Rendszeres olvasók

2022. január 28., péntek

"A Szellem gyümölcse: ... ÖRÖM"

 

 

"A Szellem gyümölcse: ... ÖRÖM

(Gal.5,22)

 

A Szellem gyümölcsének következő összetevője az ÖRÖM. Talán a Szellem öröme nem valami vagy valaki által okozott izgalom eufóriája. Az emberek hajlamosak extázisba kerülni, ha találkoznak valakivel vagy valami kellemes dologgal az életben. De az ilyen lelkesedés gyorsan elmúlik, és felváltja a mindennapi rutin levertsége vagy a kilátástalanság. Az Újszövetség azonban egészen más örömet mutat nekünk, még csak nem is olyat, amit az ószövetségi próféták időszakonként átéltek. Az Úr Jézus az Atyához intézett imájában így beszélt róla: „Hogy örömöm tökéletes legyen bennük” (János 17:13). Tökéletes öröme nem az az eufória, amely a „sötét idők” megjelenésével elmúlik. Minden szent, aki valóban kapcsolatba került a Szent Szellem erejével, első kézből tudja ezt. Ez a „SOK SZORONGATÁS” öröm (1Thess. 1:6). Ez az öröm akkor kezdődik, amikor a lélek rájön hogy minden bűne megbocsáttatik; hogy most már nem ellensége Istennek, és nem Isten a Bírája! Ezt a Szent Szellem teszi, aki a bűntől megigazult szívben lakik. Továbbá ez az öröm nő és erősödik a lélek közösségéből az élő Istennel, ennek az örömnek a forrásával. Csakúgy, mint a szeretetről, az emberek sokat tudnak beszélni az örömről is. Sokszor az emberek nem megfelelő módszerekkel is megpróbálják felkelteni vagy utánozni ezt az örömet! Mindezek a hamisítványok a Szellem gyümölcsének ezen összetevőjének nagy értékéről beszélnek – csak az értékes dolgokat lehet hamisítani! Az igazi szellemi öröm próbaköve azonban a bánat és a szorongás. Ha hittel le tudjuk győzni a világot és ambícióit, ha nyugodtak tudunk lenni az élet viharában, akkor valószínűleg erős személyiségként mondhatjuk magunkat. De ha a gyakorlatban tudjuk, mit jelent NEM elcsüggedni a bánatokban, hanem HÁLÁT adni értük Istennek (1Thessz. 5:18), áhítattal elfogadva akaratát, megismertük, mi a „Szent Szellem öröme” (1Thess. 1:6)! …

 

„Isten országa nem étel és ital, hanem igazság és békesség és ÖRÖM a Szentlélekben” (Róm. 14:17)

 

Ezért van olyan ügyesen meghamisítva a lelki gyümölcs ezen összetevője! Sátán és a foglyul ejtett emberek próbálnak látható bizonyítékot adni arra, hogy ők "Isten Királyságát" hirdetik. Milyen óvatosnak kell lennünk, és milyen elővigyázatosnak kell lennünk, nehogy csapdába essünk! Nem véletlen, hogy Isten Igéje megmutatja a különbséget az igazi Isten Királysága és a hamis ország között: az egyik „igazság és békesség és öröm a Szentlélekben”, a másik az „étel és táplálék”! Már az apostolok idejétől kezdve a keresztény emelvényen tevékenykednek azok, akik „megkísértettek a ti szeretetvendégségeteken; veletek lakomázva félelem nélkül hizlalják magukat.” (Júdás 12). Nem gondolnak Isten céljaira és az Ő Királyságára – „Krisztus áldozati vére ELLENSÉGEKÉNT cselekednek. Végük pusztulás, istenük a gyomruk, és dicsőségük szégyen, FÖLDI dolgokra gondolnak” (Fil. 3:18-19). Az az ember, aki soha nem járt a Golgotán, Krisztus keresztjének ellenségeként viselkedik! Ott, a feszületen (képletes kifejezés) tárul fel minden bűnösségünk és bűnünk. Ott ismerhető meg az üdvösségünkért fizetett ár. Ott lenni és azután "a kereszt ELLENSÉGEKÉNT CSELEKEDNI" elhanyagolni ezt a nagy áldozatot, az ilyenek számára „nem marad többé áldozat a bűnökért, hanem az ítélet félelmetes várakozása és a tűz haragja, amely kész felemészteni az ellenségeket” (Zsid 10,26-27)! Az igazi „öröm a Szent Szellemben” együtt jár, mindenekelőtt az igazságosságal. Semmiféle szennyeződés nem kísérheti és nem veheti át a helyét. Az igazságosság és a béke a Szent Szellem munkája az igaz hívő életében. Isten folyamatosan látni akarja az Ő csodálatos gyümölcsét az életünkben, de ennek meghozatala nagymértékben függ attól, hogy mi viszonyulunk az Ő Szelleméhez, Krisztus áldozatához és szolgáljuk Őt: „Mert aki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbált. ” (Róm. 14,18)! …

2022. január 27., csütörtök

„A Szellem gyümölcse: SZERETET”

 

„A Szellem gyümölcse: SZERETET” 

(Gal. 5:22)

 

