Áttekintés a testtől a szellemig.

 „Mert a bűn zsoldja halál;”

Tehát a bűn fizetsége a halál, így az ember halandóvá lett Ádám bűnbeesése által.

Mert előtte nem volt az. A bűn hozta be a halált az életbe. A Sátán fertőzte meg az addig örök életű embert a halállal. Mert ez a célja. Megölni minden embert. Isten gyermekeit. Ádám és Éva gyermekei innen kezdve bűnben (bűnös állapotban) fogantak. Magukban hordozták a bűnt amelyet szüleik elkövettek. Ezzel lehet vitatkozni, csak nem érdemes. A vér Ádámék első gyermekében rögtön bizonyított is. Kain féltékenységében megölte testvérét Ábelt. A bűn gyökeret vert a világban. Ez a gyökér pedig máig kitart. A bűnt a Második Ádám, Jézus Krisztus vette el az emberről. Életét és vérét adta ártatlanul, minden egyes gyermekért feláldozván magát.

Magára vette a világ minden bűnét és halálával kivitte a világból. Majd amikor harmadnapra feltámadott, már egy megdicsőült Istenemberként jelent meg újra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenki, aki Jézus Krisztus után született bűntelen és automatikusan üdvözül. Erről szó sincs. Arról van szó, hogy Krisztus lehetőséget adott arra, hogy az ember bűntelennek szülessen újra, ahogyan Ádám és Éva is születtek, de ez az újjászületés Isten Szelleme által. Lehetőséget arra, hogy örök életet nyerjen minden egyes gyermek. De ezért tisztának kell maradni. Vagy ha bűnbe estünk, – mert mindannyian így járunk ebben a világban, tudod, a pöcegödörben óhatatlanul mocskos leszel – akkor is bűneidet őszintén megbánva, bocsánatot kérve az Istentől, és többé nem hibázva folytatva Istentől megszentelt utját a tökéletesség felé. Ez Krisztus áldozatának a lényege. De nézzük ezt egy kicsit részletesebben, hiszen ennél fontosabb dolog az ember teremtése óta nemigen történt!

Ott tartottunk, hogy tisztázzuk a dolgokat röviden! 

 Folytassuk az úgynevezett kereszténységgel. Használtam már a korábbi írásaimban ezt a fogalmat is. „Igaz keresztény ember” – írtam például. Mire gondoltam? Nem arra, amire például a katolikus egyház, de még arra sem, amelyre bármelyik úgynevezett egyház gondol. Hogy járok a templomba rendszeresen, meggyónom a bűneim, időnként dobok némi aprót a perselybe, elmondok egy-egy rutinszerű miatyánkot vagy üdvözlégyet, aztán le is van tudva az ügy. Nem erre a típusú keresztényre céloztam. Én itt azokra az emberekre utaltam, akik Jézus Krisztus tanításait és példáját igyekeznek követni. Ezeknek az embereknek a legáltalánosabban ismert meghatározása az, amit ma „keresztényként” definiálunk. Azért használtam ezt a fogalmat, hogy közérthető legyek, de ma sokkal fontosabbnak érzem a tökéletes fogalmazást, a lehető legpontosabb leírását annak, amire gondolok, mint a közérthetőséget.

A jövőben a „Krisztust követő ember” definíciót fogom használni arra, amit eddig kereszténynek fogalmaztam meg. Mert ez a lényeg. Krisztus követése. Elvileg maga a keresztény szó is a görög khristos szóból ered, de ahogyan ez lenni szokott, mára jelentősen megváltozott a jelentéstartalma. Vajon hány magyar embernek jut eszébe az amikor a keresztény szót hallja, hogy Krisztus? Sokkal valószínűbb az, hogy inkább a pápisták vagy a kereszt bukkan fel az elméjében, mint a jelképe ennek a vallásnak. A kereszté, ami egy negatív jelentésű, rejtett gonosz szimbólumnak tartok vagyis fétis. A kereszt, ahogyan azt a templomokban és oly sok helyen a „keresztény” világban láthatjuk nem más, mint egy kínzó és kivégzőeszköz, amelyen az Urat megfeszítették. Az emberek ez előtt hajbókolnak, letérdelnek, csókolgatják, simogatják, masszírozzák ujjaik között, a nyakukban hordják aranyláncon, a kocsijukban lóg rózsafüzéren, soroljam még? Őrület!

Mint ha egy guillotine-t (nyaktilót) vagy egy bitófát imádnának. És ezt teszik. Döbbenet. Csak mert erre vannak beidomítva. Kevesen gondolják át ezt a dolgot manapság. És itt csak egy pár mondatot a misékről is, ha már kereszténység és templomok. Minden egyes mise Jézus Krisztus meggyalázása. Ahol újra és újra feláldozzák Őt. Idézek a „jó” wiki-ből, ahol a „szentmise” címszó alatt ez olvasható: „majd a megfeszített Krisztust fölajánlja áldozatul az Atyának”. Mármint a pap. Remek! Krisztus EGYSZERI és megismételhetetlen áldozatot mutatott be, ahol Ő maga volt az áldozati bárány. Feláldozta magát és több áldozatra nem volt szükség soha többé. Az emberről eltávozott a bűn, Krisztus győzedelmeskedett. Az, hogy ezt újra és újra eljátsszák nem az Őiránta való tisztelet jele, hanem éppen a megcsúfolása Krisztus áldozatának, hiszen annak éppen az volt a lényege, hogy egyszeri és megismételhetetlen. Nem, hogy nincs szükség újra és újra bemutatni, hanem szentségtelen és szentségtörő is. Isten megcsúfolása történik minden egyes úgynevezett „szentmisén”. Gondold csak el! Jézus Krisztus feláldozta magát érted és minden egyes emberért. Az Atya pedig ezt végignézte. Nem örült neki, de elfogadta az áldozatot. Ekkora ára volt annak, hogy a gyermekek megmenekülhessenek. Ez megtörtént, az áldozat elfogadtatott és bevégeztetett. Erre jön a pap és elkezdi ajánlgatni a megfeszített Fiút az Atyának áldozatul, hogy fogadja már el újra és újra. Mintha ez már nem történt volna meg. Meghalt ártatlanul a legkedvesebb, az Elsőszülött, a Fiú. Az Atya ezt végignézte egyszer. Most pedig jönnek ezek a papok, és ott mutogatják „Előtte” a megfeszített Fiút, állításuk szerint azért, hogy fogadja el újra és újra. De nem ezért mutogatják neki. Van ennek egy rejtett motívuma, hátsó szándéka. Meggyőződésem, hogy ezt a legtöbb katolikus pap maga sem tudja. Meggyőződésem, hogy nem mindegyikük szándékos cinkos ebben a gyalázatban. Nem tudják mit cselekednek, de ettől még ezt teszik.

