Elmélkedés a Jelenések 22. fejezetéből.

 

Elmélkedés a Jelenések 22. fejezetéből.

 

A 21. fejezet után a 22. fejezetben van egy még dicsőségesebb leírásunk: " Azután megmutatta nekem az élet vizének fénylő folyamát, mely olyan mint a kristály, amely Istennek és a Báránynak trónjából jön elő.". Teljes béke honol, nincs többé mennydörgés, nincs villám, nincs hang. Ezek mind annak az előzetes ítéletnek a jelképei, amely a gyülekezet elragadtatása és Krisztus földi uralma között zajlik. Amikor Krisztus és a gyülekezet uralkodni kezd a világban, elfogadhatóvá válnak azok a képek, amelyek az alábbi leírásban szerepelnek: „... Az élet vizének tiszta folyója, tiszta, mint a kristály, amely Isten és a Bárány trónjáról fakad. Utcája közepén és a folyó két oldalán az élet fája [amely nem úgy terem gyümölcsöt, mint korábban, hanem Isten megvalósult kegyelmének teljessége szerint, amelyet az embernek ajándékozott; és ezek a gyümölcsök nemcsak a dicsőségben lévő embernek vannak, hanem a földi embernek is], tizenkét gyümölcsöt hozva, minden hónapban adja a gyümölcsét; és a fa levelei a nemzetek gyógyulására.” A föld embere is részesült Isten áldásaiból, aki kinyilatkoztatja országát. „És többé semmi sem lesz átkozott; de az Isten trónja és a Bárány benne lesz, és az Ő szolgái szolgálják őt.” Mindez a leírás az 5. versben ér véget.

A következőkben olyan figyelmeztetéseket kapunk, amelyek szerint Isten a könyv végéig szól. Ebből az alkalomból csak néhány szót szeretnék szólni.

A 6. versben ismét " E beszédek hívek és igazak:". Ezzel kapcsolatban az Úr hamarosan eljövetele ismét eszébe jut: "Íme, gyorsan jövök: áldott, aki megtartja e könyv próféciájának szavait." Aztán megerősítik ennek a próféciának a természetét, a gyülekezet lényege alapján, amely már elfoglalta a helyét: "Ne pecsételd le e könyv próféciájának szavait." Dániel idejében, mint emlékszünk, ez a könyv le volt pecsételve, még magának Dánielnek is. Vagyis az ősi próféciákat lepecsételték, lepel alatt tartva, "Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el; Sőt mind máig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre. Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel". (2 Kor. 3,- 14,15,16), de János próféciájával nem így van. „És azt mondta nekem: ne pecsételd le e könyv próféciájának szavait; mert közel az idő.". Ma minden napos vagyis hétköznapi dolog, hogy az ószövetségi próféciákat a gyülekezet megérti. Mert az a lepel többé nem takarja el, mivelhogy a megtért szívéről lehull, és felismeri Krisztust. Dániel korában azonban ez az idő korántsem volt közel. A gyülekezet számára azonban a vég mindig közel van.

  Földi létezése során a gyülekezetnek nem szabad tudnia dátumokról. Minden, ami Krisztus testéhez tartozik, idegen a földtől és a világtól. A gyülekezetnek mennyei lényege van, és a mennyben nincs sem idő, sem időzítés. Ne tévesszen meg senkit a feljebb idézetben a tizenkét hónap, ugyanis az még nem az örökkévalóság a földön élők számára. Felvillanhat egy fény az égen, amely meghatározza az időket és az évszakokat a föld számára, és csak a föld számára. A gyülekezet viszont olyan lelkekből áll, akik elszakadtak a földtől, és nem tartoznak a világhoz, ezért a gyülekezet számára mindig közel van az Úr eljövetelének ideje. Még akkor is, amikor Krisztus Isten jobbján állt, vagyis már kezdettől fogva kész volt ítélkezni élők és holtak felett. Ezt láthatjuk az ApCsel 7,-55,56."Mivel ( István) pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől, És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani". Én ezt a részt nem tartom hibás fordításnak, ugyanis tudjuk hogy az Úr Isten jobbján foglal helyet, ül. De ez a látomás azt fejezi ki, hogy kész a visszatérésre. Krisztus helyét elfoglalta az Atya jobbik oldalán, szerintem azt jelenti, hogy Isten elégedett a Krisztus megváltási művével, de még ellenségei nincsenek a lábai alá helyezve. Nincs abban a nyugalmi állapotában ebből a szempontból. Számára minden egyes vértanú ezt a készségét mutatja, hogy kész eljönni az ítéletre. Szerintem ez a látomás azt mutatja. Amióta a feltámadása után elfoglalta a helyét, ettől kezdve egészen mostanáig az ítélkezésre kész állapotában van.

 A gyülekezet továbbra is az Úr akarata szerint fejlődik, aki szándékai szerint meghosszabbíthatja vagy lerövidítheti fennállásának idejét. Minden az ő kezében van, és senki másé. Ami a zsidókat illeti, megadja számukra a szükséges dátumokat és meghatározza a fontos változásokat, ezért Dániel próféciája a zsidókról eltér az itt látható leírástól. Az eklézia, gyülekezet számára ez a könyv nincs lepecsételve. Minden kiderül, mert a Szent Szellem él bennük, "mert a Lélek mindent megvizsgál, még az Isten mélységeit is". Ezért hangzik itt ez a rendkívül súlyos figyelmeztetés: „ Aki hamis, ártson ezután is, a mocskos mocskolódjék tovább, az igazságos legyen tovább is igazságos, és a szent szentelődjék meg.” Amikor eljön a kitűzött óra, az előre meghatározott sors nem minket fog sújtani vagyis a gyülekezetet, hanem azokat, akik a gyülekezet a mennybe való elragadtatása után maradnak. Akkor semmi sem fog változni. Nem lesz több lehetőség adva, az irgalom a kegyelem időszaka véget ér, hiába fogják keresni: bármilyen állapotunkban is találja az embereket az Úr eljövetelekor, már minden le van pecsételve és változatlan marad. És abba az időszakban jön képbe Izrael maradéka a próféciák szerint.

  Ezért: "Íme, hamar jövök, és az én jutalmam velem van." Látjuk, hogy ez összefügg a fentiekkel, vagyis nem csak azokért jön el, akik megtartják ezeket a szavakat, hanem azokért is, akiket a földön talál. 

