Rendszeres olvasók

2022. április 16., szombat

"Ó, én nyomorult ember!"

 

"Ó, én nyomorult ember!"

"Bizakodunk azért, és inkább szeretnénk elköltözni a testből és hazaköltözni az Úrhoz. De akár itthon, akár a távolban vagyunk, az a célunk, hogy elnyerjük tetszését. Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki aszerint, amit e testben cselekedett, megkapja akár a jót, akár a gonoszt".(2 Kor.5,-8,9,10).

"Ó, én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem e halálnak testéből?"( Róma 7,-24)

"Mert a mi polgárságunk a mennyben van, ahonnan a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk, aki átváltoztatja nyomorúságos testünket az ő dicsőséges testének hasonlóságára azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindent." ( Filippi 3,-20,21).

 Ki ismerheti fel ezt a nyomorult állapotot, hiszen hány szép ember létezik, többé kevésbé jó módban él. Ez a kijelentés csak azoknak szól, akik fogyatékosok, esetleg már úgy is születtek? Nem, a szellemi belső ember vélekedik így. Így vélekedik, mert megismerte a tökéletességet, és gyakorlatilag is tapasztalja, hogy a hús a teste csak egy teher számára, attól függetlenül, hogy látja a tükörben azt a testet, arcot aki szembenéz vele. Mert akit látunk a tükörben az nem a belső szellemi emberünk. A belső emberűnket csak az ige tükrében láthatjuk meg. Arra a következtetésre juthat az ilyen ember: "Nincs egy igaz sem, nincs, aki megértse, nincs, aki keresse Istent. Mindnyájan elhajlottak, valamennyien haszontalanokká lettek. Nincs, aki jót tegyen, nincs egyetlenegy sem. (Róma 3,-10,11,12).

 Ez a kiindulópont, ha úgy tetszik az elsődleges felismerés. Az ilyen ember jó irányt választott, hiszen felmerül az a kérdés is benne mit tegyek, hogy jobb legyek. De a Biblia, maga tartalmával nem elég ahhoz, hogy felismerjük az igazi állapotunkat. Mert abban önigazolást is megtalálhatunk, mert a gyakorlatban sok jót ismerünk fel magunkban. Példának felhoznám a gazdag főember véleményét magáról: " És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat. Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam. Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.( Lukács 18,-18..22).

 Jézus tökéletesen látta a főember egyetlen egy, de a legfontosabb gátját annak, hogy kövesse Őt. Rá is mutat erre. Semmit nem ér a főember érvelése. 

 Tehát az Isten nem a külsőre figyel, hanem a belső embert akarja megnyerni. Azt akarja, hogy a külső embert vezérelje a belső szellemi ember, nem fordítva. Ezekkel többször is találkozunk a Bibliában. 

Ezért is halt meg a feszületen Krisztus, elitélve azt a bűnnel terhelt hús, testi embert, azt a nyomorult semmire sem alkalmas testet, ami csak rosszat tehet, ha a belső embert az Isten nem ejti rabul. Ez a belső ember az új Krisztusban feltámadt ember, aki ebben a gyarló és nyomorúságos testben él és Isten vezérlése alatt tehet jót. Mert a jó csak Istentől származik.

 Azért kell beismernünk, hogy azt a jót amit magunkban véltünk felismerni, azt is a Krisztus halálával el kell temetnünk, hogy a Krisztus feltámadásával új és Istennek jóságával gazdagodjunk, és minden jó ajándék az Atyától származik. Ezt csak akkor érhetjük el, vagyis Isten akkor ajándékoz meg ezzel, ha minden önigazolást félre dobunk és követjük Jézus Krisztust. 

 

I. Péter levél:1:24

Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull:



I. Péter levél:5:10

A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká,

 

A belső szellemi ember felismeri, hogy amit tesz a hús testén keresztül, az a belső ember indításából cselekszik. Igaz az is, hogy ebben a harcban nem mindig győz a belső ember, de annak is megvan az oka. Az állhatatosság fejlesztése érdekében sok kudarcot is átélhet az ember. A véleményem szerint ez egy oktatási folyamat Isten részéről, hogy ha nem is vesszük észre néha, a nyomorult testbe bízunk, nem csak a sajátunkban, hanem a másokéban is. De Isten, gyermekeit, rávezeti arra az útra, amelyen ha rövid szenvedésen keresztül is, de állhatatossabbá neveli őket. 

 Néha ez nem kellemes a kűlső ember számára, de a belső ember jóságosságának gyümölcsét teremti meg. Ez erősen hat kifelé, azért is el lehet ismerni, hogy ha külső ember haszontalan is, de a belső ember erejével, a Szent Szellem által hat rá. És ez nem tőlünk ered, minden Istentől származik. Ugyanis ilyen értelemben a külső húsvér testünk is hasznossá válik, mert abban van a belső ember is.

 

I. Korintus levél:6:19

Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?

Tehát ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Istennek birtokában vagyunk teljes mértékben, és majd kérdőre von bennünket, vagyis igazságosan fog ítélni, hogyan voltunk engedelmesek "kiki aszerint, amit e testben cselekedett". 

