Bölcsesség könyve. 1.2. fejezet.( apokrif).

 1 fejezet

1. Szeressétek az igazságot ti föld bírái! Gondoljatok az Úrra jó lélekkel, keressétek őt szívetek egyszerűségében,

2. mert azok találnak rá, akik nem kísértik, s azoknak nyilvánítja ki magát, akik bíznak benne!

3. Az aljas gondolatok ugyanis eltávolítanak Istentől, s a próbára tett hatalom megfeddi a balgákat.

4. Mert nem tér a bölcsesség gonosz szándékú lélekbe, és nem lakik bűnnek adózó testben.

5. Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és visszariad, ha igazságtalanság közelít.

6. A bölcsesség emberbarát lélek ugyan, de nem hagyja büntetlenül a káromló ajkának vétkét, mert Isten az ember veséit kutatja, a szívét jól megvizsgálja, és nyelvét meghallgatja.

7. Az Úr lelke ugyanis betölti a földkerekséget, s aki egybefogja a mindenséget, az tud is minden szóról!

8. Ezért senki nem maradhat rejtve, aki igaztalant beszél, nem kerüli el azt a büntető igazság, mert az istentelennek számot kell adnia fondorlataiért, és beszédeinek híre eljut az Istenhez, hogy gonoszságai elvegyék a büntetésüket.

10. Hisz mindent meghall a féltékeny fül, s a zúgolódás moraja nem marad rejtve!

11. Kerüljétek tehát a hasztalan zúgolódást, s óvjátok nyelveteket a rágalomtól, mert beszéd titokban sem hangzik el büntetlenül, s a hazug száj megöli a lelket.

12. Ne törjétek magatokat a halál után tévelygő életetekkel, ne siettessétek romlásotokat kezetek munkájával!

13. Hisz Isten nem alkotta a halált, és nem leli örömét az élők vesztén.

14. Azért teremtett mindent, hogy legyen, s a földkerekség nemzedékeit gyógyulásra szánta. Nincs meg bennük a romlás mérge, és nincs a földön az alvilág országa!

15. Az igazság ugyanis örök és halhatatlan.

16. A gonoszok azonban kézzel és szóval magukhoz édesgetik a halált, a barátjuknak hiszik, sorvadnak utána, szövetségre lépnek vele, és méltók is arra, hogy martalékává legyenek.


  2. fejezet

1. Tévesen vélekedve azt mondják egymásnak: "Rövid az életünk értelme és szomorú, nincsen orvosság az ember halála ellen, és nincs, akiről tudnák, hogy visszajött az alvilágból.

2. Mert semmiből lettünk és majd olyanok leszünk, mintha nem is lettünk volna, mert csak füst az éltető lehelet orrunkban, s a gondolat csak szikra szívünk lüktetésére:

3. ha ez elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek pedig elszáll, mint gyenge szellő.

4. Idő múltán elfelejtik nevünket is, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhő szertefoszlik, eloszlik mint a köd, melyet a nap sugara elűz, és a melege földre sújt.

5. Olyan az életünk, mint az árnyék vonulása, és végünkből nincs visszatérés, mert le van pecsételve az, és nem tér vissza senki sem.

6. Rajta tehát! Éljünk a jelen javakkal, élvezzük a teremtést sietve, míg fiatalok vagyunk!

7. Töltekezzünk pompás borral és mirhával, ne menjünk el az évszak virágai mellett!

8. Koszorúzzuk magunkat rózsákkal, mielőtt elhervadnának, ne maradjon rét kicsapongásainktól érintetlen!

9. Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból, mindenütt rakjuk le vígságunk jeleit, mert ez a mi osztályrészünk, ez a mi sorsunk!

10. Nyomjuk el a szegény igazat, ne kíméljük az özvegyet, és ne tekintsünk a koros aggastyán ősz hajára!

11. Erőnk legyen az igazság mércéje, mert ami gyenge, az haszontalan!

12. Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll, és ellenkezik tetteinkkel, törvényszegést vet a szemünkre, s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen.

13. Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete, és Isten gyermekének mondja magát.

14. Nézeteinknek ő a vádlója,

15. még az is terhes nekünk, ha látjuk őt, mert élete másokétól különbözik, és ösvényei egészen különösek.

16. Ő komolytalannak néz minket, tartózkodik útjainktól, mint a szennytől, s boldognak hirdeti az igazak végét, és azzal dicsekszik, hogy az Isten az ő atyja.

17. Lássuk tehát, igazak-e beszédei? Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége!

18. Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja, és kiragadja ellenségei kezéből.

19. Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk állhatatosságát!

20. Ítéljük őt gyalázatos halálra, mert – amint mondja – oltalomban részesül!"

21. Így gondolják ők, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket.

22. Nem ismerik Isten titkait, nem remélik a jóság bérét, és nem tekintik a szeplőtelen lelkek jutalmát.

23. Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta,

24. a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak.

PDF fájlban 4Ezsdrás könyve.

 https://www.facebook.com/share/p/otJC2zY4mqKdYwZB/

Az egyszerűség kedvéért, adok egy címet ahol meglehet nyítni a könyv egész tartalmát.

4Ézsdrás 7. fejezet első rész

 4Ezra.7 (első része) 

[1] Amikor befejeztem e szavak szólását, az angyal, aki előző este elküldetett hozzám, ismét eljött,

[2] és mondta nekem, „Kelj fel, Ezsdrás, és hallgasd a szavakat, amelyeket elbeszélni jöttem."

[3] Mondtam, „Beszélj, uram." És ő mondta, „Van egy tenger, amely nagy szélességű, tágas és hatalmas,

[4] de bejárata egy keskeny résznél van, amely olyan, akár egy folyó.

[5] Ha tehát bárki el akarja érni a tengert, hogy lássa vagy hajózzon rajta, hogyan juthatna a tágas részre anélkül, hogy keresztülmenne a keskeny részen?

[6] Másik példa: Van egy város, amely síkságon épült, és telve van minden jó dologgal;

[7] de a bejárata szűk és egy meredek helyen található, ahol tűz van jobbkéz felől és mély vizek a baloldalon;

[8] és egyetlen ösvény vezet csak át köztük, vagyis a tűz és a víz között, így egyszerre csak egy ember mehet azon.

[9] Ha most ez a város örökségül adatik egy embernek, hogyan fog az örökös hozzájutni örökségéhez, anélkül, hogy átmenne a veszélyek között, melyek előtte állnak?"

[10] És mondtam, „Sehogy, uram." És ő mondta nekem, „Így van az Izrael osztályrészével is.

[11] Mert én kedvükért alkottam a világot, és amikor Ádám áthágta rendeletemet, ítélet alá került ami teremtetett.

[12] És így ennek a világnak a bejáratai szűkek és bánattal teliek és fáradságosak; kevés van belőle és gonosz az, telve veszéllyel és sok viszontagsággal.

[13] De a nagyszerűbb világ bejáratai szélesek és biztonságosak, és igazán megtermik a halhatatlanság gyümölcsét.

[14] Ezért hacsak az élők keresztül nem mennek a nehézségek és hiábavalóságok megtapasztalásán, soha nem kaphatják meg azokat a dolgokat, amelyek elő vannak készítve számukra.

[15] És most miért vagy zaklatott, látván, hogy pusztulás a sorsod? És miért vagy megrendülve, látva, hogy halandó vagy?

[16] És miért nem azon töröd a fejed, ami eljövendő, ahelyett, ami jelenvaló?"

[17] Akkor válaszoltam és mondtam, „Ó legfelsőbb Úr, lásd, te elrendelted a te törvényedben, hogy az igazak öröklik ezeket a dolgokat, és az istentelenek elpusztulnak.

[18] Ezért az igazak elviselnek nehéz körülményeket is, miközben jobb időkben reménykednek; de azok, akik gonoszul cselekednek, megszenvedik a nehézségeket és nem fognak jobb időket látni."

[19] És mondta nekem, „Nem vagy te jobb bíró, mint Isten, vagy bölcsebb a Magasságosnál!

