége. Ezért Mark 16,-18-"Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az ígét a jelek által, amelyek követik vala. Ámen!" és a János 14,-12 mindenkire és mindenkorra vonatkozik. Azt mondják, Jézus megbocsátotta a bűnöket a múltban, megbocsátja azokat a jelenben – de vajon az örökkévalóságban is így tesz? Bizonyára nem, mert elsősorban bűn már nem lesz, másodszor Krisztus már elvégezte a megváltás művét. Logikus és következetes lenne, ha ezt a verset így lehetne értelmezni, hogy az Isten változatlan, de cselekedetei változóak az időkhöz képest. Ahogyan a (Zsid 6,- 1,2,3) "Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek. És ezt megcselekesszük, ha az Isten megengedi".

  De látjuk, milyen veszélyesek az ilyen felületes érvek. Igen, az Úr mindig ugyanaz! De vajon mindig ugyanúgy cselekszik? Isten cselekedetei és kinyilatkoztatásai az Ószövetségben ugyanazok mint az Újszövetségben? A kegyelem ideje amit most élünk, olyan, mint az eljövendő Krisztus ezeréves  királysága? És végül: össze lehet-e hasonlítani az Isten Egyháza, eklézsia, csírájának kezdetét minden téren?- egységben, egy szívvel közösségben és erőben való kezdetének idejét a mai széttagoltság és hanyatlás idejével?

Harmadszor, Isten Igéjére hivatkozva azt mondják a mai gyógyítók: Isten meghallgatja a hit imáját, még akkor is, ha betegek gyógyításáról van szó ( János 14-13,14; 1János 5-14; Jakab 5-15).

 Beszélgetésünk elején már említettünk egy példát ebben a témában. Persze lehetne több példát is felhozni. Lehet, hogy nem ismerjük azoknak az embereknek titkos imáit, akikre Isten hallgat az ilyen szükséges esetekben.  Ez nem lehet nyilvános, ahogy ez minden könyörgés és imára is vonatkozik. 

Igen, Isten meghallgatja gyermekei imáit. De Isten Igéjéből és saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy Isten nem teljesíti minden imánkat. Meghallgatta Isten, Ezékiás beteg király imáját, és meggyógyult "Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok".(Ézs.38-1,5). Dávid imáját azonban a Betsabéval való házasságtörésből született gyermekéért meg hallotta de nem teljesítette, mert nem Isten akarata szerint kérte. (2Sámuel 12-15,18). Bár Isten minden imára válaszol, ami összhangban van az akaratával, ez nem jelenti azt hogy nem hallja az imáinkat. Gyakran egyáltalán nem tudjuk, hogy mit és hogyan kell imádkoznunk, és néha olyan dolgokért imádkozunk, amelyek ostobaságok vagy akár az Ő Igéjével ellentétesek. Lehetséges az, hogy amit kérünk az a javunkra válna minden esetben? Hogyan teljesíthet Isten olyan imákat, amik teljesen a káosz imája. Ezt hogy értem? - hát úgy, hogy előbb tudatunkban kell lennünk vétkeink következményeivel, előbb ezeket kell bevallani Isten előtt, hogy elhárítsa utunk akadályait, tehát az engedetlenségből származó bűnt. Ezt nem kerülhetjük ki, mert Isten rendje szerint kell cselekednünk. Egy egyszerű példa;- egy bűnöző akit elítélt a bíróság az elkövetett bűnei miatt, kérheti Istent, hogy szabadítsa ki a börtönből? Bizony le kell töltenie a kiszabott időszakot. Ha Istenhez fordul bűnbocsánatért akkor is. De ha megtette ezt az első lépést az Úr vele van a börtönben, és a körülményekhez viszonyítva segíti őt. De nem teheti azt amit egy szabadon élő ember.

Gyakran idézett részek János. 14-13 és 1János 5-14 "És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban". De ez az ige arról az imádságról beszél ami Krisztus nevében és Isten akarata szerint van. A Máté 18-19-ben két olyan ember imáját találjuk, akik beleegyeztek abba, hogy egy ügyben imádkozzanak.

Mindhárom esetben azt mondja a Szent Szellem, hogy egy ilyen imát meghallgat Isten. Hogyan működik a valóságban? Elég, ha imádságban azt mondjuk: „Ezt Jézus Nevében kérjük”, hogy meghallgasson, vagy inkább azt jelenti, hogy valóban Urunk Szent erejével és Vele való közösségben vagyunk az Atyával? Elmondható ez minden betegekért végzett imáról? Ez még világosabbá válik, ha a kérdés Isten akarata szerinti imára vonatkozik. János 15-7, "Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek." Imáink meghallgatása attól függ, hogy mi vagyunk Őbenne, és az Ő Igéje bennünk van. Ez azt jelenti, hogy közösségben élünk az Úr szívével és akaratával, ismerjük Igéjét, és e szerint élünk. Ez nagyon nagy igény az életünkkel és imáink meghallgatásával kapcsolatban. Mondhatjuk, hogy ennek a követelménynek mindig megfelelünk? Máté 18-19 a gyülekezeti fegyelemmel kapcsolatos, a gyülekezet belső ügyeivel kapcsolatos. Ezt nem szabad szem elől tévesztenünk. Elfogadható lenne számára, ha két Isten gyermeke egyetértéssel imádkozik valamilyen ügyben, arra számítva, hogy Isten teljesíti kérésüket még akkor is, ha kéréseik testiek lennének?! És mégis Máté 21-22-ben és Márk. 11-24 nincs más feltétel, mint az imádkozók hite."És amit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek". De ennek a hitnek szilárd alapokon kell állnia. Hiszünk Istenben, az Úr Jézus Krisztus golgotai munkájában és örök üdvösségünkben, de nem azért, mert mi magunk jutottunk erre a meggyőződésre, hanem mert szilárd alapokon állunk, Isten Igéje feltárul előttünk.