Azt mutogatják Neki, hogy látod Isten? Megöltük a Fiút! A Te fiadat. Nem én találtam ki, Jézus Krisztus előre elmondta, hogy ezt fogják tenni, és ez a csúfolódás azóta is tart. „s majd átadják a nemzeteknek, hogy kicsúfolják,”

„Mert át fogják adni a nemzeteknek, megcsúfolják, bántalmazzák, leköpdösik,”.

 Igazából ez a hozzáállás is csúfolódás, teljesen elítélendő, testi imádata a Szentségnek. 

JÁNOS SZERINT 4:22-24 CSIA

 Ti azt imádjátok, amit nem ismertek. Mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert a megmentés a zsidók közül ered. De jön egy óra, és az most van, amikor az igazi imádók az Atyát szellemben és igazságban fogják imádni, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Szellem az Isten, és az imádóknak szellemben és igazságban kell őt imádniuk.”

 

Részlet egy hosszú gondolatból 2.

 Részlet egy hosszú gondolatból 2.

Előszó.

 Miután a Messiás feltámadt és a mennybe emelkedett, hogy elfoglalja helyét, igérete szerint elküldte a Szent Szellemét a Gyülekezetre. Ezek után megalakult a tiszta egyház és Krisztus követői hirdették az üdvösséget nagy megpróbáltatások közepette. A sátán üldözőbe vette a krisztusiakat.

Folytatás.

“Sátán tehát, miután kidühöngte magát, képes lett lehiggadni, és elemző módon újragondolni a helyzetét. Rájött, hogy sokkal nagyobb kárt tud okozni, ha a kizárólagos erőszak helyett ezután cselt is alkalmaz. Róma tehát megváltozott. Stratégiát váltva a Messiás követőit, a krisztusiakat különféle ígéretekkel magához csalogatta és kiváltságokat osztogatva az addig üldözötteknek és elnyomottaknak, megtörte az eddig a pontig tiszta szellemi egyház ellenállását. A tiszta krisztusi gyülekezetből tehát róma, illetve konstantin császár védnöksége alatt megalakult az intézményesített keresztény egyház és vallás, majd rövidesen ez vált a birodalom államvallásává is. De amint ez az újdonsült vallás elterjedt a világban, azonnal ki is derült róla, hogy nem lesz elég mindenre, mert egyrészt voltak népek, akik számára a tanok túl megfoghatatlanok és bonyolultak voltak, de voltak olyanok is, akik számára egyszerűen nem volt vonzó vagy integrálható primitív múltjuk, vagy éppen túlzottan mély szellemi hátterük miatt…. Jelen idő szerint tehát a távol keleten már bőven futottak a nagy keleti vallások és filozófiai irányzatok úgy, mint a hinduizmus a maga kasztrendszerével vagy az eddigre már ugyancsak sikeresen megosztott buddhizmus, de ennél is több kellett. Sátán látta, hogy meglehetősen rossz, amit összehozott, de nem elég rossz. Mint mondtam, a sikerhez ennél több kellett. Krisztus után hatszáz környékén tehát felbukkant mohamed és vele az iszlám. Ismét csak nem vitatkoznék senkivel, hiszen mindenki azt hisz amit akar, de akinek van egy falat józan paraszti esze, ismeri valamennyire a Bibliát is és a koránt is, az óhatatlanul fel fogja fedezni a két vallás rokon vonásait. Látni fogja, hogy az iszlám tulajdonképpen nem egyéb, mint egy lebutított vagy fapados kereszténység, a korán pedig nem más mint egy Biblia paródia. Néhány elemet kivettek, néhány elemet, hogy jobban idomuljon az arab kultúrához és hagyományokhoz beemeltek a tanokba, de végső soron tisztán felismerhető a rokonság. Ezt maguk a muszlimok is elismerik, bár úgy tartják, hogy az iszlám a kereszténységnek és a zsidó vallásnak a letisztult végső igazsága. Szerintem pedig nagyon logikusan és egyértelműen egy hazugságfolyam legvégső pontja, egy olyan tan és hitrendszer, amely alkalmas volt a szellemileg nem túl magas fokon álló törzsek és népek összefogására. Tehát az időszámításunk szerinti hetedik századra már minden készen állt sátán részéről ezen a fronton. Élt a kereszténység és az iszlám is egyre nagyobb teret hódított magának. A két vallás rokonsága ellenére annyi különbség mégis maradt, hogy a két eszmerendszer híveit egymásnak lehessen uszítani. Ez is történt és tart a mai napig is. Itt következett szűk ezer évnyi stagnálás, amely időszak alatt minden sátáni alapkő megerősödött és összeszedte magát. Az élet persze nem javult, ugyanazok az elvek és jelenségek uralták a világot, mint az eddigi korokban. Folyt a vér, terjedt az erőszak és sátán vígan élvezte pusztító munkájának gyümölcseit. Azonban eljött az idő, hogy a pusztítás újra szintet lépjen. Ebben a korban az ugyancsak állandó vallási és egyéb háborúk, betegségek mellett javában dúlt már a keresztény inkvizíció, csak ennek legalább ötvenmillió ártatlan áldozata volt, hiszen ez nyíltan a negyedik századtól a tizenkilencedik századig tartott, de rejtett formában még napjainkban is tart. Egész törzsek, népcsoportok estek az áldozatául és szinte a világ minden pontjára hatást gyakorolt valamilyen mértékben. Maga a kereszténység is megosztásra került, hogy az eltérő oldalakon állók is összeugraszthatók legyenek. Jöttek a katolikus – protestáns harcok, háborúk, öldöklések. Az iszlámban a sííták és a szunniták ölték és ölik egymást máig, valamit a keresztények és a muszlimok is így tettek- tesznek egymással. Csodálatos sátáni remekmű. Még az egyébként szelíd buddhizmust is sikerült megosztani, bár ott a véres konfliktusok a vallás alapvetően békés természetéből fakadóan jóval ritkábbak. Miután a gonosz kiaknázta a nagy világvallások és úgy egyáltalán, a vallási alapú megosztásból és konfliktusok generálásából fakadó lehetőségeit – ezek ugye a mai napig is idézőjelben remekül működnek, kvázi önjárókká lettek -, tehát ezek után újabb területeket kellett keresnie, újabb frontot nyitnia, hogy a pusztítás mértékét újra fokozhassa. Megszületett tehát az úgynevezett modern tudomány. Az a modern tudomány, amely mára a legsötétebb szellemi verembe taszította az emberi fajt. Amely terméke a materializmus, a darwinista evolucionizmus, amely olyan filozófiai irányzatokat termelt ki mint az eugenika vagyis a fajnemesítés tudománya, a pszichológia – pszihiátria, vagy a marxizmus, kommunizmus és úgy egyáltalán az összes izmusra végződő fogalmat idevehetjük. Elérkeztünk tehát történelmünk legutóbbi száz - százötven esztendejéhez, amelyek - itt hála a tekhnika fejlődésének -, sokkal jobban és alaposabban dokumentált mint az ezt megelőző időszakok. Annak ellenére, hogy itt is intenzíven működött és működik a történelemhamisítás, valamint a történések valós hátterének teljes eltitkolása, ennek ellenére azért a kereső és kutató elme lényegesen több igazságra deríthet fényt, mint a korábbi idők eseményeinek vonatkozásában. E közelmúltat, valamint a jelenlegi időszakot azonban már nem róma, hanem a sátáni fenevadnak egy újabb feje irányította. Ennek az agytrösztnek a története mindenképpen említést érdemel, hiszen egy napjainkig tartó hatalmas tévedés alapjai is innen eredeztethetőek. Egy olyan tévedésé, amelyben ma is hatalmas veszély rejlik és amely további véres konfliktusokba is torkollhat ártatlanok tömegeinek szenvedését és pusztulását hozva…..”

