Pál apostol óvása a tévtanításoktól.

 

Pál apostol óvása a tévtanításoktól.

(Kol 2:16..19) " Senki meg ne ítéljen hát titeket evés és ivás, ünnep vagy újhold, vagy szombatok dolgában, melyek az eljövendőknek árnyékai csak, míg a testi valóság a Krisztustól való. Alázatoskodással vagy angyalok tiszteletével tetszelegve meg ne fosszon titeket a pályadíjtól senki, aki látomások után indul, s akit ok nélkül felfuvalkodottá tesz a hústól vezetett értelem, ki nem kapaszkodik bele erősen a Főbe,( Krisztusba) noha az egész test belőle kapja növekedését. Amennyiben a kapcsokon és kötelékeken át ellátva és egybekötözve Isten adja növekedését".(Csia Lajos fordításában).

 Ma még aktuálisabb ez a téma mint valaha. De ezt előre látták az apostolok, a Szent Szellem kijelentése által. Ezek a tévtanítások mára már intézményesítve vannak. Le vannak gyökerezve, de azt is mondhatnám bebetonozva. Ezt lényegében megváltoztatni nem lehet, mert Isten célja nem a javítás hanem a kihívás a világból, ezt érti a bibliai szöveg a megmenekülés szó alatt.

 Idézem Scofield magyarázatát a Kol. 2,-18 hoz:  "Az a tévedés, melytől Pál a kolossébelieket óvta, később a gnoszticizmusnak nevezett tévtanítássá fejlődött (a görög gnósis szóból, mely ismeretet jelent). Ez a tévtanítás Krisztusnak olyan helyet adott, mely alá van rendelve az igazi istenségnek, és lebecsülte megváltói művének egyedülálló voltát és tökéletességét. Azt állítja, hogy a szent Isten és e föld között egy sereg lény, angyal stb. képezi a hidat, és Krisztus is ennek a seregnek egyik tagja. Ez a tanítás magában foglalta az angyalok imádását (18. v.) és egy hamis aszketizmust (Kol 2,20-22. v.). Mindezekre a tévedésekre az apostolnak volt egy orvossága Isten teljességének megismerése (epignósis, azaz teljes ismeret, Kol 1,9-10; 3,10) Jézus Krisztusban. Pál nem fél a bölcsességtől vagy ismerettől, gyakran hivatkozik rájuk, de van, hogy az ismeret isteni kijelentés szerinti legyen. Megsemmisítő válaszát erre a hamis tanításra az Kol 1,19-ben és a Kol 2,9-ben találjuk, ahol az Úr az istenség egész teljességének van kijelentve testileg. A „teljesség” szó (görögül pléróma) volt éppen az a szó, – melyet a gnoszticizmus használt az Isten és ember közötti közvetítő lények egész seregére. Pedig a testté lett Úr, akit keresztre feszítettek, aki feltámadott és felment a mennybe, az egyetlen Közbenjáró Isten és emberek között (1Tim 2,5). (Scofield magyarázata). 

  Egyszerűen kifejezve, azt mondom, hogy ez a ferde hit és tudás nem Istentől való. Ha nem tőle, akkor kitől? Az olvasókra bízom a kérdésre a feleletet. Ma azt gondolhatjuk, hogy semmi közünk az ilyen tanításokhoz, de a gyakorlat egészen mást mutat. Van egy elég durva mondás, de sajnos igaznak tűnik: "Istenhez imádkozik, de az ördögnek szolgál". Mert minden ami nem az Atyától származik, az a rabul ejtett ádámi természetből fakad. 

 Hogy puhitsam ezt a gondolatot, azzal folytatnám, hogy a hívő ember, már aki elfogadta Krisztust saját megváltójának, ezzel még nem hárult el a veszélye annak, hogy tévtanításokat követ. A megtérés nem egy varázspálca ami biztosítja a helyes utat. Az út adva van, de az ember kitérőket tesz sokszor, de ennek is megvan a célja. Itt különösen Pál apostol megjegyzi, hogy: "Ha pedig már a világ elemeitől elszakadtatok, s a Krisztussal együtt meghaltatok, miért állítotok fel, mintha még a világban élnétek ilyen tételeket: " Ne fogd meg, meg se ízleld, hozzá ne nyúlj! Emberi tanításból folyó parancsolatokat követtek velük, s olyan dolgokhoz tapadtok, melyek elhasználás útján mind romlásra vannak szánva, amikben van ugyan a bölcsességnek valami rendszere, összekötve önkényesen választott istentisztelettel, alázatoskodással, test nem kíméléssel, de értéktelen dolgokra vannak alkalmazva, melyek a hústest megtöltésére szolgálnak.( 1 rész,-20..23). Ha most tárgyilagos lennék, megnevezném sorba ezeket a tévtanításokat és annak követőit, csakis ellenszenvet váltana ki irántam sokakban. Ezt nem teszem, nem azért mert félek ettől, hanem nem hozna semmi hasznot Isten számára. Hiszen én tudom, hogy egyetlen embert sem lehet kizökkenteni a mély kerékvágásból ha azt Isten nem akarja. Az igehirdető dolga a vetés az öntözés és az Isten adja a növekedést. Idézem újból a fenti szöveg egy részét kiemelve, hogy hansúlyozzam miről is beszélünk: "Alázatoskodással vagy angyalok tiszteletével tetszelegve meg ne fosszon titeket a pályadíjtól senki, aki látomások után indul, s akit ok nélkül felfuvalkodottá tesz a hústól vezetett értelem,..."

 Pál apostol erre hívta fel a figyelmet elsősorban. Az angyalok a már meghalt szentek a csodáknak vélt jelenések tisztelete, pl. Szűz Mária megjelenése Fatimában, a vérző keresztek, a húsvétkor fellángoló szent tűz Jeruzsálemben de végtelenül sorolhatnám. Ez már a mágia az okkultizmus tényét fedi. Ezek mögött rejtőzik a gonosz, sok népeket téveszt meg nem ok nélkül.

 Most jön a képbe az, hogy egy varázsló se egy jós se azok se akik hisznek ezekben a démoni csodákban nem öröklik a mennyeknek országát. Ennek már ma vannak felismerhető jele azokban akik ebben hisznek. Felfuvalkodottá teszi őket, mondjuk ki, a hustól az egóból fakadó demonizált értelem. Tehát a fellobbant láng húsvétkor a jeruzsálemi ortodox görög egyházat igazolja, ez azt jelenti, hogy ők az igaz vallás, ez egy felfuvalkodásnak, vallási büszkeségre ad okot.  

 Akinek van Istentől kapott értelme, az értse meg, hogy Istent szolgálni nem lehet önkényesen választott istentisztelettel. Krisztus az Atyától nem vallást hozott, hanem önmagát jelentette ki az embereknek, hogy a választottai higgyenek benne, csakis ő benne. Istennél nincs vallás.  Nincs közép út, van jobb és bal. 

Az Úr irgalmas és kegyelmes azok iránt akik őt követik a hibáikkal együtt, de ezek a fentiekben felsorolt elferdült hitek nem sorolhatók a hibák közé. Ugyanúgy a mindent befogadó hiszékenység se kedves az Úrnak. Az igaz hívők tudják, hogy nekik sok nyomorúságon kell átesniük itt ezen a földön, ez a megszentelés útja Isten dicsőségére. Hiszen az aranyat is tüzes tégelyben hétszer beolvasszák, hogy tisztább legyen. Az Isten ismerete aki Krisztus, csakis benne és általa ismerhető meg Isten határtalan bölcsessége. Ez áldozattal jár, mert ebben a sötét gonosz világban aki Krisztus testének tagja, az üldözve lesz, ha nem is élet halál harcban, de gúny tárgyává válhat, ha tényleg a világ fősodrása ellen megy Krisztussal.  Az aki a világ elemeiben akar gazdagodni, az szegény Isten ismeretében.

 A megtérés a bűntől Krisztus véráldozata örömöt hoz a szívben, ez az üdvösség útjának a kezdete, de sokan megelégednek ezzel és nem mennek át a Jordán folyón képletesen. Nem mennek be a kánaán földjére az Istentől kapott szellemi bőségbe. Ezeket a hívőket állandó veszély fenyegeti, a kiszáradás a gyökértelenség amit a magvető példázatában olvashatjuk (Máté 13). Nem állhatatosak a kísértések ellen. Annyira nem, hogy észre sem veszik, hogy nem járnak Isten kedvében, de azt hiszik, hogy állapotuk és cselekedetük kedves Istennek. Ennek csak egy az oka, nem növekednek Krisztusban, aki a Feje a testnek. Krisztus teste nem lehet csonka, az tökéletes. Gyakorlatilag Pál apostol ismerteti velünk ezt a korintusi levélben. 