Én nem hiszek az olyan gyógyítók törekvéseiben, akik a szellemiség és hitbeli munkájuk hangsúlyozásával erőltetik magukat. Engem az Úr arra tanít, hogy zárkózzak el a külvilágtól, hogy keresem a közösséget vele. Nálam nem fontos a reklám hadjárat, bizonyítékként, hogy mindenki lássa szellemi erőmet. Elvégre ezek a színpadon végzett "csodás" tevékenységek, csak önigazolás céljából történnek. Teljesen kiiktatva Isten igaz igéjét. Az Úr ezen a földön gyakran elkülönült imádságra az Atyával, és Ő, mint Isten Fia, mindig kimondta a következő szavakat: „De ne az én akaratom, hanem a tied legyen meg”.

Korunk "gyógyítói" cinikusak és lezserek Isten Igéjével szemben. Ellentmondhat-e a Szent Szellem önmagának? 

 Nem szállok szembe a másképp gondolkodókkal, mindenki a saját hitét követi. Hogy az igaz hit e?- az más kérdés, nincs jogom ítélkezni. Én csak igyekszem a magam részéről mentesíteni magamat a szekuláris gondolkodástól. Mindig előnyben részesíteni "meg van írva". 

Szembesülünk azzal, hogy a tanítványoknak adatott az a hatalom, hogy Isten erejével és jeleivel hirdessék az evangéliumot. De azt mégis meg kell látnunk a Szentírásban, hogy a kezdeti üdv korszakban másként cselekedet az Úr. 

"Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; és aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem elküldött. Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által! Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből. Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek. De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben. Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted".(Lukács 10,- 16..21)

Felszabadulás.

 

Felszabadulás.

Annyiszor szembesülünk azzal, hogy a tanítások és egyéb gondolatok, súlyos teherkén nehezednek ránk, főleg azok amelyeket nehéz teljesíteni. Teljesíteni nehéz amit nem a Szent Szellem szabadságából erednek. Azok a tanitások amik csak a lelket gyötri és nem ad lehetőséget a felszabadulásra. A lelkünk őrzője, a Megváltó Jézus Krisztus megjelent nekünk kegyelemben, s miután felment a mennybe, sokak között támasztotta fel az Újszövetség egyik kiemelkedő szolgáját, Pál apostolt. Sok kegyelmi ajándékot találunk benne. Az egyik ajándék, a hívők lelkének őrzője.

Lássuk, milyen lélekkel és szándékkal szolgált, lelkünk és akkor élők lelkeik felszabadításáért, akik között ápolóként gazdálkodott.

 Általában ha követjük a tévtanításokat, megnehezítjük a dolgunkat, mert az értelmezés során mindig rá erőszakolnak az Isten művének meg nem értéséről szóló gondolatokra.  Isten számára nagyon fontos, hogy lelkünk és szívünk igazi szabadságba kerüljön Krisztusban. Mi az első ellenségünk? - mi magunk vagyunk. De miről is beszélünk.

Feltűnik néhány felvetés, állítólag Isten azt akarja, hogy jámbor tettekkel, a jámborság, kegyesség külső jeleivel igyekezzünk megmutatni hitünket a cselekedeteinkben, mindenáron követve az ige leírt szövegét, nem figyelve igaz Istentől kapott hitünkre, mi alapján üdvözülünk és cselekszünk. Ez nem valamiféle félreértés vagy ellentmondás, ha Benne maradunk, és magában Istenben állunk szilárdan, akkor minden a helyén van. Akkor a parancsolatai könnyűnek bizonyulnak, mert a szabadság szellemét adta nekünk. A terheket Jézus leveszi a vállunkról. Az embernek csak meg kell szabadúlnia a függőségétől, s nem önerőből, mindez porrá válik. Isten részéről minden úgy történik, hogy szilárd alapunk legyen, függetlenül attól, hogy hol vagyunk a vízen, a szárazföldön vagy a levegőben. Csak a mi részünkről nagyon törékeny ez a bizalom. Miből kell kiindulnunk, hogy megválljunk lelki terheinktől? Ahogy a vízben fuldoklók valami szilárd alapot keresnek, úgy nekünk is olyan alapokat kell keresnünk, hogy elrugaszkodhassunk magunktól. 

A kegyelem Szelleme azért cselekszik, hogy megszabadítson mindentől ami az ember lelkét szívét nyomja, a bűn nemcsak magát Istent bántja, hanem azt is akiben él. Ez egy életre való folyamat. Hiszen Isten az őszintén hozzá fordulóknak,  bűneit megbocsátja örökre, de a bűn elleni harcban Ő a mi segítségünk és szabadítónk. A háborút az Úr megnyerte, de a bűn elleni csatákat megkell vívnunk minden nap.  Nehogy azt gondoljuk, hogy a saját erőnktől függ a csatában való győzelem. Mert az aki valójában a saját erejéből megszabadul egy s más bűntől, annak megvan a veszélye, hogy visszaeső lehet. Úgy ahogy a mi üdvösségünk se tőlünk ered, úgy a bűntől való szabadulás se.  Üdvözülünk minden szellemi és testi szennytől, ha teljesen az Úrra bízzuk magunkat. El kell engedni magunkat saját magunktól. Elég régen vagyok a hitben, hogy tapasztalatból tudom ezt kijelenteni. Sokszor folyamodtam a saját erőmből megszabadulni az engem terhelt bűneimtől. De mindig visszaeső voltam. Az Isten Szent Szelleme nem hagyott békén, állandóan Isteni módon, fokozatosan és szeretetteljesen kezelte a vágyaimat az apostolokon és különösen a pogányok apostolán, Pálon keresztül. 

Az igazság nem az, hogy nekünk nincs szükségünk Istenre, hanem Istennek van szüksége ránk. Nem mi keressük Őt, Ő talált meg minket. Ezért Istennek tetszett, hogy felemelje Isten Fiát a feszületre és az Ő áldozata megmutatja üdvösségünket és szabadulásunkat önmagunktól, bűneinktől, ezen belül is ebből a gonosz világból. Hogy imádókat nyerjen magának, és gyermekei közé soroljon minket, megossza velünk dicsőségét a mennyben. Hogy örökölhessük mindazt, amit Isten készített nekünk, dicsőségének örök hajlékában. De milyen utat kínál a Szentírás, és milyen utakon járunk?

