Megragadni a pillanatot.

 

Amikor rád száll Isten szava, 

nyílj ki mint egy virág.

Ő gyengéd mint egy pillangó, 

beporoz és termékennyé tesz.

 

Megragadni a pillanatot. 

"Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;

Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.

Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel," ( Jób 33,-27..29).

Talán a legismertebb rész az evangéliumban a János 3,16." Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.". 

Isten hirdeti a szeretetét a teremtménye iránt, de nem csak hírdeti hanem feláldozta magát értünk. Nos ezt nem is kell túlmagyarázni. Elvégre Isten magára vette a felelősséget az ember megváltása céljából. Hiszen Ő előbb kijelentette, hogy megbánta, hogy teremtette az embereket, miután az ember bűnbe eset. De hogy lehet az, hogy Isten ezt nem látta előre, hiszen Ő az Isten a Teremtő, emberi felfogás szerint, panoráma látással rendelkezik. De ezt a gondolat fonalat most nem követjük, mert eltérnénk a mai témánktól. 

 Tehát a mi szűk látásunk miatt nem tudjuk átlátni Isten munkáját minden egyes emberben, legyen az akárki vagy akárhol. Élhet az ember a Salamon szigeteken, Brazília őserdejében, vagy Manhattan New York városában, ebben az esetben Isten nem személyválogató, "Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek .Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;". De még az embernek azért sem kell aggódnia a felől, hogyan jut el az dzsungelbe Jézus Krisztus megváltási híre. Erre Istennek van gondja. Bízzuk a logisztikát Istenre. 

, Jób könyvében Elihu a Barakeél fia, akiből Isten Szelleme beszélt, aki megvilágítja számunkra, hogy minden ember rendelkezik értelemmel : "a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, ami értelmet ad néki!". Ahhoz, hogy az ember megértse Isten hozzászólt szavát, megnyítja fülét, ellenben hiába a szó ha nincs hallás, "Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá !Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek; Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel. Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől."(Jób 33,-14..17). Tehát ezt a felelősséget is magáévá tette az Isten, hogy minden feltétel adva legyen. Mindent elrendezett annak érdekében, hogy az emberhez eljusson a szava. Ez nem az igehírdetéssel bezárólag, hanem a lelkiismereten keresztül munkálkodik, ebben az esetben tehát, szól. Az igehírdetők már csak azok a munkások akik szórják az igét a különböző talajra, lásd, Máté 13. 

 Miért teszi Isten ezt egyszer kétszer vagy háromszor? Miért nem minduntalan, hiszen az igehírdetők verejtékig dolgoznak azon, hogy valahogy elérjék a hallgatók szívét lelkét. Hát igen, ezt teszi az ember jószándékból. Azt vélik felfedezni egyesekben, hogy hajlanak az Isten szava meghallására. De rosszabb esetben, arra törekszenek, hogy meggyőzzék az őket hallgatókat. Még rosszabb esetben betörik a lelket a saját világukba. Nos valójában ez az Isten dolga, puhítani felszántani a földet, hogy ha eljön a pillanat, befogadhatja az igét. De itt azért szóvá kell tennem, hogy Isten már elszórta az embereket mint a magokat. Ugyanis itt jön képbe a predesztináció ténye. Ábrahám magjáról beszélek. 

 Az evangélium hirdeti az örömhírt azok számára, akik azt hallják belső szellemi fülükkel. Mások rá se hederítenek, mások pedig azon dolgoznak, hogy elhintsék a már felszántott földbe a konkolyt. Bizony, ez egy valós tevékenység a sátán részéről. Ott munkálkodik ahol nem szántott, a mennyeknek országa szántóföldjén szórja a magvát. 

 Ezen nincs mit csodálkozni, ez benne van a pakliban. Itt jön képbe, amire az apostolok tanítanak. Kit tanítanak az apostolok? Hát azokat akikben már megfogant a mag, csírázik. A prevenciós munka folyik, hogy megtisztitsa, megszabadítsa a szenteket a világ rájuk nehezedő terheitől egyrészt, másrészt, hogy felszabadúltan tudják dicsőíteni az Urat. Az üdvösséghez elég Isten üdvözítő kegyelme, de akit erre az útra helyezett, azt nem hagyja a csírájában, növekedést ad. Ezt egyértelműen kifejezi Pál apostol az 1 Kor.3,-5,6. "Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést.". A szemfüles olvasónak szembetűnik az a különbség, ami az üdvösség és a hívő kifejezést takar. Az üdvösséget Isten adja a hitet is, de itt azt olvassuk, hogy a szolgák által lettek hívők. A hit hallásból van, tehát a szolgák dolga a hitet szóvá tenni. A hitből a hitre térni, furcsa ez, de éppen ezt hanyagolják el a hívők. Az evangélium megmutatja az utat Krisztushoz, az apostolok tanításai pedig azt, hogyan kell járni és követni Krisztust. 

