
Hetvenszer hét, Dániel 9. fejezetben.
A Dániel 9.2-ben a próféta "kifejtette a könyvekből hány év telik el, amit az Úr Jeremiás prófétához szólt". És amikor a próféta egy jól ismert próféciára hívja fel a figyelmet, szinte látjuk az 1. fejezet megismétlődését. Dániel imájára válaszolva Isten kinyilatkoztatta neki azt, amit nem tudott: „És miközben én még beszéltem és imádkoztam, és megvallottam bűneimet és népem, Izrael bűneit, és vetettem le könyörgésemet az Úr, az én Istenem elõtt, az én Istenem szent hegyéért; miközben még folytattam imámat,a férfiu, Gabriel, akit látomásomban korábban láttam, gyorsan berepült, megérintett az esti áldozat idejében és intett, beszélt velem és így szólt: „ Dániel, most jöttem ki, hogy értelemre tanítsalak.” (20–22. vers).
Milyen megértést? - A jövőről!
24. "Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente.
Ezek a dolgok a végidőre utalnak, és Isten útjainak végén be fognak teljesedni; a múltban nem teljesülhettek.
Az angyal így folytatta:
25. "Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben.
26. "A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem”.
A Dániel 7,25; Jelenések 12,14 - “ideig, időkig, és az időnek feléig.”
Jel. 11,2;13,15 -”negyvenkét hónap”
Jel. 11,3;12,6 - “ ezer kétszáz hatvan nap”
Ez a periódus Dániel 9, 24-27 ben három részre osztható. - hét hét(év), hatvankét szer hét (év) és egy hét (év), azaz 42 hónap és 1260 nap. Az első része ennek az időszaknak, Jeruzsálem helyreállítása, ami 455-ben K.e. kezdődött, amiről Nehémiás könyvében olvashatunk. (Neh.2,1 és Ézsd.1,1-2). Ez 7 szer hét év, tehát 49 év. A második rész, a hatvankét szer hét év, 434 lesz. Na most a 434+ 49= 483. Krisztus a Mindenható eljövetele és megfeszítése előtti idő, ez idő elteltével “ hatvankét hét múlva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz”. Most a 455-höz hozzáadunk 483-mat (v. 69x7)- akkor K. u. 28-ban, de még hozzáadunk egy évet, mert egy év plusz az időszámításban csúszott, mikor áttértek az új időszámításra. Ezt más írásokból tudom. Akkor 29-ben volt Krisztus felfeszítése. Sok teológus és kutató egyetért ezzel, mert kb. 42 év mulva lett lerombolva Jeruzsálem, ezt meg tudjuk, hogy 70-ben volt. Titus 70 húsvétja után körülzárta Jeruzsálemet, a körülfogott tömeg az éhség és a fellépő járványok dacára hevesen ellenállt. Öthavi ostrom után esett el, s teljesen rommá vált, lerombolták a monumentális heródesi templomot is. (Wiki).
Természetesen az Úr azt mondta: „Senki sem tud arról a napról és óráról”, de ez a visszatérésére utal, amikor a lába az Olajfák hegyére lép. Aki azt hiszi, hogy kiszámíthatja ezt a pillanatot, az Úr szavával ellentétesen cselekszik, és nem maradhat szégyentelen. Itt mondják azonban az Ő eljöveteléről (most - már a történelemről), - arról az időről, amikor Izraelnek várnia kellett volna Messiását. És valójában Őt várták.
Jeruzsálem Titus általi ostromakor K.e. 70-ben, a zsidók kitartottak, meg voltak győződve arról, hogy a Messiás eljön és kiszabadítja őket; és nem a legrosszabbra számítottak. Csakhogy a kijelölt napon jött szerényen, ahogy Zakariás megjósolta “Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén.”(9,9), de elutasították.
Továbbá, a 26. vers a város és a szentély pusztításáról beszél, amely beteljesedett, mint tudjuk a történelemből. De még mindig hiányzik egy hét.
