A Jób könyvének üzenete.

 

A Jób könyvének üzenete.

„Vala Úz földén egy ember, akinek Jób vala a neve.” (Jób 1:1)

Jób története rendkívül jelentős, és minden keresztény számára tele van tanításokkal . Különös jelentőséggel bír, mert olyan kulisszák mögötti folyamatokat nyit meg, amelyek az egyszerű halandók számára láthatatlanok, de valóban megtörténnek. Ha ez a történet nem nyitotta volna fel a fátylat, s rejtve maradt volna, akkor nem hallhattuk volna,  Isten és az ördög közötti párbeszédet, amelyet a könyv első két fejezete ír le, az a szenvedés ami ezt az istenfélő embert érte, érthetetlen és rendkívül igazságtalan lenne, az a következtetésünk, véleményünk a mindent irányító Istenről, hogy Ő könyörtelen. 

Istennek azonban megvan a maga csodálatos terve Jóbbal – és ez megmutatja nekünk ebben a történetben. Amit Isten elért benne az Ő által megengedett, talán a legnagyobb az ember történetében, gyötrelmes leckét, az számunkra is a tanítás áldása! Jó lesz, ha alázatos szívvel Jóbbal végigmegyünk az ő iskoláján, és minden isteni leckét magunknak tanulunk meg! Akkor talán nem kell a saját életünkben keresztül mennünk rajtuk – legyünk olyan bölcsek, hogy tanuljunk mások hibáiból!

Jób története tehát nem mese, ahogyan ma tanítják egyesek! Isten Igéje egyszerűen és egyben nagyon hitelesen mondja: " Uz földjén volt egy ember, Jóbnak hívták"! Ráadásul ennek az embernek irigylésre méltó hírneve volt -  kivételes volt: „Bizony nincs hozzá hasonló a földön:” (1,8; 2,3)! Pedig ennek az embernek ugyanaz a bűnös természete volt, amely nem tud állni a Szent Isten előtt – újjászületésre volt szüksége! És ehhez látnia kellett magát abban a fényben, amelyben a szent Isten látta őt, és látnia kellett Istent (42,5 .6). Jób újjászületésének és elfogadásának egész folyamata leírja ezt a nagyon érdekfeszítő történetet. Az Úr segítsen, hogy hasznos leckét hozzunk ki innen magunknak!

 

„Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.” (Jób 1:1)

Amikor egy ilyen személyleírást olvasunk, természetes kérdés merülhet fel: mire van még szükség? És mit jelent ebben az esetben (Jóbbal kapcsolatban) az isteni (nevelés) fegyelem? Nem elég ártatlannak, igaznak lenni, félni Istent és menekülni a gonosztól, hogy Istennek tetsszen?

Istennek megvannak a tervei az emberrel, és minden bizonnyal eléri, amit eltervezett! Ha a lélek szent (gonosztól elválasztott) és istenfélő életmódot valósít meg, akkor ez csak az új élet erejével - az újjászületéssel - lehetséges. Ha egy ilyen újjászületés (az isteni kegyelem segítségével) nem történt meg, milyen hatalom (ha nem a Szentlélek ereje!) segítségével lehet ilyen az ember?

Ha lenne legalább egy ember a földön, aki saját erejéből és személyes jámborságából képes közelebb kerülni Istenhez, akkor Krisztus hiába szenvedett ennyit! „Mikor pedig eljött az időnek teljessége,” (Gal. 4:4). Amikor egy személy TELJES megpróbáltatása feltárta végső romlottságát, és megmutatta, hogy „hogy nincsen csak egy igaz is;” (Róm 3:10), Isten Fia jött, aki igazán igaz és bűntelen ! És az Ő igazságossága ELÉG ahhoz, hogy minden bűnöst megváltson a földön (Róm 5:18.19; 1Kor. 1.30.31; 2Kor 5:21;Ezékiel 14:12-20)!

Ennek az istenfélő embernek a sorsára esett próba története nem nonszensz (hasztalan) vagy valamiféle kísérlet a legmagasabb szinten!

Ennek a megpróbáltatások történetének meg kell mutatnia a föld minden emberének (még mielőtt Isten megadta nekik a törvényt!), hogy szükségük van egy KÖZVETÍTŐRE, aki elnyerheti nekik Isten irgalmát: „Kiengesztelést találtam” (Jób 33:24)!