 Jézus ezután bemutatkozik, és elküldi angyalát. „Én, Jézus, elküldtem az angyalomat, hogy erről tanúságot tegyen nektek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávid ama gyökere és ága, ama fényes és hajnali csillag. És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jőjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” Így Krisztus neve nemcsak Dávid gyökereként és ivadékaként jelenik meg, hanem fényes hajnalcsillagként, amely a gyülekezet szívében visszhangzik, a Szent Szellem hatékony irányítása alatt. Ez is arra utal, hogy a Gyülekezet nem a fényes nap az Úr napját várja, hanem a hajnalcsillag reményét ami még azelőtt jelenik meg mielőtt felkel a nap.  Fényes hajnalcsillagként hallva a gyülekezet nem érezheti a vágyat mielőbbi eljövetele iránt. És mégsem mondja: "Jöjj el hamar!" Ez nem illik a gyülekezethez vagyis a Krisztusban levőkhöz. Hogy érthetőbbé fejezem ki magam, a gyülekezetnek más várásai vannak, az első feltámadás vagy akik elérik még élve ezt a pillanatott átváltoznak és elragadtatnak e földről, találkoznak a Krisztussal az égi fellegekben. Hosszútűréssel és olthatatlan reménységgel kell rendelkeznünk. De milyen áldottak a szavai: "Hamarosan jövök!" mert a Szentírásban mindig csak Krisztus mondja őket! De jogunk van azt is mondani: "Jöjj." Azt akarjuk, hogy hamarosan eljöjjön, de abban kell bíznunk, hogy Ő dönti el, mikor lesz, mert tudjuk, hogy szeret minket, és hiszünk  benne. Tudjuk, hogy ha az Úr késlekedik, az egyáltalán nem azért van, mert késik az ígéret teljesítésében, hanem azért, mert hosszútűrése üdvösségre vezet. De el lehet-e venni a lélektől az üdvösség reményét, és az Úrtól - a megmentési képességét?

„És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel!” Ez a hivatkozás Jézusra vonatkozik. És ki másra vonatkozhatna? A menyasszony ezt a szót súgja a vőlegényének, és a Szent Szellem az, aki megerősíti benne a vágyat, hogy eljöjjön. Felhívás is van a hallgatóhoz: „És aki hallja, ezt mondja: Jövel!” Vagyis Isten őt is ugyanúgy felkiáltásra hívja. Ha hívő vagy, nincs mitől félned, még akkor sem, ha nagyon keveset tudsz. Isten soha nem felejti el és nem veti meg azokat, akik nem túl műveltek. Azt hiszem, ez az a típusú ember, akire utal, amikor megengedi a hallgatónak, hogy azt mondja: „Jöjj”. A menyasszony ezzel szemben az embereknek azt a részét képviseli, akik jogosan használják kiváltságaikat és élvezik azokat. Természetesen sokan vannak, akik nem tartoznak a fenti csoportba, de az Úr róluk sem feledkezik meg. Ezért olvassuk: „Aki hallja, mondja: jöjjön! ” Ha valaki legalább egyszer hallja a hangját, az nagy áldás lesz számára; sőt döntő pillanat lesz az egész áldása szempontjából. Az a képesség, hogy hallja a hangját, nem fog pillanatnyi élvezetet nyújtani a személyt körülvevő előnyökben, hanem az lesz a mag, amely még nem csírázott ki, de amelyre minden ígéret rá van kötve. Ha ez a készség nem nyitja meg azonnal a kaput az öröm felé, akkor mindenképpen jelzi a hozzá vezető utat. Ez másképp nem is lehet. Tehát aki hallja, mondja: jöjjön! Jézusban nincs semmi, ami ártana a hallgatónak, de mindene megvan, ami áldásához és mennyei élvezetéhez szükséges, még akkor is, ha az utóbbi nem tudta elsajátítani mindazt a tudást, ami a földön lehet felismerni.  

A Krisztushoz való fordulás és a hívő figyelmeztetése, hogy ne féljen semmitől, és az Úr eljövetelének felhívása mellett, a gyülekezet nem feledkezik meg a szerencsétlen bűnösökről sem. És gondolkodjanak el ezen mélyen, és éreztesse bennük Isten kegyelme a vágyat, hogy véget vessenek a bűnösségnek (ami csak a legcsekélyebb mértékben fejezi ki a bűnös szükségleteit, ahogyan a fenti felhívás is nagyon kevéssé fejezi ki a szentség lényegét) . Így azt látjuk, hogy az Úr teret hagyott mindennek, ami kegyelmének gyümölcse lehet – beleértve a kegyelem hívást is, amely akkor is meghallgatható, ha nincs rá válasz. A kegyelem megvetése minden bizonnyal ítélethez vezet. „Aki szomjazik, jöjjön, aki pedig akarja, vegye az élet vizét ingyen.”

A könyv egy ünnepélyes figyelmeztetéssel zárul azoknak, akik vagy hozzátesznek valamit, vagy elvesznek a szavaiból. „Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!!”

"Csakugyan! Sietve megyek (jövök) el!" Milyen áldottan hangzanak ezek a szavak ilyen hosszú várakozás után! Annyi szerencsétlenség, megpróbáltatás, nehézség, veszély után milyen édes egy ilyen szót hallani, tudván, hogy aki kimondja, az szent és igaz, hamarosan eljön hűségével és szeretetével! Minden bizonnyal válaszolni fog arra a hívásra, amelyet szívünkben ihletett. Jön, és hamarosan el is visz minket magával. Ez a Gyülekezet óhaja, reménye és vágya, hogy elragadja oda ahol már szelleme otthon van. Az Izrael maradéka, miután az Úr térdre kényszeríti és leveszi a leplet a szívükről, várja az igazság napját, és akkor mikor eljön az Úr napja örvendezni fognak, mert meglátja hűséges Izrael az Ő szabadítását.

 

Mondjuk: "Ámen". És a szeretet és az igazság Igéje előtt megnyílt szívünk válaszoljon rá hálával! Az ő kegyelme legyen mindig velünk!

Magyarázat a Jelenések 21. fejezete alapján.

 

Magyarázat a Jelenések 21. fejezete alapján.

Ezt az írást azoknak ajánlom akik ismerik a Biblia szövegének összefüggéseit. A gondolataimat, remélem együtt kísérhetjük, nem mondom, hogy csak az én véleményem dominálhat. Az Úr bölcsessége megosztott az emberek körében, egymást egészítjük ki.