A Messiás és elutasítása előtt 69 hetet számoltunk. Említették a szentély megsemmisítését (Kr. U. 70), de hol van az utolsó hét?
A 27. versben ”És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad.”(miután a Messiást elutasították és a szentélyt elpusztították).
Mit jelent a "hét" kifejezés? Tipikus hétnapos hét? De akkor a Messiásnak 483 nappal a város építésének engedélye után kellett eljönnie, ami nem történt meg. Eljött, de több évszázaddal később. Hét év a hét? Aztán hetven hét 490 év - sőt, több évszázad. Kr. E. 445-ben engedélyt kapott Nehemiás a város újjáépítésére, amelynek újjáépítése 49 évet vett volna igénybe. Aztán 62 hét következik, amely után a Messiást elutasítják. A 7 és 62 hét = 69 hét, 483 év. Kr. E. 445-ből számítva Kr. U. Figyelembe véve a nulla év rögzítésében elkövetett néhány hibát, látjuk, hogy a próféciák beteljesednek Zak 9: 9-ben, és felszólították a zsidókat, hogy várják Őt, miközben szamárháton ülve, már eljött. Ez a Kr. U. 28,29 körüli próféciák szerint teljesült. Néhány nappal később megfeszítették -Dan.9.26. Azért 28-ban, mert Jeruzsálem lerombolása 70-ben volt, ez biztos, és azt is tudhatjuk, hogy 42 év telt el a Krisztus halála és feltámadása után. Tehát 69 hét (év) telt el. És az a hetvenedik hét év hol van? Számoljunk-e a feltámadás napjától? De semmi különös nem történt abban az évben vagy akár abban az időben, legalábbis semmi, amit a Dán 9:24 írt. Tévedünk? Ó igen! Elfelejtjük, hogy pünkösd napján Isten teljesen más munkába kezdett, mint amit korábban tett. Addig Isten kinyújtotta kezét Izrael felé, de azon a napon valami új történt, még addig ismeretlen - a Szent Szellem kiáradása és a gyülekezet (Egyház) létrehozása. Ezt az eseményt az Isten titkon magában tartotta az idő eljöveteléig.
Isten elengedte Izraelhez kötött fonalat, és újabb korszak kezdődött. Dániel jóslata nem vonatkozott Isten új művére, és a hetek számlálása leállt. Tehát a hatvankilencedik és a hetvenedik hét között már majdnem mint 2000 év telt el, és a mai napig nem kezdődött el a hetvenedik hét, mert csak akkor kezdődhet, amikor Isten Izraelhez fordul. Korunk, a földi eklésia (egyház) ideje nem volt a próféciák tárgya. Amikor Isten befejezi a gyülekezet építésének munkáját, Izraelhez fordul, és felemeli az elesett szálat. Ettől kezdve elkezdhetjük számolni a hetvenedik hetet. A Jelenések könyve 4. fejezettől, elsősorban a hetvenedik hét könyve.
Az utolsó periódus, amiről még kell szólnunk. Ez az utolsó hét év ajövőben fog elkezdődni. Ez a periódus vagy rész, a gyülekezetet nem érinti, ugyanis Dániel ír a fejedelemről, aki “egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget”. Ez a fejedelem nem Krisztus lesz, hanem az újjászületett római birodalom fejedelme, ami a Jelenések könyvében olvashatjuk, a 17 fejezetben 9-12- ig.
Akkor Ő szövetséget köt Izraellel hét évre, de a hét év közepén, tehát három és fél év után ( 42 hónap) megsérti a szövetséget.- “ de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít”
(1260 nap).
Az utálatossága abban fejeződik ki, hogy bálványt farag, vagy képet, magáról és a népet kényszeríti imádatra: “ És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, amelyek adatának néki, hogy cselekedje a fenevad előtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, aki fegyverrel megsebesíttetett vala, de megelevenedett. És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek”.
