Megfelelve elhivatottságunknak.

 "…akik min­dig ta­nul­nak, de az igaz­ság meg­is­me­ré­sé­re so­ha­sem tud­nak el­jut­ni." (2Tim 3).

 Az igazság megismerésének eredménye a "szentség", vagyis ennek értelmében a szent az aki kihívott és kiválasztott, az elkülönült, vagyis elkülönülés Istenben, a kegyesség a tiszta és őszinte életvitel a megismerés eredménye. Ez is csak eredmény nem cél, mert Isten célja az, hogy engedelmesek legyünk igazságára. De az érthetetlen ember előtt nem világos, hogy mit is jelent az igazság. Ilyenek voltunk mindnyájan, érthetetlenek, mindaddig, amíg Isten meg nem nyílt előttünk. Isten Fia jelent meg nekünk, aki teljes mértékben az igazság. Aki hisz benne örök élete van. Aki felnéz rá úgy, hogy meglátja Őt a feszületen mint a bűnt, aki bűnné vált miértünk, a te és az én bűneimet viselve magán, az megmenekül, a halál már nem fog rajta uralkodni. A tanulás ami csak az ismereteinket gazdagítja, nem a végső célt, de a tanulást az Isten ismeretét nem a magolás a bemagolás, hanem Isten világossága teszi lehetővé. Keresni, annyit jelent, hogy követni Krisztus tanításait, az apostolok és evangélisták Isten tollából eredő írásait követni, hogy Krisztusból táplálkozzunk, ne a világ mérgezett táplálékából merítsünk magunknak. A vízválasztó a Krisztust követőknél mindig az, hogy ha valami megbotránkoztat Krisztus szavaiban és érthetetlen amit mondott, akkor elhagyják őt. Saját építkezésbe kezdenek, ebből fakadóan jelentek meg a különböző keresztényi felekezetek. Azért mert az Úrban nem csak öröm és megelégedettség van, ami az út eleje, hanem kemény eledel és szenvedésnek itala. Az Úr így mondta a tanítványoknak: " Aki eszi az én tes­te­met, és issza az én vé­re­met, an­nak örök éle­te van, és én fel­tá­masz­tom az utol­só na­pon. Mert az én tes­tem bi­zony étel, és az én vé­rem bi­zony ital. Aki eszi az én tes­te­met, és issza az én vé­re­met, az én­ben­nem ma­rad, és én is őben­ne. Ahogy el­kül­dött en­gem az élő Atya, és én az Atya ál­tal élek, úgy az is, aki en­gem eszik, élni fog ál­ta­lam. Ez a ke­nyér, amely a menny­ből szállt alá, nem olyan, mint ami­lyet atyá­i­tok et­tek, és meg­hal­tak: aki ezt a ke­nye­ret eszi, élni fog örök­ké. (Jn 6, 54-57). Ez a gyakorlati követése és a benne való élete az Isten gyermekének.

A Bibliát lehet tanulni de az igazi Istenismeret, a tudás az, ami Isten parancsolatainak engedelmeskedik. Minden ami Krisztusban van az a mi táplálékunk, az ad örök életet, vagyis fenntartja azt. Mindazok akik Isten Fiában hisznek és véráldozatában, azok mind a feltámadt Krisztusban vannak elrejtve. De amíg itt a földön vagyunk, az a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy örök életünk van, ha vele együtt, tehát ha Krisztus nevéért szenvedünk ha kell. Ne csapjuk be önmagunkat, inkább tiszta szívvel járjunk Jézus Krisztus elé segítségért ha ezt nem tapasztaljuk, akármilyen formában is. A többi, vagyis azon kívül minden csak filozófia és a sátán teológiája. 

Áldja meg az Úr mindazokat akik keresik Isten igazságát, és ha megtalálják azt, kincset találnak mint a kincskeresők ha megtalálják a kincset, örömük határtalan. Tapasztaltuk e ezt az örömöt az életünkben valamikor? Ha nem, akkor keressük meg Isten kegyelmét és igazságát, nem az eszünkre bízva, hanem Isten gondviselésére bízva magunkat.

Aki figyelmesen hallgat.

