Két véglet, a törvényesség és a könnyelműség.

Bizonyos mértékig, felelősséget érezve olvasóink lelkéért, valamint Isten igazságáért, szeretnénk figyelmedet egy rövid, de éles beszéddel ajánlani, figyelmeztetést két ellentétes rossz jelenségre, amelyek, mint világosan látjuk, jelenleg a keresztényeket érintik. Ami a két rossz közül az elsőt illeti, szeretném hangsúlyozni, hogy sok korábbi cikkemben (Kegyelem vagy törvény) megpróbáltam olvasóink nagyra becsült lelkét kihozni egy olyan törvény betartásának állapotából, amely rágalmazza Istent, és ugyanakkor teljesen elpusztítja saját békéjüket és szabadságukat. Arra törekedtünk, hogy felfedjük Isten önzetlen kegyelmét, Krisztus vérének jelentőségét, valamint a Krisztusban és az igaz, igazságosságban élő hívő ember Isten előtti helyzetét. Ezek a felbecsülhetetlen értékű igazságok, amelyeket a Szent Szellem ereje a szívhez intézett, fel akarja szabadítani a lelkeket a törvény  utóhatásától. Ugyanis aki megszabadult a halál törvényétől, amit az igaz Isten törvénye hatott a lélekre, hogy a test ne használjon semmit, egy új helyzetbe a szabadság törvényébe helyezte.

Gyakran előfordul azonban, hogy az emberek, akik kifelé megszabadultak a törvényességtől, rohannak egy másik, ellentétes gonosz könnyedségre. Ez azért van, mert a kegyelem tanításait csak az értelem fogadja be, nem pedig a szív érti meg Isten Szelleme hatalmának hatása alatt. A legtöbb evangéliumi igazságot rendkívül könnyedén lehet fogadni, ha nincs mély lelkiismereti munka, az emberi természet igaz legyőzése és a test megfelelő alázata Isten előtt. Ez a fajta könnyelműség nagyon elterjedt a Krisztus nevét valló keresztények között. Ha ezek egyike sem létezik, akkor a mentális könnyedség minden bizonnyal így vagy úgy nyilvánul meg. A hiúság hatalmas tevékenységi területet kap, azaz a természet olyan szabadságot kap, amely teljesen összeegyeztethetetlen a valódi kereszténységgel, pontosabban fogalmazva Isten megváltott gyermekével. Emellett nagyon sajnálatos lelkiismeret hiány lesz a mindennapi élet minden ügyének lefolytatásában: látni fogjuk a kötelesség elhanyagolását, a munka gondatlanságát, a megállapodások megsértését, a szent kötelességek figyelmen kívül hagyását, az adósságok és a nagy kiadásokat igénylő szokások iránti engedelmességet. Mindezt komolytalanság, könnyelműség koronázza, és sajnos! túl gyakori azok között, akik azt hirdetik, amit evangéliumi igazságnak nevezünk.

Ezt nagyon sajnáljuk, és szeretnénk, ha a lelkünk, valamint minden keresztény olvasó lelke valóban felismeri ezt Isten előtt. Attól tartunk, hogy vannak közöttünk olyanok, akik sok üres kijelentést tesznek, és olyanok, akikből rendkívül hiányzik a komolyság, az őszinteség és az igazmondás az életutukon. Nem vagyunk eléggé átitatva az igaz Krisztus szellemével, és nem mindig vetjük alá magunkat Isten szavának. Egyszóval ignoráljuk az írott, hallott igét. Nem fordítunk elég figyelmet az "igazság övére" vagy az "igazlelkűség fegyverzetére". Ezért a lélek természetesen rendkívül katasztrofális állapotba esik. A lelkiismeret nem működik. Az erkölcsi érzékenység elhomályosul. Az igazság hívásai nem kapnak megfelelő választ. A kétségtelen gonoszság nem kap figyelmet. Az erkölcsi állandóság nincs védelem alatt. A lelkiismeret eltompul, a világosság sötétségbe borul. Krisztus szeretetének nemcsak hogy nincs hatalma rajta, amely átöleli és elvezeti a jó cselekedetekhez, de még az istenfélő ereje sincs meg benne, amely a szeretet börtönébe zárja az Istent félőt, és megakadályozná, hogy gonoszt kövessen el.

