Szektánsi hajlam avagy klerikalizmus.

 

Szektánsi hajlam avagy klerikalizmus.

Ennek a cikknek a nyelvezete nem egyszerű. Egy rövid áttekintésre van hely és idő, de amúgy a Biblia ismerőinek szánom, érinti leginkább azokat akik gyülekezetbe járnak. Még a Gyülekezet hajnalán láthatjuk a szektánsi hajlamot a hívők között.

Általában egy és ugyanazon gyülekezésen belüli nézeteltérésekkel kezdődik, ami annak a gyümölcse, hogy egyazon gyülekezet egyes tagjai kemény, makacs álláspontot képviselnek a doktrínákról a dogmákról, és ebből iskolák és pártok születnek. A klerikalizmus lényege, hogy olyan csoportosulások jönnek létre, akik azt gondolják, hogy jobban be vannak avatva Isten titkaiba mint a többiek. Az ilyen megosztottság szomorú gyümölcse végső soron egy tényleges egyházszakadás, amelynek során egy ilyen pártszellem fő gerjesztői a híveikkel együtt elhagyják a gyülekezetet, és új „asztalt” vagy gyülekezetet alapítanak, ami által ez a belső megosztottság nyílt viszálykodássá válik, illetve egyházszakadást okoz, azaz egy új "szekta" jön létre. Aminek egy jobban hangzó nevet kell adni, de mindig különbet mint a másoké.

Az "eretnekség" szót a Szentírás a "hamis tanítás" jelentésében használja. Ez különleges módon hangsúlyozza ezeknek a tanításoknak a Szentírással ellentétes hamis természetét, amelyek a Szentírás sarkalatos igazságai vagy alapvető tanításai és a Gyülekezet alapjai ellen irányulnak. De nem mindig a hamis nézetek vagy tanítások jelentenek szakadást, hanem az erőteljesen kiemelt igék a Biblia kontextusából. Ez a második fajta "eretnekség" szorosan kapcsolódik az elsőhöz, és az első leszármazottja, mivel együtt ugyanannak az atyának a gyermekei, aki kezdettől fogva gyilkos és hazug, és viszályt keltő. Nincs ebben semmi túlzás, hiszen még ha Krisztus nevével fényjelezzük a gyülekezetet, akkor is egy kiváltságos csoportot alkotnak ezzel elszórták a megosztottság magját.

Péter második levelében (2:1), valamint Pál apostol Tituszhoz írt levelének harmadik fejezetében (10. vers) "A sza­ka­dást szí­tó em­bert egy vagy két in­tés után ke­rüld, tud­va, hogy az ilyen rom­lott, vét­ke­zik, és ön­ma­gát íté­li el." A „szekta” szó az utóbbi értelemben használatos („eretnekség”), amikor, mint az 1Kor 11,19 és az Apostolok cselekedeteiben egy jól ismert szakaszban, túlnyomórészt az első jelentésben ("szekta").

Ennek egyszerűen az az oka, hogy a Sátán, a "ősi kígyó", akinek kettős célja, hogy gyalázattal meggyalázza Istent és Fiát, és önpusztító módon igyekszik megosztani Isten egyházát, vagyis Krisztus testét, erre a célra összpontosít. Azok a keresztények, akik természetes különcségük, általában karizmatikus jelleműek, vagy szellemi súlyuk hiánya miatt hajlamosak bizonyos szentírási igazságokat túl hangsúlyozni más szentírási igazságok rovására, azoknak a lenyomatai megmaradtak a történelemben. Az ige alapigazságainak elferdítése által referált, mindig egy karizmatikus ember által, a kezdetben megtért hívő lelkek tudatukban meggyengülnek, és ezáltal kikövezik az utat Isten igéjének aláásásához, egy, általában a bemutatott hamis tan vonzó egyéniség és formáján keresztül. Minden ilyen szekták vagy vallási konfessziók neves személyiségekhez kötődnek. Akiket haláluk után is nagy becsben vagy szentnek tartják. Az ilyen felmagasztalt "csillagok" szeretnek műholdként keringeni a nagy templom fénye körül, ahogy az Korinthusban történt a kezdetben csírázó megosztottság idején. 1 Kor. 3. részében olvashatjuk. Sok lelki ajándékkal megáldott, tehetséges hívő volt a korinthusi gyülekezetben, de kevesen voltak olyanok, mint István és házanépe, józan és ésszerű, tiszteletreméltó, lelki kitartással rendelkező férfiak; de a fiatal testvérek, akik apánként viselkedtek, de gyerekcipőben jártak, amit kicsinyes féltékenységükkel és vitáikkal bizonyítottak. De Pál apostol, igazi szellemi atyjuk volt Krisztusban, aki nem volt tudatlan Sátán szándékairól, rettenetesen komoly okot látott a gyermeki külső mögött, ahol egy közös régi ellenség sötétségbe vitte ügyét, miközben féltékenységgel próbálta provokálni és akaratukat érvényesíteni. Eleinte különböző vélemények, viták, azután iskolák, pártok és szakadások jöttek létre évszázadok során. Az elmét a párt szelleme lángra lobbantja, és ha a szellemi szem elveszíti megkülönböztető képességét, nagyon könnyen hamis tanításokat idéznek elő Isten és Fia, Jézus Krisztus ellen, és a jobb ideológia vagy teológia szellemében követőkre találnak.

A Sátán mottója azóta is: "Oszd meg és uralkodj". Ez jól sikerült neki Korinthusban. Két nagy apostol és a gyülekezet egyik nagy tanítója, sőt maga "Krisztus" nevét használták fel a megosztottság érdekében.( tudatlanúl). Így Jézus egyetlen áldott neve, amelyet a Sátán a legjobban gyűlöl, és amelyhez név köré az egész korinthusi gyülekezet a Szent Szellem által egybegyűjtött, félretették, nem ragaszkodtak közvetlenül a Gyülekezet Fejéhez, aki az Úr. A szektánsi szellem gyökere a testben van és abból táplálkozik.

Mi volt a Szent Szellem válasza „Pálnak”, „Kefának” és „Apollósnak”? A korinthusiakhoz írt első levél első tíz versének mindegyikében (az ötödik kivételével) a Jézust (és nem az embereket) dicsőítő Szent Szellem bevezeti Jézus Krisztus nevét, a második versben még kétszer is; a második és harmadik versben pedig az apostoli üdvözletet látjuk, nem a korinthusiaknak kizárólag, hanem minden „szenteknek, mindazoknak, akik segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, mindenhol, velük és velünk”. Ellentétben a kirekesztő szűk szektás szellemiséggel szemben, az egész földkerekségen ott van a Szent Szellem, mindenhol, ahol a Jézus nevében hívők erre az áldott név köré összegyűlnek, és nem másra.

És mit válaszol Pál apostol: "Mert ami­kor az egyik ezt mond­ja: „Én Pálé va­gyok”, a má­sik meg: „Én Apol­ló­sé”; nem em­be­ri mó­don vi­sel­ked­tek? Hát ki­cso­da Apol­lós, és ki­cso­da Pál? Szol­gák csu­pán, akik ál­tal hí­vők­ké let­te­tek, ahogy az Úr adta mind­egyik­nek. Én plán­tál­tam, Apol­lós ön­tö­zött, de Is­ten adta a nö­ve­ke­dést. Azért sem a plán­tá­ló, sem az ön­tö­ző nem szá­mít, csak a nö­ve­ke­dést adó Is­ten. (1Kor 3, 4-6) Ki az a Pál? És ki az Apollós?" - Pált feszítették meg értetek? Vagy Pál nevében bemerítkeztek? Erős szó ez az ostoba korinthusiak és mindazok lelkiismeretére és szívére, akik szektákat alkotnak! Ugyanaz az apostola nekik is meg másoknak is : "Azért sen­ki se di­cse­ked­jék em­be­rek­kel. Mert min­den a ti­é­tek: akár Pál, akár Apol­lós, akár Ké­fás, akár a vi­lág, akár az élet, akár a ha­lál, akár a je­len­va­lók, akár az el­jö­ven­dők, min­den a ti­é­tek. Ti pe­dig Krisz­tu­séi vagy­tok, és Krisz­tus Is­te­né". (1Kor 3, 21-22)

Уроки истории.

