Az isteni rendnek engedelme.

 

Az isteni rendnek engedelme.

Ebben a cikkben, arról lesz szó, hogy milyen mértékben vagyunk engedelmesek az igének, úgy férfiúk mint asszonyok. A Szent Szellem segítségével megvilágítjuk, a mai korunk helyzetét, és mi gátolja a lelkünket az ige engedelmességében. A cikkeimet elsősorban a Krisztus hívők csoportjának szánom, tudva hogy az olvasói kör 65+ feletti női testvérekből áll. Akik már életútjuk oroszlán részét már a hátuk mögött hagyták. De mégsem tartom reménytelennek, hogy Isten igéje mindenkor és mindenkinek szól, alkalmas vagy alkalmatlan időben. Tisztában vagyok azzal is, hogy az írásaim nem népszerűek az olvasók körében. Mindennek megvan az oka. Azért is nyítottam a Krisztus hívők csoportját, mert más portálokon nem szívesen engedélyezik az írásaimat. Két okát látom ennek. Az egyik, hogy olyan témákat feszegetek amik kellemetlenül hatnak a lelkekre. A másik, hogy az árral szembe úszok. A harmadik, hogy nem vagyok profi igehirdető, olyan húrokat pengetek, amelyek nem hízelgőek a hallásnak. De akárhogy is, azt kell tennem amit tennem kell.  Isten a bíró. Számomra az lenne a gyanús ha népszerű lennék. Nekem gyakorlati tapasztalataim vannak a gyülekezetbeli életben. Nem vagyok kívánatos a vallási rendszerekben “ non grata persona”, a rendszer kitol magából az ilyen nézetek miatt, de mindenki döntse el maga, én magam sem ítélem el magam emiatt, nem azért mert jobb vagyok másnál, sőt rosszabb, de nem tudok lemondani a nézeteimről, mások érdekeit nem képviselem. De ennek van előnye is, sőt több mint hátránya. Ennyit magamról, amit nem szívesen teszek, de most valamiért felfedtem magam. Hiányzik a közösségi élet, mert szeretem a testvéreket, de nem tudok élni a hamisságban. Nem tévedésekről van szó, hanem szisztematikus ellenszegülése Isten igéjének a közösségekben. 

"Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogy a szentek minden gyülekezetében, úgy nálatok is az asszonyok hallgassanak a gyülekezetben, mert nincs megengedve nekik, hogy szóljanak, hanem engedelmeskedjenek, ahogy a törvény is mondja. Ha pedig tanulni akarnak, kérdezzék meg otthon a férjüket, mert illetlen dolog az asszonynak szólni a gyülekezetben. Vajon tőletek indult ki Isten beszéde, vagy egyedül hozzátok jutott el?(1Kor 14,-33..36).

Itt kifejezetten a nők helyzetét a gyülekezetben láthatjuk. És mikor és hogyan szivárgott be a világ szelleme a gyülekezetbe. A nők szerepét egyáltalán nem korlátozza Isten, úgy az ószövetségben mint az újszövetségben. De az élesen látó hívő meglátja, hogy nem ugyanazt a szerepet osztotta ki Isten a nemek között. Ez a teremtés kezdete óta így van. A nők szerepe nagyon is értékes Isten számára. Csak egy ékes példával éljek Mária Magdolna esetével. Ki látta meg elsőként a feltámadott Krisztust, és kinek adatott meg, hogy elsőként hirdesse a tanítványoknak a feltámadt Krisztust, termeszetesen Mária volt az. A nők szeretetében nincs hiány, mert a nő Ádám testéből volt alkotva, tehát ez a viszony sokkal ragaszkodóbb mint a férfiakban. A férfiaknak tanulniuk kell a szeretetet, a nőknek a természetükkel születik. Lásd Péter esetét, és a női Krisztus követők esetét.  De nem hiába az Úr mégis engedelmességre inti őket, hogy ne hagyják el a helyzetüket, mert Isten a rend Istene.

Tiszteletben tartom mindenki véleményét, álláspontját még akkor is, ha  nem értek egyet azzal. Ám azt le kell szögeznünk, hogy amennyiben elfogadjuk a Bibliát és az  abban leírtakat igaznak, úgy ezektől a véleményektől minden szempontból el kell határolódni, amit az újdonsült tanításokat illeti. .  Mindenki maga döntheti el, hogy mit tart igaznak és hamisnak, valamint azt is, hogy kit tart igaznak és hamis tanítónak. A szemünk láttára válnak valóra a bibliai jövendölések jelesen például a hamis  tanítókkal kapcsolatos jövendölések, de ezekkel nekünk nincs tennivalónk. Ha odafigyelsz az idők  jeleire úgy világosan láthatod, hogy a tizenkilencedik század óta milyen rohamos fejlődésnek indult  a női nem tanítói szerepben való feltűnése. Ha belegondolsz, eredendően még az iskolákban is csak  férfiak tanították a gyerekeket. Papok az egyházi iskolákban és férfi tanítók a népiskolákban. Még a rajz és a zeneoktatás is a férfiak dolga volt. A női tanítók megjelenése csak a tizenkilencedik század  végére és a huszadik század elejére tehető, de számos helyen ez is csak a férfi tanítók hiánya miatt  vált elfogadottá. Az én véleményem szerint egyébként a kisgyermekek oktatása terén a nők  alkalmasabbak és jobb munkát végeznek férfi társaiknál, hiszen általában türelmesebbek és  empatikusabbak anyai ösztöneik okán, de ettől függetlenül a bibliai modell az, hogy a tanítás a férfi  dolga. Napjainkra egészen elképesztő méreteket öltött, és teljes körű elfogadottsága talált a nők  tanítói szerepben való feltűnése. Ritkábban a tudományos pályán, gyakrabban az okkult idézőjeles  tudományok terén vannak ezek jelen. Látók, jósnők, asztrológusok, kineziológusok, magukat  boszorkánynak nevező kuruzslók, a női öntudatosságot hirdetők, spiritiszták és még hosszan  sorolhatnám ezeket az újkori nő tanítókat, akik jobbára fizetség ellenében hajlandók idézőjelben  segíteni, a hozzájuk forduló szerencsétleneken. De mi közünk nekünk ehhez? Csak annyi, hogy a határ a világ és a gyülekezet között elmosódott.  Nem időznék itt hosszan, de e tárgykörben  mindenképpen megemlíteném az egyik leginkább ismert, és név szerint az elsők között felbukkanó  nőt ebből a társaságból, aki nem más, mint az 1831-ben, Oroszországban  született Helena Blavatsky. Ő az egyik legmeghatározóbb tagja e jeles társulatnak, amely ma is  egyre bővülő tagságával veszi ki a részét világunk megrontásának fáradságos munkájából. Helena  Blavatsky az egyik szülő és szellemi anyja a ma jól ismert “new age”, új hullám mozgalomnak. Munkássága  olyan nevekre is hatást gyakorolt a teljesség igénye nélkül, mint Mahatma Gandhi, Albert Einstein,  Thomas Edison, James Joys és sokan mások. Blavatsky után tehát rohamosan  terjedni kezdett a nőknek mint ilyen-olyan tanítóknak a feltűnése és ezzel együtt a szerepe,  befolyása is világunk kultúrájára, az eredményt lásd magad. Ismét csak félre ne érts! Nem azt  állítom, hogy a nők csak és kizárólag rosszat, míg a férfiak csupa jót tanítanak, hiszen dehogy! A  férfiak között legalább annyi, ha nem több tévtanító és a gonoszt szolgáló hamis mester tűnik fel  mint nő társaik között, de jelen anyagban ugye a nők és a Biblia kapcsolatát vizsgáljuk leginkább,  nem pedig a hamis tanítókat. A Biblia pedig egyértelműen és nyilvánvalóan foglal állást ebben a  kérdésben. Tehát leszögezhetjük, hogy míg a férfi tanítók esetében van létjogosultsága az adott  tanító vagy mester tanításait megvizsgálni, ezek tanításait hitelességét vagy szándékát elemezni,  ellenőrizni, úgy a nők esetében ez alapból és teljes mértékben megkérdőjelezhető, ha és  amennyiben elfogadjuk a Bibliát és a bibliai elveket mértékadónak. Itt megint csak nincs mit tenni,  hiszen egyértelmű leírásokat kapunk e tárgykörben a bibliából és rengeteg példát is például Krisztus földi életéből. Krisztus, elsőként a tizenkettőként majd a hetvenkettőként ismert társaságon  belül is kizárólag férfi tanítványokat vett maga mellé és bár nők is követték őt, apostoloknak  kizárólag férfiakat választott, és utólag se választott női prófétákat, se előtte se utána, minden esetben és az apostolok történetéből is láthatjuk, hogy Krisztus mennybemenetele után ők is kizárólag férfiakat választottak maguk közé. Még egyszer mondom, itt az apostolokról nem pedig a követőkről beszélünk. A dzsender (gender) vívmánya az is, hogy az új  "dzsenderbibliákban" felbukkan egy Júnia nevű női apostol is, de ez teljességgel hamis és a fordítások alapjául szolgáló szövegtől tökéletesen idegen tétel. Nos, visszatérve tehát a másként gondolkodó,  alternatív igazságokat tanító és hallgató népekhez, meglátásom szerint nem tudjuk és ne is akarjuk  meggyőzni ezeket, hiszen tudjuk: sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.  

