Rendszeres olvasók

2022. október 8., szombat

A Szent Szellem ellenségei.

A Szent Szellem ellenségei.

Kedves olvasók, most a Jákób levele negyedik fejezetére összpontosítsuk a figyelmünket. "Honnan a háborúk, honnan a harcok köztetek? Nem innen van-e? Nem tagjaitokban harcoló kéjvágyaitokból jönnek-e? Kívántok és nincs nektek, gyilkoltok, irigykedtek, de amit kívántok, el nem éritek: harcoltok, háborút viseltek. Nincs nektek azért, mert nem kértek, kértek, de nem kaptok, mert gonoszul kéritek, azért, hogy kéjelgéseitekre költsétek el." 

 Egy olyan területre érkeztünk ami túlmegy a gyülekezet igazi elhivatásán. De erről kell beszélnünk, mert a ravasz ellenségnek sikerült ezt a határt kiszélesíteni a kereszténység jegyében. Ez egy általános üzenet ami nem igazán a gyülekezethez szól, mindinkább azokhoz akik keresztényeknek vallják magukat, de a világ szellemét képviselik. "És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata".( Róma 12,-2).

Mindenben, ami ezután következik, továbbra is a féktelen természet elítélését, az önakarat elítélését látjuk annak különféle megnyilvánulásaiban: a testi lélek vágyaiból fakadó viszály; Istennek címzett kérések, amelyek ugyanabból a forrásból származnak; a test és az elme vágyai, amelyek folyamatosan növekszenek, és kielégítést találnak az Istennel ellenséges világgal való barátságban. Az emberi természet irigy, tele van irigységgel mások iránt. De van egy ellentétes erő, Isten nagy kegyelmet ad azoknak, akik megelégszenek kevéssel és megelégszenek a szerény állásponttal, vagyis nem képviselnek semmit ennek a világnak. Isten kegyelme éppen ez, mert a kevélyekkel szemben áll, de az alázatosoknak kegyelmet ad. Ez a gondolat már közelebbről világítja meg az okot a kegyelem folytonos áramlását az alázatos lélek számára.

 Ennek alapján Jákób apostol a szellem cselekvéséről beszél amelyet Isten Szelleme vezérel a világban a hitetlen és önző többség között, akivel állandóan meg kell küzdenie egy igazsággal felruházott szellemi harcosnak. De aztán annál nagyobb kegyelmet ad annak aki az alázatban állhatatos marad. Ezért mondja az írás: "Az Isten a fennhéjázóknak ellenszegül, de az alázatosoknak kegyelmet ad."

 lme a kegyelme éppen ez, mert a kevélyekkel szemben áll, de az alázatosoknak kegyelmet ad. "Vessétek hát magatokat Isten alá! Álljatok ellen a vádlónak, és az elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és majd ő is közelít hozzátok. Tisztítsátok meg kezeteket, ti vétkesek! Tisztítsátok szentté szíveteket, ti kétlelkűek. Gyötörjétek meg magatokat, gyászoljatok, sírjatok! Nevetéstek gyászra forduljon, örömötök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, s majd ő felmagasztal titeket". (6-10. vers). Mert az apostol még mindig azt hiszi, hogy a hívők, akikhez szól, a törvény alatt állnak, nem véletlenül, mert Izrael szétszórt tizenkét nemzedékéhez írja levelét. Ha szidalmazzák, kinevetik testvérüket, akinek ez a törvény helyet adott Isten előtt, akkor ezzel szidalmazzák a törvényt( 1 Thesszalonika 4:8, ahol ebben a fejezetben említett törvény helyett a Szellemről van szó) "Mert nem tisz­tá­ta­lan­ság­ra, ha­nem szent­ség­re hí­vott el min­ket Is­ten. Aki azért meg­ve­ti eze­ket, nem em­bert vet meg, ha­nem Is­tent, aki Szent­lel­két is adta ne­künk. (1Thessz 4, 7,8).

Az ítélet Istené, a Törvényhozóé, aki érvényesíteni fogja saját hatalmát, és képes megmenteni és szabadulást hozni attól a törvénytől ami ítéli az embert. Ez az Isten hatalmában van, tehát tisztelettel és szeretettel kell viszonyulnunk azokhoz akik a törvény alatt vannak. A törvény átkától csakis Isten szabadíthat meg.

13-16. versben olvassuk: "Nos hát, emberek, kik így beszéltek: Ma vagy holnap elmegyünk ebbe vagy abba a városba, ott eltöltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyerészkedünk. Nem tudjátok, hogy holnap hogy alapul majd életetek. Hiszen olyanok vagytok, mint a pára, mely egy ideig látszik, azután elenyészik. Ahelyett, hogy ezt mondanátok: Ha az Úr akarja és élni fogunk, akkor ezt vagy azt fogjuk tenni. Ti nyegle kijelentésekkel kérkedtek". Minden ilyen kérkedés rossz és nagy önbizalomra utal.

 Az apostol itt ugyanazt az önakaratot és az Istenről való megfeledkezés szokását ítéli el, az ember hamis hitét abban, hogy bármit megtehet, amit akar, az Istentől való függés hiányában. Ebben a hamis hitben élnek sokan és nem azokról van itt szó akik nem ismerik a Bibliát.