Уроки истории.

«На Того, Кто это делает, не взираете, и не смотрите на Того, Кто издавна определил это» (Ис.22,11)

Сколько замечательных уроков содержит в себе история земного народа Бога! Учась на их ошибках и непослушании Богу, мы (христиане) можем избежать повторения подобного, познавая Его волю. И Бог наставляет нас в Новом Завете учиться на их падениях и ошибках: «Это были образы [образец, пример] для нас, чтобы мы НЕ БЫЛИ похотливы на злое, как они БЫЛИ похотливы» (1Кор.10,6). В жизни каждого человека и каждого общества (большого и малого) приходит момент посещения их Богом (1Петр.2,12). Это посещение несёт в себе испытание и проверку веры. Такие испытания нужны не всезнающему Богу, а людям, имеющим всегда искажённое о себе представление. Так (увы!) остаётся и по сей день – люди не видят себя так, как их видит Бог! Подобным образом было и у земного народа Бога (Израиля) – люди не хотели смотреть «на Того, Кто издавна ОПРЕДЕЛИЛ это»! У Бога есть Свой план и проект для каждого, а нам следует покориться Ему и искать Его воли в своей жизни. Если этого не происходит, если мы не считаемся с Его определениями, тогда Его посещение обнажит наше ничтожество и непослушание. Смотреть «на Того, Кто это делает», и видеть Его мудрую руку во всём в нашей жизни, благодарить Его, преклоняясь перед Его величием, – вот путь, ведущий к радости при наслаждении Его благословениями. Нам следует понимать и помнить о том, что Он «издавна ОПРЕДЕЛИЛ это»! Это относится ко всему в нашей жизни. Если нас коснулся Его призыв ко спасению, если мы не могли спокойно пройти мимо Благой Вести, если наше сердце трепещет от Его Слова, – всё это свидетельствует о том, что Бог «избрал нас в Нём [во Христе] ПРЕЖДЕ СОЗДАНИЯ МИРА, чтобы мы БЫЛИ СВЯТЫ и НЕПОРОЧНЫ пред Ним в любви, предопределив усыновить нас Себе чрез Иисуса Христа» (Еф.1,4.5). Во всём в своей жизни нам следует видеть Того, «Кто ИЗДАВНА ОПРЕДЕЛИЛ это»! Там, где есть только Он (в благодати), там нет места для нашей гордости и самовозвеличения, ведущего к падению (Пр.18,12)!

«Я приблизил к Себе…, чтобы они были… Моею славою, хвалою и украшением; но они не послушались» (Иер.13,11)

Какая великая привилегия, какое высокое положение для народа Бога – быть Его славой, хвалой и украшением! Сколько нежной заботы, сколько особенного расположения и любви просматривается в этой близости! Всё, что дорого для Сущего Бога, Он хотел видеть в Своём народе. Особенная близость к Богу, – «как пояс близко лежит к чреслам человека, так Я приблизил к Себе весь дом Израилев и весь дом Иудин, говорит Господь», – это гарантия их безопасности и Его ВЕРНОСТИ! Но народ Божий не принял к сердцу эту особенную милость и пренебрёг ею: «Этот негодный народ, который НЕ ХОЧЕТ слушать слов Моих, живёт ПО УПОРСТВУ СЕРДЦА своего и ходит во след ИНЫХ БОГОВ, чтобы служить им и поклоняться им» (ст.10)! К чему же привело такое заблуждение народа? К славе, хвале и украшению? Могут ли «иные боги» создать настоящую альтернативу милости Сущего? – Увы, никогда! Народ, поклоняясь и служа иным богам, «будет как этот пояс, который НИ К ЧЕМУ НЕ ГОДЕН»! Только послушание Богу приведёт к Его благословениям! Христиане сегодня так же, как в прошлом земной народ Бога, особенно приближены к Нему: «Избрал нас в Нём…, чтобы мы были СВЯТЫ и НЕПОРОЧНЫ ПРЕД НИМ в любви, предопределив УСЫНОВИТЬ нас Себе чрез Иисуса Христа… дабы послужить к похвале СЛАВЫ Его нам» (Еф.1,4.5.12). И что же они сделали с этой особенной нежной близостью? – Вместо того чтобы «ПОДВИЗАТЬСЯ за веру, однажды преданную святым» (Иуд.3), сохраняя себя в ней (2Кор.13,5), они ОТСТУПИЛИ «от ВЕРЫ, внимая духам обольстителям и УЧЕНИЯМ бесовским» (1Тим.4,1). И, в конце концов, Господь вынесет и им Свой непредвзятый осуждающий вердикт: «ИЗВЕРГНУ тебя из уст Моих» (Откр.3,16)!

«Слушайте и внимайте; не будьте горды, ибо Господь говорит» (Иер.13,15)

Так некогда взывал Сущий через пророка к Своему непослушному народу. Гордость мешает человеку услышать Бога и не даёт воспользоваться Его благодатью: «Бог гордым ПРОТИВИТСЯ, а смиренным ДАЁТ благодать» (1Петр.5,5; Иак.4,6), – Бог превращается из Заступника в Противника тех, кто позволяет гордости овладеть сердцем. Когда пророк Иеремия говорил эти слова народу, они находились в печальном состоянии: их лидеры обходились эгоистично с наследием Бога, думая лишь о собственных интересах; пророки говорили ложь и предсказывали то, что не сбывалось. И общая картина представлялась грустной: «Множество пастухов испортили Мой виноградник, истоптали ногами участок Мой; любимый участок Мой сделали пустою степью; сделали его пустынею» (12,10.11). Слова Сущего ничего не значили для людей! Сегодняшний стих нам показывает причину такого отношения – гордость. Когда Бог говорит, люди должны «СЛУШАТЬ и ВНИМАТЬ»! Но гордость сводит людей с определённого им Богом места и мешает Богу занимать то МЕСТО, какое Он хотел бы, проявляя к ним благодать. Тогда Он вынужден СУДИТЬ: «СОКРУШУ их ДРУГ о ДРУГА, и отцов и сыновей вместе, говорит Господь» (13,14)! А сколько и сегодня семей разбито из-за гордости! Сколько «отцов и сыновей» сегодня в христианстве не имеют между собой ничего общего – общение уничтожено! Разве не должны мы искать причину этого в нашей гордости? Простое сосуществование (внатяжку!) – это не та «жизнь с избытком» (Иоан.10,10), которую принёс спасённым Христос (Иоан.20,31) и которую хочет увидеть в каждой семье! Разве нам не нужно и сегодня услышать сердцем эти трогательные слова Господа: «СЛУШАЙТЕ и ВНИМАЙТЕ; НЕ БУДЬТЕ горды, ибо Господь ГОВОРИТ»?!

«Смиритесь, сядьте пониже, ибо упал с головы вашей венец славы вашей» (Иер.13,18)

«Когда Ты ПОЙДЁШЬ с нами, ТОГДА я и народ Твой будем СЛАВНЕЕ всякого народа на земле» (Исх.33,16), – молился благословенный законодатель Израиля. Присутствие Сущего посреди Своего народа являлось гарантией славной эксклюзивности святых. Бог хотел иметь народ особенный, обособленный от других людей своим послушанием Его заповедям и закону. Но их практическое состояние (непослушание!) вынудило Сущего отвернуться от них и покинуть их, что привело к бесславию и падению. Они же не видели этого и не спрашивали: «За ЧТО постигло меня это?» (ст.22). Если бы они хоть немного задумались о своём состоянии и спросили Его об этом, Он сразу указал бы им на «множество БЕЗЗАКОНИЙ». Они надеялись «на обманчивые слова: "Здесь храм Господень, храм Господень, храм Господень"» (7,4), – принося Сущему своё «поклонение» (7,2). Делая «пирожки для богини неба и совершая возлияния иным богам» (7,18), люди, претендующие на имя «СЛАВНЕЕ всякого народа на земле», приносили жертвы «БЕСАМ, а не Богу» (1Кор.10,20)! Но и поклонялись Сущему в Его храме, надеясь на защиту этого славного места! Какой урок и для всех христиан! Сколько среди христиан сегодня поклоняющихся «богине неба» и множеству идолов, тогда как есть только «ЕДИН Бог, ЕДИН и ПОСРЕДНИК между Богом и человеками, человек Христос Иисус, предавший Себя для искупления ВСЕХ» (1Тим.2,5.6)?! Но вместо того чтобы смириться и сесть пониже, к чему призывает Писание и христиан также, верующие создают коалиции, объединяются с миром и неверующими людьми, закрывая глаза на «множество БЕЗЗАКОНИЙ» и не нуждаясь во Христе, единственном Посреднике и верном Свидетеле (Откр.3,14.17). Не относятся ли и к христианам сегодня подобные слова Сущего Бога: «Упал с головы вашей венец славы вашей»?!