[20] Hadd pusztuljon el sok a mostani élők közül, inkább, mint hogy az Isten törvényét, mely elébük adatott, semmibe vegyék!

[21] Mert Isten szigorúan megparancsolta azoknak, akik a világba jöttek, amikor jöttek, hogy mit tegyenek azért, hogy életük legyen, és mire figyeljenek, hogy elkerüljék a büntetést.

[22] Azonban ők nem voltak engedelmesek, és ellene szóltak; hiábavaló gondolatokat eszeltek ki maguknak,

[23] és gonosz csalásokat tűztek ki célul maguknak; még azt is kijelentették, hogy a Magasságos nem létezik, és figyelmen kívül hagyták útjait!

[24] Megvetették az ő törvényét, és megtagadták szövetségét; hűtlenek voltak rendeléseihez, és nem vitték véghez az ő munkáját.

[25] Ezért, Ezsdrás, az üres dolgok az üreseké, és a teli dolgok a teljeseké.

[26] Mert lásd, eljön az idő, amikor a jelek, amelyeket előre megmondtam neked, megtörténnek, és a város, amely most nem látható, megjelenik majd, és a föld, amely most el van rejtve, feltárul majd.

[27] És mindazok, akik megszabadíttattak a bajokból, amelyeket előre megmondtam, látják majd az én csodáimat.

[28] Mert az én fiam, a Messiás, megjelenik az övéivel, és akik megmaradnak, (négy)száz évig örvendeznek majd.

[29] És ezután az én fiam, a Messiás, meghal majd, és mindazok, akikben emberi lélekzet van.

[30] És a világon visszaállíttatik az eredeti (ősi) csendesség hét napig, ahogy az első kezdetkor volt; és senki sem marad meg.

[31] És a hét nap után a világ, amely még nincs ébren, felköltetik, és ami megromolhat, elpusztul majd.

[32] És a föld kiadja majd azokat, akik benne alszanak, és a por is azokat, akik csendesen nyugszanak benne; és a kamrák kiadják a lelkeket, amelyeket rájuk bíztak.

[33] És a Magasságos megjelenik majd az ítélőszékben, és a könyörület eltávozik és a türelem visszavonul;

[34] és csak az ítélet marad, az igazság megáll, és a hűségesség megerősödik.

[35] És kárpótlás következik majd, és a jutalom szemmel láthatóan megnyilvánul; az igazságos cselekedetek felébrednek, és az igaztalan tettek sem alszanak majd.

[36] Akkor megjelenik a kínok szakadéka, és szemben vele lesz a nyugalom helye; és a pokol kemencéje megnyittatik, és szemben vele az öröm paradicsoma.

[37] Akkor a Magasságos így szól a nemzetekhez, amelyek feltámasztattak a halálból, 'Nézzetek ide, és lássátok, kit tagadtatok meg, kit nem szolgáltatok, kinek a parancsolatait vettétek semmibe!

[38] Nézzetek erre az oldalra és a másikra; itt gyönyörűség és nyugalom van, ott pedig tűz és kínok!' Így beszél majd hozzájuk az ítélet napján --

[39] amelynek nem lesz napja, sem holdja sem csillagai,

[40] sem felhő, sem mennydörgés, sem villám, sem szél, sem víz, sem levegő, sem sötétség vagy este vagy reggel,

[41] sem nyár, sem tavasz vagy hőség, sem tél vagy fagy és hideg és zúzmara, sem eső sem pára,[42] sem dél vagy éjjel, sem hajnal vagy ragyogás vagy fényesség vagy fény, hanem csak a Magasságos dicsőségének ragyogása, amelynél mindenek megláthatják, mi lett elkészítve számukra.

[43] Mert nagyjából egy év-hétig fog ez tartani.

[44] Ez az én ítéletem és annak előírt rendje; és egyedül neked mutattam meg ezeket."

[45] Válaszoltam és mondtam, „Ó legfelsőbb Úr, eddig is ezt mondtam, és most is ezt mondom: Áldottak, akik életben vannak és megtartják a te parancsolataidat!

[46] De mi lesz azokkal, akikért imádkoztam? Mert kicsoda nem vétkezett az élők közül, és kicsoda nem szegte meg szövetségedet az emberek közül?

[47] És most azt látom, hogy az eljövendő világ gyönyörűséget fog hozni egy kevésnek, de sokaknak kínokat.

[48] Mert gonosz szív növekedett fel bennünk, amely elidegenített minket Istentől, és romlásba vitt minket és a halál útjára vezetett bennünket, és a kárhozat ösvényét hozta elénk, és messzire eltávolított bennünket az élettől – és nem csak néhányunkat, hanem majdnem mindeneket, akik csak teremtettek!"

[49] Ő válaszolt és mondta, „Figyelj rám, Ezsdrás, és én tanítalak téged, és figyelmeztetlek ismét.

[50] Mert ez okból a Magasságos nem egy, hanem két világot teremtett.

[51] Mert te azt mondod, hogy az igazak nincsenek sokan, hanem kevesen, míg az istentelenek hemzsegnek, halld hát a magyarázatát ennek a dolognak.

[52] „Ha csak egy kevés értékes köved van, közéjük keversz-e ólmot és agyagot?"

[53] Mondtam, „Uram, hogy tenném?"

[54] És mondta nekem, „Nem csak ennyi, hanem kérdezd a földet és ő elmondja; hallgass rá és ő kijelenti neked.

[55] Mondd neki, 'Te aranyat és ezüstöt és rezet készítesz, és vasat, ólmot és agyagot is;

[56] de az ezüst gyakoribb az aranynál, és a réz az ezüstnél, a vas a réznél, az ólom a vasnál és az agyag az ólomnál.'

[57] Ítéld meg tehát, mely dolgok értékesebbek és kívánatosabbak, azok-e, amelyek gyakoriak, vagy azok, amelyek ritkák?"

[58] Mondtam, „Ó, legfelsőbb Úr, amiből bőven van az értéktelenebb, és ami ritka, az sokkal drágább."

[59] Ő válaszolt és mondta, „Fontold meg magadban ezt a gondolatot, mivel valóban, akinek nehezen szerzett dolga van, az jobban örvendezik, mint aki olyat birtokol, ami bőségesen kapható.

[60] Éppígy lesz az ítélet is, amelyet megígértem; mert örvendezni fogok a kevesek fölött, akik 

megmentetnek, mert ők azok, akik által most uralkodik dicsőségem, és rajtuk keresztül megdicsőíttetik az én nevem.

[61] És nem fogok gyászolni azon sokaság miatt, akik elpusztulnak; mert ők most már olyanok, mint a köd, és hasonlatosak a lánghoz és a füsthöz – felgyújtatnak és elégnek, és eltöröltetnek."

[62] Én válaszoltam és mondtam, „Ó föld, mit is hoztál létre, ha az elme/lélek is porból készült úgy, ahogy a többi teremtett dolog!

[63] Mert jobb lett volna, ha maga a por meg sem születik, hogy így az elme/lélek se formálódhasson meg belőle.

[64] De most az elme/lélek velünk együtt növekszik, és így amiatt gyötrődünk, hogy elpusztulunk, és ezt tudjuk is.

[65] Hadd siránkozzon hát az emberi nemzetség, de a mezők vadjai örvendjenek; panaszkodjék minden megszületett, de a négylábú vadak és a nyájak örvendezzenek!

[66] Mert jobb soruk van nekik, mint nekünk; mert őket nem várja ítélet, és nem tudnak semmi büntetésről vagy megváltásról sem, amely az ő haláluk utánra ígértetett volna.

[67] Mert mi jó származik abból nekünk, ha megtartatunk életben, de kegyetlenül kínoztatunk?

[68] Mert mindenek, akik megszülettek, részt vesznek a gonoszságokban, és bűnökkel teljesek és rakva vannak vétkekkel.

[69] És hogyha nem kellene ítélet elé járulnunk halálunk után, az talán jobb volna nekünk."

[70] Ő válaszolt és mondta, „Amikor a Magasságos megalkotta a világot és Ádámot és mindazokat, akik tőle származtak, legelőször az ítéletet készítette elő, és azokat a dolgokat, melyek az ítélethez tartoznak.