Ez a kérdés nagyon fontos, és jövőnk és áldásunk múlik rajta. Végül, de nem utolsósorban az öröm a Szent Szellemben. Itt nem az örök választottak kérdését feszegetem, mert a Krisztus nyájából senki se veszik el. Itt inkább a mi földi felszabadult békességünkről van szó. Ő azt akarja, hogy már itt a földön találjuk meg a békességet Istenben. Hogy felszabadultan járjunk ezen az úton, megízlelve a mennyei áldást és békességet. Nagyon sokan gyötrődnek magukban, már hívő létükre. Vizsgálja meg magát mindazok akik nem találtak békét Istenben, hogy igaz hitben vannak e. Ha igen, akkor ez a földi utunk csak a kezdete az örökkévalóságnak.

A Rómaiakhoz írt levélben az 5. fejezettől kezdve, a 6., 7. és 8. fejezet folytatásaként láthatjuk, hogy Pál apostol hogyan fejleszti fokozatosan az önmagunktól való megszabadulás gondolatát a testitől a szellemi felé, és elvezet bennünket önmagunktól a valósághoz. Az alaphoz és az Isteni szeretet ismeretéhez. "Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet.." (Róma 6:22). Hát elég nagy hibának tartom azt, hogy önerőből tudnák megszabadulni a bűntől és annak hatásaitól. 

 

Azt mondhatjuk, hogy az igazi lelkipásztori szolgálat a legritkább ajándék az Egyházban. Ha sokan is vannak a gyülekezetekben, de kevesen az Isten Egyházában. Az a szellemi szolgálat, amely Isten valódi értékeinek felismeréséhez vezet. Ennek a szolgálatnak a gyümölcse a szentség és az örök élet. Miért vannak ilyen következtetéseim? Mert én magam figyelem mások szolgálatát, nem a kritika szellemében, hanem az igaz szellem keresőjeként. Ahogy fentebb is írtam, sokan saját maguk és egyházaik igazolásával foglalkoznak. Kevesen foglalkoznak azzal a ténnyel, hogy a Szellem szolgálatával megvalósítható, vagy a tudáson keresztül eljuthatunk a szabadulás valódi tárgyához, Isten békességéhez. Mármint a testvérek szolgálatán keresztül is a szellemi építkezés érdekében.

Lássuk, hogyan ír Pál apostol a rómaiakhoz.

Először is, az 5. fejezetben az apostol arra vezet: „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm 5,1).

Majd így folytatja: „Sőt nem egyedül ezzel, hanem dicsekedjünk a nyomorúságokkal is, miután tudjuk, hogy a nyomorúság állhatatosságot munkál,” (Róm. 5:3). Csia Lajos fordítása.

Milyen nyomorúságról van itt szó? Ha tovább olvasunk, megtudjuk, hogy nem Krisztusért való szenvedésről és bánatról beszél, hanem önmagunk bánatáról. Nem azért szenvedünk, mert állítólag nincs remény számunkra, mert nem találunk magunkban erőt, hogy ne engedjünk a régi természet vágyainak. Megpróbálva (tévesen) legyőzni a bennünk lakozó bűnt, és vereséget szenvedünk: „ Gyönyörűségemet lelem ugyanis az Isten törvényében a belső embernek megfelelően, de tagjaimban egy másik törvényt látok, mely hadban áll értelmem törvényével, és fogollyá tesz annak a véteknek törvényébe zárva, mely tagjaimban van.” (Róma 7:22,23). Nyomasztó, hogy testünkben van egy másik törvény, amely ellenkezik Isten szellemével.

De végül is milyen módszerrel érhetjük el lelkünk békéjét? Itt nem arról van szó, állítólag, hogy megszabadíthatjuk magunkat a régi természet kéjétől, hanem hogyan szabadulhatunk meg ettől a lelki, testi gondolatoktól. Ebben a fejezetben és a következő fejezetekben is elhangzik, hogy nem szabadulhatunk meg egészen addig, amíg teljesen meg nem szabadulunk a bűnös testtől, de ennek még nem jött el az ideje. A teljes megváltás és szabadulás ettől a testtől még a jövőben van. „Tudjuk ugyanis, hogy az egész teremtés mostanáig együtt sóhajtozik, és együtt vajúdik. Sőt nemcsak ők, hanem mi, a Szellem zsengéjének birtokosai, mi magunk is sóhajtozunk, mert a fiúvá fogadtatást várjuk, azaz testünknek megváltását.".(Róma 8:22,23).

A korinthusiakhoz írt levél megismétli ezt a gondolatot; "Mert már azalatt, amíg a földi sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, amennyiben nem levetkőzni vágyunk, – hanem a mennyből valót a földire ráölteni, hogy azt, ami halandó, elnyelje az élet. – Ugyanaz az Isten készített el minket erre, aki a Szellemet is foglalóul adta nekünk." (2Korinthus 5:4,5)

Pál azonban egy nagyon fontos gondolattal folytatja, és megmutatja az utat, hogyan nyerhetünk békét szívünk és lelkünk számára. Annak ellenére, hogy még mindig ebben a bűnös sátorban vagyunk. Isten arra hív, hogy forduljunk a szellemi gondolkodás felé. Mert a gondolataink határozzák meg útjainkat. Amit gondolunk, ugyanazon szabály és irány szerint megyünk és élünk. Járásunk mindig tudatunkat és hitünket követi. Nem fordítva, nem a második, majd az első. Ez kiterjed az egész életünkre, ki milyen gondolatot követ és főleg kit követ. Nem a „testi igazságosság” vagy „igazság” elérése vezet el bennünket az önmagunktól való megszabaduláshoz. Ugyanis az ösvény adott a Szentírásban, amely az emberi szív legmélyén helyezkedik el, annak az állapotából fakad.

A törvény jelentésével a hetedik fejezet foglalkozik. Jól látjuk, hogy az apostol milyen fokozatosan tudatosítja a törvény szerepét. Itt nem kell részletezni.

