https://gabor.foru.ru/
Ezt az oldalt is ajánlom, sok éves munkásságom eredménye. Nem tökéletes oroszsággal van írva, de a fordító sem tökéletes. De aki keres az talál, megérti a lényeget.
Igaz, hogy vannak írások amit ma másképp írnám, de nem változtatok semmin a szövegben.
Áldja meg az Úr mindazokat akik tiszta szívből keresik Őt, akarják megismerni Isten gazdagságát Jézus Krisztusban.
PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 8:12-16 CSIA
“[12] Következőleg, testvéreim, adósok vagyunk, nem a hús adósai, hogy a hús kívánata szerint éljünk. [13] Ha ugyanis a hús kívánata szerint éltek, meg kell halnotok. De ha a szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok. [14] Mindazok ugyanis, akiket Isten Szelleme indít, Istennek fiai. [15] Mert nem rabszolgaság szellemét kaptátok újra, hogy féljetek, hanem a fiúvá fogadás szellemét kaptátok, aki által így kiáltunk: „Abba, Atya!” [16] Maga a Szellem a mi szellemünkkel együtt tesz tanúságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk.”
Ez nem teória, ez maga a gyakorlat. Hiszen ha Isten fiai vagytok egy Atyátok van aki nevel, fenyít, megdorgál annak érdekében, hogy a rabszolgaság minden maradványaitól megtisztítsa lelkünket és szívünket, hogy rutinná válljon az engedelmesség Istennek. Ezért vagyunk egyúttal tanítványok is, mert ezt soha nem elég megtanulni.
A rabszolgaság szelleme félelmet szűl, a szabadság szelleme Krisztusban fegyelmezettséget, de ez egyáltalán nem nyomasztó hanem öröm a Szent Szellemben. Ezt megtapasztalni akkor lehet ha nem a hús dolgaiban forgolódunk, hanem keresük a mennyeknek kincseit ahol elvégre ott az a hely ahol a hívő szíve nyugszik. Az indíttatás a fontos, a vizválasztó, milyen forrásokból eredő a tevékenységünk. De erről már sokat írtam azelőtt is, meg a Biblia fényt derít a hús és a szellem dolgairól. A galatákhoz írt Pál levele is erről szól.
A gyakorlat a terepen folyik élesben, mert ez nem egy ideológia, hanem reális élet Isten szellemében, egyszerű mindennapi önkéntes engedelmesség. De erre figyelni kell, mert a belső ember aki a megtért és új felismeréshez jutott emberben van, Istennel van kapcsolatban, azért mert Krisztus vére által megtisztúlt üdvözült bűnös szelleme Isten szellemével együtt jár.
A külső megjelenés a külső hús test járásában fedezhető fel, hogy a belső indíttatás Istentől van e vagy sem. Isten nem vezet soha olyan helyekre ahol kísértések tömlege vesz körül. Nem vezet példáúl keresztényi nagy volumenű koncertekre sem a rokokó stílust meghazudtoló templomokba, sem ember által megszervezett gyűlésekre. Aki ezt nem látja annak hiába írtam.
A gyakorlati életben igenis kísértésekkel vagyunk körűlvéve, a megpróbáltatások pedig éppen azt szolgálják, hogy felismerjük Isten szeretetét a fiuságban. Hiszen megismerhetjük, hogy Isten szeretetből a szentségének okán neveli törvényes fiait. Aki ezt már felismerte nagy áldásban részesült már itt a földön.
Hogy meg tudjuk tapasztalni a szellemi szabadságunkat előbb le kell győznünk a hús vagy a test halálos dolgait. Igaz az is, hogy ez nem a mi háborúnk, ezt Krisztus már megnyerte, de a csaták még folytatódnak egy céllal, hogy a megpróbáltatások álhatatosságot szüljenek. Nem beszélve a szentségről ami hiányában nem látja meg senki Istent. Gyakorolhatják a a rossz és a jó befolyások elemzését, mi a rossz és mi a jó. Persze ez nem fog menni Isten segítsége nélkül.