I. Korintus levél:6:15	Nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen.
I. Korintus levél:12:12	Mert amiképpen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is.
I. Korintus levél:12:22	Sőt sokkal inkább, amelyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek:
I. Korintus levél:12:23	És amelyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és amelyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek;
I. Korintus levél:12:27	Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint

Ezt az igazságot gyakorlatilag nem értik a hívők, ezt nyugodtan kijelenthetem. Mert mikor mindenki elaludt, "De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne."(Máté 13,-25). Ezt maga az Úr mondta példázatban, a mennyeknek országáról ebben a világban.

 De a Krisztus testéről szóló tanítás az ma is élő és működő. Ellenben Istent hazuggá tennénk, ha azt mondjuk, hogy az rég volt most más a helyzet. De köztudott, hogy az Isten szava nem változik soha, és cselekedetei igazak ezt semmilyen körülmény nem tudja befolyásolni.

 Az apostolok idejében már láthatók voltak a hazug tévtanítások csírái, ma már nagy lombos fává fejlődött, ahol az égi madarak befészkelték magukat.

 Az Úr legfontosabb munkája, hogy kihívja az övéit minden hazug kötelékből, és Ő nem hibázik soha. 

 Kedves olvasó, vizsgáld meg, hogy hitben vagy e, vagy rossz utakon jársz? Ez egy rövid teszt mindenki számára, ha az Úr elérte benned azt, hogy felismerted a helyzetedet, akkor ez a felismerés megnyitja az utat amelyre ha rátérít az Úr, nagy gazdag szellemi áldásokban lesz részed, minden nyomorúságod ellenére. Mert az Úr gondoskodik a Krisztus testére, mert ti vagytok az Ő temploma, ahol a hamisságnak nincs helye. 

 Az Úr személyes kapcsolatot tart a testével, nincsenek közbenjárók, se angyalok akik szolgálati lelkek, a Biblia alapján az angyalok erejükre és hatalmukra nézve is magasabb rendűek az embernél és kapcsolatban állnak velük. Az ún. szellemvilág és az emberek kapcsolatát napjainkban legjobban a az okkultizmus és az ezoterika hangsúlyozza.

 

 Az Úr áldja meg mindazokat akik tiszta szívből keresik az Isten akaratát, és a Krisztus bölcsességében gyönyörködni kívánnak.

Engedelmesség az üdvösség útján.

 

Engedelmesség az üdvösség útján.

"Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket,  mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.  Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent,  hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek." (Filippi 2:12-16)

 Pál apostol aki szívén viselte a filippieket, pozitív véleménye volt irántuk, feljebb ebben a levélben így is írja : " Valahányszor rátok emlékezem, hálát adok Istenemnek." De mint apostol, ellátja őket minden jó tanáccsal is. Örvendetes erről nekünk is olvasni, mert apostolok ha távol is vannak már az Úrnál a mennyben, mi akik nem képmutató engedelmességgel követjük az apostolok tanításait, nagy áldásokban részesülünk. Az apostolok tanításait követve, követjük Jézus Krisztust, ugyanis ahogy Pál apostol is kijelentette, hogy az apostolságot az Úrtól kapta, ezt többször is megemlíti leveleiben. A Pál apostoli szolgálat különösen fontos a gyülekezet (eklézia) számára. Neki adatott meg az Úrtól, a gyülekezet titkainak feltárása. A tanítás nem csak a gyülekezeti összejövetelekről szól, hanem az általános Krisztus teste avagy templomáról. De most mégis arról kell beszélnünk, amit kiragadva a teljes filippiekhez írt levélből megtudhatunk, eme részben is nagy felismerésre juthatunk. Előbb megjegyzem, hogy a felismerés az igazság megértése az engedelmesség gyümölcse. Azért említem meg az idézet utolsó szavait "ha az élet igéjére figyeltek." De ne szaladjunk előre, térjünk vissza az előbbi gondolathoz. 

Ha folytatjuk a szöveget ellentmondást tapasztalunk ebben a fordításban; "félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket". A nyelvi tökéletlenség okozza ezt. Összevetve több nyelvi fordításokat, észrevettem, hogy a görög szövegről lefordítva magyarra, lehetetlennek tűnik pontosan meghatározni a félelem és rettegés szavakat. De hogy ne húzzam az időt, én a félelem szó helyet a féltést vagy féltékeny szót értem, a rettegés helyet pedig (a görögben , reszketés szó szerepel), inkább a rezgést a szellemiséget értem. Azért lesz könnyebb megérteni a következő szavakat. Idézem: "mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően." Elértünk ahhoz a vízválasztó gondolathoz, ami megosztja a keresztény társadalmat. Ez a mondat tökéletesen belehelyezkedik a Biblia teljes szó összefüggésébe, kontextusába. Az Isteni akarat fennhatósága egy vesszővel egy ponttal sem változtatható meg. Ha nem így lenne, akkor az ember egyenlő lenne Istennel, akinek lenne hatalma mint Isten partnere a történéseknek megváltoztatására. Azok a részek a Bibliában úgy az ószövetségi mint az újszövetségi jelenetekben, ahol látjuk a kitartó imáit Ábrahámnak, Mózesnek vagy az apostolok esedezéseit, imáit, hogy csak ezeket idézem, azok mind Isten eleve elrendelt az Ő akaratával megegyező imádatok és kérések. Ahhoz hogy ezt az igazságot elfogadjuk, ahhoz feltétel nélküli engedelmesség szükséges. Ezt nem betűzhetem ki, mert ehhez egy személyes út vezet. Ezt megérteni elfogadni csak az tudja Isten akaratából, aki előtt megnyitja Isten Szent Szelleme a sorompót. A sorompó mindenkinél más és mást jelent. De az tudhatjuk, hogy az a saját egónk a bálványok a hamisságok imádata az olyan nagy gát amit ember nem hághat át, ha csak Isten úgy akarja, hogy leomoljon az a hatalmas akadály. Ember embert nem tud meggyőzni se Istent rábeszélni valamire. Ha valaki azt gondolja, hogy Istennel bírkózhat az csak magában tesz kárt mint például Jákob. Amit rosszul teszünk az az, hogy mindenáron meg akarjuk győzni az embereket Isten kegyelméről. Ezt Jézus Krisztus sem tette. Jézust vagy követték vagy hittek benne vagy Ő maga parancsolta hogy kövessék. Sokan elhagyták és az Úr nem ment utánuk, hogy visszafordítsa őket. Isten számára nincs középút. Nem vallást, nem egy megalkuvó a világgal kompromisszummal teljes hitvallást hozott létre a kételkedők számára, hogy megpihenjenek. Nem páholyokat a kényelem érdekében, hanem önmagát, hogy megmutassa az Atya szeretetét azoknak akik hisznek benne, a Krisztusban. 

"Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent,  hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek."

 Tehát visszatérve illetve folytatva az előbbi gondolatot, Isten akarata érvényesűl mindenben. De nem mindegy, hogy hogyan tesszük meg azt amit már előre eltervezet az Úr. Nem győzöm ismételni, hogy az engedelmes tudás teszi az igavonó embert teljesen szabaddá és képessé felismerni a romlott, elfajult világot, hogy nem mint egy oktalan igavonó állat verejtékezve húzza a szekér rúdját a felemás igában a világgal és minden hamis vallással szövetségben. Megemlítem a Zsoltár 32:9 - ben irottakat; "Ne legyetek oktalanok, mint a ló és az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell szorítani az állát, másképpen nem enged neked.". Itt is arról van szó, hogy így vagy úgy megteszi a hívő azt ami neki előre meg van szabva. De Jónás az iskolapéldája annak az akaratosságnak ami nem teszi boldoggá és felszabadúltá az igaz hívőt. De tévedés ne essék, a boldogság a szabadság nem az érzéki hanem a szellemiséggel teli emberben hoz olyan ragyogást amit a világ nem ismer fel. Mert a világ vaksötét és vak. Itt az apostol más ragyogásról beszél. Arról a ragyogásról ami a sötétségben ragyog, de nem a vakok számára, hanem a választottak számára, akiknek még nem ragyogott fel a hajnalcsillag a szívükben. Hogy példaképévé váljanak másoknak ebben a sötét világba ahogy ezt Pál apostol is megjegyzi magáról és azokról a gyülekezetekről akik jó tanúbizonyságot tettek Isten igazságáról. Mert az élet igéjét követték. Semmi önfényezés se mások felmagasztalása, hanem a jó kegyesség követése. El ne felejtsük az eredeti elgondolását Istennek. Az eklézsiát Isten kihívta a világból, ahogy ezt látjuk az Apostolok cselekedet könyvében. "Mert nektek szól az ígéret és gyermekeiteknek, valamint mindazoknak, akik messze vannak, akiket az Úr, a mi Istenünk még el fog hívni." Sok más szóval tett erős bizonyságot és úgy kérlelte őket: "Mentsétek meg magatokat ettől az elferdült nemzedéktől." Azok már most, akik szavát örömmel fogadták, bemerítkeztek, úgyhogy aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott az eklézsiához. Ezek kitartóan foglalkoztak az apostolok tudományával, a közösséggel, a kenyér megtörésével és az imádkozásokkal".