Ted Kereshe.

Részlet egy hosszú gondolatból.

  Részlet egy hosszú gondolatból.

Az ember mióta bűnben él, olyan dolgokra hajlamos, hogy józan ésszel felfoghatatlan. Honnan erednek ezek a gyilkos szándékok? Persze a nagyokosok mindent meg tudnak magyarázni a legszörnyűbb cselekedeteiket is. Ez így volt mindig, ez nem egy újkeletű dolog. Csakhogy mi ebben a korban élünk és tapasztaljuk mennyire gyarló a politika és a hatalmak harcai a XXI. században azt gondolva, hogy az emberiség a jobb felé halad, vagyis civilizáltabb, toleránsabb lesz egymáshoz.

 A Krisztus megfeszítése is azt mutatja, hogy négyezer év előzményei sem voltak progresszív hatással a jóságra. 

 “ Azért ahogyan egy ember által jött be a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenki vétkezett”. (Róm 5, 12)

 És most, most mi a helyzet? Talán jobb lett a világ? Vagy van jele annak, hogy jobb lesz, jobb lehet? Talán érdemes megpróbálni, talán nem, Isten tudja. Mindenki teszi amit jónak lát, de a tények magukért beszélnek. A Biblia igaz és azt éljük, ami abban megíratott. Tehát lépjünk egyet hátra és tekintsünk tiszta tekintettel erre a világra és lakóira, kiindulva a már említett kétezer évvel ezelőtti időpontból. Mi volt akkor? Ma élő ember ezt ki tudhatná pontosan? Mivel mindent szénné hamisítottak és mindenről hazudnak azóta is, ezért csak hitünk lehet az igazság vonatkozásában. 

Én most azt mondom el nektek, hogy én mit és miben hiszek. Volt tehát egy világ akkoriban, ugyancsak véres, barbár és erőszakos világ. Folyamatos háborúk, öldöklések, különféle kisebb és nagyobb hatalmi játszmák alakították a világ, az egyes népek és nemzetek, azon belül pedig minden egyes ember sorsát. Akkoriban is volt, aki szerencsésebb helyre született mint mások, és akkoriban is voltak olyan csoportok, társaságok, családok, akik nagyobb világi hatalommal bírtak, mint mások. Mi volt más? Az, hogy minden lassabban, sokkal lassabban történt és nem volt semmilyen kézben olyan hatalmas pusztítási potenciál, mint amilyen ma van. Olyan ez, mint egy örvény az időben. Az örvény tetején, az elején még csak lassan szív be magába. Még csak lassan visz be a körforgásba, lassan szédít el, de már ott sem menekülhetsz, nem törhetsz ki belőle. Azután egyre erősebben szippant be és egyre gyorsuló tempóban, egyre nagyobb erővel ránt le a mélybe, míg végül eléred az örvény alját, ahol egy iszonyatos erejű spirálban tombolva végül kiadja a lelkét és megszabadulhatsz a szorításából, de ehhez muszáj elérned ezt a pontot. A kitörési pontot. Nos, a világ és vele együtt mi is közeledünk ehhez a ponthoz, de most, ezen a ponton még csak fuldokolva várjuk, hogy végre odaérjünk. De még várnunk kell erre. Addig még lesz némi rázós út. Szédítő, fullasztó, de nekünk, akiknek van hitünk egyben reményteljes is. Mert nekünk van mit várnunk és van miben higgyünk. Ami pedig a legjobb, van kiben higgyünk. Képzeld csak el, milyen borzasztó és rémisztő lehet ez a fuldoklás mindazoknak, akiknek nincs meg ez a támasza. Azoknak, akik nem látják a fényt az alagút végén csak azt a feneketlen sötétséget, amely most fogja körül őket. Ezek azok, akik az ördöghöz fordulnak segítségért. Tehát a világ már akkor sem volt egy jó hely azzal együtt, hogy nyilván akkoriban is voltak békésebb és nyugodtabb helyek, ahogyan így van ez ma is. A tények azonban szinte azonosak voltak a mai tényekkel. Róma uralta a fejlett világot és uralmát tűzzel- vassal erőltette rá az elérhető prédára. Terror, kizsákmányolás, kultúrának álcázott barbárság, erkölcsnek álcázott mérhetetlen züllöttség és fertő, tudománynak álcázott szellemi sötétség, egyszóval ugyanaz mint ma csak gyerekcipőben. A pisztoly és a puska akkoriban íj és nyíl, dárda és kard volt. A biológiai hadviselést a döghalál, pestis, himlő terjesztése jelentette ám egyéb tömegpusztító fegyverekkel nem rendelkeztek akkoriban. Na nem, mintha ez nem lett volna bőven elég, hiszen minimum tízmilliók estek áldozatául e betegségeknek az elmúlt két évezred során, de könnyen lehet, hogy jócskán alábecsülöm ezek áldozatainak valós számát. Tehát betegségek, háborúk, erőszak, igazságtalanság, züllöttség és romlottság – nem sorolom tovább- jellemezte az elmúlt két évezred általunk megismerhető történelmét. Persze, álszent módon mondhatják a széplelkű hallgatók, hogy jó-jó ez igaz, de mennyi szép és jó is történt. Mennyi fejlődés, haladás, szeretet és szép dolog is felbukkant a világban e két évezred alatt. Igen, ezt én is így látom és nem is vitatkoznék ezzel, de a mérleg bizony erősen negatív, ha a szívedre teszed a kezed. És nem nagyon javul. Illetve nagyon nem. Ahogy az idő telt, múltak az évszázadok, úgy nőtt a hatalom a gonosz kezében. Egyre nagyobb tömegeket volt képes a játszmába bevonni, egyre nagyobb erőket tudott a pusztítás szolgálatába állítani. Amíg nem volt tömegtájékoztatás, gyors információ csere, addig a mocsok is nehezen, nehezebben áramlott a rendszeren belül, de maradjunk még az elejénél. A Megváltó Messiás, Isten tehát eljött e világba és elvégezte a dolgát. Elültette azt a magot, amely erős szárba szökkent, hogy a hátralévő történelem során legyen mibe kapaszkodnia mindazoknak, akik meglelik ezt a kapaszkodót Isten kegyelméből. Sátán ezt felismerve, illetve azt, hogy a játszma ott és akkor végleg elveszett számára, először is jól kidühöngte, kitombolta magát. Ez volt az úgynevezett római keresztényüldözés kora, amely a negyedik század elején, Konstantin császár színrelépésével ért véget. Akkor kompromisszumot kötöttek a világi hatalommal a hűtlen legyengült krisztus követők. Ott jött létre az emberiség történetében a legravaszabb vallás, a sátán elérte célját. De Istennek megvannak a tervei.