 

Ha erre a tudatra ébreszt az Isten, akkor nem lesz nehéz azt elismerni, hogy már nem a mi akaratunk érvényesűl az életünkben, hanem “ legyen meg a Te akaratod”. Arra fogunk rájönni, hogy amit mi akaratnak nevezünk, az nincs is, van egy vízválasztó állapot, ami harcban dől el, hogy melyik ember dominálhat az életünkben. De ezt nyomatékosan kijelentem, ez a harc csakis abban az emberben folyik, akiben már a Szent Szellem munkálkodik. Ez legyen a mi tanúbizonyságunk, hogy Krisztus szelleme már bennünk van és munkálkodik. A végső célja, hogy megbékéljünk Istennel. Ennek a harcnak a gyümölcseit élvezhetjük már ma is. De mégis jobb részünk az elkövetkezendő mennyei otthonunkban lesz, amikor ez a halandó test átváltozik halhatatlanná."Mert a mi polgárságunk a mennyben van, ahonnan a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk, aki átváltoztatja nyomorúságos testünket az ő dicsőséges testének hasonlóságára azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindent." ( Filippi 3,-20,21).

2022. április 14., csütörtök

Ragadozó világ.

 

Ragadozó világ.

(Máté 10,-16 )

" Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!".

"Tanítványai pedig elmentek és mindenhol hirdették az igét. Az Úr velük munkálkodott együtt és az igehirdetést követő jeleken át megszilárdította a lelkekben az igét". (Márk 16,-20).

 Ez volt a küldetésük a Krisztus tanítványainak. Mi maradt ebből mára? Mára az maradt, hogy iskolákat kell elvégezni, anyagi hátteret kell megteremteni, beleegyezést kell kérni az alapítványtól, hogy anyagi hátteret biztosítson ha ez szükséges. De ha netán saját forrással rendelkezik a misszionárius, kérdés, ez arra ad jogot, hogy Krisztus nevében küldött legyen? Felcserőlhetődhet a lehetőség a küldetéssel? Melyik lesz a prioritás? Sokan látják ebben a jelet, hogy egzisztenciálisan kiegyensúlyozott, ez lenne a motívum, hogy Isten megadta a lehetőséget. Legrosszabb esetben emberektől küldött, hozzácsatolva más jellegű feladattal megtoldva. Ezt láthatjuk a történelem során, hogy Ázsia, Afrika, Dél- Amerika, Csendes Óceáni szigetekre telepített, úgynevezett katolikus vallás és egyéb vallások. Most jön a kérdés-, az Úr küldte őket?

 Megszilárdította az Úr a lelkekben az igét? Avagy kőszikla templomokat építettek, kereszttel, kakassal vagy egyébb szimbólumokkal a tornyokon. Keresztel az imaházak falán ellenbe vetekedve a félhold, muzulmán szimbólumával szemben. Ezek a szimbólumok csakis azt fejezik ki, hogy állást és területet foglalt. 

 Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az Úr emellett munkálkodott a pogányok között, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezekkel a jelekkel van megszilárdítva az ige. A véleményem szerint, a báránybőrbe bújt farkasoknak a célja volt a gyarmatosítás. Elvinni a pogányoknak a keresztényi civilizációt és többször ez erőszakhoz is folyamodtak Krisztus nevében. 

 Mi lett a vége? Háborúk, vallási ellentétek, farkas világot teremtve és végérvényesen megutáltatva ezzel Krisztus áldott nevét. Talán ez jelentené a kígyó okosságát a tanítványoknak, vagy inkább a sátán a kígyó ravaszságát. Nagyon törékeny határ húzódik a két fogalom között. Ha nem az Úr van mögötte, akkor átjárható köztük az út.

 Ma csodálkozunk azon, hogy egy új világrend van kialakulóban. A szláv testvéri pravoszláv népek egymásnak feszülnek, csakis azért, hogy fölényben legyenek, megvívják a pólusok harcát ( a csillagok háborúját), a háttérben a ravasz kígyóval. 

 Ma legalább hetven háború dúl a föld különböző részein, senki se figyel rájuk, mert a tét nem jelentős. Csakis a fegyverkereskedőt lendíti fel. De az ukrán- orosz háborúnak nagy a tétje, mert egymásnak ugrasztották a testvéri népeket az úgynevezett nyugati demokráciát a autokrata beállításu keleti népekkel szemben, beleértve Kínát is. Bizony ott Ukrajnában van a vörös határvonal, egyenlőre.

 Persze ehhez semmi köze Krisztushoz, de köze van a keresztényekhez. Mert ők vívják meg a harcott a sátán érdekében. A keresztény pravoszláv papok megszentelik a harcba küldött katonákat és fegyvereket. Ez tették az amerikaiak is az iraki háborúba küldött katonákkal is. 

 Tehát a kezdő igénk amit idéztem, csakis a Krisztus tanítványait igazolják, nem a mai úgynevezett keresztényeket. Ez az állapot most már mondhatjuk, hogy súlyos évszázadok óta fajult idáig. Azt kell mondanom, hogy a passzivitás ami a vallásos keresztények körében uralkodik, csak egyet jelent, hogy nem tudják felmérni a helyzet súlyosságát. Nem látják a név, Krisztus neve igazi jelentőségét, és hozzákötik magukat, vagy nem határolódnak el az istenkáromló, vallásosságtól, a keresztény szimbólumoktól a bálvánnyá imádott kereszttől, a római kínzóeszköztől, ami nem is volt kereszt.  

 Ezeket a jeleket viseli ma a kereszténység, a paráznaság, hűtlenség Krisztus iránt.

 De az Úr ma is munkálkodik, mert megvan a hatalma, hogy kiragadja a sátán a sárkány karmai közül az övéit, azokat a juhokat, akiket ma már nem is küld a farkasok közé, mert már köztük vannak. Megvédi és szenté fogadja őket, elkülönítve ettől a ragadozó világtól, hogy ne legyenek részük a világ itélete során, ez az eklézia az Isten gyülekezete. 