Istennek megvan az a nyelve, hogy tudatára ébressze a lelkeket akik az Ő akarata szerint választott. Emberi módszerekkel ezt nem érhető el. Hogy miért szól minden emberhez? Azért mert eljön egyszer a számadás pillanata is. Ezt, hogy megértsük egy egyszerű tényt kell figyelembe vennünk. Még a teremtés kezdete előtt el volt döntve, hogy a sátán és sötét angyalai akik követték őt, megkapják a megérdemelt büntetésüket. De ehhez hogy jön ide az ember? Hát úgy, hogy a sátán nem tétlenkedik, megtéveszti az embereket előbb, aztán a sajátját beplantázza a már rabul ejtett ember lelkébe, ami a démon vagyis a rossz szellemét. És azt  amit nem az Atya plántált, kitépetik. 

Ezért legyen az ember figyelmes, mert nem tudhatja mikor és hogyan jön el az Isten üdvözítő szava. Ha már eddig követed az itt írottakat, akkor biztos, hogy nem hiába írtam, hiszen felkeltettem érdeklődésedet. 

 Azért egy értelmes embernek Isten elétárja azt az utat, hogy melyikre lépjen, hiszen így volt ez az édenkertben is. Tud meg kedves olvasó melyik utat szánt neked az Isten, és ha felismered magadban Isten szándékát, akkor már nyert ügyed van. Maga Isten Fia, Krisztus a Teremtő Isten mutatja meg az utat, ne tétovázz, ne várj az a harmadik egyben utolsó szavára. 

 

"Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam." (János 14,-6).

Az idő illúzió avagy valóság.

 

Az idő illúzió avagy valóság.

( Egy nyilvános levél )

"Mert jobb a bölcsesség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek. Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem." ( Peldabeszédek 8).

 

Drága testvér, felkeltetted az érdeklődésemet azzal a válasszal, hogy " nem az én világom", a múltkori zene, ének kapcsán. Rávezetett arra a gondolatra, hogy foglalkozzak elméletileg, a világok a buborék a féreglyukak, tehát az időkapszulák irányába. Tudod, hogy nem vagyok tanult ember, a kvantummechanika világába csakis elméletileg vehetek részt, ezzel magyarázva a kódolt bibliai kifejezések elemzését. Mert számomra a Biblia a megértés kulcsa, csakhogy nem a folklór nyelvét kell kutatnom, hanem ami a fonetikus fogalmak mögé rejtett valóságot. Ugyanis Isten teremtési mechanizmusát, főleg az örökkévalóság fogalmát, magát az örök nem mulandó múlt, jelen és jövő időben való létét. 

 Lehet, hogy meg fogsz hökkenni azon kijelentésemen, hogy idő nem létezik, olyan formában ahogyan a fősodratú tudomány élénk tárja. Az idő is éppen olyan relatív mint az anyag. Newton és Einstein is kifejtette ehhez kapcsolódó elméletét. De most nem rájuk fogok hivatkozni, hanem saját esetleg mások gondolatát ami rám hathatott az idők során. Itt is használom az idő fogalmát, pedig ez teljesen nem fedi a valóságot. Arra a gondolatra jutottam, hogy a múlt a jelen és a jövő, azt nem lehet elválasztani az időben. Ezt az írást is ami szàmomra a jelen, de a múlt is, mert maga a gondolat már létezett azelőtt. Amire megírom és elküldöm neked, az már a múltat jelenti, de számodra ha nem is tudsz róla a jövőt. Relatíve, te hozzám a jelen időhöz képest a jövőben vagy, de a gondolat hozzám képest a múlt. Ha egy síkban gondolkozunk az időről, akkor van A pont ami halad a Z pontig. Így tanítják a fizikában. Einsteinek meg van egy ilyen képlete E=MC a négyzeten. A relativitás elmélet szerint. De ez nem a végleges képlet, szerintem. 

Az idő nem létezik, csakis a mi elménkben. Az,hogy a Biblia időről beszél, ezt jól tudjuk, a Teremtés könyvében, hogy állítólag megteremtette az időt azzal, hogy volt első nap és volt hetedik nap. De ezen ki is vitatkozna. De valóban a Teremtő e kritérium alapján indította volna el az idők folyását? Én úgy látom, hogy az időnek nem csak folyása, síkja van, hanem keresztmetszete is, ami a síkra merőlegesen fel bonthatja a síkot. Egy példát hozok ide: " Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.

Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;

Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;

Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.

Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban."( Peld.8,-26..31). Tehát ez a rész nem tükrözi a Teremtés könyvének első fejezetét. Szerintem ez egy merőleges keresztmetszet. De mi haszna ennek a gondolatnak, csakis az, hogy az ember nem képes egyszerre belátni a síkot, ahogy azt az Isten látja. 