[71] És most próbáld megérteni a saját szavaid által, hiszen te mondtad, hogy a lélek/elme együtt növekszik velünk.

[72] Mert ez okból kell a föld lakosainak kínoztatniuk, mivel, habár volt ismeretük, mégis bűnöket követtek el, és habár megkapták a parancsolatokat, nem tartották meg azokat, és habár birtokukban volt a törvény, hűtlenül bántak azzal, amit kaptak.

[73] Mit kell tehát mondaniuk majd az ítéletkor, avagy hogyan válaszolnak majd az utolsó időkben?

[74] Mert igen hosszú ideig volt a Magasságos türelemmel a föld lakosai iránt, és nem az ő kedvükért, hanem az idők miatt, amelyeket előre elrendelt!"

[75] Válaszoltam és mondtam, „Ha kedvet találtam előtted, ó Uram, mutasd meg ezt is a te szolgádnak: vajon halálunk után, azt követően, hogy kileheljük lelkünket, nyugalomban tartatunk-e, amíg eljön a teremtés megújulásának ideje, vagy azonnal kínoztatni fogunk?"

[76] Ő válaszolt és mondta, „Megmutatom neked ezt is, de ne társítsd magadat azokkal, akik megvetést hintettek, se ne számláld magad azok közé, akik kínoztatnak.

[77] Mert neked kincsed van munkáidból a Magasságos előtt; de ez nem lesz megmutatva neked a legutolsó időkig.

[78] Most, ami a halált illeti, így szól a tanítás: Amikor a döntő rendelet kijön a Magasságostól, hogy egy ember meghaljon, a szellem elhagyja a testet, hogy visszatérjen ahhoz, aki adta, és először is imádja a Magasságos dicsőségét.

[79] És ha ez egy azok közül, akik megvetést mutattak, és nem őrizték meg a Magasságos útját, és akik semmibe vették törvényét, és gyűlölték azokat, akik félik az Istent –

[80] az ilyen szellemek nem léphetnek be a lakóhelyre, hanem azonnal elmennek gyötrelmek közepette, örökké gyászolva és szomorúan, hét úton/módon.

[81] Az első mód, mert megvetették a Magasságos törvényét.

[82] A második mód, mert nem tudnak bűnbánatot gyakorolni, hogy élhessenek.

[83] A harmadik mód, hogy látni fogják majd a jutalmat, ami azoknak lett előkészítve, akik bíztak a Magasságos szövetségében.

[84] A negyedik mód, hogy át kell gondolják a gyötrelmet, amelyet saját maguknak okoztak az utolsó napokban.

[85] Az ötödik mód, hogy látniuk kell, ahogyan angyalok őrzik a többiek lakhelyét mélységes csendben.

[86] A hatodik mód, hogy látniuk kell, ahogy némelyikük belezuhan a kínokba.

[87] A hetedik mód rosszabb, mint az összes előzőleg említett, mert teljesen el kell pusztulniuk nagy zűrzavarban és felemésztődniük gyalázatban, és elsorvadniuk nagy félelemmel, amikor látják majd a Magasságos dicsőségét, aki előtt vétkeztek életük során, és aki előtt megítéltetnek az utolsó időkben.

[88] Ez pedig a rendeltetése azoknak, akik megőrizték a Magasságos útjait, amikor elválasztódnak halandó testüktől:

[89] Azalatt az idő alatt, amíg abban éltek, szorgalmasan szolgálták a Magasságost, és ellene álltak a veszélyeknek minden órában, hogy tökéletesen megőrizzék a Törvényadó törvényét. 

[90] Ezért ez a róluk szóló tanítás: 

[91] Először is látni fogják nagy örömmel annak a dicsőségét, aki magához veszi őket, és hét módon fognak megpihenni.

[92] Első rendben, mert nagy erőfeszítéssel igyekeztek legyőzni a gonosz gondolkodást, ami bennük volt, nehogy eltérítse őket az életből a halálba.

[93] Másodszor, mert látják a tanácstalanságot, amelyben az istentelenek lelkei tévelyegnek, és látják a büntetést, amely azokra vár.

[94] Harmadszor, látják a tanúságtételt, amelyet az, aki formálta őket, tud róluk, hogy életük során megtartották a törvényt, amely bizalommal adatott nekik.

[95] Negyedszer, megtapasztalják a nyugalmat, amelyet mostantól élvezhetnek, összegyűlnek kamráikban, és angyalok őrzik nyugalmukat teljes csendben, és a dicsőséget, amely az utolsó napokban vár rájuk.

[96] Ötödször, örvendeznek, hogy megmenekültek minden romlandó dologtól, és öröklik majd az 

eljövendőket; és emellett látják a nehézségeket és gürcölést, amelyekből immár megszabadíttattak, és a végtelen szabadságot, amelyet megkapnak és élvezhetnek a halhatatlanságban.

[97] Hatodszor, megmutatják nekik, hogyan fog arcuk fényleni, akár a nap, és hogyan válnak majd olyanokká, mint a csillagok fénye, és romolhatatlanná válnak attól fogva.

[98] Hetedszer, és ez nagyszerűbb, mint az összes előbb felsoroltak, örvendeznek majd nagy bátorsággal, és bizonyosságuk lesz megtévesztések nélkül, és boldogok lesznek félelem nélkül, mert sietnek, hogy meglássák annak arcát, akit életükben szolgáltak, és akitől megkapják majd jutalmukat, amikor megdicsőíttetnek.

[99] Ez az igazak lelkeinek sorsa, ahogyan előre megmondatott; és az előbbi kínok várnak azokra, akik nem szívlelik meg ezeket."

[100] Válaszoltam és mondtam, „Lesz tehát idő hagyva a lelkeknek, miután elválasztatnak a testektől, hogy lássák mindezt, amit leírtál nekem?"

[101] Ő így szólt, „Szabadságuk lesz hét napig, hogy ez alatt a hét nap alatt láthassák azokat, amelyeket neked elmondtam, és ezután összegyűjtik őket a saját lakozóhelyükre."

[102] Válaszoltam és mondtam, „Ha kedvet találtam előtted, mutasd meg a te szolgádnak, hogy lesz tovább, vajon az ítélet napján az igazak közbenjárhatnak-e majd az istentelenekért, vagy esedezhetnek-e a Magasságoshoz értük,

[103] atyák a fiakért, fiak a szülőkért, testvér a testvérért, családtagok a rokonokért, vagy barátok a nekik kedvesekért."

[104] Válaszolt nekem és mondta, „Mivel kedves vagy előttem, ezt is megmutatom néked. Az ítélet napja meghatározó, és mindeneknek megnyilatkoztatja az igazság pecsétjét. Ahogyan az apa most sem küldi fiát, sem a fiú az apját, sem a gazda a szolgát, sem a barát a barátot, hogy betegeskedjék vagy aludjon, vagy egyen, vagy gyógyuljon őhelyette,

[105] éppígy nem fog senki másvalakiért imádkozni azon a napon, sem másra nem terheli a saját dolgát; mivel akkor mindenki a saját igazságosságát vagy igaztalanságát viseli majd."

( Szerkesztő: Ma van a kegyelem napja, hit az Isten Fiában van elrejtve a menekülés útja. “ De szoros

 az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Mt 7, 14)

4Ezra.6

 4Ezra.6

[1] És ő mondta nekem, „A föld körforgásának kezdetén, mielőtt a világ kapui helyükre kerültek volna, és mielőtt az összegyűjtött szelek fújtak volna,

[2] és mielőtt a mennydörgés robaja hallatszott volna, és mielőtt a villámlás fényei világítottak volna, és mielőtt a paradicsom alapjait lerakták volna,

[3] és mielőtt a gyönyörű virágok láthatóak lettek, és mielőtt a mozgás erői létrejöttek, és mielőtt az angyalok számolatlan seregei összegyűltek,

[4] és mielőtt a levegőég magasságai felemeltettek, és mielőtt az égboltozat mértékei nevet kaptak, és mielőtt Sion zsámolya megalapíttatott,

[5] és mielőtt a mostani évek kiszámoltattak; és mielőtt a jelenlegi bűnösök elképzelései elidegenedést szültek, és mielőtt elpecsételtettek azok, akik a hit kincseit gyűjtögették -

[6] akkor már elterveztem ezeket a dolgokat, és általam lettek meg, nem más által, ahogy a vég is általam jön majd el és nem más által."

