Józanság szelleme.

 

Józanság szelleme.

"…mert Isten nem gyávaság szellemét adta nékünk, hanem hatalomnak, szeretetnek és

józanságnak szellemét. Ne szégyellj hát Urunk mellett tanúságot tenni, ne szégyellj engem, ki érte vagyok fogoly, hanem szenvedd el a gonoszt velem együtt az örömüzenetért, annak az Istennek hatalmából, aki megmentett, és előzetes határozatának megfelelően szent hívással elhívott bennünket, nem tetteink alapján, hanem kegyelmének következményeképpen, melyet a Krisztus Jézusban örök idők előtt adott már nekünk,..." ( 2Tim 1,-7..9).

 Kedves olvasók, ebben az írásban is azzal fogok foglalkozni, elsősorban a szolgálatról, legyen az bármilyen megnyilvánulásban, kinek milyen kegyelmi ajándéka szerint. De előre leszögezném azt a tényt, hogy a talentum, vagyis a tehetség nem egyenlő a kegyelmi ajándékkal. A tehetség az ember veleszületett adottságai, a kegyelmi ajándék, fentről az Atyától való. A kiválasztott lelkek akik hittel fogadták el Krisztus véráldozatát, megtértek bűneikben, szellemi ajándékot kapnak a Szent Szellem által, “melyet a Krisztus Jézusban örök idők előtt adott már nekünk”. Sokan erre ráébrednek, hogy olyan képességeket fedeznek fel magukban, amit azelőtt nem is reméltek felfedezni. De mielőtt ezt a kegyelmi ajándékot alkalmazni tudná Isten igazságossága szerint, szilárdan kell meggyőződni arról, hogy ezt a kegyelemből kapott szellemi ajándékot józanságban Isten kitűzött akaratával alkalmazni tudja a Gyülekezet építésére. Ebben benne van az evangélium hirdetése szóval és cselekedettel is. Pál apostol a ráruházott hatalmával, Timóteusra teszi a kezét, annak jeléül, hogy Isten kiválasztotta őt a publikus szolgálatra. Az idő szűke miatt nem térnék ki sok mindenre, csak egyre összpontosítok, a józanság szellemére. Sokan azt gondolhatják, hogy itt az alkohol, drog vagy más tudatmódosító szerekről van szó. Ezek a természeti ember hajlamaihoz tartoznak. Ettől az Úr megszabadít előbb utóbb, akik az üdvözültek táborához tartoznak. A szellemi józanság egy magasabb fokú állapot. A fent említett állapotból Isten meg tud szabadítani, sőt folyamatosan ezt teszi azokkal akik hozzá fordulnak segítségért. Krisztus amikor itt volt testben a földön, a bűnösök között is megfordult. Ezért a farizeusok hűvös megjegyzéseket tettek, hogy Ő a tisztátalanok körében evet nem tartva be a kézmosás rituálját. Krisztus a betegekhez jött, azokhoz akik a rideg farizeusok és törvényeik terhe alatt voltak. De van egy olyan állapot és halálos bűn, amire a kegyelem nem terjed ki. A testi halál azonnali beállta, akkor ha közeledve Istenhez idegen, hamis hazugságokkal akarjuk szolgálni szent oltárát. Szent Szellemnek hazudni az halállal jár, fizikai halállal, Amit az ApCsel 5. fejezetében olvashatunk, Anániás és Safirával történt. Ma hazugságban élünk, mégis a hazug ember elélhet száz évig is, de ezek az emberek Isten gyermekei voltak, és Isten jelenlétében vétkeztek, nem az örök halál martalékai lettek, hanem fizikai. Ma az orvosok diagnózist állapítanak meg mitől hal meg egy ember idejekorán. De minden halál a bűn zsoldja. Ezt az ószövetségben is megtalálhatjuk, Áron fiaival kapcsolatosan. Ahol Isten szentségét megrontották, és ennek a bűnnek a zsoldja menthetetlen halál. 

Mózes III. könyve:10:1,2

Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az ő temjénezőjöket, és tőnek azokba szenet és rakának arra füstölő szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, amelyet nem parancsolt vala nékik.Tűz jöve azért ki az Úr elől, és megemészté őket, és meghalának az Úr előtt.

De itt nem időzünk, hanem idézek az újszövetségből is. Ez az ige túlnyomó részt nem világos a keresztények körében. 

I. János levél:5:16

Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnt, könyörögjön, és az Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik. Van halálos bűn; nem az ilyenért mondom, hogy könyörögjön.

Azért megszokott történni, hogy az atyafiak, testvérek között olyan is, hogy berúg, vagy olyat cselekszik ami nem felel meg a keresztény erkölcsnek. Nem a holdról jöttem, magam is beleestem ebbe a bűnbe. De az Úr kegyelme ezek iránt fokozatosan aktív, mindig ad erőt a megújulásra. De mire nem terjed ki a kegyelme? A halálos bűnre. És itt nem arról a bűnről van szó, amiért Krisztus a fán elszenvedett. Nagyon nagy tévhit, ha azt gondolják az emberek, hogy az Úr mindent megbocsát. Az ádámi természetet amit felfeszített a fára, az kiterjed minden ádámban bűnös emberre. Azokra is akiknek halvány fogalmuk sincs a megváltás tényéről Krisztusban. A leghalálosabb bűn az az, amikor az Isten közelségében, idegen tüzet rak az oltárra. Azzal az Isten számára idegen tűzzel akar szolgálni, amit nem Isten adott neki. Saját elképzelése szerint dicsérni véli Istent. Ennek a fényében, aki Krisztus igaz szolgálatában áll, nem teheti azt ami nem Istentől származik. Ez egy nagyon komoly dolog. Ezt majdnem senki sem veszi komolyan. 

 Kerülöm a sértegetést, de nem is hallgathatom el, hogy ebben a halálos bűnben forgolódnak keresztények milliói ha nem milliárdjai. Ennek a hatása alól kevesen tudnak megszabadulni. A szertartásos vallások elöljárói akik nem csak követik, hanem tanítják a tömegeknek ezt a fajta idegen tüzet. De vannak olyanok akik teljes szellemi részegségben vannak. Ne is mondjam kitől kapták. Most azt fogom tenni, amit azelőtt nem tettem, de ezt a szabályt megszegem, mert ez mutatja meg a legszélsőségesebb alakját annak, amiért nem kell imádkoznunk, se sajnálkoznunk. 