«Ибо правы пути Господни, и праведники ходят по ним, а беззаконные падут на них» (Ос.14,9)

Заканчивая эту рубрику в этом году, ( 2014) подведём краткий итог. Во-первых, всё, что обещает или обещал когда-то Бог, Он ИСПОЛНЯЕТ! Он – ВЕРНЫЙ Бог! Он преподнёс не один урок Своей верности народу Израиля как пример для всех жителей планеты. Он исполняет Свои слова! А это значит, что исполнятся и все Его обещания и предсказания относительно христиан. Это должно ободрить тех, кто стремится быть Ему верным, и пробудить тех, кто легкомыслен в своих отношениях с Ним. Во-вторых, вновь и вновь мы видим «ПУТИ Господни» и слышим, что они «ПРАВЫ»! Всё, что делает Бог, Он делает в Своей божественной ПРАВЕДНОСТИ. Это значит, что у Него не может быть никакой кривизны или обмана. И все те, кто стремится быть похожим на Него, получают от Него поддержку в Его благодати для следования Его прямым путём. Но те, кто спекулирует Его благодатью и пытается её использовать в корыстных целях, ПАДУТ от Его всемогущества! В-третьих, рано или поздно души понимают, что идолы – пустота: «"Что мне ещё за дело до идолов?" – скажет Ефрем» (ст.8). Только в общении с Богом душа обретает ИСТИННЫЙ ПОКОЙ и ПОЛНОЕ удовлетворение (Матф.11,28-30). Нет на земле ничего, что могло бы заменить то истинное счастье, которое несёт в себе общение с Всевышним. К этому общению Сущий Бог призывал некогда израильтян и сегодня призывает всех христиан. Но это общение возможно только на условиях праведности! Израиль в прошлом пренебрёг праведностью Бога и силился собственной праведностью угодить Ему. Это было расценено Богом как непокорность «праведности Божьей» (Рим.10,3). Подобное очевидно и в христианстве. Каждый христианин должен помнить о путях Господних – лишь «ПРАВЕДНИКИ ходят по ним, а беззаконные ПАДУТ на них»! Наша праведность – только Христос Иисус, УМЕРШИЙ за нас и ВОСКРЕСШИЙ «для ОПРАВДАНИЯ нашего» (Рим.4,25)! Сокрылся ли и ты в Нём, любезный читатель?

A Szellem imádkozik velünk.

 "És lát­tam a trón és a négy élő­lény kö­zött és a vé­nek kö­zött egy Bá­rányt áll­ni, mint egy meg­öle­tet­tet, hét szar­va és hét sze­me volt: az Is­ten hét lel­ke az, aki­ket el­kül­dött az egész föld­re. El­jött, és át­vet­te a köny­vet a tró­non ülő jobb ke­zé­ből, és ami­kor át­vet­te a köny­vet, a négy élő­lény és a hu­szon­négy vén le­bo­rult a Bá­rány előtt, mind­egyik­nél hár­fa és füs­tö­lő­szer­rel teli arany­csé­sze volt, ame­lyek a szen­tek imád­sá­gai. És új éne­ket éne­kel­tek, amely így hang­zott: Mél­tó vagy, hogy át­vedd a köny­vet, és fel­nyisd pe­csét­je­it, mert meg­öl­tek, és vé­red ál­tal meg­vá­sá­rol­tál Is­ten­nek min­den törzs­ből, nyelv­ből, nép­ből és nem­zet­ből, és ki­rály­ság­gá és pa­pok­ká tet­ted őket a mi Is­te­nünk­nek, és ural­kod­nak a föl­dön. (Jel 5, 6-9)

 A mennyben Isten előtt nem lesz történelem óra. Mindaz ami örökli a mennyeknek országát az a hálaadás Isten a Jézus Krisztus imádata. Ami itt történik és történt a világban csakis az Isten Báránya aki megöletett fogja örökre emlékeztetni az élőket, hogy milyen nagy árat fizetett Isten a megváltásért. A szentek Isten imádata ami most itt a földön hangzanak el a Szent Szellem által, azokat egy aranycsészébe gyűjtve vannak. Isten senkitől nem fogadja be imáit és imádatát, csakis a hét gyülekezet szellemétől, amit a földre elküldött. Egyetlen egy tisztátalan lélek imája nem lesz Isten trónja előtt. A Jelenések 2.3. részében olvashatunk Isten hét szelleméről, és mindazok akik győztesen kerülnek ki a hamis gyülekezetek fogságából, azok megkapják mindazt amit Isten ígért minden egyes győztesnek. Mindaz a tökéletlenség ami itt az embert jellemzi, az hátramarad. A meny nem fogadja be ami az embertől ered. Az Isten trónja előtt azok jelennek ( a 24 vén ábrázolja a mindenkori üdvözülteket) meg akik a Bárány vérével voltak meghintve és Isten szent pecsétjét mint zálogot viselték itt a földön. Amit Isten adott vissza jön hozzá de többszörösen. 

 Isten gyermekei már nem a bűn rabjai, felszabadult Krisztus vére által Isten kegyelméből, amit kaptak Istentől többszörösen adják vissza. Itt van Isten bölcsessége, aki hallja értse meg. Isten gyermekei akik itt a földön Isten házában fiúk, tehát nem rabszolgák, azt teszik Atyjuk iránt ami nem kötelességük, mert a szeretet a szülő iránt nem kötelesség tudat hanem a hozzá fűzött szeretet.

 A Szellem imádkozik velünk, mindazokkal akik szeretik Istent és Krisztusát a Messiást a megváltót. Isten előtt száll annak a füstnek jó illata, amit a tökéletlen embertől ered de tökéletessé teszi Isten Szelleme, mert mi nem tudjuk úgy imádni ahogy kellene, de a Szent Szellem segít ebben. Minden sóhaj és szívdobbanás ami a hálából és Isten szeretetéből ered, aranycsészébe gyűjti Isten Szelleme és trónja előtt jó illatot áraszt. Isten ilyen imádókat keres és meg is találja.

 "Ti azt imád­já­tok, akit nem is­mer­tek, mi azt imád­juk, akit is­me­rünk, mert az üd­vös­ség a zsi­dók kö­zül tá­mad. De el­jön az óra, és az most van, ami­kor az iga­zi imá­dók lé­lek­ben és igaz­ság­ban imád­ják az Atyát, mert az Atya is ilyen imá­dó­kat ke­res ma­gá­nak. Az Is­ten Lé­lek, és akik őt imád­ják, azok­nak lé­lek­ben és igaz­ság­ban kell őt imád­ni­uk". (Jn 4, 22-23)

A Szellem nem mértékkel ad.

 A Szellem nem mértékkel ad.

"Ha di­cse­ked­nem kell, bár az nem hasz­nál ne­kem, rá­té­rek a lá­to­má­sok­ra és az Úr ki­nyi­lat­koz­ta­tá­sa­i­ra. Is­me­rek egy em­bert Krisz­tus­ban, aki ti­zen­négy év­vel ez­előtt – hogy test­ben-e vagy tes­ten kí­vül, nem tu­dom, csak Is­ten tud­ja – el­ra­gad­ta­tott a har­ma­dik égig. És tu­dom, hogy az az em­ber – hogy test­ben-e vagy tes­ten kí­vül, nem tu­dom, csak Is­ten tud­ja – el­ra­gad­ta­tott a pa­ra­di­csom­ba, és ki­mond­ha­tat­lan be­szé­de­ket hal­lott, ame­lye­ket nem sza­bad em­ber­nek el­mon­da­nia". (2Kor 12, 1-3) Az utolsó verset fontosnak tartom görög fordításból idézni.