 De mi van azokkal, akik  kereszténynek nevezve magukat, állításuk szerint a Biblia szellemében tanítanak veszélyes  téveszméket, állítanak hazugságokat? 

De ne bántsuk a női tanítókat, inkább csak újra idézzük fel  az 1 Korintus 14,34 és az 1 Timóteus 2,12-ből megismert Páli iránymutatást,  igéket. Ime (1 Tim,-2,12,13): “A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva”. Ezt nagyon nehéz értelmezni, és mégis át van értelmezve.

 

  No, következzék tehát egy rektor asszony, aki református egyetemen tanít már ötven éve. Pedig ugyanazt a Bibliát olvassa mint mások is. Azt mondja tehát rektorunk, hogy azt a felfogást, miszerint Isten a történelem Ura - idézem -, kerek perec elutasítja a Biblia. E meglátásának alátámasztására szánt  első érve: az ősellenség, az a bizonyos sátán ugye akinek a neve is ellenséget jelent, úgy dicsekszik  Jézusnak, hogy a világ országai neki adattak és ő annak adja akinek akarja. Na kérem szépen! Ha  valaki bírja a magyar nyelvet, ezen a szinten pedig ez méltán elvárható lenne, akkor világosan fel  kellene ismernie azt a tényt, hogy a Lukács 4,6-ban olvasható (adatott) magyar szó mit takar! A  görögben itt az (adatott át) szóalak szerepel. Az egy katolikus neovulgátát kivéve itt minden változat  egyetért, még az 1626-os Káldi -féle Vulgáta is, ahol ugyancsak a nekem "adattak"  alak szerepel, amelyet a neovulgáta frissítői, ki tudja miért már "enyémként" éreztek helyesnek  megújított fordításukban. Ezek legalább rafináltan hazudnak a revideált Károli verziók durva  stílusával szemben. A katolikusok tudtak magyarul, rájöttek a veszélyre, amelyet a helyes  szövegértelmezés rejt magában, ezért ezt kivették és egyszerűen behelyettesítették az enyém szóval, amely nem utal arra a nagyon fontos momentumra, ami éppen a kulcsa a dolognak. Tehát konkrétan arra a momentumra, hogy hogyan, miképpen lett sátáné ez a valami, esetünkben a világ országai? A  többi változat azonban elmondja, hogy akinek van füle az hallja: nekem adatott. Csia Lajos szerint  "kaptam", Vida szerint "nekem lett átadva". Most hamut hintek a fejemre és zsákruhába öltözve  követem meg a rektorasszonyt! Ez nagyon komoly dolog! Nem gúnyolódni szeretnék, csak a  döbbent elképedés szól belőlem. Nem gondolom, hogy rosszat akarna rektorunk azt viszont annál  inkább gondolom, hogy nagyon rossz irányban ül a lovon. Tehát az első érv: ha valakinek (itt  sátánnak) valami, legyen az bármi adatott, akkor tessék szíves lenni már meglátni azt a tényt, hogy  ami neki adatott, azt valaki adta neki! Valaki által adatott neki. Ugye ez nem túl bonyolult?-kérdem.  Tehát ha adatott, akkor nem ő szerezte, hanem Isten adta neki, hiszen adni csak Isten adhat  valójában bárkinek bármit is. Isten jóváhagyása nélkül senki nem kaphat semmit. János 3,27 Károli. Felele János és monda: "Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki".  Ez pedig Isten teremtésében minden teremtmény esetében igaz, hiszen Isten teremtette őket  olyannak, amilyennek. Vagy pedig hagyta, hogy olyanná váljanak, amilyenné lettek, hiszen Isten  mindent előre látott mielőtt még bármit is teremtett volna. Istent nem lehet meglepni! Ha tetszik ha  nem, a teremtés első pillanatától kezdve minden Isten terve szerint halad. Szerinted Isten nem látta  előre a bukást? Sátán fondorlatát? Szerinted nem állíthatott volna oda két kerubot lángpallossal a fa alá? Simán megtehette volna. Ha akarta volna. De Ő nem ezt tette. Nyilván okkal. Tehát drága  testvérem, itt (és mindenhol máshol is az Ő teremtésében) minden a terv szerint halad! Ez így volt,  így van és így is lesz. Csak van, aki rájön erre, és vannak sokan, akik nem. Még sátánnak sem volt  a leghaloványabb fogalma sem arról, hogy Isten bolondot csinált belőle. Csak akkor jött erre rá,  amikor az Úr feltámadt. Akkor döbbent rá, hogy mekkora bakot lőtt Krisztus megfeszíttetésével.  Hogy éppen ahhoz asszisztált teljes erőbedobással, amely a totális bukásba sodorta őt magát.  Amikor erre rádöbbent, akkor vette a kezdetét az a három évszázados dühöngő őrjöngése, amelyet  ugye ma a császári keresztényüldözésként ismerünk. Tehát visszatérve esetünkhöz, maga sátán  ismeri el, hogy néki adatott a föld, illetve a világ országai. Ezután pedig azt mondja, hogy ő pedig  annak adja, akinek akarja. Namármost, megint csak na-már-most! Hogyan ismerjük sátánt? Ki ő?  Igen, ő a hazugság atyja! Tehát aki hisz sátán szavának, az finoman fogalmazva is meglehetősen  naiv. Szerinted sátán igazat mondott Krisztusnak? Mert a rektorasszony szerint igen. Hát, én kérek  elnézést! Sátán tehát elmondja, hogy neki adatott ez a föld, majd azt hazudja ennek apropóján, hogy ő pedig azt tesz vele, amit akar. Azaz annak adja -mondjuk –, akinek csak akarja. Ez a sátán  módszere. Először az igazság, azután az arra épülő hazugság. Szeretet, majd összefogás,  ökumenizmus, mentsük meg a földet gyerekek! Egy igazság mag, azután hazugság a köbön e mag  köré gyúrva. De nézzük a rektorasszony második érvét! Jön a világ fejedelme. Igen, neki ebből az  jött le, hogy sátán a világ fejedelme. Hiszen ezt mondta az Úr! Na de! Mitől, hogyan lett sátán e 

világ fejedelme tessék mondani!? Mert ez itt a valódi kérdés! Ha én egy rossz fiú vagyok, akit fülön csíp a pandúr, és bezár a börtönbe, akkor előáll egy helyzet. Én bekerültem a börtönbe, ahol van  még rajtam kívül egy rakás szerencse-mentes figura. Ám én vagyok a legerősebb zsivány közülük,  tehát mindenkit be-gyalulok, mindenki engem fog szolgálni a börtönben. Én vagyok a börtön ura. A  börtön istene! Bizony. Én vagyok a börtön fejedelme. Ez tény. De könyörgöm! Ettől még valaki  berakott oda engem is, vagy nem? Nála van a börtön kulcsa! Ha pedig ezt megtehette velem, akkor  Ő a főnök nem igaz?-kérdem. Én legfeljebb csak a börtön kisistene, fejedelme vagyok akkor, nem a  mindenségé! Ez bonyolult?-teszem fel a kérdést. Azt gondolni, hogy a börtön fejedelme újat húzhat az ország királyával meglehetősen dőre nézet, vagy másként fogalmazva hatalmas szűklátókörűség  nézetem szerint. Ha a király gondolna egyet, az egész börtönt tokkal vonóval egy pillanat alatt  ráomlasztaná erre a zárkahősre! Mert Ő a Király! Ugye ez tiszta? Most lássuk a következő érvet!  Miatyánk második kérés: jöjjön el a Te országod! Ez nem azt jelenti, hogy nem Isten az Úr!  Rektorunk értelmezése szerint a jöjjön el a Te országod egyenértékű azzal, hogy jöjjön el a Te  uralmad. Jaj. Ezt pedig tényleg érteni kellene már ezen a szinten. Ez tipikusan az a meglátás,  ahogyan az a természeti ember gondolkodik, aki a betűben keresi az igazságot. Ha azt olvassa,  hogy jöjjön el a Te országod, az számára logikusan azt jelenti, hogy mivel még nem jött el, azért az  még nincs itt. Ahogyan ugyanezen a logikán haladva ide kapcsolódik a következő érve, a miatyánk  harmadik fohásza, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben úgy a földön is. Hiszen ha azt  kívánom, hogy legyen meg a Te akaratod, akkor evidencia számára az, hogy most nincs meg a Te  akaratod. Jó meglátás! Csak nem elég jó. De nézzük az elsőt, az egyszerűbb! Jöjjön el a Te országod egyenlő jöjjön (már) el a Te országod! Az, amit megígértél nekünk. Az pedig világos, hogy ez majd  csak a történelem lezárultakor fog eljönni. Ám ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a jelen helyzet  nem Isten akarata, terve szerint való! Egy ilyen helyzet Isten teremtésében lehetetlen. Mondom: az  van és lesz, amit Isten akart és akar. A legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben úgy a földön is  pedig ugyancsak nem a hiányt fejezi ki, és nem is a vágyat, amiként a jöjjön (már) el a Te országod,  hanem mint Krisztusnak a Gecsemáné kertben történt meghasonlásakor (lásd a Máté 26,42 -ben." Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik  tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod".) Az Úr itt a belenyugvást és a megadást  tanítja. Az elfogadást! Legyen meg a Te akaratod! Mint a mennyben úgy a földön is. Ennyi! A  rektorasszony értelmezése szerint Krisztus a Gecsemánéban azt mondja ezzel, hogy nem az Isten  akarata érvényesül. Mert azt mondja, hogy ( lásd Márk 14,36 ) És monda: "Abba, Atyám!  Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg,  hanem a tied". Az egyik vélemény (rektorunké) a természeti ember értelmezése, aki a  betű szerinti értelmezést látja csupán, a második pedig a szellemi ember értelmezése, aki érti, hogy  mit beszél itt az Isten. Mondd ki így az igét! De legyen meg a Te akaratod, miként a mennyben úgy  a földön is! Érted már? Nem baj az – illetve baj, de ha így hát így -, ha valaki nem érti az igét 50  vagy 60 év után sem, csak ne tanítson már valótlanságot annak vonatkozásában! Különösen pénzért  ne tegye ezt! Erről ismét csak ennyit!