 https://fb.watch/dWokHgDMS-/

Ez a totális fejvesztés és tudatmódosító, ami csak létezik. Ebből nem szabadul meg senki, ettől csak Isten mindenható, szívek mélyét ismerő tud kivezetni véleményem szerint. Aki azt gondolja, hogy Saulus ( Pál), Krisztus testét üldöző halálos megbocsáthatatlan bűnt követett el, annak igaza van. Ő a törvény és a farizeusi tanítások buzgó követője volt. De láthatjuk, hogy Isten látta az ő szívét, és megjelent neki a damaszkuszi úton. De ez inkább kivétel nem szabály a mi esetünkben. Ha valaki ebben a sátáni hálóban találta magát, és jól is érzi ott magát, akkor ez már javíthatatlan. A " szent nevetés", a démonok, ördögűzés ez mind idegen tűz. De nemcsak ez, hanem a hamis nem istentől származó Krisztus nevét hírdető de parancsolataival szembe álló istentiszteletek. Ezért testvéreim ne imádkozzatok az ilyenekért mert hasztalan időtöltés. Ez az a szféra ahol a sátán tűzénél melegednek, ahol a sátán személyesen cselekszik a háttérben. És miért sajnálnám meg ezeket, akik gúnyt űznek Krisztús nevéből? Azokat sajnálom, akik vesztesek ebben a világban, látván, hogy nincs már igazi hely ahol megláthatnák Krisztust a követőiben. Sokan ezt gondolják magukról, hogy igazak, de meg kell mondanom azt a tényt, hogy Isten egyháza sem hű az igazsághoz, csakis a mindenható kegyelem tartja még azon a szinten, hogy teljesen el ne vesszen a sötétségben. Nincs az a gyertya fény ami bevilágítja a teret. Azokra van gondja Krisztusnak akik elvesztek ebben a sötétségben, akiknek személyesen jelenik meg a kocsmában a bordélyházban a rideg vallások börtönében, akár az úton a szabad ég alatt, ott jelenik meg ahol mi nem is vártuk, és kiemel megvált és üdvözít a tiszta józan evangélium szerint. És ezeknek az üdvözülteknek csak egy reményük van, Krisztus megjelenése a felhőkben, hogy találkozva, egyesülve vele, mindörökké vele legyenek. Ott már nem lesz részegítő bor,  sem idegen tűz. A pokol tüze az a sátán követőinek van elkészítve, akik csak azt cselekedték, hogy megtévesszék, berugassák az embereket, részegítő démoni szellemmel. A hamis vallásoknak és prófétáinak is ott van a helyük, ne legyünk elnézően közömbösek ezek iránt. A passzivitás az hallgatólagos egyetértést jelent. De Isten felszólitja az övéit, hogy különüljenek el minden hamisságtól, azoktól is akik Krisztus nevét vallják, de parancsolatait nem őrizik s nem követik. 

De mindenben, Isten az Atya akarata teljesül. Tehát már itt a földön dicsérhetjük az Igaz Istent, aki a józanság szellemét öntötte ránk. 

 

“Te azért gyermekem, meríts hatalmat a Krisztus Jézusban megjelent kegyelemből, s amiket tőlem sok tanún át hallottál, bízd rá azokat megbízható emberekre, akik megfelelőek lesznek arra, hogy másokat is megtanítsanak”. ( 2Tim 2,-1,2). Ez a szál még nem szakadt meg,  mert ha már nincsenek élő apostolok, akik személyesen megbízták erre a szolgálatra embereket, ahogy Pál, Timóteust megbízta, de azzal is, hogy átadja másoknak is akik megfelelnek a tanításra. Most a józan szellemiség tartja kordában a hívő embert, aki tényleg alkalmas felismerni az Úr akaratát a józanság szellemében. De általában sokan keresik azokat a tanítókat, akik azt mondják amit hallani akarnak, hízelegve fülüknek. Na de Isten ismeri az övéit, és soha nem engedi meg, hogy elvesszenek ebben a sátáni fergetegben.

Szégyen e a Krisztus nevét vallani?

Szégyen e a Krisztus nevét vallani?

"Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!  Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.  Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, de élete veszendőbe megy?  Mert mit is adhatna az ember váltságdíjul az életéért?  Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.". (Márk 8:34-38).

 Az idézet hosszú, de tartalmas. Ma még az úgynevezett keresztény országokban nem is olyan szégyen Krisztus nevét vallani, vagy egyáltalán kiejteni, sőt közhelyes. A nyugati világ most észrevehetően változik, abba az irányba, amikor az érzékenységi törvények által diszkriminált lesz mindenféle bibliai szöveg nyilvános publikálása, ugyanis sérti a másságot a kisebbségi jogokat. Krisztus neve és beszédei oly annyira durvának fognak tünni, hogy az érzékenységi társadalom már nem fogja elviselni. Ez a tendencia, akármilyen banális a keresztény körökből indul ki. Aki nem hiszi nézzen utána. Most nem a Krisztus nevével van a gond, hanem a beszédeivel és az apostolok tanításaival. Attól függetlenül hogyan változik ez a romlott világ, az Isten beszéde nem változik. Elvégre a világ sohasem volt jó, soha nem volt Krisztus barátja, csakis ellensége. Az ellenségeskedés nem mindig nyílt támadás, hanem ravasz, gúnyos megjegyzések és kiközösítések. Most már odáig fajult a dolog, hogy megbüntetik azokat akik olyan verseket publikálnak ami a homoszexualitás vagy a zsidó farizeusokról szólnak. Számos eset ez bizonyítja itt Európában. De újból idézem az Urunk szavait: “ Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”. Ez egy kihívás azok számára akik akarják követni Krisztust, és az Úr nem garantálja a fizikai épségét annak aki nyíltan leleplezi, megfeddi, Isten a Szent Szellem által hirdetett igéjével. Gorombaságnak nincs helye, de amit az Úr akar Szelleme által kimondani, azt feltétel nélkül meg kell tenni. “Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes”. ( 2Tim 2,- 24). Hízelegni a világnak azt jelenti, hogy kompromisszumban vagy vele. Ha az Isten igazságának a szeretete van a szívünkben, akkor feltétlenül utálatot fogsz tapasztalni a világ bűnével szemben, személyválogatás nélkül. Persze ezt előbb magunkban a saját bűneinket utáljuk meg, és a gerendát távolítsuk el a szemünkből. 

 Az Úr az ilyeneket akik lágymelegek, kiköpi szájából, tehát nem bízza meg semmire. De nagy ígéretei vannak azok iránt akik felveszik ezt a szenvedés keresztjét és követik őt. “ Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét”. A Szentírás ismeri ezt a közbenső állapotot, se nem hideg se nem hév, hanem lágymeleg. “Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból”.( Jel. 3-, 15,16).

Ezek a keresztények akik kedveskednek a bűn iránt, vagy közömbösek Krisztus szavai iránt, vasárnapi keresztények, névleges keresztények. Ez komoly, élet és halál kérdése. Az ige alapján ez életet jelent az örökkévalóságban Krisztussal. Aki félszeg az ne is kövesse ezt a parancsolatot, mert vesztes lesz a világ legyőzi. "Közel hozzád a szó, szádban és szívedben," tudniillik a hitnek szava, melyet hirdetünk. Mert ha szájaddal vallod, hogy Jézus Úr, és szíveddel hiszed, hogy Isten őt a halottak közül feltámasztotta, meg fogsz menekülni. Mert szívvel hiszünk, és annak alapján igazságosak leszünk, szájjal teszünk vallást, és azzal megmenekülünk. Az írás ugyanis ezt mondja: "Senki meg nem szégyenül, aki benne hisz." ( Róma 10,- 8…11). Tehát aki félti az egzisztenciáját és mi több az életét, vagy presztízsét az nem lehet Krisztus követője. “És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára”. ( Lukács 9,- 62). De ha vállalja, akkor szembesül azzal, hogy elfordulnak tőle az addig jóbarátok esetleg a családja is, munkahelyét is elvesztheti, de még a gyülekezetből is kizárhatják. De nagy a tét, mert ettől függ az Úr szerint a jövő: ” Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, de élete veszendőbe megy?”. 

 Eléggé radikálisan hangzik, mert az Urat ismerjük aki kegyelmet adott szeretetében, feltétel nélkül. Ezt is számba kell vetni, ugyanis azért vannak titkon követői is, de ezek a hívők előbb utóbb színre lépnek, ahogy ezt Nikodémus tette. 