 

„Jób... korán reggel felkelve égőáldozatot mutatott be mindannyiuk száma szerint” (Jób 1:5)

Ezt a gyermekeiért tette, "mert Jób azt mondta: Lehet, hogy a fiaim vétkeztek, és szívükben szidalmazták Istent." Feltűnő ennek a jámbor embernek a gyermekeiért végzett papi pártfogó szolgálata. Megpróbált közvetítő lenni köztük és a szent Isten között. De igaza van?! És nem tesz ma olyan sok keresztény szülő, aki ekkora felelősséget vállal gyermekeiért?! Ezt nem szabad összetéveszteni a gyermekekért való imádsággal: ha Jób szolgálatára tekintünk mintaként a gyermekekért való imádkozásra, akkor ez így van!

Az Úristennek hozzá kellett engednie, ehhez az ártatlan istenfélő emberhez a sátánt, aki „Körülkerültem és át meg át jártam a földet.” (7. v.). A sátán nagyon is tisztában van mindennel, ami a földön történik, és mindig megvan a maga alattomos célja Istennel és alattvalóival kapcsolatban, mert ő maga elhanyagolta Isten iránti hűségét, és fellázadt ellene. Most megpróbálja megtalálni a legkisebb igazságtalanságot, lehetőséget és elfogultságot Isten részéről teremtményével (népével) kapcsolatban, és azonnal szemrehányást tesz neki: " Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?" (9. cikk). Ezekkel a szavakkal arra utal, hogy Isten támogatót "vett" magának!( megáldotta minden anyagi jóval)

Ha azt akarjuk, hogy Isten a Védelmezőnk legyen közös ellenségünkkel (az ördöggel) szemben, akkor SZEMÉLYESEN ISMERJÜK MEG ŐT – nem csak „azáltal, hogy engedelmeskedünk a fülnek, hogy halljunk róla (Jób 42,5)! Amikor felismerjük Őt, azt is megtanuljuk, hogy NEM LEHET közvetíteni Közte és gyermekeink között, mert nekünk magunknak kell valaki, aki „mindkettőnkre tenné a kezét” (Jób 9:33)! Még akkor is, ha az emberek közül ma valaki meghosszabbítja ezt a listát az ő igazságával: „És ha volna ez a három férfiú benne: Noé, Dániel és Jób: akkor ők az ő igazságukkal a magok lelkét megszabadítanák, azt mondja az Úr Isten.… nem szabadítana meg sem fiakat, sem leányokat, hanem csak magokat szabadítanák meg." (Ezékiel.14:14.18), – nem lenne szabad alábecsülni Isten közvetítő szerepét! Mindig emlékeznünk kell arra, hogy Istennek megvannak a maga szabályai az emberekre, amelyek alapján az egész világot ítéli meg,- az Ő igazsága!

 

"És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot?(Jób 1,8)

Amikor Jób könyvének ezt a részét olvassuk, és Isten ilyen szavaival találkozunk, önkéntelenül is az a benyomásunk támad, hogy Istennek nagyon tetszik, hogy ilyen jámbor embert ajánl engedetlen ellenfelének (Sátánnak) Jób Isten rabszolgája volt, nem a sátáné. ( Róma 6:16.19; Titusz 3.3; 2Péter 2.19)!

Milyen fontos, hogy Isten felhívja sátán figyelmét emberére! Isten nem ismer tervet vagy hasznot – Soha nem keres hasznot senkitől ( Zsolt.50, 10-13; Iz.44.24; 45.12)! Azzal, hogy ezt sátán előtt mondta, talán emlékeztetni akarta, hogy elgondolkodjon és gondolja át a viselkedését. „Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, aki népeken tapostál!” (Ézsaiás 14,12). Milyen hatalmas igazság tárul elénk itt – a büszkeség okozta a világosság angyalának, Lucifernek (sátánnak) az esését! Ezért lett a SÖTÉTSÉG fejedelme, aki a mai napig a világosság angyalaként mutatja be magát (2Kor 11:14).