 

 De hiába minden szó ha az ember nem engedelmes Isten egyszer, vagy kétszer hozzászólt szavának. Ezt Isten megteszi minden emberrel, nem azért mert nem ismeri az övéit, vagy hogy meggyőzze őket, hanem, ne felejtsük el, hogy Isten elkészítette az ítéletet is, akik nincsenek beírva az élet könyvébe, elkárhoznak, Jézus Krisztus bizonyságtétele lesz az ítéletük. De ha ezt a gondolatot folytatnám nem lenne vége ennek a napnak. Meg kell elégednem a rövid vázlattal.

Az élet fája.

 

Az élet fája.

"És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, akit formált vala. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját." ( 1Mózes 2,- 7,8,9).

 Biztosan akik ismerik a Bibliát, az tudja, hogy a Szentírás sokszor szimbolikus jelentőségű részeket is tartalmaz. Mindaz ami a teremtésre vonatkozik legyen az állat növény vagy tárgy ( pl. edény, vagy a szentség mint a sátor a szövetség ládájával, templom stb), ezeknek szellemi jelentőségük van. A mai ige részre összpontosítva láthatjuk, hogy az Úr, az embert megformálta és belehelyezte egy olyan közegbe, ahol minden a javára szolgáljon. Ádám a teremtés koronája és mindent amit teremtet, amit nevelt az Úr az őt szolgálja. Dehogy ne vesszünk el a részletekben, ma csak arról szól a téma, hogy az Éden kert amit maga az Isten ültetett, napkelet felől, ami nem tévedés, nem teremtett hanem ültetett, ugyanis az élet fája szimbolizálja magát a testben eljövendő Istent, Krisztus nevében. Ugyanúgy vonatkozik a jó és gonosz tudásának fájára is. Ezek a szimbólumok, akkor még azok voltak, már azelőtt megvoltak mielőtt teremtve volt minden amit teremtett. A Mózes első fejezete nem említi az Éden kertet, ott általánosságban a teremtés tényét tárja elénk, a föld csodálatos alkotását. De láthatjuk, hogy az Édenkert egy elkülönített hely volt, ahol maga az Úr Isten ültetett fákat ahova az embert is belehelyezte. De a fákat a földből nevelte ahogy Ádámot is a föld porából formálta. Többnyire azt gondoljuk, hogy az ember mint teremtés csak abban különbözik a más élő teremtéstől, hogy az Úr Isten az orrába lehelte szellemét, ami igaz is de nem ilyen egyszerű a dolog. Nézzünk vissza a negyedik vershez ami így szól: "Ez az égnek és a földnek eredete, amikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté, Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje; Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét". Ezután jön az amit a fentiekben idéztem. De miért fontos ez? Azért, mert itt arról van szó, hogy a magok elvoltak vetve a földbe. De amíg nem kaptak nedvességet tehát párát ami a földről, nem a földre szállt föl. Ami az első fejezetben a 11,12. versben általánosan van kifejezve: " Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, amelyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn. Hajta tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, amelynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó". Én látom a különbséget a föld teremtése és az Édenkert ültetése között. Lehet, hogy ez nem lényeges, hogy a mag volt előbb vagy a fű? Ebben a mai témában van különbség. Az Édenkert Isten számára kijelölt hely a föld kerekségen kívül. A kertet elkülönítette Isten a többi teremtésétől, ahol maga lett a vető és ültető. Ennek nagy jelentősége van a továbbiakban. De mielőtt rátérnék az élet és a jó és gonosz tudásának fája témára, csak megemlítem, hogy az Úr Jézus a tanítványainak megmondta, miért van az hogy a farizeusok megbotránkoztak a szavaitól. 

Máté Evangéliuma:15:13

Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.

Itt teljesen nyilvánvaló az eleve elrendelés ténye. Ezt sokan nem fogadják el a keresztények körében, még ha kontextusba helyezném akkor sem. Sem a magról szóló tanítást sem ismerik el többnyire. De ez ne legyen vita tárgya.

Efézusi levél:2:6

És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban:

A 8. versben itt az efézusi levélben kitűnően látjuk, Isten kegyelmét: "Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék". 

 Tehát minden amit Isten ültetett az üdvösségre és az örök életre van ültetve. Ez a hit és amint olvastuk nem tőlünk származik. Hiába az erőlködés, a tudás hatalma, ha azt nem az Úr, az Atya ültette annak csak rossz gyümölcse van. Azért az ember akarata csak utánzatok, kegyesség látszata, vallásosság, azt megfigyelhetjük a farizeusi hitvallásban. De azok akik képesek lettek tiszta szívből befogadni Isten Fiát azok hatalmat is kapnak hozzá, de inkább olvassuk el:  "Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek."(János 1,-12,13).

 Tehet ember valamit ennek érdekében? Csak annyit tehet ami megadatott a mennyei Atyától. Az emberi akarat csak akkor érvényesül ha szinkronban van az Isten akaratával. De itt nem szeretnék vakvágányra térni.

 A világ okosabbik része a gondolkodó emberek, pro -kontra, igen -nem, logaritmusát követi. Ez így van a tudásra éhes és kíváncsi természetű emberekkel. A hívő ember is felteszi a kérdést magában, hogy elemezze Isten a számára kijelentett szavát. Ez a normális állapot. Ebben pedig Isten Szent Szelleme segítségére van. 

 Ádám bűnbeesése folytán, az engedetlenség eredménye az, hogy megismerte a jó és a gonosz tudását. Ez ugyancsak megvan az emberekben mert már vele születik. De ez már egy fordított folyamat. Ádám nem szakított az élet fájának gyümölcséből. Inkább választotta a tiltott gyümölcsöt, és megnyílott a természetes ember szeme. Azt látta meg amit azelőtt nem látott, mert nem is kellett látnia. De felmerül a kérdés, miért ültetett az Úr Isten az Édenkertbe két olyan fát, ami teljesen ellentétes gyümölcsöt hozott. Az élet fája ami igaz örök életet hozott volna Ádámnak, Isten Szellemi megismerését, az ártatlanságból az isteni bölcsesség edényévé vált "volna", ellenben a halált hozó gyümölcsöt választotta. A " volna" szót, csak az érthetőség kedvéért használtam. Mert én abban hiszek, hogy Isten mindent lát egy síkon, a múltat a jelent és a jövőt is.

 Erről már sokat írtak mások is, de röviden azt mondom, hogy Isten Ádámmal nem fejezte be a teremtés művét. Ez azt bizonyítja, hogy az Éden amit fentebb már említettem egy elválasztott része volt a földi teremtésben. Ez ma a mennyeknek országát jelenti itt a földön, amiben helyet talál az élet és a rossz egyaránt. Így szól az Úr: "Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földébe jó magot vetett; De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is."( Máté 13,-24,25,26). Megint csak eljutottunk a magokhoz. Ezt fontos megérteni, mert íme látjuk, hogy van egy másik magvető. Ez a magvető akit ellenségnek hív az Úr, ugyancsak ott tevékenykedik ahol Isten a magvát elvetette. A sátán szorosan a sarkában van az Úrnak. Ott volt az Éden kertben is. Nem érdekli őt a világ, mert neki adatott a világ feletti uralom, vagyis a világ fejedelme, azt már nem kell meghódítani. Számára betegesen fontos, hogy ártson az Úrnak. Ez meg van engedve neki. Az Isten célja ugyanis, ha eljön az aratás ideje, elválassza azt amit Ő vetett attól amit a sátán vetett. És itt jön képbe az, hogy a hívő a megpróbáltatásokon átvezetve gyümölcsöt hoz Istennek, ami megtisztítja a Krisztus nevében hívőt annak ellenére, hogy együtt nő a konkollyal a földi mennyeknek országában. Erről átfogóan ír az evangélium. Ettől a világtól különíti el az Őt szeretőket a megszentelődés útján. Gyakorlati lépésre írányítja, hogy ne vegyenek részt benne. Ebben az ellentétekkel gazdag világban, ahol sok minden, kívánság és kísértés van, az Atya elküldte az élet fáját, Jézus Krisztust, hogy visszavezesse magához Krisztushoz az elveszett bárányait. "Minden, amit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem".( János 6,- 37). De van egy nagyon fontos gyakorlati része ennek amit tovább mond az Úr: "Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.(44 vers). És itt van az a gyakorlati rész amit a természeti ember nem tehet meg: "Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek". 