A fenevad képében a sátán eléri a legmagasabb célját, amire mindig is törekedett.
“Aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.” ( 2Thess 2-4).
Erről talán ennyit, de ez nem vonatkozik az eklésiára, mert az Úr ezek idők előtt elragadja a templomát, amit az üdvösség időszakában épített. A gyülekezetnek, Krisztus templomának semmi köze nincs az utolsó hét évhez, mert az üdvösség időszaka a 69×7 (év) és a 70-ik között van. A gyülekezet mennyei karaktert visel, nem a földit, mert szellemi közösségben van Krisztussal. Ebben az időben, vagy én úgy mondanám időtlenségben, Krisztus nem foglalkozik az Izrael építésével, az időszámítás most áll, ami a Dániel prófétálásához fűződik, mert most építi a mennyei házát, vagyis összegyűjti a választottakat a Krisztus feje alá, ami jelenleg a zsidó és a pogány népekből áll össze. Sajnos a mai vallási tudósok, teológusok és prédikátorok túlnyomó többsége se tud különbséget tenni Krisztus megjelenése a fellegekben, mikor elragadja a választottakat, és eljövetele a földre, mikor az olajfák hegyére lép, között, amit az Úr napját jelenti. Pedig az lenne a dolguk, ugye.Tisztelet a kivételnek. A két esemény között hét év a különbség. De alá kell támasztanom ezt a gondolatott az igével. Ha ezt nem teszem meg, kitalációval fognak vádolni.
A kegyelmi időszak vége, amikor minden építkezés megáll, a Krisztusban elalvók feltámadása és az élők átváltozása, mikor az Úr megjelen:” Nem akarunk tudatlaságban hagyni titeket, testvéreink, azok felől sem, akik már alusznak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Ha ugyanis hisszük, hogy Jézus meghalt de feltámadott, miért nem hihetnénk, hogy így az Isten Jézuson keresztül ővele együtt azokat is elő fogja hozni, akik elaludtak már? Mert azt az Úr szavával mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk és az Úr megjelenéséig megmaradunk, semmiképpen sem előzzük meg azokat, akik elaludtak, mert maga az Úr parancsszóval, főangyal szózatával, Isten kürtjével alászáll az égből, először azok a halottak, akik a Krisztusban vannak, feltámadnak, azután bennünket, akik élünk és megmaradunk, velük együtt elragadnak felhőkben a levegőbe, hogy ott az Úrral találkozzunk, és így mindenkor az Úrral leszünk. Bátorítsátok hát egymást ezekkel a beszédekkel.”
Ami az Úr napját illeti, jó lenne ha elolvasnátok Pál második levelét a Tesszalóniakhoz a második fejezetet, én csak annyit fűznék hozzá, hogy itt is látható az apostol bíztatása, hogy ne hallgassanak a szóbeszédekre: 1. "Az Úrnak, a Krisztus Jézusnak megjelenésére és a mi hozzá történő összegyűjtetésünkre kérünk titeket testvéreink,
2. hogy eszeteket elvetve meg ne ingasson, és meg ne riasszon titeket olyan hamar se szellem, se beszéd, se állítólag tőlünk érkező levél, mint hogyha beállt volna már az Úrnak napja.”
Most két képet vázolok fel, ami teljesen különbözik egymástól. Az Apostolok Cselekedetben található: “És mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől. És amint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában, Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felviteték tőletek a mennybe, akképpen jő el, amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe.( Ap Csel. 1- 9,10,11)
“ ,.... akik a Krisztusban vannak, feltámadnak, azután bennünket, akik élünk és megmaradunk, velük együtt elragadnak felhőkben a levegőbe, hogy ott az Úrral találkozzunk, és így mindenkor az Úrral leszünk.” Ez lesz az első feltámadás és elragadtatás a mennyekbe.
Az Úr napjáról meg így van megírva Péter szózatába: "Hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától: És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja. És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.” (Ap Csel.2-16..21).