 A fentiekben írtam az én jelenemről, úgy képzelem el mint egy X tengelyt merőlegesen átmetsző Y tengely. Ebben a pillanatban vagyok, vagyis voltam, mert ha az idő abszolút mérését vesszük figyelemben, a mérhetetlen milliomodik részét, időszakot metszette, de ez egy olyan abszolút időszakasz, amit képletekben nem lehet leírni, annak az oknál fogva, mert nem létezik, csakis abban az esetben, ha nem ebben az illúzió világban létezünk. Tehát ahhoz, hogy felismerjük az idő tényleges szerepét Isten tervei alapján, ott kellett lennünk a tervező asztalnál. Ami meg is történt, de mi arra nem emlékszünk. Arra utal a Teremtő, "Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban". Itt van egy kis probléma a fordításban, mert az orosz fordítás nem így hangzik, mint a Károliban, " örvendezve földi körében, és az én örömöm az emberek fiainál volt." De ez a Google fordítás, egy orosz így érti, " örvendezve a föld kerekségén, az emberek fiaival" Azért ez lényeges különbség, én az orosz verzióhoz tartom magam, mert a gondolatmenetemet igazolja. Múlt időben, de egy X tengely keresztmetszetében. Apropó, emlékezet, az nem az időbeli felejtést okoz, hanem egy más dimenzióban időtlenségi tartományban foglal helyet. 

És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.Filippi levél:4:7

 

 Itt a jövő időben van megfogalmazva, de mi tudjuk, hogy minden gondolatot Isten formálja meg az emberben."Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.". Más is ezt igazolja, csak most lusta vagyok keresgélni.

Most felmerül a kérdés, miért van az, hogy itt ebben a dimenzióban, utakról,időkről beszél a Szentírás. De annyira nem lehetünk együgyüek, hogy ne ismerjük fel az időtlenség tényét, vegyük példának Énok könyvét, vagy Jézus Krisztus bizonyságtételét a Jelenések könyvében. A Jelenések könyvében határozottan beszél a múlt a jelen és a jövőképről. Hova helyezem ezeket a gondolatokat? Ellentmondásba ütköztünk ezzel kapcsolatban? Dehogy, mert az ami tartalmazza a múltat a jelent és a jövőt, az már létezik és van. De hogyan tudom ezt kezelni? Egyszerűen, amit az írásom elején a buborékról a más világról az időkapszuláról a kvantumfizikusok időféregnek nevezik ha nem tévedek. Ugyanis kísérletekkel felfedezni vélték, hogy a kívüli és belüli végtelenségben az idő nem szabályos, tehát nem egyenletes, minél távolabb esik tőlünk annál csökken a múlása, és a tudósok hipotézise szerint meg is áll. Egyszercsak meglátjuk, hogy azt amit mi itt időnek a sebességhez és az úthoz viszonyítunk, egyáltalán nem olyan. De ezzel kell beérnünk, mert ebbe teremtett minket a Teremtő. Milyen célja van ezzel? Ha már minden el van rendezve, mi értelme ennek? 

 Az én világom és a te világod ami szerintem egy külön külön létező buborék, de a véleményem szerint, ahogy a fotonok is ha egy forrásból is erednek, de ha megtörnek egy prizmán, azok hét vagy több párhuzamos időben jelennek meg. A forrást felbontva színeire és kisugárzásuk is függetlenek egymástól. Egymástól teljesen más és más időben terjednek. Ezt nehéz bizonyítanom, de elméleti ember révén állítom, hogy ez így van. A biblia nyelvén szólva, a szivárvány a szövetség jele, azt hirdeti, hogy a tökéletességet a hetes szám jelenti. A szivárvány hét színe a hét teremtett egek, Istennek hét lelke; azt adja tudomásul, hogy az idő és a helyszín relatív, nem kézzelfogható és nem időhöz kötött. Ahogy a hét gyülekezetek a Jelenések könyvében sem csak a  múlté, a jelené de egyúttal a jövőjé is. Hiába erőlködöm ezt bizonygatni, maga a Szentírás tanúskodik erről. Elvégre a szivárványt senki sem foghatja meg se térben sem időben. A fogalmakat sem foghatjuk meg kézzel.

 Ami az érzékelést illeti, azt is csak abban a frekvenciában láthatjuk, hallhatjuk, tapinthatjuk amilyen frekvencia érzékeléssel teremtett meg minket az Isten, vagy akarata szerint megmásítja alkalom adtán. Miért lenne ez másként az idő érzékkel? Mi az időt úgy tudjuk érzékelni ha rendelkezésünkre állnak az eszközök. Ez kezdetben az emberek számára a nap a csillagok állása, a napóra a homokóra, ma már a szuperpontos atomórák. 