 

 Az élet fája amit az Úr Isten ültetett az Édenkertben, ez ma Jézus Krisztus, aki eszi a testét aki issza a vérét annak van élete benne. Ez a mennyei ital és eledel, ami visszafordítja a hívőt a jó és a gonosz tudásának fájától. Erre újjászületés szükséges, e nélkül tehet az ember jót és gonoszt is, de ez nem ad neki életet esetleg fanatikus vallásosságot Istentől idegen hitvallást. Az Isten ellensége aki már ott volt az Édenkertben, prédikált Évának aki a gyönyört választotta és Ádám aki a teremtés koronája olyan bűnbe eset, hogy hallgatott Évára, ezzel elvesztette vezető szerepét, amit Isten törvénnyel korrigálta minden időkre kifolyólag, hogy a nők legyenek engedelmesek a férjüknek, ahogy a férfiúk Krisztusnak minden időkben ahogy a törvény is előírja a teremtésben. De ez egy komplexebb téma. Csak annyit, hogy a kegyelem állítja fel újra az Isteni rendet de magasabb fokon. A természeti embert teszi Szellem által szenté, hogy alkalmas legyen az Istennel való közösségben. Visszatért a teremtés Istenhez Krisztus áldozata által. "Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő. Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, aki Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak." (János 6,- 45,46,47).

A hajnalcsillag az üdvözöltek a gyülekezet reménye.

 

 

A hajnalcsillag az üdvözöltek a gyülekezet reménye.

Milyen ígérettel fejeződik be az Ószövetség Malakiás könyvében? - „És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak Napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt,” (4.2. Fejezet).

Milyen ígérettel fejeződik be az Újszövetség a Jelenésekben? - "Én vagyok Dávid gyökere és nemzetsége, ama fénylő hajnali csillag." A Szellem és a menyasszony ezt mondják: "Jövel!" Aki hallgatja, mondja ezt: "Jövel!" " (22.16-20).

Malakiás azt mondja: " Napként fog eljönni."

A Jelenések szerint: "Hajnalcsillagként fog eljönni."

Kinek van igaza? - Mindkettőnek!

A gyülekezet (egyház) úgy várja Őt, mint a hajnalcsillag.

Izrael számára, akiket nagy nyomorúság térdre fog kényszeríteni, az igazság napjaként jelenik meg.

A hajnalcsillag az éjszaka folyamán jelenik meg, és nem fejezi be az éjszakát.

A nap felkel az éjszaka után, és új napot hoz.

 Nem találjuk meg ezt a Szentírásban, a reggeli csillag és a nap képletes ábrázolásáról nem is beszélve? - Kétségkívül!

A János 14: 1-4-ben az Úr megemlítette a Gyülekezet (eklézia) reményét: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”

 Milyen helyet ért az Úr, amikor azt mondta: "ahol én vagyok"? Egyértelmű nem a föld az! Tanítványai ott voltak, és az Úrnak nem kellett mondania a földről: „Én ... ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”

 Amikor ezt mondta az Úr, akkor a földön volt, és tanítványai is. De nem a földre gondolt, hanem a mennyre, az Atya házára!

Tehát az Úr azt a reményt adta nekik, hogy visszatér az égből, hogy magához vigye őket, és bevezesse őket a mennyei Atya-házba. Ez más elvárás volt, mint amit zsidóként ismertek a tanítványok. Ez az új, és még ismeretlen reménysége az üdvözölteknek, méghozzá különleges reménye! Amikor a föld nem fogadja be Krisztust, akkor a menny dicsőséget ad neki; és akkor azokat, akik hisznek benne - akiket a földön egyaránt elutasítják -, a mennyben is elfogadják vele együtt. És Ő, a Fiú eljön, hogy bevigye őket Atyja házába.

Nem azt a reményt adta számukra, hogy bíróként fog eljönni, bár minden bizonnyal ilyen lesz ha eljön mindenki szeme láttára. “Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. s elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.” (Máté 25:31,32, 33)

Az üdvözöltek reménye, hogy mindenek előtt elragadja az Úr, hogy ott legyenenek, ahol Ő (a mennyben). Azon a napon mikor beül a királyi székben, egy lélek sem lesz ott a juhok és a kecskék között, akiket az Úr azelőtt magával ragadott. Ezek a népek lesznek akik átvészelték a megpróbáltatásokat, és Izrael akik vele fognak uralkodni a földön. “És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, akiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.” (Jelenés 20,4) Ez lesz az az időszak, amit az Ószövetségi próféták megírtak Izrael számára, és akkor nem lesz Izrael farok, hanem fej a pogány népek között. Ez lesz az ezeréves szombat.

A Hajnalcsillag és az ÚR napja.

Mindkét reményt: az elsőt - az Úr eljövetelét, hogy a megváltottakat a Bárány vére által, haza vigye, a másodikat pedig - a földre jövetelét, hogy megalapítsa királyságát, amire Izrael reménykedik - megtaláljuk az 1 Thesszalonika 4 13-17-ben. 

Az első téma:

13. Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységök.

14.Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt.

15 Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak.

16. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban;

17.Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.

 A második az 5,1-3. 

1.”Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek;

2. Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel.

3.Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek.

 A 4:13-ban az apostol a következő szavakkal kezdi: "Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységök."

Eddig tudatlanok voltak a reménység iránt; nem értesültek erről a kérdésről, de az apostol nem engedi, hogy így legyen.

A második témát 5,1 szóval kezdi: "Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek; Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel."

Az „idők és évszakok” az Úr napjára, az Ő országára és az azt megelőző ítéletekre utalnak. Az Apcsel. 1: 6 ban tanítványai megkérdezték az Urat, hogy újjáépíti-e abban az időben Izraelben a királyságot. Nem értették, mit mondott az Úr a gyülekezetének( Egyház) reményéről, és nem is számítottak az egyház korszakára. Izrael helyreállítását várták. Megerősítette az Úr szavait a János 16-ban, 12: "Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra."  Az Izrael királyságának helyreállításával kapcsolatos kérdésükre az Úr így válaszolt: "Nem a ti dolgotok tudni azokat az időpontokat vagy dátumokat, amelyeket az Atya hatalmába van." Az apostol erről szólt a thesszalonikai hívőknek: "Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, amikor még ti nálatok valék?" (2 Thessz 2.5). Nem kellett erről újra írni nekik, jól tájékozottak voltak ebben a témában. De nem a földre jövetel, hanem a gyülekezet (egyház) elragadása a földről, új gondolat volt számukra, és az apostol szükségét érezte, hogy közölje ezeket a számukra még addig ismeretlen dolgokat.

Ez a témája az 1 Thesszalonika 4: 13-18-nak: "Nem akarlak titokban hagyni titeket, testvéreim ...". Tehát az 1. Tessz 4-ben egy témával, az 5. fejezetben pedig egy másik témával foglalkoztunk. Sokan úgy vélik, hogy az apostol ezekben a fejezetekben az Úr eljövetelének ugyanarról a pillanatáról írt, nincs különbség a 4. és az 5. fejezet között. Ez azonban nem lehetséges. A 4. fejezetben ezt írja: "Nem akarlak titeket hagyni, testvérek, tudatlanságban ...", az ötödikben pedig: "Nem kell nektek írni, testvérek, mert ti is biztosan tudjátok ..." .