A mindent tudó és mindenható Istennek azonban, aki a sátán figyelmét Jóbra irányítja, áldásos célja van az emberrel. Nevelés, Ő minden ember közelében dolgozik! Előre tudott mindent, amit a sátán megtagad majd tőle! És a cinikus "Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?" (Jób 1,9) Isten nemcsak magát Jóbot használja fel a javára, hanem családját, barátait és mindannyiunkat is, hogy tanuljunk ebből a könyvből. Áldott legyen az Ő dicső neve!

Kedves olvasók! Ha bármilyen problémát tapasztalsz az életedben, Isten talán ugyanazt akarja TANÍTANI neked, ahogy Jóbbal tette! Talán csak „Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, ” (Jób 42,5)! És az Úr meg akarja nyitni magát személyesen neked! Különleges közösséget szeretne veled, amelyre minden szentet elhív (1Kor 1:9)!

 

– Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?(Job 1,9)

Könnyű és lehetséges-e félni Istent ok nélkül? Tudjuk, hogy már a korai gyülekezetben is voltak emberek, akik úgy gondolták, hogy az istenfélelem a NYERESÉG eszköze” (1 Tim. 6.5). És nem csak így gondolták, hanem tanítottak is másokat: „Ha valaki másképpen tanít, és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség szerint való tudományt,” (3. v.). Ma nagyon sokan vannak azok közül, akik „másképpen” tanítanak a kereszténységben! Sok gyülekezet a gyakorlatban erre a "másik" tanításra épül! Pál apostol így tanította Timóteust: „Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál". (1 Tim.6.5)!

Amikor Jób példájára emlékezünk, legyen mindig bátorításunk és vigasztalásunk, hogy nem a sátán volt a kezdeményezője Jób családjának minden problémájának, hanem az Úr! Ő az, aki felhívja sátán figyelmét szolgájára! Ő dicséri Jóbot a sátán szemében! HAGYJA sátánnak megérinteni Jóbot! Ha ezt megértjük és emlékszünk rá, akkor könnyebben érzékeljük életünk nehézségeit, nehézségek végén Istent látjuk, aki MINDIG MINDEN mögött áll! -“de hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísértetni,”(1Kor 10,13)!

Isten tudja, hogy eredendően egocentrikusak vagyunk; A sátán is tudja ezt. Ezért a hívő érzékeny helyeit arra használja fel, hogy ne csak Istennek hivalkodjon, hanem a testvéreket is rágalmazza (Jel 12:10). Néha, mint Jób esetében, nem téved: " Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?(Jób 2.5)! Tudjuk, hogy Jób áldás helyett megátkozta a napját, és végül bevallotta, hogy ő: "Ki az mondod aki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? " (42,3)!

Így lehet ez velünk is, ha nem látjuk életünk minden eseményében az „Úr, Isten… bölcs jobbját, aki megtanít minket arról, hogy mit TESZ [értünk] melyik úton KELL járjunk” Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell".(Ézsaiás 48,17)! Mindannyiunkat nagyon szeret, de soha nem vesz magának rabszolgákat és imádókat, a húsvér, a test egójából fakadókat.

 

– Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, amije van?(Jób 1,10)

Milyen nagy irgalmasság és gondoskodás Istentől! A sátán, aki a mai szavak birtokában van, nagyon jól tudta, Kitől származik ez a gondoskodás! Isten keze által védve lenni mindenben nagyon sokat jelent! Milyen gyakran nem értékeljük ma az Úr gondoskodását és védelmét! Vagy mi, keresztények, mindig megértjük e, nem a képességeinkből, nem ügyességünkből, hanem az Ő kegyelméből és védelméből élünk és mozgunk (ApCsel. 17.28)?

A nagyon nagy élettapasztalattal rendelkező sátán, jól ismeri az ember minden befogadási képességét. Nyilván nem véletlenül fogalmaz meg ilyen követelést: "De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, ami az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?!" (11. cikk). „Áldom az Urat mindenkor” (Zsolt. 34:1). A hívő kiváltsága,engedelmes függősége is egyben! Mindig függünk az Úrtól, nem csak akkor, amikor minden rendben van; akkor is és nem csak akkor, ha sürgős szükségünk van Rá! Milyen jó, amikor a szívünk „minden alkalommal” áldja Őt, vagyis MINDENT hálával veszünk a kezéből!