 A 17. vers egy általános következtetés, amely a már kifejtett alapelven (3. fejezet 1. vers) és a hittel kapcsolatban már elmondottakon alapul."Ne legyetek sokan szóval tanítók testvéreim, mivel tudjuk, hogy szigorúbb ítéletet fogunk kapni". De miért jön itt szóba az ítélet méghozzá szigorúbb ítélet, hiszen testvérekről van itt szó. "Aki tudja, hogy nemesen kell cselekednie, és nem teszi, vétke az annak". A jónak a nemesnek, puszta ismerete, annak gyakorlati alkalmazása nélkül, tétlenséghez vezet, ami egyértelmű bűnnek tekinthető. Tehát az ideológia a tanítás is jó, prioritást élvez, de ahogy Jákób erről ír az egész levelét átíveli ez a gondolat a hit halott cselekedetek nélkül. Az új ember cselekedete hiányzik, míg az ősi ember cselekvése jelen van, mert a jó ott van a szemünk előtt, és tudjuk, mit kell tennünk, de nem választjuk, mert nincs rá hajlamunk. Nem akarom megtenni, pedig lenne rá alkalmam. Isten megadja az alkalmat de az óember nem hajlandó mert a belső önzése gátolja. Egy másiknak ( ne mondjam, hogy kiét) az akaratát követi, amit a sajátjának tulajdonít, de mégis a bűn irányítja, a másik utat választja, ami egy szépnek tűnő ideológiába van csomagolva. Ez a vallásos ember cselekvése. De éppen ezek a cselekvések vezetnek a háborúskodáshoz, úgy a világban meg a világvallásokban. Legyen az akármilyen vallás ebben a világban, az mind az ember önkifejezését tükrözi. Akaratosan harcol a maga igazáért. De Jézus szavait idézem: " Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam". Aki tanít az jól jegyezze meg, hogy nagy felelősséget vállal magára, mert a követői életéről van szó. De ez is csak arra utal, hogy hiába minden, mert már a végső időket éljük és közel Isten ítélete. A tévtanítók már megtették a magukét, fogságba vitték az őket követőit. A háboruk a világban az ember hitványságától erednek. Nincs igaz politika sem igaz szeretet a világban. Aki a világ szellemében él és ráadásul szereti azt, az ellensége Istennek.

 

Jelenések könyve:13:10

Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tűrése és hite.

Jelenések könyve:14:12

Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!

 

2022. október 2., vasárnap

Kelj fel, ürítsd ki a bírói széket.


Kelj fel, ürítsd ki a bírói széket.

 

(Ez a cikk azoknak szól, akik hasonló helyzetben vannak a gyülekezetben.)

Ítélkezni annyi, mint elkeseríteni. (Kiközösíteni). Lehet kiközösíteni írja a Kor. 16:22; Gal 1:8:9. Ha elolvassuk ezeket a részeket, világosan láthatjuk, hogy miért kellett az első keresztények gyülekezetéből kiközösíteni egy olyan személyt, aki egyértelműen ellentmond a Szent Szellemnek. Ezen túlmenően, amikor nyíltan vétkezünk, a paráznaság bűne, amely nem volt vérfertőzés, mégis bűnnek számít. "Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, amilyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye". (1 Korinthus 5:1). Vannak erkölcsi elvek, amelyeket Isten undorítónak tart, ha megszegjük őket. Az Ószövetségben van egy vers, amit most itt ki szeretnék emelni, amely nem tartozik az alaptörvények közé, de minden idők számára nélkülözhetetlen. 5Móz 14:21 "......Ne főzd a gödölyét az ő anyja tejében."

Az anyatej elvileg nem különbözik összetételében a közönséges tejtől, de az erkölcsi elv itt egyértelműen megadatott. Isten nem hagyja jóvá fogadott lányt feleségül venni, vagy mostohaanya feleséget, unokatestvért stb. Ehhez ki kell közösíteni a gyülekezetből, de mély bűnbánat és helyreigazítás után meg kell találni és ilyennek kell elfogadni. (2 Kor 2:6,7,8) "Elég az ilyennek az a korholás, mely a többség részéről érte, úgyhogy inkább nektek kell neki megkegyelmeznetek s őt megbátorítanotok, hogy a túláradó szomorúság el ne nyelje az ilyent. Ezért kérlellek titeket, hogy fokozzátok a szeretetet iránta.".

Ami a test bűnét illeti, a gyülekezettől való elszakadás számít, de nem számít véglegesnek. Ha hívő, akkor helyreáll, mert Jézus őt preventív nevelésben részesíti, nem hagyja el őt. Nem így van azokkal, akik nem szeretik az Urat. Van köztük különbség. Ha megbánja, az más kérdés, de az ilyen embereket nem fogadják be a gyülekezetbe, ha csak megbánta. Változásnak kell történnie az elméjükben hogy ne beszéljenek és ne cselekedjenek ferdén. Az első esetben minden egyszerű, mert megbánta, megváltoztatta az utját, Isten a Sátánra hagyta, hogy megtanulja vagy felismerje bűnét és szenvedett emiatt.

Máté evangéliumában a 18. fejezetben meg van írva, hogy ezek a dolgok a gyülekezetekre vonatkoznak. (Máté 18:18 ): " Bizony azt mondom nektek, hogy amit a földön megköttök, a mennyben is kötve lesz, és amit csak megoldotok a földön, a mennyben is oldva lesz"

Kollektív felelősséggel ezt kellene tennünk. Jaj! ez ma nem működhet, mert messze eltávolodtunk a korai keresztények valódi állapotától. Ha Korintusban ezt nem értették, akkor az élő Pál apostol vezette őket az igaz útra. Pál meghalt, és ma, ami ránk maradt, az ő levelei által, útmutatásul szolgál számunkra. Nem bottal jön hozzánk, és nem győz meg jelenlétével. Ha eljött volna, nem ismerte volna fel a keresztényeket, nem a második, hanem az első ok miatt. Az egyház nem törvényszék, hanem az egyháznak az Isten igazságában kell működnie Krisztus Szelleme és a kegyelem által. Ehhez az egyháznak azon az alapon kell állnia, azon a sziklán, amely Krisztus. Minden, ami nem felel meg Krisztusnak, mind a gondolatok, mind a tettek, ítélet alá esik. De a jelen idő ítélete nem végzetes, és nem az örökkévalóságra vonatkozik. Minden valódi cselekedet Krisztus ítélőszékén fog megjelenni. Ne ítéljük magunkat, se főleg másokat, mindent az Úr Jézusra kell bízni.

Ha a hívők gyülekezete az igaz alapon áll, akkor valóban bármit megkötöznek itt a földön, amit a menny elfogad, az kétségtelenül kedves lesz Krisztusnak, mert az Ő Szelleme szerint történik. Az Ő akarata szerint. De ha nem, akkor Krisztus sokak számára a gyülekezetben nem tekintély. Ekkor a Krisztushoz hű kisebbség a sok hitetlentől szenved, akik átvették és hatalmaskodnak a Krisztus örökségén. 

Ami nem a kollektív, hanem a személyes felelősséget illeti, nem szabad ítélkezni. Leírom, amit tanultam és amihez eljutottam gyakorlatilag. Lehet, hogy nem értesz velem egyet, de ez nem kitaláció, ez megeshet bárkivel.