Mielőtt a 21. fejezetet szemlélnénk, a 20. fejezet utolsó részeit kell idéznem. A Biblia fejezetekre van osztva, ez nem jelenti azt, hogy elválaszthatók lennének színben, nem egy új felvonást látunk. "Az ( sátán) elmegy majd, hogy a föld négy sarkán levő nemzeteket, Gógot és Magógot eltévelyítse, s harcra összegyűjtse őket, azokat, akiknek száma annyi, mint a tenger fövenyéé. Ezek felmentek azután a föld térségére s körülvették a szentek táborát és a szeretett várost. De az égből tűz szállt alá és megemésztette őket”. Itt láthatjuk az ezredforduló eseményét, amikor véget ért az ezeréves királyság,( vagyis új periódus kezdete alakul ki), az utolsó csatát a sátánnal és seregével. (20,-8,9). Tovább a 12,13,14,15: "A tenger kiadta a benne levő halottakat, a halál és a láthatatlan ország is kiadták a bennük levő halottakat, és minden egyest megítéltek tetteiknek megfelelően. Ekkor a halált és a láthatatlan országot bevetették a tüzes mocsárba. Ez a második halál a tüzes mocsár. Ha valakit nem találtak az élet könyvébe beírva, bevetették a tüzes mocsárba".

 A 21. fejezet első nyolc verse az új eget és az új földet írja le, amelyek szörnyű módon a tűz tava mellett vannak. Persze ennek így kell lennie, mert az előző fejezet végén elmondottak szerint a bűnösök bele fognak vetni. Rendkívül komoly jelentőségű az a tény, hogy (és erre komolyan oda kell figyelnünk) még az örökkévalóság tökéletes állapotának időszakában is, amikor az új ég és föld vakítóan ragyog, ahová a gonosz már nem léphet be, minden bűnt látunk, amelyeket valaha is elkövettek a földön azonban minden ország és minden idők gonoszai az örök ítélet változatlan állapotába vetődnek - a tűz tavába.

Felfigyelhetünk még egy fontos körülményre: a világ létezésének különböző időszakaiban használt Isten neve már nem szerepel. Csak Isten és ember marad. Semmi sem emlékeztet bennünket a népek, az egyes államok, a törzsek vagy a nyelvek létezésére. Előttünk áll az örökkévalóság állapota, amely ugyanolyan teljes mértékben bemutatásra kerül, mint a Biblia bármely más helyén. Itt átível az örökkévalóság állapotára, de visszatekint ugyanakkor az előzményekre. Meg kell azonban jegyezni egy másik nagyon érdekes tulajdonságot. Bár nincs különbség az üdvözült emberek között, ők (vagyis a halálból feltámadt és megváltozott állapotban lévő emberek) közvetlenül kommunikálnak Istennel, a szent Jeruzsálem (Jeruzsálem új szent város lakói) mégis elkülönül az élőktől akik élnek az új égen és földön. Ennek nagy jelentősége van, mert ha az új Jeruzsálem a Bárány menyasszonya (amiben egy percig sem kételkedem), akkor az örökkévalóságban megalapozott elkülönülés állapotában kell lennie. Azok akik ma Krisztus testét alkotják, az eklézia, ők az örökkévalóságban is Isten temploma lesznek az új mennyei Jeruzsálemben. Ezt alább még szóbahozom.

 „Majd egy hatalmas szózatot hallottam, mely a trónból hangzott fel, s mely ezt mondta: "Íme, az Isten sátora az emberekkel együtt van, náluk üti fel sátorát. Az ő népeivé lesznek, s az Isten maga lesz velük..". Így Isten sátortáborát úgy tekinthetjük, mint ami minden bizonnyal kapcsolatban áll az emberekkel és egyben el is különül tőlük. Emberek nem laknak ebben a sátorban – együtt élnek vele. „...Isten hajléka az embereknél van, és velük fog lakni; ők lesznek az ő népe, és maga Isten velük együtt lesz az ő Istenük. És Isten letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál; nem lesz többé gyász, sem kiáltás, nem lesz betegség, mert az előbbi elmúlt."

Így minden megújul;  "Ezek a beszédek megbízhatóak és igazak.". Semmi másnak nem szabad történnie. „ Azután így szólt hozzám: "Megvannak hát. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak az élet forrásából ingyen adok inni. A győzelmes örökrészül fogja kapni ezeket. Én annak Istene leszek, és ő fiammá lesz. De a gyávák, hitetlenek, megutáltak, gyilkosok, paráznák, varázslók, bálványimádók és az összes hazugok részüket a tűzzel és kénkővel égő mocsárban lelik majd, mely a második halál."

Itt egy érdekes változást látunk a látomások sorrendjében, amit azonban nem nehéz megérteni, mert nyilvánvaló, hogy semminek sem szabad történnie abban az időszakban, amit vizsgálunk. Most megerősítettük, hogy eljött az örökkévalóság. Ezért minden bizonnyal vissza kell mennünk, hogy meglássuk a prófécia fontos tárgyát, amelyet korábban nem lehetett leírni anélkül, hogy ne zavarja a benne bemutatott események menetét. A 17. fejezetben már találkoztunk hasonló esettel, amelyben a próféciában korábban már említett Babilon jelent meg előttünk. Kétszer is láttuk: először Isten figyelmeztetései és tanúságtételei kísérték megjelenését, majd hét csésze Isten ítéletének tárgyaként jelent meg. Csak ezután olvastuk el Babilon teljes leírását. Nem lenne helyénvaló első alkalommal ilyen részletes leírást adni itt sem.

Pontosan ugyanazt az esetet látjuk itt; és ezt tovább erősíti a bevezető hasonlósága mindkét esetben. „Eljött azután ama hét angyal közül az egyik, akik az utolsó hét csapással telt hét csészét tartották, és ilyen beszédbe kezdett velem: "Jer, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.". Ki ne látná, hogy ezek a szavak nagyon emlékeztetnek azokra, amelyekkel a kezdővers megnyitja Babilon leírását? Úgy gondolom, hogy Isten szándékosan hangsúlyozta ezt az azonosságot, és ez nem a prófétai események folytatása, hanem a szent város már korábban említett leírása, ahogyan egy a parázna várost is csak az ítélet után írt le. Babilon szentségnek álcázott gyilkos volt, ráadásul bűnös, amikor megrontotta a föld királyait. Most látjuk a mennyből alászálló szent várost Istentől, amelyet menyasszonynak, a Bárány feleségének hirdetnek, és feltűnő kontraszt a nagy paráznával. E szent városba, miután Krisztus eljön, a föld királyai elhozzák tiszteletüket és dicsőségüket; nem lesz népek lázadása, nem lesz paráznaság, sem utálatosság, nem lesz vérfertőzés. Egyszóval Babilon, a szent város undorító ellentéte, világi ambícióktól megragadva, most királyok és népek meghódítására törekszik céljainak beteljesülése érdekében, miközben egy másik város most szenved, de akkor uralkodni fog. Így egyikük rávilágít a másikra.