 

Figyeljünk arra, amit a sátán mond Istennek: "Nyújtsd csak ki a kezed és érintsd meg." És akkor azt olvassuk, hogy Isten így válaszol neki: „Íme,mindazt, amije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet.  " (12.v). Isten soha nem bánt senkit (Jakab 1:13)! Bölcs nevelésében azonban időnként megengedheti a sátánnak, hogy megérintse a hívőt! Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy "Sőt, tudjuk, hogy MINDEN a javukra válik azoknak, akik szeretik Istent, és akiket az Ő akarata hív el." Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.” (Róm 8,28)! Az isteni fegyelem jót tesz a hívőnek, mert előbb-utóbb elvezeti Isten és útjainak megértéséhez és újjászületéséhez: „Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged. Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban!” (Jób 42,5,6)!

A hit gyümölcse.

a kép csak illusztráció.

Ez a kép illusztráció.

A hit gyümölcse.

Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. ( Róma 5,-8)

14. RÉSZ. János evangélium.

1 "Ne rendüljön meg a szívetek! Higgyetek Istenben, én bennem is higgyetek! 

2 Atyám házában sok lakás van. Ha nem úgy volna, megmondtam volna nektek. Mert azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek.

3 És ha elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét megjövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.

4 Az utat tudjátok oda, ahová megyek."

5 "Uram – szólt hozzá Tamás –, nem tudjuk hova mégy, hogy tudhatnánk az utat?"

6 Jézus ezt felelte: "Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak rajtam keresztül.

7 Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. Mostantól fogva ismeritek és látjátok õt."

Jézus a mi Urunk szavai, mindig Isten kinyilatkoztatása. A szavaiban igazság, kegyelem és üdvösség az örök életre. Aki meghallja szavát és hitre tér, annak örök élete van.  "Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe!" (ApCsel 16,-31).

Igazán, érdemes erről beszélni minduntalan, mert ezek a fent idézett szavak, a hit gyakorlati útját fekteti le. Először az Úr azt mondja, hogy ne legyen afelől kétségetek, hogy elég e a hely a mennyben, ahova Ő szándékozik elhívni a benne hívő üdvözülteket. Azt mondja ezzel, ne törődjetek ezzel az az Ő dolga. Inkább másra tereli a figyelmet. Arra, hogy az Ő helye a mennyben van, ha akkor ott volt testben közöttük is, de nem a föld a lakóhelye, az a lábának zsámolya. Azért jött, hogy megváltsa és össze szedje tévelygő juhait mint Pásztor. És bátorítja tanítványait, hogy ők is ott lesznek ahol Ő. De erre még várniuk kellett, ugyanis Ő még nem halt meg a bűneikért és nem támadt fel az üdvösségükért. 

Aztán, Tamás feladja a kérdést "Uram – szólt hozzá Tamás –, nem tudjuk hova mégy, hogy tudhatnánk az utat?" Milyen jó, hogy vannak emberek akik nem vakon hisznek, akik mint Tamás érdeklődnek és tudni akarják, hogy mit kell megérteniük. A “vakhit”, fanatizmushoz vezet, ez kétségtelen. A “vakhit” nem igényel bizonyságot, de arra vezethet, hogy nem jut új felismerésre. A hívő embernek látnia kell szellemi szemével, hogy melyik úton jár és hova vezet. Ez a gondolat nem mond ellent a Szentírásnak, mert az Úr mondta, hogy megnyitja a szemeit a vakoknak, és a látókat megvakítja.”És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak; és akik látnak, vakok legyenek.” ( János 9,-39) Tamás, akit sokan hitetlen Tamásnak neveznek, tudni akarja azt, hova és hogyan. Ha nem tette volna fel ezt a kérdést, mi is szegényebbek lennénk. Tamás Urának nevezi Jézust, Izraelben gyakori megszólítás volt akit tiszteltek. Ez ma is így van. Ő és Filep őszintén akarták tudni Jézustól, ami számukra érthetetlen volt. Tamás után Filep is megbátorodik és kéri az Urat, hogy mutassa meg az Atyát.”Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!” Jézus előbb megdorgálja, aztán azonnal felel neki. Itt látjuk, hogy milyen hasznos ha kérdezünk az Úrtól azt amit még nem értünk. Ezt nem kell szégyellni, mert ha némi tudás és hit hiányába vagyunk, akkor csak hasznunkra válik a felelet. Ezek a tanítványok közösségben voltak Jézussal és egymással, ezek a közösségek építő jellegűek. 