Sokak között nagyon gyakoriak a kritikus kijelentések és ítéletek a másként gondolkodók iránt, dogmatikai kérdésekben való hozzáállásáról. A szolgálat természete sokszor nem felel meg Krisztus lelkületének. A szolgálat stílusának sokszor van tanítási jellege, nem a gyülekezet építésére és még csak nem is korrekcióra, hanem a sajátja érvényesítésére. Különbség van, hogy gondolataink építenek-e, buzdítanak-e, megmentenek-e, vagy éppen a helyi lelki világukat bizonyítják. Ebbe a hibába bárki bele eshet, de hangsúlyozom, lehet ez ideiglenes hiba, de lehet lelkiállapot is. De mi nem a hiba? Ha az ember szellemileg nincs beállítva abba a pillanatban, majd rájön a hibájára, felépül és megbánja. De ha állandóan képviseled a gondolataidat, ugyanazt állítva, hogy ha nem értesz egyet valakivel, akkor eretnek vagy az ő szemében. Ilyen a bíró lelkülete, magából indul ki. Szellemi ítéletünk lehet de csak a Szent Szellem által. Anélkül, hogy erőltessem még ha igaz is, befolyásolva mások véleményét, ha nem álmok, vágyérzések, mert ha az ember nem ért egyet velem, akkor ennek megvan az oka. Az ok vagy benne van, vagy bennem. Nem szabad rohanni az ítéletek meghozatalával, hanem először magunkat kell megítélnünk, Uram, eltévedtem? De ez nem jelenti azt, hogy a belső ember nem vonhatja le a konzekvenciákat az ige szellemisége alapján. Hiszen egy igazság létezik, és ha Isten mérlegén megmérettetünk, akkor helyes gondolatokra irányít minket az Úr.

Amikor az Úr a következő szavakat mondta a tanítványoknak, (Mt 26,-21,22): "Mialatt ettek, így szólt: "Bizony azt mondom nektek, hogy közületek egy el fog engem árulni. Igen elszomorodtak, s egyenként kérdezgették tőle: "Csak nem én Uram?"

 Észrevetted kedves keresztény, hogy mindegyikük milyen szellemben élt? Nem nézegettek jobbra-balra, elsősorban a saját felelősségükre gondoltak. Ha az Úr jelenlétében vagyunk, mert lélekben közöttünk van, akkor hisszük, hogy az Úr mindent tud, aki nem szereti Őt, és aki naponta megcsalja Őt. Észrevetted, hogy a tanítványok szelleme nem mások felé irányult? Nem érezték a leleplezés diadalát, sem előtte, sem utána. Szívüket szomorúság töltötte el. Nem ítélkeztek, szomorúak voltak. Egyikük ugyanis áruló volt. Iskarióti Júdás, aki kezdettől fogva az Úr követője volt, az egyik apostol.

A szomorúságról bővebben Dávid zsoltáraiból olvashatunk, amely megelőzi a tanítványok szomorú érzéseit. (Zsolt. 55,-13,14,15) "Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől: Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm, Akik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben".

Nagyon sokszor különösebb szomorúság nélkül ítélünk meg egy embert. Pál azt tanácsolja Timóteusnak, mint szolgálónak, hogy az első és a második felszólítás után forduljon el az eretnekektől. De ma nem fordulunk el, ha már minden hiábavaló, hanem úgy ítélkezünk, megbélyegzünk mindenkit, aki egy kicsit is nem ért egyet velünk. Természetesen ma már nagyobb számban vannak eretnekek, de aki eretnek, azt nem tudásunk, hanem Krisztus Szelleme általi igazság ismeret alapján kell látnunk. Pál Timóteust meggyőzte arról, hogy beleásta magát a Szentírásba, és helyes lelkülete van, mert megvan a tanítói ajándéka. Ma már kevesen értjük meg olyan konkrétan a dolgok állását, hogy a megítélés a helyes útmutatás. Persze hogy vannak ilyen tanítók is, de ezek a tanítók többnyire elfogultak egy- más vallási felekezetek iránt.

Ha valaki, aki ítélkezik, vagy a lelkiismerete nem tiszta, akkor irgalmatlan, kegyetlen másokkal szemben, de ez szabály ilyenkor, hogy önmagával szemben irgalmas.

Ha konfliktus van két testvér között,  Krisztus tanítása így hangzik. (Mt 18,-15, 16,17)."Ha testvéred vétkeznék, eredj, győzd meg őt négyszemközt egyedül. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha pedig nem hallgat rád, vigyél magaddal egyet, vagy kettőt, hogy két vagy három tanú szája erősítsen meg minden szót. Ha rájuk sem hallgatna, mondd meg a gyülekezetnek. Ha a gyülekezetre sem hallgatna, olyan legyen neked, mintha pogány vagy vámszedő volna".

 Figyeld meg az utolsó szavakat: „legyen neked.” Ez a konfliktus nem az egész gyülekezetre kell, hogy hasson. Természetesen szomorú, de az Úr nem akarja, hogy minden személyes sérelmeket vonjanak a gyülekezetbe.

Ez a probléma, ha az egész gyülekezetre kiterjed, akkor a kovász rontja meg az egész tésztát. Mindenkit megfertőz a hiúság, ami ma oly gyakran előfordul a gyülekezetekben.

Mindenki a háta mögött, nem szemtől szembe fog beszélni egymásról. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Urat elhagyták és saját gőgös útjaikon járnak.

Olyan helyzetbe kerülünk, hogy mindenki, akit ez a probléma vonz, ahelyett, hogy bezárnánk a szobánk ajtaját az imádságra, sietünk a bíró helyét elfoglalni. A végén minden összeomolhat. Csak az nem omlik össze amit addig sem Krisztus irányított. Mindenki, aki megfertőződött ezzel a szellemmel, keres valakit, akit hibáztathat, de nem önmagát teszi felelőssé.

De az Úr hűséges és mindent tud, de ember ne foglalja el az Úr helyét a gyülekezetben, és ne foglalja el a bírói széket. De ezek a dolgok, csak akkor érvényesek, ha a gyülekezet annó jó úton haladt. Az Úr nem foglalkozik a halott vallásokkal és annak megigazításával. Személyesen vezeti a hű lelket ilyen esetekben.