(...elragadtatott a paradicsomba, és titkos igéket hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania.)

 Minden ember visszatér a teremtőjéhez egyszer. Nem tévedtem, "visszatér". Legyen az akárki, akármilyen ideológiát, vallást képvisel. Minden vallásban szerepel egy magasabb rendű lény akit tisztelnek, legyen az bálvány, vagy sok más, de az ember maga is aki Isten helyet magasztalnak. Ismeretes a Biblia ismerők előtt, hogy a testi feltámadás is arról ad tudomást, hogy abban a testben kell megjelenni Isten előtt, amilyen testben járt itt, vagyis az avatarja más jellegével, ami lehetővé teszi az elragadtatást. Igaz, hogy a két feltámadás között lényeges különbség van. Az első feltámadásban részesülők nem mennek Istenítélet széke elé, mert a hitben meghaltak, már itt voltak elítélve Krisztus halála által. De nem erről szól a mai témánk.

 A Biblia, Isten szavát tartalmazza azon belül, a szövegben rejlik, az élő szavában. A nyomtatott vagy írott szöveg egy információ lenyomat. Az Isten szava nem egy merev, megkövesedett tézis vagy kijelentés. Az Isten szava az élő mindazok számára akiknek nyitva van a fülük és nem csak hallgatják hanem hallják is. Aki hallja az igét abban a szívben, lélekben változás megy végbe. A megtisztulás folyamata, végső soron üdvözülése. De mi emberek olyan alacsony frekvenciában élünk, hogy csakis azt halljuk meg amire a mi szellemi éretségünk képes befogadni. A Szent Szellem mértéktelenűl árasztja Isten kijelentéseit, szellemit szellemivel összekapcsolva. Ha nem fejlődünk szellemileg, csak egy az oka, hogy rövid hullámon vagyunk, vagy elértük azt a sorompót amin túl már nem mehetünk. Ahogy Pálnak is mondta az Úr, " ...de ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben azért az én erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem". (2Kor 12, 9) . Igaz, hogy ezt a testi erőtlensége kapcsán mondta, de éppen ezért lett kiváltságos állapotba, hogy az Úr felvitte a harmadik égbe ami a paradicsom ( paradise). Az üzenet Istentől nem korlátozódik a megváltás elsődleges fontosságával. A megváltás Isten részéről megtörtént, a János evangélium 3. fejezetében olvashatjuk. Isten minden embert megváltott az eredeti ádámi bűntől. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki üdvözül. Krisztus halálával kiváltotta ha úgy tetszik megvásárolta a földet ( mezőt), amiben számára nagy értéket rejt a mező. Ezt olvashatjuk Máté evangélium 13. fejezetében, példabeszédek formájában. 

 Isten szava szerint a Biblia elérte a végleges formáját, ami az embereknek akart üzenni azt megírták az arra kiválasztott emberek. De nem gondolhatjuk komolyan, hogy ez minden, Istennek már nincs mit mondania ezen felül. Persze, hogy van, de itt ebben a testi állapotunkban nem jelentheti ki, mert olyan igét tartalmaz, ami érthetetlen lenne a számunkra, de érthető olyan szférában, ahol nincs egy mákszemnyi testiség. Maga Pál apostol sem értette hogy milyen állapotban volt felemelve a harmadik égig. 

 Nagyon szeretném megkérdezni azoktól, akik halálközeli élményben részesültek, és elmondásuk szerint a paradicsomban voltak, hogy hallottak e igét Istentől amit nem szabad kimondani. Nem lehet, vagy nem szabad? Ha a fordítások tévesek, akkor hiábavaló amiről itt szó van. Mert mi a célja Istennek ha az embert önkívületi állapotban elragadja a paradicsomba. Talán céltalan, vagy csak azért, hogy megváltozzon ha visszatér? Ha Isten szava erre nem elég, akkor egy emberfeletti erő szükséges, hogy meglássa mi vár rá ha egyszer meghal. Akkor ha ez így van, a Bibliát nem tartjuk fontosnak és az Isten kijelentéseit Krisztus megváltásáról és kiontott vére által szövetségét megkerüli. " Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltó az, aki az Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelem Lelkét ( Szellemét) megcsúfolja! (Zsid 10, 29). 

 Az Úrnak célja volt Pállal kapcsolatban. Nem azért, hogy új üzenetet hozzon a paradicsomból, hanem megmutassa már az üdvözült apostolának, akinek oly sokat adott apostoli szolgálata során, hogy semmivé tartsa magát. 

"...és hogy a ki­je­len­té­sek nagy­sá­ga mi­att el ne bíz­zam ma­gam, tö­vis ada­tott a tes­tem­be, a Sá­tán an­gya­la, hogy gyö­tör­jön en­gem, hogy fe­let­tébb el ne bíz­zam ma­gam." (2Kor 12)

 De az apostol meg is írta a korintusiaknak, hogy mit gondol magáról. " Bal­ga­tag­gá let­tem, de ti kény­sze­rí­tet­te­tek rá, mert nek­tek kel­lett vol­na en­gem aján­la­no­tok, hi­szen sem­mi­ben sem va­gyok alább­va­ló a leg­főbb apos­to­lok­nál, noha sem­mi va­gyok". (2Kor 12)

 Akinek Isten kijelentette magát kegyelmi ajándékkal áldotta meg, az nem dicsekszik hanem alázatos lesz képmutatás nélkül. Már már divattá lett a kereszténység köreiben, hogy kijelentik, hogy látták Krisztust a feszületen, és mi több ülni Isten jobbján dicsőségben, e mellett életük nem tükrözi ezt. Mózes arcát idézném, amikor lejött a hegyről Istennel beszélgetett, de nem idézem mert ez köztudott. 

Tehát ne vétkezzünk szavunkkal, hiszen Krisztus kisugárzása belőlünk nem a szavaktól függenek, hanem attól a kisugárzástól amit láttunk és hallottunk Istennel való találkozással. Nem azzal kell törődni, hogy jobb legyen a megjelenésünk, hanem ha Isten felvisz a magaslatra szellemünket vagy testünket, onnan visszatérve lássák az emberek, hogy közösségünk van vele. Nem a tanítások tesznek minket alázatossá, hanem Isten közelsége. A tanítások hasznosak, de a jövőre nézve semmit nem tudunk ahogy tudnunk kellene.

"Amit szem nem látott, és fül nem hallott, ami ember szívében fel nem ötlött, azt készítette Isten az őt szeretőknek."( 1 Kor 2,- 9).

A kígyó saját farkába harap.

 A kígyó a saját farkába harap.

"Megváltoztathatja-e bőrét a szerecsen és foltjait a párduc? Így tudtok ti is jót cselekedni, akik megszoktátok a gonoszt." (Jer 13, 23)

 Többnyíre erőteljesen befolyásolják az embereket az igehírdetők, hogy legyenek hívők és cselekedjenek jót az embertársaival. Vannak emberek jó tulajdonságokkal megáldva születésüktől fogva. De a természete akkor is ragadozó maradt. De hogy lehet elérni, hogy megváltozzon a természete az embernek, ha a természete az embernek nem változik meg jó cselekedeteivel? A vadállatot be lehet idomítani de természete ugyanolyan marad. Nem egy idomár esett áldozatul kedvenc állatai támadásától.

 Aki követi és olvassa a Bibliát, az ismerheti a törvényt a tízparancsolatot, a törvény egy idomár szerepét tölt be, de az ember természetét nem változtatja meg. A törvény felfedi a bennünk uralkodó bűnt, a kegyelem pedig eltörli azt véglegesen. 

" Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivel erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt elküldte az ő Fiát a bűnös testhez hasonló formában, és elítélte a bűnt a testben,.." (Róm 8, 3)

 Az erőlködés, hogy megváltozzon egy vadállat vagy egy szerecsen ( fekete bőrű), meghozhatja a kívánt célt tudományos eszközökkel, de a vadállatban ott van benne az egész afrikai szavanna, vagy az őserdők törvényei. Azért ha Isten nem ad egy új természetet, mindig az emberben benne van a régi megrontott természete méghozzá gyilkos természete, mert ha nem is tettel de gondolattal és szóval is tud ölni az ember. Tehát a világ összes bűnét viseli magában mégha nem is követte el azt. Igaz az is, hogy a cselekedeteiből kifolyólag lesz elítélve, mert a rossz cselekedetei a bűnös testből fakadnak. A kígyó megmarja farkát, tehát nem Isten szomjas az ítéletre, hanem az ember saját bűnei ítélik el. De hogy lehetne ezen változtatni? Sehogy, a válasz. Senki sem tudja megváltoztatni Isten akaratát, még ha azt sugallják egyes igehírdetők, nem alaptalanul, mert kihalászva egyes igéket a Bibliából, tényleg terítenek egy olyan szőnyeget, ahol az ember nyugalmat találhat, ezek a vallások egyiptomi szőnyege. De Isten előtt ugyanolyan vétkes marad, mint egy utolsó rablógyilkos. A lator a feszületen ezt megértette, és az Úr aki ugyan abban a helyzetben volt mint ő, tudta, hogy az az ember attól függetlenűl milyen előélete volt eddig, benne megvolt a paradicsom természete. Banális gondolat? Annak tűnik, de fordulj magadba, és nézz körül lelkedben, mi él benned és mire van vágyakozásod, és ha tényleg megvan benned az a mag ami Isten magja a hit, akkor a vágyaid előbb utóbb beteljesednek. Azt mondta az Úr a latornak: " még ma velem leszel a paradicsomba".

Sötétségből a világosságra.

 Sötétségből a világosságba."…. aki megszabadított minket a sötétség hatalmától "(Kol 1: 12,..16) "..... Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett

minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata; Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok,…"

 Amikor a sötétségről olvasunk, a fény hiányát értjük ezalatt . A

      Szentírás különböző helyszíneiből következik, hogy a sötétség mind a

      testi, mind a lelki halál állapota.”Mielőtt oda megyek, honnét nem

      térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe; Az éjféli

      homálynak földébe, amely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége;

      hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.”  (Jób

      10: 21,22)” Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége

      van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a

      sötétséggel?” ( 2 Kor. 6:14.). 

 Tehát az Isten első dolga az volt, hogy határt szabjon a világosság

      és a sötétség között. Ez volt a teremtés első napja. És mai napig azon

      dolgozik Szent Szellemével, hogy az üdvözülteket elválassza a sötétségtől,

      és bevigye a Isten Fiának dicső világosságába. Az üdvözültekre már az

      Isten fénye ragyog, de így van e ez valójában a mi életünkben? Nem élünk e

      még mindig a szürkeségben? Gyakorlatilag elvagyunk e határolva a világ

      sötétségétől? Nem e húzzuk a szekeret a világ fiaival egyetemben? A szekér

      rúdját merre húzza, ez a felemás iga? Elvégre a sötétség fiai

      élelmessebbek és gátlástalanok, a haszonszerzés és a gyönyör érdekében

      mindent megtesznek. A kecske erősebb a juhnál, ha egybe vannak fogva, a

      kecske fog irányítani, és a tüskék és bozótba húzza a szekeret. 

      Ahogy Jeremiás próféta is mondta: “  Szántsatok magatoknak új ugart,

      és ne vessetek tövisek közé!” (Jer 4,3). Ez minden a mi vállalkozásunkra

      is érthető. Egy vegyes vállalkozás a hitetlenekkel, rossz irányba halad,

      és mindig a becstelenség lesz az eredménye. Tehát akkor mi a sötétség

      igája alá sodródtunk.   

  Ez nem egészen ilyen egyszerű, mert a sötétség és a fény az

      elején még nem volt elválasztva egymástól, gondolom, szürke volt minden.

      “...és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.” (1Móz 1: 4).

      Mindent amit Isten teremtett, anyagokat, láthatót és láthatatlant,

      mindent, amit Isten hozott létre, ma még a Sátán uralma alatt van, mert ő

      a földi világ fejedelme. És ez vonatkozik a gonoszok büntetésének helyére

      is: “ Ez ország (világ) fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott

      lészen sírás és fogaknak csikorgatása.” (Máté 8,12); Sötétség jellemzi a

      Sátánt és csatlósait:”de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.”

      (Lukács 22.53) ; “Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk,

      hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének

      világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.”

      (Ef. 6.12).

 Krisztus igazi világosságként jött ebbe a világba. És minden, ami

      és aki, nem ismeri el Isten Fiát, vagy szemben áll vele, - sötétség. Ilyen

      ismeretekkel könnyen kitalálhatjuk, mi van Istentől és mi a Sátántól. De

      ezt nem tudjuk megtenni egyedül, szükségünk van egy olyan erőre, amely

      megszabadít a sötétség HATALMÁTÓL! Tehát fentebb olvashattuk, hogy Isten a

      bűnök megbocsátása révén a szeretett Fiú Királyságába vezet bennünket. Ez

      az Ő oldala, amit részéről már megtett. Ezt Krisztus áldozatának egyszeri

      felajánlásával teljesítette. Krisztus áldozatának elfogadása hittel,

      valójában Isten csodálatos világosságába vezet. Itt ezen a ponton

      befejezhetjük a gondolatot.

  De sajnos! - az ember alábecsülheti a Krisztusban elfoglalt

      helyzetét. Annak érdekében, hogy mindig a fényben maradjunk, nem lenne

      szabad elfeledni azt a tényt, hogy hajlamosak vagyunk letérni a világos

      útról. Az Úr Jézus,  Saulnak így beszélt a Damaszkuszi úton mikor

      megjelent neki, és szolgálatra küldi : “ Hogy megnyissad szemeiket, hogy

      setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek,

      hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt

      nyerjenek az én bennem való hit által.(ApCsel 26: 18)     

        A szent szó jelentése “ elkülönített” a megszentelteket a

      sötétségtől elkülönítve Isten, szenteknek nyilvánítja. Ezt a kifejezést,

      sajnos a világi keresztény kultúra túlságosan felmagasztalja . Az Úr

      nemcsak azért jött, hogy megszabadítsa az embereket bűneiktől, hanem hogy

      összegyűjtse őket Krisztus neve alá, aki az eklézia (egyház) feje. De

      ahhoz, hogy egyek legyenek, ragaszkodni kell a Fejhez, aki Krisztus az

      Atya jobbján ül a mennyekben.  Kik azok, akik Krisztus testét

      alkotják? - azok akik a Krisztus vére által meghintettek és ez által

      megszenteltek. Ez egyetemes egység, de a megszentelt, szentek szó jellemzi

      a kiválasztást . Úgy ahogy az arató kiválassza a jó magot a

      konkolytól.

  Ezért a fény és a sötétség között nem lehet semmi közös. A

      hívőket a Szentírás kötelességeik tükrében is figyelembe veszi, és  "

      Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert amiképpen oda

      szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul

      a hamisságra: azonképpen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az

      igazságnak a megszenteltetésre. Mert mikor a bűn szolgái valátok, az

      igazságtól szabadok valátok. Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor

      azoknak, amiket most szégyenletek? mert azoknak a vége halál.”

(Róm. 6:19.20.21). Isten megfenyíti azokat a gyermekeit, akik más útra

      térnek, hogy "részt vegyenek az Ő szentségében" ( Zsidók 12, 10)

      Megszentelés nélkül senki sem fogja látni az Urat. Ez haladás a

      megszentelődés útján - “Hanem az igazságot követvén szeretetben,

      mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban;”(Ef

      4,15).

  A megszentelés a közösséggel függ össze; Zsid 10:29 ezekről

      szól:”Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik

      az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel

      megszenteltetett, tisztátalannak tartja, (közönségesnek) és a kegyelemnek

      Lelkét bántalmazza?” ezáltal elszakadva Krisztustól és elhagyva a

      közösséget. A kereszténység vegyes és korrupt állapota jellemzi a kora

      szellemét. És a megszentelődés vagy elkülönülés a gonoszságtól a hívő

      ember felelőssége lett, hogy alkalmas legyen minden jó cselekedetre.”Nagy

      házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és

      cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig

      gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja,

      tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden

      jó cselekedetre alkalmas.” (2Tim 2,20,21).

Mégáll az Isten fundamentuma "Az Úr ismeri az övéit".