“ Mert mit is adhatna az ember váltságdíjul az életéért?”. Ez az egyetlen áldozat az életünkben, hogy teljesen Krisztusnak szenteljük életünket, mindenki a rá osztott kegyelemben. Ezt személyesen tudhatja meg a hívő mi a szerepe, vagy szolgálata. Azért olyan gazdag az Úr ajándéka, mert mindenkinek a maga tehetsége és Istentől kapott ajándéka szerint cselekedhet. Azért hangsúlyozom, hogy semmit sem tehetünk ha felülről nem kaptuk meg. “Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka”.( Jakab 1,-17)

 “ Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?” ( 1 Kor. 4,-7). 

 Voltak idők az életemben, amikor szégyelltem még Krisztus nevét is kiejteni, akkor voltam a mélyponton, de addig tartott amíg rám nem ébresztett arra mi az elhívásom. Amikor ez tudatomban felismertem, minden megváltozott bennem. Biztos tudom, hogy nem magamtól származott ez az erő. De ez sok időbe került, azért legyünk türelmesek, mert Isten tudja mit kell tenni velünk és mikor. Ezt erőltetni nem lehet, de ez is csak a rám vonatkozó tapasztalat, mert mindenki más. 

“ Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal”.

 Bizony akkor már késő lesz, már semmit nem lehet lesz megváltoztatni. Inkább már most szégyelljük magunkat azért a közömbösség miatt, ha úgy érezzük, hogy megtudtuk tenni de nem tettük. Krisztus nevét és beszédeit szégyelljük, akkor kutassuk ki mi ennek az akadálya, és ha az Úr úgy akarja, mert akarja, kegyelemben megszabadít a félelemtől. De mindennek megvan a maga ideje. Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja. (Jób 34,-21). “Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” ( Jeremiás 10,-23). Ennek fényében és hitében, szabadságban élvezheti a hívő magát, nem lustaságot, hanem tettre készséget, de a pillanatot az Úr szabja meg. Ha ez nem igaz, akkor semmi sem igaz. 

A Krisztus templomáról.

 

A Krisztus templomáról.

Tapasztalataim alapján a körülöttem lévő keresztények, akiket ismerek, a legtöbben nem értik, vagy nem jutottak felismerésre a gyakorlatban, Krisztus testével, templomával kapcsolatos igazságra. Hogyan lehet utalni ma a test egységére, amelyet a Krisztus hívők, akik a gyülekezetet alkották, első napjaiban egybe voltak gyűlve egy helyen, minden városban csak egy gyülekezet volt, és senki sem mert hozzájuk csatlakozni:

 „Egyebek közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni...” (ApCsel 5-13) .

 A határok láthatóak és határozottak voltak. De ez a látható egység már az apostolok 

idejében elveszíti jellegét. 

Ma a keresztények különböző csoportokba vannak széttöredezve, városon belül is faluban is, és nincs látható egység. Létezik -e Krisztus teste úgy, ahogy Isten látja, annak teljessége, egysége és oszthatatlansága? Kérdést tesznek fel, és választ is várnak rá, de minden épeszű keresztény megérti, hogy Krisztus teste valóság, ma is létezik, és ez az élő szervezet összekapcsolódik a fejjel, amely a hittel és az Úr iránti engedelmességgel él és cselekszik. Keressük és nem találunk igaz tanúkat, amelyek tükrözik Krisztus testének egységét. Természetesen nem akarok senkit megbántani, valószínűleg vannak olyan hívők, akik úgy gondolják és hiszik, hogy kifejezik ennek a világnak Krisztus testének egységét a helyi gyűlekezetben. Szeretik gyülekezetüket, és szeretettel bánnak és féltékenységgel a tagok iránt, és így kifejezik Krisztus testének lokális egységét. Bíznak abban, hogy engedelmeskednek Isten Szavának. Valójában Krisztus szeretete megjelenik az övéi között. Vannak hit- és építő tetteik, amelyekkel Krisztus mérhetetlen szeretetét tükrözik, és ez az életükben való odaadásban is kifejeződik, mind Krisztuséi, és nincsenek közöttük „idegenek”. Ezért csak dicsérni és megköszönni kell az Úrnak, hogy léteznek ilyenek. De ez számomra utópia, mert mindig akad egy métely, ami ellentmond a tiszta krisztusi tanuságnak, például az elnevezések, a gyülekezetek címkéi. Már ezzel is megkülönböztetést produkálva, nem beszélve a tanításokról, amik eltérnek a Szellem tanításának fővonalától. 

De lássuk, Izrael példáját. 

Isten magának választotta Izrael népét, és "népemnek" nevezi őket. Soha nem mondott le róla, mert Zakariásban ezt olvassuk: "segítségül hívják a nevemet, én pedig meghallgatom őket, és azt mondom:" ez az én népem ", és ők azt mondják:" az Úr a mi Istenünk! "

A valódi hit mindig úgy lát, ahogy Isten is látja. Jakab levelében olvashatjuk Izraelhez intézett felhívását: "Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.." Jákob ír az izraelitáknak, akik már rég szétszóródtak a földön, és nem látható az egysége. De ma is léteznek,olyannyira nyomaveszet, hogy abszolút nem látható, ugyanis Izrael mint politikai ország nem tükrözi 

az Isten népe egységét. Péter apostol a zsidó testvérekhez fordul, akik hittek Krisztusban:”Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt jövevényeknek, Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint...” (1Péter 1 fejezet.) .

Tehát ma Krisztus teste létezik, annak ellenére, hogy az ellenségnek sikerült gyengíteni a hívők egységének bizonyságtételét, de az Úr János 17. fejezetében imádkozik az Atyához, hogy ők, vagyis a megváltottak egyek legyenek: „Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned,hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.”(János 17:21, 23).

Nem hallotta meg ezt az imát az Atya? - ez nonszensz, mert maga Jézus az Isten, és egy az Atyával, itt nincs egyes szám többes személy. A “szentháromság" fogalma a sátán tanításának az eredménye, de erre nem térek ki. És minden, amit ma látunk, ellentmond az elhangzottaknak? Nem, Isten így látja ma is az egységet, a megváltottak szétszóródása ellenére, mert Isten az Úr Jézus Krisztuson keresztül egy egésznek lát minket vele. Ahol Krisztus  a feje a testének, és az egy. Az, hogy gyakorlatilag képtelenek vagyunk ragaszkodni az igazsághoz, más léptékű kérdés. Az egység tanúságtétele elveszlik az engedetlenség és a test cselekedetei miatt, egy titkos törvénytelenség miatt, amely még mindig működik a keresztények körében. De az Úr ismeri az övéit, és ehhez nem fér kétség. A Szent Szellem dolgozik a hívők lelkében hogy vezesse ki őket a tévedésből, hogy ez a bizonyságtétel az egyes lelkekben működjön. Összességében a helyreállítás több helyen már nem lehetséges. Nem azért, mert Istennek nem állana módjában ezt megtenni, hanem mert összeegyeztethetetlen az Ő igazságával.

Az Úr akarata az volt, és ma is az, hogy megismerje a világ a megváltottak egysége tanúságtétele által, hogy egy az Isten és a megváltottak is egyek vele. De ez  nem az egyetlen feltétel, hogy a világ megtérjen Istenhez. A hívők egysége nem az egyetlen feltétele annak, hogy a világ higgyen.Tudjuk, hogy a világ, mint olyan, elpusztul és minden ami a világhoz tartozik és ami benne van. Semmin nem tudunk változtatni. Valószínűleg Krisztus testében az egység tökéletességéről beszél Jézus, amely minden körülmények között elválaszthatatlan, és ez a világ számára láthatatlan és érthetetlen. De még a választottak is kétkedve fogadják egymást. Megvan az oka ennek. De nem is a mi dolgunk, hogy ítélkezzünk rajtuk, a mi dolgunk elhatárolódni a gonoszoktól.  