Ugye nem ugyanaz a jelenet! És amint látjuk, hogy az Úr az Olajfák hegyéről távozott, ugyanoda jön vissza.” Ímé, eljön az Úrnak napja….Mert eljön az Úr, és harcol azok ellen a népek ellen, amint harcolt vala ama napon, a harcnak napján. És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől,...” (Zakar 14)
Ha netán kétségetek támadt az időbeosztás terén, akkor figyelembe kell venni azt, hogy az eklézsia valósága nincs időhöz kötve. Az eklézsia még a teremtés előtt létezett. Az Isten időhöz és jelekhez nem köti a mennybe menetelét. Az evangéliumok, maga Krisztus Urunk, nem a gyülekezethez szól amikor a tanítványok a jelekről kérdezik, hogy mikor következik be az eljövetele, s nem a jelenése, mert a tanítványok még nem értettek semmit, amit azután mikor feltámadt Krisztus és a mennybe szállt, a Szellemét öntötte rájuk, ezt nevezik pünkösdnek. Csak azután lett a felismerés a Szent Szellem által. Amiről Jóel próféta mond, az közvetlenül az eljövetelekor fog történi, az Úr fényes napja. Malakiás így ír erről: “ Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemence, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, amely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat. És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak Napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok. És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, amelyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.”
Krisztuséi, örömben élnek abban a tudatban, hogy nem állnak majd az ítélet szék elé. A mi itéletünket Krisztus vette magára a feszületen. Ott volt a mi bűnünk Krisztussal felfeszítve, és vele haltunk
meg, de vele is támadtunk fel az új életre.
A Krisztus választotjaira nem vonatkozik az Isten haragja, úgy
Krisztus saját testét se ítélheti el, csak hogy időben máshol történik mindez.
A 144000 szüzek, akikről a Jelenések könyvében olvashatunk és Izrael
maradéka egyben, a nagy viszontagságok idején fognak élni. Mert ezt világosan látjuk az írásokban, hogy mielőtt eljön az Úr napja, az a nap nem az öröm napja lesz, hanem a megpróbáltatások napja.
Most erre nem szeretnék kitérni, mert ezt a napot rengeteg helyen említi a Biblia.
Azért mondtam az elején, lehetőleg ne mossuk össze az időket a házépítést és a helyzetünket Krisztusban.
Az üdvösség időszaka, amit most élünk meg, egy szóval se említi az Ószövetség, hiába keres az olvasó, nem talál utalást erre. Ez az Istenben rejtve volt, de ami most nyilvánvalóvá vált. “Nékem, az összes szentek közül a legkisebbnek adták azt a kegyelmet, hogy a nemzeteknek örömüzenetül hirdethetem a Krisztus kinyomozhatatlan gazdagságát és megvilágíthatom, hogy miben áll annak a titoknak sáfársága,
mely örök korok óta el volt rejtve Istenben, aki a mindenséget azért teremtette, hogy most a mennyei fejedelemségekkel és fennhatóságokkal az eklézsián keresztül megismertethesse az Isten sokféle bölcsességét” (Ef. 3- 8,9,10)
“Isten szavát arról a titokról, mely, mióta korok és nemzedékek vannak, el volt rejtve, most azonban láthatóvá lett az Isten szentjei számára.” (Kol 1,26)
De ezt csak annak köszönhetjük, hogy a Szellemét kiöntötte az egyházra, és megadta a felismerés lehetőségét. Visszamenőleg már láthatjuk Isten tervét
az Ószövetségben. De félreértés ne essék, ami Krisztus teste és Izrael népére vonatkozik, sokan egybe mossák a két házépítést, pedig nem ugyanaz. Habár nagyon hasonló és egybehangzónak tűnik. Főleg akkor amikor Jézus a tanítványaihoz beszél. Például az úgynevezett hegyibeszéd, amikor Jézus feltárja a mennyeknek országa szellemi és erkölcsi tartalmát. De észre lehet venni, hogy a beszéde inkább a jövő idő és nem a jelenről szól, nem az üdv időszakáról, hanem az elkövetkező mennyek országáról szól. Ezt bizonyítja, hogy inkább a tanítás van előtérben, nem a szellemi vezetés. “Ha tehát valaki a legkisebb parancsolatok közül egyet megront, és úgy tanítja az embereket, azt a mennyek királyságában a legkisebbnek fogják nevezni. Azt ellenben, aki
megteszi és tanítja is, nagynak fogják nevezni a mennyek királyságában.” (Máté 5- 19).
