Testvérek, amit ki tudok fejteni ebből a Máté 11-12 ből meg a Lukács 16- 16 ból, azt eléggé nehezen tudom leírni, de bízok az éleslátásotokban ami nekem hiányos hozzá gondoljátok. Vagy elvetted örökre, vissza se nézel.
De előbb idéznem kell ezeket a részeket, hogy szemem előtt legyenek.
“A törvény és a próféták Jánosig tartottak; azóta Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőszakkal igyekszik oda.” Lukács.
“A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt.” Máté.
Ezek a gondolatok amit itt igyekszem leírni nem csak az enyémek, különben egy évig írnám ezt a magyarázatot. Volt egy író J.N.Darby akit eleve elfogadok, mély látásai voltak a 19. században élt. Sinopsis Darby írásból is merítettem, vagyis megtoldottam az enyémmel az első részben.
Könnyebb dolgom lenne ha ismernéd ezeket a kifejezéseket melyik időben fedik vagy nem fedik egymást. Isten Királysága, Mennyeknek országa. De kezdjük egy kicsit távolabbról.
Az Úr tanúsága Jánosról és bizonyságtétele az eljövendő Királyságról
Miután János felelősségére volt bízva, alá vette ezt a bizonyságot, hogy hirdeti Isten királyságát, hiszen vele szembe jött a Király a Jordánon, amely próbára tette az egész Izraelt, és megkülönböztette a maradékot általában a nemzettől, az Úr ezután magáról Jánosról tesz tanúbizonyságot, szólva a sokasághoz, és emlékeztetve őket arra, hogyan követték János prédikációját. Pontosan megmutatja nekik azt a pontot, ahová Izrael eljutott Isten útjain. A királyság bemutatása bizonyságul tette a különbséget az előző és az azt követő között. Mind azok között, akik nőktől születtek, nem volt nagyobb Bemerítő Jánosnál, senki sem volt olyan közel Jehovához, akit az ő arca előtt küldtek volna, senki sem volt, aki pontosabb és teljesebb bizonyságot tett volna róla, aki annyira elkülönült volna minden gonosztól. Isten Szelleme ereje által – az Isten népe közötti küldetés teljesítésének megfelelő elkülönülés szükséges. Mégsem volt a királyságban: még nem alapították meg; és Krisztus jelenlétében lenni az Ő birodalmában, élvezve dicsősége megalapításának eredményét*, nagyobb dolog volt minden bizonyságnál a királyság eljöveteléről.
{* Ez nem Isten gyülekezete; de a király jogai a dicsőségben nyilvánulnak meg, az alap lefektetése, a krisztusiak a királyságban és a Jézus Krisztus türelmében vannak, aki megdicsőült, de Istenben el van rejtve. Ezt Pál apostol meg is írta később. Osztoznak a király sorsában, és megosztják majd dicsőségét, amikor uralkodni fog.}
A Királyság bejelentése és hírdetése, de még nem jött létre.
Ennek ellenére Bemerítő János idejétől jelentős változás következett be. Ettől kezdve hirdették ki a királyságot. Nem alapították, de hirdették. Ez nagyon különbözött azoktól a próféciáktól, amelyek a királyságról beszéltek egy még távoli időszakra vetítve, miközben a népet a Mózes által adott törvényre emlékeztették. Ez még nem a királyság evangéliuma, hanem a megpróbáltatás ideje a megtérésre késztetés. A Bemerítő a király elé ment, hirdetve a királyság közelségét, és megparancsolta a zsidóknak, hogy térjenek meg, hogy beléphessenek abba; Így beszéltek a törvény és a próféták Isten részéről Jánosig. A törvény volt a szabály; a próféták, fenntartva az uralmat, megerősítették a maradék reményeit és hitét. Nos, a Szellem energiája arra késztette az embereket, hogy minden nehézségen és a nemzet vezetőinek és egy elvakult népnek minden ellenállásán áthaladjanak, hogy mindenáron elérjék egy olyan király királyságát, akit a hitetlenség a vakok hitetlensége elutasított. Akiknek el kellett volna fogadniuk Őt, de nem fogadták be. Erre az erőszakra parancsra szüksége volt – látva, hogy a király akit János hírdetet nem királyi hatalommal jött, hanem megalázottan jött, és elutasították, mert ha igaz Király is volt, a királyok hatalmi jeleit nem viselte –, hogy belépjen a királyságba ahhoz feltételek vannak szabva, a nép engedelmessége árán. A szoros kapu volt az egyetlen bejárat. A szoros kapun bemenni mindig erőt kell kifejteni. Csak az itt a kérdés milyen erővel, isteni vagy az emberi erővel? János volt tényleg az a próféta aki kisebb volt mindenkinél aki beléphetett a királyságba, mert ő nem léphetett be, mert előbb lefejezték, de igazából akkor sem de a mai napig nincs Király a földön, tehát belépni sem lehet, csakis a mennyeknek országába. A Király a mennyben van jelenleg. Téves szerintem az a megközelítés, hogy itt van a királyság, de a mai Jeruzsálem sem Isten vagyis a Király háza, mert nincs itt. Majd később rátérek erre is.