Hangsúlyozni szeretném azonban annak rendkívüli fontosságát, hogy megértsük, hogy a menyasszonnyal kapcsolatban itt a múltra való hivatkozással mutatja be, aminek eredményeként az okozza a nehézségeket, hogy ha az utolsó látomást tévesen a prófécia egy másik képre vetítjük, de 19. fejezettől kezdődően megoldódnak maguktól. Itt egy további visszatekintést látunk a múltba, melynek célja, hogy teljes leírást adjon az előző látomásokban futólag említettekről; ez a leírás a 21. fejezet 8. versében ér véget. Ha a 17. fejezet a múltba tekint, akkor ugyanez elmondható a 21. fejezetről (9. v.). A prófétai időfelfogás alapján a 17. fejezetben Babilon leírása nem közvetlen folytatása a 15. és 16. fejezetben elmondottaknak; ellenkezőleg, szerkezetükben különböznek egymástól. Ez a fejezet utólag bemutatja Babilon természetét és azokat az erkölcsi okokat, amelyek ítéletéhez vezettek. Tehát itt láthatjuk a menyasszony, a Bárány feleségének leírását, és megtudjuk, hogy Isten eszközként használta őt arra, hogy kimeríthetetlen jóságot, áldást és dicsőséget teremtsen az ezeréves királyságban, míg az ördög ebben a korszakban Babilont használta, hogy végrehajtsa saját munkáját, gonosz terveit a földön. 

„Szellemben elvitt engem azután egy nagy és magas hegyre, s azon megmutatta a szent várost, Jeruzsálemet, mely Istentől az égből szállott alá". Most a próféta már nem a sivatagban találja magát, hanem egy nagy hegyen, ahol megmutatják neki Jeruzsálem szent városát, amely most az ezredforduló alatt a föld uralásához szükséges isteni erő szent tartályaként jelenik meg. „s rajta van az Isten dicsősége. A fényár, melyben úszott, hasonlított a legdrágább kőnek, a kristályként csillogó jáspisnak fényéhez."

Ezután következik a fal, a kapu, az alapok és az általános elrendezés leírása: „Nagy és magas fala volt, tizenkét kapuja, a kapukon tizenkét angyal, rájuk nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei.” Tekintettel arra, hogy a menyasszonyról, a Bárány feleségéről van szó, nagyon fontos megmutatni, hogy az angyalok jelen vannak ebben a városban, és ráadásul Izraelt sem felejtették el. Persze már a város neve alapján is hasonlóra lehet következtetni (de persze nem arra, hogy a gyülekezet a földhöz tartozhat). Isten nem felejtette el népével kapcsolatos útjait, de az angyalok úgyszólván a kapuőrök szerepét töltik be: a kapuban állnak. Ami Izrael tizenkét törzsét illeti, a nevük csak a kapukon van felírva – és semmi több. Még csak nem is sejtik, hogy ők alkotják a várost, csak annyit mondanak, hogy a nevük kívülre van írva. Ez a város mindig emlékezni fog azokra, akik Izrael újjászületése előtt haltak meg; Isten arra fogja használni, hogy megáldja őket az ezredforduló során, és nem csak arra, hogy megáldja őket. Jeruzsálem ragyogni fog az egész világ számára; és ez teljesen igazságos. „Napkeletről három kapu volt, északról három kapu, délről három kapu és napnyugatról három kapu. A város falának tizenkét alapja volt, rajtuk tizenkét név, a Bárány tizenkét apostolának neve".

 Úgy tűnik, ez a tizenkét apostol (természetesen Iskariótes Júdást nem számítva), akik kapcsolatban álltak Krisztussal a földi szenvedései során. Tudjuk, hogy Isten a legmagasabb intelligencia; és nem azt akarja mondani, hogy akire az Úr a mennyei gyülekezet kinyilatkoztatását bízta, az ne érdemelne ki kizárólagos, más pozíciót ebben a dicsőséges látomásban. Isten mégis ebben a bölcsességben munkálkodik amely az ember számára elérhetetlen, és elveihez itt is hű marad. A Bárány tizenkét apostola elfoglalja a helyét. Remélhetjük, hogy Isten a többieknél nem rosszabb helyzettel fogja tisztelni Pált; azonban szerintem többet érdemel.

„A város négyszögben feküdt, hosszúsága annyi volt, mint a szélessége. Azután a várost mérte meg a vesszővel, tizenkétezer stádiumra. Hosszúsága, szélessége, magassága egyenlő". A város négyszögben helyezkedik el, hossza megegyezik a szélességével. Vagyis a tökéletességet és a teljességet fejezi ki, megfelelve ennek a városnak a lényegének.

Ezek után kezdődik magának a városnak, falainak, épületeinek, alapjainak és kapuinak leírása, vagyis amelyeken most nem kell lekötni a figyelmünket.

De itt jön egy nagyon fontos részlet: „Templomot nem láttam abban, mert az Úr, az Isten, a mindeneken Uralkodó annak temploma és a Bárány.” Szó sincs itt semmi hiányáról. Éppen ellenkezőleg, az itt megfogalmazottak az Istennel való közösség közvetlenségét bizonyítják. Hiszen a templom mindig is a kommunikáció eszköze volt Isten és ember között. A templom hiánya tehát nem veszteség, hanem nyeresége ennek a városnak. Ez a körülmény segít meglátni a különbséget a földi Jeruzsálem és a mennyei város között, mert az Ezékiel által leírt földi város legszembetűnőbb tulajdonsága a templom jelenléte. Itt nincs, mert a templomot a földnek szánta Isten. A mennyei városban, amelyben az ég minden áldása megtestesült, a templom nem látható, mert ez az egész város egyben templom is. Ha a templomról kell beszélnünk, akkor "az Úr, a mindenható Isten az ő temploma és a Bárány". "És a városnak nincs szüksége a napra vagy a holdra a megvilágításhoz." Ez sem tekinthető veszteségnek. Ami a földi várost illeti, a Hold úgy fogja megvilágítani, mint a Nap jelenleg, és a nap ragyogása hétszeresére nő. Itt nincs sem az egyik, sem a másik, és ez ismét nyereséget jelez, nem veszteséget. "...Mert az Isten dicsősége megvilágította őt, és az ő lámpása a Bárány." A lények által használt lámpák így eltűntek. 

"A nemzetek a város fényénél fognak járni, a föld királyai is abba viszik be dicsőségüket.."   A nemzetek annak fényében fognak járni [nyilvánvaló, hogy nincsenek ebben a városban], és a föld királyai beviszik dicsőségüket és tiszteletüket [ez csak annyit mond, hogy imádják ezt a várost].