Ez a cikk kifejezetten a keresztényeknek ( TANÍTVÁNYOKNAK) szól, akiktől az Úr Jézus gyümölcsöt vár (János 13:35; 15:16). Mindenki, aki olvassa a Szentírást, valószínűleg még fejből is tudja a Lélek gyümölcsének ezt a kilenc összetevőjét, amelyeket közelebbről is megvizsgálunk. (Ha az Úr is azt akarja, naponta felteszem mind a kilenc erről szóló igét). De először is, milyen "szellemről" beszélünk, ha az orosz zsinati fordításban ez a szó kis betűvel van írva? ( Azoknak említem akik orosz Bibliát használnak). Az emberi lélekről van szó? Ő az, aki halott lévén ilyen gyümölcsöt teremhet?! Nyilvánvalóan nem lehet szóba hozni az ÉBREDÉS nélkül halott ember szellemét (Ef.2,1.2), amely egészen más gyümölcsöt hoz (Róm.6,21). Csak az emberben megtelepedő Szent Szellem hozza létre benne ezt a csodálatos istenfélő gyümölcsöt. Ezért mai versünkben a „Szellem” szót nagybetűvel kell írni, ami a Szent Szellemet jelenti. Csak általa tudunk gyümölcsöt teremni Istennek. A SZERETET a Szent Szellem (Isten Szelleme, Krisztus Szelleme) gyümölcsének első (fő) összetevője. Tehát Isten nemcsak látni akarja bennünk a szeretetet, hanem elő is akarja teremni bennünk! Ha őszinte bűnbánattal fordulunk hozzá, felismerve magunkat lelkünk teljes csődjét, akkor a Szent Szellem munkája megindul szívünkben és életünkben az újjászületésért és a megszentelődésért: az újjászületés az isteni élet (új természet) beépülése, amely az ember bűnbánatának pillanatában következik be; a megszentelődés pedig az Istennel összeegyeztethetetlen mindentől való megtisztulás folyamata, és a hívő elválasztása Istenért, a Neki hűséges és odaadó életért már itt a Földön. SZERETET nélkül ez lehetetlen, hiszen Istennek nincs szüksége azokra, akik kényszerből szolgálják, sem azokra, akik valami haszonért teszik. Csak a SZERETET válhat méltó hajtómotívummá! Ezért Isten az ember felé haladva segít neki.

 

„Mindenekelőtt öltsétek fel a SZERETETET, ami a TÖKÉLETESSÉG teljessége” (Kol. 3:14)

 

Ha kicsit átgondoljuk ezeket a szavakat, látni fogjuk, milyen magasra értékelte Pál apostol a szeretetet. A vallásos emberekről ír, akiket NEM hatott át a HIT, nem voltak szeretettől vezérelve (Gal. 5:6), „Krisztus tanításának első alapelveit elhagyva, siessünk a tökéletességre” (Zsid 6:1). A szereteten alapuló tökéletesség nem csak szép szavak róla! Az ige szövegkörnyezetében, felszólító módban ("öltsd fel", Kol. 3:12) úgy hangzik, mint egy parancs! A kereszténység az apostolokon keresztül kapta a Szellem ilyen parancsát! De (jaj!) milyen messze vagyunk a vágyott tökéletességtől, 2000 év alatt idáig jutottunk a szereteten alapuló egységtől!

Krisztus szavai: „ELHAGYTAD (!) az első SZERETETET” (Jel 2,4) kivétel nélkül mindannyiunkra vonatkoznak! Az egész kereszténység vétkes az Úr előtt ebben a bűnben – ezt mindenkinek meg kell értenie, és komolyan meg kell gyónni! Sőt, ez a bűnbánat ne nyilvános demonstratív legyen, hanem mély bűnbánat egy zárt ajtó mögött. Csak kettesben az Úrral! Csak az ilyen bűnvallás hoz megtéréshez méltó gyümölcsöt! És egyikünknek sincs joga mástól elvárni az ÚR e szavait! Isten mindent megtett azért, hogy ne csak beszéljünk a szeretetről, hanem úgy éljünk is, ahogy beszélünk! Nekünk adta Szellemét, a szeretet Szellemét. (2Tim. 1:7), amely megtermeli bennünk a szellemi gyümölcs e csodálatos összetevőjét. De sok múlik rajtunk is, mennyire adunk teret életünkben a Szellem munkájának, mennyire „öltözzük fel a hit és szeretet fegyverzetét” (1Thessz. 5:8)! Az Úr és az Ő Igéje soha nem változik! Napjainkra pedig, az egyház mélységes szétesésének időszakában, ugyanaz a parancs marad: „felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába” Ne felejtsük el, hogy Isten a szívek mélységét látja – semmit sem rejthetünk el előtte. Nincs rejtve előtte őszintelenség, képmutatás vagy hamisság! „Nem képmutatói szeretetet” vár tőlünk, „őszinteséget és [a mi] szeretetünket” éli meg különféle körülmények között, amely által a szeretet GYAKORLATI „BIZONYÍTÁSÁT” akarja kapni (2Kor. 6:6; 8:8.24), a Szellem drága gyümölcse! … különböző körülmények között megtapasztalja az „Őszinteséget és [a mi] szeretetünket”, amelyen keresztül a Szellem drága gyümölcsét, a GYAKORLATI „Szeretet BIZONYÍTVÁNYÁT” (2Kor. 6:6; 8:8.24) szeretné megkapni! 