 Ezt tapasztaltam, és boldogan mondhatom, hogy Ő úgy oldotta meg a problémát, ahogy akarta, nem úgy, ahogy én vártam.

 

Zakariás könyve:8:16

Ezek azok a dolgok, amelyeket cselekedjetek: Igazságot szóljon ki-ki az ő felebarátjával: igazságos és békességes ítélettel ítéljetek a ti kapuitokban.

Máté Evangéliuma:7:1

Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.

Lukács Evangéliuma:6:37

Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;

János Evangéliuma:7:24

Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!

 

2022. október 1., szombat

Álmok.

Álmok.

 

Annak ellenére, hogy a Biblia egyes részeiben az álmokat hiábavalóságokkal és hiúsággal társítják (Jób 7-14; Prédikátor 5-7), a Szentírásban elegendő bizonyíték van arra, hogy Isten gyakran közli rajtuk keresztül saját gondolatait, nem csak a sajátjaival, hanem a pogányoknak is ad üzenetet. (1Móz 20-3,6; Bírák 7-13). „Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá! Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek; Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel. Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.” (Jób 33-14..17). A 12:6 azt mondja, hogy Isten álomban tanítja prófétáit. Az álmokat Nabukodonozor és Dániel esetében is felhasználta, hogy felfedje jövőbeli szándékát.

József, akit Jézus apjának tartottak, többször kapott utasítást álmában, hogyan kell egy adott helyzetben cselekedni (Mt 1-20; 2-13..22). egyszer Pilátust figyelmeztette felesége, aki „sokat szenvedett álmában”, hogy ne tegyen kárt Jézusban (Mt 27-19).

Meg kell jegyezni, hogy az utolsó napokban, amikor Isten kiárasztja Lelkét minden testre, a fiak és leányok prófétálni kezdenek, a fiatalok látomásokat fognak látni, az öregek pedig álmokat álmodnak majd. (Jóel 2-28; ApCsel 2). -17). Így Isten felfedi szándékait abban az időben.

De ez semmiképpen sem vonatkozik az egyházban eltöltött időre. Mi a világosság fiai vagyunk: "Mert ti mind a világosság és a nappal fiai vagytok, mi nem vagyunk sem az éjszaka, sem a sötétség fiai."

Eltelt az éjszaka, és megérkezett a fény: „A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amelylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, Hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!” (Lk 1-78,79). János evangéliumában megvilágosodik az igazság a világosságról: "Volt egy igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, aki a világra jön." Amikor a fény világít, tehát ébren van, nem szabad aludnia az embernek, ezért nincsenek álmok. A fényben tudatosan jár az ember.

„Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint amikor hívőkké lettünk. Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben: Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.” (Róm 13-11..14).

Gyakran mondjuk, hogy Isten Igéje Isten kinyilatkoztatása. Ez igaz! Ezért Istennek egyelőre nem kell megjelennie egy hívő álmában. Megvan a legbiztosabb prófétai szó, és ez az Ige teljes, nincs mit hozzátenni. A hitetlent Isten utasíthatja álmában, és ezt nem zárhatjuk ki. De miért van rá szüksége? Arra, amit fentebb olvastunk: "elvonni valakit minden vállalkozástól, és eltávolítani róla a büszkeséget".

A Szentírásban, az Apostolok Cselekedeteiben találjuk Pál szolgálatát, és arról, hogyan küldték el az apostolt akkoriban szolgálni: „Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté őket a Lélek. Áthaladván azért Misián, lemenének Tróásba. És azon az éjszakán látás jelenék meg Pálnak: egy macedón férfiú állt előtte, kérve őt és ezt mondva: Jer által Macedóniába, és légy segítségül nékünk! Mihelyt pedig a látást látta, azonnal igyekezénk elmenni Macedóniába, megértvén, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangyéliomot." (ApCsel 16-7..10).

Ha az Úr testvéreket hív el a szolgálatra, megteheti látomásokon keresztül, de nem álmon keresztül. Nem mondhatom, hogy az álom nem valamiféle cselekvés a lélekkel szemben, de ha láttál egy álmot, akkor beszélj róla úgy, mint egy álom, semmi más.

„Egy Eutikhus nevű ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomatván az álom által, aláesék a harmadik rend házból, és halva véteték föl." (ApCsel 20:9). Úgy tűnik, hogy ez az eset nem ad szellemi tanítást, de a Szentírás nem mond semmit csak úgy ami mellékes lenne. És az ifjú neve fel van írva: Eutikhosz, ami nem véletlen.

Milyen veszélyes álmosnak, figyelmetlennek lenni, a helyet, hogy ébren lennénk Isten Igéje felett. A fiatalember az alvástól majdnem meghalt, ráadásul veszélyes helyen ült az ablakon, az ablakon, a világra nyíló nyíláson, a gyülekezet és a világ határán. Veszélyes trend. De ezt olvassuk tovább: "Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van." (ApCsel 20-10). A fiatalember nem halt meg, hanem inaktívvá vált, és ez sokat elárul. Ha mélyen bele gondolunk, akkor ez egy gyakorlati tanulság.

 

Ébredj fel álmodból, mert már eljött az idő, hogy a Szent Szellemben világosságban járj, és ne igazodj ehhez a világhoz, amely még mindig mély sötétségben van. Próbálj meg a fényesség útján járni, ne válassz veszélyes széles könnyen járható utakat, ahol az álmosság liturgikus álomba dönthet, onnan a szabadulás nagy kegyelmet igényel. Folyni a világ és a vallások sodrásával. A legkárosabb és altató a formalitás, ami kiszárítja a szellemi frissességet. 

2022. szeptember 26., hétfő

Hierarchikus rendszer.

 

Hierarchikus rendszer.

 A legreprezentatívabb hierarchikus rendszer a katolikus egyház. Mint egy piramis, ahol a pápa a legtetején foglal helyet. Ez a rendszer elősegíti a versenyt a legerősebbekért. A kiválasztottak, mind rendhagyóan, azok az emberek akik képesek uralkodni. Ez a szerkezet képletesen az egyiptomi piramisokra emlékeztet. Természetesen ez nem Istentől van. Valószínűleg Isten az ellenkezőjét teremtette Krisztusban. A szikla, Jézus Krisztus az alapja Isten házának, amire rá épülnek a téglák vagy inkább a kövek.