Isten nem vezet a bálványimádók közé, féltve óv ettől. Ahhoz, hogy megtudjuk mi az a bálványimádás, ahhoz is Isten Szelleme szükséges. A Biblia informálja az olvasót de a Szellem adja a megértést.
Nemhiába Joshua ( Jézus) azt mondta:” de én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jön el hozzátok a Vigasztaló, ha pedig elmegyek, elküldöm azt hozzátok. (Jn 16, 7).
A Vigasztaló, a Szent Szellem, nem Nyomasztó, vagy nem hatalmat gyakorló a szellemünk felett, hanem akit az Atya törvényesen Isten fiaivá fogadott, azok nem félnek nem riadoznak semmitől, mert van Vigasztaló Istenük aki elvezeti az engedelmes szellemű embert olyan szférákba, ahol Isten ismeretét gyakorolhatja.
Bizony ez nem a vallások sokaságában található meg, Istenben van az igazság aki téged meg engem fiaivá fogadott, csak vele találhatod meg a lelki nyugalmat és nem fogsz jobbra balra ingadozni.
De hol van a bizonyíték, hogy mi akik befogadták Krisztus a Messiás szavait tehát igéit, amit az Atya mondott a Messiás szájából?
A bizonyíték az, ha az ember meglátja önmagát, hol és mit tessz, hogyan gondolkodik. Szinkronban e áll Isten mindenható akaratának, vagyis szellemével felfogja, hogy amit Isten az Atya rábízott azt örömmel és szellemi szabadsággal végzi el az igazság határain belül. Mert ugyanazt a dolgot lehet kényszerből is megtenni, de kárt tesz a szíve békéjében. Ne legyünk akaratosak, mert úgyis meg kell tennünk mindazt amit Isten eleve elrendelt. Persze azt a rosszat is amit meg kellett tennie a körülmetéletlen szívűeknek, a zsidó farizeusoknak, meg a mai kortársak hazug vallások sötétsége tessz.
“Maga a Szellem a mi szellemünkkel együtt tesz tanúságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk.”
Ha ezt a kegyelmet felfedeztük magunkban, akkor úgy fogunk tenni és venni, mint akinek nagy vagyona van. A környezetünket irritálhatja mindez, az a szabadság amire kiválasztott az Úr. Mert nem biztos, hogy a megszokott kerékvágásban fog járni, olyan meglepő dolgokat fog cselekedni, ami a környezetét a testvéreit is, akik a világban vannak, vagy megrögzött vallásúakat megbotránkoztathatja.
Mert igaz az Isten, szentségéből nem enged semmit sem az emberek érdekében sem. Jézus Krisztus az aki alá gyűjti mindazokat akiket kegyelemben részesített. A kegyelem felfoghatatlan az ember számára, érthetetlen, mert Isten szentsége ellenére üdvözíti a bűnöst a Messiás a Krisztus nevében.
“ Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és a te beszédedet megtartották.
Most megismerték, hogy mindaz, amit nekem adtál, tetőled van, mert a beszédeket, amelyeket nekem adtál, nekik adtam, és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem. Én értük könyörgök, nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid. Az enyéim mind a tieid, és a tieid az enyéim, és megdicsőíttetem őbennük. (Jn 17, 6-9).
“Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem a világból való vagyok. Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. (Jn 17, 15-16).
http://www.earlychristianwritings.com/text/ascension.html
A fordítás alapja:
http://www.earlychristianwritings.com/text/ascension.html
Google könyv
Email: p.poli@mailcity.com
Copyright © Isten Egyházának Gyülekezetei 2018
Weblap: www.churchofgod.hu
Részlet egy apokrif irodalomból.