 "Megépítem az egyházamat - mondja Jézus -, és a pokol kapui nem

      fognak győzni vele szemben.” És ez kétségtelenül teljesül. Péter apostol,

      ezt szem előtt tartva, ezt írja: "Ti magatok is mint élő kövek épüljetek

      fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok,

      amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.". Az Efézus 2, 21-ben

      is: "...Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem

      polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, Kik fölépíttettetek az

      apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus

      Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent

      templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek

      által”.

 

  A megkezdett munka még nem fejeződött be és folytatódik az

      úgynevezett láthatatlan egyház vonatkozásában. Láthatatlan, bár, mivel a

      világ világosságának kell lennie, nem könnyű megmagyarázni a láthatatlan

      fény jelentését. De az általános sötétségben mégis fénylik egyes

      személyekben, ahogy ezt látjuk Izrael vonatkozásában a babiloni fogság

      idején. És ezt el kell hogy fogadjuk, egy olyan keresztényi rendszerben,

      amely évszázadok óta hanyatlás és gonosz állapotban van, olyan mint

      Babilon, amely nem a világ fénye. Számomra elfogadhatatlan ez a

      keresztényi farsangi színes áradat, ami minden de nem fény. Az üldözött

      szentek a múltban és jelenben, bizonyságot tanúsítanak az igazságról, de a

      világi kereszténység látható teste sötétség volt és ma is, amelynek

      önmagában nincs világossága, csak sokszinüsége. Ha a római katolikus

      egyház élén az úgynevezett keresztény országok történetét nézzük, annak

      sötétsége és pusztító tettei világossá válnak, hogy milyen nagy a

      sötétség. Második János Pál pápa, elnézést kért az inkvizícióért, de az

      Úrral való közösség helyreállt? - Semmiképpen sem, mert az egyház útja nem

      igazult meg, és nem jár az igazság útján, és nem felel meg az Úr

      világosságának. Nehéz ezt kijelenteni, mert emberek milliói követik

      tanítását. 

 Ugyanígy az egyház protestáns és egyéb újításai sem felelnek meg a

      világosságnak.

Arra a következtetésre juthatunk, hogy egyetlen egyházat sem ragad el a

      menny, csak Krisztus testének tagjait. Akik ezeknek az egyházak a követői

      között titokban imádják az Urat, csakhogy ez nem a Krisztus világosságának

      az útja. Sokan ezért megköveznek engem, de nem mindenki. Azok akik nyitva

      vannak Isten igéje iránt, elgondolkoznak, mi az a sötétség és a

      világosság. Az ökumenikus törekvés a három fő vallások között, katolikus,

      protestáns, zsidó, (most már templomok sokasága) ékesszólóan hirdeti ezt a

      babiloni szellemet, a démonok különbözőek, de egyesülnek Krisztus

      tanításaival szemben. 

 Sok másodlagos kérdést nem érintettem: az úgynevezett egyházak

      siralmas állapotáról, általánosságba bocsátkozván, és az Úr eljövetelét az

      övéiért sem firtattam, de úgy döntöttem, hogy csak arra a kérdésre

      szorítkozom: bibliai vagy nem bibliai a jelenlegi helyzet. Tökéletesen

      megértem, hogy senki, aki régi bort iszik, nem akar azonnal fiatalt, de

      áldott az, aki követi az Igét és rendelkezik a Szent Szellemmel, még akkor

      is, ha egyedül van cselekedetében, elválasztva a testvérek támogatásától

      és kapcsolatától. Az Úr szava örökké megmarad, akárcsak az, aki teljesíti

      akaratát.

Lehet, hogy most megbotránkozik valaki, úgy tűnik, hogy a lécet túl

      magasra emeltem, de a valóságban nem, inkább a plintusz alá, mert alázatra

      és szerénységre hív minket az Úr. Ha bízunk önmagunkban, és nem adjuk át

      magunkat teljesen az Úrnak, akkor valóban nehéz legyőzni az akadályokat,

      és ez a rossz út. Nem leszek mindig boldog, ha az emberek vagy én emelem a

      mércét, itt nem a kötelességről szól a téma, hanem a választásról, kit és

      hogyan követni. A megközelítés nagyon egyszerű, legyen bármi, mi számítunk

      az Úr irgalmára és kegyelmére. Sokkal jobban ismeri képességeimet és a

      körülményeimet az Úr. Jézus Krisztus főpapra támaszkodva, aki közbenjár

      értünk az Atya elé.

 Kol 1 fejezet: 9 Azért mi is, amely naptól fogva ezeket hallottuk,

      nem szűnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az Isten

      akaratának megismerésével minden lelki bölcseségben és értelemben,

10

Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó

      cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten

      megismerésében;

11

Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden

      kitartásra és hosszútűrésre örömmel;

12

Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek

      örökségében való részvételre a világosságban;

13

Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő

      szerelmes Fiának országába;

14

Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata;

 

A kincs amit zálogba kaptunk.

 A kincs amit zálogba kaptunk.

"Miután könyörögtek, megmozdult a hely, ahová összegyűltek, megteltek valamennyien Szent Szellemmel és nagy szabadsággal szólták az Isten beszédét. A sokaságnak, amely hitt, szíve-lelke egy volt. Vagyonából senki semmit sem mondott a magáénak, hanem mindenük közös volt. Az apostolok nagy hatalommal tettek tanúságot az Úrnak, Jézusnak feltámadásáról és mindnyájukon nagy kegyelem nyugodott. Mert szűkölködő egy sem volt közöttük. Akik ugyanis telkeket és házbirtokokat szereztek, eladták birtokaikat, az eladottaknak árát elhozták és az apostolok lábához tették, azután széjjelosztották, ahogy kinek-kinek a szüksége kívánta. ( Apcsel 4,- 31..35)( Csia Lajos fordítás).

 Amikor Isten Szellemét kiöntötte az összegyűltekre és ezzel létrejött az első Gyülekezet, ez annyira különbözött minden mástól, amikor a lelkük és szívük egybe voltak hangolva, teljesen érdektelenné váltak a testi, anyagi dolgok. A birtoklási vágy meg az ösztön, ami a természetes emberben benne van születésétől fogva, teljesen elveszett. És nem meggyőződésből, vagy valami megfontolásból tették ezt, ha ez így lett volna, akkor ugyanúgy jártak volna mint Anániás és Szafira esetében, az 5. fejezet kezdetétől olvashatjuk, akik nem voltak szabadok teljesen, kétlelkűek, ebben a kétlelkűség egyik oldalát a Sátán azonnal elfoglalta. Péter kifejtette azt a szabadságot előttük, ami nem lett volna vétek, ha tulajdonukat nem tették volna a közösbe, egy szempontból magukra lettek volna utalva nem részesülhettek volna a közösből. Attól függetlenül, hogy ha megtartották volna legalább egy részét a vagyonukból, és nem hazudtak volna, nem történt volna semmi különös, hiszen Isten az önként adakozókat szereti. De ez egy olyan kovász ami megdagasztotta volna a lisztet a korai gyülekezetben, nem a vagyon kezelés, hanem a hazudozás, azért lettek hirtelen halálra ítélve a Szent Szellem jelenlétében. De ahogy múltak az idők, a Gyülekezet elvesztette ezt a homogén állapotát. Nem sokkal később már pénzért akarták megszerezni a Szent Szellem ajándékát. Simon is hozzá szegődött a tanítványokhoz a 8. fejezetben olvashatjuk mi történt. Ha azelőtt féltek az emberek hozzá szegődni a gyülekezethez, ezt már később nem látjuk. Már az apostolok leveleiben is gyakran megjelen az a szócska " ha". Ha Krisztusban vagytok, ha hitetek nem hiábavaló, ha a végsőkig kitartok, ha Krisztus szelleme lakik bennetek stb. Már az éleslátás nem volt meg a tanítványokban sem, mert Isten felé elhidegült az első szeretetük. Többre tartották a Szent Szellem ajándékát a tanítványok, mint magát az ajándékozó Istent. De ez a jó akarás, hogy minden ember a szükségletei szerin kapja meg ami kielégiti életfunkcióját, olyan mélyen beleásódott a tudatalattiba, különösen a zsidó származású emberekben, hogy időnként a felszínre kerül, ideológiát alkotva ami a kommunizmust is előhozta mint szociális rendszert. De azelőtt is voltak kezdeményezések, kisebb kommunák embercsoportok vagy zártkörű vallások akik így vagy úgy egy közös vagyont halmoztak fel, és szükségszerűen osztják szét ki ki szüksége szerint, (persze aki osztja a javakat, magának is elvesz ahányszor kinyitja a páncélszekrényt.). Ez az ideál része, de van egy mételye a dolognak, még ha szépnek is tűnik, de nem Isten vezetésével és akaratából valók. A kommunizmus morális kódexe is hasonlít Isten törvényéhez, csak Isten nincs benne, sőt kizárja Isten létezését. Totális emberi szerkesztés, amint látjuk nem működik, az ember ugyanis gyarló természetű, ha szívét - lelkét nem változtatja meg Isten, akkor az halálra van ítélve és minden ilyen kezdeményezés áldozatokkal jár. 