 

„Szolgáljátok egymást szeretettel” (Gal. 5,13)

 

Mit jelentenek a „szeretlek” szavak, ha nem támogatja őket a szeretet szolgálata?!

Keveset foglalkozunk mélységes jelentésükkel, nem igaz, kedves keresztény olvasó? Mégis komolyan meg kell fontolnunk a szeretet gyakorlati megnyilvánulásának értelmét. Az Újszövetség tele van utasításokkal és parancsokkal a keresztények iránti szeretetről, mivel a szeretet Isten lényege. És nem csak a szeretetet akarja látni maga között, hanem célul tűzte ki számukra! Ezért legyünk átitatva a szeretet lényegével, és törekedjünk annak megnyilvánulására kapcsolatainkban: „Szeretetről beszélni JÓ! De szeretetben élni JOBB! – „És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben; Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára;” (Fil. 1.9.10)! 

A keresztény szellemi fejlődése, Isten és Igéje iránti szeretetén múlik: „Aki szeret engem, megtartja az én szavamat… Ha megtartja parancsolataimat, az én szeretetemben lesz…” (János 14:23; 15:10) . Lehetetlen helyesen beszélni a szeretetről, még kevésbé igaz szeretetben élni anélkül, hogy nem mutatnánk ki valódi tiszteletet az Úr szavai és akarata iránt. A ma értünk írott Igének való engedelmesség tanúskodik a szeretet megértéséről és abban való megmaradásunkról: "Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk. Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait;” (1János 5:3)! Bizony a szeretetet meg kell tanulni, mert hogyan szerethet az ember ha nem nő a Szellemben. Ez főleg a férfiakra vonatkozik, mert az asszonyok Isten által, a szeretet, a természetükben van. 

Tehát mind a felebaráti szeretet, mind az Isten iránti szeretet közvetlenül függ az Ő Igéjének való engedelmességétől. Nincs mentségük azoknak, akik igaz szeretetne álcázzák magukat, saját anyagi érdekeiket hajszolják, csak szégyentelenül használnak fel másokat a maguk javára! Éppen ellenkezőleg, az igaz szeretet az önmegtagadáson alapuló áldozati szolgálatban nyilvánul meg (Lk 9,23)! ...

2022. január 26., szerda

A vak gyógyulása.

 

“Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse azt. Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit? Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat. Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és láta messze és világosan mindent. És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban." (Márk 8,-22..26)

  Egy gondolkodó ember ha valamivel szembesül ami nem mindig egyértelmű, felteszi magában a kérdést, mert a hozzá érkező információknak lehet lényegükben több alternatívája is. Abból kell választania ami közelebb áll az ő kontabilitásához. A hívő ember tudatosan Istenhez fordul a válaszhoz. Megkéri Istent, hogy a számára nem egészen világos információt Isten kezelje. A tapasztalataim szerint, mindig türelmesen kell várni ha azonnal nincs válasz. Az Úr halja az imákat, de Ő tudja jobban mikor kell felelnie, ha egyáltalán felelni fog. Miért írom ezt, hogy egyáltalán felelni fog-e? Talán azért mert még kell egy fontosabbat eldönteni az emberben. Isten a rend Istene nem a káosz Istene. Még a legtehetségesebb embereknek is el kell sajátítani az alapokat abban a tárgyban amiben ő kimagasló tehetséggel rendelkezik. Igaz hogy az ilyen ember gyorsabban tanul az átlagnál. 

 Amint látjuk, hogy Jézus ebben az esetben is meg a János 9. fejezetben is, nem úgy cselekszik mint általában. Ennek oka van. Ezt az okot kell felismerni Isten által. Gondolataimat nem vésem kőbe, nehogy úgy legyen, hogy ez tanításnak tűnjön. Mert Isten bőséges ajándékokkal áldotta meg az eklézsiát, nem egy emberbe szorította be a tudás a hit ajándékát. Tehát hogy már kimentettem magam az esetleges hibák alól, hozzákezdeném elemezni ezt az igeszakaszt.

 Az Úr Jézus sok csodát művelt Izraelben nyílvánosan, az emberek szeme láttára, és e miatt sokan is követték. De tudomásom szerint amit titokban tett, azt csakis azért tette, hogy egy a szemek elől rejtett személyes kapcsolatot teremtsen az ember és közötte. De miért kellett ilyen utálatos módszerekhez nyúlnia mindkét esetben? A vakon született János 9. és ebben is azt történt hogy a nyálával sarat gyúrván a vak szemére kente. Itt meg egyenesen beleköpött a szemébe. De tudjuk, hogy sokkal komolyabb cselekvését egy rövid szóval tette meg. Lázárnak azt mondta " jöjj ki" vagy másoknak " kelj fel", és azonnal feltámadtak holtukból.