 Krisztus teste a földön alakult ki, és mindazokat, akik alkotják, a Szent Szellem egyetlen élő organizmussá változtatta, és kapcsolatban vannak egymással és Krisztussal, mert a Szent Szellem aki a megdicsőült Krisztus mennybe emelkedése után küldött a földre, hogy megteremtse azt a köteléket ami összeköt Istennel. Az Efézus 4. fejezetében így hangzik: "Egy test és egy lélek ...", de itt ezt olvassuk: ” Arra buzdítalak titeket az Úrban én, a fogoly,hogy ahhoz az elhíváshoz, mellyel elhívtak titeket, méltóan járjatok, mindenben alázatosságot, szelídséget és hosszútűrést tanúsítsatok, egymást szeretettel elviseljétek és abban serénykedjetek, hogy békességben egybekötve a Szellem egységét megőrizzétek. Hogy legyen egy test és egy Szellem, miként elhivatásotoknak is egy reménységével hívtak el titeket, legyen egy Úr, egy hit, egy bemerítés, 6 egy Istene és Atyja mindeneknek, s aki mindeneken uralkodik,mindeneket áthat, és mindenekben bent lakik."

 Az (ApCsel. 2-1,2) ez van írva: „Mikor a húsvéttól számított ötvenedik nap a pünkösd napja betelt s mindannyian ugyanazon a helyen egy indulattal együtt voltak, hirtelen zúgás támadt a mennyből, mintha erős sodró szél jönne, és az betöltötte az egész házat, amelyben ültek." Mintha elmerültek volna a történésekben, és beteltek a Szent Szellemmel. És a pogányok első embereiről, akik befogadták Krisztust, azt mondják, hogy a Szent Szellem leszállt mindenkire, aki hallotta az igét (ApCsel 10). ”Mikor még szólá Péter ez ígéket, leszálla a Szent Lélek mindazokra, akik hallgatják vala e beszédet.”

 A Szent Szellem, hogy egy testet alkosson Krisztusban, leszállt a mennyből, hogy egybe gyújtse a hívőket egy, Krisztus feje alá. Minden hívő személyesen fel van kenve a Szent Szellemmel, áldást kapott tőle, és így csatlakozott Krisztus testéhez, hogy egyesüljön minden tagjával és a test fejével, azaz Krisztussal. 

 A Szent Szellem pecsétje által eggyé válok az Úrral. A "Krisztus" és a "Messiás" szavak jelentése "felkent". Szigorú értelmében ez a szó nem testet jelent, de ha névként használják, akkor a „felkent” jelen értelemben minden felkent feje. Így Isten bizonyságot tesz (a Szent Szellem pecsétjén keresztül) az ember szentségéről. Csak akkor tudjuk mondani arról a testvérről, hogy ő is Krisztusé, ha mi magunk  meggyőződünk arról, hogy Isten Szelleme

működik benne. Amíg az ember nem foglalta el helyét Krisztussal ezen a földön, addig nem mondhatjuk rá, hogy Isten gyermeke, mert a Szellem pecsétje csak akkor lesz látható, ha parancsolatait megtartja. Aki Krisztus nevét vallja a világban, az az én testvérem is, de bizonyságot csak akkor kap, ha szereti az Urat és megőrzi parancsolatait.

 Az elmélet világos, de hogyan viszonyul egymáshoz a gyakorlatban, ha a keresztény vallások különböző területein vagyunk. Természetesen az Isten Szelleme felismeri, mert meg van írva: „hogy békességben egybekötve a Szellem egységét megőrizzétek. "  Ilyen értelemben a határok nem léteznek, mert Krisztus teste nem korlátozott.  A hívőt kétségtelenül a Szentlélek tanítja vagy vezeti, és valójában ilyenek számára nincs határ a felekezetekben lévő testvérek között. De Isten célja és akarata mindig is az volt és az ma is, hogy megszabaduljunk a mások igájától és gonoszságától, téveszméitől és ragaszkodásaitól, amelyek nem feleltek meg Isten akaratának. A Szent Szellem cselekedetei, mintha a négy fal közé lenne zárva, mert az emberi egyházak határai és rendjei miatt, nem lélegzik szabadon. Az ember által korlátozva van.

 János evangéliumában nagyon egyszerűen van megfogalmazva:”Jézus ezt felelte Nikodémusnak: "Bizony, bizony azt mondom néktek, hogy ha valaki vízbõl és Szellembõl nem születik, nem mehet Isten királyságába be. Ami húsból született, az hús, és ami Szellembõl született, az szellem.  Ne csodáld, hogy azt mondtam néked, hogy felülrõl kell születnetek.”

 Igaz az is, hogy az Isten Szellemét ember nem korlátozhatja, de egységet nem fejez ki egy gyülekezet, ha nem a Szent Szellem által tanított és vezetett emberek gyülekeznek egybe. 

 Ez mind csak teória marad, még ha vannak igaz hívők is közöttük. De az Úr e szavakat mondta:”Saját juhait nevükön szólítja és kivezeti õket. Ha mind kihajtotta a saját juhait, elõttük megy, és a juhok követik õt, mert ismerik a hangját. Más embert egyáltalában nem követnek, hanem elfutnak tõle, mert nem ismerik a mások hangját.” (János 10- 3,4,5)

 „Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk." (1Kor. 10) "Én vagyok a kenyér, amely a mennyből szállott alá." (János 6).

    "Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.." (1Korinthus 12-27).

 Isten továbbra is látja ezt a felbonthatatlan egységet Krisztusban, és úgy él, mint egy élő szervezet. De Isten előre látta az egységről szóló valódi bizonyságtétel elvesztését, és az Úr Jézus, amikor még e földön volt testben, sok példázatban beszél a mennyek országáról, amely a kereszténység területén van, de a gonosz elrontotta vagy tönkretette, és más irányba fejlődött tovább, nem az igaz Ige szándékai szerint. Pontosabban, mint a kovász, a definíciója szerint fejlődik, a Tőle, magától az Istentől való eltávolodás miatt. - "mert mindenki a sajátját keresi, és nem azt, ami kedves Jézus Krisztusnak." (Fil. 2-21).

 

Egység a sokféleségben.

 (1Kor12 fejezet): „Az ajándékok különbözőek, de a Lélek ugyanaz; és a szolgálatok különbözőek, de az Úr ugyanaz; és a tettek különbözőek, de Isten egy és ugyanaz, aki mindenkiben mindent megtesz. " Ami a démonokat illeti, sok szellem van, így nem lehet egység közöttük, kivéve, hogy egyesülnek a gonosz teremtése érdekében. Ha Isten Lelkéről beszélünk, akkor egységét találjuk sokszínűségében. A kegyelmi ajándékok különbözőek, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok különbözőek, de az Úr ugyanaz, aki minden szolgálat Ura. A tettek pedig különbözőek, de egy forrásból származnak, vagyis attól az egy Istentől, aki mindenkit mindenben előállít.