  Nos tehát kedves olvasóm, eljutottunk arra a pontra,  ahol meglátásom szerint a napnál is világosabban leszűrhetjük fentiek tanulságait. Tudom, hogy  jelen anyag sokak ellenszenvét ismét csak kiváltja majd de sebaj. Most úgy vélem egyesek szemében  hímsoviniszta nőgyülőlővé is sikerült előlépnem, de mint mondtam ezek a buta minősítések engem  a legkevésbé sem zavarnak. Nem örülök nekik természetesen, de ha az igazság kimondása ezzel jár hát legyen meg az Isten akarata. És egyébként is. Kedves olvasóim, és különösen ti, drága hölgyek, lányok, asszonyok, hiszen mint mondtam ha nem is csak kizárólag, de elsősorban nektek  szántam ezt az összeállítást, kérlek benneteket, hogy lehetőleg indulatok nélkül, megpróbálva  józanul és elemző módon átgondolva az itt elétek tárt tényeket alkossatok véleményt a világról és az abban elfoglalt helyetekről! A női szerepről és mindarról, amelyeknek egy nőt nővé tesznek vagy  nővé kellene tenniük. A világ immáron menthetetlenül darabokra szakad, egyre kevesebb a remény  abban a tekintetben, hogy az emberek közös nevezőre juthassanak nézeteikben, és így összefogva,  egységben legyenek képesek fellépni a gonoszsággal szemben. A megosztás és a megosztottság  mára olyan mértékű lett, hogy erre már egyszerűen nincs gyógyír. De te, személy szerint még 

 

győzhetsz. És kívánom teljes szívemből, hogy győzz is! Ám ahhoz az kell, hogy pontosan megértsd  mi folyik a színfalak mögött, mi a rejtett szándéka a gonosznak ezekkel az imént bemutatott modern vívmányokkal, trendekkel, egyszóval, hogy te is pontosan átláss a szitán és a felismert igazság  szellemében ellenállhass a romlottságnak. Ha egyszer megismered az igazságot, azt már soha  többet senki el nem veheti tőled és legyen bármi is a jövő, a világ, a többség jövője, téged  semmilyen vész nem sodorhat magával, a te lelked megmenekül, ha igaz maradsz. Úgy legyen!  Köszönöm a megtisztelő figyelmed, a türelmed, és Isten áldását kívánva neked búcsúzom ismét.  Szeretettel Gábor (Ted Kereshe gondolatai alapján).

A szónak van ereje.

  

 

· 

Ne bántsuk egymást se szóval, se tettel

Nincs ezen a földön tökéletes ember

Mindenki más, ettől színes ez a világ

Ha akarunk, bárkiben találhatunk hibát.

Néha ölni képesek a kimondott szavak

Pusztulást hoz magával a gyűlölet és harag

Ne ítéljünk, ne törjünk pálcát más felett

Ne ejtsünk egymáson soha többé sebet.

Aki nemcsak a szemével, a szívével is lát

Abban van egy igazi érték: az elfogadás

Ha örömöt okoz, hogy gúnyt űzünk másból

Vajon mi marad majd ebből a világból.

Sun Belle

Ez a vers igazán jó forrásból ered. Bizony az utolsó versszak egy kérdésnek felel meg. Vannak dolgok amiket az ember nem tart fontosnak vagy rombolónak. A szó elszáll és semmi haszna, de ez nem így van. Mert ahogy az Isten a szavával teremtette a világot, és úgy lett, az ember szavának is vannak következményei. Előbb a gondolat aztán a szó és a cselekedet. És csak két forrásból ered a gondolat, az egyik Istentől származik, a másik a gonosztól. Az első megment és épít a jóra, a másik kárhoztat és rombol.

 Az Isten szava is rombol, lerombolja a rosszat és helyébe jót épít, a gonosz meg a jót rombolja és a jó helyébe a rosszat épít. 

 Ugye milyen egyszerű, nem kell Einsteinek lenni, hogy megértsük, hogy a világ két pilléren áll, az egyik vas és agyag, a másik a szikla Jézus, az Isten szava. 

Vajon mi marad majd ebből a világból.

 

 " ...látád, oh király, és ímé egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas vala és kiváló az ő fényessége, előtted áll vala, és az ábrázata rettenetes volt. Annak az állóképnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből,Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből valának. Nézed vala, amíg egy kő leszakada kéz érintése nélkül, és letöré azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat. Akkor egygyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek mint a nyári szérűn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyöket sem találák azoknak. Az a kő pedig, amely leüté az állóképet nagy hegygyé lőn, és betölté az egész földet.( Daniel 2,-31..35)

 "És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké."(1 János 2,-17).

Testvér, barát, olvasó te melyik pilléren állsz? Azon amelyet a gonosz épített szavával, vagy azon a sziklán amit Isten adott meg alapul az örök igéjével?

 

 "Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj azokkal lenni. Mert pusztítást gondol az ő szívök, és bajt szólnak az ő ajkaik. Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg.".( Példabeszédek 24,-1,2,3).

Hit vagy vallás.

 

Hit vagy vallás.

 

„Azt azonban megvallom neked, hogy én a szerint az út szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint aki hiszek mindabban, ami a törvényben és a prófétákban meg van írva.” (ApCsel.24,14)

A RÉGI és ÚJ közötti konfliktust nem szüntetik meg a viták, (ApCsel.28,23-29) csak azért, mert „És senki sem tölti az újbort régi tömlőkbe, hiszen az újbor szétszakítja a tömlőket, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek.” (Lk 5,37)! Az a mód, ahogyan az apostolok „valójában SZOLGÁLTÁK az atyák Istenét, HISZNEK MINDENT A TÖRVÉNYBEN ÉS A Prófétákban”, nemcsak komolyan különbözött az akkoriban általánosan elfogadott vallás KEZDETI RENDSZERÉTŐL, hanem ez konfliktushoz is vezetett.

A zsidók vallása végül eljutott odáig, hogy az emberek magabiztosakká váltak, de nem hittek Istenben: „Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és nálunk van az ÚR törvénye! Íme, bizony hazugsággá tette ezt az írástudók hazug tolla! Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek, mert rajtakapták őket. Íme, megvetették az ÚR szavát: milyen bölcsességük lenne hát?  (Jer. 8.-8.9)! A vallás hazugsággá változtatja az "Úr törvényét"! Saul a farizeusok pártjának híve volt, amelynek tanítását és útját a Szent Szellem Lukácson keresztül eretnekségnek nevezte (ApCsel.15,-5). Istennek való igaz szolgálat csak abból a hitből fakadhat, amely minden „TÖRVÉNYBEN ÉS A Prófétákban megírva” alapszik. Az Úr Jézus arra tanította az embereket, hogy kutassák a Szentírást, mert általuk a lelkek személyesen is megismerhetik Őt: „Rólam tesznek bizonyságot” (János 5:39). Ó, ha ma minden keresztény arra törekedne, hogy útját (vallását) Isten írott Igéjére építse, és nem mindenre, amit már kétezer éven át az „írástudók álnok tolla” kiforgatta a „KRISZTUS evangéliumát” (Gal. 1:7)! Sok mai keresztény  hitvallása (útja) nem különbözik Isten földi népének téveszméitől, mivel pontosan az Ószövetségre építik, nem veszik figyelembe az Istentől a különböző házépités számára adott utasítások különbségeit.

„Hallottátok, mit mondtak a régieknek… Én pedig azt mondom…” (Mt 5,21-22). Krisztus eljövetelével az Istennel való kapcsolat új korszaka érkezett el a földre. A "MONDOTT a régieknek" és a "MONDOM neked" különböző isteni utasítások (irányelvek). Ezt minden keresztény számára fontos megérteni és értelmesen gyakorolni.