János, mint Illés, akinek el kell jönnie.
Ha a hit valóban be tudna hatolni Isten elméjébe, akkor János volt Illés, akinek el kellett jönnie. Akinek volt füle a hallásra, hallja. Valójában csak azoknak szólt. Itt egy fontos dolog jön a felszínre. Mert ha úgy lenne ahogy a mai keresztények hírdetik ezt a fenti igéket, akkor erőszakkal, vagyis erőbedobással lehet legyőzni az akadályokat, ami szerintem nem biblikus. Mindennek ellent mondana amiben eddig hittem. Azért is mert mi Krisztus követői nem a királyságba vagyunk hivatva, hanem a mennyeknek országába, persze annak is az a Királya, csakhogy a mennyei trónon foglal helyet.
Ha a Messiás a királyság fejének dicsőségében és hatalmában jelent volna meg, nem lett volna szükség erőszakra; birtokában lett volna annak a hatalomnak a bizonyos hatásaként; de Isten akarata volt, hogy erkölcsileg próbára tegyék őket, méghozzá a maradékot. Ne felejtsük el, hogy ez az elején volt így amíg a Király hirdette az Isten országának az evangéliumát. Azért az ószövetségi próféták Illésről jövendöltek nem Bemerítő Jánosról. Így volt az is, hogy lélekben fogadniuk kellett volna Illést, mert ha így lett volna akkor nem lett volna erőszak. De nem várhatjuk egy embertől, hogy magától tud elhinni bármit, méghozzá lépéseket tenni olyan dolgokban amit csak a hit tudja megtenni. Na de nézzük milyen állapotok uralkodtak annak idején amikor a Király már ott volt közöttük.
„Ennek a nemzedéknek” a jelleme, amely Jézus ( Joshua) elutasításában nyilvánul meg.
Az eredményt az Úr következő szavai adják meg, vagyis ennek a nemzedéknek az igazi jelleme, és Isten útjai Jézus személyével kapcsolatban, amely magában az Ő elutasításában nyilvánul meg. Nemzedékként az igazságosság fenyegetése és a kegyelem vonzereje ugyanúgy elveszett előttük. Nem bennük, mert bennük csakis a gonoszság élt, hanem előttük amit láthattak és hallhattak és mégsem látták meg és nem hallották meg. A bölcsesség gyermekei, akiknek a lelkiismeretét Isten tanította, elismerték János tanúságtételének igazságát, mint önmaguk ellen, és a bűnösök számára oly szükséges kegyelmet Joshua útjairól.
Az Úr igazságos feddése az ostobaságuk miatt, amelyet figyelmeztetésben adtak.
Jánosnak, aki elkülönült a nemzet gonoszságától, szemükben egy ördög volt. Jézus, aki kedves volt a legnyomorultabbakhoz is, azzal vádolták, hogy letért a gonosz utakra. A bizonyítékok azonban elég erősek voltak ahhoz, hogy leigázzák Tírusz vagy Szodoma szívét; és az Úr igazságos feddése figyelmezteti a romlott és hitetlen nemzetet egy szörnyűbb ítéletre, mint ami Tírusz gőgjére vagy Szodoma romlottságára várt.
A dicsőség gyermekei akkor megtértek Istenhez, de nem alkották a királyságot mert a Királyt megölték erőszakos halált szenvedett mindazért mert nem volt hajlandó erőszakot alkalmazni. De akiket elhívott és kiválasztott azokon alkalmazta a szellem erejét, vagyis az ő erőszakával lettek elkülönítve attól a gonosz nemzettől. De a Messiásuk nem hagyta cserben őket, mert halála nem tartotta vissza attól, hogy a sírban maradjon. Feltámadt és egy új még akkor nem hallott oltalom alá vette őket a Szent Szellem oltalma alá, amikor visszatért szellemével. Most nem alkalmaz erőszakot, ha valaki azt is gondolja, hogy a saját erejéből tudott kiválni ebből gonosz világból, akkor az súlyosan téved.
