Amikor nincs béke.

 

Amikor nincs béke. 

A hit embere mindig harcban áll, nem teszi le fegyverzetét.

 “Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,

És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével;

Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, amelylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;

Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde:( Efézus 6,- 14..17)

 

 Valószínűleg mindenki érti a béke szó jelentését, úgy a szív békéjét mint a világ békéjét. Ha nincs béke, vagyis háború dúl, minden építkezés, fejlődés leáll. A háborúban nagy valószínűséggel barikádokat építenek, árkokat ásnak és hadianyag gyárak. Mint az emberben, ha nincs béke a szívben, akkor védekezéssel van elfoglalva. Nincs építkezés, mert tele van aggodalommal és szorongással. Így van ez a békétlen szívvel. 

Most egy kicsit átgondoljuk a békét, életünk körülményei között. Példaként láthatjuk a Babilon által fogságba esett izraeliták szívének állapotát.

 

Zsoltárok 137. 

„Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.

A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat,

Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!

Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!

Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!

Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!

Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, akik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!

Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen aki megfizet néked gonoszságodért, amelylyel te fizettél nékünk!

Áldott legyen, aki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!”

 Valószínűleg nem kell kommentálni ezeket a szavakat. Izrael Babilonban van fogságban, és ezek a szavak lelkiállapotáról árulkodnak. Ezek az emberek, akik látták Sion és Jeruzsálem dicsőségét. Átvitt értelemben ránk is utal, akik az Apostolok Cselekedeteit olvasva látjuk az első Egyház dicsőségét, szívünkben elszomorodunk és megbánhatjuk, hogy ez már a múlté. Mi lett a mai keresztény egyházak sorsa? Kifogásolható?-  vannak tanítók, lelkészek, pásztorok, kórusvezetők, van énekkar, énekelnek, vannak összejövetelek, prédikációk, hangversenyek, nyelvek és betegek gyógyítása, evangelizáció stb.

De lássuk, mit mond erről a Seregek Ura Izraelnek.

 "Mert ezt mondjátok: Támasztott nékünk az Úr prófétákat Babilonban is." (Jer. 29). Támasztott? - nem támasztott.

Babilon a keresztény világ szellemi prototípusa. Aki ezt nem ismeri fel, az ne is olvassa tovább ezt az írást. 

 A mindenható káldeus király, Nabukodonozor fogságba ejtette Izraelt. Ez volt a Seregek Urának akarata, mert Izrael elpártolt tőle. Amikor a Szentírásban Isten neve szerepel, akkor ezzel a Szent Szellem Istennek a népéhez való viszonyáról akar szólni. Seregek Ura (Erők Ura). Ez a név nem jelenik meg azonnal a Szentírás lapjain (1Sámuel 1-3) a prófétai bizonyítékokkal együtt, és a hit ebben az esetben pontosan akkor támaszkodik Jehova dicsőségére, amikor Izrael romlott, gyenge és hanyatló állapotban van. Ezen a néven Isten pontosan Izraellel való kapcsolatában nyilatkoztatja ki magát. Sámuel első könyvétől kezdve ezek a nevek folyamatosan előfordulnak egészen az Ószövetség végéig. Ugyanez a név található az Újszövetségben – Róm. 9-29 (ez egy idézet Ézsaiás 1-9-ből) és Jak 5-4.

Mit mondanak nekünk ezek a tanúságtételek? Ugyanazt, mint Izraelnek. Isten ugyanaz, és szavai, jelleme és lényege nem változik még a kegyelem idején sem. Nem azért, mert még mindig a törvény alatt vagyunk, hanem mert Ő ugyanaz a kegyelem alatt is. A kegyelem nem azért dolgozik, hogy megváltoztassa akaratát és igazságát. Sokszor nem vagyunk tudatában annak, amit Isten mond mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben az erkölcsi elvekről és az engedetlenségről. Ennek semmi köze a törvényhez vagy a kegyelemhez. Engedetlenség, egyenlő Istennel való háborúskodás. Akkor már nem érvényes az érzelgősség ha elér az Isten preventív cselekedete. Már késő siránkozni a „Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk". Az első gyülekezeti állapot már nem lesz soha olyan, csak rosszabbodik a helyzet. Ha valakinek megvan az a szellemi látása, akkor az láthatja, hogy most más időket élünk. A Szentírás a gyülekezetekhez írt üzenetben (Jelenések 2,3), nem kollektív megtérésre hív, hanem személyhez szól. Tehát nem a fogságban lévő kereszténységhez szól, hanem abba a fogságba rekedt lélekhez, aki még keresi Isten hívását. "Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem." (Jel 3,-20). Itt azért észre lehet venni, hogy az Úr kívűl van. Csak akkor megy be ahhoz aki kinyitja neki a szívét, nem a gyülekezet ajtaját, azt semmiképp nem nyíthatja ki senki, nincs mentség. Ha már ajtórol van szó, akkor nézzük más oldalról is a helyzetet." (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet." (Jel 3,-8). Az Isten gyermeke előtt áll ez a kétoldalú lehetőség. Most erről ennyit.

Amikor az Úr, a Seregek Istenének e neve megjelenik a Szentírás lapjain, akkor nincs béke. Ahogy az a világban is történik, az elnök, mint az adott ország alkotmányának garanciája, amikor nincs háború, háborús időben a hadsereg főparancsnoka. Egyszóval nincs béke, még ha sokan azt hirdetik is. Milyen érdekes, hogy 1 Sámuel idejétől kezdve a Seregek Urának nevezték, és ezt később is látjuk.

 Jézus Krisztus kegyelemmel érkezett erre a földre, de a templomban tett tevékenysége, amikor felborította az asztalokat a templomban, kiderül, hogy féltékeny  Isten házának szent helyeire. Ott a heródesi templomban a Seregek Uraként viselkedett, megmutatta nekünk, hogy kegyelem ide vagy oda, Isten szentségét szívén viseli, és a bűnnel szembeni változhatatlansága. Ha ma még nem tapasztaljuk, hogy Isten már kész elítélni a parázna asszonyt, a hamis sátáni uralkodó keresztény egyházat, a leányaival együtt, csakis azért, mert még van tennivalója, mert lehet, hogy éppen téged vár hogy kinyisd szíved ajtaját, ha meghallod a kopogást. 

Ezt olvassuk: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.” (2Korinthus 5-17..21). Ez a kegyelem amit a világ nem érdemelte meg, se mi se más, de “ reánk bízta a békéltetésnek ígéjét”. De kire is bízta? Nézzünk utána.

Ne foglalkozzunk ezekkel a gondolatokkal? De bizony kell ezzel foglalkozni, nem dughatjuk a fejünket a homokba. Továbbra is azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kereszténységben hitehagyás és engedetlenség uralkodik szavaival szemben, az Ő igazságának és igéjének lábbal taposása, a bűn behurcolása az Úristen szent helyeire, oda ahol minden joga megvolna, hogy Ő legyen az Úr, a bűnnel való szent nevének beszennyezése. Ez nem egy földrajzi hely vagy cím. Ott ahol az Atya Istent  kellene dicsőíteni, ott az embert és cselekedeteit dicsőítik.  Az Isten Fiának feláldozása révén közösséget teremtett, az ember és Isten között, kommunikációt az apostolok tanításai által, akiklefektették a fundamentumot tanításaikkal, helyreállították az oltárt Isten szent szolgálatára, Jézus Krisztus nevében. De idővel, ott az utálatosság bálványát helyezték előtérbe. Azt az oltárt ahol visszatért a hamisság és farizeusi képmutatás. Az a papság, amit Isten nem szándékozik megszentelni. 