A Szellem ezen különféle megnyilvánulásai azonos forrásból származó 7..10. (Kor. 11), azt mondja: "Mindazonáltal egy és ugyanaz a Szellem cselekszi mindezt, külön -külön elosztva mindenkinek, ahogy akarja." A kegyelem hatalmának gyakorlását bennünk a Szellem határozza meg. Osztja, de csak Krisztusnak van joga cselekedni. Ha Krisztus vezeti lelkemet, akkor a Szent Szellem munkál bennem. A test minden tagja ellátja sajátos funkcióit, és szoros kölcsönös kapcsolat van a test minden tagja között:" test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek,  és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélküliek, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: a becseseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai." (1Korinthus 12-24..27).

Krisztus teste a földön mindig tökéletes, mert az összes üdvözültből áll, akik együtt lesznek a földön egy bizonyos pillanatig, egymást építve és kiegészítve. Ez vonatkozik (Ef 4-4) is . Krisztus teste a földön van.  De az Efézus 1–23-ban ezt a testet úgy mutatja be Pál apostol, mint mindennek a teljességét, ami mindent dicsőséggel tölt el. Pünkösd napja és az Úr megjelenése közötti időszakban élő hívőről beszélünk, akik ezt a testet alkotják, akik a mennyben a megdicsőült fej teljességét vagy kiegészítését alkotják.

 

Itt nem filozofálhatunk ezen, mert nem Krisztus ismerete és Isten Igéje ad jogot Krisztussal lenni és testének tagja lenni, hanem a bűnös, aki bűnbánattal fordul hozzá, hogy Isten gyermeke lehessen, és Krisztus testével párosuljon, megszenteléssel. Aki még nem tapasztalta ezt, akkor ma az üdvösség és kegyelem napja van, nagy szeretete és kegyelme Istene keresi azokat, és meghívja, hogy mosakodjanak meg Krisztus vére által, megszentelve ezzel, megigazítván az Isten Fiában hívőt, és hogy tegye alkalmassá járását az Isten igaz útján, Krisztus vérével való meghintés által, a Szent Szellem által megpecsételve, felbecsülhetetlen mértékű irgalmassággal és örökséggel a mennyben. Ne halasztja el a hozzá fordulást, ha a Szellem erre hív.

Vissza a kezdethez.

 

Vissza a kezdethez.

" Azt, ami kezdettől fogva volt, aminek fül – és szemtanúi voltunk, amit szemléltünk és kezünk kitapogatott az élet Igéjéből"(1 János 1,-1).

"S a szeretet abban áll, hogy rendelkezései szerint járjunk. A rendelkezés pedig, melyet kezdettől fogva hallottatok, azt mondja, hogy benne járjatok".(2 János 1,-6).

 Általános vélemény az, hogy a mai Krisztus nevében hívők nem járhatnak úgy mint az első Krisztus követői. Ugyanúgy nem is járhatnak, de az évszázadok során az Isten gyülekezete épül folyamatosan, és ugyanúgy megvannak áldva a Szellem ajándékával Krisztusban. Ma egy hívő sokkal több tudással rendelkezik mint hajdanán. De egy fontos megjegyzés, Krisztusban, benne lenni, ezt az idő múlása nem csorbíthatja el. Krisztus ugyanaz mint volt, és apostolok szolgálatai is mai napig érvényesek. Mégha az Úr megengedte, hogy elvesszenek az eredeti írások, gondolom oka volt rá, de a Szelleme az igazság szelleme ma is ugyanaz. Az üdvösség nem a mi érdemünk, és nem a Bibliai szövegek adják, hanem az ige hallása. A Biblia olvasása egy eszköz az ember számára, de a szellemisége Istentől van. Azért maga az Úr is mondja " akinek füle van az hallja". 

 A múltban az Úr összehozott akkor Ukrajna katolikus unciusával magyar nyelvű pappal. Több órás beszélgetésünk során, nem vitatkozva, eljutottunk egy konszenzusra. Ez az ember nagyon okosnak bizonyúlt, megjárta a szovjet lágereket. Vorkutába a gulágon szenvedett mert nem volt hajlandó áttérni a pravoszláv vallásra. Az élettapasztalata és ember ismerete is őszintesége tiszteletre adott okot. A legfontosabb kérdésekben teljesen egyetértettünk. De, ahogy az lenni szokott, az apostoli tanítások, írások megosztják az embereket. Ami a járást illeti."Arról tudjuk meg, hogy az ő ismerete bennünk él, (hogy megismertük őt), hogy rendelkezéseit megőrizzük.". (1 János, 2,-3). 

 Ebben és nem csak ebben a részben arra utal a Szentírás, hogy csak egy felismerés által tudjuk megőrizni parancsolatait. Nagyon eltérnek egymástól a keresztények a járásokban. Nincs egyértelmű alapja a hitvallók között, mert nem az alapokat veszik figyelembe, hanem a nemzedékről nemzedékre átívelő már az alapokat elhagyó hitvallást követik. Ez teljes káoszba döntötte, és káromolja Krisztus dicsőséges nevét. Az apostoli tanításokhoz nem folyamodva, már érdektelenné vált Krisztus rendelkezései. Ez nem a gyengeség jele, ahogy azt sokan hiszik, hanem a hűtlenség Krisztus iránt.

János apostol arra hegyezi a figyelmünket, hogy tartsuk magunkat az alapokhoz, ahhoz amit ők fül és szemtanúi voltak. Tehát az apostoli tanítások és cselekedeteik ránk vonatkozó tanubizonyság, az ő tanításaik a relevánsak. Pál apostol aki nem a tizenkettőhöz tartozott, mert ő nem látta az Urat testben, mert csak azok lehettek apostolok akik vele jártak még a halála előtt. De akkor még Saulus néven ismert Pál, találkozott az Úrral a damaszkuszi úton a már feltámadt, megdicsőült Úrral, aki a Szent Szellem ajándékaival, később ( nem csak eggyel) megáldotta őt és apostoli szolgálatra választotta. Ő az egyetlen akinek megnyitotta a Gyülekezet titkait. 

Péter apostol aki vonakodva, de elfogadta, hogy a pogányok is üdvözülhetnek, arra irányítja a hívőket, hogy forduljanak a próféciákhoz, vagyis Isten szavához, akkor még az ószövetségi írásokhoz, mert az mécses a homályban, ami csak előhírnöke a világosságnak, a Messiás eljöveteléig. 

 "Mert mikor Isten, az Atya őt megtisztelte és megdicsőítette, ilyen szózat érkezett hozzá a fenséges dicsőségből: "Ez az én szeretett Fiam, ki elnyerte helyeslésemet." Ezt a szózatot mi, akik vele voltunk a szent hegyen, hallottuk. Így annál szilárdabbul tartjuk a prófétai igét, és helyesen cselekesztek, ha úgy figyeltek rá, mint homályos helyen világító mécsesre, mindaddig, míg felvirrad a nappal, és a hajnalcsillag felkél szívetekben".(2 Péter 1,-17,18,19).

 Tehát minden arra utal, hogy a kezdetektől fogva volt kijelentve Isten akarata, és jól tesszük ha ehhez tartjuk magunkat. Ugyanis az ember hamis a természeténél fogva. "Abból kell kiindulnom, hogy az ő isteni hatalma annak megismerésén át, aki minket dicsőségével és erényével elhívott, mindennel megajándékozott bennünket, ami az életre és istenfélelelemre (kegyességre) való, továbbá, hogy ezeken át értékes és igen nagy ígéreteket kaptunk ajándékul, hogy rajtuk keresztül, miután attól a romlástól elmenekültetek, melyet a világban a kívánság okoz, isteni természetet közölhessen veletek."( 2 Péter 1,-3,4).