Van utalás az apostolok levelében tanítókról, vagy ember által tanításokról? Nincs, éppen ellenkezőleg: "Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni." (Jakab 3, 1,2).
Jelen helyzetben már nincsenek apostolok se próféták se tanítók, se pásztorok, annak a korszaknak vége, a teljes Szentírás be van fejezve, az apostolok tanítása a próféciák befejezve, a mi Tanítónk és Pásztorunk az Úr, aki Szent Szellemével tanít és vezet. “Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál.”
A blogomban van egy cikkem ”Hajnal csillag az üdvözültek a gyülekezet reménysége”, ott kifejtettem a különbséget az elragadtatás a mennybe és az Úr eljövetele között.
Késleltetett gyógyulás.
Az ApCsel 3. fejezetben elmondott beszédében Péter a hetvenedik hét befejezését látta előre, mondván: „Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől. És elküldje a Jézus Krisztust, a ki néktek előre hirdettetett. Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, a mikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva. ”(3: 19–21). Péter kihirdette az Úr visszatérését, az öröm, minden helyreállításának idejét, Isten válaszát megtérésükre. És ő (Péter) nem hibázott. Ez lesz Isten válasza, amikor megtérnek. Akkor a Messiás szamárháton jött meg, azonban Izrael nem tért meg. Következésképpen más választ kaptak: 41. "Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én oly dolgot cselekszem a ti időtökben, oly dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek. 42. Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket. 43. Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok közül követék Pált és Barnabást; a kik szólván hozzájuk, biztaták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében. 44. A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűle az Isten ígéjének hallgatására, 45. Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva. 46. Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk. "(Ap. csel.13: 41.46). Amit Péter hirdetett, az úgymond az idő eljövetele volt, de el volt halasztva, amikor az emberek (Izrael) valóban megtérnek. És ez csak akkor érhető el, amikor az Úr szeretete és bölcsessége szerint cselekszik velük, bűnbánatra és megtérésre vezeti őket a nagy megpróbáltatások során. Az az idő, amikor Isten újra kapcsolatba kerül földi népével, a Dániel 9:27 utolsó hete. Ez az az idő, amelyet rémületében és csapásaiban a Jelenések könyvének 6–19. Fejezete ír le, - ebben az időben ezt a könyvet a következő kifejezés jelöli: „mi lesz ezután” (Jel. 1,19; 4.1). Mit jelent az "ezután" . Ez következik a „mi van” után, amint azt a Jel 1:19 fentebb említette. Az, ami akkor még mindig jelen volt is van - a földi gyülekezet (Egyház) ideje, amelyben János élt és amelyben most élünk. Így feloszthatnánk a Jelenések kinyilatkoztatását:
1.fejezet: mi volt
2,3. fejezet: mi történt és történik napjainkban, a földi eklézsiában.
4-5. fejezet: a menny és a trónon ülő ismertetése bevezetésként:
6-19. fejezet: mi fog történni a gyülekezet (az Egyház) elragadása után - a világra, Izraelre és a nemzetekre vonatkozó ítéletek; ítélet Babilonról, hamis vallás, nagy nyomorúság és antikrisztus.
19. fejezet: Krisztus eljövetele a szentekkel és az ezeréves királyság kezdete.