 Különösen figyeljünk, hogy hogyan és mit hallgatunk. Belopóznak olyan gondolatok, amúgy jó igék közé, ami elferdíti Isten ismeretét. A legfontosabb hiba az, amikor az embert magára hagyják a bűn elleni küzdelemben. Mintha a bűn ellen saját magunknak kell megküzdenünk. Azt sugallják, hogy az ember tehet valamit annak érdekében, hogy kiválasztott, vagyis, üdvözült legyen, vagyis elhagyva bűneit megszentelődjön. Isten dönti el, hogy kit tesz a kiválasztottság útjára, hogy senki se dicsekedjék önmagával. Minden dicsőség Istené. A biblia narratívája és sajnos a gyenge egyes fordítások is okot adnak arra, hogy úgy gondoljuk, az ember választása az, Istent vagy Isten nélkül éli le az életét. Az apostolok tanításai nem az embert teszi előtérbe és felelőssé sem teszi, hanem megtanítja élni azzal amit Isten már oda adott neki. A tanítások de főleg az Isten ismerete egy célt szolgál, hogy rajtunk keresztül dicsőítve legyen Krisztus áldott neve, ezzel dicsőítjük Istent. A választás Krisztusé, benne valósulnak meg az Atya mindenható akarata. De ha valaki ebben felvilágosult vagy ráébred, annak kimondhatatlan öröme lesz a Szent Szellemben. Itt is a Szent szó, megkülönböztető szellemet jelent. Isten akarata szerint bűnbocsánatot szereznek mindazok, akiknek az Úr a Teremtő JHVH, kegyelmében részesülnek. 

 Miért van ez így? - Isten tudja. De látható okai is vannak. "Er­ről is­mer­he­tők meg az Is­ten gyer­me­kei és az ör­dög gyer­me­kei: aki nem cse­lek­szi az igaz­sá­got, az nincs Is­ten­től, és az sem, aki nem sze­re­ti a test­vé­rét. Mert ez az az üze­net, ame­lyet kez­det­től fog­va hal­lot­ta­tok, hogy sze­res­sük egy­mást. Nem úgy, mint Kain, aki a go­nosz­tól volt, és meg­gyil­kol­ta a test­vé­rét. És mi­ért gyil­kol­ta meg? Mi­vel az ő cse­le­ke­de­tei go­no­szok vol­tak, a test­vé­re cse­le­ke­de­tei pe­dig iga­zak. Ne cso­dál­koz­za­tok, test­vé­re­im, ha gyű­löl ti­te­ket a vi­lág. (1Jn 3, 10-14).

Вопрос; мы должны?

 Вопрос; мы должны?

Два "должно"

В Свей беседе с Никодимом Господь дважды употребляет слово "должно" - слово в обоих случаях огромной глубины и нравственной силы. Давайте несколько мгновений поразмышляем над ним, ибо, хотя в этом слове всего лишь два слога, оно содержит целый том драгоценных евангельских истин, с какой бы точки зрения мы ни рассматривали его.

1. Прежде всего мы читаем: "Не удивляйтесь тому, что Я сказал тебе: должно вам родиться свыше". Здесь мы видим полное отвержение человека даже в его лучших качествах. Если я должен родиться снова, если я должен получить новую жизнь, новую природу, тогда не имеет ни малейшего значения то, чем я могу или не могу похвастаться. Человек, рожденный от женщины, вступает в этот мир неся в себе образ своего падшего родителя. Человек же, вышедший из рук своего Создателя, сотворен по "образу Божию". Человек, выходя из утробы матери, несет в себе образ и подобие падшей твари. Отсюда сила выражения нашего Господа: "Должно вам родиться свыше". Не сказано: "Вы должны исправиться, вы должны попытаться стать лучше, вы должны изменить ваш образ жизни, вы должны перевернуть страницу ".

Если бы это было так, то Никодим никогда бы не спросил: "Как это может быть?" Фарисей в какой-то степени понял бы что-либо подобное. Изменение поведения, изменение характера, нравственное исправление или самосовершенствование - все это абсолютно понятно фарисею любого возраста, но слова "должно вам родиться свыше" могут быть понятны только тем, кто достиг пределов своего совершенствования, кто обнаружил, что в нем, то есть в его плоти, нет ничего доброго, кто увидел себя подобным банкроту без векселя, который больше никогда не сможет открыть свой счет. Он должен обрести новую жизнь, к которой не приложим вердикт о банкротстве, и он будет распоряжаться богатством другого, на которое кредиторы не могу иметь никаких притязаний. В этом маленьком слове "должно" заключена огромная сила. Оно воздействует на всех нас одинаково. Оно обращается к пьянице, говоря ему: "Тебе должно родиться свыше". Оно обращается к самому строгому трезвеннику: "Ты должен родиться свыше". Оно взывает ко всякому классу, ко всякому званию, к людям всевозможных характеров, наклонностей, рангов, убеждений и вероисповеданий и выразительно всем говорит: "Должно вам родиться свыше". Оно гораздо больше воздействует на сознание, чем любой иной призыв, сделанный на основании нравственности. Оно ни в малейшей степени не затрагивает вопрос о нравственном совершенствовании во всех его проявлениях. Оно оставляет такую широкую свободу действий, какую только могут пожелать филантроп или исправитель нравов. Оно не нарушает всевозможных различий, которые установило общество, общественное мнение, закон или право. Оно оставляет все это совершенно нетронутым, оно возвышает свой ясный и требовательный голос над всем этим и говорит грешникам, человеку, рожденному женщиной, худшему или лучшему из людей: "Должно вам родиться свыше". Оно требует не исправления, но возрождения, не улучшения, но новой жизни.