"A város kapuit nem zárják be nappal, éjszaka ugyanis nem lesz ott. A nemezetek dicsőségét és megbecsülését abba viszik be. Ám nem megy abba be semmi közönséges, sem olyan, aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak azok, akik a Bárány életkönyvébe be vannak írva." Az erkölcstelenséget már elítélték, de a legmagasabb kegyelmet is meg kell erősíteni. 

 

 Tehát mégegyszer át kell gondolnunk, hogy amit Isten kezdettől fogva eltervezett, az megvalósulni látszik itt, de ne felejtsük el, hogyha a népek és emberek  ugyanazok lesznek az új állapotban, különböző helyet foglalnak el az örökkévalóságban. Az Isten a szavát és ígéreteit nem változtatja meg. Tehát azok a népek, főleg Izrael, akik a földhöz kapcsolódó igéretei szólnak, azok öröklik az új földet, akik meg a teremtés előtt voltak kiválasztva a mennyeknek országa örökösei, a Bárány könyvében szereplők pedig a mennyei Jeruzsálem lakosai. Azt is kellene tudni, hogy létezik az élet könyve a Bárány könyve és a cselekedeteket őrző könyv. De ez más téma.

A kereszténység futószalagja.

 

A kereszténység futószalagja.

(ApCsel 2,-37,38) "Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát".

(János 3,-3,4,5)."Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába."

Van egy testvér aki a szívemhez nőt, akin keresztül olyan dolgokat ismerhettem és ismerek meg amire azelőtt nem figyeltem fel. Ez a nagy tudású, felismerésben gazdag széles körben nem ismert testvér, otthon van a különböző bibliai fordításokban, és mégsem nevezhető könyvmolynak, aki által felismertem sok problémát a bibliai szövegek egyes elferdítéseit. Ő és most már én is úgy vélem, hogy az ő szavaival éljek, "a keresztény fordítók elszenesítették a Szentírást". Ennek megvan a történelme. Magában a Biblia tartalmazza az Isten szavát, ebben senki ne kételkedjen, de ha a Szent Szellem ajándéka nem társul az emberben, akkor az elferdített szavak sőt mondatok tévútra vezetnek. Ezért szükséges Krisztus Szellemének vezetése. Ugye sokszor halljuk, mondjuk is, hogy Jézus kézenfogva vezet. Rá bízzuk magunkat, de ez nem jelenti azt, hogy követjük is. 

A vezetés inkább a biztonságra utal, a követés pedig egy ragaszkodást az Isten megismerését értve ez alatt. Az elsőnél a gyengesége miatt az utóbbinál az erőssége miatt. Ezt egybe kell gondolni, ugyanis mindkettőnek megvan az élettere.

Gyakran olvasom egyes keresztények nyilvános imáiban " ne hagyj el Istenem" vagy "Uram légy velem", ez annak tudható be, hogy nem ismeri Istent. Ez csak azért van, mert vagy nem is volt Istenben, vagy ha Isten gyermeke is, nem követi Őt. Isten, vagyis Jézus Krisztus soha nem hagyja el az övéit. Az ember hagyhatja el Őt. Ez is annak az eredménye, hogy az ószövetségi írásokból merítí tudását, ami a jövő dicsőségnek az árnyéka. De mióta Krisztus feltámadt és ígérete szerint elküldte Szent Szellemét, azóta a választottai világosságban járnak. A világosság pedig elűzi a sötétséget még árnyéka se marad meg. És mégis olyan sokan szenvednek lelkükben vágyakozva, már keresztény létükre a biztonság hiányában.

Ez annak tudható be, hogy vagy megvannak tévesztve, vagy nem kapják meg a szükséges szellemi eledelt ami erőt ad Krisztus követéséhez. Az Úr felkínálta magát érettünk, hogy semmiben sem legyen hiányunk. Ez valójában úgy néz ki, hogy egy gazdagon megterített asztalnál ülve könyörgünk éhesen, adj nekem enni hogy legyen erőm, de a felkínált bőségből nem vesz magához. 

De van egy fordított kép is. Például, akik szorgalmasan tanulmányozzák az írásokat, teológiai iskolákat végeznek doktori fokozatokat érnek el és mégsem jutnak el az igazság megismeréséig. "Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak." (2 Tim. 3,-7).

 Ezek többnyire a kereszténység futószalagjának kezelői. Ők többnyire ( tisztelet a kivételnek), vagyis az ilyenek még a gyülekezet hajnalától kezdve, tömegesen gyártják a vallásos keresztényeket. Ezek a "tudós" emberek formálják és formálták a szájízük szerint a vallásokat. Elejétől fogva hozzá nyúlva a Szentíráshoz, vagy tudatosan vagy öntudatlanul jó szándékkal vezérelve fordították le a népek nyelvére, megengedve maguknak a hiba lehetőségét. De a végeredmény egy és ugyanaz. Csak példának mondom, hogy Krisztus idejében és a feltámadás utáni időszakban kb. i.u. 348- ig, szó sem volt keresztről, keresztelésről, keresztényekről. A már a későbbi fordításokban már megjelentek ezek a kifejezések. Azért hívja a barátom keresztény Bibliának, mert az.

 Nem véletlenül párosítottam össze a fenti két igeszakaszt. Ha az Apostolok cselekedetei második fejezetében ezt a részt kiragadjuk a Szentírás szóösszefügéséből, akkor szemünk elé tárul a futószalag. 

Péter itt egy egymást követő cselekvést vázol fel. Ezt  gyakorolják a keresztény vallások többségében. Jól teszik vagy nem? Hiszen ezt az apostol mondja a Szent Szellem szavával. Nekem semmi bajom ezzel, mert a megtérés követi a bemerítés, de hogy ezek után veszik a Szent Szellem ajándékát, ez már számomra nem felel meg. Nincs kizárva sem de nem szabály ez. A Szent Szellem ajándéka nem a rituális cselekvésektől függ, hanem éppen az Úr mondja ami számomra egy a legfontosabb forrás, hogy "Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába." Később folytatja, ami aláhúzza a Szellem egy jellegét, az ember nem a saját döntésétől, akaratából születik újjá. "A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született." Nem tudja az ember mikor és honnan főleg hogyan érinti meg az ember lelkét. Ezt olvashatjuk, "Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek."(János 1,-12,13).