“Mert amint egy em­ber en­ge­det­len­sé­ge ál­tal so­kan bű­nö­sök­ké let­tek, úgy egy­nek en­ge­del­mes­sé­ge ál­tal so­kan iga­zak­ká lesz­nek. A tör­vény pe­dig be­jött, hogy a bűn meg­nö­ve­ked­jék. De ahol meg­nö­ve­ke­dett a bűn, ott bő­veb­ben áradt a ke­gye­lem, hogy amint ural­ko­dott a bűn a ha­lál ál­tal, úgy ural­kod­jék a ke­gye­lem is az igaz­ság ál­tal az örök élet­re a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus ál­tal. (Róm 5, 19-20)

Már a kezdetben sem volt minden OK.

 Kik voltak azok akiknek írt Pál apostol?

“Ne­künk azon­ban Is­ten ki­je­len­tet­te a Lé­lek ( Szellem) ál­tal, mert a Lé­lek ( Szellem) min­dent vizs­gál, még az Is­ten mély­sé­ge­it is.

Mert ki is­me­ri az em­be­rek kö­zül az em­ber gon­do­la­ta­it, ha nem ha az em­ber lel­ke (szelleme), amely őben­ne van? Ugyan­így az Is­ten gon­do­la­ta­it sem is­me­ri sen­ki, csak az Is­ten Lelke (Szelleme). Mi pe­dig nem e vi­lág lel­két ( szellemét) kap­tuk, ha­nem az Is­ten­ből való Lel­ket (Szellemét), hogy meg­is­mer­jük azo­kat, ami­ket Is­ten aján­dé­ko­zott ne­künk.” (1Kor 2, 10-11).

Egyet most azonnal kell tisztáznunk, hogy ne szaporítsuk a szót, ezek a szavak az akkori eklézsiának ( ecclesias) szól.  

Induljunk ki egy pontról, habár tudom, hogy ahány ember annyiféle gondolkodás.

Igazából egy és ugyanaz kijelentést teljesen másképp értelmezik az emberek. Ezt már a saját tapasztalatból tudom. Még a legközelebbi testvérek is másként értelmezik az igét. De melyik igét ez itt a kérdés.

 De térjünk át arra a megfoghatatlan jelenségre, hogy a probléma azzal kezdődik, azok között, jóhiszeműséggel gondolom, keresztênyek között, hogy a megváltás egy imával kezdődik, vagyis ahogy sok keresztény gyülekezetben el van fogadva. Nem térek ki a démonok kihajtására. Csak az a megjegyzésem, hogy ha egy vallási kereten belűl történik, akkor a az a szerencsétlen lélek csapdába került. 

A menstrim média is ezt a stílust veszi alapul úgy, hogy az embereket befolyásolják olyan hírekkel amikneknek igaznak tűnnek, nagyon profi módon tudják befolyásolni az embereket akiknek nincs saját gondolkodásuk. Teljes megtévesztés, az emberek miképpen fogják fel az más kérdés, de nem ez az alapja a mai témánknak, csak egy bevezetönek szántam. Hogy lehet az, egy és ugyanaz Isten a Szent Szellem által kijelentését más és másképp értelmezni, ha egy is forrásból beszél, de a legnagyobb baj az, hogy Isten gondolata nem egy és ugyanaz eredményt hoz az emberekben se a gyakorlatban, pedig nem lehet kétségbe vonni Isten kinyilatkozását, ha esetleg nem teljesen ateista, valami ismerete van Isten bibliai kijelentéséből. Ez egy bonyolult az ember számára kutatási téma lehet ha ezt az utat választja, aki ezzel találkozott az tudja, hogy mennyi más és más eredményei vannak az emberi felfogásnak. A kérdés miért? Ez azt jelenti szerintem, hogy mindig az első gondolat ami ha Istentől jön, (hangsúlyozom) az ha nem is tökéletesen fogjuk fel, de eredeti, azt kell spontán követni. Ha valaki felismeri a forrást ahonnan kapja az információkat, az egy nagy kegyelem részese, mert tudatosan tudja, hogy amit kapott az nem a sátán forrása, hanem az Úr az angyalain keresztűl kapja az információkat, de azt is tudom, hogy az Úr a Szent Szelleme által inspirálja azokat akiket jónak lát, vagyis a felkészülteket a tanításra, de a vadszamár is szóhoz juthat ha Isten másokat nem talál. Biztos nem a vallási dogmákba szeretnék belemélyedni most.

Nagyon egyszerű kijelentéseket kapunk a Szent Szellem által, a legegyszerűbb hívőkhöz is szól, akiket a szeretet köti össze az Úrral egyszerűséggel, (nem a balgatagokról van szó), vagy a tudásra többre vágyó hívőknek szól, akik Isten megismerésére jelölt ki a mások építésére. Az ember hajlamos a kételkedésre és tovább ragozza a saját véleményével Isten kijelentését ami sokszor nagyon egyszerű és kifejező. De ne felejtsük el, hogy az ember általában az egyéni tapasztalataiból indul ki és ítél és következtetéseket von le, és azt veszi alapul sokszor a gyakorlati de lelki életében is, ami tárgyilagos következményeit várja ha logikusan gondolkodik. Vagyis egyszerűen szólva, várja a az eredményét a szent szolgálatainak nem csak anyagi értelemben. De a szellemi életben ez nincs így. Nincsenek látható eredményei az egzisztenciális realitásban, ez az ószövetség az izraelita meg azt megelőző korszakban volt jellemző, az egyéni vagy közösség áldásai közé tartoztak, ha valakinek vagyona van az annak a jele, hogy Isten a JHVH kegyeit élvezi, más szavakkal, Isten a Jehova áldását megkapta. Isten de a subvenciálisi értelemben sincs semmi értelme annak, hogy verejtékes munkával előnyt szerezzen Isten kegyeinek elérésében.

 A szellemi életben nincs racionalista gondolkodás se summáskodás.