Mi ebben a rejtély? Tudomásom szerint, Jézus amikor az övéi körében volt, csodákat nem tett. Ő a tanítványainak az igét magyarázta, azért is Péter azt mondta, "Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad."( János 6,-68). Péter túl látott a csodák látomásain. A csodáknak nem az volt a célja, hogy az emberek higgyenek benne, mert tudniillik, a csodák láttán se hittek benne. Volt szemük látták és mégse hitték el, hogy Ő az Isten Fia. A tanítványok pedig meglátták benne a Messiást:"Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia." Igaz, hogy amikor Jézus a vízen járva a tanítványok csónakja felé tartott, azt kívülállók nem látták, ha ez az ember számára csoda is, meg hogy megnyugtatta a természet elemeit, ezek a csodák igazán az Isten közbenjáró hatalmát fejezi ki, az övéiért. Itt szűkült a kör. Ma ez a korabeli kifejezéssel élve, nem a reklám helye. Az Úr az övéi körében, egy szoros kapcsolatban van, és azt cselekszi, amit a világ nem láthat. Igaz kivételes esetekben tett csodát az övéi körében mert szükség volt rá, pl. Péter anyósát meggyógyította, Mária Magdolnát megszabadította hét démontól, Lázárt is feltámasztotta, de ezek az esetek a túláradó szeretet az övéik iránt voltak. Azért egy különbséget teszek ezek között a csodák között. 

Itt a vakkal kapcsolatban még jobban érzékelhetőbb ez a különbség. Kivezeti őt a faluból, kezén fogva, micsoda szellemi üzenet számunkra!!! Mi tehetetlenek, akik teljes szellemi vakságban vagyunk, az Úr személyesen angyalok közbenjárása nélkül, vezet ki a táboron kívül, oda ahol semmi emberi befolyás nem érheti. Ő és Jézus és senki más. Nem lett volna elég csak ráteni a kezét és meggyógyult volna, mert ezt is megtehette volna. De nem, egy procedurát végez rajta, méghozzá szembeköpi.

 Ma ezt sokan megcsinálják csak negatív értelemben, utálatott fejezve ki a haragosa ellen. Ezek a szembeköpések nem gyógyítanak, legfeljebb vak haragra gerjesztenek. De az Úr gyógyírnak használja nyálát. Én ezt nem tartom misztikus anyagnak, mert Krisztus ember volt nem volt varázsló. Ennek szellemi üzenete van. Ma már okosabbak vagyunk tudományi téren, tudjuk, hogy a mirigyek az emberben az emésztést segítik elő, és az szétválasztást a tisztulást. De hiába köpjük szembe a vakot, attól még nem fog látni. Ha leválasztjuk most a fölösleges gondolatokat a magról, akkor azt mondhatjuk, hogy az Ige köpte szembe a vakot. De azonnal a vak nem lett éles látóvá. Látni kezdett, de a távoli embereket mint fákat. Ilyen az ember amikor az ige hatni kezd rá, látja a sziluettet, látja az embereket, de nem látja úgy ahogy látnia kell. De az Úr megkérdezi őt, lát-é valamit? Becsületesen bevallja, hogy még nem lát tisztán. Már felismeri, hogy embereket lát, de mint járkálni fákat. Nem mond ez nekünk valamit, felismerjük magunkat, átéltük ezt a periódust az életünkben?

 Gondolom, aki most élesen lát, az tudja mert átesett ezen a gyengeségen. A hit kezdetén nem látjuk a dolgokat oly élesen, az Ige már munkálkodik bennünk, az Úr a kezét fejünkre tette, de megkérdezi, hogy látsz e már valamit? Ha beismered, hogy még  nem tisztán, és nem futsz el a faluba hirdetni a csodát az igét, akkor tovább foglalkozik veled. De most már nem szükséges a köpés, hanem a kezét helyezi a szemére. Attól a pillanattól élesen kezdett látni.

Tehát ebből az ige szakaszból, láthatjuk, hogy ad látást a vaknak az Úr.

1.) A vakot hozzávezetik. Ez a dolga az Úr szolgájának. Kérve Őt, hogy gyógyítsa meg.

2.) Az Úr személyesen, a kezénél fogva kivezeti lakot területről.

3.) Elkezdi a gyógyító procedura első fázisát.

4.) Az utolsó fázisnál az Úr keze által éleslátást nyer a beteg.

5.) "És haza küldé, mondván; Se a faluba be se menj, se senkinek el ne mond a faluban".

 Ez nagyon furcsának tűnik és érthetetlen. Nem szaladt a faluba, hogy örömét hirdesse a nép előtt, netán egy téren vagy egy pódiumon, vagy színpadon. Pedig nagyon örülhetet amit az Úr vele tett. Mi ezt csináljuk sokan, ha az Úr csodát tesz velünk. Azért nem írok hatodik pontot, mert ez már a következményekről szól, az engedelmességről. 

Nagyon sokan közülünk dicsekszünk az újjászületésünkről, hogy mi mindent tisztán látunk, hogy mennyire gazdagok vagyunk a tudásban. Mindig is fennállt a veszélye annak, hogy a tudás az ige által, amit tényleg igaz is lehet, önbizalomhoz vezethet. 

 De már akkor is megjelenhet amikor még homályosan látunk. Többnyire így is van. Ez a tapasztalat. Nekünk mindig szükségünk van az Úrra, betegek vagyunk vagy egészségesek. 

 Bízom abban, hogy ez a téma felkeltette egyesek érdeklődését, és tovább tudja fokozni magában, mert én csak az esszenciáját tártam fel. Már úgyis hosszúra sikerült az írásom.

 

Hadjuk az Urat, hogy saját kezével érintse meg a beteg részeinket, és hagyjuk hogy Ő vezessen, ne ellenkezünk ha hozzá akarnak vezetni az Ő szolgái.