Erről írt Lovas Edin "A hatalom embere" című könyvében. A teljes könyv megtalálható az interneten.

 Egy másik struktúra az egyház demokratikus szerkezete. Ebben a döntő jogkör az éves záró közgyűlés. Az egyházi vezetők csak addig szolgálnak, amíg egyházuk tagjai újra meg nem választják őket. Az ilyen gyülekezetekben (elméletileg) előnyben részesítik az ajándékokkal és képességekkel felruházottakat. A miniszterek akkor érnek el bizonyos pozíciót, ha több időt fordítanak szolgálatukra, mélyebb tudással és gazdagabb tapasztalattal rendelkeznek. Az Újszövetségben mindkét gyülekezeti struktúra mellett találhatunk érveket. 

A házastársak kapcsolatának kérdése, valamint a nők helyzetének kérdése a családban és az egyházban szintén sok egyházban továbbra is vita tárgyát képezi, és számos vitára ad okot.

A hatalommal rendelkező személy könnyen tájékozódik az ilyen vitákban. Miután elolvasta a Bibliát, és imádkozott egy aktuális kérdés tisztázásáért, általában nem siet a saját álláspontjáról beszélni. Ő azonban azonnal azok oldalára áll, akik a behódolás extrém, maximálisan elképzelhető formáját követelik. Ezt teszi, amikor a gyerekek és a szülők, a férj és a feleség kapcsolatának kérdései dőlnek el, valamint amikor a kapcsolatok szabályairól beszélnek a gyülekezetben, egy keresztény csoportban vagy társadalomban. Ugyanakkor nem nehéz kiválasztani a Biblia megfelelő szövegeit, amelyekre szüksége van. Ezután már csak a helyzet megfelelő pillanatát kell felhasználni, hogy megerősítsék vezető szerepüket. Hiszen a kiválasztott szövegek bemutatása, értelmezése nem nehéz: azokat az értelmezéseket alkalmazzák, amelyek rendkívüli engedelmességet igényelnek.

A saját családjában egy tekintélyes családfő kinyitja a Bibliát - lehetőleg egy masszív, nagy formátumban -, és felolvassa belőle azokat a részeket, amelyek arról beszélnek, hogy felesége és gyermekei mindenben engedelmeskedjenek neki. Isten Igéjét szó szerint, szigorúan és könyörtelenül idézik. A hatalom embere ugyanezt a vonalat vezeti az egyházban.

Pál hasonló helyzetet ír le a galatákhoz írt levelében. Abban a templomban minden valószínűség szerint mások voltak a körülmények, mint a miénk, de az akkori hatalom embere ugyanabból az anyagból állt, mint a mi korunk embere. Pál írja a „hamis atyafiakról, akik belopóztak, és titokban jönnek kémkedni a Krisztus Jézusban megszerzett szabadságunk után, hogy rabságba vigyenek” (Gal. 2:4).

Ezek a „testvérek” nem azok voltak, akik Isten vezetéséért imádkozva másként, de őszintén értik az evangéliumot, mint Pál és az apostolok. Itt nem egy másik meggyőződés őszinte és igaz képviselőiről van szó. Hamis testvérek voltak. Belopóztak, hogy kémkedjenek a Krisztusban hívők szabadsága után. Ezeknek az embereknek a célja valójában az volt, hogy újra rabszolgasorba kényszerítsék a közösséget. Ez a kifejezés ma is nagyon pontosan meghatározza a hatalommal rendelkező személy szándékát, amely mind a családjában, mind az egyházban megvan.

Házában a hatalom embere kategorikusabban követeli meg neki a teljes hódoltságot, mivel általában nem nehéz rabszolgává tenni a saját családját. A templomban éppen ellenkezőleg, óvatosabban cselekszik. Azonban ott is néha nehézség nélkül eléri célját.

Sokan vannak, akik inkább állandó beosztotti pozícióban élnek túlzott felkészültséggel. Hiszen ezzel mentesülnek saját felelősségük terhe alól! A vezető gondolkodik, a vezető irányít, a vezető beszél; fellépít! A beosztottak csak ész nélkül követhetik vezetőjüket. A kezükbe transzparenst adnak, jelmondatokban gondolkoznak, mellyel bátran vonulnak előre. Néhány ember, furcsa módon, boldognak és "szabadnak" érzi magát ebben a helyzetben! Néhány állandóan megdorgált  egyháztag időnként mazochista állapotba kerül. Bizonyos örömet élnek át, amikor szidják és megbüntetik őket. Hangjuk áhítatosan remegni kezd vezetőjük csodálattal tisztelő elbeszélésétől.

A hatalom embere elválasztja tisztelőinek és családjának teljes akarathiányba süllyedt csoportját a többiektől, és harcra irányítja őket. Néhányan meggondolatlanul érvelnek „nézetükkel” ugyanazokkal az érvekkel, amelyeket a vezetőjüktől tanultak. Mások csak csendes támogatóivá válnak, akik az egyházi választásokon "a megfelelő emberekre" szavaznak. Jézus ezt mondta erről: „Sok hamis próféta támad, és sokakat elhitet” (Mt 24,11).

Előfordulhatnak olyan groteszk helyzetek, amikor az emberek számára hirtelen világossá válik, hogy becsapták őket, és rabságban vannak. Egy bizonyos hatalommal rendelkező ember hosszú évekig vezetett egy keresztény ifjúsági csoportot. Ez a csoport úgy élt, mint egy nagy család. Vezetőjének viselkedése már egy ideje egyre zavarba ejtette a csoport tagjait. Hirtelen néhányan felnyitották a szemüket a történések valóságára. Rájöttek, hogy a hatalom embere kizsákmányolja őket, visszaél engedelmességükkel. A legelszántabbak felálltak és nyíltan bejelentették kapcsolatuk megszakítását a „nagy családdal”. A vezető erre reagálva azonnal "prófétai" dorgálásba kezdte őket. Beszédének tartalma tele volt kifejezésekkel: „Így szól a Mindenható Úr: ...”. A vezető által elmondottaknak az volt a jelentése, hogy a "lázadó Absalomok" el akartak távozni az Úrtól, és útjuk vége a pokol lesz. Az egyetlen lehetőség üdvösségükre – mondják –, ha visszavonják döntésüket, és alávetik magukat az Úr szolgájának, akit állítólag Isten jelölt ki fejüknek és vezetőjüknek.