2. Что же тогда, спросят, нам следует делать? Куда мы должны обратиться? Как мы можем достичь это новой жизни? Второе "должно" нашего Господа дает ответ на этот вопрос: "Как Моисей вознес змею в пустыне, так должно вознесено быть Сыну Человеческому, дабы всякий верующий в Него не погиб, но имел жизнь вечную". Это все объясняет. В мир пришел Человек. Есть два человека и два "должно". Что касается первого человека, то ему должно родиться свыше, а что касается второго Человека, то Ему должно возвыситься. Одним словом, крест является великим разрешением этого затруднения, божественным ответом на вопрос: "Как?" Поражен ли я первым "должно"? Потрясен ли я непреодолимыми трудностями, которые стоят предо мной? Нахожусь ли я у самой пропасти отчаяния, созерцая очевидную возможность того, чем, однако, должно быть? И, о, какой тогда силой прозвучит в моем сердце второе "должно"! "Должно вознесено быть Сыну человеческому". Почему так должно быть? Потому что я должен получить новую жизнь, и эта новая жизнь - в Сыне, но она может быть моей только через Его смерть. Смерть второго Человека является единственным основанием жизни для первого - жизни для меня. Лишь взирание на Христа, вознесенного ради меня, является жизнью вечной. Душа, которая просто верит в Сына Божия как мертвого и воскресшего, "рождена от воды и духа"; она имеет жизнь вечную: она перешла от смерти в жизнь, от ветхой твари в новую, от первого человека ко Второму, от греха к праведности, от осуждения к благоволению, от тьмы к свету, от сатаны к Богу. Пусть Бог-Дух раскроет сердце читателя красоту и силу, глубину, всеохватность и нравственную славу этих двух "должно".

"Он спас нас не по делам праведности, которые бы мы сотворили, а по Своей милости, банею возрождения и обновления Святым Духом, Которого излил на нас обильно чрез Иисуса Христа, Спасителя нашего, чтобы, оправдавшись Его благодатию, мы по упованию соделались наследниками вечной жизни" (Тит. 3,5-7).

Nem minden tiszta ami annak látszik.

 Nem minden tiszta ami annak látszik.

"Né­me­lyek ugyan irigy­ség­ből és ver­sen­gés­ből is, de má­sok jó szán­dék­ból hir­de­tik Krisz­tust. Ezek sze­re­tet­ből, mert tud­ják, hogy az evan­gé­li­um vé­del­mé­re ren­del­tet­tem, má­sok pe­dig ön­ér­dek­ből, nem tisz­ta lé­lek­kel hir­de­tik Krisz­tust, mert úgy vé­lik, hogy fog­sá­gom nyo­mo­rú­sá­ga­it ez­zel nö­ve­lik. De mit mond­jak? Csak az szá­mít, hogy bár­mi mó­don, akár szín­ből, akár szív­ből, Krisz­tust hir­de­tik, és én en­nek örü­lök, sőt örül­ni is fo­gok." (Fil 1, 15-17)

 Pál apostol fogságban írt levele arra ad következtetést, hogy amikor ő fogságban volt sokan felbátorodtak hirdetni Krisztust. Ez tűnik ki ebből az írásból. Az apostol annak is örült, hogy nem csak tiszta szellemmel hirdették Krisztust, irigységből, versengésből. Meglátta az indíttatást mások buzgóságában, de nem ítélte el azokat akik így hirdették Krisztust. Ha tévtanításokat hírdettek volna, akkor biztosan erélyesebben írt volna, leleplezve őket. De a gyülekezet hajnalán még nem terjedtek el a tévtanítások, sokan utánozták az apostolokat és a tanítványokat, de ennek ellenére szellemiségükben nem voltak tiszták.

 Persze ma már nem egészen így van, mert mint a rák elterjedtek a hamis próféták, tanítók, és kiigazodni köztük nehéz is, ki tisztán, utánozva vagy tisztátalan szellemmel hirdetik Krisztust. Annak már nem örülhetünk, hogy Krisztus nevében olyan tanításokat terjesztenek, amik szemmel láthatóan ellenkeznek Krisztus evangéliumának. 