2022. január 25., kedd

Tudathasadás, vagy nyelvhasadás.


"Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelidíttetett az emberi természet által: De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes. Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlatosságára teremttettek: Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni!"( Jakab 3,-7..10).

 Az interneten megfigyelhető, hogy a keresztények többsége véleményüket kinyilvánítják a politikai szereplők iránti rokonszenvüket és ugyanakkor átkozzák azokat akiket nem szívlelnek. Ez egyértelmű lenne ha csak ezt tennének, de ugyanott megosztanak szívbemarkoló igéket, hogy papírzsebkendőt kell használnom a könnyeim szárítására. 

"Vajjon a forrás ugyanabból a nyílásból csörgedeztet-é édest és keserűt?" Ezt komolyan kéne venni, mert ez a szív elkötelezettségéről tesz tanúbizonyságot. Ezek a keresztények meg vannak tévesztve, valaki vagy önmaguk által. Mondjak keményebb szavakat? Idézek inkább: "Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei." (1 Kor. 10,- 21). Az ilyenek ne számítsanak az Isten örökségére, mert akiben nincs meg Krisztus szelleme az nem is az övé. 

 Az ördög asztala a bálványáldozat, amire Pál apostol figyelmeztette a korintusiakat: " nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben."

 Ha most rám irányítottátok az iránytűt, azt kell mondanom, hogy nem vagyok doktor (tanító), se ördögűző, mert beszédben én is vétkezek, nem vagyok tökéletes. Az Úr kegyelme engem megmentett, mert én is bekerültem az ördög hálójába, tudom mi az, ami kárt tesz egy lélekben. Az életem a gondolkodásom nem illeszkedett be, Isten ama szabadság tökéletes törvényébe. 

Miután felébredt bennem, hogy ennek nem felelek meg, nagyon megijedtem. Ismervén a Szentírást, mégse voltam boldog, és béke nem uralta szívemet. Alkoholba menekültem, abban kerestem a nyugalmat, de nem kaptam meg. Csak egy járt a fejemben, hogy szabaduljak meg ebből az állapotból. Néha ott kapjuk az Úrtól a segítséget ahol nem is várjuk. Ez az ige gyötört éveken át: "Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat." Így ezért veszem a jogot, hogy másoknak is segítsek, ha az Úr kegyelmet gyakorol idővel azokra, akik keresik a lelki békét. De a témánk még kényesebb dolgokról szól. 

 A szeretet elmehet közömbösen a bűn mellet? Miképpen legyek harcos ha leteszem az Isten kardját? Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.( Efézus 6,-12,13). Ki mit ért ezalatt? Én úgy értem, hogy az Isten fegyverét önvédelmi célból kell használni, de nem csak a magunk védelmében, hanem a gyengébb testvérek védelmébe is. Ki adott felhatalmazást nekünk, hogy így megfeddjük a Krisztus nevét valókat, ha nem járnak az igazságban? Ez lenne a dolga minden Krisztus követő hívőnek: 

"Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.(Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak. És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat;"( Efézus 5,-8..11).

 "A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. 

Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességen munkálkodnak."

 Ha egy ember szívéhez is eljutott az én mondanivalóm, akkor tudja meg, hogy Isten munkálkodik benne. Nem a sok beszéd, elég egy szó és mindent meg tud az Úr változtatni, Ő a szívek látója.

Bízzunk az Úrban, az Ő irgalmas kegyelmében, hogy meg tud szabadítani az ördög fogságából.

 

"De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló."(Jakab 1, -25,26).

2022. január 24., hétfő

Vannak dolgok amit nem kellene titkolni.

Vannak dolgok amit nem kellene titkolni.



 Most tényleg csak azoknak írok akiknél legalább megvannak az alapfokú tudásuk és nemes érzelmeik.

Nem szetálom az embereket, hogy milyenek, csak azt akarom mondani, hogy minden ember csak úgy tudja felfogni a körülményeket, amit az évek során összegyűjtött az elméjében, s főleg a szívében, másból nem tud meríteni, mert az ember egy edényhez hasonlít, amivel megtölti magát azzal rendelkezik. Ha nem frissíti magát nemesebb eszmékkel, egyszerűen megposhad a benne lévő tartalom. Ha szívét táplálja a nemes tudással, az szeretetben lesz gazdag, ha az eszét, akkor eszes lesz, ha az epéjét, az csak keserűséges lesz.

Ezt nevezem megkövesedett filozófiának. Azért én is csak azt tudom mondani ami bennem van. Egyszóval mondva, mindenki magából indul ki.

De ez nem mindig igaz, mert vannak felsőbbrendű dolgok, amik ezeken a saját határokon túlléphetnek. Ehhez azért mindig késznek kell lenni és nyitottnak kéne lenni egy mindig emberibb, mi több isteni sugallatnak, de ahozz, hogy ezt meghalljuk, nyitott füllel kell járnunk.

De mitől lesz, vagy jön meg az éles hallásunk, ha nagyon is akarjuk is, ez nem egy recept vagy valami terápia.

Én mint hívő ember csak annyit tudok mondani, hogy a gyűlölet a harag a büszkeség (ami az elsődleges bűn, Lucifer bűne), megvakít és süketté tesz. Minden egyes ember ellensége Istennek, addig amig nem fogadja el Isten kegyelmét, és irgalmasságát.  