Nem lehetünk sötét tudatlanságban lenni valami felől, és ugyanakkor nagyon jól („megbízhatóan”) tudni. Lehet, hogy nem tudunk egyről, de másikról igen. Az apostolnak nem kellett írnia nekik az Úr napjáról, mert arról tudtak. ( az más dolog, az Úr eljövetele a templomért ami az Ő teste, erről még nem tudtak). Tudtak az Úr napjáról, mert az apostolnak volt tudomása róluk, amikor köztük volt. Ezenkívül az Ószövetség különböző részein gyakran megvilágítják ezt a témát, míg az 1 Thesszalonika 4: 13-18 témája nem található meg az Ószövetségben, mivel az ekléziát (egyházat) az Ószövetség nem említette vagy tárta fel. . Az Úr napja (1. Thessz. 5.) Krisztus hatalomra és fenségre való eljövetelére utal, amikor szája kardjával megöli ellenségeit, és megmenti azokat, akiket üldöztek a neve miatt, és akik várják őt. Nem kellett ezeket a dolgokat amár eddig ismeretet „Úr szavával” közölni velük, ahogyan ez a 4. fejezet első témájával történt, mert ezek a dolgok korábban még a zsidók körében is nagyon ismertek voltak. Arra számítottak, hogy az Úr napja az izraeli királyság helyreállítása lesz - ezt az elvárást találjuk a tanítványoknál a Ap.Csel. 1: 6-ban. Az Úr így válaszolt: "Nem a te dolgod, hogy ismerd az időket vagy a dátumokat." Ez a nap úgy fog jönni, mint egy tolvaj éjszaka (1Thessz 5.2). Erről a témáról írt Pál: "Nem kell nektek írni, testvérek, mert ti is biztosan tudjátok ..." Az 1 Thesszalonika levél 4-ben azonban ezt írta: "Nem akarlak meghagyni titeket, testvérek, a sötétben ... ". Itt egy másik témát érintett, amit még mindig nem tudtak, nevezetesen az Úr eljövetelét, hogy dicsőségre elragadja a gyülekezetet, a dicsőségben való megjelenését megelőzően, az Úr napján, “ezzel a reményel vigasztaljátok egymást: „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.”(1Tessz. 4: 16-17).

Itt nem azt olvassuk, hogy az Úr a földre jött volna, vagy hogy a lába az Olajfák  hegyén áll “És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait,.... “(Zak. 14.4) - éppen ellenkezőleg, itt azt mondja, hogy a levegőbe lesznek elragadva. Emlékezünk az Úr felemelkedésére: „És mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől.” (Apcsel. 1, 9). Felemelkedésnek hívod. Igazad van. És hasonló módon felemeltetik a gyülekezet (egyház), „hogy ti is ott legyetek, ahol vagyok” (János 14: 3).

 Ez lesz a vége annak a hosszú útnak, amelyet az Egyháznak meg kell tennie a Vőlegényével való találkozásig, azon boldog pillanata felé, amelynek hasonlatát megtaláljuk Rebeka és Izsák történetében; akkor a földi járása befejeződik, éppúgy, ahogy Énok járása befejeződött, amikor elragadtatott. Ez a remény vár az egyházra, nem pedig a nagy nyomorúság. Nincs-e az Úr ígérete a Jelenések 3: 10-ben, hogy megment minket a kísértés évétől, amely az egész világegyetemre nézve bekövetkezik? Azt mondja: "Nem mentek be ", hanem “elől” - vagyis nem fognak átmenni ezen az időn, mint Énok, aki nem ment át az özönvizen,  korábban Isten vette magához. Hasonlóképpen, Isten nem haragra jelölte ki a Gyülekezetet (Egyházat)” Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által,” (1Thessz 5: 9). A mennyből várjuk Krisztust, aki megszabadított minket a jövő haragjától. Az egyház már nem lesz a földön, amikor Isten ítéletei érik a földet annak lakóit, és a nagy nyomorúság olvadó kemence lesz Izrael számára. Őt (az egyházat) korábban el fogja ragadni, mint Énokot.

 Nézzük Józsefet, akinek ábrázolása rendkívül tanulságos. Hogyan profitált Jozsef fivéreinek éhínségéből és nyomorúságából? A cél az volt, hogy megalázza őket és hogy beismerjék bűnösségüket. Vajon Józsefnek, az egyiptomi felesége, akivel már egy test volt, és csak egy felesége, éhezett ilyen módon, és ugyanúgy  keményen bánt-e vele abban az időszakban? - Messze nem így volt! Így a jövőben a nagy nyomorúság főként Izrael megalázását szolgálja, így vallja be bűnösségét és bűnbánatot tart, ami után Isten megáldja és teljesíti minden ígéretét. De a Bárány menyasszonya, az Egyház ebben a korban vele lesz dicsőségben.

 Tehát nagy örömmel várjuk az Ő eljövetelét, és nem a megpróbáltatást, amely nagy bánatot és félelmet okozna. És hogyan mondhatnánk bátran: „Ámen! Hé, gyere, Uram Jézus! " - ha az Úr napja lenne a reménységünk, akkor várnánk a nagy nyomorúságot? És ki vágyna vagy akarná megélni és túlélni ezt az időt? Hála Istennek, reményünk nem az ítéletek eljövetele, hanem Jézus megjelenése a fellegekben, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól, magával ragad a mennynek országába. “ És várjátok az Ő Fiát az égből, akit feltámasztott a halálból, a Jézust, aki megszabadít minket amaz eljövendő haragtól.”(1Tessz 1,10).

A egyház (eklézia, avagy a kiválasztottak) elragadása után Isten folytatja földi népe eseményeinek megszakadt szálát. Visszatér, arcával Izrael felé fordul. Senki sem tagadja, hogy az Ószövetség számos próféciát és ígéretet tartalmaz Izrael számára. Az a tény azonban, hogy a próféták korábban nem beszéltek a gyülekezetről (egyházról), egyesek nem tudják elhinni. Olvasták az Ószövetséget, Izraelt, de azonnal az egyházra gondolnak. Meg vannak győződve arról, hogy Izrael ma más kifejezést jelent az egyház számára. Folytatása az eklézia, Izraelnek. Tehát általában önkényesen alkalmazzák meggyőződésüket. Általánosságban elmondható, hogy minden fenyegetést tulajdonítanak a valódi Izraelnek, és az áldásokat és az ígéreteket maguk veszik igénybe. Tehát ha egy lenne Izrael a Jézus testével a gyülekezettel, akkor más más ígéretekkel  különböznek. Ez meg lehetetlen. Ez a metódus annyira elterjedt, hogy sokan nem veszik észre, mennyire következetlen, és nem tudják megérteni, hogy egy hívő nem értene egyet vele. Se egy zsidó ortodox se egy hívő Krisztus követője sem. 

Egy ilyen vélemény ütközésben szerencsére nem kell megvárnunk, hogy melyik oldal nyer. Az Úr szava döntő fontosságú, és a Krisztusban hívőnek meg kell hajolnia előtte, előbb utóbb, még akkor is, ha kénytelen, elutasítani a régóta dédelgetett véleményét. És ezt senkinek sem szabad megbánnia, mert csak makacsságunk támasztja alá véleményünket, ellentétben Isten igéjével, ennek okáért, megakadályozzuk, hogy a Szellem több fényt és növekedést adjon nekünk az igazság ismeretében.

Hetvenszer hét, Dániel 9. fejezetben.

Hetvenszer hét, Dániel 9. fejezetben.

A Dániel 9.2-ben a próféta "kifejtette a könyvekből hány év telik el, amit az Úr Jeremiás prófétához szólt". És amikor a próféta egy jól ismert próféciára hívja fel a figyelmet, szinte látjuk az 1. fejezet megismétlődését. Dániel imájára válaszolva Isten kinyilatkoztatta neki azt, amit nem tudott: „És miközben én még beszéltem és imádkoztam, és megvallottam bűneimet és népem, Izrael bűneit, és vetettem le könyörgésemet az Úr, az én Istenem elõtt, az én Istenem szent hegyéért; miközben még folytattam imámat,a férfiu, Gabriel, akit látomásomban korábban láttam, gyorsan berepült, megérintett az esti áldozat idejében és intett, beszélt velem és így szólt: „  Dániel, most jöttem ki, hogy értelemre tanítsalak.” (20–22. vers). 

Milyen  megértést? - A jövőről!

24. "Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente.

 Ezek a dolgok a végidőre utalnak, és Isten útjainak végén be fognak teljesedni; a múltban nem teljesülhettek.

Az angyal így folytatta: 

25. "Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben.

26. "A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem”.

A Dániel 7,25; Jelenések 12,14 - “ideig, időkig, és az időnek feléig.” 