 Mindent az Isten szava tart fent, az ami sziklaszilárd és nem változik, akkor ami nem változik az időtlen. Az öregedési folyamat sem az időtől függ, hanem Isten szavától. így rendelte el az Úr. Nem azért áll le a szív mert kihasználta a kapacitását, erről te részletesebben is írtál.

Visszatérve az individualizmushoz, az én és a te párhuzamos világunkhoz. Habár azt egyszer megjegyezted, hogy egy húron pendülünk, ami nekem jólesett. De ezek a külön világok azért találkoznak, sőt egy részben összefonódnak mint a szappanbuborékok. Tehát ezek a világok nem taszítják egymást, csak az Isten bölcsessége folytán, összességében egy gazdag világot ábrázol, ami az én örömömre szolgál ha élek vele. Mert élek vele az bizonyos. Ezek a buborékok akik nem taszítják egymást, mert egy pozitív töltéssel rendelkeznek alkotják meg az Isten gyülekezetét. Ésszel nem fogható fel Isten felbecsülhetetlen gazdagsága bennünk, vagyis a teremtés előtti terve a jelenben. Azért hívja most a jelen időt amiben vagyunk, időnek, mert folyik az építkezés az Isten Szellemi építkezése, az emberekkel együtt. Ez persze felfoghatatlan bölcsesség számunkra. 

Azért is vannak ilyen gondolataim, mert ezek a földi dolgok eltörpülnek számomra, az örökkévalóság érdekel és törekszek nem időben gondolkodni. Nekem sok minden érthetőbbé válik ebben a vetületben, mintha felülírja az ószövetség retorikáját, mert magában véve az az árnyéka az eljövendő dicsőségnek, ami már megvan, de még ebben az alacsony frekvencia spektrumban csak hittel érzékelem. 

Ami a hitet illeti, az nem fantáziából mondta az Úr, a hitről, "Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek".( Máté 17,-20). Valamikor ez a fajta hit is nagyobb volt az embereknél, több száz és ezer tonnás kövekből is építettek maguknak piramisokat meg bálványokat. De azt a nemzedéket özönvízzel semmisítette meg, megvolt az oka. Ma nem maradt meg az a hit, mert Istennek nem a testi ember hite kell,( amire sokan törekednek), hanem a szellemi hit ami többre képes mint az a halandó időben foglalt hit, ez a hit áttöri az ég kérgét és a dicsőség Istenéhez ragadja őt. Isten gyermekei ehhez a hithez ragaszkodnak. Ez ragadja ki őket a jelenlegi alacsony frekvenciájú létből. Nekem a legmélyebb meggyőződésem, hogy a Jelentések 4. fejezetében is látjuk, ahogyan nem létezik az idő, mert az üvegtenger a királyiszék előtt ezt ábrázolja. 

"A királyiszékből pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jőnek vala ki. És hét tűzlámpás ég vala a királyiszék előtt, amely az Istennek hét lelke; És a királyiszék előtt üvegtenger vala, hasonló a kristályhoz"; 

Tudom,hogy sokan nem értenek velem egyet, mert e fejezetben úgy van megírva: "Ezek után látám, és ímé egy megnyílt ajtó vala a mennyben, és az első szó, amelyet mint egy velem beszélő trombitának szavát hallék, ezt mondja vala: Jőjj fel ide, és megmutatom néked, amiknek meg kell lenni ezután".

 

 De tegyük fel a kérdést, ez a kép az csak egy látomás a jövőbe tekintés, vagy már valóság. Nem egyidejűleg van jelen Isten hét lelke a 24 vén és a négy lelkes állatok? Vagy ez csak a jövő? Persze, hogy az zavar minket össze, hogy " mi lesz ezután". De ha már Jánosnak az angyal megmutatta, akkor az érvényes a földre nézve mi lesz azután, de nem érvényes a mennyekben, ahol már egyöntetű örök valóság honol. Érted?

Kötelék.

 

Kötelék.

"Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben." ( Kolossé 3,-1..4).

 A feltámadás, Krisztus feltámadása az nem ünnep, az tény. Ebben az igében jobbára azt fedezhetjük fel, hogy maga a feltámadás ténye, elszakadás a földi törődésektől. Ezt számomra azt jelenti, hogy én már nem tartozok a halálnak és a halott cselekedetnek. A fentiekkel, vagyis az új szellemi otthonomat igyekszem vagy inkább törekszem megismerni. Azt a helyet, ahova Krisztussal az Istenben el van rejtve az életem. Ezzel biztos nem vagyok egyedül.  Ez azt jelenti számomra, hogy a gyakorlatban is szakítottam minden olyan kötelékkel ami a földi dolgokhoz köt. Legyen az akármi is, a világ és a vallásosság sodrása ellen fordulok. De ez sem tőlem van, és nem is tanácsokat osztogatok, mert minden embernek Isten ad vagy nem ad felismerést és ahhoz erőt is ad vagy nem ad. Félreértés ne essék, ez nem jelenti azt, hogy minden dolgot el kell hagyni ami a fizikai élet szükség megkívánja. De minden ami nem Krisztus tanítása, attól elhatárolódom. Vagyis igyekszem követni az apostolok tanításait, amit én és sokan mások elismernek, hogy az egy fundamentum amit ők, az apostolok a Szent Szellem sugallatával lefektettek. Erre a fundamentumra építhet mindenki a tőle telhető igyekezettel.