A vallás csak az ember súlyos bűneit ítéli meg, míg a Krisztus által a földre hozott hit MŰKÖDIK az ő belső világával és motivációjával: „Aki ÖL, az ÍTÉLET alá van rendelve” vagy „az ÍTÉLET alá van vetve mindenki, aki hiába haragszik testvérére”. Az Úr Jézus példájával rámutatott nekünk arra a kegyelemre, amelyet mindig használt, és amely „az ő szájából fakad” (Lk 4,22). Ő maga, mint e kegyelem FORRÁSA, állandóan függött tőle, itt volt „a bűnös test HASONLÓSÁGÁBAN” (Róm. 8:3), teljes alárendelve az Atyának. Ő, a tökéletes Ember, Isten Fia, aki  "bejött hozzánk", hogy mindenben beteljesítse Isten akaratát. Egész élete tanúja volt a hit (az Istentől hozott tanítás - János 7:16-17) és a testtől legyengített RÉGI vallás közötti különbségnek. Szenvedésének és kereszthalálának okozója lett, mert „De amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is.” (Gal.4,-29).

A keresztény ember minden nap és ma is újra és újra szembesül azzal a választással, hogy „test szerint” vagy „szellem szerint” él. Ez egy választás a régi és az új, a törvény és a kegyelem között, a „PARANCSOK törvénye”, amelyet Krisztus megszüntetett, és az Ő „TANÍTÁSA” között (Ef. 2:15; Kol. 2:14). amellyel ezt a törvényt ELTÖRÖLTE és ÚJ EMBERT TEREMTET magában. Ez az új ember új szellemi előírások szerint él, felismeri szívében a GONOSZ gyökerét (Mt 15,19-20) és folyamatosan a kegyelem és minden segítség Forrásához fordul „Krisztus Jézusban”. Az angyalok se tétlenkednek, hogy segítsenek a Krisztus követőinek.

„Hit által, megtisztítva szívüket” (ApCsel.15,-9)

A szóban forgó pogányok nem voltak ateisták. Nagyon vallásos emberek voltak. Volt istentisztelet és áldozat. De ők „áldozatot mutatva a démonoknak mutatkoztak be, és NEM az Istennek” (1Korinthus 10:20)! Ez a fő különbség hit és vallás között! A zsidó istentiszteletet is beszennyezte a bálványimádás, vallássá vált: „ Hát nincs már az ÚR a Sionon? Nincs többé ott az ő Királya? Miért ingereltek föl engem faragott bálványaikkal, idegen hiábavalóságokkal?l” (Jer. 8:19).

A hit, amely Istentől származik, mint tanítása és az apostolokon keresztül hirdette a pogányoknak, megtisztította szívüket és - Krisztus vérének tanúságtétele által - "lelkiismeretüket a holt cselekedetektől, hogy szolgálják az élő és igaz Istent!" (Zsid 9:14). Ugyanakkor nem volt különbség a zsidók és közöttük: „A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, mert nekik éppen úgy megadta a Szentlelket, mint ahogy nekünk is, és semmi különbséget nem tett közöttünk és közöttük, mert hit által tisztította meg a szívüket.” (ApCsel.15,-8,9).

A szív megtisztítása nem egy vallási szertartás, amellyel az emberek a hívők valamely csoportjához csatlakoznak. Ez nem az ember régi természetének átalakítása vagy megváltoztatása. Ez egy újjászületés egy új életre, ennek az életnek az emberbe oltása a Szent Szellem által. És ez a HIT által történik, „amely egyszer s mindenkorra a szenteknek adatott.” (Júdás 3). 

Tehát a Jézusban vetet hit nagyon értékes! Ez nem vallás és semmi köze hozzá. Isten által diktálva, mint akarata és tanítása, és isteni ereje van, hogy átalakítsa az ember gyakorlati életét.

  Kedves olvasó! ISMERED JÉZUST, vagy csak vallásos vagy?!

„Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.” (Gal. 5:6). Magyarul, nem a vallásosság a szertartásos megtisztulás ér valamit, mert az csak a testet tisztíthatja meg nem a szellemet gazdagítja. 

Az evangéliumi hit, ami az Istennel Jézus Krisztus általi közösségből fakad (1Korinthus 1:9); mindaz, ami Krisztus Jézusban van. És Benne és Vele a rituáléknak és szertartásoknak nincs ereje, csak a HIT. És ennek a hitnek van egy bizonyos megnyilvánulása: "Szeretettel működik." A lelket „hit általi megigazulásra” viszi (Gal. 5:5). A vallás, amelyben: „Ez példa a jelen számára, miszerint olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem képesek lelkiismeretében tökéletessé tenni a szolgálattevőt.” (Zsid 9,9), „Ezek csak ételekre meg italokra és különböző mosakodásokra vonatkozó testi rendszabályok, amelyek az új rendelkezés idejéig kötelezők.” (10v.). Mi ez a korrekciós idő és mit hoz magával? A Törvény értelmében pedig az embereket semmi mással nem lehet bűnösségükből megigazítani – csak hit által: „Íme, a fölfuvalkodott embernek nem igaz a lelke, de az igaz a hite által él.” (Hab 2,4). Arrogáns az a személy, aki nem bízik Istenben, hanem önmagában. Ha valaki nem tudná, az önbizalom az egy démoni jelenlét az ember lelkében. Ma ezt egónak nevezik. Valószínűleg emlékszünk rá, hogy a Törvényt pontosan azért adta Isten, mert az emberek nem Isten kegyelmére hagyatkoztak, hanem önmagukra (2Móz 19:8; 24:3.7); nem a személyes hitből származó igazságra gondoltak, hanem Ábrahámtól való származásukra támaszkodtak.

De „amikor eljött az idő TELJESSÉGE” (Gal. 4:4), amikor a teljesen próbára tett ember (2Móz 15:25) megmutatta minden csínját-bínját, amikor teljesen kiderült, hogy „mindenki a bűn alatt van, . .. nincs egy igaz ember” (Róm. .3,9.10), akkor eljött ez a „JAVÍTÁS ideje”. És ez abból állt, hogy változások történtek a Föld és lakóinak irányításában. Most már senki sem hagyatkozhat a származásukra vagy a tetteikre (még a jókra sem!). Az a tény, hogy az emberek Isten Fiát a feszületre vitték, bebizonyosodott, hogy egyikükben sem „él” a JÓ (Róm. 7:18). A vallás szertartásaival és rituáléival átadja helyét a „szeretet által munkálkodó hitnek”, amelyet a Szent Szellem önt ki a nyomorult bűnös szívébe (Róm 5:5). Ez Isten nagy, páratlan kegyelme! „És ez a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk” (1János 5:4)

A hitnek – legyen az egy személy belső bizalma vagy az igazság alapelvei, amelyek táplálják – óriási ereje van! A hívő embernek tisztában kell lennie ezzel. A hit Istentől származik, és nem csupán rituálék és "szent tevékenységek" összessége. A hit az Úr Jézus Krisztus személyét képviseli, aki az emberiség Megváltója, és az egyetlen Közbenjáró közte és Isten között "Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,"(1Tim. 2:5). ( csak hozzátenném, hogy talán a nem pontos magyar fordítás miatt van itt mint "közbenjáró" meghatározás. Gondolom a " közvetítő", szó jobban felelne meg, mert EGY az Isten). Ez a hit „mindenkiben, aki Istentől SZÜLETETT” nyilvánul meg. A benne helyet talált Szent Szellem által adatik, és az emberben a Szellem gyümölcseként jelenik meg (Gal. 5:22). És ez – akár az Igazság álláspontjáról, akár a bennük Istenben való bizalomról – győzelmet hoz a világ felett. A Szent Szellem foglalja el a lelket, kiűzve a démonokat, amiről sokat beszélnek az emberek, azonban nem ismerik fel, hogy a Krisztus szelleme nem lakozhat a bálványokkal a démonokkal egyetemben, a hívő ember ISMERI a hitet, „ami adatott a szenteknek” (Júdás 3), akkor ismeri annak a személyét is, akit a hit kinyilatkoztat. És Ő a Győztes! Kapcsolatba lép a lélek személyes hitével (a hit alapelvei alapján!) a Győztessel, maga a hívő is azzá válik. Most van ereje egy ilyen győzelemhez. És a hit adja neki ezt az erőt, ezt a győzelmet! A hit legyőzi a világot, a vallást pedig LEGYŐZTE a világ: „A föld királyai, akik paráználkodtak és ékeskedtek vele” (Jel 18:9); „Az egyszerűek szívét megtéveszti a hízelgés és az ékesszólás” (Róm. 16:18); „Néhányan eltávolodnak a hittől, álnok szellemekre és démonok tanításaira hallgatnak, a HAMIS BESZÉDEK képmutatása által, égve a lelkiismeretükben”. Károli rév. fordításban: "A Lélek pedig világosan mondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert hitető lelkekre és ördögök tanításaira figyelnek hazug beszédűek képmutatása által, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben,". (1 Tim. 4:1.2)! 

 Az igaz hit, amely Istentől származik és a szívbe fogadott, elválasztja a lelket a bűntől és a bűnös társadalomtól, és egyesíti azokkal, akik engedelmeskednek Istennek és Igéjének (2Tim. 2:21-22). A hit győzelme Isten Fiának, Jézus Krisztusnak a győzelme: „Ki győzi le a világot, ha nem AZ, aki HISZI, hogy Jézus az Isten Fia?” (1János 5:5)! a hit adja neki ezt a győzelmet! 