 Itt kitárul előttünk, a megismerés fontos ténye. De azonnal hozzáteszi azt a tényt, amit általában homályba tart az emberi lélek ellensége. Ahhoz, hogy Isten közölhesse velünk igazságát és mérhetetlen gazdagságát, hogy abban az igazságban járjunk amire minket kiválasztott, ahhoz el kell különűlni gyakorlatilag is a világ összes kívánságától. Ezt a feltételt nem szabad elhanyagolni ha azt akarjuk, hogy megértsük Isten akaratát személyesen. Mert Krisztus felismerése által és birtoklása által, lesznek világosak, és könnyűek parancsolatai. A parancsolatai nem nehezek azoknak akik megőrzik azokat. Ez azt jelenti, hogy ismerik akaratát, igyekeznek benne maradni. Ez nem egy förtelmes szektáns magaviselethez vezet, mer az ismeret felszabadít. Az igazi szabadság az, ha ismereteink birtokában járunk, azon a színvonalon amit elért velünk az Úr. Nem többet sem kevesebbet, különben fennáll a képmutatás veszélye. Aki őszinte szívvel, lélekkel megszabadulva a bűntől az alapokhoz fordul, az megkapja a Szent Szellem gyümölcsét. 

 A világ vallásai de a kereszténység azon a téves úton halad, hogy nem veszi figyelembe Isten mindenható akaratát. Idegen tűz mellett melegszik, előtérbe helyezve az ember által létrehozott tanokat, meséket hamis próféciákat és végtelenűl sorolhatnám az emberi határtalan butaságokat.

 

 Tehát azoknak akik szeretik az Urat, az apostolok azt tanácsolják, hogy hagyjunk fel mindennel ami nem Krisztus nevéhez kötődik. "A Szellem pedig kifejezetten mondja, hogy a késői időkben némelyek elpártolnak majd a hittől, s tévelyítő szellemekre és ördögök tanításaira fognak figyelni, hazug, saját lelkiismeretükben kiégett emberek képmutatásával." (1Tim.4,- 1,2).

A Szent Szellem kegyelmi ajándéka.

 A Szent Szellem kegyelmi ajándéka. 

 

  Amikor eljött a pünkösd napja (Apcsel 2. fejezet), mindannyian egy akarattal együtt voltak, mert Isten imára és könyörgésre utasította az apostolokat előtte.  Jó volt, hogy érezték gyengeségüket a függőségüket;  és ez valóban az igazi lelki erő állapota volt, mint mindig a léleknél (ha nem is tanúságtétel, de a léleknél mindenképpen). De még ennél is fontosabb, hogy teljes engedelmességben egy akarattal voltak egybegyűlve. „.hirtelen zúgás támadt a mennyből, mintha erős sodró szél jönne, és az betöltötte az egész házat, amelyben ültek. Majd tüzes nyelvekhez hasonló jelenségek lettek láthatókká rajtuk, melyek szétoszlottak s minden egyesükre ült belőlük. Ezzel mindannyian megteltek Szent Szellemmel és különböző nyelveken kezdtek szólani, amint a Szellem adta nekik, hogy megnyilatkozzanak.” ( ezek emberi nyelvek voltak, nem angyali halandzsa). Figyelemre méltó a kép, amelyen a Szent Szellem megjelenik. Elvégre a Szellem nem látható, láthatatlan. De itt okkal jelennek meg lángnyelvek formájában, mintegy jelek. Ez pontosan megfelel annak a szándéknak, amellyel Őt leküldték.  A Biblia nyelvén többes számban kell kifejeznem, ugyanis a Messiás így fejezte ki magát, hogy a mennybe menetele után elküldi a Vigasztalót. De mit érthetünk ezalatt? Egy harmadik a rangsorban lévő Istent? Sajnos ezt sokan így hiszik el. Ez nem volt, mint az evangéliumokban, az Úr kegyelmének bizonyítéka, bár a kegyelmen kívül semmi más nem küldhette le az embernek. Egy picit pragmatikus kifejezés, de egyelőre ehhez tartom magam. És nem úgy, ahogy később a Jelenések könyvében találjuk, amely megemlíti Isten hét szellemét, amelyet az egész földre küldtek. Ez megérne egy külön fejezetet, de most erre nem térhetek ki. A nyelvek elágaztak, mert nem olyan emberekről volt szó, akiknek ugyanazt a nyelvet kellett volna beszélniük.  Isten ott találkozott az emberrel, ahol volt, nem utasította el a büszkesége feletti ítéletet, és mégis irgalmasan leereszkedett az emberre, és benne az emberiséggel mint olyannal.  Ez nem a prófécia jele volt, még kevésbé egy nemzetre korlátozódó prófétálás.  A megosztott nyelvek világosan megmutatták, hogy Isten a pogányokra és a zsidókra is gondolt. Egy új korszak kezdetére ami nem személyválogató alanyi szinten. Most már nem a régi szövetségek alapján választott magának egy népet. Már nem Izraelhez kötődnek az ígéretei, ezt a fonalat elejtette Isten egy időre. 

 Mindazonáltal a nyelvek „mint a tűz”, mert a kegyelem bizonyságtétele az igazságon alapul. Az igazság szelleme ha kegyelem által is volt kiöntve az összegyűltekre, de a Szent Szellem nem lakozhat az emberben, ennek a feltételeit szemlélhetjük Krisztus tanítványainál. Mi előzte meg ezt a csodálatos aktust, amiknek ma is élvezhetői lehetünk? 

 Az evangélium nem csak a szeretetről szól, nem tűri a rosszat. Tehát Isten kegyelméből elválasztja a rosztól, azokat akiket kiválasztott magának. Ez az a csodálatos mód, ahogy Isten beszél a Szent Szelleme által. Mindig úgy ahogy azt meg akarja jelenteni. Krisztus szellemében vigasztal, de ítél ha ezt kívánja a helyzet. Prevenciós szolgálata, vagyis megelőző figyelmeztetése a világ felé, de Isten törvényes gyermekeit is megfenyíti ha kell. Bármi legyen is Isten kegyelme, bármi legyen is az ember bizonyított gyengesége, hiánya és bűnössége, a szentségben nincs és nem is lehet kompromisszum.  Isten nem tudja megszentelni az emberben lévő rosszat.  Ez azt jelenti, hogy Isten Szelleme szívesen megjelölte eljövetelének természetét, bár Isten kegyelme adta, de Isten igazsága alapján.  Csak Isten adhatja a teljes áldást.  Ez nem az ő dicsőségének lekicsinyítése volt, végül is csak pecsétje volt az Úr Jézus munkájának tökéletességén. Hangsúlyozom, hogy csak pecsétje, nem Isten Szellemének az emberben való teljessége. Ez lehetetlen, még a Messiásnál sem volt ez így. Mert azelőtt mielőtt eljött erre a bűnnel teljes világba, előbb kiüresítette magát. Nemcsak az ember iránti érdeklődését és a bűnösök és az elesettek iránti irgalmát mutatta meg, hanem mindenekelőtt Jézus Krisztus mint Ember iránti tiszteletét.  Ennél megbízhatóbb név és hely nincs számunkra.  Nincs olyan áldásforrás, amellyel az Úrral dicsekedhetnénk: nincs senki, aki így megszabadítana minket saját magunktól. Nem idézek a Szentírásból, mert aki ismeri Isten szavát az tudja, hogy miről beszélek. A szellemünk nem elég erre, mert az tökéletesen megromlott. Az alábbiakban szó lesz erről, de csak röviden. 