 De csak ezt a fundamentumot ismerem el, semmi ember által kitalációt nem követek, még ha eretneknek is nevezhetnek, de én nem vagyok keresztény. Semmiképp nem tartozok a világvallások eme ágazatához. Ugyanis, az Úr követése során, rávezetet arra a felismerésre, hogy a kapcsok az elkötelezettség valami iránt, az magával ránt, az legyen bármi ami a földhöz köt. 

A lovas nomád törzsek gyakorolták a halálbüntetés ama formáját, hogy két lóhoz kötötték az áldozatot, a lovakat aztán ellenkező irányba hajtották, ennek következtében szétszakították a testet. Szellemi értelemben ez is történik, ha az ember két ló közé kerül, vagyis mammonnak is Istennek is akar szolgálni. 

 Itt igazán nem is a szolgálatról van szó, hanem a hovatartozásról. "Ha feltámadtatok Krisztussal." Így kezdi Pál apostol a témát, ez azt jelenti, hogy bizonyság kell ahhoz, hogy bizonyítsuk a hovatartozást.

 Nem elég csak kijelenteni, hogy mi krisztuséi vagyunk, hanem elsősorban felénk irányuló kérdés fogalmazódik meg bennünk. Valóban feltámadtunk Krisztussal? Ennek kell, hogy bizonyítéka legyen, elsősorban a belső szellemi emberben. Ne azt várjuk el, hogy mások igazoljanak, hanem, hogy Isten igazolja bennünk, hogy most már egy új ember, egy halálból feltámadt ember lakozik bennünk. 

 Ennek az új életnek a legfontosabb jele, hogy keressük mindazt ami az Úrhoz köt. Minden ami tőle származik, a feltámadás Krisztussal, elragad minket a halál és a halálra ítélt cselekedetektől. Ez magába foglalja az új élet Istenben rejtett titkát. Miért titok ez, hiszen világgá kell hirdetni, hogy kegyelemből megváltott Isten a haláltól. Engem úgy tanítottak az idősebb testvérek, hogy soha ne mondjam azt, hogy én újjászületett keresztény vagyok. Az evangélium nem azt tanítja, hogy én mi és ki vagyok, hanem az örömhírt hirdessem, hogy Krisztus feltámadt a halálból, és aki hisz Őbenne, örök élete van, tehát üdvözül.

 A véleményem az, hogy az újjászületés az magánügy Isten és ember között. Hányan vannak azok akiket a Szentírás titkos tanítványoknak nevez. Az egyik legismertebb Nikodémus. Mert nem a kijelentés teszi az embert újjászületett hívővé, hanem a benne megszületett új ember, aki képes lesz gyümölcsöt hozni Istennek, és ez a gyümölcs kisugározza a láthatatlant:" Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést;" (12.v). 

 "Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben.".

 A keresztény tanításokkal ellentétben azt hirdetem, hogy Krisztus nem hozzánk jön el, hanem velünk együtt jelenik meg a világban. Tehát ez azt jelenti, hogy eljövetele előtt már magához ragadott oda ahol most jelenleg van. Mert előbb lesz az elragadtatás mint az eljövetel. Ezt már több ízben is kifejtettem, itt most nem térnék ki erre a fontos témára. Csak annyit amit itt is szükségesnek gondolok.

 Ez a titok ami Istenben zárva volt, ma már nem titok, hogy az Isten még a világ teremtése előtt eltervezte Krisztusban a mennyei, szellemi ember létét, amit különválasztott a földi léttől, ez a Gyülekezet (ekklesia). A gyülekezet Krisztus teste, a mennyei Jeruzsálem az otthona. A gyülekezet otthona a mennyei Jeruzsálem,a földi Izrael és az üdvözölt nemzetek, és pedig Isten ígéretei szerint öröklik a földet. 

 Ha ezt valaki nem veszi észre, azzal nem tudok mit kezdeni, mert sok kijelentést tartalmaz az ószövetség is meg az újszövetség is ezzel kapcsolatban.

" Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele.

És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek. A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.(14,15,16.v).

Az új feltámadt szellemi ember egy testben, Krisztussal a test fejével van szoros kötelékben. Amit a fej gondol azt teszi a test, ez így van az ember testével is. Ez egy tökéletes hasonlat Krisztus teste ábrázolásával.  