20–22. fejezet: Krisztus uralkodása, a végső ítélet, az új ég és az új föld, a mennyből leszálló menyasszony leírása, a könyv záró szavai.
Ami ezután következik, vagy mi lesz ezután, az Krisztus eljövetelét megelőző hét évben (az utolsó hét Dániel 9. fejezetében) fog megtörténni, és a könyv nagy részét kitölti (Jel.6–19). Az események leírása bátorítást jelentet az akkori szentek számára, és segít abban, hogy bízzanak abban, hogy a Messiás Megváltóként fog eljönni. Nem tartoznak az egyházhoz, amelyet már akkorra elragadott magához, az első feltámadást követően.
De azoknak a napoknak Izrael hívő maradékai és a nemzetek hívő sokasága, akik elhitték a zsidók által hirdetett ország evangéliumát, részesültek az üdvösségben.(Mt 24: 14).” És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.”
Itt a vég, számomra azt jelenti, hogy a kegyelem kapuja egyszer bezáródik.Kezdetét veszi a 70-dik hét.
De az első feltámadást, követi még kettő ismereteim szerint, ami már nem a Krisztus testére vonatkozik. A két tanú feltámadása is bekövetkezik, akiket Krisztusért öltek meg, meg azok is akik abban az időkben haltak meg mint Izrael szentjei. Ezek azok a 144 ezrek is. A nagy megpróbáltatások idején hitre tértek, de nagyon kevesen voltak szűzek a nagy tömeghez képest. Mert úgy mondja az Úr, talál e hitet ezen a földön ha megjelen? De erre sem térnék ki.
A Daniel 9-ben a hetvenedik hét (év), két részre oszlik, két-két, három és fél évre oszlik. Remélhetjük, hogy ezt láthatjuk a Jelenésekben, ha a téma valóban az a hét. Igen, több szövegben megtaláljuk ezt az egyértelmű felosztást.
Dánielnél le van írva Babilon és Perzsia uralkodásáról szóló története. Az elsőt mint világi vallást, a másodikat Darius istenkáromlót ünnepli, aki istenként mutatja be magát.
Babilon vallása a hívek elnyomása (három a kemencében) ez utálatosság az Úr előtt. Az Úr pusztítással bünteti Babilont.
Dareiosz istenkáromlása ismét elnyomást (az oroszlán barlangját) hozza elő, és Dániel ellenségeinek halálával végződik. Ezért két részünk van a hetvenedik hétnek.
1) Egy világi vallás 3 és fél év, viszonylag békében,
2) Az embernek, az antikrisztusnak az önerősítése, aki Istennek vallja magát, miről feljebb írtam. A második 3 és fél évben elszabadul a pokol.
15. "Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16. Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
17. A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18. És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
19. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
20. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
21. Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.”(Máté 24)
A Jelenésekben is két részt megkülönböztethetünk. Az oltár alatt lelkekkel mutatunk be, akik Istenhez (6.9) száznegyvennégyezrek kiáltanak, akik nem voltak hajlandók elfogadni a jobb kezükön lévő jelet. ”És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak
lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak.És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak?” ( akik a földön fognak lakni).
Ezek a szentek fehér ruhát kaptak, magától érthetően feltámadtak, mert a következő jelenésben már látjuk őket a Báránnyal. S miért éppen Bárány szerepel itt, mert az Izrael népének annak maradékának mutatta magát, akit felfeszítettek, azok is meglátják és megismerik.
1."És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és ő vele
száznegyvennégy ezeren, a kiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve.
2. És hallék szózatot az égből, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, a kik az ő hárfájokkal hárfáznak vala;
3. És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék előtt, és a négy lelkes állat előtt és a Vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száz negyvennégy ezer, a kik áron vétettek meg a földről.
4. Ezek azok, a kik asszonyokkal nem fertőztették meg magokat; mert szűzek. Ezek azok, a kik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül.
5. És az ő szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek.”(14.1-5).