 Újból próbálkozik a nyugati világ a demokrácia égisze alatt létrehozni egy szellemi világot, ahol nem lesz magántulajdon. A pénz a gyarló anyagiak háttérbe szorulnak a pórnép számára, de van egy csavar benne, hogy amit ezek a hatalmasok akik most uralják a világot, pénz hatalmas elitjei nem tudták elérni a teljhatalmat teljes mértékben, azért most egy olyan új rendet állítanak fel, ahol minden az övék lesz különösebb erőfeszítések nélkűl. Azzal is tévesztik meg az embereket, hogy több pólusú rend lesz a világban látszólag, de ez a többpólusú rend egy közös nevezőre tehető, az emberek leigázása és totál kontrollja. Példák már vannak erre, Kína, Észak Korea. Ez a jövő zenéje, ez a cél és be fog következni ezt olvassuk a Jelenések 13. fejezetében: " Arra is rá­vesz min­den­kit, ki­csi­nye­ket és na­gyo­kat, gaz­da­go­kat és sze­gé­nye­ket, sza­ba­do­kat és szol­gá­kat, hogy a jobb ke­zük­re vagy a hom­lo­kuk­ra bé­lye­get te­gye­nek, hogy sen­ki se ve­hes­sen vagy ad­has­son el sem­mit, csak az, aki vi­se­li a bé­lye­get, amely a fe­ne­vad neve vagy ne­vé­nek szá­ma". (Jel 13, 16). De egyenlőre az előkészületek zajlanak.

 Minden gonoszság gyökere a pénz szeretete. De hogy ez ne legyen igaz, eltüntetik a készpénzt, de ez nem változtat semmin, mert a banki kártyán lévő digitális vagyon is érték, ha abból értéket lehet vásárolni. De ez a csapda, mert a digitális világot billentyűkkel irányítják. Egy kattintással letílthatják a kártyádat. Ez már azt jelenti, hogy mások irányítanak feletted. Ők döntik el ki az engelemes és ki a nem kívánatos személy. 

 Az Isten gyülekezetében nem ilyen rendszer működött és remélem, hogy sok helyen működik is. "Ek­kor a ti­zen­ket­tő össze­hív­ta a ta­nít­vá­nyok so­ka­sá­gát, és ezt mond­ták: Nem he­lyes az, hogy mi az Is­ten igé­jét el­hagy­juk, és az asz­ta­lok kö­rül szol­gá­lunk. Test­vé­re­ink, vá­lassza­tok ki ma­ga­tok kö­zül hét fér­fit, aki­ről jó bi­zony­sá­got tesz­nek, akik Lé­lek­kel és böl­cses­ség­gel tel­je­sek, hogy őket ren­del­jük erre a szol­gá­lat­ra, mi pe­dig az imád­ko­zás és az ige­hir­de­tés szol­gá­la­tát vé­gez­zük". (ApCsel 6, 2-3). Ez a világra nem vonatkozik, mert akiket kiválasztanak sáfárkodni a közös betéti pénzeken, nincsenek megtelve Isten szellemével. Tehát megvan a veszélye, hogy a Szent Szellem helyet pénzzel tömik a zsebüket, arra azért vigyázva, hogy ne tudódjon ki az igazság, de ha kitudódik is, hirtelen halált nem szenvednek. 

 De a mai napig igaz és értékes egy hívő számára, hogy: " És ha Atyá­nak hív­já­tok őt, aki sze­mély­vá­lo­ga­tás nél­kül ítél min­den­kit cse­le­ke­de­tei sze­rint, fé­le­lem­mel él­jé­tek jö­ve­vény­sé­ge­tek ide­jét, tud­va, hogy nem ve­szen­dő hol­min, ezüs­tön vagy ara­nyon vál­tat­ta­tok meg atyá­i­tok­tól örö­költ hi­á­ba­va­ló éle­te­tek­ből,

ha­nem Krisz­tus­nak, a hi­bát­lan és szep­lő­te­len bá­rány­nak a drá­ga vé­rén. (1Pt 1, 17-18)

 Ez a kincs ami örökre megváltotta az Isten gyermekeit, ez Krisztus vére, amihez semmi földi kincshez nem fogható, ez a kiöntött vér többet ér mindennél és mindazok akik ezzel a vérrel meghintet Isten papja Krisztus, a világ összes kincse sem ér fel eggyel se közülük akiket Isten gyermekeivé választott, nem azért mert az ember ilyen értékes lenne magába véve, hanem azért mert Krisztus vére van rajta. 

Az utolsó időkre jellemző állapot.

 Az utolsó időkre jellemző állapot.

"Azért te­hát még job­ban kell ne­künk a hal­lot­tak­ra fi­gyel­nünk, hogy va­la­mi­kép­pen el ne sod­ród­junk. Mert ha az an­gya­lok ál­tal hir­de­tett be­széd erős volt, és min­den bűn és en­ge­det­len­ség el­vet­te igaz­sá­gos bün­te­té­sét, ho­gyan me­ne­kü­lünk meg mi, ha nem tö­rő­dünk ilyen nagy üd­vös­ség­gel? Ezt kez­det­ben az Úr hir­det­te, majd azok, akik hal­lot­ták, meg­erő­sí­tet­ték szá­munk­ra, Is­ten pe­dig bi­zony­sá­got tett mel­let­tük az ő aka­ra­ta sze­rint je­lek­kel és cso­dák­kal, sok­fé­le erő­vel és a Szent­lé­lek aján­dé­ká­val." (Zsid 2, 1-3) 

 A Szent Szellem ajándékát adta , azoknak akik szétszéledtek a világba Isten evangéliumát hirdetni. Tehát a gyülekezetnek a dolga hirdetni az evangéliumot akik megkapták a Szent Szellem ajándékát. 

 Az első rész a zsidókhoz írt levél folytatása, tehát a második rész ezzel a szóval kezdődik " Azért tehát". Az alapgondolat ebben a részben az, hogy a kezdetektől az evangélium hirdetése az angyalok által történt Izrael sátraiban, az egyiptomi kivonulás és negyven év fáradságos vándorlása során az engedetlenek elvesztek a pusztában, Isten hosszútűrő, még nem hagyta el Izraelt, de a Malakiás könyvével zárult le Isten munkája hozzájuk intézet szava. Tudjuk, hogy a Bemerítő János aki három hónappal előzte meg Jézus születését, addig Isten hallgatott Izraelben, de angyalok által elküldte az örömhírt, hogy Fiú születik akit Immánuelnek hívnak, ami azt jelenti (עמָּנוּאֵל Immánúél) Jelentése: „velünk az Isten”. Az üdvösség hirdetését az Úr kezdte Júdeában, a mennybemenetele után pedig rábízta az apostolokra és mindazokra akik hallották és személyesen látták Isten Fiát, tanítványai akik küldöttek voltak. 