[7] És válaszoltam szólván, „Mi fogja az időket különválasztani (megosztani)? Vagy mikor jön el az első korszak vége és a következő korszak kezdete?"

[8] Ő mondta nekem, „Ábrahámtól Izsákig, mert őtőle született Jákob és Ézsau, mivel Jákob keze Ézsau sarkába kapaszkodott a kezdetektől.

[9] Mert Ézsau a vége ennek a korszaknak, és Jákob a kezdete a következőnek.

[10] Mert az ember kezdete az ő keze, és a vége az ő sarka; a sarok és a kéz között ne keress semmi mást, Ezsdrás!"

[11] Válaszoltam és mondtam, „Ó legfelsőbb Úr, ha kedvet találtam előtted,

[12] mutasd meg a te szolgádnak a jelek végét, amelyeket mutattál nekem előző éjjel."

[13] Ő válaszolt és mondta nekem, „Állj lábaidra és hallani fogsz egy erős, messzehangzó hangot.

[14] És hogyha a föld, amelyen állsz erősen megremeg

[15] mialatt a hang beszél, ne rémülj meg; mert a szózat a végidőről szól, és a föld alapjai érteni fogják

[16] hogy a beszéd érinti őket (rájuk vonatkozik). Remegnek és rázkódnak majd, mert tudják, hogy az ő végüknek meg kell lennie."

[17] Amikor ezt hallottam, lábamra álltam és figyeltem, és egyszerre egy hang szólt, és hangja olyan volt, mint sok vizeknek zaja.

[18] És így szólt, „Vigyázz, mert a napok közelednek, és amikor eljövök, hogy meglátogassam a föld lakosait,

[19] és mikor megkövetelem majd a gonoszság cselekvőitől az ő gonoszságuk büntetését, és mikor teljes lesz Sion megalázása,

[20] és amikor rákerül majd a pecsét erre a korszakra, amely elmúlóban van, akkor ezeket a jeleket mutatom majd: az égbolt előtt könyveket nyitnak meg, és mindenek együtt láthatják azokat.

[21] Egy éves csecsemők szólnak és beszélnek majd, és a várandós asszonyok idő előtt adnak életet gyermekeiknek, három és négy hónapra, és ezek élnek és táncolnak majd.

[22] Bevetett területek pusztává válnak hirtelen, és teli raktárak váratlanul üresen találtatnak;

[23] és hangosan szól majd a trombita, és amikor mindenek hallják, hirtelen megrémülnek majd.

[24] Abban az időben barát a baráttal harcol mint ellenséggel, és a föld és annak lakosai megfélemlenek, és a kutak forrásai megállnak, és három órán át nem folynak majd.

[25] És úgy lesz, hogy aki csak megmarad mindazok után, amiket előre megmondtam, ő maga megmenekül és látja majd megváltásomat az én világom végén.

[26] És látják majd az embereket, akik felvitettek, akik születésüktől fogva nem ízlelték a halált; és a föld lakosainak szíve megváltozik majd, és másmilyen szellemmé változik.

[27] Mert a gonosz kitöröltetik, és az álnokság kioltatik;

[28] virágzik majd a hűségesség, és a romlottság legyőzetik, és az igazság, amely oly sokáig gyümölcstelen volt, megnyilatkozik."

[29] Amíg beszélt hozzám, észrevettem, hogy a hely, ahol álltam, apránként elkezdett előre-hátra rázkódni.

[30] És mondta nekem, „Ezen az estén ennyit mutattam neked.

[31] Ha azért újra imádkozol és böjtölsz megint hét napig, ismét kijelentek majd neked ezeknél nagyobb dolgokat is,

[32] mert a te hangod meghallgattatott a Magasságos előtt; mert a Mindenható látta a te becsületességedet és észrevette tisztaságodat, amelyet ifjúságod óta megőriztél.

[33] Ezért küldött engem hozzád, hogy megmutassam mindezeket neked, és hogy azt mondjam: 'Higgy és ne félj!

[34] Ne légy készséges fölösleges gondolatokkal foglalkozni az elmúlt időket illetően, nehogy 

elhamarkodottan ítélj az utolsó időket illetően.'"

[35] Ezután ismét zokogtam és böjtöltem hét napig, ahogy korábban, azért, hogy teljesítsem a három hetet, ahogy megmondatott.

[36] És a nyolcadik éjszakán a szívem a bensőmben ismét nyugtalan volt, és beszélni kezdtem a Magasságos jelenlétében.

[37] Mivel a szellemem nagyon feltámadt bennem, és a lelkem aggodalmas volt.

[38] Így szóltam, „Ó Uram, te szóltál a teremtés kezdetén, és az első napon mondtad, 'Legyen a menny és a föld megalkotva', és a te igéd véghezvitte a munkát.

[39] És ezután a Szellem lebegett, és sötétség és csend borított mindent; az ember hangja még nem volt jelen.

[40] Azután parancsoltad, hogy egy fénysugár hozassék elő a te kincstáradból, hogy láthatóvá legyen a te 

alkotásod.[41] És újra, a második napon, megteremtetted az égbolt szellemét, és parancsoltad, hogy válassza ketté a 

vizeket, hogy egyik részük felfelé menjen, másik részük maradjon odalent.

[42] A harmadik napon parancsoltad a vizeknek, hogy gyűljenek egybe a föld hetedik táján; hat részt szárazzá 

tettél és megőrizted, hogy némelyiket teleültessék és megműveljék, és azok szolgáljanak előtted.

[43] Mert a te igéd kijött, és a munka egyszerre elvégeztetett.

[44] Mert hirtelen gyümölcsök teremtek végtelen bőségben, és különféle ízűek voltak; és virágok 

utánozhatatlan színekben; és illatok kimondhatatlan illatokkal. Ezek a harmadik napon lettek alkotva.

[45] A negyedik napon parancsoltál a nap fényességének, és a hold fényének, és a csillagok rendjeinek, hogy 

jöjjenek létre;

[46] és parancsoltad nekik, hogy szolgálják az embert, akit majd megformálsz.

[47] Az ötödik napon parancsoltad a hetedik vidéknek, ahol a vizek összegyűltek, hogy hozzon élő 

teremtményeket, madarakat és halakat; és úgy történt.

[48] A néma és élettelen vizek élő teremtményeket hoztak, ahogy a parancs szólt, hogy a nemzetek hirdessék 

a te csodálatos munkádat.

[49] Azután életben tartottál két teremtményt; az egyiknek nevét nevezted Behemótnak, és a másiknak neve 

Leviatán.

[50] És elválasztottad őket egymástól, mert a hetedik vidék, ahol a vizek összegyűltek, nem bírta megtartani 

mindkettőt.

[51] És adtad Behemótnak az egyik szárazföldet, mely a harmadik napon jött létre, hogy azon éljen, ahol 

ezrével vannak hegyek;

[52] de a Leviatánnak a hetedik vidéket, a vizek részét adtad; és megtartottad őket, hogy azok és akkor egyék 

majd meg őket, amikor te akarod.

[53] A hatodik napon parancsoltad a földnek, hogy hozzon barmokat és vadakat és csúszómászó állatokat;

[54] és ezek fölé helyezted Ádámot, mint uralkodót minden munkádon, amit készítettél; és őtőle származunk 

mi mindannyian, a nép, akit te kiválasztottál.

[55] Mindezeket azért mondtam el előtted, Ó Uram, mert azt mondtad, mi vagyunk azok, akiknek teremtetted 

a földet.

[56] A többi nemzetekről pedig, akik szintén Ádámtól származtak, azt mondtad, hogy semmik azok, és 

olyanok mint a köpet, és az ő sokaságukat egy csepphez hasonlítottad a vödörben.