De csak akkor, ha Jézus Krisztus a középpontja az érdeklődésünknek. Se egy ember által lefektetett tanítás se felvett szokások követése, hanem az élő Isten tanácsait követve. Ez sokszor egybeesik a közösségek már felismert igazságával. Mert az Úr munkálkodik ma is, és az őszinte híveinek megadja a tiszta tanítását. 

Tamás egy olyan ember volt, aki tapintani is akarta, bizonyságot is akart, szerintem ő egy kutató személyiség volt. Nem mondom, hogy ez mindenkire jellemző, de a Tamás esetében, egy nagyobb szintre emelte. “ Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!” (János 20,-27,28). Meg lehet érteni Tamás hitetlenségét, akkor még az út kezdete volt. Ma már könnyebb dolgunk van, mert sok a hitbeli ismeret, az Úr szavaival élve:”Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” 

Ő volt az első a tanítványok közül, aki Jézust Istennek látta meg. Hiába Filep megkapta a választ az Úrtól, de ez a hit még váratott magára nála. 

 ".....aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány.") (Jakab 1,-6). Ha Tamás mindenben is meg akart győződni, és az Úr mondja, hogy ne legyen hitetlen, mert akkor az volt, de Ő akkor is ragaszkodott az Úrhoz. Nem hagyta el, mint sokan mások. Vannak ma is kételkedő emberek, de ugyan úgy nem tágítanak Tőle. És hányan vannak a keresztények között, akik kételkednek üdvösségükben. Ezt csak az Isten tudja. De ha megkérdezed őket, akkor azt mondják nem tudom, majd elválik az ítélet során. Ezeknek az embereknek csak azt kívánom, hogy higgyenek Jézusban és az Ő Szavában, mert Ő konkrétan  kifejezi, hogy hit által üdvözül az ember, és ez nem az emberben van, hanem Krisztusban van őrizve, biztos helyen. Ne magunkat nézzük, hogy milyenek vagyunk, hanem nézzük a megdícsőült Krisztusra, aki az Atya jobbján ül, aki elvégezte a megváltás útját, és láthatjuk sebeit szellemi látó szemünkkel, hogy mibe került neki ez a mi üdvösségünk. 

 

"Ne rendüljön meg a szívetek! Higgyetek Istenben, én bennem is higgyetek!  

A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.

  

A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem. 

Mert közel vala a zsidók húsvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe. És [ott] találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat, amint ülnek vala: 

És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájukat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté; És a galambárusoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává. Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.  (Ján 2: 12….17)

 Egy nem elhanyagolható epizódot láthattunk ezekben a versekben. Jézus a Békesség Fejedelme ( Ézs.9,-6), erőszakhoz folyamodik. Mennyire nem jellemző rá ez a viselkedés. Feldönt asztalokat ostorral űzi ki az állatokat. Ézsaiás próféta így jellemezte próféciáiban Jézust "Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg." (42.f. 2,3). Ellentmondásnak tűnik, de csak tűnik. A figyelmes olvasó észreveszi, hogy e két ige között van egy lényeges, azonnal nem észrevehető különbség. Az a helyszín. Az első az Isten házában történik, a másik a 42. fejezetben az utcán. Jézus, Isten házának nevezi a Heródes által felújított templomot, ami teljesen más volt mint az eredeti Salamon temploma ami az avatáskor megtelt Isten dicsőségével. Heródesi templom meg már kalmárság házává vált. Micsoda kontraszt!  Mégis Isten házának nevezi. De ez nem az épületre vonatkozik, hanem magára a szentélyre. A templomban már a frigyláda nem volt, ugyanis i.e. 587 után már nem ír a Bibliai róla. A babilóniak lerombolták Jeruzsálemet és a salamoni templomot, és kirabolták. De a frigyláda elveszett. Ahhoz tisztátalan ember nem nyúlhatott. Egyes vélemények szerint, Jeremiás elrejtette. 