De az nagyon ingoványos talaj lehet egy olyan forrás amit mi nem ismerünk fel. Nem azért, hogy nem látjuk szemünkkel, hanem nem egyezik az Isten szellemével akármilyen meggyőző a kijelentése. Ha ezt elmulasztjuk megítélni, utána csak még rosszabb lehet. Úgy értem, a következményei lesznek Isten elleniek lesznek.

 Persze, hogy ezt nem lehet elemezni mert szellemi és semmi köze a mi véleményünknek. Ez azt jelenti, hogy ez az én írásom is csak egy vélemény. Nagyobb értéke lehet ha Isten ráteszi a pecsétjét, de ki tudja ezt megállapítani ha ez nem tárgyi hanem megfoghatatlan gondolat.

 Aki járt sok ázsiai országban vagy Indonéziában vagy olyan számunkra idegen kultúrában, meglepődött azon, hogy a keresztény kultúra mennyire különböző. Ez is egy olyan bizonyíték, hogy a keresztények a népi sajátosságok szerint alakulnak. Ez annyira távol van az Egyház az eklézia egységétől, hogy az már visszafordíthatatlan. De a realitás is azt diktálja, hogy az a látható egység nagyon hamar szétfoszlott az első eklézia korszakában. Úgyhogy ne áltassuk magunkat, ez már történelem. Ma inkább a babiloni szellem uralkodik a Krisztus nevével fémjelzett keresztenységben.

 De erről írtam már többször aki követi az írásaimat az tudja mire gondolok. 

Hajnali gondolatok.

 Hajnali gondolatok.

AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 15:7 CSIA

 “Azt mondom nektek, hogy ilyen öröm lesz a mennyben is egy vétkesen, ha az más felismerésre tér, nagyobb öröm ez, mint kilencvenkilenc igazságoson örülni, akiknek nincs szükségük arra, hogy más felismerésre térjenek.”

 A Lukács 15. fejezetének eme részéről van gondolatom. Számomra ez a fejezet nagyon kifejező Isten és az ember interaktív kapcsolatáról. Régebben írtam bővebben erről, de ma hajnalban újból ez a rész jött elő. A Csia Lajos fordítást veszem elő, mert szerintem ő fordította le jobban és érthetőbben az újszövetséget, de nem mindig tökéletes. 

 A felismerés szó, vagy más helyen térjetek más vagy új felismerésre, ez kimondottan azt fejezi ki, hogy az emberi akár a legmagasabb szintű tudás nem felel meg Isten bölcs gondolatainak. Vagyis részeiben fellelhetők az emberi filozófia berkeiben, az ókori filozófiában, foszlányokban észrevehető isteni utánzatok. De Isten nem osztja meg a dicsőségét az emberekkel, még ha nyomon lehet követni sok egészséges gondolatokat az emberi kinyilatkozásaiban. Platón, Arisztotelész vagy a konfucianizmus terén meg más Istentől távol tudományokban fellelhető bölcsességek. Azok is egy két téglái Isten kinyílvánításainak, de a szó összefüggésekben sok az ellentét, ami az emberi filozófiában bevett szokás vagy inkább progresszív eleme.

 A feljebb idézet szövegben a “más felismerés” szerepel. Csakis a Biblia kontextusában tudjuk elemezni ezt a kijelentést. Elsősorban itt a Lukács 15. fejezetében is láthatjuk, hogy Isten az Atya, vagyis a tékozló fiú apja hasonlatában, láthatjuk az eleve elrendelt sorsát a két fiúnak. De ezeknek a sorsoknak ki kellett nyilvánulniuk, hiszen minden ami történik, Isten akaratából történik, hogy mi is lássuk az elkövetkező nemzedékek, gyakorlatilag hogyan vezet vagy nem vezet Isten az Atya más felismerésre. Itt eszembe jut a magvető példázata fellelhető Máté, Márk és Lukács szerinti evangéliumában. Eleve látjuk, hogy két identitásról van szó az idősebb fiú, aki a szolgaság lelke a saját elgondolása szerint cselekszik, érzelmi és hamis kötelességtudattal, ahogy ezt a farizeusok tették. A kisebbik fiú pedig egy olyan úton indul el ami teljesen elválasztja az atya házától, üres semmirekellő életet folytat, elherdálja örökségét. De hogy a témánál maradjunk, mind a két fiú olyan felismerésben él amit ma egonak hívunk. Vagyis önző Istenhez tiszteletlen. Húsból induló meggyőződés. Akármilyen szép csomagolásban is jelenik meg az egoizmus, az ellensége Istennek, aki hagyja, hogy mindenki járja végig az előre lefektetett útját. Pál apostol futásnak nevezi amit a számára kijelölt pályán kell megtennie a hit útját.

Láthatjuk Istent, hogyan viszonyul szeretet fiaihoz, az hogy a kisebbik fiú önálló akar lenni, kikéri örökségét apjától, amit az apja meg is ad, de várja haza. A nagyobbik fiú vele volt testileg mindig, de szíve a világi barátaihoz húzott. Ez mai napig így van. A látszat csal sok esetben. Néha sokat adunk a formaságokra az úgynevezett szentéletre és foglalatosságokra, de a szívünk messze van Istentől a szerető Atyától. Ezért kéri Isten, hogy az a más felismerés igazából Istenhez a Krisztushoz való megtérést jelentsen. Nincs más ezen kívül ami jól végződne, csakis ezek a példák világítják meg, mi lesz ha nem …..

Kérdés és felelet.

 Kérdés és felelet.

Testvér, hogy gondolod, a mi kishitűségünk vagy szűk látásunk miatt úgy gondoljuk, hogy kevés az üdvözültek száma a világban? Értem, hogy az utolsó időkben gyéren jelenik meg az igaz hit, de melyik periódusban voltak bőven, hogy annyian vannak mint az égen a csillag....

"Ma­gam­ra es­kü­szöm, azt mond­ja az ÚR, mi­vel­hogy e dol­got cse­le­ked­ted, és nem ked­vez­tél a fi­ad­nak, a te egyet­len­egyed­nek, bi­zony meg­ál­da­lak té­ged, és bő­sé­ge­sen meg­so­ka­sí­tom ma­go­dat, mint az ég csil­la­ga­it és mint a fö­venyt, mely a ten­ger part­ján van, és a te ma­god örök­ség­ként fog­ja bir­to­kol­ni el­len­sé­ge­i­nek ka­pu­ját. És utó­da­id­ban ál­dást nyer a föld min­den nem­zet­sé­ge, mi­vel­hogy en­ged­tél a be­szé­dem­nek". (1Móz 22, 15-17).

 Felelet.

Máté 10:33 Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt. Luk 12:9 Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt.