 Azok, akik a világból elhívottak, szolgálják Istent, esznek arról az oltárról, amelyről az Ószövetség papjai nem ehettek: „Van egy oltárunk, amelyről a sátorban szolgálóknak nincs joguk enni. .” (Zsid 13-10). De milyen eledelről van itt szó? Bizony a mennyei kenyérről, Krisztus véréről és testéről. De Isten nem azért emelte ezt az oltárt, hogy engedetlenséggel megszegjük parancsolatait, önkényesen szolgáljuk Őt, ahogyan jólesik és tetszik nekünk. Enni annyi, mint élni, és valóban Krisztussal élni. Inni a vérét, annyi mint szenvedni ugyancsak Krisztussal. 

János Evangéliuma:6:54	Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
János Evangéliuma:6:56	Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.

 

 Figyeld meg, mit mond a Szellem, amikor megismétli a „megbékélés szavát adta nekünk” idézetet. Ő adta nekünk a megbékélés szavát, ahogyan Krisztus megbékélési szolgálatát is nekünk Önmagával. Nem tudom, érted-e a különbséget a „megbékélési szolgálat” és a „megbékélés szavát adta nekünk” között. Ő adott, mi nem adtunk Neki semmit és nem is adhatunk. Tehát aki szolgál Istentől kapott szolgálatott. Más nem is lehet, csak amit Tőle kaptak. De van ennek az éremnek egy másik oldala. Az aki szolgál szóban vagy tettben, a békét hirdeti a megbékélés szolgálatával. De hogy néz ez ki, hát Isten minden fegyverével. Vannak más erők is itt a földön, akik megtévesztik az embereket, hirdetik a békét, de béke nincsen. Pál apostol így ír Timóteusnak: “Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.” ( 2 Tim 4,-2). Itt szó sincs arról, hogy békét hirdessen, inkább a béketürésre szólítja fel. Bizony, aki hirdeti az igét, abban meg kell hogy legyen a béketűrés is. 

De Istennek, mint akkor Izraelhez, ma is megvolt az akarata, hogy fogságba vigye Izraelt, ma pedig a kereszténység a törvénytelenség világának uralma és hatalma alá került. Ezt nehéz elfogadni, mert szinte mindannyian azt gondoljuk, hogy béke és biztonság honol. Észre sem véve, hogy hadiállapotba kerültünk. De Isten azt mondja azoknak, akik  fogságban vannak Babilonba. "Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok, akik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok, és ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, amelyeket álmodoztok. Mert ők hamisan prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr." ( Jer 29,-8,9). Tehát ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a rabságban élő prófétákat, tanítókat nem az Úr küldte. Ebben egyetértek teljesen, mert a babiloni rabságban nincsen Isten szavát hírdetők, hanem hozzájuk szól az Isten, nem tőlük Szól. És Isten közvetetten irányít, ezt meglátjuk később. Az Izraeli próféták abban az időben nem voltak Babilonban, akik prófétáltak jeruzsálemben maradtak. Csak azokat küldi Isten szolgálni, akik a táboron kívül vannak, nincsenek fogságban. Mert a magvető kimegy és szórja a magot mindenhol szabadon, lábait nem korlátozza béklyó, ami az igehirdetést illeti. De milyen butaságot írok most, hát nem halljuk Isten szavát mindenhol és mindenfelől? Hát igen, de az Isten szava cselekvő, behatol a szív mélységébe, csak abban az esetben mondhatjuk, hogy Isten szólt hozzám, ha cselekvésre késztet. Tehát ha szolgán keresztül szól az Isten, és jó talajba esik, akkor gyümölcsöt hozz Istennek. De ez nem a szolgák felelőssége, hogy hova esik az ige, a szolgák felelőssége, hogy Isten szavát hírdesse alkalmas vagy alkalmatlan időben. 

 Isten Igéje ma is szüntelenül szól, de süket fülekre talál többnyire. Ha nem így lenne, akkor nem lennének rabok nem kerülnének kelepcébe. Igaz az is aki a börtönbe születik az nem tud szabadságban élni. Mert Isten arra szólít, hogy rázzuk le magunkról a rabság béklyóit. Engedelmességre szólít, és mondja a szavát a Szent Szellem által. De ha minden változatlan marad, akkor Isten azt mondja, hogy ítélet lesz. Igen! Ma nem ítélkezik, de ha nem válaszolnak hívására, vagyis a Szent Szellem hívására, megsérti Őt, és ez nem bocsáttatik meg, sem ebben sem a következő időben. A Szent Szellem hívására a válasz Isten akaratának teljesítése. Ugyanakkor tudjuk, hogy Isten szava nem csak hívó jellegű, hanem tanúbizonyságot tesz arról, hogy a világ a sátán a hamis próféta és az őket követőknek esélyük sincs az üdvösségre. 

  De milyen kellemetlen, amikor azt halljuk, hogy az emberek a kereszténység, aki a felfeszített Krisztus nevét vallja, ebben a világban fogságban van, és kivétel nélkül ennek a világnak az uralma alatt áll. Tudsz ellenkezni de a bizonyítékok egyértelműen arról tanúskodnak. A Róma 13-1 ezt mondja az apostol: „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek..” Íme a kemény bizonyíték. Hogyan derülhet ki rólunk, hogy engedetlenek vagyunk az Ő akaratával szemben? A szabadság és az igazság szolgáinak tekintve magunkat, ki szeretnénk bújni a világ hatalma alól. Nem fizetni adót, választásokra járni, és hátha jobb lesz nekem. De ez jellemző a vallásos körökben is. Pál apostol ezt mondja: „Immár beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk." (1Kor 4-8). Folytatva: "Mert bár ezrei vannak tanítóid Krisztusban, de nem sok atyák." és "de hamarosan eljövök hozzátok, ha az Úr úgy akarja, és nem a felfuvalkodottak beszédeit fogom próbára tenni, hanem hatalmat, mert Isten országa nem szóban van, hanem hatalomban." 

 Isten ma azt mondja nekünk, hogy ha fogságba vagyunk, vagy alávetjük magunkat e világ tekintélyeinek, nem vagyunk arra hivatva, hogy kilépjünk ebből az alávetettségből. Úgy értem, az Úr el van utasítva ebben a világban, és vele együtt a gyermekei is elutasítottak. Nem vagyunk arra hivatottak, hogy befolyásoljuk a világi hatalmasait, vagy uralkodjunk ezen a földön, és e világ szellemi erőforrásait és lehetőségeit Isten szolgálatára használni. Az apostolok ezt nem tették. De mit figyelhetünk meg ebben az aspektusban, hogy a vallási tekintélyek uralomra törekednek. Nem úgy mint a világ politikusai, sokkal ravaszabban. 

 Isten, Nabukodonozort rendkívüli hatalommal ruházta fel, eddig soha nem látott hatalommal és tekintéllyel, akinek  mindenható hatalma volt az egész világ felett. Nekünk, Krisztus követőinek természetesen feltétel nélkül alá kell vetnünk magunkat a hatalomnak, ha nem vezetnek minket Isten elleni vétekre. Így történt ez Babilonban is, Dániel és társai, Sidrák, Misák és Abednégo, akik ellenezték a káldeus királyok döntését, akik arra kényszerítették őket, hogy imádják a bálványt. Ebben az esetben Isten oldalán maradunk az ilyen megpróbáltatásokban. De ahogy Nabukodonozoron keresztül Izraelt fogságba vitték, de Círus perzsa királyon keresztül engedélyt kapott az idegen föld elhagyására is. „ felindítá az Úr Círus persa király lelkét, .” (Ezsdrás 1-1). Isten próféciájának beteljesülése nem forradalom vagy a hatalommal való szembefordulás révén megy végbe, hanem Isten szava által, miszerint Izrael 70 évig fogságban lesz, azt senkinek a hatalmába nem volt, hogy megváltoztassa. Ezért sem mi, vagy bárki más nem tudjuk megváltoztatni Isten akaratát polgári engedetlenség vagy forradalom által, ha ezt az Úr nem akarja. Kutatva a próféciákat, nem találkoztam azzal a ténnyel,hogy Krisztus követői lázadtak vagy lázadni fognak a hatalmak ellen.  Az Isten egyházát sem lehet reformálni, sem más irányt mutatni. Az emberek által vezetett egyházakat lehet, mert az nem tartozik az Isten tervei közé. Ezek az egyházak kivárják a maguk végső ítéletét. 