 De senki sem mondhatja magáról, hogy teljes tisztasággal hirdeti Krisztust, azért is mert emberi dolog tévedni, de ha a szellemisége nem Krisztusé, akkor nem hoz jó gyümölcsöt a mennyeknek országában. Pál apostol a filippiekhez írt levelében azért megemlíti és tanácsolja, hogy mint Krisztus teste egységében szolgálják Istent, mert ez a gyülekezet hivatása ebben a világban. "....tel­je­sít­sé­tek be az én örö­mö­met, hogy egyet­ér­te­tek, egy­azon sze­re­tet­ben ugyan­ar­ra tö­re­ked­tek, sem­mit sem cse­le­ked­ve ver­sen­gés­ből, sem hi­á­ba­va­ló di­cső­ség­ből, ha­nem alá­za­to­san egy­mást kü­lönb­nek tart­va ma­ga­tok­nál". (Fil 2, 2)

 Azért is sokszor elfogadjuk mindazt amit a testvérek hirdetnek, ha nem is tisztán, de Krisztus szellemében, de kizárjuk mindazt ami durván ellenszegül mindannak ami Krisztusban van. Ami Krisztusban nincs, az a hamisság, a másokra való tekintettel legyünk elnézőek és irgalmasak, de lépjünk fel a bűnös tevékenységek ellen a hamisság ellen úgy, hogy forduljunk el mindazoktól akik terjesztik az eretnekséget. De ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, magunknak is alkalmasnak kell lennünk. Tudjuk felismerni mi a jó és a rossz. Mert ha ezt nem tudjuk, csak kárt hozunk magunkra és másokra. De akiben megvan Krisztus szelleme, az biztosan megtudja különböztetni a tisztát a tisztátalanságtól, ha nem is azonnal. Mert talán az éberség hiánya miatt meg vannak tévesztve egy és más emberi tanítások szerint. De nem csak a tanítások tévesztenek meg, hanem a látvány ami oly hatást gyakorol a természetes emberre. Jézus Krisztus mondta előre figyelmeztetve tanítványait, ami az utolsó időkben be fog következni. "Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is". (Mk 13, 22)

 Részben már tapasztaljuk, hogy a tudást háttérbe szorítva a csodák a szemfényvesztést teszik előnybe, nem a felismerés, Isten ismeretét. Erre meg van szerkesztve a színpad az a platform ami egy célt szolgál, hogy elterelje a figyelmet Krisztus tiszta tanításától.

Az Úr mezején.

 Az Úr mezején.

"Boáz ezt mond­ta Ruth­nak: Ugyan hal­lod-e, édes le­á­nyom! Ne menj sze­de­get­ni más me­ző­re. Ne menj el in­nen, ha­nem ma­radj min­de­nütt a szol­gá­ló­im nyo­má­ban. Sze­med le­gyen a me­zőn, ame­lyet arat­nak, és járj utá­nuk. Íme, meg­hagy­tam a szol­gák­nak, hogy ne bánt­sa­nak té­ged, és ha meg­szom­ja­zol, menj az edé­nyek­hez, és igyál ab­ból, ami­ből a szol­gák me­rí­te­nek". (Ruth 2, 8).

Boáz, Jézus Krisztus előképe, ábrázata. Ez a könyv, a Ruth könyve azért is értékes számunkra, mert felfedi Isten tervét a népéhez, a Messiáshoz való viszonyát Ruth személyében, úgy ábrázolja ahogyan egy könyv sem az ószövetségben. Ruth, Ábrahám magja aki nem zsidó nem vér szerinti rokonság, de mégis Izrael maradékát képezi. Az Úr ezt az evangéliumban a samáriai asszonyban is megjeleníti, de egészen más oldalról. Pál apostol pedig így ír erről: "Mert nem az a zsi­dó, aki kül­ső lát­szat­ra az, és a kö­rül­me­té­lés sem az, ami a tes­ten kül­ső­kép­pen lát­szik, ha­nem az a zsi­dó, aki bel­ső­kép­pen az, és szí­vé­nek a Lé­lek ál­tal tör­té­nő, nem betű sze­rin­ti kö­rül­me­té­lé­se az iga­zi kö­rül­me­tél­ke­dés, amely­nek di­csé­re­te nem em­be­rek­től, ha­nem Is­ten­től van". (Róm 2, 28). A moábi Ruth személyében látjuk mindezt, a ragaszkodását Izrael Istene iránt, a samáriai asszonyban ( János evangélium 4. rész) pedig látjuk Jézus kiáradó kegyelmét azokra akik a törvény szerint reményt vesztettek az üdvösségre. 

 Ha a Boáz nevét Jézussal helyettesítjük, akkor egy világos képet kapunk ennek a történetnek a mondanivalójáról. 