„Szégyenére mondom, néhányan közületek nem ismerik Istent” (1Korinthus 15:34)

Isten Szelleme Pál apostol által nem a világ népéhez intézi ezeket a szavakat, hanem azokhoz a hívőkhöz, akik nemcsak a gyülekezeti környezetben voltak, hanem másokkal is összegyűltek, hogy „egyék az úrvacsorát " (1Korinthus 11:20). A korinthusi hívők alábecsülték és félreértették Isten elhívását a családjába (egyházába). Amikor Pál prédikált nekik: "korinthusiak közül is sokan, akik hallgatták őt, hittek és megkeresztelkedtek." (ApCsel. 18:8). Talán néhányan közülük, mint az athéniak, egy másik vallásként kezelték ezt az elhívást: „A szentélyeitek vizsgálata közben találtam egy oltárt is, amelyre az volt írva: „AZ ISMERETLEN Istennek”. "Akit azért ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek.” (ApCsel.17.23). Kiderült, hogy tisztelheted Istent anélkül, hogy ismernéd! Valószínűleg egy hívőnek nagyon fontos Isten ismerete, hiszen az apostol felkiált: „Szégyenére mondom nektek”! Az igaz keresztény hit célja, hogy az embert Istenhez közelítse, személyesen bemutassa neki és megszervezzen egy ilyen találkozót. Lehetsz gyülekezeti környezetben, megközelítheted a keresztény szentségeket, prédikálhatsz másoknak, de te magad nem ismered Istent! Az ilyen vallásosság csak szégyent hoz a keresztényekre! A világ is jogosan utálhatja e miatt. Ne essünk tévedésbe, a világ utálja Krisztust, de ha nem járunk az igazságban, akkor jogosan utálja azokat is akik karikatúrává teszik az igazság útját. Van különbség. Ez komoly megfontolást igényel.

Istent csak a Jézus Krisztusba, az Ő Fiába vetett hit által lehet megismerni, aki éppen ezért jött a Földre. Ha egy keresztény ismeri Istent, akkor erről saját magában is tanúbizonyságra lel: „Aki hisz az Isten Fiában, annak van bizonysága önmagában” (1János 5:10). Ez a tanúságtétel az újjászületés során a Szent Szellemmel együtt megtelepszik a szívében: „Ugyanez a Szellem TANÚSSÁGOT tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk” (Róm. 8:16). Az újjászületés pedig minden bizonnyal a Szellem gyümölcsében fog megnyilvánulni (Gal. 5:22-23), amit soha senki nem fog tudni meghamisítani!

„A tisztátalanok továbbra is tisztátalanok legyenek”, Károli rev." és aki mocskos, legyen mocskos ezután is" (Jel 22:11)

Az Úr Jézus e szavaiból, amelyeket egy angyal közvetített (16. v.), feltárul a szenny értelme – ez az a tisztátalanság, amellyel minden ember a világra születik. Ahhoz, hogy örökre elvesszünk, nem kell különösebb bűnt elkövetnünk - elég, ha abban az állapotban maradunk, amelyben születtünk: „Íme, TÖRVÉNYTELENSÉGBEN fogantam, és az anyám BŰNBEN szült” ( Zsoltár.51,5[ 50.7]). Minden élőlény FERTŐZVE van a szennyeződésektől! Isten egyáltalán nem közömbös – mint amilyennek látszik –, hogy a lélek ebben a szennyben marad e, vagy megtisztul. Így szólít fel: „Tisztítsuk meg magunkat minden testi és szellemi szennytől” (2Korinthus 7:1). Ez nem csak felhívás, hanem Parancsolat – ugyanaz, mint a megtérésre vonatkozó parancs: „A tudatlanság idejét azért elnézte Isten, de most azt parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.” (ApCsel.17,30). Nagy buzgalommal dolgozik mindenkin - hiszen ilyen parancsot adott  "mindenütt az embereknek" - azzal, hogy mindenki értesüljön az Ő parancsáról. Ezt azért be kell ágyazni a predesztináció tényével, de ez most más lapra tartozik. Nem számít, hogyan történik (a lelkiismeret tanúságtétele vagy valaki az emberek közül), a Földön minden ember előbb-utóbb kapcsolatba kerül az isteni parancsolattal. De mit kezdjünk vele? Csak ha a lélek megszívleli ezt az isteni parancsot, és megalázza magát Isten iránti engedelmességben, felismerve az Ő követelését igazságosnak, csak akkor kerül ki ebből a szennyből Isten üdvözítő kegyelme által (Titusz 2:11-14) a hit által. A világon egyetlen vallás sem veti fel a kegyelemből való üdvösség kérdését – csak a Jézusban való hit! És a kegyelem MENTI MEG egy embert a bűntől (Tisztít meg a szennytől!), melynek fogságából senki sem tud egyedül kiszabadulni. Aztán ezen a kegyelem által Isten megtanítja az embert, hogyan éljen földi életet, hogy ne szennyezze be újra (Tit. 2:11-13) „Hiszek, Uram! segítsd meg hitetlenségemet” (Márk 9:24).

Hány ember ünnepli ma a húsvét ünnepet szerte a világon! Mindenhol ezt hallod: "Krisztus feltámadt!" és a " Valóban feltámadt!" Azonban ma hány ember HISZ az Ő feltámadásában? Hányan vannak azok közül, akik hit által ELFOGADJÁK életükbe Krisztus feltámadását! Az ilyen elfogadás pedig nemcsak a FELTÁMADOTTAL való azonosulást jelenti, hanem a gyakorlatban a kialakult feltámadási életet is! Krisztus feltámadása ne váljon a vallási rituálék vagy szertartások újabb alkalmává, valamint a hívők képességeinek bemutatására, amire mostanában bőven felfigyelünk – a keresztények évente kétszer (karácsonyon és húsvétkor) programot, ajándékot készítenek mindenkinek, és ezzel különösképpen "másképpen" Istent dicsőíteni. De mi jelent ünnepelni: igaz  hit vagy egy halott vallás ünnepe? Hogyan néz ki vagy hogyan kell kinéznie egy igazi ünnepnek: „Takarítsátok ki azért a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert Krisztus, a mi húsvéti bárányunk már megáldoztatott. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és az igazság kovásztalanságával."(1 Kor 5,-7,8)

Valószínűleg egy pillantás (az apostoli idők gyülekezetére) segít abban, hogy meglássuk a mai helyes irányt: „Amit a KEZDETTŐL hallottatok [az apostolok által hirdetett HIT], az maradjon meg bennetek; Ha az, amit kezdettől fogva HALLOTTOK, az megmarad bennetek, akkor ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában” (1János 2:24). Az Istennel való kommunikáció csak az apostolokkal való kommunikáción keresztül lehetséges, azáltal, amit nekünk írtak: „amit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, éspedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk nektek, hogy örömünk teljes legyen." (1János 1:3-4).

Sehol nem olvasunk az Újszövetségben, hogy az apostolok nagyszabású eseményeket szerveztek Krisztus feltámadásának tiszteletére! Ellenkezőleg, amikor a feltámadást prédikálták, az Isten felkentjéről, akit a világ elutasított, keresztre feszítéséről és haláláról szólt! Krisztus feltámadása közvetlenül összefügg a bűnért való halálával (a bűnös helyzete) és az emberek bűneivel (közvetlenül általuk okozva). És már csak az Ő halálának gondolata is áhítatos tiszteletre kell, hogy vezessen bennünket!

„Valaki, akit Zakeusnak hívtak, a vámszedők főnöke és egy gazdag ember, meg akarta látni Jézust” (Lk 19,2)

Jókívánság! Ó, ha ma több ilyen ember lenne! Az Úrral való személyes találkozás üdvösséget hoz az ember egész házába: „Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia.” (9. v.)! Fontos azonban, hogy ne hagyjuk ki a Szellem eme elbeszéléséből a komoly dolgokat. Jerikó elátkozott hely volt (Józsué 6:26). Megszemélyesíti azt a világot, amely szembeszáll Istennel, és kárhozatra van ítélve. És fizikailag ez a város egy síkságon található, így a Szentírásban olvashatunk „Jerikó síkságáról” (Jer. 39:5), és arról is, hogy Jézus és tanítványai „tovább mentek, FEL Jeruzsálembe” (Lukács. 19:28). Az „emelkedő” szó magyarázza az alulról felfelé történő emelkedést. „Egy ember LEMENT [ καταβαίνω görögül] Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók fogták el” (Lukács 10:30). Zakeus Ábrahám ivadékához tartozott, de nagyon szerette a pénzt, és nem vetette meg, hogy saját haszna érdekében kirabolja népét. A környező emberek „bűnös embernek” ismerték (19,7), bár az atyák vallásától vonzva még az ilyen bűnösök is ellátogattak a templomba (18,10). És akkor hallott Jézusról. Szívében feltámadt a vágy, hogy lássa Őt: „Ki Ő” (3. v.). A szívbe látó Úr Jézus pedig a "kárhozat e helyére" siet, hogy „megkeresse és megmentse, ami elveszett” (10. v.).