[57] És most, Ó Uram, lásd, ezek a nemzetek, melyek semminek neveztetnek, uralkodnak felettünk és 

pusztítanak bennünket.

[58] És mi, a te néped, akit a te elsőszülöttednek hívtál, egyetlenednek, érted buzgóknak és legdrágábbnak, mi 

az ő kezeikbe adattunk.

[59] Ha a világ valóban számunkra lett teremtve, miért nem birtokoljuk azt úgy, mint örökségünket? Meddig 

lesz ez még így?"

4Ezra.5

 4Ezra.5

[1] „Most pedig, ami a jeleket illeti: vigyázz, közelednek a napok, amikor a föld lakosain nagy rettegés lesz úrrá, és az igazság útja elrejtetik, és a föld hit nélkül való lesz.

[2] És az igazságtalanság megnövekedik még annál is jobban, ahogyan most látod, és jobban, mint amiről valaha hallottál.

[3] És az ország, amit most uralkodni látsz, puszta és néptelen lesz, és az emberek elhagyatottnak találják.

[4] De ha a Magasságos életben tart, láthatod majd, ahogy zűrzavarba taszítják a harmadik korszak (periódus) után; és a nap hirtelen felragyog majd éjszaka, a hold pedig nappal.

[5] Vér fog csöpögni a fákból, és a kövek megszólalnak; az emberek megzavarodnak, és a csillagok lehullanak.

[6] És olyasvalaki fog uralkodni, akitől ezt nem várnák a föld lakosai, és a madarak együtt repülnek el messzire;

[7] és a szodomai tenger halakat vet ki magából; és egyvalaki, akit sokan nem ismernek, hallatja majd hangját éjszaka, és mindenki hallja majd a hangját.

[8] Káosz lesz sok helyen, és gyakran törnek ki tűzvészek, és a vadállatok elhagyják odúikat, és havibajos asszonyok szörnyeket szülnek majd.

[9] És sós víz keveredik az édesvizekbe, és a barátok egymással hadakoznak; akkor az értelem (ésszerűség) elrejti önmagát, és a bölcsesség visszavonul kamráiba,

[10] és sokan keresik majd, de nem találják, és az igazságtalanság és féktelenség megnövekszik a földön.

[11] És az egyik ország kérdezi a szomszédját, 'Járt-e igazságosság, vagy bárki, aki igaz módon cselekszik, tenálad?' És az válaszol majd, 'Nem'.

[12] És abban az időben az emberek remélnek majd, de nem elégíttetnek meg; munkálkodnak majd, de tevékenységeik nem lesznek sikeresek.

[13] Ezek azok a jelek, melyeket engedélyem van elmondani neked, és ha ismét imádkozol, és könyörögsz, ahogyan most, és böjtölsz hét napig, ezeknél nagyobb dolgokat is hallhatsz majd."

[14] Ezután felébredtem, és testem erősen reszketett, és lelkem annyira zaklatott volt, hogy elájult.

[15] De az angyal, aki beszélt velem, megfogott, megerősített és talpra állított.

[16] Azután a második éjszakán Phaltiél, az emberek egyik vezetője jött hozzám és szólt, „Hol voltál? És miért szomorú az arcod?

[17] Avagy nem tudod-e, hogy rád bízatott Izrael az ő száműzetése földjén?

[18] Kelj fel azért és egyél némi kenyeret, hogy nehogy elhagyj bennünket, mint egy pásztor, aki magára hagyja a nyájat kegyetlen farkasok prédájául."

[19] Akkor így szóltam, „Hagyj magamra és ne gyere hozzám hét napig, azután újra gyere ide." Ő megértette, amit mondtam és magamra hagyott.

[20] Így tehát böjtöltem hét napig, gyászoltam és könyörögtem, ahogy Uriel, az angyal tanácsolta.

[21] És hét nap után az én szívem gondolatai ismét nagyon szomorúak voltak.

[22] Azután a lelkem visszakapta a megértés szellemét, és újra beszélni kezdtem a Magasságos jelenlétében.

[23] És mondtam, „Ó legfelsőbb Úr, a föld minden erdejéből és az összes fák közül Te kiválasztottál egy szőlőtőkét,

[24] és a világ minden földje közül kiválasztottál magadnak egy vidéket, és a világ minden virága közül kiválasztottál magadnak egy liliomot,

[25] és a tenger összes mélységeiből egy folyót árasztottál magadnak, és minden városok közül, melyek valaha épültek, a magadénak szentelted Siont,

[26] és minden teremtett madár közül egy galambot magadénak neveztél, és minden létrehozott nyáj közül gondoskodtál a magad számára egy bárányról,

[27] és a rengeteg ember közül magadénak vettél egy nemzetet; és ennek a népnek, akiket szerettél, adtad a te törvényedet, amelyet mindenek helyeselnek.

[28] És most, Ó Uram, miért adtad át az egyetlent a sokaságnak, és szégyenítetted meg az egyetlen gyökeret a többi között, és szórtad szét a te egyetlenedet a sokaság közé?

[29] És azok, akik ellenkeztek ígéreteiddel, eltaposták azokat, akik hittek a te szövetségedben.

[30] Ha valóban meggyűlölted a te népedet, a te saját kezedtől kellene büntetést szenvedniük."

[31] Amikor ezeket elmondtam, hozzám küldetett az angyal, aki előző éjjel velem volt,

[32] és így szólt hozzám, „Hallgass rám, és én majd tanítalak téged; figyelj rám, és új dolgokat mondok neked."

[33] És szóltam, „Beszélj, uram" És ő mondta nekem, „Nagyon nyugtalan az elméd Izrael miatt? Avagy jobban szereted-e azt, mint a Teremtője?"

[34] És mondtam, „Nem, uram, csak a szomorúságom miatt beszélek így; mivel a szívem halálán van minden órában, amíg próbálom megérteni a Magasságos útjait, és kikutatni ítéletének részleteit."

[35] És ő mondta nekem, „Nem fogod tudni." És mondtam, „Miért nem, uram? Minek születtem hát? Vagy miért nem lett az én anyámnak méhe a sírom is, hogy ne kelljen látnom Jákob szenvedését és Izrael népének kimerültségét"

[36] Mondta nekem, „Számláld meg nekem mindazokat, akik még nem jöttek el, és gyűjtsd össze a szertefoszlott esőcseppeket, és tedd, hogy az elhervadt virágok újra nyíljanak;

[37] nyisd meg nekem a lezárt kamrákat, és hozd elő az azokban bezárt szeleket, vagy mutasd meg a hang képét (megtestesült hangot); és akkor majd elmagyarázom neked azt a szenvedést, amelyet szeretnél megérteni."

[38] És én szóltam, „Ó, legfelsőbb Úr, kicsoda tudhatná ezeket a dolgokat, ha nem Ő, aki nem emberek között lakozik?

[39] Ami engem illet, én bölcsesség nélkül vagyok, hogyan beszélhetnék azokról a dolgokról, amit kérdeztél tőlem?"

[40] Ő mondta nekem, „Ahogy nem tudod megtenni az említett dolgokat, éppúgy nem tárhatod fel ítéletemet, vagy a szeretet célját, amelyet megígértem az én népemnek."

[41] És szóltam, „Mégis várj, ó Uram, te valóban gondjaidba veszed azokat, akik a vég idején élnek, de mit tegyenek azok, akik előttünk éltek, vagy mi, vagy azok, akik utánunk jönnek?"

[42] Ő mondta nekem, „Ítéletemet egy körforgáshoz hasonlítanám; ahogy nincs lassúság az utolsóknak, úgy nincs sietség az elsőknek."

[43] Akkor válaszoltam és mondtam, „Nem teremthetted volna meg egyszerre mindazokat, akik voltak, akik vannak és akik lesznek, hogy hamarabb elvégezhesd ítéletedet?"

[44] Ő válaszolt nekem és mondta, „A teremtés nem siethet jobban, mint a Teremtő, és a világ sem bírná el egyszerre (egy időben) mindazokat, akik teremttettek benne"

[45] És mondtam, „Hogy lehet akkor, hogy egyszer már teremtettél egy időben mindeneket? Ha tehát minden teremtmény egyszerre élt és a teremtés fenntartotta őket, talán most is képes lenne ellátni mindannyiukat egyszerre."