 De most arra hegyezzük fülünket, mit mond számunkra ez a fenti igerészlet. 

 Mikor Ruth Boáz látókörébe kerül, akkor személyes kapcsolat alakul ki közöttük, a jövendőbeli feleségének tanácsot ad hogyan és mit kell tennie. A legfontosabb mondanivaló számunkra itt ebben a részben, hogy az Úr maga Boáz személyében tanácsolja, hogy a szemünk a figyelmünk legyen azon a mezőn ahol megy az aratás. Itt nem az angyalokról szól a világ vége aratásáról, hanem azokról az emberekről a szolgákról akik Isten mezején munkálkodnak. Boáz azt tanácsolja mint földbirtokos akinek hatalma van mindenre és mindenkire, hogy a szeme arra a mezőre irányuljon ahol minden Isten birtokában van és minden ami ott történik a mennyeknek országa. Ruth az aki elnyeri Boáz tetszését, vagyis kegyeibe fogadja de nem azonnal lesz minden az övé, az csak akkor lesz megosztva Ruthtal amikor már felesége lesz Boáznak. Addig is Ruthnak még meg kell tennie egy utat, abból a gazdagságból szemeket szedeget amit a szolgák hagytak hátra maguk után Boáz utasítása révén, abból a gazdag hagyatékból szedeget a jövendőbeli feleség aminek teljes mértékben az élvezője lesz a jövőben, addig is abból táplálkozik és visz haza, amit a szolgák elejtenek.  

 Boáz, végül eljegyezte és feleségül vette a moabita Ruthot. Ez már magában egy hatalmas áldás mindannyiunk számára, legyen az zsidó vagy helén, vagy akárki nemzetiségétől függetlenűl, Isten a Bárány menyasszonya mindazok akik Krisztus az egyháznak a feje alá gyülekeznek. Isten veteményesében, a Gyülekezet megáldott kincseiből szedegetik az életet adó magot és ha megszomjaznak, abból az edényből isznak amiből a szolgák is. A szolgák is és a jövevények is egy edényből isznak. Ezek az edények a Biblia könyvei, életet adó frissítő víz. A szomjazók nem a szolgák edényeiből isznak, hanem Isten odakészített edényeiből, egy és ugyanabból az edényből isznak azok is akik már az Úr mezején munkálkodnak, meg azok is akik nem dolgoznak, hanem szükségszerűen megszomjaztak a szedegetés közben, a haszonélvezői minden Isten által ajándékozott javainak. 

 Habár ezt Isten eleve elrendelte, hogy Krisztusban egyesüljön mindenki akiknek ugyan nem volt reményük sem a megváltásra se üdvösségre, de Istenhez való ragaszkodásukban kitartóak, nyomorúságok, viszontagságok ellenére, szemük és fülük nyitottak mindenre ami Isten mezején történik. Boáz tehát Jézus előképe volt, Jézus a megtesítője Isten az Atya akaratának. 

Ruth élete, mindnyájunk élete, úgy az Izrael maradéka mint a Gyülekezet számára akiket az Úr szeme irányít, mindazok abban az áldásban részesülnek, amiben a törvényes feleség Ruth, végérvényesen elnyert Isten ígéretei szerint ki-ki a maga helyzetében. Addig is forduljunk el minden olyan mezőtől, amiben nem Isten vetette el magjait. Legyen arcunk arra fordítva és életünk megszentelve mindazonáltal, amit Istentől kapunk, szorgalmasan szedegetve magjait amit az ige éltető szavai kijelentettek számunkra az élet megtartása érdekében. 

"…ami­kor el­jön azon a na­pon, hogy meg­di­cső­ül­jön szent­je­i­ben, és cso­dál­ják mind­azok, akik hit­tek, mint ahogy ti is hit­te­tek bi­zony­ság­té­te­lünk­nek. Ezért imád­ko­zunk is min­den­kor ér­te­tek, hogy a mi Is­te­nünk te­gyen ti­te­ket mél­tó­vá az el­hí­vás­ra, és tölt­sön be ti­te­ket a jó­ban való tel­jes gyö­nyör­kö­dés­sel és a hit hat­ha­tós mun­ká­lá­sá­val, hogy meg­di­cső­ül­jön a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus neve ben­ne­tek, és ti is őben­ne, a mi Is­te­nünk és az Úr Jé­zus Krisz­tus ke­gyel­mé­ből". (2Thessz 1, 10-11).

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: ÉS HA ENGEDELMESKEDTÜNK?

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: ÉS HA ENGEDELMESKEDTÜNK?: "És mindjárt meghagyta tanítványainak, hogy szálljanak hajóra és menjenek át előtte a túlsó partra..." (Mk 6,45-52) Hajlandók vagy...