Ezékiás Testamentuma
13. Mert Beliár nagy haragra gerjedt Ézsaiás iránt az ő látomása miatt, és amiatt a kinyilatkozása miatt, amivel felfedte Sammaelt, és mert általa lett ismertté a Szeretettnek az eljövetele a hetedik mennyből, az átalakulása [kiüresedése] és lejövetele, és az a forma amelybe átváltozik [megtestesül], ami emberi forma, és az üldözések, amiket elvisel, és a kínzások, amelyekkel Izrael gyermekei gyötrik őt, és a tizenkét tanítvány eljövetele, és a tanítás, és az, hogy szombat előtti napon egy fára feszítik, és hogy gonosz emberek mellé feszítik fel, és az, hogy egy barlangsírba fogják helyezni,
14 És hogy a tizenkettő, aki vele volt megütközik miatta; és hogy őrök vigyáztak a sírra.15 És a krisztusi egyház angyalának lejövetele a mennyből, akit maga elé állít az utolsó napokban.16 És, hogy (Gábriel), a Szent Szellem angyala, és Mikháel, a szent angyalok fejedelme, felnyitják a sírt a harmadik napon: 17. És a Szeretett a vállaikon ülve jön elő, és kiküldi a tizenkét tanítványt;
18 És azok tanítani fogják minden népnek és nyelvnek a Szeretett feltámadását, s azok, akik hisznek a keresztjében, megmenekülnek, és [akik hisznek] a hetedik mennybe való felemelkedésében, ahonnan eljött: 19. És hogy sokan, akik hinni fognak benne, a Szent Szellem által fognak beszélni: 20. És sok jel és csoda fog megtörténni azokban a napokban.
21 És azok után, az eljövetelének estéjén [közeledtével] a tanítványai elhagyják a tizenkét apostol tanításait, és a hitüket, és a szeretetüket és tisztaságukat. 22 És sok lesz a viszály az ő eljövetelének estéje közelségével. 23 És azokban az időkben sokan fogják szeretni a tisztségek viseletét, noha hiányában [lesznek] a bölcsességnek.24 És sok lesz a törvényszegő vén, és a pásztorok helytelenül bánnak a nyájaikkal, és pusztítják azokat, azért, mert nem lesznek szent pásztoraik. 25 És sokan felcserélik majd a szentek ruházatát a pénzsóvárok ruházatára, és sokan lesznek a személyválogatók is azokban a napokban és azok, akik szeretik ennek a világnak a tiszteletét.
26 És sok lesz a rágalmazás, és hiábavalóság az Úr [eljövetelének] közelségével, és a Szent Szellem sokakat elhagy. 27 És azokban a napokban nem lesz sok próféta, sem olyanok, akiknek beszéde megbízható, csak egy-egy elvétve itt vagy ott különböző helyeken, 28 A hamisság szelleme miatt, és a paráznaság és hiábavalóság, a kapzsiság [szelleme miatt], amelyek azokban lesznek, akik annak az Egynek [Antikrisztus] a szolgái lesznek, és azokban, akik befogadják azt az Egyet. 29 És nagy gyűlölettel lesznek egymás iránt a pásztorok és a vének.
30 Mert nagy lesz az irigység az utolsó időkben; mert mindenki azt mondja, amit jónak lát a maga szemében. 31 És hatálytalanná teszik a próféták próféciáit, azokét, akik előttem voltak, és az én ezen látomásaimat is hatálytalanná teszik, hogy a saját szívük indíttatása szerint beszéljenek.
4. 1 És most Ezékiás és fiam, Josáb, ezek a világ beteljesedésének napjai. 2 Amikor betelik az adott idő, Beliár a nagy uralkodó, e világ fejedelme le fog jönni, aki uralta [e] világot mióta létrejött, aláereszkedik majd az égből embernek formájában, egy törvénytipró királyként, anyagyilkosként: ő maga lesz ez a király. 3 Üldözni fogja az ültetvényt, amit a Szeretett és a tizenkét apostol ültetett el. A tizenkettőből egy a kezébe lesz adva. 4 Ennek a királynak a formájában fog eljönni ez az uralkodó, és vele jön e világnak minden erőssége, és azok engedelmeskedni fognak neki minden kívánalma szerint. 5 És az ő szavára felkel a nap az éjszaka folyamán és előtünteti a holdat a hatodik órában. 6 És mindent, ami kedvére van, megtesz a világban: úgy tesz, és úgy beszél, mint a Szeretett, és ezt mondja: “Én vagyok Isten, és senki sem volt előttem.”