Ismét a 20. fejezetben azt mondják, hogy azoknak a lelkei fognak uralkodni az Úrnál, akiknek Jézus tanúsága és Isten igéje miatt lefejezték, majd (néhány megbízható Biblia fordításban) a második csoportot említik: azok, akik nem imádják a fenevadat vagy annak képét, és nem fogadta el annak jelét a homlokukon vagy a kezükön; Krisztussal fognak élni és uralkodni. Ez összhangban áll a Jelenések 17. fejezetével, ahol az utolsó birodalmat (egy tíz szarvú vadállatot) eredetileg egy nagy Babilon nevű nő irányította, míg
később tíz kürt „tönkreteszi, megfosztja, megeszi a húsát és megégeti tűzben ”(17, 16). Itt megegyezünk Dániellel: két hatalom, az első Babilon, a
második pedig egy még rosszabb hatalom, amely elpusztította Babilont - egy Istennek titulált ember. Mindez rámutat az Antikrisztusra, akiről Pál azt írta a 2Tessz 2: 3: 4-ben, hogy ő a pusztulás fia, „aki ellenáll és felmagasztosul minden felett, amit Istennek vagy szentségnek neveznek, így Isten templomában. Istenként le fog ülni, Istennek pózol". Ezt az istenkáromló személyt, az Antikrisztust a Jelenések könyve erőteljesen képviseli, és nagyon hasznos, ha Dániel próféciáit a Jelenések részei mellé helyezzük, hogy
az egyik prófécia megvilágítsa a másikat. Vajon látja-e az Úr annak bizonyítását, hogy tiszteljük mondanivalóját, ha szavának egy részére figyelünk, hogy jobban megértsük egy másik szövegrészt? - Kétségtelenül meg fogja jutalmazni a hívő embernek ezt a hozzáállását, és megáldja őt Szent Szellemével.
Azért hogy megértsük a Szent Szellem kinyilatkoztatását, egy feltétel többek között szükséges, elzárkózni a világ minden zavaró hatásától.
Emlékezzünk arra is, hogy a sivatagi sátorban nem voltak ablakok, és a belső fény nem külső forrásból származott, hanem kizárólag lámpából jött; tehát a külső fény - a világ bölcsessége, még ha vallási
világról is van szó - nem segít abban, hogy megértsük Isten rejtelmeit. De miután egyszer megvilágosodtunk a Szentszellemtől és láttuk a nagy Fényt - a mi Urunk Jézus Krisztust -, elsajátítjuk azt, ami mindenre fényt derít. A Jelenések könyve 6 fejezet a -17.-ig, amelyek az elézia után következőket mutatják, a következőképpen oszthatók fel:
1. Krisztus, aki királyként viselkedik (6.1–8.1. Fejezet).
2. Krisztus papként / szolgaként tevékenykedik (8.2–11.19. Fejezet).
3. Krisztus, aki az ember fia (13: 1–14, 20).
4. Krisztus, mint Isten Fia (15: 1–16, 21).
A 17., 18. és 19. fejezet az 5. versig Babilon ítéletét mutatják be (visszatekintés, mivel a bukást a 14.8-ban említették).
19,6-10 - a Bárány házassága.
19.11-21 - Krisztus eljövetele a szentekkel.
20,1-10 - Krisztus királysága (ezer év).
20.11-15 - a “halottak” feltámadása az utolsó ítéletre.
21,1-8 - a menyasszony - az örökkévalóságban minden új.
21,9-27 - a Bárány felesége ezer évig (áttekintés).
22.- Jézus eljövetelének utolsó szavai és ígérete.
Ez igazán nem egy egyszerű fogalmazás, de ha valakit érdekel átrágja magát.
De garanciát nem adok a hibátlanságra, mert én is csak résztudásban szenvedek.
De talán nem a pontosság a fontos elsősorban, hanem a gondolkodás késztetése, hogy a cél az isteni szeretet növekedjen, teljesüljön bennünk.