 "Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja."( 2Tim. 2,-19).

Annyira Szent és áldott ez a név, hogy Pál apostol nem is arra teszi itt a hangsúlyt, hogy krisztusi vagy sem az akihez szól, hanem pusztán a név nagy jelentőségét adja tudomásul.

 

 Tehát keresztények, akik még fel tudják fogni Krisztus Urunk nevének jelentőségét, sietve határolódjon el a tömegektől akik a széles úton járnak, akik meggyalázzák ezt a Szent nevet. Az Úr most nem arra hív vagy kűld téged, hogy menj a farkasok közé, hanem hogy állj el a hamisságtól ha Krisztus nevét vallod. Azok az idők elmúltak már, hogy jelekkel erősítsen meg, de azt is megteheti ha nem vállalsz közösséget a parázna kereszténységgel. Az Úr közel.

2022. április 10., vasárnap

Держись образца здравого учения.

 

Держись образца здравого учения.
2.Тимофея 1,13
Взгляд на происходящее в наше время открывает нам безрадостную картину.Но, было ли иначе в странствовании Израиля через пустыню? Казался ли им их путь лёгким? Что же вообще побудило их встать на этот путь? — это было освобождение из рабства, ликование спасения при Красном море. Не является ли глубокая благодарность за «такое великое спасение», которое мы познали, также и для нас добрым средством против страха и робости?
И на всём пути — оставаясь верными повелению — при каждом продолжении
странствования, они разбирали скинию Божью, а, прибыв на новое место, вновь и вновь сооружали её.
Не следует ли и нам задуматься над этим и набраться мужества, вновь и вновь возвещать вверенное нам достояние веры, вносить его во время, в которое Бог поста-вил нас свидетелями?
Да, для этого нам необходимо мужество. Ибо уже слышны голоса, которые
говорят: «Истина в будущем будет только во множественном числе» Это значит: истина вообще не будет больше признаваться, и тот, кто с решимостью станет представлять ясное убеждение, претерпит нападки, как нетерпимый «фундамента- лист» — без какой-либо оглядки на то, что за принципы он представляет, а также и на то, что он ещё и миролюбив.
Теперь нам понятно, почему Иуда называет пришествие Господа в его послании «милостью от Господа нашего Иисуса Христа». Если речь идёт о наших взаимоотношениях с Господом, то вознесение станет венцом Его милости. Если же речь идет о взаимоотношениях на земле, то это будет милосердием.
Так, пришествие Господа — наша истинная надежда. И если мы действи-
тельно понимаем её, она не станет нас сдерживать, как если бы всё, что мы могли бы делать, уже больше не нужно. Она скорее станет побуждать нас к благоразумному пользованию временем, чтобы действовать, до тех пор, пока Он не придёт.

-перевод с немецкого.

Új alkotás.

 

“Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, amely él és megmarad örökké”.

Új alkotás.

Istent soha senki nem látta és nem látja Istent, mert Isten, volt, van és lesz, Ő az örök Szellem. Világegyetemének egyetlen teremtménye sem láthatja és nem ismerheti nagyságát se mélységét. Hittel mondhatjuk, hogy „Ő a Létező”. Nem állíthatjuk cinikusan, hogy ismerjük Istent. Istenről tudni nem egyenlő Isten megismerésével. Annyit tudunk Istenről, amennyire Ő kinyilatkoztatta magát a láthatóban, ( Róma 1,-20). "Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik"; és Jézus Krisztusban "Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt". ( János 1,-18). Mérhetetlensége a látható és láthatatlan világban való mindenütt jelenlétéről beszél. Egyszóval Isten mindenhol és mindenben van. A látható világ is egy illúzió, mert a láthatatlanból lett láthatóvá. De az is egy szubjektív valóság, mert a szem is amivel érzékeljük, csak a fény által lehetséges. Ha nem világítja be a fény hiába van szem az tökéletes vakság. A Szentírás a szellemi vakságot az Isten fényének hiányához köti. A hit ami Istentől származik az valójában a fény ami megvilágít és szellemi látást tesz lehetővé. Tehát ez a szubjektivitás, van de nem látod. Isten van de nem látod, mert olyan mennyei fényben ragyog, hogy elvakít, még az angyalokat is. De Isten mérhetetlen bölcsessége amit egy teremtés soha tökéletesen nem fog megismerni, tervet elkészítette a teremtés számára, hogy meglássa, ez a szeretet felmérhetetlen cselekedete Istennek. "Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert". ( János 1,-9). Ez a világosság az emberré vált Ige, "És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk " (14v).

 De az Ige önmagában létezett, "Ez kezdetben az Istennél vala.".

 Ezzel lehet magyarázni Lucifer kerub megbátorodását és büszkeségét, mert hiszen tudta, hogy Isten létezik, de nem látta. Mert ahogy a fentiekben olvastuk " senki soha nem látta". Lucifer eltelt önmagával meg a ráruházott hatalmával, tudta, hogy hatalma van, de Istent nem ismerte, úgy ahogy ismernie kellet volna. A Szentírásban legalábbis nem találkoztunk azzal, hogy Lucifer láthatta Istent. Lucifer a saját fényétől lett büszke. "Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben". (Ez.28,-17). Bizony ez ma jellemző sok embertársunkra is, akikben a démon otthonra talált, ez főleg a nagy uralkodókban nyílvánulnak meg, az önteltség, gazdagság és pompa. Tírusz királyában ért el abszolút tökélyt. 