Addig csak a magad hangját hallod a másét nem, és csak azt látod amit látni akarsz.

Ez nem jelenti azt, hogy mindent amit hallasz, egyet kell érteni, mások téziseivel, azért van az értelem, de csak akkor tudsz mérlegelni, nem a verejtékes munkával és művelődési eredményeidel, mert akkor is csak önmagad leszel, hanem mérlegeled a gondolataidat és tetteidet egy magasabb rendűvel,  mert az igazság csak Istennél van. Legyél te jó keresztény vagy zsidó, ha az elméd a szíved csak a tied nem Istené, akkor te csak magad vagy, és tudsz gyűlölni is. 

De ha a szívedben titokban is elrejted a nemesebb Isten által ültetett igét, amit Ő megjelenített a Szentírásban, a vallási hovatartozástól függetlenül, ami nem csak szó hanem cselekedet, akkor megnyílik a füled is és a látásod is élesebb lesz.

Nem vagyok hittérítő, de ez a tapasztalatom eredménye, mert én is tudok gyűlölni, de nem embereket, hanem a gyilkos politikát, mert hallom és látom a romboló eredményét.

Mindent ami a szentség ellen fordul, azt gyűlölöm, csak egy egyszerű oknál fogva, mert halált éhséget hoz az emberiségre.

A fasizmus a nácizmus a rasszizmus, egy tőből fakad, embergyilkos. De vannak ravaszabb "izmusok" is. Mindenféle szervezetek akik a háttérben iranyitanak, nem vállalva az arcukat. 

Nem a sötét bőrű az arab hibás hogy annak születik, hanem a gyilkos mohóság, a kapzsiság, ami főleg a fehér embert jellemzi sajnos.

Most jött el az ideje, hogy fizessenek ezért, de nem azoknak a népeknek kell ezért fizetniük, akik soha nem voltak gyarmatosítók, rabló országok, már úgy értem, hogy mióta világ a világ vannak országok, akik nem rabolták ki a gyengébbeket. 

Viseljék el azok akik ezt előidézték, azért nem vagyok illegális bevándorló párti, és gondolom az Isten is így akarja.

 Ez nem gyűlölet kérdése, ez egy nemzet megmaradás kérdése.

Nem kell gyűlölni a másikat, hanem törvényesen rendezni ameddig csak lehet.

A gyűlölet ez velünk született bűn, de ezt lehet rendezni és meggyónni Isten előtt.

Ezért beszéltem a magasabb az emberfeletti létről, mert ezeket a problémákat, csak az Isten oldja meg, de csak azokkal akik ellenállnak a bűnnek, ha bűnben is születtünk, de szellemi törvény tisztelők, nem engednek az elfajulásnak, most nem a bőrszínre gondolok, hanem a mindenféle elfajultságra, nem részletezem, aki érti az megérti, mert az mind bálványimádás. 

 Sok körülmetéletlen szívű ember, arra van kiválasztva, hogy félelembe tartsa az embereket. Napi hírekben megjelenik egy olyan hír, hogy közel a világvége. A félelemkeltés fő oka, hogy az embereket könnyebben lehessen irányítani. 

Ez a világ úgy van beállítva, hogy a háborúk lenditik az egyes országok gazdaságát. A tudomány, elsősorban katonai célokat szolgál. Van e olyan statisztika, amely pontosan meghatározza, hogy a történelem folyamán hány ember adta az életét, csakis azért, hogy mások éljenek. 

 Vannak emberek akik olvassák a Bibliát, de mégsem értik a mondanivalóját. Azt mondják, hogy két Isten létezik, az egyik az Ószövetségi Isten, a másik az Újszövetség Istene. Mert nem tudják elfogadni, hogy a szerető Isten, miért adta parancsba Izraelnek, hogy ellenségeit legyilkolja, méghozzá a gyerekeket is, ahogy az ammalik néppel tette.

 Az Ószövetségben Izrael volt az irányító, legalábbis annak kellett, hogy legyen. Isten nem csak szeretet, hanem az Igazság Istene. Ez a két természet egyenrangú. Ezt sokan nem veszik figyelembe. Az irgalmasságot, csak akkor alkalmazza Isten, ha az ember és a népek, nem szállnak nyíltan ellene. De ezen felül az ítélet kikerülhetetlen. Azok a nemzetek és népek, akik túlélik a nagy megpróbáltatások időszakát ami eljön az Úr napja előtt, és belépnek az ezeréves birodalomba, akik nem hódoltak be a fenevadnak, azok a királyság polgárai lesznek. De ez nem jelenti azt, hogy ők kegyelmet kaptak, mivelhogy az ezeréves uralom alatt, nem a szívük által szeretik a Királyt, hanem a törvény vasvesszőjével lesznek irányítva. De ez nem lesz ínyükre és szervezkedni fognak az Úr ellen, csak várják a vezért aki le volt láncolva ezer évig. Ez is azt mutatja, hogy az ember akiben nincs Istenhez való szeretet, az Isten ellensége. Ez a periódus is azt bizonyítja, hogy nem hibáztathatjuk Sátánt mindenért, a Sátán csak meglovagolja az ember hiszékeny hitványságát.