Ha hív Isten menj a világosságra.

 "Látta Isten, hogy jó a világosság, és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől." (1Móz 1, 4).

"Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, és én teremtem a gonoszt. Én vagyok az ÚR, aki mindezt cselekszem!" (Ézs 45, 7)

"Én al­kot­tam a föl­det, én te­rem­tet­tem raj­ta az em­bert, én ter­jesz­tet­tem ki ke­zem­mel az ege­ket, és min­den se­re­gük az Úrén pa­ran­csom­ra állt elő". (Ézs 45, 12-13). 

 Van-e értelme hirdetni az igét azzal a céllal, hogy megváltoztassa az ember bűnös természetét? Van-e valami haszna abban az embernek az örökkévalóság szempontjából, aki hallgatja az igét, aggodalmaskodik de nem engedelmeskedik? "Tudja-e az ember legalább egy arasznyira is megnövelni termetét? "Ki az kö­zü­le­tek, aki ag­go­dal­mas­ko­dá­sá­val meg­nö­vel­he­ti ter­me­tét egy arasszal? Ha azért a leg­cse­ké­lyeb­bet sem te­he­ti­tek meg, mit ag­go­dal­mas­kod­tok a töb­bi fe­lől?"(Lk 12, 25). "Megváltoztathatja-e bőrét a szerecsen és foltjait a párduc? Így tudtok ti is jót cselekedni, akik megszoktátok a gonoszt". (Jer 13, 23).

 Tehát az igehirdetés célja, kihívni a sötétségből a világosságra a sötétben ülő Isten gyermekeit. A világ sötétje elborította azt amit Isten egyszer szétválasztott. Az örömhír az, hogy Isten elküldte az elsőszülött Fiát erre a földre, hogy mindazokat akiket üdvösségre szánt, Krisztushoz vezesse. Krisztusban látják meg a világ világosságát, mindazok akiknek erre szemük és hallásuk van. "Kez­det­ben volt az Ige, és az Ige Is­ten­nél volt, és Is­ten volt az Ige. Ő kez­det­ben Is­ten­nél volt. Min­den ál­ta­la lett, és nél­kü­le sem­mi sem lett, ami lét­re­jött. Ben­ne volt az élet, és az élet volt az em­be­rek vi­lá­gos­sá­ga. A vi­lá­gos­ság a sö­tét­ség­ben fény­lik, de a sö­tét­ség nem fo­gad­ta be." (Jn 1, 1-4)

 A sötétség nem fogadja be ma sem Isten Fiát, hiszen tart tőle, nem azért mert hisz vagy nem hisz benne, hanem attól fél, hogy a világosságra kerülve nyilvánvalókká lesznek bűnei. Amikor hallja Isten szavát megkeményíti szívét amúgy is kemény, kőkemény szívét, hogy ne sértse meg önérzetét. De a leghatékonyabb védelem a világosság ellen az érdektelenség. Egyszerűen kamu minden számára amit az evangélium hirdet. A vallások pedig elfedik a világban fénylő világosságot, legyen az akármilyen lelket kecsegtető, az minden csak cukormáz nem Krisztus fényessége.

" Mert min­den­ki, aki go­no­szul cse­lek­szik, gyű­lö­li a vi­lá­gos­sá­got, és nem megy a vi­lá­gos­ság­ra, hogy le ne lep­le­ződ­je­nek cse­le­ke­de­tei." (Jn 3). Ez a visszatartó erő minden bűnös ember számára aki fél kiteregetni Isten előtt a bűneit, magát a bűnös természetét óvja a feszülettől, mert az szenvedést okoz ha rászegezi az egóját, megsérti gondosan dédelgetett bűneit. Ki mondta azt, hogy Isten minden gonosz tettet megbocsát? Megteheti de nem teszi, még ha Krisztus a feszületen megváltotta a világ bűnét, de az ember bűneit nem bocsátja meg soha, ha az ellenszegűl igazságosságának a Szent Szellemének. Megbocsátás feltétele az engedelmesség az Isten Fiának. Az emberiség elleni bűn sem bocsáttatik meg, mert az felülmúlja minden gonoszságát az embernek, ahogyan a sátán örök kárhozatra van ítélve már most, úgy azok is akik engednek neki és teszi fajsúlyos gonoszságát. Emberek százezreit öletik meg a harcmezőn a nyakkendős bűnözők. Erre már nem hat a kegyelem, mert az elkövetett bűn oly súlyos, hogy igazságtalan lenne Isten részéről párosítani a szentek tisztaságával a mennyeknek országában, mert azok számára már nem maradt véráldozat akik gonoszságot követtek el az emberiség ellen. Isten tudja, hogy miért. 

"Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy tetteiről kiderüljön, hogy azok Isten szerint való cselekedetek." (Jn 3, 21)

" Ez pedig most lett nyilvánvalóvá a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki eltörölte a halált, és világosságra hozta az életet és a halhatatlanságot az evangélium által." (2Tim 1, 10).

Üdvözülj a hit által.

 "Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izráelről: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger homokja, csak a maradék üdvözül". (Róm 9, 27)

"Mert nem aka­rom, test­vé­re­im, hogy ma­ga­to­kat bölcs­nek tart­va ne tud­já­tok meg ezt a tit­kot, hogy Iz­rá­el meg­ke­mé­nye­dé­se csak rész­le­ges, amed­dig a po­gá­nyok tel­jes szám­ban be nem jut­nak. És így az egész Iz­rá­el üd­vö­zül, amint meg van írva: El­jön Si­on­ból a Sza­ba­dí­tó, és el­for­dít­ja Já­kób­tól a go­nosz­sá­got, és ez lesz ve­lük az én szö­vet­sé­gem, ami­kor el­tör­löm a bű­ne­i­ket. Az evan­gé­li­um­ra néz­ve ugyan el­len­sé­gek ti­ér­te­tek, de a ki­vá­lasz­tás­ra néz­ve sze­re­tet­tek az ős­atyá­kért." (Róm 11, 25-27).

 Izrael a kiválasztott nép, és ha egyszer Isten így döntött, hűséges lesz hozzájuk mindvégig, még ha sokan közülük el is vesznek, ahogyan a negyvenéves vándorlásuk során elhulltak a sivatagban, nem érték el az ígéret földjét azok közül akik kijöttek Egyiptomból. De mi közünk nekünk Izraelhez, Krisztus követőinek? Az írás ezt kimondja, hogy Izrael a példa számunkra, hogy ne essünk abba a hibába ahogyan ők estek. Legyen példa számunkra, hogy előre láthassuk a csapdákat, hiszen Izrael példáiból megláthatjuk a következményeket is. Ugyanazokat a gonoszságokat elkövetik a keresztények ma is, de ez minden az Úrtól van, ugyanúgy ahogy Izraellel tette, megkeményíti szívüket. Mert ha a kegyelemben nem állhatatos az ember, akkor még mi maradhat hátra, hiszen Isten a legdrágább kincsét adta nekünk embereknek, hogy ha elfogadjuk tőle ezt az áldozatot akkor üdvözülnek, ha nem, Isten haragja marad rajtuk. 

 Az evangélium ma hirdeti Krisztust a Megváltót, azt akit Izrael elutasított és elutasít mai napig, de eljön az az idő amikor Isten felveszi velük újból a kapcsolatot és hirdetni fogják Isten országát e földön nagy megpróbáltatások idején a Gyülekezet elragadása után a mennybe, amikor a Szent Szellemmel a Gyülekezet elhagyja a földet, ez az első feltámadás. Akkor már a mennyeknek országát nem fogják hirdetni, hanem Krisztust mint királyt aki közeleg és elfoglalja a földi trónját Jeruzsálemben. Ezek lesznek a tanúk Izrael népéből valók. De addig is ma a kegyelem napja van, és ameddig nem teljesedik be az üdvözült pogányok száma, addig Isten nem ontja haragját az emberekre, csak azután amikor bezáródik a kegyelem ajtaja, ahogyan a vízözön előtt Noé bárkájának ajtaja bezáródott és csak nyolcan menekültek meg Isten haragjától úgy most is csak a maradék, azok akik a keskeny útra léptek és a szűk kapun át lépnek be a mennyeknek országába, azok üdvözülnek. "De szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt." (Mt 7, 14) Te is köztük vagy drága barátom?, - tud meg mihamarabb mert az idő közel. Aki őszintén keres az talál, Isten szeme rajtunk nyugszik és igazgatja az igazak utját, senki nem vesz el Jézus Krisztus juhai közül, mind számon van tartva, és nevén szólítja őket, hogy elvezesse oda ahol most van a mennyeknek dicső birodalmába, mert a sírokban lévők is meghallják a hívó harsona hangját amikor eljön a testünk feltámadásának pillanata. Azután mindig az Úrral leszünk. " Mert maga az Úr fog le­száll­ni a menny­ből ri­a­dó­val, fő­an­gyal szó­za­tá­val és Is­ten har­so­ná­já­val, és fel­tá­mad­nak elő­ször azok, akik Krisz­tus­ban meg­hal­tak, az­után mi, akik élünk, akik meg­ma­rad­tunk, ve­lük együtt el­ra­gad­ta­tunk a fel­hők­ben az Úrral való ta­lál­ko­zás­ra a le­ve­gő­be, és így min­den­kor az Úrral le­szünk. Azért hát vi­gasz­tal­já­tok egy­mást ezek­kel a be­szé­dek­kel." (1Thessz 4, 16-17).