Itt nem figyelhető meg az, hogy az ember ha elvégzi azt a sorrendet amit az apostol mondott, a Szent Szellem ajándékát veszi. De mind a két esetben rámutat az alapvető tényezőre, az első a megtérés, tehát Isten felé fordulás, ami egész biztos bűnbánattal jár, vagyis a Szellem már akkor érinti a lelket, mert hogyan ismeri fel magában a bűnt, ha víztől nem született. Ha nem hallotta az igét, mert a hit a hallásból van, tehát az ige ami a vizet jelenti, nem hatolt a szíve mélységébe a szellemi fülén keresztül, hogy utat törjön Krisztus befogadására, és ez lenne a másik feltétel, de inkább cselekvés. Itt még a bemerítésről szó sincs. A vízbe való bemerítés nem feltétele a Szellemi ajándék elnyerésére. Sok példa is bizonyítja, tucatnyi hívők akik Isten gyermekei lettek vagy voltak nem merítkeztek be. Vagy nem volt rá lehetőségük, mint a latornak a kereszten, de Nikodémusról se tudunk, se az apostolokról sem ír az újszövetség, hogy vízben bemerítkeztek volna. Persze hogy ez nem jelenti azt, hogy az nem lenne fontos. Ugyanis ez az aktus nyilvános elfogadás bélyege az emberek és angyalok előtt, hogy vállalja Krisztus nevét. De az nem ad üdvösséget, hanem tanúsítja nyíltan, hogy üdvösséget szerzett a hit által, és nyilvánosan vállalja hovatartozását, ezáltal már igyekezve, ragaszkodva a tiszta lelkiismeretben való cselekedeteihez ami a szellemi ajándéka által végezhet. Tehát ez a sorrend felbomlik a mi esetünkben, mert nem a mi akaratunk érvényesűl. A legfényesebb példa maga a Jézus Krisztus bemerítése a Jordán folyóban, ahol bizonyítva van az a sorrend amit Péter apostol mondott: " Ekkor érkezett Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy bemeríttesse magát vele. De az erősen ellenállt és így szólt: "Nekem van arra szükségem, hogy te bemeríts engem, és mégis te jössz énhozzám?" Jézus azonban ezt felelte neki: "Hadd történjék ez most így: Úgy illik ugyanis hozzánk, hogy minden igazságosságot betöltsünk." Ekkor János engedett neki. Miután Jézus bemerítkezett, azonnal feljött a vízből. Egyszerre csak megnyíltak az egek és János látta, hogy Isten Szelleme, mint egy galamb jön alá és rászáll. Azután szózat hangzott az égből és az ezt mondta: "Ez az én szeretett fiam, benne leltem tetszésemet."( Máté 3,-13..17). Csia Lajos fordítása.

Tehát az Úrnak nem volt arra szüksége, hogy bűnbocsánatot nyerjen, mert Ő bűn nélküli volt, de a bemerítést elvégezte a felül írott okok miatt, de itt is láthatjuk, hogy a galamb formájában rászállt az Isten Szelleme mint bizonyíték. De tévedés ne essék Joshua a Messiás nem akkor lett megáldva Szent Szellemmel, mert Ő az örök Isten. Ez a tanúbizonysága, hogy az Atya küldte hozzánk, hogy szolgáljon az embereknek. Attól a ponttól veszi a kezdetét a megváltás szolgálata. Tehát egy Isten szolgájának ez illik, hogy betartsa ezt a sorrendet. De még egyszer mondom ez nem szabály. Főleg nem dogmatikus rituálé.

 Dacára annak, hogy ezt a sorrendet igyekezünk betartani, a gyakorlat egész másat mutat. Sorozatban gyártjuk a keresztényeket már a csecsemőkortól, a gyermekek keresztelése ( nem hit általi) a vallási tanításokkal, a tévtanítások hirdetői mintha egy gyár futószalagján bocsátja ki termékeit, tömeges selejtet produkálva. Ha ez nem így volna, nem lenne milliárdos nagyságrendű a keresztények száma. Vagyis a keresztények számával nincs semmi problémám, mert ők egy Isten Szellemétől idegen vallás a világvallások egyike, mert sokan beleszülettek, és csak folytatják őseik tradícióját. A többség még a Bibliát a kezükbe se vették, és ha vették is, mihaszna az csak kárt okozna nekik és a környezetének, ha fentről nem születik. Itt azért általánosítottam, közben tudom, hogy Isten gyermekei is a kereszténység körében vannak közé vegyülve sokféle ok miatt, de maga a gyűjtőnévvel van gondom, legalábbis számomra ez már gond lett. Azelőtt ennek nem adtam nagy jelentőséget. Egy Isten gyermeke, Krisztus tudatos követője nem azonosíthatja magát egy Isten számára utálatos szövetség vagy névleges nem Isten nevét dicsőítő kötelékhez. Csak egy igaz egységet ismer el Isten, a saját gyülekezetét, (eklézsiát, kihívottakat a világból) Krisztus testét és templomát. Mert ezen gyülekezet ajtófélfáján látja az áldozati bárány Krisztus vérét. Mert Krisztus vérével váltotta ki a halál karmaiból az övéit, nem a vallásokat. 

De mégis azt ajánlja Pál apostol Timóteusnak, egyben azoknak is akik Istent szeretik: "Akik a Krisztus Jézusban istenfélelemmel akarnak élni, azokat mind üldözni fogják.  Szemfényvesztő, rossz emberek előre törik magukat, hogy még rosszabbra jussanak. Tévelyítenek és eltévelyednek. Te azonban maradj meg azokban, amiket tanultál, s amikben hívővé lettél, tudva kitől tanultad, és mert kisgyermek korodtól ismered a szent írásokat, melyek képesek bölccsé tenni téged annak a menekülésnek dolgában, mely a Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül lelhető. Az egész írást Isten sugallta s hasznos az a tanításra, meggyőzésre, helyreállításra, igazságosságban való nevelésre, hogy az Isten embere az eklézsiába beilleszthető legyen (Isten embere tökéletes legyen), minden jó munkára felkészített."(2 Tim 3,-12..17).

 

Csak remélni tudom, hogy segíteni tudtam valakinek ezzel az írással. Áldja meg az Isten mindenkit akik Isten  arcát keresik, hogy megismerjék az igazságot ha gyengeségben is, mert meggyőződésem, hogy aki nem igyekszik követni Krisztust és nem keresik az igazságát, abban nincs meg a szeretet. A szeretet az igazsággal van összefonódva, egyik a másik nélkül nem létezik. Mert Krisztus maga a szeretet, az igazság az út és az élet.

Egy levelezés tartalma.

 Egy levelezés tartalma.