A hatalom emberének befolyása alóli megszabadulás folyamata nagyon fájdalmas lehet. Azok számára, akik hosszú időn keresztül elfelejtették, hogyan kell önállóan gondolkodni, önállóan dönteni, felelősséget vállalni tetteikért, a világ rendkívül ingatagnak tűnik. A korábbi életmódtól való megszabadulás lesz számukra a legnehezebb belső felfordulás. Az átmeneti időszakban belső kétségek, küzdelem és szenvedés, álmatlan éjszakák és betegségek kísérthetik őket. Akár odáig is eljuthat, hogy a korábbi vezetőjük szokásos szemrehányásának, bántalmazásának, megbüntetésének hiánya abnormálisnak tűnik számukra. Végül is mindig büntetett és helyeselt – a hatalom embere. És ő volt az, akinek "igaza" volt kegyelmet hirdetni.

Különösen nehéz esetekben sok időbe telik, amíg a megtört akaratú rabszolgák, miután a legsúlyosabb visszaélést élték át felettük, újra meg tudják látni az Atyát Istenben, a Megváltót és az Urat Jézus Krisztusban. . Néha hosszú spirituális gyógyulási folyamatra van szükség. Az ilyen személynek, aki különleges mértékben volt rabszolgaságban, szüksége van a körülötte lévők figyelmére és hajlandóságára; leginkább a szabadság új felfogásában.

Keresztény körökben kívánatos

Riasztó benyomást kelt, hogy a keresztény közösségek és tevékenységük területe az a termékeny talaj, amelyen a hatalommal rendelkező személy a legkönnyebben megnyilvánulhat. Természetesen felmerül a kérdés: miért van ez így? Maga Pál apostol is csodálkozott ezen a tényen. A fent említett korinthusiakhoz írt levelében ezt írja: „Elviselitek, ha valaki rabszolgává tesz benneteket...” (2 Korintus 11:20).

Ennek egyik oka az, hogy a kereszténységben a hatalommal rendelkező személy alázatot, türelmet, szeretetet és engedelmességet követelhet a körülötte lévőktől. Hiszen a Lélek gyümölcsének ezeket a csodálatos tulajdonságait már évek óta hirdetik a gyülekezetben. A prédikátorok és lelkészek folyamatosan arra oktatják hallgatóikat, hogy a türelemnek és a szeretetnek nincsenek határai. Sajnos ezt a témát nem hozzák nyilvánosságra a szükséges mértékben; nem mondják, hogy a szeretetre és türelemre való felhívást finoman gonosz célokra is fel lehet használni.

Ha egy hatalmon lévő személy elkezdi előadni mértéktelen követeléseit a körülötte lévőknek, és valaki egyidejűleg megkérdezi tőle, hogy saját viselkedése megfelel-e az általánosan elismert keresztény normáknak, akkor azonnal szemrehányást kezd a kérdezőnek a szeretet hiánya és a különleges helyzet miatt. Igaz, a hatalmon lévők néha képesek bocsánatot kérni, de ez nem más, mint egy pszichológiai eszköz. Kifejezetten erős ellenállásnak engedhetnek, de ennek az engedményüknek taktikai alapja van, és általában rövid életű. Az elsőbbségre való féktelen törekvésükkel a hatalmon lévő emberek útjuk során általában találkoznak az alázatos keresztények lágy szeretetfelhőjével, akiket barátságosságra, kedvességre és irgalmasságra tanítottak. Többek között ez az oka annak, hogy a hatalom emberének könnyű előrelépni.

A második ok az, hogy oly sok keresztény túlzottan hozzászokott egyfajta egyházi közönség szerepéhez. A gyülekezetben sok hagyomány, valamint számos prédikáció témája hozzájárul ennek a tudatnak a megszilárdulásához. A legtöbb hallgató minden ellenvetés nélkül egyetért a szószéki prédikátorral. Természetesen néha megbeszélésekre, a hallottak értékelésére is sor kerül, de a megbeszéléseken rendkívül csekély a résztvevők száma. A legtöbben a pásztort követő nyájnak tartják magukat; ráadásul a "lelkész" definíciója alatt furcsa módon nem Jézus Krisztust értik, hanem papot, lelkészt, presbitert. Isten gyermekei nagymértékben hihetetlenül könnyedek. Szép tanító szavakat olvasnak a Biblia lapjain, hallják a szeretet örömhírét a szószékről, de nem számítanak hogy vannak hamis apostolok és hamis prédikátorok. A keresztények többsége úgy nevelődött, hogy nem képes felfogni Pál apostol szavait, mások "gőgből prédikálják Krisztust, nem tisztán" (Fil 1,16).

Sokan évek óta úgy olvassuk a Bibliát, hogy csak a jó, tanulságos részeket emeljük ki belőle, a negatív témákat kevésbé vesszük észre. Egyfajta fátyol takarja el a szemünket, amikor az álnok kétarcú emberek bibliai elbeszélését olvassuk. És ha megesik, hogy egy hatalommal rendelkező ember befolyásos pozíciót tölt be az egyházban, akkor általában sok mindennek meg kell történnie, mielőtt az emberek felfedezik az igazi arcát. Kifinomult keresztény gondolkodásunk általában hozzávetőlegesen ilyen mentegetőző mondatokkal próbálja igazolni a hatalommal rendelkező személy viselkedésének a keresztény normáktól való nyilvánvaló eltéréseit: „Természetesen ő valamivel különbözik mitőlünk... Nem egészen jól fogalmazott . .. Viselkedése bizonyos aggodalomra ad okot... Mindazonáltal vannak pozitív oldalai is! Hallgasd csak tüzes, szenvedélyes imáit, és azt, hogyan magyarázza a Bibliát!