 Az embereknek halvány fogalmuk se volt, hogy az élő "frigyláda" lépett be a templomba. Mózes törvénye, Áron kivirágzott száraz vesszeje és az éltető manna. Jézus, testesítette meg Isten Szent hajlékát, és teljes joggal tisztította meg a templomot. Akkor Isten nem volt Izraelben. 

 Jézus, Izrael teljes hanyatlása idején jött hozzájuk. 

 A zsidók húsvétja közeleget. Ez a húsvét már nem az a húsvét amit Jehova rendelt el. Azért nevezi a Szentírás a " zsidók" husvétjának. Jézus a templomban erős szavakkal illette az írástudókat és a farizeusokat. (Máté 23). A hitszegőkkel szemben nem volt könyörületes. Ez teljes kontrasztban van a bűnösökhöz szólt szavaival. "Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket." (Ézs.42,-6,7).

Ahol Jézus jelen van, mint Isten Szent szövetsége, ott a bálványok ledőlnek. "És megfogták a Filiszteusok az Isten ládáját, és bevivén azt a Dágon templomába, Dágon mellé helyezték el. És mikor az Asdódbeliek másnap korán felkelének, ímé Dágon leesett arccal a földre az Úr ládája előtt. És felvevék Dágont, és ismét helyreállíták. Mikor pedig másnap korán reggel felkelének, ímé Dágon ismét leesett arccal a földre az Úr ládája előtt; és Dágonnak feje és két kezefeje letörve a küszöbön valának, csak Dágon dereka maradt meg. Annakokáért a Dágon papjai és mind azok, akik a Dágon templomába járnak, nem lépnek a Dágon küszöbére Asdódban mind e mai napig." (1 Sám. 5,-2..5).

 (Máté 18,-20) "Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük."

 Ez a hely ahol Jézus ma is jelen van. Ha ketten vagy hárman, ez egy minimális szám. Jézus ott van jelen ahol Ő nem vendég, hanem a ház Ura, az Isten házának és testének Feje. Oda lép be ahol már nem kell ostorozni és asztalokat borítani. Ezek az emberek a szűk kapun jöttek be, minden teher és fölösleges kellékek nélkül. Ők azok akik a templomon kívül voltak megformálva, tehermentesítve mindentől, a bűn terhétől, a bálványok hamis imádatától. Akik az Ő nevében vannak gyülekezve, és ott lássák meg az igaz megdicsőült Jézust. Azoknak jelenik meg, akik csak őt imádják, és ismerik igaz isteni ábrázatát. Az Ő házában gazda és szolga egyben. Ő töri meg a kenyeret és osztja szét a boros kelyhet. Ott mossa meg a tisztáknak lábait, ott ossza szét kegyelmi ajándékait. 

 Ez csak vágy vagy illúzió?. Isten háza valóság, a gonosz a hades (pokol) kapuja nem győzi le, és semmi tisztátalan nem lépi át ajtaját. Júdás már kint rekedt, ő az utcákon szerzi a hamis vagyonát. Krisztus építi a házát élő kövekből, azokból, akiket a kőfejtőből magáévá tett. Se véső se kalapács zaja nem hallatszik már. Az utca zaja jajgatása az élet vihara nem szűrődik át. Azok viselik a fehér gyolcs ruhát, ott a Krisztus lábainál hallgatják szavát. S ha kell, onnan küldi el a szolgát, bőr ruhát ád a gyolcsot takarva, hogy a világnak hirdesse, üdvözítő szavát. Amit a házban hallott a tetőn hirdesse tovább. Hívja meg a lakomára az utca emberét, mert a hivatalosak a földjeiken verejtéküket hullatják, az ugart törik fel, hogy nyereséghez jusson, és piacra vigye portékát.

 Megtölti kamráját, csűrét, hogy házában bőség legyen, az ünnepi asztal roskadásig tele legyen. Ott ő a gazda, és megtörli zsíros száját és elégedett, de nem tudja, hogy ma vagy holnap Isten elveszejti lelkét. Az Úr asztalán nincs más semmi, bor és kenyér, a világ szegényei tápláléka. A bor, Jézus kiontott vére a kenyér a teste, miből táplálkozik halhatatlan lelke. A megtört kenyér ami érette tört meg, hogy belőle táplálkozzon az örök életre, s hogy szomorúságát öröm váltsa fel, bort ad neki üdvösség örömére. 