Jel. 11,2;13,15 -”negyvenkét hónap”

Jel. 11,3;12,6 - “ ezer kétszáz hatvan nap”

Ez a periódus Dániel 9, 24-27 ben három részre osztható. - hét hét(év), hatvankét szer hét (év) és egy hét (év), azaz 42 hónap és 1260 nap. Az első része ennek az időszaknak, Jeruzsálem helyreállítása, ami 455-ben K.e. kezdődött, amiről Nehémiás könyvében olvashatunk. (Neh.2,1 és Ézsd.1,1-2). Ez 7 szer hét év, tehát 49 év. A második rész, a hatvankét szer hét év, 434 lesz.  Na most a 434+ 49= 483. Krisztus a Mindenható eljövetele és megfeszítése előtti idő, ez idő elteltével “ hatvankét hét múlva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz”. Most a 455-höz hozzáadunk 483-mat (v. 69x7)- akkor K. u. 28-ban, de még hozzáadunk egy évet, mert egy év plusz az időszámításban csúszott, mikor áttértek az új időszámításra. Ezt más írásokból tudom. Akkor 29-ben volt Krisztus felfeszítése. Sok teológus és kutató egyetért ezzel, mert kb. 42 év mulva lett lerombolva Jeruzsálem, ezt meg tudjuk, hogy 70-ben volt. Titus 70 húsvétja után körülzárta Jeruzsálemet, a körülfogott tömeg az éhség és a fellépő járványok dacára hevesen ellenállt. Öthavi ostrom után esett el, s teljesen rommá vált, lerombolták a monumentális heródesi templomot is. (Wiki).

 Természetesen az Úr azt mondta: „Senki sem tud arról a napról és óráról”, de ez a visszatérésére utal, amikor a lába az Olajfák hegyére lép. Aki azt hiszi, hogy kiszámíthatja ezt a pillanatot, az Úr szavával ellentétesen cselekszik, és nem maradhat szégyentelen. Itt mondják azonban az Ő eljöveteléről (most - már a történelemről), - arról az időről, amikor Izraelnek várnia kellett volna Messiását. És valójában Őt várták.

Jeruzsálem Titus általi ostromakor  K.e. 70-ben, a zsidók kitartottak, meg voltak győződve arról, hogy a Messiás eljön és kiszabadítja őket; és nem a legrosszabbra számítottak. Csakhogy a kijelölt napon jött szerényen, ahogy Zakariás megjósolta “Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem  leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén.”(9,9), de elutasították.

Továbbá, a 26. vers a város és a szentély pusztításáról beszél, amely beteljesedett, mint tudjuk a történelemből. De még mindig hiányzik egy hét.

A Messiás és elutasítása előtt 69 hetet számoltunk. Említették a szentély megsemmisítését (Kr. U. 70), de hol van az utolsó hét? 

 A 27. versben ”És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad.”(miután a Messiást elutasították és a szentélyt elpusztították).

Mit jelent a "hét" kifejezés? Tipikus hétnapos hét? De akkor a Messiásnak 483 nappal a város építésének engedélye után kellett eljönnie, ami nem történt meg. Eljött, de több évszázaddal később. Hét év a hét? Aztán hetven hét 490 év - sőt, több évszázad. Kr. E. 445-ben engedélyt kapott Nehemiás a város újjáépítésére, amelynek újjáépítése 49 évet vett volna igénybe. Aztán 62 hét következik, amely után a Messiást elutasítják. A 7 és 62 hét = 69 hét, 483 év. Kr. E. 445-ből számítva Kr. U. Figyelembe véve a nulla év rögzítésében elkövetett néhány hibát, látjuk, hogy a próféciák beteljesednek Zak 9: 9-ben, és felszólították a zsidókat, hogy várják Őt, miközben szamárháton ülve, már eljött. Ez a Kr. U. 28,29 körüli próféciák szerint teljesült.  Néhány nappal később megfeszítették -Dan.9.26. Azért 28-ban, mert Jeruzsálem lerombolása 70-ben volt, ez biztos, és azt is tudhatjuk, hogy 42 év telt el a Krisztus halála és feltámadása után. Tehát 69 hét (év) telt el. És az a hetvenedik hét év hol van? Számoljunk-e a feltámadás napjától? De semmi különös nem történt abban az évben vagy akár abban az időben, legalábbis semmi, amit a Dán 9:24 írt. Tévedünk? Ó igen! Elfelejtjük, hogy pünkösd napján Isten teljesen más munkába kezdett, mint amit korábban tett. Addig Isten kinyújtotta kezét Izrael felé, de azon a napon valami új történt, még addig ismeretlen - a Szent Szellem kiáradása és a gyülekezet (Egyház) létrehozása. Ezt az eseményt az Isten titkon magában tartotta az idő eljöveteléig. 

Isten elengedte Izraelhez kötött fonalat, és újabb korszak kezdődött. Dániel jóslata nem vonatkozott Isten új művére, és a hetek számlálása leállt. Tehát a hatvankilencedik és a hetvenedik hét között már majdnem mint 2000 év telt el, és a mai napig nem kezdődött el a hetvenedik hét, mert csak akkor kezdődhet, amikor Isten Izraelhez fordul. Korunk, a földi eklésia (egyház) ideje nem volt a próféciák tárgya. Amikor Isten befejezi a gyülekezet építésének munkáját, Izraelhez fordul, és felemeli az elesett szálat. Ettől kezdve elkezdhetjük számolni a hetvenedik hetet. A Jelenések könyve 4. fejezettől, elsősorban a hetvenedik hét könyve.

 Az utolsó periódus, amiről még kell szólnunk. Ez az utolsó hét év ajövőben fog elkezdődni. Ez a periódus vagy rész, a gyülekezetet nem érinti, ugyanis Dániel  ír a fejedelemről, aki “egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget”.  Ez a fejedelem nem Krisztus lesz, hanem az újjászületett római birodalom fejedelme, ami a Jelenések könyvében olvashatjuk, a 17 fejezetben 9-12- ig.

 Akkor Ő szövetséget köt Izraellel hét évre, de a hét év közepén, tehát három és fél év után ( 42  hónap) megsérti a szövetséget.- “ de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít”

(1260 nap).

 Az utálatossága abban fejeződik ki, hogy bálványt farag, vagy képet,  magáról és a népet kényszeríti imádatra: “ És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, amelyek adatának néki, hogy cselekedje a fenevad előtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, aki fegyverrel megsebesíttetett vala, de megelevenedett. És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek”.

 A fenevad képében a sátán eléri a legmagasabb célját, amire mindig is törekedett.

“Aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.” ( 2Thess 2-4).

  Erről talán ennyit, de ez nem vonatkozik az eklésiára, mert az Úr ezek idők előtt elragadja a templomát, amit az üdvösség időszakában épített. A gyülekezetnek, Krisztus templomának semmi köze nincs az utolsó hét évhez, mert az üdvösség időszaka a 69×7 (év) és a 70-ik között van. A gyülekezet mennyei karaktert visel, nem a földit, mert szellemi közösségben van Krisztussal.  Ebben az időben, vagy én úgy mondanám időtlenségben, Krisztus nem foglalkozik az Izrael építésével, az időszámítás most áll, ami a Dániel prófétálásához fűződik, mert most építi a mennyei házát, vagyis összegyűjti a választottakat a Krisztus feje alá, ami jelenleg a zsidó és a pogány népekből áll össze. Sajnos a mai vallási tudósok, teológusok és prédikátorok túlnyomó többsége se tud különbséget tenni Krisztus megjelenése a fellegekben, mikor elragadja a választottakat, és eljövetele a földre, mikor az olajfák hegyére lép, között, amit az Úr napját jelenti. Pedig az lenne a dolguk, ugye.Tisztelet a kivételnek. A két esemény között hét év a különbség. De alá kell támasztanom ezt a gondolatott az igével. Ha ezt nem teszem meg, kitalációval fognak vádolni. 

 A kegyelmi időszak vége, amikor minden építkezés megáll, a Krisztusban elalvók feltámadása és az élők átváltozása, mikor az Úr megjelen:” Nem akarunk tudatlaságban hagyni titeket, testvéreink, azok felől sem, akik már alusznak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Ha ugyanis hisszük, hogy Jézus meghalt de feltámadott, miért nem hihetnénk, hogy így az Isten Jézuson keresztül ővele együtt azokat is elő fogja hozni, akik elaludtak már? Mert azt az Úr szavával mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk és az Úr megjelenéséig megmaradunk, semmiképpen sem előzzük meg azokat, akik elaludtak, mert maga az Úr parancsszóval, főangyal szózatával, Isten kürtjével alászáll az égből, először azok a halottak, akik a Krisztusban vannak, feltámadnak, azután bennünket, akik élünk és megmaradunk, velük együtt elragadnak felhőkben a levegőbe, hogy ott az Úrral találkozzunk, és így mindenkor az Úrral leszünk. Bátorítsátok hát egymást ezekkel a beszédekkel.”