De az apostol célja, hogy rámutasson a Szent Szellem által, hogy megértsük és kövessük Isten gondolatait, hogy Isten szándéka a szív mélyére jusson. A régi természettől való megszabadulás az első számú cél. De tovább így folytatja, nem hagyva ebben az állapotba a hívőket.

 A Róma 8. fejezete így kezdődik: "Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.(Megjegyzés; hiányzik az eredeti görög szövegből; „ kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint). Krisztus teste szerint senki sem járhat. Szellemében  igen!

"Ha ellenben a Krisztus bennetek van, a test holt ugyan a vétek következtében, de a szellem élet azért, hogy igazságosságot munkálhasson.” (Róm 8-10) (Az eredetiben így hangzik: „Ha Krisztus bennetek van, akkor a test meghalt a bűn miatt”). Amint látjuk, a test a bűn miatt halt meg, és a halott test semmilyen módon nem szolgálja Istent. Ennek az igeszakasznak a téves értelmezése oda vezet, hogy a bennünk élő Krisztus megöli a bűnt a testben. Vagy nem engedi megnyilvánulni, mintha testünk automatikusan alávetette volna magának Krisztus Szellemének. De ez egy téves felfogás, mert  Pál azt írja, hogy bűnös tagjainkat minden nap meg kell ölni. (Kol 3:5 ). "Öljétek el hát földön lévő tagjaitokat, a paráznaságot, tisztátalanságot, szenvedélyt, gonosz vágyat, továbbá a telhetetlenséget, ami bálványimádás.". De nem mond ellent a fenntirottaknak? Hogy Isten mindet elintéz helyettünk? 

Gyakorlatilag nem vagyunk mentesek a bűneinktől. Más utat kínál nekünk Pál apostol az igazságossághoz és a szentséghez. Pál folytatja: "Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.." Itt egy másik törvényről, a Krisztusban való szabadság törvényéről beszél: „Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség". 

 Ha valaki eddig követte ezt a gondolatot, akkor megláthatja, hogy a bűn ítéletéről olvasunk, nem pusztulásáról. A bűn tovább terjed a világban. Isten a bűnt a Krisztus feszületén ítélte el, de a bűnök a mi testünkben maradtak. Az Isten Fiában hívő többé nem megy az Istenítélet széke elé, és semmilyen esetben sem ítéli el, a bűnös teste miatt, és annak negatív megnyilvánulásai miatt. Egy egyszerű oknál fogva, mert az ádámi bűnt Krisztus feszületére helyezte, és azon túl már Krisztus feltámadásának részesévé vált. Se ítélet se halál nem éri.

Annak ellenére testi ( amit halottnak nevez a Szentírás) ember nem szolgálhat Istennek, mert a bűnös test már el van ítélve. Tehát Isten szemében már nem létezik a természeti bűnös ember. De hogyan szolgálhatja az ember és dicsőítheti Istent ebben a bűnös testben? - végül is ez a törekvésünk. Meg van írva, hogy Szellem szerint járj és Szellem szerint élj: „.Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.". Tehát már itt ebben a bűnös testben élete és békességet talál. 

Akik Krisztus szellemében járnak, vagy Szellemben járnak, csak azok dicsőítik Istent, akikben megvan Krisztus Szelleme. De ez még nem minden, mert ezek a fejezetek csak azt fejtik ki, hogy hogyan tetszünk Istennek, és kövessük Őt szellemileg, felszabadult lélekkel és szellemmel,  hogy felszabadult lélekkel kiállíthassuk:"Abba, Atyám!" Ha a szellemi értékek kurzusát választjuk, és átgondoljuk a fentieket, pl. Krisztusról, akkor biztosan követni fogjuk a gondolatainkat. Nincs itt semmi misztikum vagy titok. Az ember úgy van megalkotva, hogy kezdettől fogva nyilvánvalóvá válik, ami bensőjében indokolt.

A magunkban rejlő bizonyosság az a bizalom, hogy Isten imádása és dicsőítése magától Istentől származik, mert mindennek, ami az életünkben történik, Krisztus Szellemétől kell származnia. Nem nagyképű szavak ezek, hiszen Isten gyermekei vagyunk, van bennünk bizonyságtétel, hiszen a tiszta szellemünkből kiáltunk Istenhez: „Abba, Atyám!”.

Ami a régi „énem”-ből származik, az nincs is Isten előtt, nem létezik. Mert a mennyei Atya a Krisztus prizmáján lát minket tökéletesnek. Hiába próbálunk Isten kedvében járni, a mennyek országa semmit sem örököl a testtől, „vér és hús”.

Most egyáltalán nem az a fontos, hogy az emberek hogyan ítélnek meg minket ezért, hanem az, hogy mi magunktól megszabadulva örömmel mondhatjuk, hogy üdvözültem, és Istent dicsőítem az Ő szellemében.

„Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít;

Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk: "Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?." (33...35).

Így, ha Vele elérjük a felszabadulást, akkor nincs más dolgunk, mint az Úristen dicsőítése. A testi gyengeségeinkkel és hiányosságainkkal eggyütt. De ebben mi gátolhat meg, hiába az erőfeszítés és az akarat? A galatákhoz írt levélben is kiderül.: “ Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda ígézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg? Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-é a Lelket, avagy a hit hallásából?2 ( Gal 3,- 1,2)

 

Az egész evangélium és Krisztus tanításának lényege arról szól, hogy ki Krisztus és kik vagyunk mi az Ő szemében. Mert Ő maga mondja: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." Az önmagunktól való felszabadulás az út Krisztussal, és nincs ebben semmi elérhetetlen, ha engedjük, hogy Isten kegyelme szabadon áramoljon életünkben, és  nem veszünk el semmit más Istent meggyalázó forrásokból, magunktól és ebből a világból. Mindig úgy lesz, ahogy Isten elrendelte nekünk. Ti szellemiek legyetek türelmesek a gyengébb testvérek iránt, mert ti is azok voltatok valamikor, de a tévtanításoktól határolódjatok el, és másokat is figyelmeztessetek, óvjátok meg a befolyásától, ha Isten felszentelt titeket erre. De a tévtanításokat hogy tudjuk felfedezni, ha mi magunk is testiek vagyunk. Csakis a bennünk lévő Krisztus Szelleme által. Ha erre a pontra eljut a tudatunk, akkor teljesen rábízzuk magunkat Isten előre megtervezett szándékára, ami minden egyes gyermekére vonatkozik személyesen is. Jobb semmit sem tenni, mint Istennel ellentétes dolgot cselekedni. A magabiztosság ha a testből származik, nagy kárt okoz a lelkekben. De csak egy időre, ezt könyvelhetjük úgy, hogy időt veszítünk. De Isten ezt is a javára fordítja gyermeke lelkében. Mert ez egy tanítás, hogy ha túl vagyunk a tévelygésen, már sokkal többet kapunk mint azelőtt.