 Mint már tudjuk, Isten a földből és a föld porából teremtette az embert, Ádámot hasonlatosságára és képmására. Ádám a föld porából " Mengyelejev táblázat" lett teremtve, amelyet Isten teremtett az összes kémiai elemmel együtt, és ezt nevezi Isten pornak vagy porból.  Egy tökéletes rendszerbe egyesítette a különböző frekvenciájú energiákat, tökéletes harmóniát alkotva a testben. De ugyan úgy harmóniával a világegyetemmel. Ez volt a tökéletesség a teremtés koronája. Ádám a földről való, mert minden benne van a létező "elemekből". Semmi  mennyei, ha tükrözi is a láthatatlant, mert Isten képére volt teremtve, de inkább úgy mondanám alkotva, de csak Isten szelleme, amely által megelevenítette Isten ezt az avatart, tette őt  szellemi lényé. Isten az orrába lehelte szellemét a húsba, és  Ádám élő lélekké vált, itt a szellemit kell érteni.  Ez azt jelenti, hogy nem az állatok hasonlatosságára lett alkotva, amelyek szintén élnek és léteznek, ( habár ezt most már, a bűnbeesés következtében állíthatjuk, mert Isten használja az állat, barom, juh metaforáját az ember kapcsán). „Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.. (1Kor 15-39). Ezzel az apostol a dolgok erkölcsi oldalát közli, ennek nagy jelentősége van. Hiszen Isten megengedte az állatok húsát fogyasztani, de az emberét nem. Ezt egy kannibál nem szívesen akarja elfogadni, hiszen előszeretettel fogyasztja az ember húsát (vagy ilyenek már nem léteznek? - csak szükség esetén, van rá példa a civilizáltak között is). Most azt gondolja az olvasó, hogy okoskodok, filózok, de e tudás birtokában fény derül egy botrányos kijelentésére Jézus Krisztusnak. 

 

János Evangéliuma:6:54

Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.

Hát a kannibálok igazán örülnének eme kijelentésnek, hiszen igazolja az ő elképzelésüket, és még annak következményét, mert az nem csak eledel hanem örök életet ad. Ők nemhogy elhagynák Krisztust, ellenkezőleg üldöznének amíg el nem fognának, hogy megegyék. Erre a vállalkozó szellemű ember kitalálta, hogy a bort és a kenyeret az Úrvacsorán a papok vérré és Krisztus testévé változtassák. Elég civilizált módszer, ha hazugság is, de a kannibálok színvonalára süllyedtek. 

 

János Evangéliuma:6:56

Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.

Szélsőséges példával éltem ebben az esetben, de az ember lebarmult állapotának nincs határa. Így gondolkodik egy testi ember, mert a követői közül ezt hallván elhagyták Krisztust. Erre mit mondjunk, mi sem teszünk másképpen ha olyan igét hallunk ami megbotránkoztat. Sokkal többen vannak azok akik ha el is kezdték olvasni a Bibliát, egy ponton biztos megakadnak és már nem követik és inkább a könnyebb utat választják. És azt az Istent választják maguknak aki csak szeret és ajándékoz és nem avatkozik bele a magánéletébe. 

 Először is Ádám Isten képmása és hasonlatossága, egy üzenet, magas erkölcsi értékelést ad. Az földi, testét alkotja, de mennyei képe van, de nem az égből származik, hanem ábrázolja azt. Én úgy mondanám, hogy egy formába öntött szellemi lény. A barátom az Avatar írásában ezt részletesebben kifejtette. Közzétéve https:/gabipeti.blogspot.com.

Másodszor, Ádám a tökéletesség pecsétje a teremtés koronája–, de „naivan ártatlan”. Ádámnak nem volt bűne, és nem volt benne sátáni kísértés. De ahogy mondtam, naiv volt a veszéllyel kapcsolatban, amelyet Isten igéje által ismert meg. "De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.” (Tereremtés 2-17). Isten az ő szavával választotta el őt a gonosztól. Mert a gonosz nem benne volt, hanem kívül. A jó és a rossz tudásának fáját Isten ültette. Miért ? Isten nem tehette ezt? Ezek a kérdések a földi élet és az ember létrejötte előtti eseményhez vezetnek bennünket.

Köztudott, hogy kezdetben Isten teremtette az eget (egeket) és a földet. "Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet." Ez egy rövid kijelentés arról, ami az elején volt. Ez az első lépés a látható megteremtésében. De tovább van írva, hogy: „A föld pedig kietlen és puszta (alaktalan és üres) volt, és sötétség volt a mélység színén, és Isten Lelke lebegett a vizek felett.” Itt látjuk, hogy a "föld" szó bolygót jelent, nem szárazföldet. Egy bolygó, amely egyáltalán nem abban a rendben volt, ahogy ma látjuk, és nem úgy, ahogyan Isten megteremtette. A Biblia első verse olyan, mint egy teljesen befejezett kijelentés, axióma. Nem a további vizsgálat tárgya. Rövid és egyértelmű. A második versben meg felfedezni véljük a káoszt. Miért volt  káosz a földön, csak következtetni tudok, mert Isten maga a tökéletesség és csak tökéletesek az alkotásai. Valami történhetett a földdel, hogy ilyen állapotban volt. Ez még az idő előtti korszakra utal, tehát az időtlenségben. 