Ma, amikor nincs béke, mert a béke nem jelenik meg, amíg az Isten népe, ami Izraelre is vonatkozik, idegen területen van, ahol a dicsőítő énekeket tompítják, hárfákat a szegre akasztják, és szomorúság van a szívben, bár megtévesztően próbáljuk bebizonyítani, hogy minden rendben van.  Isten Izraelnek meghagyott egy kőfalat Salamon templomából, a siratófalat. Irónikusnak tűnik, de nem az.

De Isten nem hagyja ebben a helyzetben az emberiséget, e bánat ellenére minden embert személyesen hív meg, hogy „béküljön meg Istennel”. Öröm és tartós béke a szívekben, a dolgok állásától függetlenül. Még ha minden össze is dől, és minden gyülekezet hazugságot hirdet, „jólétet ígér a földön”, ez a belső béke a szívben megingathatatlan, mert ez szilárd alapokon, Isten szaván nyugszik.

 

Amikor az Úr eljön és megjelenik azok számára, akik várják és szeretik megjelenését, akkor felszabadultan felkiáltanak: ”És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, aki a királyiszékben ül, és a Bárányé! (Jel. 7-10). Akkor jön el az igazi szabadság és béke a földre. De a Krisztus egyháza még meg is előzi ezt a történést, mert el lesz ragadtatva a mennybe az első feltámadás során, ami a nagy megpróbáltatások elől lesznek kiragadva. “Mert megőrizted állhatatosságom igéjét. Én is meg foglak őrizni téged, s kimentelek a megkísértés órájából, melynek el kell jönnie az egész lakott földre, hogy megkísértse a földön lakókat”.( Jel 3,-10).Csia Lajos fordítás. Addig őrizzük meg szívünk békességét, mindig az Úrhoz fordulva az ige és ima által. Mert ki és mi tudja megtartani a békét a szívünkben? Csakis az Úrban való hit és bizalom, az élő Isten szava által.

Egyház (gyülekezet) - vagy egyházak?

Egyház (gyülekezet) - vagy egyházak?

 Mielőtt hozzáfogok ehhez a témához, meg kell említenem, hogy Gyülekezet, Egyház, Templom és Krisztus teste, ezek a meghatározói az Isten által létesített egység a földön amiben maga Isten Szelleme él. Minden egyes kifejezésnek megvan a saját vonatkozása. De ezeknek a kifejezéseknek van egy közös nevezője, a Krisztussal való egység. A földön Isten nem ismer más egységet. 

Vannak olyan vélemények, hogy a földi egyházak, különösen a protestánsok, túlságosan megosztottak. Egyik vagy másik egyház plébánosai közül sokan úgy gondolják, hogy egy monolit vagy osztatlan felekezethez tartoznak, mert gyakorlatilag látják egységük alapjait. Vallják Krisztus nevét, de meg is osztják Őt a saját alcíműkkel. De ez így van minden ember által szervezett társadalmakkal. Valahányszor különböző nézeteikre alapoznak, véleményük alapján erősítik meg magukat. Következés képpen szellemileg megosztottak, mert minden egyes szekták vagy gyülekezetek, az igéből kiemelt számukra fontosabb tételt követnek. Ezt nehéz felbecsülni, mert már annyira színes a paletta, hogy ember legyen a talpán, aki ebben kiigazodik. Ha már elzárkóztak Isten Igéje elől, nem veszik figyelembe az Úr mindenható akaratát ami a gyülekezést illeti. A Máté 18,-19,20-ban, "Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.". Tehát az Úr jelenléte az összegyűltek között garantált, de vannak feltételei. Először is, hogy mások nevében vagy más név alatt nem gyülekezhetnek, vagyis gyülekezhetnek, csak akkor nincs ott közöttük. A másik feltétel, hogy egyek legyenek gondolataikban, ha ketten vagy hárman mint minimális létszám. Ez arra utal, hogy azok akik egybegyűltek az Ő nevében csak egy célt szolgálnak. Ez a gyülekezés feltétele, nem a gyülekezet (eklézia) egésze, hanem csak az egésznek a lokális megnyilvánulása. De ha az Úr köztük van, akkor ez a gyülekezés egybe foglalja a teljesség igényét. Erre most nem térnék ki, de Pál a korinthusi gyülekezetnek írja hogyan kell gyülekezni. Ez lehet sokak számára már elavult, de Istennek nincsenek elavult parancsolatai, az idő és az emberek hűtlensége nem koptatja le. 

 

Nézzük meg egy kicsit, mi is az Egyház Isten szemében.

TEMPLOM.

 Általában a "templom" szó valamilyen vallási közösséget, valamint istentiszteleti épületet jelent. A Szentírásban ennek a szónak más jelentése van, és egyenértékű a „ Krisztus a fej és a hívő testével, gyülekezet” fogalmával. Ez annyira sikerült a csalónak megtéveszteni az emberek elméét, hogy most már lehet mondani, általánosan elfogadott kifejezés “ megyek a templomba”. És ezt a kifejezést nem csak a katolikusok használják hanem a protestánsok is sokan, tisztelet a kivételnek. “Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?”. 

GYÜLEKEZÉS.

 De még van valami,  sokak által elfogadott az a tévhit, hogy akárhol az utcán vagy helyiségben ha találkoznak a hívők, úgy gondolják, hogy az Úr közöttük van. Ez így nem igaz. Azért sem igaz, mert a feltételek nem adottak, hogy személyesen köztük legyen. Itt nem a Szellemről van szó, hanem a személyes jelenlétéről. A mennyeknek országában ahol a Szent Szellem munkálkodik mert köztük van, az egy másik szféra, mert a mennyeknek földi országa, magába foglalja a Krisztus nevét vallók nagy seregét, de nem fedi a gyülekezet teljességét. Egyszóval a Gyülekezet az eklézia nem azonos a mennyeknek országával teljes egészében, az csak egy része. Méghozzá a csekély része. Mert kevesen vannak akik a keskeny utat megtalálják és bemennek a szűk kapun. A példabeszédekben ezt az Úr kifejtette.

EGYHÁZ.

 A Máté 16-18-ban Jézus (miután Péter azt mondta, hogy Ő az élő Isten Fia) azt mondja: "Erre a sziklára építem egyházamat." Ezt a szellemi épületet (az Úr halála és feltámadása után) Pünkösd napján kezdte az Úr építeni, amikor a Szent Szellem leszállt a mennyből, kiterjesztve Isten Szellemét a földre a világból kihivottak közé, így megpecsételve Szent Szellem által minden egyes Krisztus nevét elfogadó hívőt. Ezzel összekötve magát, elismerve a pecsét által a hovatartozását. Mert akiben nincs meg Krisztus Szelleme az nem az Övé, az más uralom alatt van, vagyis a sátán tulajdona. 