 De eljő az az idő is hamarosan, mikor kijő házából kezében ostor, talán éppen húsvét előtt, amikor a keresztény világ ünnepelni készül húsvétját?  Mindent elsöpör, kecskét, ökröt és tisztátalan állatot. Birodalmának trónjára ülve igazgassa a már megtisztult országa ügyeit.

 

 Ha hív az Úr a lakomára szolgái által ne késlekegy, dobd el az ekét, ne félj, az Úr házában mennyei gazdagság vár, telitett asztal megrakva minden jóval. Te csak higgy és a jó Pásztor utánad megy és beterel, hátára vesz és úgy cipel az Isten házába, ahol az örökség a tiéd Isten birodalmába, nem veszel el már soha, s nem is jössz ki onnan, mert az Isten háza a te otthonod. A föld egy sivatag, és most csak vándor vagy rajta.

Bátorítás és figyelmeztetés

 

Bátorítás és figyelmeztetés

Máté 13,-18.”Ti hát halljátok meg a magvető példázatát.

19 Ha bárki hallja a királyság igéjét, de nem jut belátáshoz, eljön a rossz és elragadja a szívébe vetett magot. Ez az a mag, melyet az útfélre vetettek.

20 Az, akinél a mag sziklás talajra esett, olyan ember, aki az igét hallja, tüstént örömmel fogadja,

21 de nincs saját magában gyökere, hanem csak ideig-óráig tart ki s mikor az ige miatt szorongatás vagy üldözés támad, tüstént megbotlik.

22 Akinél tövis közé esik a mag, olyan ember, aki hallja az igét, de a kor gondja s a gazdagság csalárd volta megfojtják az igét, úgyhogy nem terem gyümölcsöt.

23 Az ellenben, akinél hasznos földre esett a mag, olyan ember, aki az igét hallja, belátásra jut, aki bizonyára gyümölcsöt is terem s meghozza a százszorosat, a hatvanszorosat, a harmincszorosat."

Jézus a tanítványoknak  világosabbá teszi ezt a példabeszédet: ha az ige elvetését nagy mester végzi is, és kimondottan a jó magot erre szánja, a munkát nem mindenhol koronázza siker. Az első három esetben a mag egyáltalán nem hoz termést, és ahol jó talajra esik, ott is más és más az eredmény. Nem kellene-e, hogy ez bátorságot adjon mindazoknak a szívében a világon, akik Uruk szemében arra törekednek, hogy elvessék az Ő jó magját? Nem szabad elveszítenünk a bátorságot, ha nem látunk gyümölcsöt vagy kevés gyümölcsöt látunk. Ugyanez történt drága Urunkkal is. És mégis ezt mondják Róla: "Íme, egy magvető kiment vetni." Ugyanezt kezdjük el követni: Istenbe vetett hittel vesd el Isten igéjének jó magját az emberekbe! Nem a mi dolgunk szelektálni az embereket, azt Isten tudja ki hova volt vetve, mert Ő a szívek ismerője. Isten nem fukarkodik a jó magjával, elveti azt mindenfele.

Az örökkévalóságban látni fogjuk, hogy meghozta a gyümölcsét.

És még egy, gyakran előforduló véleményt helyesbít példázatunk: Isten igéjének nem lesz egyetemes befogadása ebben a kegyelmi időben. Az emberek szeretnek az egész világ megtéréséről álmodozni, de az Úr itt és máshol teljesen világossá teszi, hogy az ige hallgatóinak többsége nem terem semmilyen gyümölcsöt Istennek. A „keskeny és széles kapuk” példázatában azt állítja, hogy csak kevesen találják meg az élethez vezető keskeny ösvényt, míg sokan a pusztulásba vezető széles ösvényen járnak. (Mt. 7:13, 14).