Tehát a második versben a Föld bolygót nem tökéletes formájában látjuk. Isten nem így teremtette? De mi történt az univerzumban, hogy a Föld kaotikussá vált. Vagy mondhatjuk hogy még nem feldolgozott alapanyag? Alapvetően az. Isten megteremtette a földet, de nem teremtett, ahogyan azt a teremtés hat napja alatt olvashattuk. Ami a tökéletességet illeti, ezeket a gondolatokat Isten Igéjéből származó érvekkel erősíthetjük meg: „Dicsérjék az ÚR nevét, mert ő parancsolt, és azok létrejöttek.” (Zsolt 148). És ezt tette az Ige által, napról napra, így megteremtve az időt is.

De térjünk vissza a második vershez, ami csak sugallat nem tényfeltárás részemről.

Katasztrófa történt a mennyben, és ezt olvashatjuk „És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai;

De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben.

És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.” (Jel. 12). Ezek az igazságok nincsenek időrendi sorrendben, de mi magunk is levonhatunk néhány következtetést. Hogy Lucifer a kerub még az élet teremtése elött lázadt Isten ellen, és olvastuk, hogy hova került.

A második vers így szól: "A föld kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mélység színén, és Isten Lelke lebegett a vizek felett." Ennek a versnek az első fele nem azt mondja, hogy a föld gazdag és szép volt azelőtt, mert Isten még nem teremtett élő szervezeteket. De a föld ebben az állapotban nem alkalmas az életre. És a sötétség uralkodott a mélység felett. Azt mondhatjuk, hogy a sötétség és a mélység szimbolikusan a halál és a sötétség birodalmáról beszél. Miért a halál, mert Isten nemcsak vetette sátánt a földre, hanem az örök sötétségnek és az örök halálnak is alávetette: „A sírba visznek, és a tengerek szívében halsz meg a tengerek halálával.” Most nem kronológiát keresünk, mert mindezt szellemileg kell gondolni. Elvégre nem egyszer olvassuk, hogy a sátán az égből a földre vettetett. Maga az Úr mondta ezt:"Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által! Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből".( Lukács 10,-17,18). Szerintem a legfontosabb sorrend, az amikor Isten angyalai legyőzték a sátánt, és az Isten hegyéről a földre vettetett. De az ő helye mégiscsak a sötétség még ha ő a föld ideiglenes fejedelme.

 A Sátán, mint egy bukott kerub, miután Isten ítéletének alávetette magát, le van vetve a földre, és a föld Sátán lakhelyévé válik, eltorzul, és sötétség borul a mélység fölé. De Istennek tetszett, hogy Éden kertet teremtett a földön, és az embert ebbe a kertbe helyezte a teremtés kezdeteként és fejeként. Ám a kígyó aki már az Éden kertben nem mint fényes kerub, kísértéssel elcsábította Évát és Ádámot, ezzel az embert ugyanolyan ítéletnek vetette alá, mint önmagát. Kerub, akit Isten bölcsességgel ruházott fel, arrogáns bölcsességét egy ember ellen használta, akkor még mezei kígyó formájában. De jelleme egy későbbi időpontban derül ki: „Bölcsebb vagy Dánielnél, nincs előtted rejtett titok;”, de amiben a gonoszság is kiderült: „A te kereskedelmed nagy kiterjedéséből a te belsőd megtelt gonoszsággal, és vétkeztél;” – mondják Tírusz királyáról, aki sokkal később élt, mint az első Ádám. Isten megszemélyesíti a bukott kerubot Tírusz királyában, aki a Sátán természetének látható gyümölcse.

Az első emberek nem tanúsítottak engedelmességet Istennek. Nem voltak immunisak a bűn ellen, és ez azért van, mert teljesen naivak voltak. A "szent"szó a Szentírásban arról beszél, hogy nemcsak testileg, hanem önmagában is el van választva a gonosztól, vagy meg van védve a gonosztól. Ádámban nem volt meg ez a szentség, mert nem ismerte a rosszat. Ádám és Éva nem voltak tisztában az Istennek való engedetlenség következményeivel, aki egyik szavával megóvta őket a gonosztól, figyelmeztetve őket: „Azon a napon meghaltok”. Isten nem épített kerítést a jó és a rossz tudásának fája köré. Isten a szavával védte a jó és a rossz tudásának fájától. Nem fogták fel Isten bölcsességét, és nem ismerték a halált sem. Meg lehet őket érteni, hiszen ismerték  Isten parancsát, de korábban nem tapasztalták meg az engedetlenség következményeit, mert a halál még nem uralkodott a földön. Nem volt tapasztalva a halál, egyszóval a gyakorlatban nem látták a halált. Ma számunkra ismerős ez a testi halál, de a szellemi az még mai napig érthetetlen és nem tapasztalható, ha úgy tetszik az ember már halottan születik, nem tud viszonyítani mert bele született, ami a halhatatlanságot illeti, arra újjá kell születnie, fel kell támadnia a halálból az életre.