A harmadik ok, amiért az emberek könnyen elérik a hatalmi pozíciókat a kereszténységben, az az, hogy nagyon gyakran használják a Bibliát vitáik során. Általában meglehetősen intelligensek, és könnyen tájékozódnak a lelki kérdésekben. Nagyon gyorsan találnak számos helyet a Bibliában, amelyeket ügyesen alkalmazkodnak álláspontjuk igazolására. És Isten népe megszokta, hogy meghajoljon Isten Igéjének tekintélye előtt. Hiszen a Bibliába vetett bizalom a legtöbb hívő számára a legfontosabb parancsolat. A puszta gondolat, hogy a legkisebb hűtlenség is megnyilvánulhat bennük Isten Igéjével kapcsolatban, az őszinte keresztényeket a mély bűntudatba sodorja. Sokan egyszerűen nem veszik észre, hogy egy hatalommal rendelkező ember hogyan manipulálja a Bibliát a saját céljai érdekében. Hogy fegyvernek használja, nem értük, hanem ellenük (!). Akár a saját családjában, akár egy keresztény csoportban, a Biblia gyönyörű részleteivel rémületbe sodorhatja hallgatóit. Ilyen helyzetben nyíltan el kell ítélni a tekintélyt a Bibliával való visszaélésben.

Néha egy tekintélyes ember szorosan köti álteológiai felépítését Isten Igéjének megváltoztathatatlan alapelveihez. Aztán megköveteli környezetétől az „igaz tan”, az „igaz teológia” vagy az „igaz elvek” iránti abszolút engedelmességet. A belőle kiáramló hatalom ereje egyúttal megbénít minden ellenállást. Még az uralkodó befolyása alá került hívőknek is úgy tűnik, hogy maga Isten ellen lázadnak, ha vezérük követelései ellen tiltakoznak.

Tanításának és téziseinek legitimálása iránti vágyában a hatalom embere ügyesen használja ki lelki különbségeink és téveszméink nehéz időszakát. Sok embert - nem ritkán keresztényeket - benyomások sokasága támad, kételyekben és bizonytalanságban élnek. Valahogy reagálni kell minden korabeli javaslatra és igényre. Az emberek figyelmét folyamatosan sokféle új jelenség vonzza. Igen, és magában a gyülekezetben is olyan sokféle tevékenység folyik, hogy a hívők néha eltévednek, idegesek, fáradtak és kimerültek. Ha ilyen körülmények között megjelenik egy egyszerű teológiai recepttel és világos szabályokkal rendelkező személy, aki magabiztos vezetéssel támasztja alá projektjét, akkor nagyon könnyen tudja magával vinni az embereket. Húsz-harminc részlet a Bibliából és néhány élénk mondás, amelyek jelmondattá válnak, mindenkiben azt a benyomást keltik: végre megértjük a Biblia lényegét, és már alig van hátra a cél eléréséhez. Így keletkeznek a szekták, így jönnek létre a szektás vezetők.

Mindezen jelenségek és körülmények fényében szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy Isten népének minden gyülekezetben, csoportban és egyesületben el kell hagynia a vak hiszékenységet. A gonosz emberek és a vezetők szerepét betöltő csalók korunk valósága, bármennyire keserű is ezt beismerni. Minél tovább vagy a befolyásuk alatt, annál rosszabbak a következmények, mert ők maguk saját tévedésükben vezetnek félre másokat (2Tim. 3:13). A keresztényeknek előnyben kell részesíteniük azokat a lelkészeket, akik „visszautasították a titkos, szégyenletes cselekedeteket, nem folyamodnak ravaszsághoz, és nem ferdítik el Isten szavát” (2Kor 4:2), akiket az igaz Isten vezet. De ezt csak is az látja aki maga is a Szellemtől vezérelt.

A leggyengébbek elnyomása.

A hatalom emberei, akiket ebben a könyvben ismertetünk, rendszerint elnyomják a környezetükben lévő gyengéket. Áldozataik szüntelen támadásoknak vannak kitéve, amelyek állandó feszültségben tartják őket; védekezve néha elveszítik utolsó erejüket. Sokan elérik a teljes kimerültséget és depressziót. Az „erősek” a gyülekezetben sokáig nem veszik észre, mi történik, mígnem maguk is belekerülnek a konfliktusok örvényébe. Ismerek olyan embereket, akik szó szerint megtestesítették a szeretetet, a barátságosságot és az alázatot, és akik ennek ellenére váratlanul a viszályok és cselszövések sátáni üstjében találták magukat. Ezek az emberek jól ismerték a Bibliát, amely az útmutatójuk, és felszólítja az erőseket, hogy védjék meg a gyengéket és a szerencsétleneket. Hajlandóak követni Jézus Krisztus példáját, aki nagyon aktívan közbenjárt a gyengékért. Szerencsére az ilyen emberek egy bizonyos ponton rájönnek hogy a Lélek cselekvésre készteti őket mások védelmében. Lelkiismeretük nem hagyja őket békén. Aztán csatlakoznak a küzdelemhez, bár ez természetellenes saját békés jellemükhöz képest.

Azonban azok közül, akikkel volt alkalmam beszélni, egyiknek sem volt eleinte a leghalványabb fogalma arról, hogy mi fog történni vele. Ezentúl a hatalom embere ellene fordul. Ez volt az a pillanat, amire várt. Végre minden verbális művészetét megmutathatja. A hatalom embere a formalizmus nagy mestere. Ezen a téren minden vitát ő nyer. Úgy tudja megvédeni álláspontját, mint senki más.

A békére, harmóniára hajló, normális józan eszű ember általában nem képes megérteni, hogy a magát szintén kereszténynek nevező beszélgetőtársa miért nem hozható ésszerű érvekkel észhez. Érvekkel azonban nem lehet meggyőzni az embert a hatalomról, mert egyáltalán nem érdekli a fennálló probléma megoldása. Szereti a végtelen vitákat. Minél mélyebbre húzódnak az éjszakába, annál jobb; elvégre az emberek többsége hajlik az élesebb és kategorikus kijelentésekre. Gyakran vannak drámai helyzetek, mert éjszaka van, és az emberek fáradtak. A hatalmon lévő emberek élvezik a drámát. Ha tudjuk, hogy az alvászavar az egyik legrosszabb kínzási módszer, akkor megérthetjük, hogy az egyik legveszélyesebb fegyvert használják.

Kedves, békés lelkű és erős hitű Isten gyermekei, akik kiállnak gyengébb felebarátaikért, ritkán nyernek ilyen csatákat. Valójában nem összpontosítják minden erejüket a küzdelemre. Az átlagos kereszténynek sokféle érdeke van, ezért energiáját sok területen osztja el. A hatalom emberének fő vágya az elsőbbség és a hatalom elérése. Minden energiáját ebbe fordítja, és általában hatékonyabb, szerencsésebb, erősebb és mindenekelőtt fáradhatatlanabb, mint a többiek.