[46] Ő mondta nekem, „Kérdezd meg egy anya méhét, szólván, 'Ha tíz gyermeket szülsz, miért szülöd egyiket a másik után?' Mondd azért neki, hogy hordozza mind a tízet egy időben."

[47] Szóltam, „Ez persze nem lehetséges, egyszerre csak egyet lehet, a maga idejében."

[48] Ő mondta nekem, „Mégis adtam én a föld méhét azoknak, akik időről időre bele vettetnek.

[49] Mert ahogy egy gyermek nem szülhet, és ahogy egy asszony megöregszik és többet nem adhat életet, éppígy szerveztem meg a világot, amelyet alkottam."

[50] Akkor kérdeztem és mondtam, „Mivel megadtad nekem a lehetőséget, engedd, hogy szóljak előtted. Ez a mi anyánk, akiről szóltál nékem, fiatal még? Vagy már kezdi elérni az öregséget?"

[51] Ő válaszolt, „Kérdezz egy asszonyt, aki gyermekeket szül, és ő majd elmondja neked.

[52] Mondd neki, „Miért mások azok, akiket mostanában szültél, mint azok, akiket azelőtt, miért kisebb termetűek?'

[53] És ő válaszol majd neked, 'Azok, akik az ifjúság erejéből születtek, különböznek azoktól, akik az időskor ideje alatt születtek, amikor az anyaméh meggyengül.'

[54] Ezért vedd eszedbe azt is, hogy te és a kortársaid kisebb termetűek (gyengébb szellemi kaliberűek) vagytok az előttetek élteknél,

[55] és azok, akik utánatok jönnek, kisebbek lesznek nálatok, mivel olyan teremtéstől születnek, amely már öregszik és elveszíti az ifjúság erejét."

[56] És mondtam, „Ó Uram, könyörgök neked, ha kedvet találtam előtted, mutasd meg a te szolgádnak

, kiken keresztül fogod meglátogatni a te teremtésedet."

4Ezra.4. fejezet.

 4Ezra.4

[1] Ezután az angyal, aki hozzám küldetett, akinek neve Uriel, válaszolt

[2] és mondta nekem, "A te gondolkodásod teljesen félreérti ezt a világot, és azt hiszed, megértheted a Magasságos útjait?"

[3] Akkor ezt mondtam: "Igen, uram." És ő válaszolt nekem, "Azért küldtek, hogy megmutassak neked három utat/irányt, és hogy eléd adjak három kérdést.

[4] Ha egyet megfejtesz közülük, én is megmutatom azt az utat, amit látni kívánsz, és megtanítalak, miért gonosz a szív."

[5] És mondtam: „Beszélj, uram." És így szólt, „Menj, mérd meg nekem a tűz súlyát, vagy mérd meg a szelek mennyiségét, vagy hozd vissza az elmúlt napokat."

[6] Én válaszoltam, mondván, „Kicsoda tudná ezeket megtenni, amiket kérsz tőlem?"

[7] És ő ezt mondta, „Ha azt kérdeztem volna tőled: hány lakhely van a tenger szívében, vagy hány patak folyik a mélység forrásából, vagy hány folyam árad az égbolt fölött, vagy hol van a pokol kijárata, vagy melyik a paradicsom bejárata –

[8] talán így válaszoltál volna: Sosem jártam a mélységekben, sem a pokolban még nem voltam, sem a mennybe nem emelkedtem még fel.

[9] De én csak a tűzről, a szélről és a napokról kérdeztelek, olyan dolgokról, melyeket ismersz, és amelyek nélkül nem is élhetnél, mégsem adtál feleletet róluk!"

[10] És ezt mondta, "Nem érted azokat a dolgokat sem, amelyek között felnőttél;

[11] hogyan foghatná fel elméd a Magasságos útjait? És olyasvalaki, akit már megrontott ez a romlott világ, hogyan érthetné meg a romlatlanságot?" Amikor ezt hallottam, arcomra estem

[12] és mondtam neki, "Jobb volna nekünk, ha nem is volnánk itt, mint hogy itt élünk istentelenségben, és szenvedünk és nem értjük, miért."

[13] És válaszolt nekem, mondván, "Jártam egy erdőben, és a fák egy tervet készítettek

[14] és mondták, 'Jöjj, engedj járni minket és háborúzunk a tengerrel, hogy visszahúzódjon előttünk, és mi még több erdőt alapíthassunk.'

[15] És ugyanígy a tenger hullámai is tervet készítettek és mondták, 'Jöjj, engedj felkelni minket, hogy legyőzzük a szárazföld erdőit, és még több területet szerezzünk magunknak.'

[16] De az erdő terve hiábavalóság volt, mert jött a tűz és felemésztette;

[17] ugyanígy a tenger hullámainak terve is, mert a homok erősen ellenállt és megállította azokat.

[18] Ha most te bíró volnál közöttük, melyiknek adnál igazat és melyiket ítélnéd el?"

[19] Én válaszoltam, mondván, „Mindkettő ostoba tervet eszelt ki, mert a föld az erdőnek van fenntartva, és a tenger az ő helyére van helyezve, hogy ott hordozza hullámait."

[20] Válaszolt nekem és mondta, „Helyesen ítéltél, de miért nem teszel így a saját ügyedben is?

[21] Mert ahogyan a föld az erdőé és a hullámok a tengeréi, úgy a földnek lakosai csak azt érthetik, ami a földön van, és aki odafönt a mennyben van, az értheti azt, ami a mennyek magasában van."

[22] Akkor válaszoltam és mondtam, „Könyörgöm, uram, miért lettem én felruházva az értelem 

képességével?

[23] Mivel én nem a magasság dolgairól tudakozódom, hanem a mindennap tapasztalt dolgaink felől: miért lett Izrael átadva a pogányoknak szégyenszemre; miért lett szeretett néped istentelen törzseknek adva, és apáink törvénye erőtlenné lett és az írott szövetség nem létezik többé;

[24] és miért távozunk a világból úgy, mint a sáskák, és életünk olyan akár a köd, és nem vagyunk kegyelemre méltóak.

[25] Mit fog tenni ő az ő nevéért, amelyről hívatunk? Ezekről a dolgokról kérdeztelek."

[26] Válaszolt nekem és mondta, „Ha élsz még, látni fogod, és ha sokáig élsz, gyakran csodálkozol majd, mert a korszak sebesen rohan a vég felé.

[27] Mert ez a kor nem fogja tudni meghozni a megígért dolgokat az igazaknak a kitűzött időben, mert ez a korszak telve van szomorúsággal és erőtlenséggel.

[28] Mert a gonosz, amelyről kérdeztél, már el van vetve, de az aratás még hátra van.

[29] Ha azért azt, amit elvetettek nem aratják le, és ha a hely, ahová a gonoszt elvetették nem tűnik el, akkor nem jön el annak a mezőnek az ideje, ahol a jó lett elvetve.

[30] Mert a gonoszság magvának egy szeme el lett vetve Ádám szívében a kezdetektől, és mily sok istentelenséget okozott mostanáig, és fog még okozni ezután, amíg eljön a cséplés ideje!

[31] Gondold el tehát, mennyi istentelen gyümölcsöt hozott egy szemernyi gonosz mag.

[32] Amikor pedig számolatlanul vettetik majd nagycsomó mag, milyen hatalmas szérüskertet töltenek majd meg!"

[33] Ezután válaszoltam és mondtam, „Mennyi idő még, és mikor lesznek meg ezek a dolgok? Miért oly rövidek és gonoszak a mi éveink?"

[34] Válaszolt nekem és mondta, „Ne siettesd jobban, mint a Magasságos, mert a te sürgetésed saját magadért van, de a Magasságos sokak miatt sietteti az időt.

[35] Nem kérdezősködnek-e az igazak lelkei az ő kamráikban ezekről a dolgokról, mondván: 'Mennyi ideig kell még itt maradnunk? És mikor jön el a mi jutalmunk aratása?'