Az a véleményem, hogy az első emberek szabad akarattal rendelkeztek, ahogy a kerub is rendelkezett, választhattak, mit akarnak. Isten csak egyetlen egy parancsot adott nekik. Azt a szabadságot adta nekik, hogy Ádám, Isten kezdeményezésére nevezze el az állatokat: „És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert amely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.” Isten azt mondja: Hadd uralkodjanak. Ők – ahogy manapság szokták mondani – saját kezükbe vették sorsukat. Ádámnak azonban csak korlátozott térben volt szabad akarata, mert Isten korlátozta őt az Édenkert határain belül, mert ahogy én értem az Édenkert egy idilli szellemi terület volt a külső világtól elhatárolt attól a világtól ahol a sátán gazdálkodott, de amint látjuk a kígyónak volt szabad bejárása. És nem titokban a kerítés alatt kúszott be, ugyanis még akkor nem volt még csúszómászó. Véletlen?- nem hiszem. De Isten rábízza Ádámra, hogy maga adjon nevet az állatoknak. Ádám valóban mindig csak olyan feltételek és eszközök mellett cselekedhetett, amelyeket Isten adott. Csak Istennek van gyakorlatilag szabad akarata, nem korlátozza önmagát. Isten korlátoz minket a Szavával, az óvás érdekében az üdvösség kedvéért, de az ember nem az életet választotta, hanem az engedetlenség által a halált. Mert a kertben volt az élet fája és a jó és rossz tudásának fája is. Évát mágnesként vonzotta a jó és a rossz tudásának fája, nem sietett enni az élet fájáról, mert nem volt szüksége és vágya rá, hiszen élt, és fogalma se volt, hogy miért vágyjon az élet fájára, mert az lehet nem olyan kívánatos és szemet nem ingerelő, ahogy Krisztus se akkor se ma, érdektelen és nem vonzó. ( Ézs. 53).

  Nekem úgy tűnik, hogy a legelső hiba az volt, hogy Éva nem járt együtt Ádámmal, nem ment vele, mert nem volt ott az ominózus pillanatban. De azt is megfigyelhetjük, hogy Éva a kezdettől fogva, gyengének bizonyult az igében, hiszen biztos tudta, hogy mire figyelmeztette Ádámot az Úr. Nem szólt Ádámnak, hanem önkényesen cselekedet, és Ádám segítő párjában vakon megbízott. Nem beszélték meg a dolgot. A gyülekezet,  eklézsia ellenpéldája lett Éva, ami a hamis keresztényi nagy ház nem Krisztus beleegyezésével cselekszik. Ezt nevezi a Szentírás parázna asszonynak. Ráadásul meggyőzte Ádámot, ezzel, hogy Ádám naivan engedett azonnal elvesztette helyét, mint a teremtés tökéletes pecsétjét, tehát meghalt. Már Éva nem a segítője hanem kisértése lett. Már nem ábrázolhatják Krisztus testét a maga egységes szentségében. Éva, mint az eklézia , Krisztus testének prototípusa, saját akaratát választotta, nem egyeztetett a teremtés fejével. 

 Talán erről nem tudott a TEREMTŐ Isten? Dehogynem, ez arra ad következtetni, hogy még a teremtés előtt meg volt a terve, hogy egy új és magasabb frekvenciájú embert alkosson Krisztusban. Sokkal tökéletesebb mint húsvér, vagy mint az angyalok. Nagyon leegyszerűsítettem a gondolatot, de láthatjuk, hogy amit Isten egy szavával teremtett, azt  teszi most is, de mindenkinek meg kell ahhoz születnie akik még nem jöttek ebbe a világba. Ez egy folyamat, nem kísérletezés Isten részéről. Ez a titok amit Isten rejtett magában, nyilvánvaló lett Krisztus feltámadásában. "Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve ősidők óta és nemzetségek óta, most pedig megjelentetett az Ő szenteinek, Akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, az tudniillik, hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsőségnek ama reménysége: Akit mi prédikálunk, intvén minden embert, és tanítván minden embert minden bölcseséggel, hogy minden embert tökéletesnek állassunk elő a Krisztus Jézusban;"( Kol. 1,-26..28).

 

"Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban, Aszerint, amint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által, Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint",( Ef. 1,-3..5). 

 Tehát jövünk és megyünk, de a futásunkat le kell futnunk ezen a földön. Ki maraton ki gyors, ki gát futás ki-ki a maga síkján. 

   A helyzet a következő. Azt olvassuk, hogy a hívők Krisztus nyomában járnak követik Őt , de ez nem egészen a Vele való egységet tükrözi. Isten nemcsak a Krisztusban való élet útját mutatta meg, hanem „Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek..” (2 Korinthus 6-16). A kiválasztottaknak az élete Krisztussal, aki a Szelleme által lakozik a szívben, és a jó és a rossz ismerete birtokába van, és alkalmas arra, hogy elkülönűljön a gonosztól, a szentséget választja, mert magában hordozza Isten szent igéjét a szívében. Persze hogy gyengeségeinkben vétkezünk, de irányt nem tévesztünk, futunk Istentől kiválasztott cél felé. 

 Azért mondom, hogy a tudás nem az örök élet elnyerése, az újjászületés a Szent Szellem által új teremtés Krisztusban. De a tudás az embert megvédi a bálványoktól, mert tudással felismeri őket. Ezért azt mondom, hogy Ádámnak és Évának nem volt Krisztusra szükségük, mert nem volt bűn bennük, és „naivan ártatlanok” voltak. Nem volt szükségük Krisztusra, mert nem kellett  üdvözűlniük, de az élet fája azt mutatja nekünk, hogy az élet fájának gyümölcsét ha eszik, megmenekültek volna a haláltól, és felruházva ennek az életnek az erejével. De az Úr ezt nem engedte meg a bűnbeesés után, hogy örökké ne éljenek a bűn rabságában. Ezt az Ő szeretetéből fakadt a teremtménye iránt. De azután megkellett halnia egy állatnak, hogy Isten eltakarja meztelenségüket, gondolom bárány volt az állat, mert ez lenne a logikus, hiszen Ábel is bárányt hozott áldozatul ami tetszett Istennek. Így Krisztus az Isten Báránya aki feláldozta magát bűneinkért. 