 Abban az időben Jeruzsálemben különböző országokból érkeztek emberek, általánosságban mondva: "Zsidók, istenfélő emberek, minden nemzetből az ég alatt." - "Mikor az a zúgás felhangzott, zavart tömegben ömlött össze a sokaság, mert ki-ki a saját nyelvén hallotta őket beszélni. Magukon kívül voltak, csodálkozva mondták: "Hiszen ezek, kik beszélnek, mind galileabeliek: Hogy lehet hát, hogy mindannyian a saját nyelvünkön halljuk őket szólani, amelyben születtünk?".  

"Azonban előállott Péter a tizeneggyel együtt és hangját fölemelve a következő nyilatkozatot tette: "Zsidó férfiak s Jeruzsálemben tartózkodó idegenek! Legyen mindannyiotoknak tudtára és vegyétek fületekbe szavaimat mindannyian, semmiképpen sem részegek ezek, mint ahogy ti vélitek, hiszen a nappalnak még csak a harmadik órája van, hanem csak az történt, amit Jóel prófétán át megmondott már: Úgy lesz az utolsó napokban – szól az Isten –, Szellememből öntök ki minden húsra, fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, véneitek álmokat álmodnak, sőt Szellememből rabszolgáimra és rabszolgálóimra is ki fogok önteni, és azokban a napokban prófétálni fognak.". Most sokan nem fognak egyetérteni velem, mert ez a Jóel prófécia az utolsó napokról szól, nem az utolsó időkről. Péter jövő időben mondja " azokban a napokban prófétálni fognak ". A bibliában az utolsó időket a kegyelem idejét érthetjük, amit ma éljük meg. A Jóel prófécia Izraelnek szólt, az utolsó napokról, semmi kétség afelől. A Szent Szellem kiáradása a mai gyülekezet megalkotását eredményezte. Ennek a félreértése, azt eredményezi, hogy utánozni akarják ezt az állapotot, ami csak elfog jönni a gyülekezet elragadtatása után a megfelelő pillanatban, és demonizálják, ugyanis, Isten akarata ellenére, ezt a szellemiséget akarják megkapni. Meg is kapják, csak nem Istentől. 

 "Miután tehát Isten jobbjára felemelték őt s az Atyától a Szent Szellem ígéretét kapta, kiöntötte a Szent Szellemet, amit ti most láttok is, hallotok is." . Most Péter visszatér a jelen időre.  Itt Péter egy másik zsoltárt idéz, hogy megmutassa a Messiás mennybemenetelének szükségességét, hogy Jehova jobbján üljön.  Péter azt is megmutatta, hogy a feltámadást neki kell megjövendölni, és nem másnak: "Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hisz ő maga mondja: Mondá az Úr az én uramnak: Ülj jobbom felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem."  Ki volt az az ember, aki Isten jobbján ül?  Természetesen senki sem állíthatja, hogy Dávid volt az, és nem az ő fia Salamon, a Messiás, és ez teljesen összhangban van azzal, amit az apostolok saját szemükkel láttak.  "Teljes bizonyossággal tudja meg azért Izráel egész háza, hogy Isten Úrrá s Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek."  Így a bizonyítás teljes volt.  Zsoltárjaik az Úr Jézus, a Messiás halálában, feltámadásában és mennybemenetelében találtak megerősítést.  Isten „Úrnak és Krisztusnak” tette őt, mert itt a bizonyságtétel fokozatosan történik, és mi csak csodálhatjuk és részesülhetünk Isten bölcsességében, aki ezt tette.  Amikor a zsidók előtt állt, Isten leereszkedett, hogy feltárja saját Fia dicsőségét oly módon, amely a legszorosabb kapcsolatban áll az ősi bizonyságokkal és reményekkel.  Várták a Messiást.  De láthatóan minden elveszett, mert elutasították őt, és azt hihették, hogy a veszteség helyrehozhatatlan.  Ellenkezőleg, Isten feltámasztotta őt a halálból.  Ezért nyilatkoztatta ki magát ellentétben azzal, amit tettek;  de reménységük a feltámadt Jézusban nyugodott, akit Isten Úrrá és Krisztussá tett.  Jézus, mindazok ellenére, amit tettek, semmiképpen sem mondott le Krisztus a Messiás nevéről – Isten azzá tette.  Miután a legrosszabbat tették, és Ő elviselte a legsúlyosabb szenvedést, Isten szava szerint felismerték, hogy Péternek igaza van.  Itt egy másik dicsőség tárul fel, hogy Jézus Krisztusnak – Dávid magjából, ahogy Pál mondja – fel kellett támadnia a halálból, az evangélium szerint.  Timóteusnak emlékeznie kellett erre, és Pál méltóztatja bemutatni, hogyan kapcsolódik az Úr Jézus dicsőséges személye a földi zsidókhoz, hiszen szerette, személyesen kommunikálva vele, látni őt a mennyei dicsőségben.  Így a kapcsolat a földi emberek reményeivel, bár a halál megszakította, a feltámadásban örökre helyreáll.

 Meglepődve, elszomorítva, a szívük mélyéig megriadva, hogy Péter ilyen élénken ábrázolta őket, így kiáltottak hozzá és a többi apostolhoz: „Mit tegyünk, testvéreim?”  Ez lehetőséget ad az apostolnak, hogy Isten bölcsessége által megmagyarázza az igazság egy nagyon fontos alkalmazását az evangéliumra figyelő léleknek.  „Térjetek más felismerésre! ” – mondta, ami sokkal többet jelent a lelkiismeret-furdalásnál.  Ők már megtapasztalták, és ez elvezet ahhoz, amit kívánt nekik.  „…merítkezzetek be mindannyian a Krisztus Jézusnak nevébe vétkeitek bocsánatára, és majd elnyeritek a Szent Szellem ajándékát.”  Hit nélkül nincs igazi bűnbánat az életre.  De Istennek tetszik, hogy a bűnbánat itt áll a hit előtt.  A zsidóknak volt tanúbizonysága az evangéliumról éppúgy, mint a törvényről;  és íme, Péter hirdette nekik.  Mivel hittek a tanúságtételben, amely felébresztette lelkiismeretüket, mint láttuk, szívüket szomorúság töltötte el. De hit nélkül ez nem lehetséges, a hit nem a Szent Szellem ajándéka, hiszen előbb a hit aztán az ajándék.

  De az apostol arra emlékeztet bennünket, hogy létezik az önbírálat, amely sokkal messzebbre megy, mint a bánat bármely létezése, a legnagyobb bűnös cselekedet tudatosítása és gyűlölete, amely kétségtelenül Jézus megfeszítése volt.  A bűnbánat teljes önmegtagadás, annak elítélése, amilyenek vagyunk Isten fényében.  És ezt nem csak az önmagáról, mint abszolút bűnösről való lemondás negatív jelével kellett hangsúlyozni Isten előtt, hanem az elutasított és a megfeszített ember, az Úr Jézus befogadásával is.  Ezért, miután mindegyikük bemerítkezett az ő nevében, a bűnök bocsánatára, ez következik: "És megkapjátok a Szent Szellem ajándékát."

