Jézus egyenlő Istennel?
“E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel”.(János 5:18).
A farizeusok meg akarják ölni Jézust, (a szombat urát) ennek első pillantásra az az oka, hogy állítólag megszegte a szombatot. A farizeusok nem ismerték a szombat szellemét, ezért nem ismerték fel Jézust a szombat urának. Ha felismerték volna Őt, akkor el kellett volna ismerniük Messiásnak, Istennek. A saját meggyőződésükből indultak ki, nem ismerték sem Őt, sem Istent. Sajnos meg kell jegyeznem itt, hogy ma is a vallásosság, a mások által beiktatott dogmák feltétel nélküli követése a közösségekben, nem csak Jézus személyével kapcsolatosan lehet hamis, hanem a Szellemében sem ismerhető meg. Ők, a farizeusok , ahogyan ma is történik, szellemükben önmaguktól származnak. Megvan nekik a Szentírás, Mózes törvénye, de nem ismerték az igazságot. Az Úr Jézus nem beszélt volna így, szemrehányóan a farizeusokkal, ha nem lehetett volna tudni az Ószövetségben rejlő szellemiséget. Az sem kifogás, hogy akkor nem volt kiöntve a Szent Szellem minden izraelitára, de Krisztus Szelleme személyenként rajtuk volt, akik szerették Istent.
"Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit. De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem. A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz. Én vagyok aki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, aki küldött engem. Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek." (János 8:15-19)
Az Atya, név azt jelenti, aki nemzet valakit. Ezt ők, a farizeusok tudtak róla, ugyanis ők Ábrahám fiainak tartották magukat, ami azt jelenti, hogy hitben egyek Ábrahámmal. Ezért vádolják Jézust istenkáromlással, mert egyenrangúvá jelentette ki magát az Atyával. Mert aki Istentől született, az Isten. De Isten Fia nem született, hanem bejött ebbe a világba, Mária által. János apostol ezt az igazságot kinyilatkoztatja evangéliumában, és a levelekben nem egyszer visszatér.
Istenek vagyunk-e?, - mert meg van írva, hogy Isten Igéje által nemzett minket. Jelentős különbség van az első és a második között. Bemerítő János így kiált: "És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, akiről mondám: Aki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál...Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt. (János 1:14-15, 18).
Isten MEGMUTATTA e világnak és az angyaloknak a FIÚT, Aki mindig az Atya kebelében volt. Tehát Isten mindig is tartalmazta, ezt az ember elméjével felfoghatatlan képét. Csak emlékezzünk vissza hogyan ír 1Mózes 1,-26, az ember teremtéséről:" És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra;". Én bízok a fordítások eme részével kapcsolatos kijelentésében, ugyanis amikor Isten magát kinyilatkoztatta a Szentírásban az embernek, az Ő cselekedeteit , mindig többes számban beszél. Úgy a teremtés vonatkozásában és Jézus is erről beszél, hogy az Ő cselekedetei és beszéde az Atyával egyezik. Tehát az Ószövetségből nem ismerhetjük meg az Atyát, mert ott soha nem jelentette ki magát ilyen bensőséges kapcsolatban Izrael népével. Jehova, Izrael Istene, az az Isten aki megszabadította Izraelt az egyiptomi fogságból Mózes által, ugyanaz az Isten aki eljött Ember képében személyesen, közvetlenül, megváltani a világ bűnét és kiszabadítani a bűn rabságából, ezzel kifejezte mérhetetlen szeretetét az ember iránt. Az Ószövetségből ismerjük, hogy Izrael, emberek által volt irányítva, Mózes, királyok, bírák, próféták és hadvezérek, de nem volt ez így mindig. Mert a Mózes törvénye előtt, az ember a lelkiismeret által cselekedet jót vagy rosszat, de akkor is a hit és látomások és álmok által a kiválasztottak között. De az Úr nem hagyta el teremtményét, egy magasabb fokozatra emelte Szelleme által, most az emberek akikben él a Szent Szellem, azok már nem emberek, álmok és látomások által vannak vezetve. Akikben nincs meg a Szent Szellem, azok a lelkiismeretükkel cselekednek jót vagy rosszat, de vannak emberek akikben nincs lelkiismeret. A hívőben akiben megvan mind a kettő, de Krisztus Szelleme felülmúlja az emberi lelkiismeretet, ha a hívő az ige által világítja meg saját szellemét, azzal folyamatosan tisztítja lelkiismeretét.
Újjászületés a Szellemtől , Jézus Krisztus Szelleme által: „Akik hisznek az Ő nevében, azoknak hatalmat adott, hogy ISTEN GYERMEKEI legyenek” – de Pál azt írja, hogy még nem tudjuk, mik leszünk. Tudjuk, hogy amikor megtörténnik Isten minden ítélete, akkor: "Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. (1Korinthus 15: 25-28)
.