Cseri Kálmán tanításai: ÉLETMENTŐ ÉBRESZTÉS❣️

Cseri Kálmán tanításai: ÉLETMENTŐ ÉBRESZTÉS❣️: ,,Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.,, (Ef 5,14) Ez a mondat arra is figyelmeztet, hogy nem minde...

Van fülük de nem hallják.

 „És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet! És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek; Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon. És én mondék: Meddig lészen ez Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen;” ( Ézs 6,- 8...) 

„Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” 

A világ egy vaksötét szoba, ahol emberek milliárdjai tapogatóznak vakon. Ám Isten bedobott ebbe a szobába egy kötelet, amelyet ha megragadsz és követed, kijutsz

a fényre. E kötelet sokan megtalálják, de nagyon kevesen

kapaszkodnak belé, és még kevesebben követik. Ez a kötél a Biblia. ( Idézet a " Vakvilág" c. könyvből).

 Lehet, hogy te is azok közé tartozol akik naponta olvassák a Bibliát és mégsem értik az üzenetét. Elveszel a betűk rengetegében. Nem látod az összefüggéseket magát a magját. Belebonyolódsz a részletekbe, olvasod és látod az embereket, de nem látod Krisztust az első laptól az utolsóig. Nem látod meg az erdőt a fától. Pedig ott van mindenki előtt." Ami test­től szü­le­tett, test az, és ami Lé­lek­től szü­le­tett, lé­lek az. Ne cso­dál­kozz, hogy azt mond­tam ne­ked: Szük­ség nek­tek újon­nan szü­let­ne­tek". (Jn 3, 6). A szellemi látás szükséges ahhoz, hogy meglássuk Isten terveit és megértsük gondolatait.

 Folytatva a gondolatot, Isten kifejezi ezt számunkra, hogy a test a hús nem használ semmit. Az örökkévalóság fényében az ember a testi ember egy kivágott fa, vagy learatott termés. De figyelemre méltó, hogy itt nem áll meg a kijelentésben és így folytatja Ézsaiás. "Az ÚR messze el­ve­ti az em­bert, és nagy pusz­ta­ság lesz a föl­dön. Ha ma­rad még raj­ta egy ti­zed, újra el­pusz­tul az is. De ahogy a cser­fá­nak és a tölgy­fá­nak meg­ma­rad a tönk­je ki­vá­gás után: a tönk­jük szent mag lesz!" (Ézs 6, 12).

 A tönkjük szent mag lesz, mert mély gyökere van és nem hal meg. Így van ez az emberrel akinek a gyökere mélyen Istenben van és Krisztusból táplálkozik. 

 A mai gondolatot azzal fejezzük be, hogy kapaszkodjunk Jézus Krisztusba, érintsük meg ruháját, hogy gyógyítson meg vakságunkból és állandó tisztátalanságtól, hogy lássuk meg Isten világosságát aki beragyogja utunkat, ha követjük Őt, ragaszkodva igazságához az igéjéhez a megszentelődés útján. 

 Jézus szavai ugyan arról tanúskodnak amit a fentiekben idéztem. Csak itt másik oldaláról, vagyis megelőző gondolatban, a magról beszél amiből kinő a búza. "...Aki a jó ma­got veti, az az Em­ber­fia, a szán­tó­föld pe­dig a vi­lág; a jó mag az Is­ten or­szá­gá­nak fiai, a kon­koly pe­dig a go­nosz fiai. Az el­len­ség, aki a kon­kolyt veti, az ör­dög, az ara­tás a vi­lág­vé­ge, az ara­tók pe­dig az an­gya­lok. Amint azért össze­gyűj­tik a kon­kolyt és meg­ége­tik, úgy lesz a vi­lág vé­gén is. Az Em­ber­fia el­kül­di an­gya­la­it, és az ő or­szá­gá­ból össze­gyűj­te­ti mind­azo­kat, akik bot­rán­ko­zá­so­kat okoz­tak, és akik go­no­szul cse­le­ked­tek. Be­ve­tik őket a tü­zes ke­men­cé­be: lesz ott sí­rás és fog­csi­kor­ga­tás. Ak­kor az iga­zak fény­le­nek, mint a nap az ő Aty­juk or­szá­gá­ban. Aki­nek van füle a hal­lás­ra, hall­ja meg!"(Mt 13, 37-42)