Én;

Álmatlan voltam az éjszaka. Azok a gondolatok forogtak a fejembe, miért foglalkozok az emberektől vagyis a tömegektől távoli fogalmakkal, mint az örökkévalóság az idő az anyag a predesztináció a diszlokáció a metafizika, a kvantumfizika, pedig ez nem tartozik az igehirdetés témájához. Ahogy te is mondtad, hogy nem a széles közönséget célozza meg írásoddal. 

 Azért meg is kaptam a választ, és reggel utánanéztem a dolognak. 1 János 2,-12..14. 

 A szellemi növekedés miatt van ez. Ezt örömmel fogadtam, mert azt bizonyítja, hogy Isten iskolájában osztályról osztályra haladok. Tehát nem osztály ismétlő bukott tanuló vagyok. A növekvő hit a megismerés igénye vezet ezekbe a kézzel megfoghatatlan berkekbe.

 És arra jutottam, biztosan nem magamtól, hogy ezek a gondolatok nem csak a saját önkielégítést eredményezi, hanem ezek tudatában tisztában tudok az egyszerű emberhez is szólni. Tömören tanulok fogalmazni, hogy a fogalmazásban, legyen meg az a mélység amit már az Atya belém plántált. Nem rendszerezem és tervezem, csak folyást engedek a gondolataimnak. 

Egyszer írtad, hogy a gondolat gyorsabban pereg benned mint amit le tudtál rögzíteni. Számomra ez azt jelenti, hogy egy gazdagabb bázis van a háttérben, amit leírni nem lehet azonnal. Ebben is Isten tanítását látom, de a megvalósulás feletti akaratát is. 

Testvér;

Igen, ez valóban jó hír. A keresztényekkel az az egyik legnagyobb baj, hogy megrekednek az ostoba és gyerekes rendszerükön belül és nem képesek (nem is akarnak) kitekinteni, túllátni azon. Pedig a világ sokkal összetettebb és érdekesebb mint amit ők hisznek vagy tudnak róla. Egy ostoba hibrid létben vannak, meghallgatják a papjukat vagy az prédikátorukat vasárnaponként, azt le van tudva az Isten egy újabb hétre mennek a világba csákányozni. Amelyik meg hétközben is keresztény marad, az sem lát tovább az orránál. A kereszténység egy büdös mocsár tele mindenféle gusztustalan lénnyel.

Én;

Bizony ez így van. Még azt figyeltem meg, hogy hasonlóan a pártokhoz, lózungokban gondolkodnak. Kiteszik a bibliai szövegeket, vagyis felvonulnak velük, valami informatikai jelleggel, de a mély összefüggéseket nem ismerik. Vagy valami verklihez hasonlót tekernek, ugyanazt a zenét tekerik állandóan ami annyira mesterséges. 

 Most mondok egy talán eléggé eretnekesnek tűnő dolgot, hogy Isten megengedte, hogy tévesen fordítsák le a Bibliát. Sőt az eredeti írásokat is elrejtette. Gondolom azért is, mert az emberek akik betegesen ragaszkodnak az írott betűhöz, az őket el is vakítja. Mert te is tudod, hogy akiben nincs meg Krisztus Szelleme az nem is látja, hogy a szöveg az csak egy eszköz, a betű megöl, ez a funkciója, a Szellem pedig megelevenít.

 Csúnya képet látok magam előtt. A húsosfazék körül táncoló embereket látok a sötétben, akik alkalomadtán kivesznek a fazékból egy egy falatkát, hogy erejük legyen tovább táncolniuk a rituális táncukat, mint a pogányok, vagyis ez maga a pogányság a Fétis.

 A sátán legszínesebb és látványosabb eredménye, hogy a Jézus Krisztus nevét használja fel az ördögi táncához, farsang a kígyó bűvölete szemet lelket vakító sötétség. 

 Az Úr minket szerénységre és alázatra tanít, ez így van rendjén, de kimondta azt, hogy szeressük és békéljünk meg a felebarátaink hamis képmutató bűneivel. Ha van is elképzelésük valamiről, de a következtetéseiket ki nem állhatom. Ez most az én büszkeségemet jelenti e, vagy az utálatot minden ami elferdíti Isten igaz ítéletét." Bizony, Isten nem tesz rosszat, és a Mindenható nem rontja el az ítéletet.(nem ferdíti el). (Jób 34,-12..15). 

 Ennek csak örülni tudok, hogy az Úr érdemtelenül erre az útra terelt, ez nem az én munkám nyeresége, ezt nagyon is jól tudom.

 A legnagyobb csalás a világ történetében, hogy Istent úgy adják elő, vagy eladják az embereknek, hogy Ő a szeretet maga aki feláldozta önmagát az emberiségért. Pont. Nincs vessző utána, pedig, nem vessző hanem kötőjel kell, hogy legyen-SZERETET - IGAZ SZENT ISTEN. Ő a szeretetet és igaz ítélet Istene. 

 Nekem van egy véleményem arról, ha akár steril tiszta eredeti írások is lennének, az sem javítana azokon akit az Isten fazekas műhelyében készített a megsemmisítésre.

 Nagyon szeretem Jób könyvét és János apostol írásait. Ezek az írások vallás mentesek. Persze hogy a vállalkozó szellemű ember minden igazból is bálványt farag magának. De számomra ezek az írások mérhetetlenül magasba repítenek engem, mert az Isten képét tükrözik. 

Ha észrevetted, hogy Jób is meglátta Istent a végén, és János is. Ez számomra azt jelenti, hogy ez a Biblia gerincének célja, hogy képessé teszi az embert Isten Szellemével meglátni Istent a Fiúban, az Ember Fiában, Joshuéban. 

Ez azok kiváltsága, akiket kiszemelt magának az Atya, tehát itt van az én véleményem, hogy akit az Atya kiválasztott még a világ teremtése előtt, csakis azok látják meg Istent a maga valóságában " szeretetében és valódi igazságában". A többi csak szemfényvesztés, sátáni tűzijáték. Leszámítva a mi gyengeségünket, ezt ma is láthatjuk, hiszen minél gyengébb vagyok annál erősebben jelenik meg bennem az Isten képe. Ez már itt veszi kezdetét, ugyanis aki Őt itt nem látta meg, hogy ismerheti meg a jövőben. 

 Az Isten mérhetetlenül bölcs, de a véleményem az, hogy a végtelen bölcsességét nem csak magának tartogatja, mert már itt a földön a nullás osztályban kezdi bölcsességét kijelenteni, ami az örökkévalóságban végtelen növekedést ad az övéinek, örökkön örökké. 

 

Az egyik szeretet német testvér aki már nincs velünk, azt mondta, hogy Isten abban találja kedvét, hogy megossza a teremtményével, hogyan teremtette meg a világot és hogyan teremt még újabb és újabb világot, végtelen tiszta szeretetéből velünk együtt. Valójában neki nincs szüksége magát bizonyítani, ezt csakis a mérhetetlen gazdagságának a felénk való szeretetéből teszi. Ez a véleményem.