Amikor ma felteszed a vallásos embereknek (Krisztus nevének megvallóinak!) a kérdést: „Volt SZEMÉLYES találkozásod Jézussal?” - gyakran hallatszik a válasz: "Nagyon szeretném és keresem Őt, de! .." Hogy van az, hogy mindkettő - a Mindenható és mindentudó Úr, aki az elveszettet keresi, és az, aki látni akarja - nem tud  egymásra találni?! Valószínűleg annak az embernek, aki valóban személyes találkozásra vágyik Krisztussal, őszintének kell lennie (mint Zákeus!), hiszen az Úr Jézus látja a szíve mélységét, és minden bizonnyal az elátkozott helyre is siet, hogy „KERESSE és megmentse az elveszetteket”! …

„Ti, atyámfiai, ne restüljetek a jó cselekvésében…” (2Thessz 3,13)

"Légy bátor, légy erős, ne félj, és ne rettegj!" (1Krón 22,13)

​​„Jaj nekik, mert a Kain útján indultak el, bérért Bálám tévelygésére adták magukat, és Kóré lázadásával vesztek el.” (Júdás 11)

Káin, Bálám és Kóré vallásos emberek, akik különböző időkben éltek és egyáltalán nem voltak haramiák. Mindegyiküknek megvolt a maga elképzelése Istenről, és a maga módján próbálták tisztelni Őt. Tiszteletüket azonban Ő nem fogadta el, és nem hozott semmilyen hasznot ezeknek az embereknek. Ellenkezőleg, itt a Szellem képviseli őket ugyanabban a listában és kontextusban, ugyanazzal az összefoglalásban: "Jaj nekik." Mindegyikük valamilyen módon próbált közeledni Hozzá, ami nem volt kedves Istennek – ez az út, amelyhez Isten ítéletéhez vezet. Júdás apostol azokról az emberekről beszél, akik az apostolok életében besurrantak a hívők közé, és úgy viselkedtek, hogy viselkedésükkel elcsábítottak másokat, és lerombolták a fegyelmi rendet a gyülekezetben (12. v.). Csak saját vágyuk kielégítésére gondoltak, és nem vették figyelembe a Krisztus által hirdetett igaz hit megnyilvánulását, melynek fő alapelve: „tagadja meg magát” (Mt 16,24)! Ma már egyre több ilyen ember van a kereszténységben, hogy szerényen fejezem ki magam. 

A Szellem Pál apostol által arra figyelmeztetett, hogy az egyházi korszak végére „A gonosz emberek pedig és az ámítók növekednek a rosszaságban, tévúton járnak, és tévútra vezetnek.” (2Timótheus 3:13). Előre látta, hogy az emberek folyamatosan és sokat tanulnak, de soha nem jutnak el "az IGAZSÁG ismeretéig" (3.7). Ez azért van így, mert ezek az emberek „ ellene állnak az igazságnak, megromlott elméjű, hitre nézve megbízhatatlan emberek.” (3.8)! Tudásra nem képesek. Az igazi tudás, engedelmességhez vezet. 

Az igaz hitnek, amelyet „ha egyszer átadtak a szenteknek” (Júdás 3), alapelveit Isten határozta meg. Ez a hit nem veszi figyelembe az ember vele született természetét, hanem egy új teremtést vezet be, amelyet Isten "az IGAZSÁG igazságában és szentségében" teremtett:- "és öltözzétek fel az új embert, amely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben".(Ef 4:24). A hit és az igazság elválaszthatatlanok egymástól, mivel az önmegtagadás elvén alapulnak. A vallás éppen ellenkezőleg, azért van rendszerezve, hogy egyeseket kiemeljen a többiek közül, egyeseket (hűségeseket, klerikált tudásuakat) az önző fogyasztók rangjára emelve: "Ezek zúgolódók, panaszkodók, a maguk kívánságai szerint járók, szájuk nagyokat szól, haszonlesésből embereknek hízelegnek." (Júdás 16; Tit. 1:10-11). A hízelgés alatt értem, hogy azt mondanak amit az emberek elvárnak tőlük. Ellenszegülve az Isten igazságának, kiszolgálják a nép akaratát. Ez a Laodiceai gyülekezetre jellemző ( Jel 3,- 14).

„Hit által Ábel jobb áldozatot mutatott be Istennek, mint Káin; mellyel tanúbizonyságot kapott arról, hogy IGAZSÁGOS” (Zsid 11:4)

Az igaz hit mindig elválasztja képviselőit a vallástól. Ez az elválás az emberiség történelmének legelején kezdődött. Káin és Ábel is tudták szüleik történeteiből, hogy Isten hogyan takarta el szemérmüket felöltöztetve bőrruhába (1Móz 3:21). Az általuk viselt ruhák állandóan emlékeztettek arra, hogy Isten milyen eszközökkel takarta el meztelenségüket. Egy állatnak meg kellet halnia, hogy Ádám és Éva meztelenségét eltakarja. Káinnak, akárcsak Ábelnek, komolyan el kellett volna gondolkodnia a "LEGJOBB áldozása" jelentésén! Ábel hitből megértette, de Káin nem. De Káin nem ezt tette, hanem azt hozta el Istennek, amit MAGA választott, és ami a legjobb volt az ő szemében! „Káin útját” (Júdás 11) sok vallásos ember követi ma. Akármilyen vallásos társadalom amelyben az Isten igéjét nem veszik komolyan, a liberalizmus szellemében élnek, és megvannak győződve róla, hogy Istent szolgálják: „Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem tettünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben?"(Mt 7,22). Megemlítem itt, nem valami pogány bálvány nevében, vagy kuruzslásról van itt szó – az Úr Jézus Krisztus nevéről beszélnek, akit most ma még segítségül hívjnak a saját érdekükben. De végül minden játékuk ezzel a névvel örökre elválasztja őket Istentől: „Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (7:23)! Más fordításban, " törvénytelenül cselekvők". Ezek sem haramiák vagy gonosz bűnözők, ezek teljes test bedobással hirdetik Isten csodáit és maguk módján cselekednek.

„Káin útja” az irigység, a gonoszság és az igazságtalanság útja: „Káin, aki a gonosztól származott, és megölte testvérét. És MIÉRT (!) ölte meg? MERT (!) hogy az ő tettei GONOSZAK voltak, és a testvére tettei igazak” (1János 3:12)! 

 

 Az emberek nemcsak hogy nem ismerik fel Isten vágyait és véleményét, hanem fellázadnak azok ellen, akik közösségben vannak Vele, és engedelmeskedni akarnak neki! Ha a nagy nyugati demokráciában nem is testi erőszakkal, de utálattal és nem utolsó sorban kiközösítéssel. Ábel hitéről az Újszövetségben a Szellem bizonyságtételt tesz: „mert Isten bizonyságot tett az ő ajándékáról, és így még halála után is beszél.” (Zsid 11,4)?! Nemcsak hitt Isten létezésében, hanem Isten hite is volt. Ez a hit tette őt a halál után is szüntelenül Isten tanújává! A vallás azonban jó ugródeszkává válik a bűn emberének (antikrisztus), a kárhozat fiának, aki Istennek adja ki magát (2Thessz. 2:3.4), és akit nagyon sokan elfogadnak. És akinek van ismerete az látja a sátán eddig elért célját, hogy ma azok akik Jézust követik, különcöknek bizonyúlnak a vallásos társadalomban. Jézus annyira megosztotta a vallási társadalmat személyével, hogy végérvényesen Barabás jobb volt nekik, mint Ő a Messiás: "Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be; ha más jön a maga nevében, azt befogadjátok." (János 5:43; Lukács 18:8)!

Szombat vagy vasárnap?

Jézus Krisztus a törvényt betöltötte. Halála és feltámadása után, új szellemi magaslatra emelte a Szent Szelleme által a szabadság törvényével a benne hívőket. ”Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára”.( Róma 10,-4)

 “Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést”.( Efézus 2,- 13..16).

Szombat vagy vasárnap?

(Írta,Ted Kereshe; szerkesztette gabipeti.)

