A tudás oltalma.
"Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, hanem aki Istentől született, vigyáz magára, és a gonosz nem érinti őt. Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel.
De tudjuk azt is, hogy Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk arra, hogy megismerjük az igazat, és mi az igazban, az ő Fiában, Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet. Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!" (1Jn 5, 18-20)
Minden kijelentett ige a Szentírásban, kontextusban, szó összefüggésben értendő. Ebben a kiragadott részben nem a hitről hanem a tudásról van szó. Ha csak ezt fogjuk elemezni, csapdába kerülünk, mert itt azt sugallja nekünk, hogy vigyázzunk magunkra, mintha magunkban bízhatunk. Ez csak egy felületes vagy felszínes kijelentés, ami alatt az Úr oltalma rejlik. Ami igaz is, mert arra ösztökél, hogy figyeljük a lépéseinket, hogy hitben vagyunk e. Nem véletlenül helyez minket a világhoz való ellenzékbe. Ha valaki azt mondja, hogy újjászületett, de nem jár az igazságban, az hazug és Istent nem ismeri. Miben nem vétkezik egy újjászületett lélek? Bizony Krisztusban, az Ő Szellemében. Mert Isten Fia az aki nem csak parancsolatokat osztogat, hanem megnyitja értelmét is az igének, mindazoknak akik megtisztulnak a világ bálványaitól. Mindazok sötétségben maradnak, akik szeretik a világot és a világ dolgait. Nem vakságra születtünk újra, mert a természeti ember nem tudja teljesíteni Isten törvényét és parancsolatait. Tudhat róla, de vagy ferdén vagy egyáltalán nem érti meg, mit mond a Szentírás, Istentől Istenről. Isten most már az Atya az újjászületett gyermekeinek, mert Ő nemzette őket Szent Szellemétől, tőle születtek gyermekei, Isten Fiában jelentette ki igazságát és akaratát, és mindenki aki megtudja Istent ismerni Krisztushoz megy, aláveti magát hatalmának, Krisztus, Isten Fia pedig irgalmas és kegyelmes mindazokhoz akik tiszta indítással vezérelve hozzá mennek.
Ez a belső Istennel való kapcsolat feltétele, hogy az Úr a lélek ura számára, ahogy Ézsaiás próféta mondja az Úr az én Uram, és Isten Fia a tudás, akkor tényleg a lelkünk biztonságban van.
Ha az ember apró részletekig felismeri a világ Isten ellenes mivoltát, úgy szellemi és gyakorlati részét, ez annak tudható be, hogy ismeri Isten igazságát és Krisztusban van. Erre ráébred akkor, amikor szellemi meggyőződéséért üldözni kezdik. Gyakorlatilag megutálja őt a világ, mert számukra érthetetlen viselkedése és sugárzása. De ez egy olyan vékony fonal Isten kapcsolatával, hogy ha elfordulunk tőle, akkor elszakad. Ha elszakad akkor már nem tudunk vigyázni magunkra, mert az Úr kezébe esünk megtartásra. Ez is a megtartó kegyelme, hogy el ne vesszen újjászületett gyermeke. Akkor lép az Atya és megfenyíti gyermekét azzal a céllal, hogy még jobban szeresse az Atyát azok után miután józan észre nem téríti. Ezt prevenciós nevelésnek hívhatjuk. De persze ez nem kellemes annak aki ezt éli át jelenleg, de a végeredmény mégis magasabbra helyezi őt az Atya azt megelőző állapotától. Ez a Lukács 15. részében olvashatjuk az úgynevezett tékozló fiú példázatban.
Tehát kövessük Krisztus az Isten Fia tanításait, hogy új felismerésre jussunk, hogy alkalmasak legyünk Isten dicsőítésére, a bálványimádókat pedig nem fogadja el. Hiába minden jószándék, lelkesedés ha bálványokat tisztelsz. Ez lehet akármi ami magasabb helyet foglal el a szívedben.