Ha ebből a szempontból tekintjük az egyházat, akkor semmi bukás nem lehet benne – „a pokol kapui nem győznek rajta”. Ezt teszi Krisztus maga a Szent Szellem által a hívőkben a végső eredmény elérése érdekében. 1Péter 2-45-ben maga az építés folyamata látható: „mint élő kövek, építsetek szellemi házat”. Ez azt jelenti, hogy a hívők alkotják Isten hajlékát; a szent papságot,  képesek szellemi áldozatokat bemutatni.

EGYHÁZ, EMBERI ÉPÍTÉSE.

 Van azonban egy másik szempont is, amikor az egyházat az emberi felelősség szempontjából tekintjük. Az 1Korinthus 3-ban az apostol, aki "bölcs építőnek" nevezi magát, aki "az alapot vetette (ez az alap Jézus Krisztus)" figyelmeztet bennünket: "Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg”.

 Olyan anyagok használhatók itt, mint az „arany, ezüst, drágakövek”, de a „fa, széna, szalma” is. Tehát ez az igeszakasz bemutatja az ember felüli oldalát az építkezésnek. De ez az Egyházra vonatkozik nem az emberek által alkotott vallási rendszerekre, azért folytatja: “ Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül”. Itt láthatjuk a személyes felelősséget. 

Az emberek képesek „lerombolni Isten templomát”. Legyilkolni a testüket, becsapni megrontani: ”Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti”.

 Ez történt és ma is megtörténik. Ennek eredményeként ma olyanok vannak, akik csak külsőleg vallják Krisztust, akik Krisztus nevében üldözik a gyülekezetet. A sátán felhasználja őket, ha nem is a gyilkolásra, de ravaszságával lemásolta a gyülekezés jellegét, megmásítja az igazságra hazugságot épít. Ezt a templomot a sátán építi. Az egyházaknak ezt az aspektusát azonban nem szabad összetéveszteni azzal, amit Krisztus épít, ahol nem lehetséges a bukás és a romlottság. Az írásom lényege nem azon van, hogy szétbomlasszam az emberek által létrehozott gyülekezeteket, ami teljesen lehetetlen, mert felmerülhet egyesekben ez a gondolat, hanem rávilágítsak kissé, hogy mi az amit Krisztus épít és mi az amit az ember. Ami meg Krisztus Egyházát illeti, az nem osztható. Nincs olyan hatalom és erő ami ezt megteheti.

Sok igazságot elengedve továbbra is azt mondhatjuk, hogy még ha járásunk miatt megosztottság is van, ahogy Korinthusban már meg is megjelent annak idején, a hit mindig felismeri, hogy a test egy (Krisztus teste), és mindig ragaszkodni fog az igazsághoz, és felismeri azt másokban.  A megosztottság és széttagoltság, ez mintegy szabályszerűség, eltérés az igazságtól és sajnos magától Krisztustól, annak ellenére, hogy nevének megvallása megmarad. Ma nagyon szomorúan látjuk a keresztény világ állapotát. De senkinek sem adatott meg az a joga, hogy azt mondhassa, hogy azok, akik ilyen vagy olyan hitvallásúak, mintha egységet vallanának, mert ugyanazt a Krisztus nevét vallják. Az egységet ugyanis  nem az emberek tömegeinek totalitása és monolitja, vallási szertartásaik jellemzik, hanem éppen az „egy az Úrban” egyetemes aspektusa. Ha ezt a gyakorlatban nem veszik észre, akkor még mindig nincs igazi egység felismerése és nem is lesz, mert a szellemek különbözőek. A történelmi egyháznak vannak nyomós érveik, a megtévesztés tanai, a szeretet fennhatóság jegyében, teljesen figyelmen kívűl hagyva az idevonatkozó Isteni tanítást, vagyis igazságot..

 A szeretet névjegyében igyekeznek egyesíteni a vallásokat, ökumenikus törekvések figyelhetők meg. De a szeretet égisze alatt lehet e egyesíteni a különböző fundamentumra épített hitvallást? Hol az igazság feltétele? -kérdem. Nincs más fundamentum amire lehet építeni Krisztus Egyházát, csakis az Egy Isten Szelleme által. Ami egy, az nem sok vagy számos.

Az akkori Izraeli farizeusok hitvallásukat olvassuk a Szentírásban, mintha a történelem soha nem ismétli meg önmagát. De az a véleményem, hogy ma is léteznek keresztény farizeusok, semmi nem változott. Az Ószövetség és az Újszövetség összekeverése meghozza ezt a gyümölcsöt.

A Gyülekezet vagy az Egyház egy, és nincs más. Nincs ortodox, katolikus, evangélikus, baptista, karizmatikus vagy egyéb hitvallás az Úrban. 

 KRISZTUS TESTE.

“Nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a Krisztusnak tagjai?” (1 Kor 6,-15)

“Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” (19,20)

 

 És ennek a testnek a feje Krisztus, “Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek”.( Ef.5, 23).

  Az Úr féltékeny Isten, féltékeny a nevére, és soha nem kapcsolja magát az emberek által létrehozott rendszerekkel és nevekkel. Itt nagy ravaszság van jelen, erre vigyázni kell. 

Hogyan lehet ma helyreállítani a látható egységet? - sehogy, mert az Úr nem egyesíti azokat, akik nincsenek összhangban szándékával, és főleg nem viszály és ellenségeskedés alapján egyesít. Az Egyház az Atyaisten szemében egy, mert Isten egységet lát a Fiuban, Krisztusban és ennek a szellemi egységnek nincs határa a felekezetek között. Már úgy értve, hogy a Szellem mindenhol tevékenykedik, keresve az Isten eltévedt gyermekét. 

Vannak testvérek, függetlenül attól, hogy ki melyik utat választotta, Ő ismeri őket, gondoskodni fog róluk és nevelni fogja őket, mert Ő a szív látnoka és mindent tud.

A vallásos büszkeség a legundorítóbb dolog Isten szemében, kutasd a Szentírást, megtalálod.

 “Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.

Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók.

Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.

Az ifjúkori kivánságokat pedig kerüld; hanem kövessed az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, akik segítségül hívják az Urat tiszta szívből”. (2 Tim 2, 19..22).

 Amit feljebb az építő anyagokról írtam, az a cselekedetekről szólt, tehát a szellemi házépítésről, személyes felelősséggel. Pál a 2 Timóteushoz írt levelében meg edényekről ír és azok álapotáról. Van különbség méghozzá alapvető.” Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; “. Itt már magáról az emberekről szól. Azokról az emberekről amiket a Mester, ékszerész, fazekas már elkészített. Azokat már megváltoztatni nem lehet, azoktól csak elkülönülni kell, azoktól akik a nagy keresztény házban tisztességtelenek. Bizony ezt így kell érteni, ez is személyes felelősség. Hiába a szeretet színes ékes zászlaja, nem ér semmit az igazság teljessége nélkül. 

 Kell-e nekünk egy olyan gyülekezetet szervezni, ahol csak tiszta edények gyűlhetnek össze? A válaszom,- nem. Ezt sokan igyekeznek megtenni, de vége mindig ugyanaz. 

 Mire számíthat egy igazságot akaró, Krisztust  követő, hívő ebben a keresztényi világban? Lehet, hogy egyedül marad, de jobb akkor is mint követni a hamisságot, bemocskolni a ruhát mindenféle undorító Isten szemében,  tévtanításokkal és azok képviselőivel. De az Úr veled van, és küld hozzád olyanokat akik ugyanaz a céljuk mint neked az Úrban. Ma ez a lehetőség adva van az interneten is, ez nálam bevált.