Idézek a Jelenések könyvéből 20. fejezet: "És láték egy angyalt leszállani a mennyből, akinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy lánc a kezében.És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, aki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre, És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre…..

És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából. És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, akiknek száma, mint a tenger fövenye. És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat." 

Tehát a mai nemzetek akik ellenállnak az Istenkáromló ideológiáknak, és átvészelik a nehéz időket, megmenekülnek egy időre, de mint láthatjuk , hogy a Sátán miután eloldatik az ő fogságából, megtalálja azokat a népeket akik soha nem szerették Istent. Itt már nem egyes emberekről van szó, hanem népekről. Az ezeréves királyság már nem a kegyelemről szól. Az már elmúlt, az is, hogy szeressétek az ellenségeiteket. 

 Tehát Isten a szeretet és az igazság Istene. Ezek a periódusok ezt bizonyítják, hogy kivel harcol Isten és miért oly könyörtelenül. De vannak azok akikért megteszi, hogy tisztuljon meg ez az univerzum. 

"És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, akiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig."

Ezek az Isten kiválasztottjai minden nemzetségből, a szellemi Izrael és üdvözült pogányok.

 De ezzel nincs mindennek vége, mert az Isten egy új népet választott magának, azokat akik nem hódoltak be a fenevadnak minden időkben. És nem csak az ezeréves birodalomba szánta őket, hanem egy teljesen új világot teremtvén, ahol már nem zsidónak se pogánynak nem neveztetik az ember. Egy új univerzum ahol Isten örökké fog teremteni újat és újat, az emberekkel együtt.

 

“Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallék nagy szózatot, amely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. És monda az, aki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak”.( Jelenések 21,- 1..5). 

2022. január 22., szombat

Krisztusban a bűn örökre megsemmisült a hívő számára.

 

Krisztusban a bűn örökre megsemmisült a hívő számára.

Ma a bűn és annak megsemmisítéséről fogunk beszélni. Miben áll az üdvözült hívő békessége? Mi az ami annyira megkülönbözteti a múltunkat a már a Krisztusban jeleni életünktől, ha Krisztus Szelleme bennünk van, ezt a különbséget felismerjük magunkban. 

“Maga a Szellem a mi szellemünkkel együtt tesz tanúságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk”. (Róma 8,-16). Ez egy belső bizonyíték, amire sokan nem figyelnek, vagy hajlamosak vagyunk az idő múltával elfelejteni. Azért kell visszatérni az alapokhoz.

A Róma 8. fejezetben a vigasztaló igazság teljes egészében megjelenik. Az első verstől kezdve Krisztus halálának és feltámadásának a lélekre gyakorolt ​​hatásáról olvashatunk, míg a 11. versben a Szent Szellem erejét látjuk, aki most elvezeti a lelket ahhoz a szabadsághoz, amely a teljes üdvösség beteljesedésekor nem csak a szellemünkre, lelkünkre hanem a testre is érvényes lesz. 

"Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben”.

Csodálatos Isteni megoldás, de rendkívül áldott! És ebben a gonosz teljes elítélése volt (mert ez volt a lényeg), attól a bűnös  természetnek a jelenlegi állapotától, hogy mégis megszabadítsa a hívőt ( Isten ítélete elől) a bűntől, valamint annak következményeitől. Isten ezt tette Krisztusban. És ezt semmiképpen sem a vére éri el. A Krisztus vére, a lelke kiontása, ez a véráldozat a bűneinkért, amivel teljesen kielégítette az Atya akaratát. A vérontás feltétlenül szükséges volt: e drága engesztelés nélkül minden más hiábavaló és lehetetlen lett volna. Krisztus azonban sokkal többet jelent annál, mint amivel túl sokan korlátozzák magukat, inkább a saját bűntudatukra, mint az ő gyalázatára gondolnak. Isten elítélte a testben való bűnt. És itt megismételhetjük, hogy nem a bűnös megigazulása a lényeg, hanem a bukott természet elítélése, megszabadítva a bűn a lélekre való hatalmát, hogy a léleknek erőt adjon, igaz helytállást minden külső befolyással szemben. Mert az igazság abban rejlik, hogy Isten elítélte a bűnt Krisztusban, és ezzel véget vetett a bűnnek, úgyhogy nem volt többé teendője a gonoszság e gyökerének elítélésében. Milyen néven fog majd nevezni Isten, amikor meglátod Krisztust, aki már nem halott, hanem feltámadt, hogy ezután döntsön lelkedről ahogy ti benne vagytok, ahogy most Ő is bennetek van, ahol minden kérdés békésen és örömtelien megoldódik?! Ezer kérdés és fájdalom megoldódik a feltámadt Krisztusban. A Krisztus vére legyőzte a gonoszt ezzel kielégítette Istent, a régi templom oltárán kettéhasadt a kárpit: " És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének";( Máté 27,-51). Micsoda erő rejlett a Krisztus halálában, hogy még a föld alapjai is megremegtek: " És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada".

 Ezeknek a szentek a feltámadása, előhírnökei voltak, a jövő Szellem erejének, ami még el fog jönni.