[36] És Jeremiél, az arkangyal válaszolt nekik és mondta, 'Amikor a hozzátok hasonlók száma betelik; mert ő lemérte mérlegen a korszakot,

[37] és megmérte az időket mérőrúddal, és megszámlálta az időket számuk szerint; és nem fogja kimozdítani vagy felkelteni őket, amíg az a mérték betelik.'"

[38] Ezután válaszoltam és mondtam, „Ó legfelsőbb Úr, mindannyian telve vagyunk istentelenséggel.

[39] És talán mi miattunk van késleltetve az igazak cséplésének ideje – a föld lakosainak bűnei miatt."

[40] Válaszolt nekem és mondta, „Menj, és kérdezz meg egy asszonyt, aki gyermekkel viselős, hogy vissza tudná-e tartani méhében a gyermeket, ha egyszer letelik az ő kilenc hónapja."

[41] És mondtam, „Nem, uram, nem tudná." És ő mondta nekem, „A Hádesban a lelkek kamrái olyanok, mint az anyaméh.

[42] Mert ahogy a vajúdó asszony igyekszik, hogy mielőbb megszabaduljon a szülési fájdalmaktól, éppúgy ezek a helyek is sietnek visszaadni mindazt, amik nekik adattak a kezdetektől.

[43] Azután a dolgok, amelyeket látni vágysz, feltárulnak neked."

[44] Én válaszoltam és mondtam, „Ha kedves vagyok szemeid előtt, és ha lehetséges, és ha érdemes vagyok rá,

[45] mutasd meg nekem ezt is: hogy több idő van-e hátra, mint amennyi elmúlt, vagy számunkra a nagyobb rész már eltelt.

[46] Mert ismerem azt, ami elmúlt, de azt nem tudom, mi következik."

[47] És mondta, „Állj a jobb oldalamra, és megmutatom neked egy példázat értelmét."

[48] Így hát mellé álltam és figyeltem, és megpillantottam egy lángoló kemencét előttem, és amikor a lángok kialudtak, odatekintettem és láttam, hogy füst maradt utánuk.

[49] És ezután egy vízzel teli felhő jött elém és lezúdult a heves és viharos eső, és amikor a zivatar elvonult, esőcseppek maradtak utána a felhőben.

[50] És mondta, „Jól figyeld meg ezt; mert ahogy az eső több, mint a cseppek, és a tűz hatalmasabb, mint a füst, úgy az elmúlt idők is sokkal nagyobbak voltak; de a cseppek és a füst megmaradt."

[51] Akkor imádkoztam és szóltam, „Gondolod, hogy én megérem azokat a napokat? Vagy kicsoda lesz életben azokban a napokban?"

[52] Ő válaszolt nekem és mondta, „A jeleket illetően, amikről kérdeztél engem, részben válaszoltam; de nem azért küldettem, hogy

 az életedről beszéljek neked, mert azt nem ismerem."

4Ezra.3

 4Ezra.3

[1] A mi városunk lerombolását követő harmincadik évben én, Szalatiél, akit Ezsdrásnak is hívnak, Babilonban voltam. Nyugtalanság vett rajtam erőt, ahogy ágyamban feküdtem, és gondolataim felbugyogtak szívemben,

[2] mert láttam Sion elhagyatottságát, és a jólétét azoknak, akik Babilonban éltek.

[3] Szellemem erősen zaklatott volt, és aggodalmas szavakkal kezdtem szólni a Magasságoshoz, mondván:

[4] "Ó Legfőbb Úr, nem Te szóltál-e a kezdetkor, amikor megalkottad a földet – segítség nélkül – és parancsoltál a pornak

[5] és lett Ádám, mint élettelen test? Mégis a Te kezed munkája volt, és Te lehelted belé az élet lehelletét, és a te jelenlétedben lett élővé.

[6] És vezetted őt a kertbe, amelyet a Te jobbod ültetett, mielőtt a föld megjelent.

[7] És egyetlen parancsolatot adtál elé; de ő megszegte azt, és te azonnal halálra jelölted ki őt és leszármazottait. Népek és nemzetek származtak belőle, emberek és családok számolatlanul.

[8] És minden nemzet a saját akarata szerint járt, és istentelen dolgokat cselekedtek előtted, és megvetettek téged, és te nem gátoltad őket.

[9] Azonban, a maga idejében özönvizet hoztál a világ lakosaira és elpusztítottad őket.

[10] És ugyanaz volt a sorsuk: ahogy a halál érte Ádámot, úgy érte őket a vízözön.

[11] De meghagytál közülük egyet, Noét és házanépét, és mind az igazakat, akik tőle származtak.

[12] Akkor azok, akik a földön lakoztak, elkezdtek sokasodni, gyermekeket és népeket és sok nemzetet hoztak létre, és megint csak még istentelenebbek voltak, mint őseik.

[13] És amikor gonoszságot cselekedtek előtted, kiválasztottad egyiküket magadnak, akinek neve Ábrahám volt;

[14] és szeretted őt, és csak neki felfedted az idők végének dolgát, titokban, éjszaka.

[15] Örökké tartó szövetséget kötöttél vele, és megígérted, hogy sosem hagyod el leszármazottait; és adtad néki Izsákot, és Izsáknak adtad Jákobot és Ézsaut.

[16] És elválasztottad Jákobot magadnak, de Ézsaut elutasítottad; és Jákob nagyon megsokasodott.

[17] És amikor kivezetted leszármazottait Egyiptomból, elvitted őket a Sinai Hegyéhez.

[18] Meghajlítottad az egeket és megráztad a földet, és megmozgattad a világot, és a mélységek 

megremegtek, és az időket összezavartad.

[19] És a Te dicsőséged áthaladt a tűz, a földrengés, a szél és a jég négy kapuján, hogy átadja a törvényt Jákob leszármazottainak, és a te parancsolataidat Izrael utódainak.

[20] Azonban nem vetted el tőlük gonosz szívüket, azért, hogy törvényed gyümölcsöt teremhessen bennük.

[21] Mivel az első Ádám, megterhelve egy gonosz szívvel, bűnt követett el, és legyőzetett, ugyanígy voltak mind, akik az ő utódai.

[22] Így azután a betegség állandósult; a törvény, és a gonoszság gyökere együtt volt jelen az emberek szívében, de a jó eltávozott, és maradt a gonosz.

[23] Az idő múlt és az évek teltek, és te felemeltél magadnak egy szolgát, akinek neve Dávid.

[24] És parancsoltad, hogy építsen egy várost a te nevednek, és helyet az áldozatok bemutatására.

[25] Ez sokáig így zajlott; de a város lakosai áthágták a törvényt,

[26] mindenben úgy cselekedve, ahogy Ádám és az ő összes leszármazottai tettek, mert nekik is gonosz volt a szívük.

[27] Ezért a te ellenségeid kezébe adtad a várost.

[28] Ezután így szóltam szívemben: Vajon Babilon lakosainak tettei jobbak? Ezért szerezhetett hatalmat Sion felett?

[29] Mert amikor ide érkeztem, istentelen tetteket láttam számolatlanul, és sok bűnöst látott lelkem ez alatt a harminc év alatt. És megfélemlettem szívemben,

[30] mert láttam, hogy Te elviseled azokat, akik vétkeznek, és megkíméled azokat, akik gonoszan cselekszenek, de elpusztítottad népedet, és megőrizted ellenségeidet,

[31] és nem mutattad meg senkinek, hogyan lehetne felfogni a te útjaidat. Vajon Babilon tettei jobbak-e a Sionénál?

[32] Avagy megismert-e más nép téged Izraelen kívül? Vagy mely törzs hitt a te szövetségedben, ahogy a Jákob törzse?

[33] Mégis az ő jutalmuk nem jött el, és vajúdásuk nem hozott gyümölcsöt. Mert én sokfelé utaztam a nemzetek között, és láttam, hogy jólétben vannak és bővelkednek, pedig megfeledkeznek a te parancsolataidról.