„De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (37..39).

 Ha valaki azt tanítja, hogy az ember akaratától függ a mi üdvösségünk és békességünk, az nem ismeri Istent. Mindenben az Ő akarata dominál, még a téves út is, amire téveszt, hogy megtanítson téged annak a következménye által, ha tényleg az Övé vagy.

"Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, amit elfogadtatok, átok legyen. Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangyéliom, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által." (Gal 1-8). Tehát ahogy Korintusban fennállt a veszély a tévelygésre, hiszen ők hívő Krisztus követői voltak, nekünk meg pláne mert már sokan abba a tévelygésbe bele születtek. Ezért jó ha mindent latba veszünk, ha tényleg nem éezük magunkat szabadnak Krisztusban.

 

 Az Istentől való hit vezéreljen mindenkit aki Isten szereti.

Úttörő Krisztus.

 

Úttörő Krisztus.

 

„Mindenestől egybegyűjtelek téged, Jákób! Összetakarítom Izráel maradékát. Összegyűjtöm őket, mint a bocrai juhokat, mint a nyájat az ő karámja közé; hemzsegnek majd az ember-sokaság miatt. Előttök megy fel az úttörő; kitörnek és átmennek a kapun és kivonulnak, és előttök megy a királyuk, és élükön az Úr!.” (Mikeás 2-12,13).

 

Ellentétben a 10. verssel, ahol az Úr szégyenteljesen elűzi jelenlétéből a tisztátalan népet, most "egész Jákobhoz" szól, azaz, Izrael maradékához, amely a jövőben Jehova új népét alkotja. Isten erre a népre utal, amikor azt mondja (Róma 11-26), hogy „az egész Izrael üdvözül”. Ez is becses gondolat azoknak a híveknek, akik ma a kereszténység romjai között vannak! Isten egy elrejtett maradványra gondol magában a Krisztus nevére hivatkozó  hitvallásban. Ez a maradvány, mint Izrael maradványa egykor, alig ismert, de még mindig létezik. Egyesek, talán ketten-hárman összegyűlnek az Úr körül, de hány eltévedt bárány nem ismeri ezt a gyülekezési helyet, és mélyen sóhajt magányában! Amikor az Úr eljön, egy szempillantás alatt összegyűjti őket. Hatalmas mennyországi nyájat alkotnak, és hangosak a sokaságtól, hasonlóképpen, amikor Izrael maradékát összegyűjti ezer éves földi Királyságába. A helyreállított Izrael földi dicsősége láttán örvend majd a menny! De mit is mondhatnánk, ha látjuk a megváltott bárányok mennyei dicsőségét, amint a nagy Pásztor köré gyűlnek, hirdetik az Ő dicsőségét, megismételve, aminek visszhangjait mindenhová és vég nélkül hordozzák a mennyei város Jeruzsálem egész terében. És ki az aki minden jövőbeli áldás Forrása? A próféta azt mondja nekünk, hogy ő egyedül Krisztus: „Előttök megy fel az úttörő; kitörnek és átmennek a kapun és kivonulnak, és előttök megy a királyuk, és élükön az Úr!” (13. v.). Ma úgy tűnik, hogy az ősi nép összegyűjtése éppoly lehetetlen lesz, mint az egyház összegyűjtése. Várjuk, hogy az Úr, Izrael királya előjöjjön. Aki a falat ledöntötte utat törve, az minden akadályt is ledönt. Ugyanígy ma, bár vágyunk arra, hogy lássuk Isten szétszórt mennyei népének összegyűjtését, nem tudjuk felszámolni az akadályokat, mintha reménytelen lenne. De Ő összegyűjti népét, és elő fog jönni.

Izrael esetében falat törve, hogy kivezesse őket a tisztátalanok köréből. Krisztus dicsőségben fog állni, és vezetni fogja ezt az elnyomott népet, az Ő bárányait, előttük jár, ledönti a Sátán minden akadályát, minden igyekezetét, Elpusztítja azokat az embereket, akik megakadályozzák, hogy találkozzon Izrael maradékával. Kivezeti őket, és elválasztja őket a lázadó néptől. Ezután követik Őt, bemennek a kapun és kimennek azon.

Ez az igeszakasz világossá válik, ha észrevesszük, hogy a 12. versben a ”mint a bocrai juhokat, mint a nyájat az ő karámja közé;" leírt maradékra vonatkozik, a Szent Szellem megmutatja nekünk, hogyan és milyen csodálatos üdvösség által éri el népe és fogja élvezni ezt az áldást.. – Bemennek a kapun.

 A (János 15,-1...15) fejezetének teljes szakasza, úgy tűnik, Mikeás próféta e versének kommentárja: „Izrael nyáját (a maradékot) összegyűjtik; Az Úr eléjük fog törni. Ő a kapu, az ajtó. Krisztus, a pásztoruk és a királyuk. A maradék felismeri Őt, mint Főpásztorukat és Királyukat, és az Egyetlen Ajtót, akik kilépnek a hanyatló nép közül, és felismerik Őt, mint az egyetlen ajtót és hozzáférést az ezer éves birodalom áldásához. Minden akadályt lerombol, amit a Sátán felhalmozott ellenük. Meg fogja adni nekik a szükséges erőt, bátorságot és erényt a győzelem kivívásához. Ellenben a mennyei nyájjal szemben, nekik lesz megadva harccal megítélni Jehova ellenségeit. Akkor ki lehet majd mondani, hogy a Király "utat tört".