 "Ami kez­det­től fog­va volt, amit hal­lot­tunk, amit sze­münk­kel lát­tunk, amit szem­lél­tünk és ke­zünk­kel érin­tet­tünk az élet­nek igé­jé­ről – az élet meg­je­lent, lát­tuk, ta­nú­bi­zony­sá­got te­szünk róla, és hir­det­jük nek­tek az örök éle­tet, amely az Atyá­nál volt, és meg­je­lent ne­künk –, amit hal­lot­tunk és lát­tunk, hir­det­jük nek­tek, hogy nek­tek is kö­zös­sé­ge­tek le­gyen ve­lünk, és­pe­dig a mi kö­zös­sé­günk az Atyá­val és az ő Fi­á­val, Jé­zus Krisz­tus­sal. (1Jn 1, 1-2)

 Tehát ne essünk olyan hibába, hogy a csodák amik kísérték mindazokat akiket elküldött Isten a világ négy sarkára, az ige megerősítésére szolgált, hogy azt ma is megteszi Isten szolgái mellett. "Azt mond­ta ne­kik: Men­je­tek el az egész vi­lág­ra, hir­des­sé­tek az evan­gé­li­u­mot min­den te­remt­mény­nek!" (Mk 16). Azután leírja Márk, hogy milyen csodák kísérték azokat akik hirdették az evangéliumot, és végül így végződik Márk szerinti evangélium utolsó sorai. "Az Úr pe­dig mi­u­tán be­szélt ve­lük, fel­vi­te­tett a menny­be, és az Is­ten jobb­já­ra ült. Azok pe­dig ki­men­tek, és min­de­nütt pré­di­kál­tak. Az Úr pe­dig együtt mun­kál­ko­dott ve­lük, és meg­erő­sí­tet­te az igét az azt kí­sé­rő cso­dá­la­tos je­lek­kel. (Mk 16, 19). Csak mellesleg megemlítem, hogyha valaki nem tudná, az Úr felvitetett az Isten jobbjára, hogyan lehetett akkor velük itt a földön? A Szent Szellem ajándéka az az erő akit a bibliai narratíva szerint elküldött Jézus a mennybemenetele után ahogy megígérte. Akkor itt konkrétan olvassuk, hogy maga Jézus munkálkodott együtt velük. Csak egy magyarázat lehetséges, hogy Isten egy, nem három személy annak ellenére, hogy külön külön megvannak szóval határozva. Atya, Fiú, Szent Szellem. Ezt a gondolatot most nem folytatjuk mert elveszítjük a mai témánk fonalát.

 A Gyülekezet hajnalán Isten mennyei háza építésének kezdetén, erős bizonyságtételre volt szükség. Miután a Szent Szellem hosszú munkája elérte célját, megerősítve hitüket, megjelentek az írásos igehirdetések, tanítások az apostolok meg evangélisták írásba fektették mindazt amit Isten a Szellemével sugalt. Hosszú évszázadokba tellet mire megjelentek könyv formájában a kanonizált Biblia. Azért kanonizált mert nem teljesen foglalja össze az Isten, emberek által leírt kijelentéseket. Péter apostol ajánlja zsidó testvéreinek, hogy - " És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpára, amíg felvirrad a nappal, és hajnalcsillag kel fel a szívetekben". (2Pt 1, 19). Akkor nem volt még újszövetség, csakis a Tóra, tekercsek amit könyvnek hívtak, szóban az apostolok, tanítványok prédikáltak akkor azt prófétálásnak nevezték.

 A csodák fokozatosan elenyésztek, de nem csak azért mert ez már nem lett volna szükséges, hanem az első gyülekezet elhagyta az első szeretetét." ...De az a pa­na­szom el­le­ned, hogy az első sze­re­te­tet el­hagy­tad". (Jel 2)

 Már attól az időtől csodákkal nem erősítette meg az Úr az evangéliumot hirdetőket a mai napig, hiszen a hit hallásból van, és a Szent Szellem tanítása már befejeződött. A Jézus bizonyságtétele a Jelenések könyve bezárta Isten tovàbbi munkáját ami a Bibliát illeti. 

 Ma már mondhatjuk, hogy ugyanaz lett ami Jézus idejében kimondott a farizeusoknak, mert sokan elsodródtak a hittől.

 " Ek­kor az írás­tu­dók és fa­ri­ze­u­sok kö­zül né­me­lyek új­ból meg­szó­lal­tak: Mes­ter, jelt aka­runk lát­ni tő­led! Ő pe­dig így vá­la­szolt: Ez a go­nosz és pa­ráz­na nem­ze­dék jelt kí­ván, de nem ada­tik más jel neki, csak a Jó­nás pró­fé­ta jele. Mert amint Jó­nás há­rom nap és há­rom éj­jel volt a cet­hal gyom­rá­ban, úgy lesz az Em­ber­fia is há­rom nap és há­rom éj­jel a föld gyom­rá­ban." (Mt 12, 39-40)

 De az ember vágyik, még mi több, igényli a csodákat. Annyira, hogy jön egy másik akinek hatalma megmaradt, a Lucifer (fényesség hozó a hajnal fia) arkangyal, aki levolt taszítva Isten hegyéről a földre a gőge miatt, mert nagyra törekedett, nagyobb hatalomra mint Isten, de magasabb identitással rendelkezik ma is mert Sátán angyal aki magasabb hatalommal bír az embernél, annak ellenére, hogy sötétség birodalmának a feje, szolgáltatt csodákat az azt igénylő emberek számára, akikben nincs hit. Ezzel kompenzálja azt az elveszett hitet amiből kisodródott az ember. 

 A fétis egy olyan tárgy aminek természetfeletti erőt tulajdonítanak, például a vérző fakereszt, a szentképek, a fetisizmus az fétis imádás. Ez például a kereszt, amit a testre tetoválnak vagy nyakban hordanak, felállítják a gyilkos szerszámot utcán teren templomokban stb., amire apropó nem volt Krisztus felfeszítve, ilyen keresztet a rómaiak nem ismertek. De szellemi értelemben a fetisizmus nem csak tárgy imádás, hanem egy olyan szellemi jelenség ami nem földi eredetű. Vagyis nem természetes. Az lehet egy ideológia is ami a filozófia terén jelenik meg vagyis jelentetnek meg tárgy formájában ezek a nagyobb energiával rendelkező tárgyak. Kristálygömb aminek természetfeletti erőt tulajdonítanak meg sokminden más. Ezek a tárgyak a kereszténységben nagy számmal megtalálhatók. 

 Az újkeleti gyülekezetek egyik része pedig saját hitvallásának részeként alkalmazza az angyali nyelveken szólást, pedig már azt tudhatjuk, hogy ezek az angyali nyelvek már elmaradtak.

 "A sze­re­tet soha nem fogy el. De le­gye­nek bár pró­fé­tá­lá­sok, el­tö­röl­tet­nek; vagy akár nyel­ve­ken szó­lás, meg­szű­nik; vagy akár is­me­ret, el­tö­röl­te­tik. (1Kor 13). Tudom, hogy ezt az ige részt a jövő időre gondolják amikor már nem lesz szükségünk rá a mennybe. De az apostol mégis azt írja, hogy mi van most. Tehát ami részleges, töredékes nem fontos, mert az elmúlik, de ez az elmúlás itt kezdődik. A csodákról is múlt időben beszélt. Egy más tendenciáról beszél Pál apostol, a növekvő értelemről, ami a megismerés, hogy minden ami gyerekes azt elhagyta meggyőződése szerint. "Ami­kor gyer­mek vol­tam, úgy szól­tam, mint gyer­mek, úgy gon­dol­kod­tam, mint gyer­mek, úgy ítél­tem, mint gyer­mek, mi­u­tán pe­dig fér­fi­vá let­tem, el­hagy­tam a gyer­mek­hez illő dol­go­kat." És mi maradt meg a letisztult gondolatában? Krisztus növekedett benne, a múltat pedig elhagyta, nem foglalkozott vele. Ezek azok a dolgok amik a zsidókhoz írt levélben írt a szerző." Ezért el­hagy­va a Krisz­tus­ról való kez­det­le­ges be­szé­det, tö­re­ked­jünk a tö­ké­le­tes­ség­re. Ne kezd­jük el újra le­rak­ni az alap­ját a holt cse­le­ke­de­tek­ből való meg­té­rés­nek és az Is­ten­be ve­tett hit­nek"... (Zsid 6)

 A hívő életét most ezek határozzák meg. A tanítást nem vetjük meg az írásokhoz fordulunk, de most a lényeg ami a mindennek az eredménye.

"Most azért meg­ma­rad a hit, a re­mény, a sze­re­tet, ez a há­rom; ezek kö­zül pe­dig a leg­na­gyobb a sze­re­tet". (1Kor 13)