Az Úr megtagadása nem az, ha valaki nem vallja magát Krisztus-követőnek, hanem az, ha nem fogadja meg a tanítását. A keresztények (mert ugye nyilván rájuk gondolsz) nem az Úr tanítása szerint élnek és cselekednek. Bálványimádó pogányok, pogány ünnepekkel és több-isten hittel. Szentháromságban hisznek nem egy Istenben. Hiába mondják azt a szájukkal, de nem azt gondolják a szívükkel. Sátán nem fektetett volna ennyi energiát a kereszténység létrehozásába, ha nem lenne értelme számára. Ez nekem is sokáig nagy problémát okozott, mert nem voltam hajlandó elhinni azt, hogy ennyi keresztény elbukik, de ha egyenként vizsgálnád meg őket, akkor hamar kiderülne számodra, hogy miért van így. Az egyes ember a kulcs, nem a felekezeti hovatartozása. Mindegyik esetében kiderülne valami komoly probléma azt hidd el nekem. Olyan, ami előttünk rejtve van, de nem Isten előtt. Nem véletlenül adta őket arra amire. És ez a kérdés ugye csak a keresztények kapcsán merülhet fel egyáltalán, mert a többi, úgy 5-6 milliárd ember esetében nem is kérdés, hogy hisznek-e egyáltalán a Messiásban vagy sem. Aki ateista, buddhista, muszlim, hindu, taoista, konfuciánus, stb. azokat hidegen hagyja az Úr, vagyis Krisztus. Ugye ez nem kérdés? Marad tehát a kb. 2 milliárd keresztény, de ezek is csak elméletileg, mert ebből a legtöbb egyáltalán nem gyakorolja a hitét ha pedig mégis, abban sincs sok köszönet. Ezért gondolom azt amit.

P.S

 “A szo­ros ka­pun men­je­tek be. Mert tá­gas az a kapu, és szé­les az az út, amely a pusz­tu­lás­ba visz, és so­kan van­nak, akik azon jár­nak.

 De szo­ros az a kapu, és kes­keny az az út, amely az élet­re visz, és ke­ve­sen van­nak, akik meg­ta­lál­ják azt.” (Mt 7, 14).

Tudományhívőknek 2.

 Tudományhívőknek 2.

Isten a semmiből teremtette azt ami látható ma?

Vannak filozófusok, akadémikosok, akik elemzik ezt a témát, időnként felvetik ezt a kérdést. Az ősrobbanás hívei, a világ teremtését így magyarázzák, hogy volt egy nagyon sűrű anyag kis térfogattal ami aztán felrobbant, azóta távolodnak az égitestek az epicentrumtól, attól a centrumtól ahol létrejött az anyag. De ha ez így is lenne, akkor is volt kezdete valamikor, honnan lett az az anyag. Az én paraszt eszemel csak annyit tudok mondani, hogy Isten bölcsessége nem emberi és nem követhető, csak el kell hinni. Ha az ,hogy semmi az nem jelenti azt, hogy nem volt semmi ami ma látható szerintem az volt mindig más dimenziókban, de ez az én véleményem amit meg lehet támadni, ha vannak sokkal jobb argumentumok. 

 Gondoljunk arra, hogy nem volt fény a teremtés első lépésben. A Biblia a Genezis könyvében olvashatjuk idézem:

“Kez­det­ben te­rem­tet­te Is­ten az eget ( egeket) és a föl­det. A föld pe­dig ki­et­len és pusz­ta volt, sö­tét­ség volt a mély­ség szí­nén, és Is­ten Lel­ke le­be­gett a vi­zek fe­lett. Ak­kor ezt mond­ta Is­ten: Le­gyen vi­lá­gos­ság! És lett vi­lá­gos­ság. (1Móz 1, 1-2).

A fény ami megvilágítja azt ami a sötétben van, tehát csak azt tudja megvilágítani ami sötét. A Teremtés könyve első sorait alaposan megvizsgáljuk, akkor megláthatjuk, hogy minden a Messiásról szól. Már akkor láthatóvá vált, hogy el kell jönnie annak aki elhozza a fényt, a világosságot aki Ő maga szellemileg. De előbb úgy volt teremtve ez a látható akkor még láthatatlan világ, azért láthatatlan mert a tökéletes sötétség leple alatt volt. Az energia különböző frekvenciák jellemezik az úgynevezett különböző “anyagokat” sűrűségüket illetve strukturájukat. Minél lassabb a funkciója az energia kvantum terén, pozitív és negatív töltések kölcsönhatása annál jobban látható, hogy a tömegük is nehezebbek és keményebbek. De részletekbe nem lehet belemélyedni, mert mindig egy falba ütköznénk minnél többet tudnánk meg annál több lehetőség nyílik meg. Így van ez az ember szellemével is, amit Isten halottnak nyilvánított a bűn miatt, de igazából ember nem tudja elemezni saját magát igazságosan, ez Isten dolga.

Pedig még ember sem volt megteremtve, amikor Isten már arra gondolt, hogy megváltsa a jövendőbeli világot. Arról, hogy eljön az aki a szellemi fényt hozza el, mert kezdetben sötétség uralkodott a világban a sátán lakóhelye a földi birodalom a fellegekben. De az aki a megtesült fény a sötétségben, allegorikusan a Messiást jelképezte, mindaddig amíg nem jött ebbe a világba. Minden arról szól, hogy az eleve elrendelés szerint itt az történik amit az ég velük, vagyis Isten angyalai közvetítésével véghez visz. Akarom vagy nem akarom, az Isten tervei megdönthetetlenek.  

 Sokak szerint, Isten gondolkodó magában. Amit el is fogadok, mert magában teljes és tökéletes, senki sincs se felette se önmaga sem belüli se kívüli. Ő önmaga, azért Istent nem lehet meghatározni, csak abban a mértékben amiben Ő maga jeleníti ki önmagát. Ez lenne a Szent Szellem aki kutatja Isten mélységeit aki persze önmaga és annyit nyit meg az embernek amennyit szükségesnek talál. Tehát egyes tudósok nem járnak messze az igazságtól, nagyon felkészült egyének vannak, tisztelem a munkáságukat, de vannak kételyeim, hogy ismerik-e Isten tényleges lényét és akaratát?

 

Az első gondolatom az sokkal érdekesebb amire építek. A keresztényekkel talán éppen ez a legnagyobb baj, hogy egy annyira lebutított istenképük van, ami alapján egyszerűen lehetetlen felfogni és megérteni, vagy ha ezeket nem is, de legalább csak megsejteni az Isten lényegét. Ezek a keresztények valami öregapót képzelnek el jobbján a fiúval, balján a szentlélekkel, akik ülnek valami mennyei trónon és kedvesen mosolyognak mindenkire. De nem csak azok akik így képzelik el Istent. Vannak olyan felfogású emberek akik úgy gondolják, hogy Isten a világ történéseit követi és ha kell korrigál rajta. A keresztények imái sincs abban a szektorba sokszor ami fedné vagyis Isten akaratával egyezik. Ahhoz, hogy imáink meghallgatásra kerüljenek, vagyis teljesüljenek, Isten akaratával kell, hogy egyezzen. 