Megragadni a pillanatot.

 

Amikor rád száll Isten szava, 

nyílj ki mint egy virág.

Ő gyengéd mint egy pillangó, 

beporoz és termékennyé tesz.

 

Megragadni a pillanatot. 

"Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;

Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.

Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel," ( Jób 33,-27..29).

Talán a legismertebb rész az evangéliumban a János 3,16." Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.". 

Isten hirdeti a szeretetét a teremtménye iránt, de nem csak hírdeti hanem feláldozta magát értünk. Nos ezt nem is kell túlmagyarázni. Elvégre Isten magára vette a felelősséget az ember megváltása céljából. Hiszen Ő előbb kijelentette, hogy megbánta, hogy teremtette az embereket, miután az ember bűnbe eset. De hogy lehet az, hogy Isten ezt nem látta előre, hiszen Ő az Isten a Teremtő, emberi felfogás szerint, panoráma látással rendelkezik. De ezt a gondolat fonalat most nem követjük, mert eltérnénk a mai témánktól. 

 Tehát a mi szűk látásunk miatt nem tudjuk átlátni Isten munkáját minden egyes emberben, legyen az akárki vagy akárhol. Élhet az ember a Salamon szigeteken, Brazília őserdejében, vagy Manhattan New York városában, ebben az esetben Isten nem személyválogató, "Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek .Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;". De még az embernek azért sem kell aggódnia a felől, hogyan jut el az dzsungelbe Jézus Krisztus megváltási híre. Erre Istennek van gondja. Bízzuk a logisztikát Istenre. 

, Jób könyvében Elihu a Barakeél fia, akiből Isten Szelleme beszélt, aki megvilágítja számunkra, hogy minden ember rendelkezik értelemmel : "a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, ami értelmet ad néki!". Ahhoz, hogy az ember megértse Isten hozzászólt szavát, megnyítja fülét, ellenben hiába a szó ha nincs hallás, "Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá !Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek; Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel. Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől."(Jób 33,-14..17). Tehát ezt a felelősséget is magáévá tette az Isten, hogy minden feltétel adva legyen. Mindent elrendezett annak érdekében, hogy az emberhez eljusson a szava. Ez nem az igehírdetéssel bezárólag, hanem a lelkiismereten keresztül munkálkodik, ebben az esetben tehát, szól. Az igehírdetők már csak azok a munkások akik szórják az igét a különböző talajra, lásd, Máté 13. 

 Miért teszi Isten ezt egyszer kétszer vagy háromszor? Miért nem minduntalan, hiszen az igehírdetők verejtékig dolgoznak azon, hogy valahogy elérjék a hallgatók szívét lelkét. Hát igen, ezt teszi az ember jószándékból. Azt vélik felfedezni egyesekben, hogy hajlanak az Isten szava meghallására. De rosszabb esetben, arra törekszenek, hogy meggyőzzék az őket hallgatókat. Még rosszabb esetben betörik a lelket a saját világukba. Nos valójában ez az Isten dolga, puhítani felszántani a földet, hogy ha eljön a pillanat, befogadhatja az igét. De itt azért szóvá kell tennem, hogy Isten már elszórta az embereket mint a magokat. Ugyanis itt jön képbe a predesztináció ténye. Ábrahám magjáról beszélek. 

 Az evangélium hirdeti az örömhírt azok számára, akik azt hallják belső szellemi fülükkel. Mások rá se hederítenek, mások pedig azon dolgoznak, hogy elhintsék a már felszántott földbe a konkolyt. Bizony, ez egy valós tevékenység a sátán részéről. Ott munkálkodik ahol nem szántott, a mennyeknek országa szántóföldjén szórja a magvát. 

 Ezen nincs mit csodálkozni, ez benne van a pakliban. Itt jön képbe, amire az apostolok tanítanak. Kit tanítanak az apostolok? Hát azokat akikben már megfogant a mag, csírázik. A prevenciós munka folyik, hogy megtisztitsa, megszabadítsa a szenteket a világ rájuk nehezedő terheitől egyrészt, másrészt, hogy felszabadúltan tudják dicsőíteni az Urat. Az üdvösséghez elég Isten üdvözítő kegyelme, de akit erre az útra helyezett, azt nem hagyja a csírájában, növekedést ad. Ezt egyértelműen kifejezi Pál apostol az 1 Kor.3,-5,6. "Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést.". A szemfüles olvasónak szembetűnik az a különbség, ami az üdvösség és a hívő kifejezést takar. Az üdvösséget Isten adja a hitet is, de itt azt olvassuk, hogy a szolgák által lettek hívők. A hit hallásból van, tehát a szolgák dolga a hitet szóvá tenni. A hitből a hitre térni, furcsa ez, de éppen ezt hanyagolják el a hívők. Az evangélium megmutatja az utat Krisztushoz, az apostolok tanításai pedig azt, hogyan kell járni és követni Krisztust. 

Istennek megvan az a nyelve, hogy tudatára ébressze a lelkeket akik az Ő akarata szerint választott. Emberi módszerekkel ezt nem érhető el. Hogy miért szól minden emberhez? Azért mert eljön egyszer a számadás pillanata is. Ezt, hogy megértsük egy egyszerű tényt kell figyelembe vennünk. Még a teremtés kezdete előtt el volt döntve, hogy a sátán és sötét angyalai akik követték őt, megkapják a megérdemelt büntetésüket. De ehhez hogy jön ide az ember? Hát úgy, hogy a sátán nem tétlenkedik, megtéveszti az embereket előbb, aztán a sajátját beplantázza a már rabul ejtett ember lelkébe, ami a démon vagyis a rossz szellemét. És azt  amit nem az Atya plántált, kitépetik. 

Ezért legyen az ember figyelmes, mert nem tudhatja mikor és hogyan jön el az Isten üdvözítő szava. Ha már eddig követed az itt írottakat, akkor biztos, hogy nem hiába írtam, hiszen felkeltettem érdeklődésedet. 

 Azért egy értelmes embernek Isten elétárja azt az utat, hogy melyikre lépjen, hiszen így volt ez az édenkertben is. Tud meg kedves olvasó melyik utat szánt neked az Isten, és ha felismered magadban Isten szándékát, akkor már nyert ügyed van. Maga Isten Fia, Krisztus a Teremtő Isten mutatja meg az utat, ne tétovázz, ne várj az a harmadik egyben utolsó szavára. 

 

"Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam." (János 14,-6).