 Ezért egészen más, mint a hit vagy a bűnbánat.  A hit által elkerülhetetlenül új természetet kapnak, életet kapnak Krisztusban.  De a Szent Szellem ajándéka a legmagasabb jog és hatalom;  és ebben az esetben szükségessé vált,  egy hívő  bemerítése, valamint a bűnbánat, mivel a zsidók körében rendkívül fontosnak tartották, hogy nyilvánosan tanúskodjanak arról, hogy lelkükben minden béke és hit Jézuson alapul.  Mivel vétkesek voltak abban, hogy a bűnösök fáján megfeszítették az Urat, ezért hitük kifejezett tárgya lehetett.  És így kellett megkapniuk a Szent Szellem ajándékát. Ez akkor teljesen aktuális sorrend volt. Ma ezt nem mondhatnám, hogy alkalmazható, immár a Szent Szellem által üdvözülhet  a sorrend betartása nélkül. 

  Valójában azonban ez az ajándék mindig a hittől függ, de soha nem az ember akaratától. De nézzük tovább, a Szent Szellem kiáramlása egy megtörtént aktust jelent. Ma mi nem kérhetjük, hogy a Szent Szellem merítsen be. Krisztus szelleme itt van a földön, ahhoz csak csatlakozni lehet, a fent említett módon. "Azért hát ne legyetek esztelenek, hanem lássátok be, mi az Úrnak akarata. S ne részegedjetek le bortól, amiben menthetetlen romlás van (aszótia: fényűzés, bujálkodás), teljetek be inkább Szellemmel,.." (Ef. 5,-17,18). Pontosan! A Szent Szellem nem varázsló aki egy varázspálcával szellemivé teszi az embert. Az ajándék Istentől, kegyelmi ajándék, de az nem működik ha az ember nem telíti magát  

Isten Szent Szellemével. 

Az Apcsel 19. fejezet egy másik fontos ténnyel kezdődik. Pál egy tucat tanítványt talált Efézusban, akik kétértelmű helyzetben voltak, mivel nem voltak zsidók a szó teljes értelmében és nem igaz hívők – átmeneti állapotban voltak. Ez meglepőnek tűnik számodra? Talán ez megriaszthatja azokat, akik azt szokták gondolni, vagy legalábbis azt mondják, hogy minden embernek ezen állapotok valamelyikében kell lennie, és lehetetlen köztes helyzetben lenni közöttük. De ez nem így van. Mindig jó Isten Igéjéhez fordulni, és Isten nem írt semmit hiába. 

 És megerősítem, hogy ezeket az embereket Efézusban hívőknek ismerték el, de teljesen világos, hogy nem az Úr Jézus munkáján alapultak. Hittel ráirányították tekintetüket, de nem hatotta meg őket lelkük üdvéért végzett munkája. Pál tehát, amikor megtalálta ezeket a tanítványokat, megkérdezte tőlük: "Vajon amikor hívőkké lettetek, kaptatok-e Szent Szellemet?". A legcsekélyebb kétség sem hangzik el afelől, hogy hittek, de egy nagyon komoly, más jellegű kérdést vet fel: "kaptatok-e a Szent Szellemet?". Nem tudjuk pontosan megmagyarázni, miért kérdezte így. Talán látott valamit, apostoli éleslátással, ami áthatolt tekintetével a kegyelem szabadságában békében lévő lelkeken. Az efézusiak lelkileg még mindig a törvény alatt álltak, nem kimondottan a Mózes törvénye alatt. Ezt az állapotot a Róm. 8. lehet olvasni. Természetesen ezzel a leírással és a rómaiakra hivatkozva megelőzöm magam, mert még akkor nem írták meg. De az emberek ebben az állapotban voltak, mielőtt megírták, és utána is; az üzenet célja az volt, hogy megszabadítsa őket attól. 

De ők így feleltek: "Még azt sem hallottuk, hogy van-e Szent Szellem ." Nem arról van szó, hogy nem hallottak Isten Szelleme létezéséről. Ezeknek a szavaknak nem ez a jelentése. Minden zsidó tudott a Szentírásból a Szent Szellemről, és különösen János tanítványai tudták, a pogányok is hallhaták, valójában nemcsak a létezését, hanem azt is, hogy a Szent Szellemnek el kell jönnie a hívőkhöz, vagy inkább be kell merítkezniük a Szent Szellemben. Megtörtént ez a bemerítkezés? Nem tudtak róla; még nem kapták meg a nagy áldást. Így egyértelmű, hogy hívők voltak, bár nem kapták meg a Szent Szellem ajándékát. Ezt mondja a Szentírás állapotukról.

 Ezt figyelembe kell venni, mert még mindig találhatunk hasonló állapotú embereket. Sok lélek van, akinek nincs szabadsága addig, amíg meg nem kapja az örökbefogadás Szellemét. És mégis olyan emberekről van szó, akiket valóban Istentől születetteknek tekinthetünk; valóban szerették az Úr Jézust, nemigen kételkedtek Igéjében és abban, hogy ő a Megváltó. Ebben az állapotban jól érzik magukat, mert kielégitik természetes hajlamaikat.  Ennek ellenére, mint mondják, nem tudják alkalmazni az igazságot saját magukra és kialakult kapcsolataikra. Lehet, hogy nem mindig fogadják el az áldást. Nem találtak békét, és lélekben sem szabadok. Hallottak az evangéliumról, de nem nagyon tudnak megszabadulni a kétségeiktől. Ez azt bizonyítja, hogy ha hittel el is fogadják Krisztust mint személyes megváltójuknak, de erejében nem hisznek, vagy nem tudják mi az. Ezért útjaik sem felelnek meg Isten akaratával. Az efézusi levélben azért Pál apostol emlékezteti őket: "Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban. Világosság gyermekeiként járatok – a világosság gyümölcse ugyanis mindenféle rátermettségben, igazságosságban és igazságban mutatkozik, – egyúttal próbálgassátok, hogy mi kedves az Úrnak. Ne vállaljatok közösséget a sötétség gyümölcstelen tetteivel, inkább feddjétek meg őket.". Tud e megfeddni igazságosan valamit vagy valakit, ha maga a sötétségben van? Tud, és azért gyakran is teszi, de csak a maga nem tiszta igazságában. Ez egy nagyon káros cselekedet. De ami a legfontosabb, az ilyen lelkek kételkednek üdvösségükben. Ennek eredményeként, vagy valami vallási tevékenységbe ássák be magukat, vagy szüntelenül kérik Istent, hogy segítsen rajtuk. Ez arra utal, hogy békét nem talál a Vigasztalóban. Egyrészt nem szabad hitetlennek tekintenünk az ilyen embereket, másrészt nem szabad azt feltételeznünk, hogy már mindent megkaptak. Ez két tévhit, amelybe sokan beleesnek. A Szentírás sem az egyiket, sem a másikat nem engedi meg, minden esetet teljes mértékben alátámasztja az apostol. A Szent Szellem birtokában a hívő megtelik szellemiséggel, ha táplálja halhatatlan lelkét Krisztus testével, tehát kényszert érez a Szent Szellem  irányítására. Itt még sok kérdés felmerül, de amúgy is hosszúra sikerült az írás, be kell fejeznem. 

 

Kedves olvasó, ez egy teljes igényt nem kielégítő írás, csak arra számítok, hogy beindulnak a gondolatok, mert nem én mondom meg a tutit, csak kifejtettem a gondolataimat, amit át is éltem és élek jelenleg is. Csak a mennyekben Istentől fogjuk tökéletesen megismerni kik vagyunk és kik leszünk.