 

 Ha őszinte vagy és kívánod, hogy az Úr megnyissa a szemedet és a füledet, akkor biztos hogy fogod tudni mit kell cselekedned, ha még ezt nem ismerted fel. 

Mi Atyánk…Jézus neve.

 Mi Atyánk…Jézus neve.

Szeretettel köszöntelek ismét kedves olvasóm! Jelen anyag témáját tekintve elsőre talán nem tűnik olyan súlyúnak számodra, mint amilyen valójában, de ha alaposan átgondolod velem e dolgot,  meggyőződésem, hogy számodra is azzá válik majd. Miről van, lesz itt szó? Egy imáról, egy  fohászról, amelyre Jézus tanítja a követőit. Tudom, ezzel darázsfészekbe nyúlok, de mit tehetek? Ha hiszek abban, hogy az igazat szólom, ha hiszek abban, hogy a Megváltó Messiás, az Egyetlen Élő  Teremtő Isten vezet és Őt szolgálom, úgy tartanom kell magam ahhoz, amit igaznak vélek.  Tartanom kell magam ahhoz, amit az Ő igazságának vélek.. Azt mondtam tehát feljebb, hogy Jézus a Máté 6,9.. 13 - ig megismerhető szakaszokban ekként tanította imára a követőit :"Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,  szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben,  úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg a mi  vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek; És ne vigyél minket  kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség  mind örökké. Ámen! ". Ne zavarjon meg a kísértésbe szó helyett hallott kísértetbe szó! Az  1908-as Károli fordításban ez valóban, több szakaszban is így szerepel. Ez egyszerűen a régies beszédmód rovására írható, a kísértésbe tartalmat kell érteni alatta. Most következzen a Lukács 11,  2..4 ugyanebből a forrásból. "Monda pedig nekik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi  Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Legyen meg  a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is. A mi mindennapi kenyerünket add  meg nekünk naponként. És bocsásd meg nekünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk  mindeneknek, akik nekünk adósok. És ne vigyél minket kísértésbe; de szabadíts meg minket a  gonosztól". Most azt hagyjuk, hogy az 1908-as Károliban, az utóbbi  szakasz is úgy hozza a tanítást, ahogyan a Máté 6, 13-ban megismertük, holott a görög  szövegben a Lukács 11, 4 résznél a, de szabadíts meg a gonosztól szövegnek nyoma sincs. Ezt  mondjuk a 2011-es verzióban már orvosolták de azért lássuk be, a református hiten  lévő közösség a mindennapi kenyerét több mint száz esztendőn keresztül itt is valótlanul kapta  kézhez. Persze lehet mondani, hogy hát ott is úgy volt akkor itt miért ne, de ez éppen az a szemlélet, ami után már a lutheri hozzáállás következik, aki a saját véleménye szerint jobbít, javít a szövegen  csak azért, hogy a véleménye szerint helyes tartalmat pontosabban tolmácsolhassa híveinek. Nos, ez már szimpla igehamisítás. Megtoldása a szövegnek amit Isten súlyozottan tilt. Ez lett tehát az a  "mi Atyánk" néven elhíresült imaszöveg, amit a legtöbben még azok is ismernek, akik nem hívő  keresztények. Ez talán a ma is legáltalánosabban használt imádság a kereszténységben, hiszen ezt a  legtöbb keresztény közösség, függetlenül a felekezeti meggyőződésétől alap imának fogadja el. Mi  ennek az eredménye? Az, hogy milliók, talán milliárdok recitálják e szöveget nap mint nap az  egész keresztény világban. Mi a forrás? A Biblia. Nos, ha ez így van, akkor mi lehet itt a  kifogásolnivaló kérdezheted joggal. Nézzük! Először néhány általános igazság. A keresztény hívők jelentős része, de mondjuk ki: a jelentős többség számára, tökéletesen elég az, amit a választott  egyházuk tanít. Nem, hogy nem gondolkodnak a tanításokon, de eszükbe sem jut, fel sem merül  bennük az igény arra vonatkozóan, hogy értelmezzék a kapott ismereteket, hogy valós tudáson  alapuljon a meggyőződésük. Ha ezt mondta-mondja a pap, akkor ez így van és pont. Részükről le  van zárva a dolog. Ez a tekintély alapú, hierarchikus rendszerben működő dogmatikus egyház, amely a saját tévedhetetlenségét kijelentve immáron lassan két évezrede okítja hazugságok tömegére a  követőit. Nem akarnám túl hosszúra fogni, de legyen itt erről egy rövid kis részlet 1626 - ból az első magyar nyelvű katolikus Biblia megalkotójától, a jezsuita Káldi György pap  tollából, íme." Nem szükség, hogy minnyájan olvassák a Szent Írást. Adta volna az Isten, hogy mind  ez ideig a jó Magyarok az ő régi és illő szerint való együgyűségükbe megmaradtak volna. Tovább 