Az ember ebből logikus vagy racionális következtetést vonhat le, hogy minimum két Isten létezik, nem beszélve háromról. De ez nem lenne helyes, mint ahogy a logikus gondolkodás sem helyes szellemi téren; Szűz Mária, Isten anyja vagy a Szentháromság Isten három hiposztázisa. A Szentírás számos része felfedi Jézus Krisztust, ahogy Isten emberré lett, különösen Lukács szerinti evangélium gyakran az Ember Fiának nevezi. Ő valóban egy ember, aki Istent testesíti meg. Ezzel bizonyítja az Atya Isten szeretetét és kegyelmét irántunk. Azért lépett be ebbe a világba, hogy bebizonyítsa nekünk a teremtése iránti engedékenységét, anélkül, hogy idő előtt ítélkezett volna, belépett a halál völgyébe, hogy megmentse az elveszetteket. Isteni bölcsessége örök üdvösséget hozott. Milyen csodálatos módon kinyilatkoztatta magát. Isten és ember érintkezési pontja, Emberré vált, rabszolga alakot öltve. Így mutatta meg az üdvösség ösvényét Jézus ábrázatában.
„Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,
Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való;
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Filipp. 2:6-11). Ebből az igéből kifolyólag, Jézus Krisztus Isten. De ki valójában Isten? ; kegyelem, szeretet és igazság, . De ha eljön az ideje, Ő lesz a Bíró. Ítélete és ítéletei nem fogják jellemezni a kegyelmet, mert ma van a kegyelem ideje. De az Ő neve nem Jézus, mert ez a név a kegyelem neve. A fenti igében pedig ezt olvastuk ugyebár, de Isten teljességét nem ez a név jellemzi. Erre nem térnék ki most. Egyáltalán miért kell Istennek nevet adni? Csakis az emberek miatt, és mindig azon a nevében szerepel, amiképpen cselekedik.
"És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga.
És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik."(Jel. 19,-11,12,13). Itt már nem szerepel Jézus mint név, itt az emberek számára IGE. János apostol, aki Jézus személyét Istennek ábrázolja evangéliumában, ugyanaz az apostol, írja le Istent a Szentírás utolsó könyvében, Jézus bizonyságtételeként, de mint IGÉT. "Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge." Az Ige a Teremtő, először eljött kegyelemben , másodszor eljön mint ítélet végrehajtó, a vérontás jegyeivel a ruháján. Tehát a neve se lehet az ítélet folyamán Jézus, mert ez a név a kegyelem időszakához kötődik. Mert minden ember előáll az ítélet trónja elé, azok is, akik előtte éltek és meghaltak nem ismervén ezt a nevet. Amikor Krisztus a Messiás eljön a földre, előbb ítélete az élőket fogja érinteni, akik abban az időben lesznek. Ő akkor mint király jelenik meg a földön, amit áldozati vérével megváltott. Máté 13. fejezetében a példabeszédében kifejtette," Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és afelett való örömében elmegy és eladván mindenét amije van, megveszi azt a szántóföldet". Krisztus vére áldozatával, megvette a földet a "másik" tulajdonostól, ezzel teljes birtokában van mindennek ami benne van. És mint jó gazda, felszántja a földet és elveti magját. Most már nem csak Izrael népének Ura, hanem az egész világon élő és halott embereknek. De a fő motívum mégis az, hogy a számára értékes kincset kiássa. Itt a példabeszédében a kincs, egyértelműen az eklézia a gyülekezetet jelenti ami rejtve volt a teremtés kezdete óta. Ez titok volt addigra amíg Pál apostol fel nem fedte. És ez a név, Jézus, főleg a kegyelemhez fűződik. "Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve ősidők óta és nemzetségek óta, most pedig megjelentetett az Ő szentjeinek,
Akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, az tudniillik, hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsőségnek ama reménysége:"
Krisztus köztetek van. De kik között van Krisztus? Bizony azok között akik ezt a Szent nevet vallják, a gyülekezet között. Máté 18,-20, erről tanúskodik,:" Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük", és ez azt jelenti, hogy Krisztus Szelleme a Szent Szellem egy és ugyanaz. Nincs még egy külön személyiség Istenben. Ha a teste a dicső mennyben lakozik a Szelleme itt van közöttük, a gyülekezetben ami a szellemi testét jelenti jelenleg, mert ha a gyülekezet a földön lakó élő szentekből tevődik össze, de szellemük a mennyben Krisztussal van ültetve. A Szent Szellem által vannak összekötve a Fejjel az egyház tagjai akik Krisztus teste egyben.
Bár a Szent Szellem hatott az ószövetségi szentekre, személyesen mégis csak Krisztus mennybemenetele után jött el:" De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok". (János 16-7). Krisztus feltámadt, és mennybemenetele után, ahogy megígérte elküldte Szent Szellemét,:" Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!" (Máté 28,_20). Itt is egyértelműen beszél az Isten egységéről, nincs három személyisége, mert egy az Isten. De az Újszövetségben olyan gyakran olvassuk, hogy mintha egy Istenben három személyiség lakol. Orosz nyelv területen az Isten három, személyiségét hiposztázisnak nevezik, a (a görög ὑπόστασις az alap, megalapozás szóból ered) azt a megszilárdult alakot vagy megtestesülést jelenti, amely egy olyan szó (szakszó) mögött van, amely egy név és egy ismert mennyiség között fennálló viszony leírására szolgál, szellemi megszemélyesítésként (azaz egy egyed vagy minőség megszemélyesítő eltárgyasiasításával).