“A törvény és a próféták Jánosig tartottak; azóta Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőszakkal igyekszik oda.” Lukács.
“Ettől fogva kezdett Jézus prédikálni: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.”(Mt 4).
Tehát amit eddig írtam az erőszakról, az a Bemerítő János szolgálata volt és a bemerítés is a bűnök beismeréséről szólt.
“János bizonyságot tett róla, és így kiáltott: Ő az, akiről megmondtam: Utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt nálam. Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett”. (Jn 1, 15-16).
Egy új szféra jelenik meg, amit már nem János hírdet, ugyanis az ő szolgálata csakis az Úr útjait készítették elő a megkövesedett és elgyengült Mózes törvénye elavult nem volt hatása az erkölcsre sem a hitre.
De itt újból olvassuk maga a Messiás mondja ki azt amit ma itt részletezünk. De egész más tartalommal, vagyis egy hirtelen fordulattal beékelve más gondolatok közé. Kérdés most az, van-e valami párhuzama a Máté 11-12 vel, vagy egész másról beszél itt. Ha meg tudjuk mondani mikor és hol mondja ki ezeket a szavakat, ami olyan sok fejtörést okoz sokaknak, akkor talán rájövünk a különbségre, nem nagy de mégis van egy más árnyalata, mint tudjuk az Úr nem ismétli önmagát. Újból idézem Lukácsot de nem állok meg a 16. versnél.
“A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig voltak, attól fogva az Isten országát hirdetik, és mindenki küzdelem árán jut oda. Könnyebben elmúlik az ég és a föld, mintsem hogy a törvényből egy pontocska is elvesszen.” (Lk 16, 16).
Szerintem itt van a megértés kulcsa. Igaz szájba rágni nem egy hasznos dolog de mégis megteszem mert amit én hiszek az már elég régen hiszem. Itt hozzá szegűlt, vagyis egy kijelentés egésze tárul elénk ami teljes komolysága arra utal, hogy senki se gondolja, hogy ha kényelmesebb a kegyelem és mindent megbocsát, és a törvény elmúlt, nincs szükség erkölcsi élethez főleg a szellem tisztaságához, akkor ez a kegyelem amiről itt beszélünk nem Istentől van. A könnyelműség démonja uralja a lelkünket ha így gondoljuk netán így élünk is. Isten nagy árat fizetett azért, hogy ne legyünk ítélve e romlott világgal egyetemben. Ez a komolyság a kegyelemben még ha fel is szabadít de erőszakosan tépi ki a hívő lelkét a romlottságból. Attól függetlenül, hogy Isten törvénye örök, Isten irgalma megbocsátja gyengeségeinket de nem könnyelmű a bűnhöz. Attól, hogy ne legyünk ítélve a törvény szerint, Krisztus vére által oltalmaz majd ha a gyilkos angyal megy ítélni a világot ahogy ezt Egyiptomba tette a zsidóknál, ha az ajtófélfán meglátta bárány vérét jelül annak, hogy abban a házban mindenben engedelmeskedtek Mózes parancsainak és ez mentette meg őket. Így van ez ami házunk táján? Ez csak kérdés nem felelet.
Tehát ha a Szellem nem dolgozik a lelkiismeretünk felett, akkor a mi gondolkodásunk a húst követi nem járunk a Szellemben. De ha te meg én Isten választott gyermekei vagyunk, megkapjuk azt az erőt nem többet se kevesebbet ami szükséges arra hogy elkülönüljünk szellemileg ettől a világtól, hanem is erőszakosan hogy fájjon, gyengéden kiragad ebből az istentelen, erkölcstelen világból, ennek persze ára van, még ha azt gondoljuk, hogy minden rendben van, akkor is néha meg kell állnunk, górcső alá tenni életünket, hitben vagyuk-e vagy elgyengültünk. Ezek az állomások is Isten kegyelmének jeleit mutatják, ugyanis egy büszke valásos embernek eszébe sem jutna, hogy valamit nem jól csinál vagy hisz. Kételkedés nem jó dolog, az ige mutatja meg hogyan állunk.
Talán elkallódtam az alap gondolattól, de ez jött be nekem most jelenleg.