[34] Ezért most tedd mérlegre gonoszságainkat és azokét is, akik a földnek lakosai; és így kiderül majd, melyik irányba lendül a mérleg nyelve.

[35] Mikor volt olyan, hogy a föld lakosai ne vétkeztek volna előtted? Vagy melyik nemzet tartotta meg parancsolataidat?

[36] Lehet, hogy találsz néhány egyedülálló embert, akik megtartották parancsolatai

dat, de nemzeteket nem fogsz találni.

4Ezra2. fejezet.

 4Ezra.2

[1] Így szól az Úr: Kihoztam ezt a népet a fogságból, és az én szolgáimon, a prófétákon keresztül parancsolatokat adtam nekik; de ők nem hallgattak rám, és érvénytelenné tették rendeléseimet.

[2] Az anya, aki szülte őket, így szól hozzájuk: 'Eredjetek, gyermekeim, mert özvegy vagyok és elhagyatott.

[3] Felneveltelek örömmel; de gyászolva és fájdalommal elveszítettelek, mert vétkeztél az Úr Isten előtt és azt tetted, ami gonosz az én szemeim előtt.

[4] És most mit tehetnék érted? Mivel özvegy vagyok és elhagyatott. Menjetek, gyermekeim, és kérjétek az Úr kegyelmét.'

[5] Hívlak, atyám, hogy tanúskodj a gyermekek anyja mellett, mert azok nem tartják meg szövetségemet,

[6] hogy szerezz zűrzavart közöttük, és rontsd meg anyjukat, hogy ne legyenek utódaik.

[7] Szórassanak szét a nemzetek között, legyen nevük beszennyezett a földön, mert megvetették szövetségemet.

[8] Üdvözlégy, Asszíria, aki elrejted az igazságtalanokat magadnál! Ó, gonosz nép, emlékezz, mit tettem Szodomával és Gomorrával,

[9] amelyeknek földje szurok rakások és hamuhalmok alá van temetve. Így teszek majd mindazokkal, akik nem hallgatnak rám, mondja a Mindenható Úr."

[10] Így szól az Úr Ezsdráshoz: 'Mondd meg népemnek, hogy nekik adom Jeruzsálem királyságát, amelyet Izraelnek akartam adni.

[11] Sőt, visszaveszem magamhoz azok dicsőségét, és odaadom ezeknek a többieknek az örökkévaló lakóhelyet, amelyet Izraelnek készítettem.

[12] Az élet fája fog illatozni nekik, és nem kell vesződniük (gürcölniük), sem fáradozniuk.

[13] Kérj és adatik; imádkozz, hogy napjaid kevesek legyenek, és megrövidítsenek. A királyság már elő van készítve számodra; légy éber! (vigyázz, őrködj)

[14] Hívlak, ó menny és föld, tanúnak, mert kívül hagyom a gonoszt és jót teremtettem, mert élek én, így szól az Úr.

[15] Anya, öleld át fiaidat; neveld fel őket örömmel, ahogy a gerlék; erősítsd meg lépteiket, mert 

kiválasztottalak, így szól az Úr.

[16] És felkeltem a holtakat helyükről, és kihozom őket sírjaikból, mert felismerem nevemet bennük.

[17] Ne félj, gyermekek anyja, mert kiválasztottalak, így szól az Úr.

[18] Segítséget küldök majd neked, szolgáimat Ézsaiást és Jeremiást. Az ő tanácsuk szerint felszenteltem és előkészítettem neked tizenkét fát, melyek különféle gyümölcsöktől roskadoznak.

[19] és ugyanennyi forrást, melyek tejet és mézet árasztanak, és hét hatalmas hegyet, amelyeken rózsák és liliomok nyílnak; ezek által örömmel töltöm el gyermekeidet.

[20] Vigyázd az özvegyek jogait, biztosíts igazságosságot az apátlanoknak, adj a szükséget szenvedőknek, védd meg az árvát, ruházd fel a mezítelent,

[21] ápold a sebesültet és a gyengét, ne gúnyold a bénát, óvd a csonkákat, és láttasd meg a vakokkal az én ragyogásomat.

[22] Védelmezd az öreget és az ifjút falaidon belül;

[23] Ha halottat találsz, tedd sírba és jelöld meg, és első helyet adok neked feltámadásomban.

[24] Állj meg és légy csöndben, én népem, mert nyugalmad el fog jönni.

[25] Jó dajka, tápláld fiaidat, és erősítsd meg lábaikat.

[26] Az én szolgáim közül, akiket neked adtam, egy sem fog elpusztulni, mivel kikérem őket a te sokaságod közül.

[27] Ne aggodalmaskodj, mert amikor eljön a megpróbáltatás és gyötrelem napja, mások sírnak majd és szomorkodnak, de te örvendezel és bővelkedsz majd.

[28] A népek irigyelnek téged, de nem tudnak majd semmit tenni ellened, így szól az Úr.

[29] Kezeim betakarnak majd téged, hogy fiaid ne jussanak a Gyehennára.

[30] Örvendezz, ó anya a fiaiddal, mert én megszabadítalak, így szól az Úr.

[31] Emlékezz fiaidra, akik alusznak, mert én kihozom őket földi rejtekhelyeikről, és megkegyelmezek nekik; mert én irgalmas vagyok, így szól a Mindenható Úr.

[32] Öleld át gyermekeidet, amíg eljövök, és kegyelmet hirdetek nekik; mert forrásaim túlcsordulnak, és az én kegyelmem nem hiúsul meg."

[33] Én, Ezsdrás, azt az utasítást kaptam az Úrtól a Hóreb hegyén, hogy menjek Izraelhez. Amikor közéjük jöttem, ők elutasítottak engem, és megtagadták az Úr parancsolatait.

[34] Ezért ezt mondom néked, ó nemzet, amely hall és ért, „Várjad a te pásztorodat; ő örökkévaló nyugalmat ad majd neked, mert ő, aki az idők végén eljön, közel van.

[35] Légy kész a királyság jutalmaira, mert örökös fényesség fog világítani rájuk mindörökké. 

[36] Menekülj ennek a kornak az árnyékából, részesülj a te dicsőségednek örömében; nyíltan felhívom a Megmentőt tanúnak.

[37] Fogadd el, amit az Úr rád bízott és légy vidám, hálákat adva Neki, aki elhívott a mennyei királyságokba.

[38] Kelj fel és állj talpra, és lásd meg az Úr ünnepnapját, és azoknak nagy számát, akik el lettek pecsételve.

[39] Azok, akik eltávoztak ennek a kornak az árnyékából, dicsőséges öltözéket kaptak az Úrtól.

[40] Jöjj tisztába magaddal, ó Sion, és állítsd össze a te népednek listáját, akik fehérbe vannak öltözve, akik betöltötték az Úr törvényét.

[41] Gyermekeid száma, akiket vágytál, immár teljes; könyörögj az Úr erejéért, hogy a te néped, akik a kezdetektől elhívottak voltak, megszentelődjenek."

[42] Én, Ezsdrás, a Sion hegyén nagy tömeget láttam, amelyet nem számlálhattam meg, és mind énekekkel imádták az Urat.

[43] Volt közöttük egy hatalmas termetű ifjú, magasabb mindenkinél, és mindegyikük fejére koronát helyezett, de ő magasabb rangú volt náluk. És lenyűgözve álltam ott.

[44] Aztán kérdeztem az angyalt, „Kik ezek, én uram?"

[45] Ő válaszolt, mondván: „Ezek azok, aki letették a halandó öltözetet és felöltözték a halhatatlant, és megvallották az Isten nevét; most megkoronáztatnak, és pálmaágakat kapnak."

[46] Akkor így szóltam az angyalhoz, „Ki az az ifjú, aki koronákat tesz a fejükre és pálmaágakat a kezükbe?"

[47] Ő válaszolt, mondván: „Ő az Isten Fia, akiről tanúságot tettek a világban." Így hát dicsérni kezdtem azokat, akik bátran megálltak az Úr nevéért.

[48] Akkor az angyal így szólt hozzám: „Menj, mondd el népemnek, mily hatalmasak és számtalanok az Úr Isten csodái, amelyeket láttál."