is el lehetett volna a mi nemzetünk a Magyar Biblia nélkül megelégedvén az igaz Tanítóknak  magyarázatával. Mert noha tagadhatatlan, hogy az Isten igéjének sok jeles hasznai vannak, a’mint  meg is mondók: mindazáltal az is bizonyos, hogy azoknak a hasznoknak a megnyerésére nem  szükséges, hogy minnyájan olvassák a Szent Írást holott az sokaktól nem is lehetséges: hanem elég  az, hogy ki-ki a Tanítók magyarázatából azt értse a’mi az ő hivatalához kívántatik. Nincs parancsolva, hogy a Szent Biblia minden nyelvre lefordíttassék: nincs is egyáltalában megtiltva. A Biblia arra való eszköz, hogy az Istent és az ő szent akaratát megismerjük és az örök életet  megnyerjük. De erre elégséges eszköz az Írásnak hallgatása úgy, hogy a Tanítók és Pásztorok azt  az ő juhoknak eleikbe adgyák és megmagyarázzák a’mint most is cselekszenek a Keresztyén  Tanítók kik a’mit Deákul mondanak, az után azt saját nyelven megmagyarázzák".  Itt  tehát jól kivehetően arra mutat rá Káldi, hogy a híveknek jobb lett volna megmaradni az ő  együgyűségükben, ahogy ő fogalmaz. Tökéletesen elég és megfelelő lenne továbbra is az az egyházi gyakorlat, miszerint a pap felolvas latinul egy igerészt, majd azt a saját, illetve az egyházi  értelmezés szerint magyarul tárja a hívek elé. Úgy ahogyan az egyház kívánatosnak tartja. Szívesen  folytatnám Káldi érveinek bemutatását, hiszen ez önmagában egy beismerő vallomás az egyháza  hovatartozása felől, de ez most túl messzire vinne jelen témáinktól. Tehát a  keresztény Bibliák megszülettek, és a tudós fordítók által rögzített szövegeket nagyjából minden  hívő elfogadta és használja a mai napig. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a  magukat hívőnek tartó, akár a templomokat is rendszeresen látogató emberek jelentős része sosem  veszi kezébe a bibliát. Minek? A pap úgy is elmondja amit tudni kell. És ha a kezébe venné, akkor is csak azt látná ott, amit a pap mond. Hiszen ő is onnan olvassa nem igaz? Ügy lezárva. Legalábbis a  részükről. Ám vannak olyanok, akiknek Isten más szellemet ad. Kereső, kutató szellemet. 1Korintus 2, 10  Csia Lajos fordítása szerint. "Nekünk tudniillik a Szellem által jelentette ki az Isten. A Szellem ugyanis mindent nyomoz, az Isten mélységeit is". Ha tehát kereső, az igazságot kutató szellemet kaptál az Istentől,  úgy nem lesz elég az, amit a pap mond. Hiszen pontosan tudod. Tanítónak se hívassátok magatokat,  mert egy a ti Tanítótok, a Krisztus. Tehát a magam részéről a Máté 6,13 és Lukács  11,4-ben olvasható szöveggel tartalmi szempontból nem értek egyet. Hiszen mint azt  például Jakab is nagyon egyértelműen kijelenti, Isten nem kísért meg senkit, ezt a kísértő, a vádló  azaz sátán teszi az emberrel. Jakab 1,13 a Károli szerint. "Senki se mondja, mikor  kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit  sem kísért".  Ez tehát az alaphelyzet, avagy tényállás. Isten éppen az, Aki megment ezektől a  kísértésektől. 2 Péter 2,9 Károli." Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a  kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartási". 1 Korintus 10,13 RUF. "Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem  hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is,  hogy el bírjátok azt viselni". Isten tehát a megszabadító! Ugyan hagyja sátánt munkálkodni, de  szigorú kontroll alatt, ahogyan ezt Jób esetében is pontosan láthattuk. Azt pedig, hogy sátán a  kísértő számos helyen megerősítik az írások például Máté 4,1 Csia szerint." Ekkor Jézust a  Szellem felvitte a pusztába, hogy a vádló megkísértse". Márk 1,13:" A pusztában negyven  napon át időzött, közben a Sátán kísértette, együtt volt ott a fenevadakkal, és az angyalok szolgálták ki" . Lukács 4,2 Károli. "Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit  azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék". Lukács 4,13. "És  elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre". 1 Korintus 7,5." Ne fosszátok  meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a böjtölésre és az  imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy  magatokat meg nem tartóztathatjátok". 1Tesszalonika 3,5:" Annak okáért én is, mivelhogy  tovább már nem tűrhetém, elküldék, hogy megismerjem a ti hiteteket, ha nem kísértett-e meg  valami módon titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavaló a mi fáradságunk?". Világosan  láthatjuk tehát, hogy a keresztény bibliákban itt egy kifejezetten ellentmondásos tartalommal  találkozhatunk. Hiszen a" miatyánk" itt megismerhető szövege világosan és egyértelműen kéri Istent,  hogy ne vigye a hozzá imádkozót a kísértésbe míg Jakab, aki ugye kétségtelenül képben volt Isten igazságait illetően kifejezetten akként nyilatkozik, hogy Isten nem kísért meg senkit, íme ismét.  Jakab 1,13 Károli: "Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az  Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért" . Írtam már erről korábban, de mivel Jakab levele igen fontos információkkal, tartalommal bír, ezért ismételten  megemlítem a legfontosabbakat. Tehát Jakab szerint Isten senkit nem kísért. Nem Isten az, aki a  kísértésbe viszi az embert. Ez pontosan így van! Bár Isten az, aki a szellemet, ilyet vagy olyat az  ember mellé adja, de Ő maga direkt módon senkit sem kísért. Amikor azt mondtam, hogy a  keresztény bibliákban itt egy kifejezetten ellentmondásos tartalommal találkozhatunk, megint csak  hibáztam, hiszen általánosítottam. Ez természetesen nem helyes, hiszen mint látni fogjátok, azért  akad kivétel. Ezért is mondom újra és újra, nem győzvén hangsúlyozni az eljárás fontosságát, hogy  aki az igazságot keresi az ne legyen rest, és minden elérhető változatot vessen össze tartalmi  szempontból egymással! Jobb és hasznosabb elfoglaltság ez, mint a televíziót bámulni vagy  regényeket olvasni hidd el. De legalábbis mindenképpen üdvösebb. Ismét csak mondom: ne érts  félre! Nem vádolnék egyetlen keresztény fordítót sem – na jó legyünk pontosak – a legtöbbet nem  vádolnám azzal, hogy szándékkal rögzített hamis tartalmat a saját fordításában. Jóval inkább azt  mondanám, hogy a keresztény szemlélet eleve alkalmatlan arra, hogy az Isten igazságát pontosan  legyen képes rögzíteni és hitelesen tolmácsolni. A keresztény elme évszázadok, lassan évezredek  óta arra van kondicionálva, idomítva, hogy ne gondolkodjon, ne kutasson az egyházfők,  egyházatyák kijelentéseinek hitele tekintetében. Ha nagyon akar kutatni, akkor azon az úton  haladjon tovább, amit ezek egykor kijelöltek, irányadónak határoztak meg. Ha nem így tesz, az  eretnekség. Alapból fogadja el amit a nagytiszteletű atyáik, pásztoraik hirdetnek, tanítanak nekik és  ennyi éppen elég is az üdvösséghez. Pedig dehogy. Éppen ellenkezőleg. De nézzük meg a görög  írást, hiszen az újszövetség fordítói is javarészt ezt vették alapul. A görög írás kérdéses szakaszaiban a "pirezmón" szó szerepel, melynek elsődleges, némely forrás szerint kizárólagos értelme a  próbatétel. Amint ezt az egyébként katolikus szemléletű Simon Tamás László újszövetségi fordítása  itt pontosan követ is. Tehát Máté 6,13 , Simon Tamás László értelmezése szerint. És ne  állíts minket próbatétel elé, hanem szabadíts meg a gonosztól! Ugye, így mennyire más?  Mondhatni: helyes! Tehát a Máté 6,13 és Lukács 11,4 igerészek esetében  magam részéről a Ne engedd hozzánk a kísértést, kísértőt fordítást tartom helyesnek és  kívánatosnak, ahogyan ezt az íge is megerősíti például a Lukács 22,40 és 46-ban, amikor az Úr ezt mondja." Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok". Uram, ne  engedd hozzánk a kísértőt, nem pedig ne vígy minket a kísértésbe! Eddig rendben is van, látjuk és  értjük, hogy miről van szó. De miért mondtam, hogy aki a legtöbb általánosan ismert és olvasható  tartalmat recitálja, az konkrétan – mondjuk ki -, sátánhoz imádkozik. Nos azért, mert így van. Ha  azt mondod, uram, ne vígy engem a kísértésbe, akkor kit mondasz uradnak, kihez imádkozol, kihez  fohászkodsz? Azt mondod uradnak és ahhoz imádkozol, aki a kísértésbe visz. Bizony. Isten pedig,  ahogyan Jakab konkrétan kijelenti, senkit sem kísért, nem visz kísértésbe. Ne tévesszen meg a  szöveg korábbi szakasza, jelesen az, hogy mi Atyánk ki a mennyekben vagy. Ez is egy óriási húzás a gonosztól. A mennyek ebben a formában nem a mennyt jelenti vagy mennyországot, ahogyan a  legtöbb hívő fejében jelen van a fogalom. A menny szellemi értelemben a teljes érzékelésen túli  világ, a szellemvilág amely körülvesz bennünket itt a fizikai világban. Szellemi értelemben minden  érzékelésen túli hely mennyek, ami nem pokol. Mert a pokol egy határozottan megnevezett hely, de  a mennyek, így ebben a formában nem egy konkrét hely. Ezért is mondja az ige, hogy mennyekben, nem pedig azt, hogy Isten országában vagy a mennyben. Így világos és egyértelmű lenne az utalás,  de az, hogy mennyekben, az abszolút nem ez a kategória. De ki veszi ezt észre?-kérdem. Nézd csak  meg a különbséget! Mi Atyánk ki a mennyekben vagy, ne vígy minket a kísértésbe. Ez egy konkrét  fohász a sátánhoz és átlényegíti a többi tartalmat is a szövegben. Nézd csak meg. Ha a fohász  sátánhoz szól, akkor például a de szabadíts meg a gonosztól szakasz értelme is megfordul, hiszen  akik sátánt imádják azoknak Jahve a gonosz. Erre épít minden olyan szekta, akik Jahvét, a zsidók  Istenét kiáltották ki minden baj okozójának. Milliók, milliárdok imádkoztak és imádkoznak a  sátánhoz úgy, hogy eközben fogalmuk sincs semmiről. Hatalmas, sátánhoz méltó csavar ez is. Ne  érts félre, semmiképpen nem dicsérném a vádlót, de a legnagyobb hiba, ha lebecsülöd őt. Hiszen ő 