De Isten valami olyan hatalmas és felfoghatatlan hatalom, amire nekünk fogalmaink sincsenek ebben a világban. Szerintem még az angyalok sem képesek felfogni Istent a maga teljességében mert a véges képtelen tökéletesen megérteni, felfogni és átlátni a végtelent. Ha te valaminek a része vagy, akkor nem láthatod át azt az egészt, aminek a parányi része vagy csupán. Hogyan láthatna át egy mondjuk májsejted te magadat egészében? Hogyan alkothatna képet ez a sejt arról, hogyan nézel te ki valójában? Mi még a tér és időnélküliséget is csak nagyon nehezen tudjuk felfogni nemhogy azt, hogy idő és tér csupán Istenben létezik. Istenen kívül semmi nincs csak Őrajta belül. Mi, a teremtmények kifelé élünk, Isten egyedül befelé él. Mi a minket körülvevő világot próbáljuk megérteni, Isten Szelleme meg kutatja Önmagát.

 

Tudományhívőknek.

 Tudományhívőknek.

 Az a teória, hogy Isten a semmiből teremtett valamit azt feltételezi, hogy Isten a semmiből anyagot teremtett. A tudósok túlnyomó többsége ezt nem értik, hogy az anyag mint matéria valójában nem létezik. Einstein és a kvantumfizikusok ezt megértették. Minden energia, Isteni energia. Az, hogy ezt mi anyagnak érzékeljük azért van, mert csak egy nagyon szűk spektrumát érzékeljük a valóságnak. Csak ezzel a nagyon szűk spektrummal vagyunk kompatibilisek. Magyarul csak ezzel a kis résszel tudunk kölcsönhatásba lépni. Ezért hiszik azt az emberek, hogy csak ennyi van, csak ennyi a valóság. A lényeg az, hogy amíg egy gondolkodó elfogadja az "anyagi valóságot" realitásnak, különösen egyetlen realitásnak, addig sosem értheti meg az igazságot. Azt sem érti meg, hogyan fogant meg Mária szűzen Isten Szellemétől. Ez is egy nyomós bizonyíték, hogy minden kezdet energia, különböző frekvenciával. Az angyalok is itt vannak közöttünk, csak olyan frekvenciával rendelkeznek, hogy nem látjuk őket. Ahogy a hang teljes spektrumát sem halljuk. A feltámadt Krisztus aki a bezárt ajtón ment be a tanítványokhoz és kért enni. Csakis azért, hogy Tamásnak is bebizonyítsa, hogy él. Márpedig egy akadémikus, egy olyan ember, akit az akadémikus "tudomány" nevelt ki, akit ez a rendszer tanított meg gondolkodni, az sosem értheti meg Istent.

Ezek azok: 2Tim 3:7 Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak. Miképpen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, akképpen ezek is ellene állnak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek.De többre nem mennek: mert esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenek előtt, amiképpen amazoké is az lett.

 Tehát, ha így látjuk a világot nem materialista nézettel, akkor a csodák világa nem lesz annyira érthetetlen. Nem fogunk meglepődni azon sem ha eljön a feltámadás ideje.

“ Ha csak eb­ben az élet­ben re­mény­ke­dünk Krisz­tus­ban, min­den em­ber­nél nyo­mo­rul­tab­bak va­gyunk.

Ámde Krisz­tus az el­alud­tak zsen­gé­je­ként fel­tá­madt a ha­lot­tak kö­zül. Mi­vel em­ber ál­tal van a ha­lál, em­ber ál­tal van a ha­lot­tak fel­tá­ma­dá­sa is.

Mert amint Ádám­ban min­den­ki meg­hal, úgy Krisz­tus­ban min­den­ki meg­ele­ve­ne­dik. Min­den­ki a maga rend­je sze­rint. Az első zsen­ge Krisz­tus, az­után akik a Krisz­tu­séi, az ő el­jö­ve­te­le­kor”. (1Kor 15, 19-22).

"Sem erővel sem hatalommal."

 "SEM ERŐVEL, SEM HATALOMMAL ,,

"Az én beszédem és igehirdetésem pedig nem emberi bölcsességen alapuló meggyőző szavakban állott, hanem Szellemnek és erőnek a megmutatásában" (1Kor 2,4).

Kedves olvasó, aki követi Krisztust és elhivatást érez, tanulmányozza Isten mérhetetlen bölcsességét, útjait, késztetést érez arra, hogy hirdesse az örömhírt, akkor ez a cikk talán hasznos lesz számára. De minduntalan ismétlem azt a meggyőződésem, hogy nincsenek hatalmasok Krisztusban csak testvérek. Senki sem nagyobb a másiknál hacsak nem alázza meg magát mint egy gyermek.

Ha az evangélium hirdetésénél az üdvösség útjára vonatkozó ismereteddel helyettesíted az evangélium hatalmába vetett bizalmat, ezzel megakadályozod, hogy az emberek megtalálják a szellemi valóságot. Nem azért mert soha nem találják meg, akinek ez a kiosztott sorsa, hanem nem általad fog felvilágosulni. Egyszerűen fogalmazva, nem a Szellem hanem az érvek meggyőző hatása lesz érvényben. Nem az a cél, hogy jó embereket faragjunk, hanem az Atya fiait, akik még tévelyegnek ebben a világban, Krisztus neve és oltalma alá írányítsuk. Vigyáznunk kell, hogy míg az üdvösség útjáról szóló ismeretünket hirdetjük, mi magunk hittel Istenben gyökerezve Őrá építsünk! A tudás az jó és hasznos, hiszen maga az Úr küldte a tanítványokat a világ négy sarkára megtanítani a népeket Isten királyságának evangéliumára. De az a tanítványok dolga volt, ma az igehirdetés a Szellemtől kapott és ihletet témák és Krisztus az Atya élő igéje csatornája lehetünk. Ne bízzunk abban, milyen világosan magyarázunk, hanem úgy mondjuk el, hogy közben mi magunk a Szent Szellemre hagyatkozunk! 

Bízalommal adjuk át magunkat Isten megmentő hatalmának bizonyosságára és Ő a saját életét fogja megteremteni a hallgató és olvasó lelkében. Amikor végre igazán belegyökereztél a szellemi valóságba, többé semmi sem rendíthet meg. Ha csak a saját kegyes tapasztalataidnak hiszel, akkor hitedet bármi felboríthatja: azonban semmi sem rendítheti meg Istent és az Ő váltságának valóságát. A saját átélt tapasztalataid semmit nem érnek, ha azokat egy általánosságba csomagolod a hallgatók vagy olvasók nem tudják azonosítani magukat velük. Vagy csak egy olyan akolba csoportosúlnak, akik rokon szellemiségüek. Istennek nincsenek csoportjaik, szektáik, vallási kongregációk és sorolhatnám tovább is de nincs értelme. Ha a hitünk Istenben van, akkor örök biztonságban vagyunk, mint Isten. Megtísztítva minden vadhajtásoktól, csakis a tőke nedvéből táplálkozva, leszűnk gyümölcsöt hozó Isten szőlőskertjében. 