Isten megadta nekik a szabad akaratukat, és a bukás után az 1 Mózes 6:6 ezt mondja: „Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében.” Micsoda ellentmondás jelenik itt meg. Mindent amit feljebb írtam áthúzza egy mondattal, de így van ez? Talán nem találunk e még ilyen felületes ellentmondásokat a Szentírásban? Például a gecsemáné kertben imájában kéri az Atyát, hogy ha lehetséges vegye el tőle azt a kelyhet ami akkor gyötörte. Nonszensz ugye, hiszen tudta, hogy erre jött a földre, hogy szenvedjen a bűneinkért. Hogyne tudta volna hiszen benne volt az Atya és Ő az Atyában. Tehát ebből azt lehet megtudni, hogy Krisztus maga az Isten, de ember is akinek szíve van, ez egy nagy rejtély számunkra. Ezt nem is ragoznám tovább. 

 Az Isten teremtménye nem lenne „a tökéletesség pecsétje”, ha nem teremtette volna őket tökéletesnek. De nem birtokolták az Ő Szent Szellemét, azt a szellemet amit orrukba lehelt megelevenítette a testi életet, ezzel tudatosságot adott és mint egy lehetőséget Istennel való kapcsolatot. Ádám kétségtelenül élő lélekké vált, és gondolkodással felruházott.  Isten nem teremtette őket rabszolgának, mindenben alárendeltnek, sőt mint a teremtés koronája, alá volt rendelve neki az Édenkert irányítása, művelése. Így lehetett az Isten képének hasonlatossága. 

Egy megismétlődő  műveletet látunk újból az újszövetségben "Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket .És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:" (János 20,-21,22). És itt is ha felületesek vagyunk ellentmondásba ütközünk, mert Lukács evangéliumába pedig ezt mondta az Úr: " És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel." 

 Tehát csak Istennek van hatalmában a bűnök bocsánata és a Szent Szellem erejének osztogatása, és ez az a Krisztus a mi Urunk. A Szent Szellemét nem mértékkel adja, de esetünkben mégis úgy látjuk, hogy porciózta, megelőlegezte. Ezt gyakran látjuk az ószövetségben is.

Nehéz felfogni ezt, hogy Isten miért engedett Ádámnak választási lehetőséget, hiszen tudjuk, hogy Isten mindent szem előtt tart. De kijelenthetjük, hogy Isten gondolatai nem a mi gondolataink.

 

Kövessük végig az összes Igét, amit Isten az Ő Igéje által mond: "Így szól az Úr." De az Ige nem csak szó (logos), Isten Igéje egy személy. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Kezdetben Istennél volt. Minden általa jött létre, és nélküle semmi sem jött létre, ami létrejött” (János 1-1). Már tudjuk, ki ez az Ige, ez a Fiú az Atya kebelében: „Istent soha senki nem látta; Az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, kinyilatkoztatta. Tehát megkapjuk a választ erre a kérdésre; aki a paradicsomban sétált a nap hűvösében. Ádám annak hasonlatosságára és képmására teremtetett, aki a Paradicsomban járt. Nem csodálatos ez a felismerés, hogy Isten mint ember jár az általa teremtett paradicsomban. Ő nem egy második személy, ahogy a szentháromság hívei hiszik, hanem maga az Isten. 

Az igére támaszkodva azt látjuk, hogy 1Korinthus 15:47 „Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való". Így látjuk, hogy az „első ember” a földről az égből jövő „második ember” képe. De a természetük alapvetően más. Ahogy már megjegyeztük, Ádám a földről való, földi, az Úr Jézus pedig a mennyből, de nagyon fontos tény, hogy Jézus asszonytól és elsőszülöttként született. Itt újból ellentmondásba ütköztünk, látszólag. Elsőszülött az új teremtés testvérei között. Jézus nem teremtetett, hanem született. Merem azt állítani, hogy nem születhetett az aki mindig is létezett. Egy asszonyon keresztül jött ebbe az általa teremtett világba. Ebbe a bűnnel terhelt világba jött a saját teremtménye által. Sőt saját Szelleme által fogantatott bűnös testben, Máriában. Hát nem csodálatos? Hogy Jehova aki a Mindenható és mindenütt egyszerre jelen van, bűnös ember ábrázatát vette fel. És eljött az időbe az időtlenségből, hogy elejétől végig járja a megváltás tervét. Ez Isten kegyelmének és bölcsességének csodája. Ördögi kör, vagy isteni evolúció?

Ádám nem volt csecsemő, az Úr megszületett és csecsemő volt: (Ézsaiás 9:6) „Mert gyermek születik, Fiú adatott nekünk; uralom a vállán, és így fogják hívni a nevét: Csodálatos, Tanácsadó, Hatalmas Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme". Ebből a szempontból mondhatjuk. hogy az Úr test szerint Izraelből való: „És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. Akin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.” (Ézsaiás 4-2; 11-1; 60-21)

E gondolatok megérintésével feltárul előttünk Isten néhány titka és a teremtett világ újra indításának vonatkozó tervei. A teremtés szakaszai csodálatos módon nem az evolúció útja, és a jövőben sem az.  A számítógépek nyelvén a túlterhelés folyamata zajlik. Ádámot vírussal megfertőzve avatarját a kukába dobják, a vírust tartalmazó programot eltávolítják és frissítik. Egyáltalán nem úgy újul meg, hogy a régi Ádámot megtisztítsa, megjavítsa ahogy egyesek ezt gondolják sőt igyekeznek fehérre meszelni, hanem új természetet adjon neki, ráadásul mennyeit a második emberben a mennyből, Krisztusban. A Zsidókhoz írt levél 9:27 ezt mondja: "És amint az embereknek meg van rendelve, hogy egyszer meghaljanak, aztán az ítélet." Majd a Szent Szellem szól Pál apostol által a Róma 6-23-ban: "Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." (Kor. 5:17) „Aki tehát Krisztusban van, új teremtés az; a régi elmúlt, most minden új."