 Ami az Úr napját illeti, jó lenne ha elolvasnátok Pál második levelét a Tesszalóniakhoz a második fejezetet, én csak annyit fűznék hozzá, hogy itt is látható az apostol bíztatása, hogy ne hallgassanak a szóbeszédekre: 1. "Az Úrnak, a Krisztus Jézusnak megjelenésére és a mi hozzá történő összegyűjtetésünkre kérünk titeket testvéreink,

2. hogy eszeteket elvetve meg ne ingasson, és meg ne riasszon titeket olyan hamar se szellem, se beszéd, se állítólag tőlünk érkező levél, mint hogyha beállt volna már az Úrnak napja.” 

 Most két képet vázolok fel, ami teljesen különbözik egymástól. Az Apostolok Cselekedetben található: “És mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől. És amint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában, Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felviteték tőletek a mennybe, akképpen jő el, amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe.( Ap Csel. 1- 9,10,11) 

  “ ,.... akik a Krisztusban vannak, feltámadnak, azután bennünket, akik élünk és megmaradunk, velük együtt elragadnak felhőkben a levegőbe, hogy ott az Úrral találkozzunk, és így mindenkor az Úrral leszünk.” Ez lesz az első feltámadás és elragadtatás a mennyekbe.

Az Úr napjáról meg így van megírva Péter szózatába: "Hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától: És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja. És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.” (Ap Csel.2-16..21). 

 Ugye nem ugyanaz a jelenet! És amint látjuk, hogy az Úr az Olajfák hegyéről távozott, ugyanoda jön vissza.” Ímé, eljön az Úrnak napja….Mert eljön az Úr, és harcol azok ellen a népek ellen, amint harcolt vala ama napon, a harcnak napján. És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől,...” (Zakar 14)

 Ha netán kétségetek támadt az időbeosztás terén, akkor figyelembe kell venni azt, hogy az eklézsia valósága nincs időhöz kötve. Az eklézsia még a teremtés előtt létezett. Az Isten időhöz és jelekhez nem köti a mennybe menetelét. Az evangéliumok, maga Krisztus Urunk, nem a gyülekezethez szól amikor a tanítványok a jelekről kérdezik, hogy mikor következik be az eljövetele, s nem a jelenése, mert a tanítványok még nem értettek semmit, amit azután mikor feltámadt Krisztus és a mennybe szállt, a Szellemét öntötte rájuk, ezt nevezik pünkösdnek. Csak azután lett a felismerés a Szent Szellem által. Amiről Jóel próféta mond, az közvetlenül az eljövetelekor fog történi, az Úr fényes napja. Malakiás így ír erről: “ Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemence, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, amely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat. És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak Napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok. És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, amelyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.”

 Krisztuséi, örömben élnek abban a tudatban, hogy  nem állnak majd az ítélet szék elé. A mi itéletünket Krisztus vette magára a feszületen. Ott volt a mi bűnünk Krisztussal felfeszítve, és vele haltunk

meg, de vele is támadtunk fel az új életre.

 A Krisztus választotjaira nem vonatkozik az Isten haragja, úgy

Krisztus saját testét se ítélheti el, csak hogy időben máshol történik mindez.

 A 144000 szüzek, akikről a Jelenések könyvében olvashatunk és Izrael

maradéka egyben, a nagy viszontagságok idején fognak élni. Mert ezt világosan látjuk az írásokban, hogy mielőtt eljön az Úr napja, az a nap nem az öröm napja lesz, hanem a megpróbáltatások napja. 

 Most erre nem szeretnék kitérni, mert ezt a napot rengeteg helyen említi a Biblia.

 Azért mondtam az elején, lehetőleg ne mossuk össze az időket a házépítést és a helyzetünket Krisztusban.

 Az üdvösség időszaka, amit most élünk meg, egy szóval se említi az Ószövetség, hiába keres az olvasó, nem talál utalást erre. Ez az Istenben rejtve volt, de ami most nyilvánvalóvá vált. “Nékem, az összes szentek közül a legkisebbnek adták azt a kegyelmet, hogy a nemzeteknek örömüzenetül hirdethetem a Krisztus kinyomozhatatlan gazdagságát és megvilágíthatom, hogy miben áll annak a titoknak sáfársága, 

mely örök korok óta el volt rejtve Istenben, aki a mindenséget azért teremtette, hogy most a mennyei fejedelemségekkel és fennhatóságokkal az eklézsián keresztül megismertethesse az Isten sokféle bölcsességét” (Ef. 3- 8,9,10) 

 “Isten szavát arról a titokról, mely, mióta korok és nemzedékek vannak, el volt rejtve, most azonban láthatóvá lett az Isten szentjei számára.” (Kol 1,26)

De ezt csak annak köszönhetjük, hogy a Szellemét kiöntötte az egyházra, és megadta a felismerés lehetőségét. Visszamenőleg már láthatjuk Isten tervét

az Ószövetségben. De félreértés ne essék, ami Krisztus teste és Izrael népére vonatkozik, sokan egybe mossák a két házépítést, pedig nem ugyanaz. Habár nagyon hasonló és egybehangzónak tűnik. Főleg akkor amikor Jézus a tanítványaihoz beszél. Például az úgynevezett hegyibeszéd, amikor Jézus feltárja a mennyeknek országa szellemi és erkölcsi tartalmát. De észre lehet venni, hogy a beszéde inkább a jövő idő és nem a jelenről szól, nem az üdv időszakáról, hanem az elkövetkező mennyek országáról szól. Ezt bizonyítja, hogy inkább a tanítás van előtérben, nem a szellemi vezetés. “Ha tehát valaki a legkisebb parancsolatok közül egyet megront, és úgy tanítja az embereket, azt a mennyek királyságában a legkisebbnek fogják nevezni. Azt ellenben, aki

megteszi és tanítja is, nagynak fogják nevezni a mennyek királyságában.” (Máté 5- 19). 

 Van utalás az apostolok levelében tanítókról, vagy ember által tanításokról? Nincs, éppen ellenkezőleg: "Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni." (Jakab 3, 1,2).

 Jelen helyzetben már nincsenek apostolok se próféták se tanítók, se pásztorok, annak a korszaknak vége, a teljes Szentírás be van fejezve, az apostolok tanítása a próféciák befejezve, a mi Tanítónk és Pásztorunk az Úr, aki Szent Szellemével tanít és vezet.  “Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál.”

A blogomban van egy cikkem ”Hajnal csillag az üdvözültek a gyülekezet reménysége”, ott kifejtettem a különbséget az elragadtatás a mennybe és az  Úr eljövetele között. 

Késleltetett gyógyulás.

 Az ApCsel 3. fejezetben elmondott beszédében Péter a hetvenedik hét befejezését látta előre, mondván: „Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől. És elküldje a Jézus Krisztust, a ki néktek előre hirdettetett. Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, a mikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva.  ”(3: 19–21). Péter kihirdette az Úr visszatérését, az öröm, minden helyreállításának idejét, Isten válaszát megtérésükre. És ő (Péter) nem hibázott. Ez lesz Isten válasza, amikor megtérnek. Akkor a Messiás szamárháton jött meg, azonban Izrael nem tért meg. Következésképpen más választ kaptak: 41. "Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én oly dolgot cselekszem a ti időtökben, oly dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek. 42. Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket. 43. Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok közül követék Pált és Barnabást; a kik szólván hozzájuk, biztaták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében. 44. A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűle az Isten ígéjének hallgatására, 45. Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva. 46. Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk. "(Ap. csel.13: 41.46).  Amit Péter hirdetett, az úgymond az idő eljövetele volt, de el volt halasztva, amikor az emberek (Izrael) valóban megtérnek. És ez csak akkor érhető el, amikor az Úr szeretete és bölcsessége szerint cselekszik velük, bűnbánatra és megtérésre vezeti őket a nagy megpróbáltatások során. Az az idő, amikor Isten újra kapcsolatba kerül földi népével, a Dániel 9:27 utolsó hete. Ez az az idő, amelyet rémületében és csapásaiban a Jelenések könyvének 6–19. Fejezete ír le, - ebben az időben ezt a könyvet a következő kifejezés jelöli: „mi lesz ezután” (Jel. 1,19; 4.1). Mit jelent az "ezután" . Ez következik a „mi van” után, amint azt a Jel 1:19 fentebb említette. Az, ami akkor még mindig jelen volt is van - a földi gyülekezet (Egyház) ideje, amelyben János élt és amelyben most élünk. Így feloszthatnánk a Jelenések kinyilatkoztatását:

1.fejezet: mi volt

2,3. fejezet: mi történt és történik napjainkban, a földi eklézsiában.