 Szeretettel üdvözöllek  kedves érdeklődő. Jelen anyag tárgyalását  azért tűztem ki mert ez a téma még mindig sokak számára nem kellően egyértelmű és világos. De miről is van szó tulajdonképpen? Sokan éreztek némi ellentmondást azon állításaim vonatkozásában, hogy  egyrészt ma is kötelező érvényűnek fogadom el az ószövetségben elhangzott tízparancsolatot,  máshol pedig kijelentem, hogy az újszövetségi, szellemi egyházban nincs egy konkrétan  meghatározott nap, az Úr napja, ahogyan ezt ma a legtöbb keresztény vasárnap, a szombat-tartó  keresztények és a zsidók pedig szombaton tartanak. Nézzük hát elsőként az egyszerűbb részét a  dolognak. Az minden értelmes és a Bibliát ismerő, az íge szavának hitelt adó ember számára ma is  teljesen világos, hogy az Egyetlen Teremtő Élő Isten eredendően a szombatot nevezte meg a  pihenés napjának. Ez a zsidóknál a sabbath, amelyből a magyar szombat szavunk is ered. Ez a szó a  héberben megszűnést, szünetet jelent arra utalva, hogy az Úr, Isten ezen a napon, a hetedik napon  fejezte be teremtő munkáját és pihent meg. A Biblia szerint tehát ez a hetedik napja a hétnek és nem pedig a vasárnap. Nyilván sokan tudjátok, hogy néhány országban ma is ez az elfogadott napirend a  hét napjait illetően. Tehát a szombat a hét utolsó napja, az első pedig a vasárnap nem pedig a hétfő  mint nálunk is. Ilyen országok a teljesség igénye nélkül például az Egyesült Államok, Kanada, Izrael,  Irán és Portugália. Ezek tehát ma is tartják a bibliai modellt míg mások, elfogadva a  86-01 nemzetközi szabványt, amely az,1582-ben  tizenharmadik Gergely pápa által kiadott és a róla elnevezett naptárhoz igazodik, ma a vasárnapot  tartják a hét utolsó napjának, a pihenőnapnak. A római egyház mint oly sok esetben, itt is nyíltan  szembefordult a bibliával és Isten beszédével, amikor a vasárnapot jelentette ki, illetve határozta  meg pihenőnapként, az Úr napjaként. Nézzük, mit mond a tízparancsolat eredetileg az Úr napjáról.  Íme. (2 Mózes 20,-8..11). "Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat. De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek  szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a  földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt".  Tehát a Biblia egyértelműen kijelenti és  állást foglal amellett, hogy a szombat a hét hetedik napja, a pihenőnap. (2 Mózes 16,-23,26). "Ő pedig monda nékik: Ez az, a mit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak  szentelt szombat; a mit sütni akartok, süssétek meg, és a mit főzni akartok, főzzétek meg; a mi  pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre. Hat napon szedjétek azt, de a hetedik  napon szombat van, akkor nem lesz". De, hogy legyen itt az újszövetségi anyagból is hivatkozás,  következzen a Máté 28,-1. "A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kiméne Mária  Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt". Sorolhatnám még az  egyértelmű igéket, de minek? Nézzük most a katolikus katekizmust, vagyis hitvallást, hittanítást!  Katolikus katekizmus 138 és 139. pontjait a Pázmány Péter Elektronikus  Könyvtár szerint, íme." Mit parancsol Isten a harmadik parancsolattal? Isten a harmadik  parancsolattal azt parancsolja, hogy az Úr napját, vagyis a vasárnapot szenteljük meg. Hogyan kell  a vasárnapot megszentelnünk? A vasárnapot szentmisén való részvétellel, pihenéssel és a családi  közösség ápolásával szenteljük meg".  Nos, ez meglátásom szerint nyílt szembeköpése  az Isten beszédének. A vasárnapot tartó keresztények azzal magyarázzák ezt a helyzetet, hogy az Úr, a megváltó Messiás vasárnapra támadt fel, ezért ők ezt a napot tisztelik az Úr napjaként. Szép  magyarázat, ahhoz éppen jó, hogy a sok vak hívő bedőljön neki. De mi az igazság? Az igazság az,  miszerint az Isten egyértelműen kijelentette és megparancsolta, hogy a szombat legyen a pihenőnap. A vasárnapi maszatolás már kizárólag a Krisztus után három évszázaddal létrejövő keresztény  egyház találmánya. Egy újabb áldozat a napimádat, napkultusz oltárán. Hiszen a vasárnap csak nálunk, magyaroknál vásárnap. Eredetileg mi sem a pihenőnapokon tartottuk a vásárokat hanem a  hét első napján: vásárnapon. E szép keresztény hagyományt róma szentje, a testvérgyilkos Vajk,  vagyis első nagy királyunk, a keresztény István erőltetett ránk magyarokra éppen a kereszténység  megszilárdítása céljából. Ez a szent ember, róma szentje Koppány testét felnégyeltette, és testrészeit hónapokig kifüggesztve tartotta az ország négy várának, Győrnek, Esztergomnak, Veszprémnek és  Gyulafehérvárnak kapuja felett jelezve, hogy mi vár a királlyal ellenszegülőkre, utóbbi városban  kifejezetten az erdélyi Gyula figyelmeztetésére. Ezzel István ősi emberi és magyar törvényt szegett  meg, amely szerint a halottakat el kell temetni. Ez a tette zsarolásra és elrettentésre szolgált,  kegyetlen bánásmóddal fenyegetve azokat, akik nem engedelmeskednek a királyi hatalomnak. Nos,  ez a keresztény módszer volt az, amely napjainkig legalább ötvenmillió életet követelt állításuk  szerint Jézus nevében. Lehet, hogy igazuk is van. Már csak az a kérdés ez esetben, hogy a Jézus név alatt ki rejtőzik, de ez most nem ide tartozik. Tehát első szent nagy királyunk a következők szerint  rendelkezett a kereszténység magyarokra való erőltetésének érdekében. " A vasárnap megtartásáról,  hogy a munkának szünete legyen, hogy vasárnap mindenki templomba járjon. Ugyan a papok meg  az ispánok hagyják meg mindenfelé a falusi bíróknak, hogy vasárnaponként az ő felszólításokra  minden ember, nagyja és apraja, férfia s asszonya, mind templomba menjen, kivéve azokat, a kik a  tűzhelyet őrzik. Valaki pedig konokul hátramarad, csapják meg és kopasszák meg".  Róma egy újabb szentje, első László királyunk e szokást újabb törvénnyel erősítette meg, íme. "A  szent zsinat parancsolja, hogy a ki vasárnap vásárt üt, bontsa el sátorát, a mint állította. Ha pedig  ellenkezik, ötvenöt pénzt fizessen". Tehát a vásárnap megszűnt vásárnappá lenni, ettől kezdve már  csak pihenni és templomba menni lehetett, kellett a magyarnak is. László maradványait halála után  széthordták, a fejét beezüstözték, csontjait, koponyáját, az állkapcsát külön tartva, undorító  szokásukat ápolva ereklyeként imádják ma is. Érdekes momentum, hogy ennek az embernek is  levágták a jobbját a halála után. Ugye elődeink a rablót és a tolvajt így jutalmazták. No, ezekről  ennyit. Tehát visszatérve a vasárnaphoz, ez a név ismereteim szerint csak a magyarban köthető egy  tevékenységhez, a többi nyelvben vagy a pihenésre utal, így például a spanyolban, ahol a domingo  szó jelenti ezt a napot. A spanyolok erről így írnak. A polgári hét hetedik és utolsó napja, a  liturgikus hét első napja. A vasárnapokat a pihenésre és a katolikusok körében az isteni  istentiszteletre szentelik. Vagy az olasz domenika, amelyről pedig az olaszok nyilatkoznak  ekképpen. "A hét hetedik napja, a keresztény népek pihenésének és istentiszteletének szentelt ünnep".  A nevet Konstantin vezette be a solis dies, azaz a nap-napja helyettesítésére, amely kifejezést  még más nyelveken hűen őriznek lásd: vasárnap, német sonntag, angol sundey.  Nos tehát, eredendően nagy és szent Konstantin római császár, - aki ugye a ma ezen a néven ismert  keresztény vallás valódi alapítója -, vezette be az olaszok szerint ezt az elnevezést, ahogyan a  keresztény elnevezést is. Előbbit a napimádat kultuszának elrejtése céljából, jelesen a nap-napjából  pihenőnapot kreálva, utóbbit pedig a Krisztus barátaiból, Krisztus követőiből keresztényt csinálva.   Hogy miért imádják a keresztet azok, amelyről valójában neveztetnek. Hiszen a magyar  keresztények nem Krisztusinak nevezik magukat. Mit mondott az Úr? Ezt. "Ezek után  megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét  felállatom azt. Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a  kik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi".  Tehát  a keresztények a keresztről neveztetnek, mi, Krisztus-követők pedig Krisztusról. A  magyar, ha a nyelvébe áztatja a kérdést megkapja az igazságot. Ez a magyarázat.

  Most térjünk  vissza a szombat-vasárnap témához! Azt tehát fentiek ismeretében tisztán és világosan látjuk, hogy  mi a probléma a vasárnapi pihenőnappal, de mi a gond a szombattal, hiszen erre maga az Egyetlen  Élő Teremtő Isten adott utasítást. Nos, vizsgáljuk meg a dolgot! Hiszen ha a tízparancsolat ma is  érvényes, akkor a szombat-tartásnak is annak kell lennie, nem igaz?-kérdem. Elvileg így lenne, ám  amióta Isten ezt kijelentette, azóta történt egysmás. Például Ő maga, Az Egyetlen Teremtő Élő  Isten testet öltött és emberi testben eljött ide a földre. Ő volt a Megváltó Messiás, görögül a  Kristos vagyis Krisztus. Ő, akit végül a zsidók felbujtására Pilátus megfeszíttetett és aki a  feszületen bekövetkezett halála után három nappal feltámadt. Ő volt az, aki a mi szellemi  egyházunkat megalapította. Ez a szellemi Izráel (eklézsia), az újszövetség népe nem pedig a világi keresztény  egyházak, akik például Kéfás-Péterre alapítva viselik hazug vallásukat. Tehát a Megváltó Messiás,  aki maga volt az Isten, lásd (Róma 9, 5) "Akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki  mindeneknek felette örökké áldandó Isten". A Megváltó több ízben megtörte és  megszegte a szombatot, hiszen evett, gyógyított, dolgozott, tanított szombatnapokon, amely  cselekedeteivel igencsak kivívta a korabeli szanhedrin gyűlöletét. Nemegyszer a szemére is vetették e dolgot, amire az Úr rendre meg is felelt. Nos, ezekből a válaszokból származó ránk maradt igék  azok, amelyek valódi, kősziklára alapozott támpontot nyújthatnak a mai korok keresőinek ahhoz,  hogy szilárd és biztos állásfoglalást alakíthassunk ki magunknak ebben a kérdésben. Mit mondott  tehát a zsidó vádlóknak Urunk? (Máté 12,-1)  "Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és  kezdték a kalászokat tépni és enni. Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te  tanítványaid azt cselekszik, a mit nem szabad szombatnapon cselekedni. Ő pedig monda nékik:  Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ő és a kik vele valának? Hogyan  ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, a melyeket nem vala szabad megennie  néki, sem azoknak, a kik ő vele valának, hanem csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-é a  törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt. Ha pedig tudnátok, mi ez.  Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat. Mert a  szombatnak is Ura az embernek Fia. És távozván onnan, méne az ő zsinagógájukba. És ímé, vala ott egy elszáradt kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani?  hogy vádolhassák őt. Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, a kinek van egy juha,  és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt? Mennyivel drágább  pedig az ember a juh-nál!" Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni. (Márk 2,-27). " És  monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért". (Lukács 6,-9,10) "Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tőletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? Az életet megtartani, vagy elveszteni? És körültekinte mindnyájokon, monda az embernek: Nyújtsd 

ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék, és keze oly éppé lőn, mint a másik".( Lukács 13,-14..17)." Felelvén pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombatnapon gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jőjjetek azért és gyógyíttassátok  magatokat, és ne szombatnapon. Felele azért néki az Úr, és monda. Képmutató, szombatnapon nem  oldja-é el mindeniktek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni? Hát ezt, az  Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e  kötélből szombatnapon? És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat  néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsőséges dolgokon, a melyek ő általa lettek". (Lukács 14,-5). "És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba  esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?" (János 5, -8..11) "Monda néki Jézus:  Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj! És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé  nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala. Mondának azért a zsidók a meg-gyógyultnak:  Szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod! Felele nékik: A ki meggyógyított  engem, azt mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj".  Eddig tehát az  újszövetségi precedensek, krisztusi iránymutatások. Most következzen az, amit magam perdöntőnek látok jelen ügyünk vonatkozásában.( János 5,-15..19)." Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. E miatt  aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az  Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel. Felele azért Jézus, és monda  nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja  cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi".  Jó-jó kérdezheted, ilyeneket hallottunk a korábbi idézetekben is, de mi itt a perdöntő?  Nos az, hogy itt is egy például a Károli verziókra is igen jellemző szimpla ige hamisításnak lehetünk  a tanúi. Bizony. De ne érts félre, ez nem csak a károli verzióknál általánosan ismétlődő helyzet,  hanem a legtöbb magyar fordítás esetében igaz. Ez azért elég súlyos állítás, nézzük hát meg mire  alapozom! Íme. A János 5,-18 igeszakasz esetében ismét csak egy rendkívül fontos tartalomra szeretném  felhívni a figyelmed! Ezt Budai Gergely és Csia Lajos kivételével mindenki stabilan meghamisította! Miről van itt szó? Ismét egy keresztény hazugság, egy a mai napig tartott, ám javarészt még inkább eltorzított, szükségtelen kiábrázoló-rítus gyakorlatának cáfolatáról! Ez pedig a szombat-tartás gyakorlata. Ebből az ószövetség idején, a törvénykorszak égisze alatt valóban hiteles rítusból sumákolták át a katolikusok a vasárnap-tartás (sunday-sonntag) napimádat, Istentől tökéletesen idegen pogány rítusát. Ezt több protestáns-keresztény szekta felismerte, ezért ők megmaradtak a szombat-tartás gyakorlata mellett, de ők sem ismerték fel azt a csapdát, hogy ezzel az ószövetségi zsidó hagyományt követik! Azok gyakorlatát és hagyományát, akik megtagadták és megfeszíttették a Messiást, Krisztust! Ezek a protestáns felekezetek a törvény alá helyezik ezzel magukat a máig szombat-tartó műzsidókkal egyetemben. Mint az előző pontban is olvashattad, az Úr maga jelentette ki, hogy semmiféle kiábrázoló gyakorlatra, így a szombat megtartására sincs szükség az Isten és az ember új (szellemi) szövetségének idején! Nincs földi-emberi papság, nincs templom, hiszen abból is csupán egy volt rövid ideig hiteles az Isten szemében, mégpedig az, amelyet a rómaiak végül Krisztus után hetvenben porig romboltak! A zsidóknak azóta sincs temploma, és a földön egyetlen olyan templom sem áll a mai napig, amely Isten szemében hiteles lenne! A hívő ember szíve az igazi templom és egyetlen hiteles pásztor van: az Úr, a Megváltó  Messiás, Krisztus maga! Visszatérve tehát a János 5,-18 igéhez, itt Budai és Csia helyesen  azt hozza, hogy nemcsak véget vetett a szombat megszentelésének.( Csia szerint). "Ezért azonban a  zsidók még inkább azon voltak, hogy megöljék, mert azonkívül, hogy a szombatot eltörölte, az  Istent is saját atyjának mondotta és azzal vele magát egyenlővé tette". Ez kérem a  tömény igazság! Az Úr, Krisztus a szombatot eltörölte, magát pedig az Atyával egyenlővé tette,  mert hogy az! EGY az Isten, EGY az Atya és a Fiú, ez pedig az Úr, Krisztus maga! Nézzük, hogy  mit maszatoltak itt a keresztények! János 5,-18  a katolikus verziók szerint. "Mivel nemcsak  megszegte a szombatot…." És a protestáns verziók. "Mert nemcsak megtörte a 

szombatot, vagy mivel nem csak a szombatot rontotta meg,....". Ismét csak a  szóhasználat! Megszegte, megtörte, megrontotta? Nem! Ahogyan Csia is írta. Eltörölte. Budai  helyes fordítása szerint pedig véget vetett annak! Mekkora különbség ez? Ég és föld, menny és  pokol! A görög szövegben az áll itt, hogy old, fel old, megold, széthull. Erre a katolikusok  odabiggyesztik magyarázólag a görög szöveg margójára, hogy azaz megszegte. Nem! Ezek  hazudnak! Nem megszegte (egyszer-kétszer, néhányszor), hanem egyszer és mindenkorra föloldotta, széthullajtotta! Vagyis eltörölte, ahogyan ezt Csia és Budai is pontosan megértette! Az újszövetség hatálya alatt, Krisztus áldozata óta tehát mind a vasárnap mind a szombat megtartása (ünneplése) ellenségeskedés az Istennel! Bizony.

  Ez ugye a János 5,18-ra vonatkozott, ám én feljebb összefüggésében idéztem e szakaszt a tizenhéttől tizenkilencedik  pontokig. Miért? Nézzük csak az 5,-17 újra!" Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez  ideig munkálkodik, én is munkálkodom".  Mi következik ebből? Az, hogy Krisztus még  a keresztény értelmezés szerint is az Atyával összhangban munkálkodik. Nyilván – teszem hozzá –,  hiszen Ő az Atya is. Ennek megerősítésére nézzük meg az 5,19 szakaszt is! "Felele azért  Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem  ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is  cselekszi". Remélem mostanra mindenki számára tökéletesen világos a helyzet, de azért  vegyük át még egyszer együtt! Mit mond Krisztus maga? Azt, hogy „a fiú semmit sem tehet  önmagától”! Krisztus tehát az Atyaisten, isteni önmaga szellemében, annak akarata szerint  cselekedett itt e földön mindenben. Amit az Isten szelleme munkált benne, Ő azt cselekedte. A Fiú  semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik,  ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi. 

 

 Kedves olvasóm! Azt gondolom, hogy a  szombat kontra vasárnap témakörét ezzel le is zárhatjuk. Amint ezt máshol már leírtam, elmondtam, az újszövetség hatálya alatt nincsen pihenőnapként kijelölt nap vagy Úr napja. Nincs egy határozott  nap mert mindegyik nap az! Tehát a kenyértörést akkor tehették meg, mikor alkalom nyílott erre, nem volt kitűzött, rögzített időpont. ( szerkesztő megjegyzése: "És minden nap egyakarattal kitartva a templomban (gyülekezetben), és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel." (ApCsel 2,-46). Később pedig a hét első napján,"A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére". A hét első napja a vasárnap, Sonntag, Sunday. De az nem jelenti, hogy a vasárnap az pihenőnap). Aki Krisztust követi, az minden áldott nap Krisztust követi vagy  legalábbis igyekszik ezt tenni, hiszen nem vagyunk tökéletesek. Én sem, és talán te sem. Ám  hibáinkkal együtt itteni életünk minden percében arra kell törekednünk, hogy ha majd az Úr elé kell állnunk, legalább elmondhassuk, hogy megpróbáltuk és Őt akartuk szolgálni, követni mert ez kell,  hogy legyen a célunk. Ez az egyetlen valóban értelmes földi életcél és a legbiztosabb iránytű ahhoz, hogy a keskeny úton járjunk. Azon, amely az Ő királyságába vezet. Isten áldjon!