A fentiek szörnyű túlzásnak tűnhetnek azoknak, akik még nem tapasztalták meg mindezt. A szenvedő, síró emberek száma azonban, akiknek vallomása még mindig a fülemben cseng, akkora, hogy tanúbizonyságot tehetek: ennek a történetnek minden egyes szavát megerősíti a keserű valóság. Ezt az írást csakis azért hozom nyílvánosságra, mert ezt belülről tapasztaltam, és Edin Lovas könyve adott segítséget a megírására.

A végeláthatatlan beszélgetések, érvek, egymásnak küldött üzenetek utáni helyzet összezavarása még a teljesen normális gondolkodású embereket is olykor olyan mértékű zavarba hozza, hogy kölcsönös szemrehányások kezdődnek közöttük. Ezek gyakran annak a kérdésnek a megvitatásának az eredményei, hogy hogyan viszonyulunk egy hatalommal rendelkező személyhez. Előfordul, hogy a legjobb barátok egyúttal kibékíthetetlen ellenségekké válnak. Mindennek mély rendetlenség az eredménye, akár a gyülekezetben, akár otthon, akár a munkahelyen. Van valami démoni a hatalom emberének jellemében, akinek megvan az ereje, hogy saját akarata ellenére megosztja a közeli embereket, hogy megfosztja őket attól, hogy ezt megakadályozza.

Ha egy hatalmi személy belső körében vannak lelkileg egészséges vezető személyiségek, akkor megpróbál az ősi „Oszd meg és uralkodj!” módszer szerint cselekedni. " A klerikalizmus jellege ismerhető fel egy magasabb intelekt".

 Egy bizonyos keresztény szervezet vezetője sokáig távol volt. Visszatérve hirtelen mély fájdalommal tapasztalta, hogy minden beosztottja ellenzi őt. Kiderült, hogy a vezető távollétében az egyik alkalmazottja olyan ügyesen és alaposan rágalmazta, hogy szinte az összes alkalmazottat a vezetője ellen tudta fordítani. (A görög "ördög" szó a rágalmazó, vádló, bajkeverő szinonimája.) Sok időbe telt, mire ez a vezető rájött a változás okaira; sok erőfeszítésbe telt, mire helyreállt a belé vetett bizalom, és leleplezték a hatalomat átvevő, áruló emberét.

Előfordul, hogy a hatalommániában szenvedő ember sok támogatóját magával rántja, elszakítva őket a gyülekezettől, és olyan új struktúrát hoz létre, amelyben minden a meggondolatlan, vak alávetettség bélyegét viseli. Szerencsére gyakran tévednek ambícióik felmérésekor. Ismerek olyan eseteket, amikor az ilyen emberek először azt hitték, hogy velük szinte mindenki elhagyja korábbi helyét; kiderült, hogy egy kis maroknyi ember követte őket. Néha a hatalom emberének szándéka valóra válik. Egy jól ismert amerikai gyülekezeti lelkész ezt írja: "Néhány ember, aki távolról sem érti meg egy igazi pásztor szívének aggodalmát, visszaél a lelkipásztori elvekkel, és saját kis világukat építik, ahol uralhatják Isten népét, és saját céljaikra használhatják fel."

A megosztottság nem minden esetben egyértelműen elfogadhatatlan. Az új egyházak és keresztény társadalmak létrejöttét korántsem mindig csak tisztátalan indítékok szolgálják. Ha azonban egy hatalommal rendelkező ember vágya, hogy kielégítse szenvedélyét, megosztottsághoz és szekta kialakulásához vezetett, akkor a megosztottság a Sátán műve. Ebben az esetben azok a keresztények is hagyták magukat elcsábítani, akik a hatalom emberét követve hagyták el a gyülekezetet, „A Szellem pedig kifejezetten mondja, hogy a késői időkben némelyek elpártolnak majd a hittől, s tévelyítő szellemekre és ördögök tanításaira fognak figyelni, hazug, saját lelkiismeretükben kiégett emberek képmutatásával.” (1Tim. 4:1-2).

Azonban az is megtörténhet, hogy egy hatalmi ember akkora győzelmet arat a hatalomért folytatott harcban, hogy a gyülekezeten belül minden ellenállást megtör, és egyedül ő fogja uralni azt. Egy ilyen helyzet történetét a 3. János levél tartalmazza a 9-10. versekben: „ Írtam valamit az eklézsiának, ám Diotrefész, akinek kedves az első helyen levés közöttük, nem fogad el minket. Ezért, ha elmennék, emlékeztetem majd őt tetteire, melyek mellett rossz szavakat suttog ellenünk, sőt nem elégszik meg ezzel, még a testvéreket sem fogadja el, és akik akarnák ezt tenni, azokat meggátolja, és az eklézsiából kiveti"

Nagy valószínűséggel Diotrefész nem sokkal korábban ragadta meg az egyház vezetését. Megosztotta, fanatikus támogatókra tett szert, és azon dolgozott, hogy megszüntesse ellenfeleit, kiűzve őket a gyülekezetből. Ez az ember annyira felmagasztalta magát az uralkodó szerepében, hogy még az apostoloknak is hadat üzent,

 

 A legtragikusabb ebben az, hogy Isten népe kísértésbe esik és megtévesztik. Péter apostol 2. levelében hasonló körülményekről ír: „Ámde hamis próféták is támadtak a nép között, mint ahogy köztetek is lesznek hamis tanítók, kik veszedelmes szakadásokat csempésznek be, kik a mi parancsolónkat, aki megvásárolta őket, megtagadják, ezek hirtelen veszedelmet vonnak magukra. Sokan fogják kicsapongásaikat követni. Miattuk fogják káromolni az igazság útját. Haszonlesésből mesterségesen kiképzett szólamokkal áruba bocsátanak majd titeket. Ezeknek ítélete rég nem tétlen, veszedelmük nem szunnyad." (2 Péter 2:1-3).

Vitatott téma a kiábrázoló ritus kapcsán.

 Vitatott téma a kiábrázoló ritus kapcsán. Kérdés és felelet. Én kérdezem. Van egy kérdésem. Aki nem merítkezik be( keresztelkedik meg) anna...