4-5. fejezet: a menny és a trónon ülő ismertetése bevezetésként:

6-19. fejezet: mi fog történni a gyülekezet (az Egyház) elragadása után - a világra, Izraelre és a nemzetekre vonatkozó ítéletek; ítélet Babilonról, hamis vallás, nagy nyomorúság és antikrisztus.

19. fejezet: Krisztus eljövetele a szentekkel és az ezeréves királyság kezdete.

20–22. fejezet: Krisztus uralkodása, a végső ítélet, az új ég és az új föld, a mennyből leszálló menyasszony leírása, a könyv záró szavai.

Ami ezután következik, vagy mi lesz ezután, az Krisztus eljövetelét megelőző hét évben (az utolsó hét Dániel 9. fejezetében) fog megtörténni, és a könyv nagy részét kitölti (Jel.6–19). Az események leírása bátorítást jelentet az akkori szentek számára, és segít abban, hogy bízzanak abban, hogy a Messiás Megváltóként fog eljönni. Nem tartoznak az egyházhoz, amelyet már akkorra elragadott magához, az első feltámadást követően.

De azoknak a napoknak Izrael hívő maradékai és a nemzetek hívő sokasága, akik elhitték a zsidók által hirdetett ország evangéliumát, részesültek az üdvösségben.(Mt 24: 14).” És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.”

 Itt a vég, számomra azt jelenti, hogy a kegyelem kapuja egyszer bezáródik.Kezdetét veszi a 70-dik hét.

De az első feltámadást, követi még kettő ismereteim szerint, ami már nem a Krisztus testére vonatkozik. A két tanú feltámadása is bekövetkezik, akiket Krisztusért öltek meg, meg azok is akik abban az időkben haltak meg mint Izrael szentjei. Ezek azok a 144 ezrek is. A nagy megpróbáltatások idején hitre tértek, de nagyon kevesen voltak szűzek a nagy tömeghez képest. Mert úgy mondja az Úr, talál e hitet ezen a földön ha megjelen? De erre sem térnék ki.

A Daniel 9-ben a hetvenedik hét (év), két részre  oszlik, két-két, három és fél évre oszlik. Remélhetjük, hogy ezt láthatjuk a Jelenésekben, ha a téma valóban az a hét. Igen, több szövegben megtaláljuk ezt az egyértelmű felosztást.

Dánielnél le van írva Babilon és Perzsia uralkodásáról szóló története. Az elsőt mint világi vallást, a másodikat Darius istenkáromlót ünnepli, aki istenként mutatja be magát.

Babilon vallása a hívek elnyomása (három a kemencében) ez utálatosság az Úr előtt. Az Úr pusztítással bünteti Babilont.

Dareiosz istenkáromlása ismét elnyomást (az oroszlán barlangját) hozza elő, és Dániel ellenségeinek halálával végződik. Ezért két részünk van a hetvenedik hétnek.

1) Egy világi vallás 3 és fél év, viszonylag békében,

2) Az embernek, az antikrisztusnak az önerősítése, aki Istennek vallja magát, miről feljebb írtam. A második 3 és fél évben elszabadul a pokol.

15. "Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):

16. Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;

17. A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;

18. És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.

19. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.

20. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:

21. Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.

22. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.”(Máté 24)

A Jelenésekben is két részt megkülönböztethetünk. Az oltár alatt lelkekkel mutatunk be, akik Istenhez (6.9) száznegyvennégyezrek kiáltanak, akik nem voltak hajlandók elfogadni a jobb kezükön lévő jelet. ”És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak

lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak.És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak?” ( akik a földön fognak lakni).

Ezek a szentek fehér ruhát kaptak, magától érthetően feltámadtak, mert a következő jelenésben már látjuk őket a Báránnyal. S miért éppen Bárány szerepel itt, mert az Izrael népének annak maradékának mutatta magát, akit felfeszítettek, azok is meglátják és megismerik.

1."És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és ő vele

száznegyvennégy ezeren, a kiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve.

2. És hallék szózatot az égből, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, a kik az ő hárfájokkal hárfáznak vala;

3. És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék előtt, és a négy lelkes állat előtt és a Vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száz negyvennégy ezer, a kik áron vétettek meg a földről.

4. Ezek azok, a kik asszonyokkal nem fertőztették meg magokat; mert szűzek. Ezek azok, a kik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül.

5. És az ő szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek.”(14.1-5).

 Ismét a 20. fejezetben azt mondják, hogy azoknak a lelkei fognak uralkodni az Úrnál, akiknek Jézus tanúsága és Isten igéje miatt lefejezték, majd (néhány megbízható Biblia fordításban) a második csoportot említik: azok, akik nem imádják a fenevadat vagy annak képét, és nem fogadta el annak jelét a homlokukon vagy a kezükön; Krisztussal fognak élni és uralkodni. Ez összhangban áll a Jelenések 17. fejezetével, ahol az utolsó birodalmat (egy tíz szarvú vadállatot) eredetileg egy nagy Babilon nevű nő irányította, míg

később tíz kürt „tönkreteszi, megfosztja, megeszi a húsát és megégeti tűzben ”(17, 16). Itt megegyezünk Dániellel: két hatalom, az első Babilon, a

második pedig egy még rosszabb hatalom, amely elpusztította Babilont - egy Istennek titulált ember. Mindez rámutat az Antikrisztusra, akiről Pál azt írta a 2Tessz 2: 3: 4-ben, hogy ő a pusztulás fia, „aki ellenáll és felmagasztosul minden felett, amit Istennek vagy szentségnek neveznek, így Isten templomában. Istenként le fog ülni, Istennek pózol". Ezt az istenkáromló személyt, az Antikrisztust a Jelenések könyve erőteljesen képviseli, és nagyon hasznos, ha Dániel próféciáit a Jelenések  részei mellé helyezzük, hogy

az egyik prófécia megvilágítsa a másikat. Vajon látja-e az Úr annak bizonyítását, hogy tiszteljük mondanivalóját, ha szavának egy részére figyelünk, hogy jobban megértsük egy másik szövegrészt? - Kétségtelenül meg fogja jutalmazni a hívő embernek ezt a hozzáállását, és megáldja őt Szent Szellemével. 

 Azért hogy megértsük a Szent Szellem kinyilatkoztatását, egy feltétel többek között szükséges, elzárkózni a világ minden zavaró hatásától.

Emlékezzünk arra is, hogy a sivatagi sátorban nem voltak ablakok, és a belső fény nem külső forrásból származott, hanem kizárólag lámpából jött; tehát a külső fény - a világ bölcsessége, még ha vallási

világról is van szó - nem segít abban, hogy megértsük Isten rejtelmeit. De miután egyszer megvilágosodtunk a Szentszellemtől és láttuk a nagy Fényt - a mi Urunk Jézus Krisztust -, elsajátítjuk azt, ami mindenre fényt derít. A Jelenések könyve 6 fejezet a -17.-ig, amelyek az elézia után következőket mutatják, a következőképpen oszthatók fel:

1. Krisztus, aki királyként viselkedik (6.1–8.1. Fejezet).

2. Krisztus papként / szolgaként tevékenykedik (8.2–11.19. Fejezet).

3. Krisztus, aki az ember fia (13: 1–14, 20).

4. Krisztus, mint Isten Fia (15: 1–16, 21).

A 17., 18. és 19. fejezet az 5. versig Babilon ítéletét mutatják be (visszatekintés, mivel a bukást a 14.8-ban említették).

19,6-10 - a Bárány házassága.

19.11-21 - Krisztus eljövetele a szentekkel.

20,1-10 - Krisztus királysága (ezer év).

20.11-15 - a “halottak” feltámadása az utolsó ítéletre.

21,1-8 - a menyasszony - az örökkévalóságban minden új.

21,9-27 - a Bárány felesége ezer évig (áttekintés).

22.- Jézus eljövetelének utolsó szavai és ígérete.

 Ez igazán nem egy egyszerű fogalmazás, de ha valakit érdekel átrágja magát.

De garanciát nem adok a hibátlanságra, mert én is csak résztudásban szenvedek.

 De talán  nem a pontosság a fontos elsősorban, hanem a gondolkodás késztetése, hogy a cél az isteni szeretet növekedjen, teljesüljön bennünk.