nagyjából annyival okosabb nálunk, mint őnála Isten. Tehát látjuk a veszélyt és a hamis tartalmat.  Ám, ha ezt mondanád. Mi Atyánk ki a mennyben vagy, ne állíts minket próbatétel elé, de szabadíts  meg a gonosztól. Ez ebben a formában már egyértelműen egy Istenhez szóló fohász és tisztán  érthetően az Egyetlen Élő Teremtő Istenhez szól. Érzed a különbséget? Nagyon kíváncsi lennék  arra, hogy vajon az eredeti görög szövegben ez a tétel, jelesen az ég, menny, egyes vagy többes  számban szerepelt-e vajon? Hogy az Úr, a Megváltó Messiás hogyan tanította ezt a szöveget  valójában. Hiszen látod: ennyit számít csupán egy szóalak. Menny vagy mennyek? Nagyon nem  mindegy. Erre mondtam már oly sokszor, hogy a Bibliában nemhogy minden egyes szó számít, de  esetenként még egy-egy betű eltérés is megváltoztatja a szöveg értelmét. Nem véletlenül mondta  Isten, hogy aki jót akar, az ne merje piszkálni a szövegeket. Nos, nem lennék bibliafordító a világ  minden kincséért sem. És most jöjjön puszta kézzel a darázsfészek! A keresztény bibliákban a fenti  imára ki tanítja a népét? Jézus. Ki Jézus? Nos, erről is számos alkalommal írtam már, többek között  egy egész könyvet is, konkrétan például a tizennegyedik írást, Anti- trinity címmel. Mielőtt rám  borítanád az íróasztalt, hadd illesszek be ide egy rövid szakaszt az "Élő íge" című munkám  megjegyzések észrevételek című fejezetéből témánkra vonatkozóan. Íme. "Urunkat valójában sosem  hívták így. Sem a tanítványok, sem Ő önmagát sosem nevezte így. A Jézus név egy latinosított,  átkeresztelt változata a zsidó Jeshua, Jehoshua (Józsué) névnek, amelyet (Jézust) az Úr követői  nyilván sosem használtak, hiszen ők héberek voltak, akik az ó- (nem a proto-hébert mert az  korábbi) hébert és/vagy az arámi nyelvet, dialektusokat beszélték leginkább, de semmiképpen sem a  latint. A görög szöveg egyébként Isza, Isszou-ként hozza az Úr nevét, amiként a muszlimok is teszik ezt a Korán alapján, amelyben ugyancsak Isza prófétaként tűnik fel (Jézus) Krisztus. A görögben  olvasható szó még csak nyomokban sem hasonlít tehát a magyarok által általánosan használt Jézus  szóra. Jóval inkább a Jé, Zeusz szóra. A latinosított változatot azért tettem a szövegben idézőjelbe,  mert ugyancsak egy megtévesztő magyarázat a kereszténység részéről. Hiszen egy konkrét személy  konkrét nevét nem lehet átkölteni semmilyen más névre. Az odáig rendben van, hogy József a  törököknél Jusuf az olaszoknál pedig Giuseppe, de egy konkrét személy neve egzakt, különösen  akkor, ha egy ilyen jelentőségű meghatározott személyről van szó, mint az Úr! Konkrétan kizárható  tétel például, hogy mondjuk Pál apostol valaha is leírta volna az Úr nevét a páli levelekben ma  olvasható Krisztus Jézus formában! Tehát nézetem szerint az Úr emberi neve egzakt, semmiféle  indokkal nem szentesíthető annak megváltoztatása! Einsteint sem nevezi senki Jens Téniusnak! A  magyarnak, a töröknek és az olasznak is Einstein az Einstein. Albert Einstein minden nyelven  Albert Einstein. Vajon akkor Jahsua Ha Nocri miért nem? A bibliai Jézus héber-arámi neve Jahsúa  (Jeshua, Jehoshua) Ha Nocri. Jahsúa-nak nevezték el a szülei (Isten), a Ha Nocri (Názáreti)  megnevezést pedig Názáret városa után kapta, ugyanis ebben a városban nevelkedett fel. A Jahsúa  név jelentése YHWH (JHVH, Jahve) megvált. Sokan kioktattak már abban a tekintetben is, hogy a  Ha Nocri utótag nem volt valójában Urunk neve, de nézetem szerint ez nem igaz. Hiszen korabeli  követői eredendően ugyancsak így nevezték magukat, azaz Názáret városáról kapták a nevüket,  ahogyan az Urat is megkülönböztették a többi Jahsúától, hiszen ez a név igen gyakori volt a  korabeli zsidók között. Ezért lett az Úr legismertebb emberi neve Jahsúa Ha Nocri, a követői pedig a Názáretiek, azaz a Nazarénusok, ahogyan a korabeli zsidók is hívták őket még a Biblia szerint is,  lásd például az Apostolok Cselekedetei 24, 5 alatt, itt a Károli szerint, ahol a zsidók így vádolják Őt.  "Mi ugyanis úgy találtuk, hogy ez veszedelmes ember, és hasonlást támaszt a föld kerekségén levő  valamennyi zsidó közt, és a nazarénusok felekezetének feje". Tehát a nazarénusok  felekezetének feje, mondják a zsidók, hűen igazodva a görög szövegben olvasható tartalomhoz is.  Ugye itt elfelejtették átírni a szöveget keresztényre a későbbi iratmásolók, így megmaradt az  eredeti, hiteles tartalom. A zsidók akkor és ma is így gondoltak Krisztus korai követőire, az igazi  egyházra nem pedig őskeresztényként, akiknek a mai kereszténység próbálja hazug módon  beállítani őket. Tehát az Úr emberi neve Názáreti volt, amiről ugyancsak a Biblia tanúskodik máig  hűen. Máté 2, 23 a Károli szerint. "És oda jutván, lakozék Názáret nevű városban, hogy  beteljesedjék, amit a próféták mondottak, hogy názáretinek fog neveztetni". További érdekes tény,  hogy az Úr feszületén, a rómaiak által elhelyezett kis táblácskán a tituluson is ez volt olvasható,  hogy Iesus Nasarenus Rex Iudaeorum. Tehát a latin felirat (János szerint három nyelven is, lásd a János 19, 20 szerint) is arról tesz hű bizonyságot, hogy a kor emberei mindannyian Názáretiként  ismerték és említették Urunkat. Az újszövetségben továbbá legalább húsz esetben szerepel nevének  szerves részeként a Názáreti kifejezés így azt gondolom, hogy a név e részéről kár vitatkozni. A  görög szövegben egyébként Iszaou nazoraioszként szerepel, ami megint csak nyilvánvaló leírása az  igazságnak. Nagyon érdekes itt is megfigyelni azt a meglehetősen izzadtságszagú törekvést,  ahogyan a későbbi keresztények megpróbálják a maguk nézetéhez hajlítani a görög írást. Íme. Az  Apcsel 22, 8-ban, ahol Pál maga meséli el észheztérésének történetét, ő maga mondja, hogy az  Úr így mutatkozott be neki. Tehát Názáretiként." Én vagyok a Názáreti, Iszaou nazoraiosz, Jahsúa  Ha Nocri, akit te kergetsz." De nézd csak már megint mit maszatoltak a keresztények ide a margóra!  Aszongya: Jézus mellékneve az újszövetségben, a keresztények zsidók által adott megnevezése.  Nem! Nem! A zsidók nazarénusoknak hívták a Krisztus követőket. Szó nem volt keresztényekről.  Rengeteg zsidó iratban, például a mocskos talmudjukban ma sincs szó keresztényekről. Kizárólag  nazarénusok szektájaként beszélnek Krisztus korabeli híveiről a zsidók. Azokban a zsidó írásokban,  amelyekhez a keresztény hamisítók nem fértek hozzá, ma is nazarénusokként beszélnek Pálékról és  az áttért zsidókról. Azokról, akiket az általuk olyannyira gyűlölt és Messiásként soha el nem ismert  Megváltónk megfordított hitükben. Erről beszéltem, amikor azt mondtam, hogy a zsidó írások  lebuktatják a keresztény hazugságokat és fordítva. Tudnotok kell, hogy nincs autografa (eredeti irat) ma az emberiség birtokában. Nyilván, hiszen a korabeli adathordozók meglehetősen sérülékenyek  és kevéssé időtállóak voltak. Ezért is volt szükséges folyamatosan másolni őket így megőrizve az  utókor számára az írásokat, és ezt a tevékenységet mind a zsidók mind a keresztények szorgosan  végezték is. Ám azt már nehéz lenne elhinni, és erről maguk a ma megismerhető tartalmak is hűen  tanúskodnak ha összehasonlítod őket, hogy mindkét vallási rendszer a maga nézeteihez igyekezett  hajlítani a szövegeket. Ebbe most nem megyek bele, hiszen nem ide tartozik, de a lényeget tekintve  leszögezhetjük, hogy a legrégebbi ma ismert források a negyedik és az ötödik századból valók  ekkorra pedig már bőven Róma kezében volt a gyeplő. Így az írások másolásának a joga és  lehetősége is. Aki az ő rendszerükön kívül megpróbálta ugyanezt tenni, azt azonnal kiírtották.  Halálos bűn volt még az írások birtoklása is. Vonjátok hát le az ebből nyilvánvalóan és magától  értetődően következő tanulságokat magatok. Fentiek ismeretében tehát azt mondom, hogy a " mi Atyánk" néven ma ismert és általánosan használt imaszöveg, valamint Urunk, a Megváltó Messiás  Jézus Krisztus néven való említése nem hiteles és nem igazolható a Biblia alapján. Utóbbi állítás  kapcsán kaptam igen sok kioktató hozzászólást leginkább azoktól, akik nem értették meg a  szándékom és a mondanivalóm sem. Bár eléggé fáraszt a dolog, megpróbálom itt és most is ezt  egészen nyilvánvalóvá tenni ismét! Nem Krisztust tagadom, az Isten mentsen ettől! Éppen Őt  hirdetem. Őt, a Názáreti Joshuát , a Megváltó Messiást hiszen Őt imádom, Őt követem, Ő az én  Istenem. Én azt tagadom, hogy valaha Ő magát nevezte volna Jézusnak, vagy az Őt ismerők  nevezték volna őt Jézus néven. Meg kell érteni, hogy itt minden betű számít és ez nem vicc. Ha  valaki Jézushoz imádkozik és azt kéri tőle, hogy ne vigye őt a kísértésbe, akkor az az imádság nem  a Megváltó Messiáshoz szól hanem éppen az ellenséghez. Sátánhoz. Erről van itt szó. Mondják  sokan, hogy de mi Jézushoz imádkoztunk és így meg úgy lett, meggyógyultunk, csoda történt és így tovább. Nos, ezeket az embereket ezután hat ökörrel sem lehet kimozdítani meggyőződésükből.  Pedig a Biblia elmondja, hogy a gonosz nagy jeleket, csodákat tesz majd, elhiteti még a választottak egy részét is. Ez is milyen brutális húzás a gonosz részéről. Magam is tapasztalom nap mint nap.  Sokan, akik egyébként hozzám hasonlóan gondolkodnak, akikkel nyilvánvalóan egy irányba  húzunk annak ellenére, hogy bizonyos dolgokban talán valóban más nézeten vagyunk,  megvádolnak engem hazugsággal. Hamis tanítónak, a gonosz ügynökének titulálnak annak dacára,  hogy nyilvánvalóan megvallom a hittem Urunk, a Megváltó Messiás mellett. Kijelentem Őt és  Jahvét, aki Ő maga ugyancsak az egyetlen Élő Istennek, az én Istenemnek, de a gonosz beférkőzik  és szakadást támaszt még közöttünk is, ahogyan azt tette már magukkal az apostolokkal is. Maga a  két legnagyobb nevű apostol, Péter és Pál is összevesztek egy alkalommal lásd Galata 2, 11..14. Nincs mit tenni tehát. Mindenki teszi a dolgát szíve szerint, megy előre, azután majd az Úr megmondja, hogy jobbra vagy balra álljunk. Így lesz barátaim. Visszatérve az elhitetéssel  kapcsolatos alapgondolatra, tudod, a katolikusok egyik legnagyobb érve saját hitük védelmében 