Amikor igazi, személyes kapcsolatba jutsz Jézus Krisztussal, többé nem rendülsz meg. Ez a megszentelődés értelme. Isten helyteleníti az emberi vallásos tapasztalatot, amikor úgy kezdjük nézni a megszentelődést, hogy az egy egyszeri megtapasztalás és közben elfelejtjük, hogy magát a megszentelődést is oda kell szentelnünk (Jn 17,19). 

“Megszentelt életemet önként át kell adnom Istennek az Ő szolgálatára, hogy úgy használhasson fel, mint saját kezét és lábát.” ( idézet Oswald Chamber gondolatából).

Könyvek az utolsó ítéleten.

  A könyvek az utolsó ítéleten.

Hát én így gondolom, de lehet rajta bővíteni.

Jelenések 20,12-”Azután láttam a halottakat, a nagyokat és a kicsinyeket, amint a trón előtt álltak. Könyveket nyitottak fel,( nem egy könyvet) majd egy másik könyv nyílt meg, mely az élet könyve. Ekkor megítélték a halottakat a könyvekben írottakból tetteiknek megfelelően.

13 A tenger kiadta a benne levő halottakat, a halál és a láthatatlan ország is kiadták a bennük levő halottakat, és minden egyest megítéltek tetteiknek megfelelően”. 

„És a halottak megítéltetnek [de nem az élet könyve szerint, aminek semmi köze az ítélethez] a könyvekbe írottak szerint, cselekedeteik szerint lesznek megítélve, őket nem védi Krisztus vére ( lásd Izrael védelmét Egyiptomban, amikor a rontó angyal figyelembe vette a vért az ajtófélfán).” Miért van akkor itt az élet könyve? Persze nem azért, mert valamelyik bele van írva, (azért nevezik élet könyvének, a halottak azok halottak voltak és maradnak nincs helyük az élet könyvébe) hanem azért, hogy bebizonyítsa, hogy nincsenek benne. Az élet könyve megerősíti a többi könyvben elmondottakat. Ha ezek a könyvek a trón előtt álló halottak gonosz tetteit rögzítik, akkor az élet könyve, Isten kegyelméből, nem védi meg őket az ítélettől. Valóban, a Szentírásban sem nevezik név szerint azokat, akik itt a leírtak szerint el vannak ítélve. Egyrészt a kétségtelenül bűnös tettek lehangoló felsorolását látjuk, másrészt a nevek hiányát. Így akár egy könyvről, akár többről van szó, egy dologban mindannyian egyetértenek: az igazságszolgáltatásban és Isten végső, megfellebbezhetetlen ítéletének ünnepélyes, rendkívül megindító és igazságos végrehajtásában. Mindenkit "tettei szerint" ítélnek meg. Az üdvözültek tettei Krisztusban vannak rejtve, nem könyvekbe írt, még a gondolataik is Krisztusban vannak tárolva. Aki Krisztusban van elrejtve nem állhat a halottak közé. Még a földi logika szerint se állja meg a helyét. Az ügyész vádat emel a bűnös ellen, attól függetlenül, hogy a bűnösnek vannak jó cselekedetei is látszólag, de ezt a vád nem veszi figyelemben, az a védőügyvéd dolga, de itt az Istenítélet széke előtt nincs védőügyvéd, ugyanis nem Krisztus ítélet széke előtt állnak.

"És aki nincs beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették." Így az élet könyve itt csak abból a célból kerül említésre, nyilvánvalóan, hogy megmutassák az ítélet alá esők feljegyzésének hiányát, és hogy megerősítsék a haláluk szükségességét. Azt nem mondják nekünk, hogy ebben a könyvben az elítéltek közül bárki is szerepel (az itt leírt jelenet nem más, mint az ítéletre való feltámadás), pontosabb lenne azt mondani, hogy nem találhatók meg benne. És ismét az ellenségként bemutatott halál és pokol találja (immár végső) végét. „És a halál és a pokol a tűz tavába vetették. Ez a második halál. Ezzel véget ér az Úr bánásmódja az ember lelkével és testével, valamint mindennel, ami ezekkel kapcsolatos. Az emberiség vagy jóra, vagy rosszra támad fel; és így kell maradnia örökre. A halál és a pokol, amely sokáig beteljesítette a világban uralkodó bűn gonosz akaratát, és amely időről időre gonoszt is tudott tenni az igazság uralmának időszakában is, az 1000 éves királyság idején, eltűnik, és olyan helyre esik, ahol a bűn nyomai örökre eltörlődnek.

Ez a kérdés azonban csak Krisztusban dől el, aki felvállalta bűneinket, meghalt értük és életté lett Benne és csakis benne. Első helyen a gondviselés és a Krisztusban való élet ígérete áll, majd - a földi teremtmény felelőssége Krisztus nélkül, és ezt követően (az igazságosság és a Krisztus áldozata által) - a kegyelem, a gondviselés végrehajtása. Az isteni ítélet véget vet a halálnak és a pokolnak. Az ég és a föld elfut, de visszajönnek, de a halál és a pokol soha. Csak az isteni ítélet és a pusztítás marad a sorsukra. Sátán hatalmának tekintik őket: végül is övé a halál hatalma és a pokol kapui, ezért az udvar örökre elpusztítja őket. Soha többé nem lesznek erősek. Természetesen szimbólumok formájában jelennek meg, és nem érinti őket büntetés és gyötrelem; de amikor magát az ördögöt dobják a tóba, ők is szenvedni kezdenek. A halál ekkor még nem pusztult el, mert a gonosz halottak még nem támadtak fel ítéletre. Véleményem szerint a sátán a hamis próféta élve kerül előbb az égő mocsárba, azután kerül sor a halottak feltámadására, már csak azért is, hogy a cselekedetük nem krisztusban voltak, hanem a sátán irányítása alatt tették a mindennapi dolgukat. Most feltámadnak, és az utolsó ellenség is haldoklik. A kép ereje akkora volt, hogy az összes most elítélt halott (vagyis az egész pokol,“árnyék ország” amelyben a halál hatalma van jelenleg) a tűz tavában kötött ki, így a létező halál és pokol ezekben a halottak teljesen megsemmisülnek, hiszen ők is ebbe a tóban kötöttek ki. A szentek már jóval korábban elváltak tőlük, de a halál és a pokol a gonoszokban lakott. És most, a fehér trón ítélete után ebbe a tóba esnek, vagyis felfogja őket a második halál. Az üdvösség kritériuma és mértéke az élet könyve.