 

 Tehát, hogy rövid legyek, a test engedelmeskedik a fejnek, és nem teszi azt amit nem Krisztusban van. Ez legyen egy analizís számunkra, nem azért, hogy kételkedjünk, hanem hogy erőt kapjunk a további Krisztus követéséhez. Bizony, a mindennapi nagy kegyelemre számítva, amire szükségünk van, mert ebben a halandó testben is sokat vétkezünk, de a cél egyértelmű, hogy erősödjünk meg a szeretetben, ami a tökéletesség kötele.

"Ó, én nyomorult ember!"

 

"Ó, én nyomorult ember!"

"Bizakodunk azért, és inkább szeretnénk elköltözni a testből és hazaköltözni az Úrhoz. De akár itthon, akár a távolban vagyunk, az a célunk, hogy elnyerjük tetszését. Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki aszerint, amit e testben cselekedett, megkapja akár a jót, akár a gonoszt".(2 Kor.5,-8,9,10).

"Ó, én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem e halálnak testéből?"( Róma 7,-24)

"Mert a mi polgárságunk a mennyben van, ahonnan a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk, aki átváltoztatja nyomorúságos testünket az ő dicsőséges testének hasonlóságára azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindent." ( Filippi 3,-20,21).

 Ki ismerheti fel ezt a nyomorult állapotot, hiszen hány szép ember létezik, többé kevésbé jó módban él. Ez a kijelentés csak azoknak szól, akik fogyatékosok, esetleg már úgy is születtek? Nem, a szellemi belső ember vélekedik így. Így vélekedik, mert megismerte a tökéletességet, és gyakorlatilag is tapasztalja, hogy a hús a teste csak egy teher számára, attól függetlenül, hogy látja a tükörben azt a testet, arcot aki szembenéz vele. Mert akit látunk a tükörben az nem a belső szellemi emberünk. A belső emberűnket csak az ige tükrében láthatjuk meg. Arra a következtetésre juthat az ilyen ember: "Nincs egy igaz sem, nincs, aki megértse, nincs, aki keresse Istent. Mindnyájan elhajlottak, valamennyien haszontalanokká lettek. Nincs, aki jót tegyen, nincs egyetlenegy sem. (Róma 3,-10,11,12).

 Ez a kiindulópont, ha úgy tetszik az elsődleges felismerés. Az ilyen ember jó irányt választott, hiszen felmerül az a kérdés is benne mit tegyek, hogy jobb legyek. De a Biblia, maga tartalmával nem elég ahhoz, hogy felismerjük az igazi állapotunkat. Mert abban önigazolást is megtalálhatunk, mert a gyakorlatban sok jót ismerünk fel magunkban. Példának felhoznám a gazdag főember véleményét magáról: " És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat. Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam. Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.( Lukács 18,-18..22).

 Jézus tökéletesen látta a főember egyetlen egy, de a legfontosabb gátját annak, hogy kövesse Őt. Rá is mutat erre. Semmit nem ér a főember érvelése. 

 Tehát az Isten nem a külsőre figyel, hanem a belső embert akarja megnyerni. Azt akarja, hogy a külső embert vezérelje a belső szellemi ember, nem fordítva. Ezekkel többször is találkozunk a Bibliában. 

Ezért is halt meg a feszületen Krisztus, elitélve azt a bűnnel terhelt hús, testi embert, azt a nyomorult semmire sem alkalmas testet, ami csak rosszat tehet, ha a belső embert az Isten nem ejti rabul. Ez a belső ember az új Krisztusban feltámadt ember, aki ebben a gyarló és nyomorúságos testben él és Isten vezérlése alatt tehet jót. Mert a jó csak Istentől származik.

 Azért kell beismernünk, hogy azt a jót amit magunkban véltünk felismerni, azt is a Krisztus halálával el kell temetnünk, hogy a Krisztus feltámadásával új és Istennek jóságával gazdagodjunk, és minden jó ajándék az Atyától származik. Ezt csak akkor érhetjük el, vagyis Isten akkor ajándékoz meg ezzel, ha minden önigazolást félre dobunk és követjük Jézus Krisztust. 

 

I. Péter levél:1:24

Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull:

I. Péter levél:5:10

A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká,

 

A belső szellemi ember felismeri, hogy amit tesz a hús testén keresztül, az a belső ember indításából cselekszik. Igaz az is, hogy ebben a harcban nem mindig győz a belső ember, de annak is megvan az oka. Az állhatatosság fejlesztése érdekében sok kudarcot is átélhet az ember. A véleményem szerint ez egy oktatási folyamat Isten részéről, hogy ha nem is vesszük észre néha, a nyomorult testbe bízunk, nem csak a sajátunkban, hanem a másokéban is. De Isten, gyermekeit, rávezeti arra az útra, amelyen ha rövid szenvedésen keresztül is, de állhatatossabbá neveli őket. 