Ebben a szakaszban van egy másik figyelemre méltó kifejezés is: az úttörő, az „előttök megy ”. Az Egyház számára ez már megtörtént. Sátán minden hatalmát elpusztította Krisztus feltámadása, aki feldöntötte a korlátot és utat tört. Ugyanezen az alapon, vagyis a feltámadáson, semmi sem akadályozhatja majd Izrael népét a jövőben, hogy átmenjen a kapun. Előttük való feltámadása alapján teljesen felszabadulnak, mert a Pásztor irányítása alatt nem azért jönnek ki, hogy rejtőzködjenek - mindenféle veszélytől félve -, hanem terelgessék az Úr számtalan, zajos nyáját, mint egy méhkaptár zúgása– és legelteti Izrael hegyei jó legelőjén. Királyuk előttük megy. Ő az, aki belépett az ajtón (János 10-2), Isten minden akaratát teljesítve, akinek tehát egyedül van joga a mi Megváltónk lenni, ahogyan Ő lesz Izrael Megváltója. Ez a Király, ez a Megváltó, ez a Pásztor, ez a Jehova: " Jehova áll az élükön.".

Mennyi áldott gondolat van ebben a versben! Olyan csodálatos hozzáállása van a szabaduláshoz és Isten jövendő népének összegyűjtéséhez. De még inkább a mindennapi szabadulásunk miatt is. Mert előttünk megy a szabadító Krisztus itt a földi létünkben, az aki kihozott és vezet bennünket: teljes szabadsággal bevitt minket az Atya házába, hogy élvezzük az Atyával a Fiúval való közösséget, és onnan megyünk ki, hogy szolgáljuk Őt. Sokkal többet adott nekünk, mint azt az életet, amelyet zsidó bárányainak adott és adni fog, mert ez a „teljes élet” (János 10-10); ez az örök élet, amely örökséget és dicső mennyei életet ad nekünk az Atyával Jézus Krisztussal. Mindezek a mai áldásunkhoz tartoznak; Izrael áldása, bármilyen csodálatos is legyen, a következő ezer évben nem éri el ezt a helyzetet. És még ennél is alacsonyabb lesz, mint az az áldás, amely abban nyilvánul meg, hogy az üdvözült nyájat, a jó Pásztor egyházát saját mennyei  dicsőségébe hozta. Izrael, Jehova ígérete szerint elfoglalja helyét a földön ahogy az meg van ígérve az Ószövetségi próféták által.

A felismerés és elfogadás képessége.

 

A felismerés és elfogadás képessége.

 

A mi korunkban, minden elmúlt időre is gondolok, az ember képes különbséget tenni ember és ember között. Hiszen minden ember egyéni, más körülmények között született, más családban, más országban nevelkedett. Mindez hatással van gondolkodásmódunkra és viselkedésünkre. Értékelésünk mindig azon alapul, hogy milyen értékek vannak beépítve bennünk, és e kritérium alapján tudunk különbséget tenni. Olyan személyiségek igazolása vagy elutasítása, akik megérintették vagy találkoztak az életünk útján. De levonható-e ebből az a következtetés, hogy egyetlen igazságos értékelés az eredendő gondolkodásmódból vagy viselkedésből fakad? Elfogadhatunk-e olyan személyt vagy társadalmat, aki nem a mi szokásaink vagy normáink szerint él és gondolkodik? Ezek a dolgok mindig is rossz eredményeket váltottak ki a történelemben, gondoljunk csak a nacionalizmusra, rasszizmusra, pártosságra a szociális egyenlőtlenségekre.

Ez minden a test a húsvér gyarlóságát tükrözi.  De nekünk, hívőknek, Krisztus követőinek ezeket a jelenségeket és dolgokat is Isten igazságos mérlegére kell helyeznünk. Képesek vagyunk-e megkülönböztetni az életet a haláltól, van-e átható szellemi látásunk, amely különbséget tesz a jó és a rossz között, és képes különbséget tenni? Ebből a megkülönböztető képességből sokat nyerünk, ha valóban különbséget tudunk tenni jó és rossz között. Ha valaki másképp beszél hozzánk, ahogy megszoktuk, vagy ahogy nekünk nem tűnik helyesnek, akkor önként vagy önkéntelenül elítéljük. Az ember természetéből fakadó fátyolt képez a szívünk előtt. Megnyilvánulásaink sokszor nem egyeznek a mélységben rejlő gondolatainkkal. Annyira kérges az ember szíve, hogy még önmagát sem ismeri. Csak Isten látja igazán a szívet. De ha valaki kifejezi magát, akkor azt mondja, ami a szívében van, de gyakran azt mondja amit nem is akart volna. Még akkor is ha nem mondja ki, amit gondol, de Isten tud mindenről. Ezek a gondolatok is csak saját magának ártanak, a saját belső állapotát károsítják ha nem abból a forrásból erednek amik Istentől származnak. Ezt csak azok tudják magukban megítélni, akik ismerik Istent és gondolatait. Itt természetesen nem arról van szó, hogy minden gondolatunk csakis jók lehetnek, ez nem lenne igaz. Így vagy úgy, ezzel szembesülünk naponta.

Filippi levél:4:7

És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

 

 Képesek vagyunk e arra, hogy meg tudjuk különböztetni a gondolatot vagy szót a Szellemtől vagy a testből származó szótól? Az ember testből való modora, akadályoz bennünket, és nem tudunk tovább látni a szívünk héjának fátylán túl. 

 Vannak emberek nem ismerik el mások szolgálatát, mert jobban szeretik, csakis a saját gondolataikat, mert az Isten Igéje meg van írva, és nincs szükség értelmezésre. Ezek az emberek nem ismerték fel a Krisztus testét alkotó tagok más és más funkcióit, a Krisztus szellemi ajándékait minden egyes tagban. Sokan emiatt nem tesznek különbséget, mert nincs meg bennük a megítélni képesség és az átható szellem, és nem Isten Szelleméből indulva, állapotuk szerint ítélnek. Azért is sokan félnek hallgatni másokat is, mert nem tudják megítélni mi a jó és mi a rosz. Persze hogy itt nem arról van szó, hogy hallgassuk a tévtanításokat, de hogyan tudjuk felismerni és megkülönböztetni az Istentől származó ige magyarázatot az ember egójából származótól? Ezt kérem a saját szellemisége ítélheti meg csak. Amilyen szellemiséggel rendelkezik abból fog megítélni. Erre mondják, hogy a rokon szellemek vonzzák egymást. 