Tehát ezt a szót lehetne alkalmazni Jézus Krisztusra aki Isten megtesítője, megszemélyesítője. Ezzel egyet is lehet érteni, de hogy jön ehhez a Szent Szellem? Az Atya is hiposztázis? Vagy én rosszul értem ennek a szónak a jelentését? A magyart okosabban butítják, igaz, hogy az orosz is használja a " troica" szót "szentháromság", de a magyarnak úgy jelenitik meg, hogy egy az Isten, három személyben, ami lehet, hogy hiposztázist is jelent, de ezt a szót a magyaroknál nem hallottam. Három arc, és három egymástól különböző szolgálat. Elvégre ha úgy olvasom a Bibliát mint valami regényt, vagy használati utasítást, akkor tényleg úgy fogom elfogadni ahogy a papok megmondják.
Sok igeszakasz beszél a Szent Szellemről, (és ez nagyon fontos, mivel egyesek egyszerűen csak valamiféle erő és hatásként mutatják be): „Ananias... hazudott a Szentléleknek” (ApCsel 5-3); ”monda a Szent Lélek: Válasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam. (ApCsel 13-2); „De a Lélek mindezeket cselekszi, szétválasztva… tetszése szerint” (1 Korinthus 12-11). A Szent Szellem irányítja Pál és társai cselekedeteit (ApCsel 16-6,7), az Úr Jézus pedig Isten Lelke által űzi ki a démonokat (Mt 12-28).
A Szentlélek jelenléte és működése Krisztus felmagasztalásának gyümölcsei közé tartozik. Krisztust formálja a hívőben; Ő az élet ereje és a bizonyságtétel ereje; Ő, aki minden szentben lakik, egy testté egyesíti a szenteket, és együtt „a Lélek által Isten hajlékává építtetik” (1Kor 3-16; Ef 2-22).
A Szent Szellem lakozása a hívőben végtelen jóság, hiszen Ő isteni valóság, és a hívő ember már nem test szerint jár, hanem Szellem szerint. A Szent Szellem egyben a fiúság Szelleme is, ezért a hívő felkiáltott: „Abba, Atya!”. A hívők arra hivatottak, hogy a Szent Szellem vezesse őket, és ne oltsák el vagy szomorítsák el; a mi felelősségünk az, hogy Szellemben járjunk. Lásd Gall. 5.
Maga a Szent Szellem jelenléte a földön az eklézsiában lakik, arra hivatott, hogy a világ „bűn, igazság és ítélet” felfedje: "És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:" (János 16-8..11).
Szellem– szellemiség. A "spirituális (szellemi)" szó gyakran előfordul az Újszövetségben; a hússal és a démonokkal áll szemben (Róm 15-27; 1Kor 3-1). Más szóval, ez az, ami a Szent Szellemtől származik, és szemben áll azzal, ami a természetes személyében be van ágyazva Ádám óta.
Nekünk, keresztényeknek nincs más név, amelyen keresztül az ember üdvözülhet, ez a Fiú Isten, az Ő neve Jézus Krisztus, vagy Emmanuel, ami azt jelenti, hogy "Isten velünk van".
Mi, emberek nem érthetjük meg Isten személyiségét, csak annyit, amennyit Ő, a Szent Szellem által kinyilatkoztat nekünk. A Bibliában leírtakat hittel kell elfogadnunk. Kerülni kell az egyoldalú gondolkodást, mindannyiunknak mindig hiányzik valami a tudásból, de ha nem tudjuk, akkor is ki kell mondanunk, hogy „úgy van megírva”, még ha nem is értjük.
Istent senki sem látta, a Fiú jelentette ki Őt. Isten megtestesülése, ezek a teremtés iránti szeretet megnyilvánulásai, hogy kimondhatatlan örömmel gondolják, érintsék és dicsőítsék, hogy Isten megtestesült az emberben, megmutatta magát az angyaloknak és a teremtésnek, az örökkévalóság Atyjának.
Az ember nem ismerheti meg a lényegét a végsőkig, még az örökkévalóságban sem, ez csak a Szent Szellem által adatik meg, de ez egy örökké tartó tanulás. Ki láthatja Isten szívének mélységét? - Isten egy Szellem. Csak annyit ismerhetünk meg belőle, amennyit láthatunk Jézus Krisztusban a Szelleme által. A megértés igyekezete bennünk kell hogy legyen, de a felismerés mértéke különböző az emberekben, de van egy alapköve a hitnek, Jézus Krisztus az Isten Fia, és akinek az Atya megnyitja: "Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni".