 Néha ez nem kellemes a kűlső ember számára, de a belső ember jóságosságának gyümölcsét teremti meg. Ez erősen hat kifelé, azért is el lehet ismerni, hogy ha külső ember haszontalan is, de a belső ember erejével, a Szent Szellem által hat rá. És ez nem tőlünk ered, minden Istentől származik. Ugyanis ilyen értelemben a külső húsvér testünk is hasznossá válik, mert abban van a belső ember is.

 

I. Korintus levél:6:19

Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?

Tehát ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Istennek birtokában vagyunk teljes mértékben, és majd kérdőre von bennünket, vagyis igazságosan fog ítélni, hogyan voltunk engedelmesek "kiki aszerint, amit e testben cselekedett". 

 

Ha erre a tudatra ébreszt az Isten, akkor nem lesz nehéz azt elismerni, hogy már nem a mi akaratunk érvényesűl az életünkben, hanem “ legyen meg a Te akaratod”. Arra fogunk rájönni, hogy amit mi akaratnak nevezünk, az nincs is, van egy vízválasztó állapot, ami harcban dől el, hogy melyik ember dominálhat az életünkben. De ezt nyomatékosan kijelentem, ez a harc csakis abban az emberben folyik, akiben már a Szent Szellem munkálkodik. Ez legyen a mi tanúbizonyságunk, hogy Krisztus szelleme már bennünk van és munkálkodik. A végső célja, hogy megbékéljünk Istennel. Ennek a harcnak a gyümölcseit élvezhetjük már ma is. De mégis jobb részünk az elkövetkezendő mennyei otthonunkban lesz, amikor ez a halandó test átváltozik halhatatlanná."Mert a mi polgárságunk a mennyben van, ahonnan a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk, aki átváltoztatja nyomorúságos testünket az ő dicsőséges testének hasonlóságára azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindent." ( Filippi 3,-20,21).

Ragadozó világ.

 

Ragadozó világ.

(Máté 10,-16 )

" Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!".

"Tanítványai pedig elmentek és mindenhol hirdették az igét. Az Úr velük munkálkodott együtt és az igehirdetést követő jeleken át megszilárdította a lelkekben az igét". (Márk 16,-20).

 Ez volt a küldetésük a Krisztus tanítványainak. Mi maradt ebből mára? Mára az maradt, hogy iskolákat kell elvégezni, anyagi hátteret kell megteremteni, beleegyezést kell kérni az alapítványtól, hogy anyagi hátteret biztosítson ha ez szükséges. De ha netán saját forrással rendelkezik a misszionárius, kérdés, ez arra ad jogot, hogy Krisztus nevében küldött legyen? Felcserőlhetődhet a lehetőség a küldetéssel? Melyik lesz a prioritás? Sokan látják ebben a jelet, hogy egzisztenciálisan kiegyensúlyozott, ez lenne a motívum, hogy Isten megadta a lehetőséget. Legrosszabb esetben emberektől küldött, hozzácsatolva más jellegű feladattal megtoldva. Ezt láthatjuk a történelem során, hogy Ázsia, Afrika, Dél- Amerika, Csendes Óceáni szigetekre telepített, úgynevezett katolikus vallás és egyéb vallások. Most jön a kérdés-, az Úr küldte őket?

 Megszilárdította az Úr a lelkekben az igét? Avagy kőszikla templomokat építettek, kereszttel, kakassal vagy egyébb szimbólumokkal a tornyokon. Keresztel az imaházak falán ellenbe vetekedve a félhold, muzulmán szimbólumával szemben. Ezek a szimbólumok csakis azt fejezik ki, hogy állást és területet foglalt. 

 Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az Úr emellett munkálkodott a pogányok között, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezekkel a jelekkel van megszilárdítva az ige. A véleményem szerint, a báránybőrbe bújt farkasoknak a célja volt a gyarmatosítás. Elvinni a pogányoknak a keresztényi civilizációt és többször ez erőszakhoz is folyamodtak Krisztus nevében. 

 Mi lett a vége? Háborúk, vallási ellentétek, farkas világot teremtve és végérvényesen megutáltatva ezzel Krisztus áldott nevét. Talán ez jelentené a kígyó okosságát a tanítványoknak, vagy inkább a sátán a kígyó ravaszságát. Nagyon törékeny határ húzódik a két fogalom között. Ha nem az Úr van mögötte, akkor átjárható köztük az út.

 Ma csodálkozunk azon, hogy egy új világrend van kialakulóban. A szláv testvéri pravoszláv népek egymásnak feszülnek, csakis azért, hogy fölényben legyenek, megvívják a pólusok harcát ( a csillagok háborúját), a háttérben a ravasz kígyóval. 