De ez nem mindig igaz ítélet.

Miért olyan nehéz megkülönböztetni a szellemeket a Szent Szellemtől? Próbáljuk csak kideríteni.

Isten Igéje Isten tollával van megírva, és teljes, ez egy axióma. De a Szentírásban ezt olvassuk: „Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is." (1Kor 2,10), és azt is mondja: „Aki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít." (2Kor 3,6). Talán ettől még nem lettünk okosabbak.

Hogyan szolgál az Isten Szelleme? Lássunk egy egyszerű példát.

Mindannyian tudjuk, hogy léteznek autók, netalán még naponta használjuk őket. Az autó alkatrészekkel szigorú sorrendben épül fel, vannak egymáshoz kapcsolódó, egyben szerelt alkatrészek. De ahhoz, hogy ez az autó működjön, üzemanyagra van szüksége. Ha minden feltétel teljesül, a vezető az slusszkulcsot elfordítva, a pedálokat lenyomva elindul. De ahhoz, hogy az utakon is közlekedhessen, jogosítványra és szaktudásra van szüksége, hogy ne okozzon balesetet. Valószínűleg mindenki érti, miről beszélek.

Isten Igéjét a Szent Szellem állította össze a maga szigorú rendje szerint, de ez csak egy betű rengeteg, ami egy egészet alkot, az apokrif írásokkal is ami kivan hagyva a kanonizált Bibliából. A Bibliát a történelem során többször is elégették megmásították, betiltották, de a Szent Szellem az sértetlen maradt. A Biblia magában nem éltet, a Biblia informatikai jellegű. Visszatérve az autó példázatához, még ha az autó tökéletesen fel is van építve, önmagában haszontalan ha nincs tápláló energiája. A Biblia magába véve halott, ha a Szent Szellem nem tölt éltet az olvasóba. Akkor lesz hasznos a Biblia olvasása, ha az olvasóba Szent Szellemet lehel. Akkor minden működni fog és minden egyes alkatrésze az ember szellemét fogja szolgálni, tökéletes harmóniában. De az autónak vannak olyan alkatrészei amit lehet nélkülözni, például a pótkerék. Ha nincs az autónkban, akkor is működik. De ha netán defektet kapunk, használjuk. Így van a mi szellemi életünkkel is, ha hitünk hajótörést szenved, a mentőövet kell használnunk. Vissza kell térnünk a fogyatékosságunk gyökeréhez. Időt veszítünk, de megmenekülünk. Felismerhetjük az okát a hanyagságunknak. Ha nincs pótkerék, segítséget kell kérnünk, erre vannak a szolgálatok. Erre vannak a jó Istent szolgáló testvérek.

 Hogyan használjuk Isten Igéjét? A Szellemtől született Isten gyermekének megvan ez az éltető ereje, és szívében van Isten Igéje. Az igazság szelleme. Ahhoz, hogy Isten Igéjét használhassuk, be kell töltetnünk Isten Szellemével, mert a sofőr sem vezethet autót, amíg meg nem tanulja kezelni. Nem kell újra és újra megépíteni az autóját, azt megtették mások.  Az apostolok lefektették a fundamentumot amire már csak építeni lehet szellemi vezetéssel.

Ez a feltétele annak, hogy biztonságosan haladjunk az utcán, és lelkileg valóban a Szent Szellem vezessen bennünket. Nem azt mondja, hogy mi magunk lehetünk önmagunk mozgatórugói, és azt sem, hogy ha tanulmányoztuk a Szentírást, akkor minden jogunk megvan ahhoz, hogy a Szentírás betűje szerint ítélkezzünk. Szükségünk van a Szent Szellem tanítására, hogy alkalmasak legyünk a bennünk lévő szellem vezetésére.  Behódolás vagy engedelmesség az Ő akaratának.

De visszatérünk a fentebb elmondottakhoz. Felismerni és elfogadni.

Vannak testvérek, akik nem a Szentírás nyelvén fejezik ki magukat, de gondolataikban mély a tartalom. Kell-e elhamarkodottan elítélnünk valakit? Már csak azért is mert nem a megszokott ízlésünk szerint fejezi ki magát. Nem vallásos keretek között. Néha úgy tűnik számunkra, hogy Isten Igéje, mindenféle alternatíva nélkül, szigorúan a Szentírás részeinek hangsúlyozásával fejeződik ki, mert amit szükségesnek és fontosnak tartok, az megindíthatja a hallgatók szívét. Ez bizony nem így van, mert nem az én szavaim indítják meg az olvasók, hallgatók szívét. A Szentírásból származó szavak halmaza, még senkit nem javított meg vagy javított ki. Prédikációinktól gyümölcsöt várunk, és lehetőleg minél előbb, annál jobb. De akkor mihaszna a szavaknak? A Szellem Szolgálata a fontos: "A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.”.(János 3 -8). Az igehírdetők csak szelek fúvása. Törekvéseink, hogy megszerezzünk valakit Istennek (ez jó kívánság), de a gyümölcstermést Isten Szellemét illeti. Pál ezt mondja: „Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között;

Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos?

Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.” (2Kor 2-15,16,17). Csodálatos dolgokat mond, mert először azt mondja, hogy "Krisztus illata vagyunk", aztán annak ellenére, hogy Krisztus illatának mértéke szerint szolgáltak, nem tesznek kárt Isten szavában. Pál itt a Krisztustól való függésről, a Szellemben való szolgálatról, az Ő illatában való fürdőzésről beszél. Büszkeség-e, hogy Pál beszélt és azt mondja, hogy Istentől származó igét hirdettek? Nem azt mondja, hogy a Szent Szellem által írt leveleket csak, hanem olyan prédikációról beszél, ami nincs megírva a Bibliában. Tehát a Szellem nem korlátozta őt abban, ami papírra volt vetve. Csak Pál volt képes erre? – vagy mindenki hirdetheti az Istentől kapott igét. „És igémet és prédikációmat nem az emberi bölcsesség meggyőző szavai jelentik, hanem a lélek és az erő megnyilvánulása.” Mint egy repülő papírsárkány, amely adott körülmények között tud repülni. A szélre azért van szükség, hogy fel tudjon emelkedni a "szél leheletének" levegőjébe. Hogy ne repüljön kaotikusan, egy zsinórral van összekötve, ami tartja, hogy ne repüljön el más egekbe. (Isten leírt igéje a zsinór). Lehet, hogy ez a kép nem teljesen tökéletesen tükrözi a Szellem szolgálatát, de ennek ellenére azt mondja, hogy a földről elszakított léleknek, aki már a mennyben lakik, minden szükséges feltétellel rendelkezik, hogy ne repüljön el kaotikus és ellenőrizetlen légtérbe.

Ha szavainkat nem fűszerezi nem illatosítja a Szellem  ereje, és nem felelnek meg Isten Ige alapjainak, akkor valóban nincs se elítélő se éltető cselekedet bennük, egy szóval nem Istentől szólunk. Attól függetlenül, hogy betartjuk a szabályokat.

Képesek vagyunk az ember modora és megjelenése szerint ítélkezni, következtetéseket levonni, de Isten igéje életünk különböző területeiről érkezik, és nemcsak onnan ahonnan várjuk. Nem csak a szószékről vasárnaponként. 

Bálám nem számított arra, hogy a szamár emberi nyelven fog megszólalni: „És megnyitá az Úr a szamárnak száját, és monda a szamár Bálámnak: Mit vétettem néked, hogy immár háromszor vertél meg engem? (4Móz 22,-28). Bálám érzéketlen csökönyös ember volt,  nem is figyelt a szamár különleges viselkedésére. Aki ezeket a szavakat mondta neki, az nem tekintély számára, mígnem maga az Úr angyala megjelent: „Az Úrnak angyala pedig monda néki: Miért verted meg a te szamaradat immár három ízben? Ímé én jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert veszedelmes ez az út én előttem.

És meglátott engem a szamár, és kitért én előttem immár három ízben; ha ki nem tért volna előlem, most meg is öltelek volna téged, őt pedig életben hagytam volna.( 32,33)

 Baalám verni kezdte a szamarat, mert az nem engedelmeskedett neki; „És Bálám haragja felgerjedt, és ütni kezdte a szamarat bottal. És kinyitotta az Úr a szamár száját, és azt mondta Bálámnak: Mit vétettem ellened, hogy már harmadszor versz meg?".  Ez a szamár banális módon mégis megmentette a Bálám életét. Még az is érdekes, hogy a szamárnak volt adva a szellemi látás. Hányan vannak azok akiket szamaraknak hiszünk és mégis jobban látnak egyes dolgokat mint mi.  Bizony a hamis tanítók és próféták megülik a szamarakat szolgasorba tartják őket, és ha a szamarak (vadszamár az ember természetének analógja), ellenszegülnek, akkor előveszik a Bibliát, hogy megvédjék igazukat. Tudja-e egy szamár Isten szavait mondani? De lássuk csak amit tudunk. Még egy példa, Kajafás főpap: „Egy pedig ő közülök, Kajafás, aki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok. Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.

Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért; És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.” (János 11-49..52). De ez nem jelenti azt, hogy jogosak lennének Isten gyermekének neveztetni. Még az élettelen anyagok (bûnösök és halandók) is tetszővé válhatnak Istennek, ha akarja.

„Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” Ez a kifejezés sokszor megismétlődik az Újszövetségben. De hogyan vagyunk képesek hallani, és mi az átható szellemünk? Képesek vagyunk meghallgatni azokat, akik a gyülekezetekben megbízást kaptak az ige szolgálatára. Mert saját beépített helyzetük van. Ezek a pozíciók jogot adnak a szolgálatra. Amikor találkozókra jönnek, mindenki szót vár tőlük. De a fenti példákban azt látjuk, hogy a Szellem ott lélegzik, ahol akar, és ott beszél, ahol akar. Most nem jogokról beszélünk, hiszen csak Istennek vannak jogai, és nem a beszélő és a szolga megigazulásáról beszélünk, ez egy másik téma. De azt mondjuk, hogy nekünk magunknak kell rendelkeznünk azzal a képességgel, hogy felismerjük, felszántjuk, kigyomláljuk a szívünket és befogadjuk a jó magot, amit Isten már előkészített. A felszólalók és a hallgatók felelőssége más és más. Ha vetők, akkor mit vetnek?- ez az ő felelősségük, Isten tiszta magját, vagy a konkoly magját. A hallgatók meg befogadják vagy sem.

„Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai;” (1 Péter 4-10).

„Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; aki ugyanis engem megítél, az Úr az. Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete.

Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti érettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette ami írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen. Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna? (1 Kor 4-4..7).

 Ezekkel a sorokkal be is fejezhetném a gondolat menetet, de mégis csak meg kell erősítenem egy fontos dolgot. " És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.

Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?

Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell.( 2 Mózes 4,- 10,11,12). De Mózes bizonytalankodott , ami haragra gerjesztette Istent, ez legyen számunkra példa, hogy nem az ember sajátosságai fontosak. Nem az intelligencia az ékesszólás csinja-binja vagy emberi bölcsessége a fontos, hanem az Isten Szelleme által hirdetett ige, ami az Isten szava. 

"Beszélj azért vele ( Áronnal), és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, amit cselekedjetek.

És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt". (15,16). 

“A lelki ajándékokra nézve pedig nem akarom, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek.

Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, amint vitettetek, a néma bálványokhoz.

Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, aki Istennek Lelke által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által.

A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek.

A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr.

És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben.

Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése.

Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint;

Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által;

Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása;

De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja.

 

Mert amiképpen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is.( 1 Kor 12,-1..12)