Ünnepélyesen apellálok olvasóink lelkiismeretére. A jelen idő rendkívül komoly időszak a keresztények számára. Szükség van a Krisztus iránti őszinte, mély odaadásra, de ez aligha létezik ott, ahol az igazság az igazlelkűség általános követelményeit nem tartják be. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy maga a kegyelem, amely biztonságosan elvezeti lelkünket a törvény hatalma alól, az egyetlen gyám, aki visszatart minket a könnyelműségtől. A kegyelem, az Isten ajándéka, amivel nem kell visszaélni. Nagyon keveset fogunk tenni a személyért (ha egyáltalán teszünk valamit), ha kihozzuk őt a törvényhez való ragaszkodás állapotából, és helyette a szívébe hozzuk a könnyelműséget, a meggondolatlanságot, a felhőtelenséget és a becstelenséget. Elég régóta tanulmányozom a szellemiség képződés folyamatát önmagam részéről, és észrevettem azt a szomorú tényt, hogy a sötétségtől és a rabszolgaságtól megszabadult lelkek sokkal kevésbé gyengédek és érzékenyek. A test mindig készen áll arra, hogy Isten kegyelmét bujasággá változtassa, ezért meg kell alázkodni, amit önmagunktól nem is tehetünk meg, ugyanis az Úr vezeti a hajlandóságot az alázatra a körülmények által. Ezt nagyon is fel tudtam ismerni.

Szükséges, hogy minden testi dologra hatással legyen a felfeszített Krisztus vérének hatalma. Azoknak mondom akik ismerik a Bibliát az ószövetség erre szóló utalásait, az oltár vérrel való hintését. Más szóval, olyan mély érzelmi tapasztalatokra van szükségünk, amelyek csak Krisztus minden gyötrelmének feltétel nélküli tudatosságának eredményei lehetnek. Mélyebben el kell gondolkodnunk Krisztus haláláról, mint Isten keze által hozott áldozatról és mint az ember kezén meghalt vértanúról.

Ez, kedves olvasó, egyszerre lesz gyógyír a törvény átkára és a könyelműségre. Krisztus "önmagát adta bűneinkért, hogy Isten és Atyánk akarata szerint megszabadítson minket a jelenlegi gonosz kortól" (Gal. 1: 4). A keresztnek köszönhetően a hívő ember éppoly teljesen megszabadul a jelenlegi gonosz kortól, mint ahogy minden bűnére bocsánatott nyer. Megmenti, hogy ne élvezze ezt a "világot", hanem teljesen szakítson vele. Aligha van veszélyesebb dolog a lélekre nézve, mint az evangéliumi igazság és a hiúság, a könnyelműség és a gyengeségek iránti engedékenység kombinációja, mint az igazság kifejezésének egy bizonyos szótagjának asszimilációja, amelyben a lelkiismeret távol áll Istentől, mint a helyzet egyszerű racionális megértése a törvényhez való komoly hozzáállás nélkül, mint maga a világosság az erkölcsi alapok őszinte megfontolása nélkül.

Remélem, hogy olvasónk érezni fogja ha azonnal nem is érti, eme gondolatok fontosságát. Valójában nem a mi dolgunk tenni ez iránt, hogy valamiképpen a mások szemében nehogy valami hatalommal rendelkező hívőnek tekintsenek minket, ha meg tudnánk fékezni azokat aki így viselkednek. Valójában kellemetlen feladat felhívni a figyelmet a körülöttünk lévő gonoszra, fellebbezni az önmegtagadás szent kötelességére, bevezetni a tudatba a jámborság követelményeit. Sokkal édesebb a szív számára, ha objektív igazságot nyilatkoztat ki, hogy elgondolkodik az önzetlen kegyelemről és arról, hogy mit tett értünk Krisztus, hogy szavakkal beszéljen a Szentírás erényes dicsőségéről, hogy érveljen azokról a kiváltságokról, amelyeket akkor élvezünk, amikor Krisztusban vagyunk. De vannak idők, amikor a keresztények életének helyzete súlyosan nehezedik a szívre, és arra ösztönzi a lelket, hogy az emberek lelkiismeretéhez forduljon, és sürgősen kérje életmódjuk újra értékelését; és hisszük, hogy a jelenidő az a pillanat. Az ördög mindig dolgozik, és mindig résen van. Az utóbbi időkben azonban az Úr sok világosságot adott Igéjének. Az evangélium jelentése különös világossággal és erővel jelent meg előttünk. Lelkek ezrei szabadultak meg a törvényhez való ragaszkodás állapotából, és most az ellenség megpróbálja elutasítani ezt a bizonyságot, arra törekedve, hogy a lelket a könnyedség, a gondatlanság és az érzékiség állapotába hozza, valamint meggyőzze őket, hogy hanyagolják el az ön kárhozat mindent felemésztő és pótolhatatlan érzését. Ez a " Törvényesség és könnyelműség" című cikkben megfogalmazott figyelmeztetés mély jelentése.

 

"Mert megjelent Isten kegyelme, üdvözítve minden embert, megtanítva nekünk, hogy a gonoszságot és a világi vágyakat elutasítva erkölcsösen, igazlelkűen és jámboran kell élnünk a jelen korban, várva a mi Jézus Krisztusunk nagy Istene és Megváltója dicsőségének áldott reményét és megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megszabadítson minket minden gonoszságtól, és megtisztítsa magát egy különleges néptől, amely buzgón buzgólkodik a jó cselekedetekben" ( Tit. 2, 11-14).