  Mert mi marad eldöntetlen Krisztus előtt és Krisztusban? Valamikor másképp álltak a dolgok. A feszület előtt volt egy megoldatlan és legkomoly kérdés, ami valaha is felmerült, és ezt el kellett dönteni ezen a világon. De Krisztusban a bűn örökre megsemmisül a hívő számára, és nemcsak azzal kapcsolatban, amit Ő tett, hanem azzal kapcsolatban is, ami a feltámadt Krisztusban van. Itt hangsúlyoznám, hogy az áldozati vér által kaptunk bűnbocsánatot, és szabad utat a feltámadt Krisztusban az örök életre. Tehát a bűnvallás csak a pitvara a mennyeknek országába vezető úton. A megtért lélek a vér által kap bűnbocsánatot, az örök élet pedig a feltámadt Krisztusban a Szent Szellem által.

   A Krisztus feszülete előtt a hozzátért lélek fájdalmasan nyög ahogy a teremtés is, szenved a gonosz minden újabb lelki, belső gyötrelmeitől. De most a hit számára mindez – nem könnyen, de valójában–  Isten színe elé viszi, hogy a hívő ember, a halálból feltámadt Megváltóban élhessen új életet. 

Ennek megfelelően a Róma. 8. fejezetében a legkifejezőbb hangnemben beszél arról a szabadságról, amellyel Krisztus felruházott bennünket. Mindenekelőtt az első négy versben van meg az alapja, amelyek közül az utolsó a napi gyakorlati viselkedéssel foglalkozik. Aki pedig erről nem tud, annak hasznos lesz tudnia, hogy itt, a 4. versben az apostol először azokról beszél, „akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint”. (Az angol fordítás első versének utolsó mondata eltorzítja a jelentést, ezt azoknak említem, akik angol fordításban olvasnak).  A negyedik versből nem hiányozhatott, az első versből pedig nem szabadna, hogy hiányozzon. Az üdvösség tehát nemcsak a lelkek örömét szolgálja, hanem a természetet Krisztusban adott és átvett Szellem szerinti életünk megerősítését is, az engedelmességet a hívő ember örömteli szolgálatává változtatva. Ezért a hívő, ha akaratlanul is, valójában meggyalázza a Megváltót, ha megelégszik azzal, hogy nem követi ezt a képet és a szellemben nem jár.

Ekkor megjelennek előttünk a test és a lélek szférái: az egyik számára a bűn és a halál velejárója, sőt már most, a másik számára az élet, az igazság és a béke, amelyet, mint látjuk, végül a testünk feltámadás koronázza meg. A Szent Szellem, aki most a léleknek a Krisztusban való tartózkodás során a szabadulás tudatát adja, szintén arról tesz tanúbizonyságot, hogy a test, a halandó test, a maga idejében üdvözül. "Ha annak Lelke él bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, akkor az, aki feltámasztotta Krisztust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeteket is a bennetek élő Lelke által."

Ezután az apostol az igazság egy másik területét érinti: a Szellemet - nem mint a testtel szemben álló állapotot (ez a két fogalom, mint tudjuk, mindig szemben áll egymással a Szentírásban), hanem mint hatalom, Isten Szelleme, aki a hívőben lakozik és a hívőkről tanúskodik, úgy belsőleg és külsőleg is. Tanúja lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk. De ha gyermekei vagyunk, akkor az Isten örökösei is vagyunk. Ez tehát a test üdvösségével összekapcsolva egy olyan örökséghez vezet, amelyet birtokolni fogunk, olyan mértékben, amilyen mértékben úgyszólván maga Isten birtokolja a mindenséget, mindent, ami Krisztusnak lesz alávetve; Mi lesz az ő irányítása alatt? Mivel mindent Ő teremtett, ezért mindennek Ő az örököse is. Isten örökösei és Krisztus örököstársai vagyunk.

Ezért Isten Szellemének tevékenysége két nézőpontból kerül elénk. Mivel Ő az örömünk forrása, ő is mélyen együtt érez velünk szorongásunkban, és a hívő mindkettőt tudja. Krisztusban való  hit, isteni örömmel töltötte el a lelkeket, bár valójában a hívő ember a gyengeség, a szenvedés és a gyász világában bolyong. Csodálatos arra gondolni, hogy Isten Szelleme mindebben azonosul velünk, és méltóztat isteni érzéseket adni szánalmas és behatárolt szívünknek. Ez a téma foglalja el a fejezet központi részét, amely Isten csalhatatlan és hűséges tekintélyének megerősítésével tárul mindannyiunk számára, minden megpróbáltatásunkban itt a földön. Mivel teljes megbocsátást adott nekünk Jézus vére által, mivel ez az élet megment minket, mivel lehetővé tette számunkra, hogy megismerjük a valódi tudatos megszabadulást a természetünkben rejlő gonosz minden részecskéitől. Az új természetben pedig ahol a szívben Isten magva van, az szabadon járhat az Úrhoz, aki a jó Pásztor, terelgeti nyáját mindig friss legelőkre.

Áldja meg az Úr, mindazokat akik keresik Őt, aki őszintén keres az talál, az Úr mindenkihez közel van, csak meg kell látni. 

“Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.

-Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.

-én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.

-Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.

 

-Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.” ( János 10. fejezet).

Vitatott téma a kiábrázoló ritus kapcsán.

 Vitatott téma a kiábrázoló ritus kapcsán. Kérdés és felelet. Én kérdezem. Van egy kérdésem. Aki nem merítkezik be( keresztelkedik meg) anna...