Hasonlóképpen további példázatok a Máté 13. megmutatja nekünk a Mennyek Királyságának dekadens fejlődését látható formájában. Ha nem hiszünk a keresztény szférában a javulás tendenciájában, az nem a hit hiánya, vagy a feketébe való rajzolás. Isten Igéje mást mond, és az Újszövetség későbbi könyvei nem hagynak kétséget afelől, hogy a kereszténységben minden a végső „elesés” felé törekszik – elszakad mindentől, ami valóban „keresztény”. Az Antikrisztus befogadása ennek a fejleménynek a szomorú csúcsát fogja jelölni.

És bármennyire ijesztő is az egyéni, szívtelen hallgató számára, ennek a fejlődésnek a végpontja, ennek a végpontnak a kezdete az, hogy nem engedi, hogy Isten igéje befolyásolja szívét. Annyira a Sátán irányítása alatt áll, hogy könnyen ellopható minden, amit nem fogad el a szíve. Valójában ez az elképzelhető legreménytelenebb eset.

 

 Most ettől legyünk szomorúak?- távol legyen. Ellenkezőleg, bátorodjunk fel abban a tudatban, hogy az Úr ránk bízta a magvető feladatát. Az Ő dolga, hogy ha eljön az aratás ideje, azt is szolgáira bízza. És a jó kalászt kévébe kötik, a konkolyt meg a tűzbe vágják.

Jézus szentképei.

 

Jézus szentképei.

János 14, 8,9 " Monda neki Filep: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és elég nekünk!   Monda neki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nekünk az Atyát?"

"Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük."(2 Kor. 5,- 16)

Már az olvasó rájöhetet miről lesz szó ezen a napon. Könnyű dolgom van egyrészt, mert írásaimat azok olvassák akik a reformációnak köszönhetően nem ismerik el a szentképeket. De az úgynevezett protestáns vallásokban már észrevehetőek a vadhajtások. Már nem finnyásak bálványozni JÉZUS KRISZTUS személyét. Lassan befolyásolja őket is a lelki öröm, felváltva a Szellemi örömet. Kemény szavak ugye, de igazak. 

 A Facebook csoportokban észrevehető ez a jelenség. Nagyon színes ez a paletta. De tudom azt is, ahhoz, hogy valami megváltozzon nem az én kijelentéseim lesznek a mérvadók. Ezek a szavak csak bosszantóak lesznek sokaknak. Meg is vádolhatnak ezért, mert úgy tűnhet, hogy nem építő jellegű. Én meg azt mondom, hogy ha valaki újat akar építeni, az a régit bontsa le. A homokon lehet házat építeni, de a megpróbáltatások idején bedől. Erről Jézus Krisztus beszélt az evangéliumban.

Már elég régen olvastam egy elbeszélést de ha nem is pontosan idézem az üzenetét, megosztom itt.

 Volt egy ember, aki az öreg házát eladásra szánta. Jelentkezett is egy vevő. Amikor az alkut megkötötték, az új tulajdonos három hónapot szabott ki a kiköltözésre. De a régi tulajdonos egy becsületes ember volt. Kezdte kijavítani a ház repedéseit, sárral tömte be azokat. Mikor eljött az idő, az új tulajdonos ledózerolta az egész házat. Neki csak a telek kellett.

 Mi ebből a tanulság? Az hogy, Istennek nem kell a régi össze vissza tapasztott ház, mégha verejtékes becsületes munkával is tákolt, neki kell a telek, ez a Föld, hogy új teremtést hozzon létre rajta a mennyeknek országában. Ezen a földön a mennyeknek országában nincs helye a bálványoknak, még ha az lelket melengető is. Mindent le fog “ dózerolni” ami nem felel meg az Ő tervének.

 Ez a személyi kultusz tényét igazolja, nem az Atya szeretetét, mert maga az Úr mondta, hogy Ő az Atya, emberi ábrázatban. És Istent nem szabad még a szívünkben sem olyannak  ábrázolni amilyen nem volt, nemhogy képeken, ami nem felel meg a valóságnak. Az Isten képét látjuk JÉZUS KRISZTUSBAN a SZENT SZELLEM által,. mIndenki olyan mértékben látja, amilyen mértékben elfogadja a Szent Szellem tanítását. 

 

 De erre mondják, hogy “sok szó, szegénység”. Volna még mit mondanom, de szerintem ez is elég.