éppen az, hogy csak és kizárólag az ő egyházuk tud csodákat felmutatni. Nos, ezen gondolkodj el  ismerve a katolikus vallást. Hogy lehetséges ez, mert ebben bizony nagyban igazuk van. A legtöbb  úgynevezett csoda, a vérfolyós szobrok, a csodás gyógyulások, a stigmák, a jelenések lourdes,  fatima, és még sorolhatnám, hogy lehetséges, hogy ezek mind-mind katolikus élmények? Úgy,  ahogyan Jannes és Jambres is csodát tudott tenni (lásd 2Mózes 7, 11,12 vagy Pál  erre való hivatkozását a 2Timóteusz 3, 8), amikor démoni hatalmukkal szembeszálltak  Mózessel. Ja, hogy nem ismered a történetet? Hát persze, mert nagy hatalmú démonokkal  kapcsolatos, ezeket pedig a keresztények kirekesztették a kánonjukból. Ezt a történetet ma  pontosan, kizárólag az úgynevezett apokrif irodalomból ismerheted meg, mint oly sok egyébként  nagyon fontos és abszolút hiteles tartalmat. Tehát a fáraó e két démoni varázslója képes volt  szembeszállni Mózessel, akit pedig az Egyetlen Teremtő Élő Isten, maga JHVH, azaz Jahve segített, akinek pedig földi alakja, emberi alakja volt a Megváltó Messiás, a testté lett Ige. Erről most ennyit. Akinek Krisztus a mestere az gondolkodjon! Ne elégedjen meg innen-onnan való magyarázatokkal  és ez természetesen az én anyagaimra is vonatkozik. Nyomozzon, keressen, kutasson és leginkább  kérje az Úr útmutatását ahhoz, hogy az igazság ismeretére eljusson! Remélem, hogy pontosan  megértettétek a szándékom és ismételten a segítségetekre lehettem jelen anyaggal mert ez a célom.  Gondolkodjatok, keressetek és ne hagyjátok magatokat a gonosztól megvezetni! Köszönöm a  figyelmet! Isten áldását kívánom nektek és üdvözítő gondolatokat! Szeretettel, Ted Kereshe,  luciferzum pont hu.