Az a haszontalan vágy, hogy minden elképzelés szerint körülmetéljük testünket, ( jobbá tegyük), hogy dicsekedjünk körülmetélkedéssel, ez semmit nem változtat, nem a test javítása, sem a mi jámbor tetteink nem kedvesek Istennek, csak egy új teremtés, amely még nem teljesen készült el, habár zsengéje bennünk van, mert szükség van egy napon, hogy szellemi testet kapjunk Istentől a halottak feltámadása által. De tévedés ne essék, nem az ótest fog feltámadni, hanem a bennünk élő Szellem által teremtett új ember képe, egyesül a mennyei testünkkel, ami már most a mennyeknek régiójában dicsőíti Istent és amikor ez az egyesülés megtörténik, eljön a tökéletesség, "akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben." (1Kor 15, 26).

 Csakis Őbenne vagyunk körülmetélve a bűntől megfertőzött testből és a gonosz emberi természetből, ráadásul nem kézzel végzett körülmetéléssel. Gyakran fel akarjuk támasztani a régi énünket. Adj az új embernek szabad folyást életetben, mert mindkettő vonz minket, de ha egyszer körülmetélt minket Isten, és a szívünk az Ővé, akkor a mi győzelmünk mindig Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.

 

Az ember teremtésének hatodik napja után a hetedik napon Isten megpihent. Mindent tökéletesen csinált. Ádám tökéletesnek teremtett a földből, mint edény „a tökéletesség pecsétje”. Ma már nehéz ezt elképzelni, ránk és tökéletlenségeinkre nézve.

Ádám nem ismerte úgy Istent, de ismerte az arcát, mint aki Paradicsomban jár. Ki járt az Édenkertben a nap hűvösében? - már megtudtuk: „És hallottuk az Úristen szavát, amint a paradicsomban jár a hűvös nappal; "És meghallák az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?" (Teremtés könyve 3-8,9). Az ünnepeknek vége. Isten  keresi az elveszett embert, a pihenésnek vége. De a nyolcadik napon találta meg, ami az örökkévalóságot jelenti, &, és nagy boldogságra megtalálja. Megkeresi és Krisztushoz vezet, az örök élet forrásához az új teremtésben. Isten bölcsességével és kegyelmével látható képben mutatta meg nekünk Fiát, és nem csak láthatóan, hanem hasonlatosságunkban is, „akkor Isten elküldte Fiát a bűnös test képében a bűnért, és elítélte a bűnt a testben, "Így van megírva: az első ember Ádám élő lélekké lett, az utolsó Ádám pedig éltető szellem. Ezért ma, nem látva Őt, de ha hiszünk Neki, hozzáférhetünk természetünk átalakulásához, mert a bűnbánat alázata által az Ő képmására változunk. Ezt mondja nekünk János apostol, hogy: „Senki, aki Istentől született, nem követ el bűnt, mert az ő magva benne marad; és nem vétkezhet, mert Istentől született. Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik; de aki Istentől született, az megtartja magát, és a gonosz nem illeti őt.” (1János 3-9; 5-18).

 „Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.

Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor. Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; amikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt." (1 Korinthus 15, 22..24)

Az utolsó szavak azt tárják elénk, hogy az örökkévalóságban Jézus, mint egy új teremtés feje, Istennek adja mindenhatóságát és uralmát, és Isten tökéletessége mindenben, mindenkiben ott lesz. Nem lesznek hatalmasságok, sem urak, és Ő maga mindenkivel egyenlő lesz, mint az első az új teremtés testvérei között, de ez nem egészen így lesz, mert látjuk Őt, mint a mennyben megölt Bárányt, és Ő örökké  az imádat tárgya lesz. Nem egy másik Isten, hanem ugyanaz Krisztuson keresztül új teremtésként, aki Isten bölcsességében az üdvösség minden fiát, saját természetét ajándékozta. Micsoda bölcsesség Istentől és szeretet az övéi iránt, és boldogság egy olyan Istent megismerni aki olyanná teremtett mint Ő maga.

 

Ez most nem jelent semmit, és nem is ez a fő dolog, amikor Krisztust hirdetjük. Aki Krisztusban van, az új teremtés, és minden régi már elítélt a feszületen. Ez egy egyszerű igazság, de csak a bűnbánat és az „ego” halála által érthető meg. Nem a tudásunk, nem az elménk, nem a Krisztussal kapcsolatos dogmák vagy állításaink az élet jelei. Az élet jele, hogy Őbenne járunk és benne élünk, mert Ő bennünk él. Ahogy Isten befogadott minket Krisztusban, úgy járjunk az új életben. Ne terheld magad semmivel, ami  Ádámtól származik. Légy szabad, ha te Isten gyermekei közé tartozol, mert az új ember Krisztusban szabad a bűntől, béklyói lehullottak, ha Isten már megtalált, akkor nem azt hallod, hogy Ádám hol vagy? Azt mondja " járj velem,fogom a kezed", elvezetlek a mennyeknek tökéletes országába. Légy erős és bízzál az Úrban a Mindenhatóban.

Vitatott téma a kiábrázoló ritus kapcsán.

 Vitatott téma a kiábrázoló ritus kapcsán. Kérdés és felelet. Én kérdezem. Van egy kérdésem. Aki nem merítkezik be( keresztelkedik meg) anna...