 Ma legalább hetven háború dúl a föld különböző részein, senki se figyel rájuk, mert a tét nem jelentős. Csakis a fegyverkereskedőt lendíti fel. De az ukrán- orosz háborúnak nagy a tétje, mert egymásnak ugrasztották a testvéri népeket az úgynevezett nyugati demokráciát a autokrata beállításu keleti népekkel szemben, beleértve Kínát is. Bizony ott Ukrajnában van a vörös határvonal, egyenlőre.

 Persze ehhez semmi köze Krisztushoz, de köze van a keresztényekhez. Mert ők vívják meg a harcott a sátán érdekében. A keresztény pravoszláv papok megszentelik a harcba küldött katonákat és fegyvereket. Ez tették az amerikaiak is az iraki háborúba küldött katonákkal is. 

 Tehát a kezdő igénk amit idéztem, csakis a Krisztus tanítványait igazolják, nem a mai úgynevezett keresztényeket. Ez az állapot most már mondhatjuk, hogy súlyos évszázadok óta fajult idáig. Azt kell mondanom, hogy a passzivitás ami a vallásos keresztények körében uralkodik, csak egyet jelent, hogy nem tudják felmérni a helyzet súlyosságát. Nem látják a név, Krisztus neve igazi jelentőségét, és hozzákötik magukat, vagy nem határolódnak el az istenkáromló, vallásosságtól, a keresztény szimbólumoktól a bálvánnyá imádott kereszttől, a római kínzóeszköztől, ami nem is volt kereszt.  

 Ezeket a jeleket viseli ma a kereszténység, a paráznaság, hűtlenség Krisztus iránt.

 De az Úr ma is munkálkodik, mert megvan a hatalma, hogy kiragadja a sátán a sárkány karmai közül az övéit, azokat a juhokat, akiket ma már nem is küld a farkasok közé, mert már köztük vannak. Megvédi és szenté fogadja őket, elkülönítve ettől a ragadozó világtól, hogy ne legyenek részük a világ itélete során, ez az eklézia az Isten gyülekezete. 

 "Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja."( 2Tim. 2,-19).

Annyira Szent és áldott ez a név, hogy Pál apostol nem is arra teszi itt a hangsúlyt, hogy krisztusi vagy sem az akihez szól, hanem pusztán a név nagy jelentőségét adja tudomásul.

 

 Tehát keresztények, akik még fel tudják fogni Krisztus Urunk nevének jelentőségét, sietve határolódjon el a tömegektől akik a széles úton járnak, akik meggyalázzák ezt a Szent nevet. Az Úr most nem arra hív vagy kűld téged, hogy menj a farkasok közé, hanem hogy állj el a hamisságtól ha Krisztus nevét vallod. Azok az idők elmúltak már, hogy jelekkel erősítsen meg, de azt is megteheti ha nem vállalsz közösséget a parázna kereszténységgel. Az Úr közel.

Держись образца здравого учения.

 

Держись образца здравого учения. 2.Тимофея 1,13 Взгляд на происходящее в наше время открывает нам безрадостную картину.Но, было ли иначе в странствовании Израиля через пустыню? Казался ли им их путь лёгким? Что же вообще побудило их встать на этот путь? — это было освобождение из рабства, ликование спасения при Красном море. Не является ли глубокая благодарность за «такое великое спасение», которое мы познали, также и для нас добрым средством против страха и робости? И на всём пути — оставаясь верными повелению — при каждом продолжении странствования, они разбирали скинию Божью, а, прибыв на новое место, вновь и вновь сооружали её. Не следует ли и нам задуматься над этим и набраться мужества, вновь и вновь возвещать вверенное нам достояние веры, вносить его во время, в которое Бог поста-вил нас свидетелями? Да, для этого нам необходимо мужество. Ибо уже слышны голоса, которые говорят: «Истина в будущем будет только во множественном числе» Это значит: истина вообще не будет больше признаваться, и тот, кто с решимостью станет представлять ясное убеждение, претерпит нападки, как нетерпимый «фундамента- лист» — без какой-либо оглядки на то, что за принципы он представляет, а также и на то, что он ещё и миролюбив. Теперь нам понятно, почему Иуда называет пришествие Господа в его послании «милостью от Господа нашего Иисуса Христа». Если речь идёт о наших взаимоотношениях с Господом, то вознесение станет венцом Его милости. Если же речь идет о взаимоотношениях на земле, то это будет милосердием. Так, пришествие Господа — наша истинная надежда. И если мы действи- тельно понимаем её, она не станет нас сдерживать, как если бы всё, что мы могли бы делать, уже больше не нужно. Она скорее станет побуждать нас к благоразумному пользованию временем, чтобы действовать, до тех пор, пока Он не придёт. -перевод с немецкого.