7 És a világon minden ember hinni fog benne. 8 És áldozatot mutatnak be neki és szolgálni fogják őt, mondván: „Ez az Isten, és nincs mellette senki más.”9 És akiknek össze kellett volna gyülekezni hogy befogadják a Szeretettet, azoknak a nagyobb részét maga felé fordítja [megnyeri magának]. 10 És a csodái bizonyságot nyernek minden városban és területen. 11 És felállítja a képmását önmaga előtt minden városban. 12 És uralkodni fog három éven, és hét hónapon ,és huszonhét napon át.
13 És sok hívő és szent (közül), akik megláthatták őt, akiért reménykedtek, akit keresztre feszítettek, Jézust, a Felkent Urat, [miután én, Ézsaiás láttam őt, akit megfeszítettek és aki felemelkedett] és azok (közül) is, akik hittek benne – ezekből kevés marad azokban a napokban, mint az ő szolgái, miközben pusztából pusztába menekülnek, várva a Szeretett eljövetelét. 14 És ezerháromszáz és harminckét nap eltelte után eljön az Úr az angyalaival, és a szentek seregeivel a hetedik égből, a hetedik menny dicsőségével, és Beliárt a Gyehennába veti minden seregével együtt. 15 És pihenőt ad az istenfélőknek, akiket ennek a világnak a testében talál, [és a nap is megszégyenül]:
16 És azoknak, akik benne való hitüknél fogva megtagadták [átkozták] Beliárt és az ő királyait. De a szentek eljönnek az Úrral, felöltve ruháikat, amelyeket most a magasságban, a hetedik mennyben tárolnak: az Úrral együtt jönnek azok, akiknek szelleme fel van öltözve, lejönnek, és itt lesznek a világban. Az Úr pedig megerősíti azokat, akik testben találtatnak, a szentekkel együtt, a szentek ruháiban, és ellátja (szolgálja) az Úr azokat, akik vigyáztak ebben a világban. 17 És ezután a magasságba fordítják magukat a ruháikban, és testük a világban marad.
18 Akkor a Szeretett hangja haragosan megfeddi a mennyek dolgait, és a föld dolgait, és a hegyekét, és a dombokét, és a városokét, és a sivatagokét, és az erdőkét, és a nap angyalát, és a holdét, és mindent, amiben Beliár nyilvánította meg önmagát, és amit aktívan befolyásolt, és lesz [egy feltámadás és] ítélet közöttük azokban a napokban, és a Szeretett tüzet fog árasztani önmagából, és az felemészti mind az istenteleneket, és azok olyanná lesznek, mintha sosem lettek volna megteremtve. 19 És a látomás további szavai Babilon látomásainak könyvében lettek megírva……
17. fejezet
1. Mivel kifürkészhetetlenek a te ítéleteid, Uram, és kimondhatatlanok igéid, azért estek tévedésbe a bárdolatlan lelkek.
2. Amíg ugyanis azt hitték a gonoszok, hogy elnyomhatják a szent népet, a sötétség és a hosszú éjjel bilincsei megkötözték őket, úgyhogy tető alá zárva, s az örök gondviseléstől számkivetve feküdtek.
3. Amíg azt hitték, hogy titkos bűneik mellett, a feledés sötét leple alatt rejtve lehetnek, elszéledtek, iszonyúan megdöbbentek, és szörnyű ámulatukban megzavarodtak.
4. Még az őket befogadó zugban sem szabadultak a félelemtől, mert rettenetes zaj háborgatta őket, komor alakok jelentek meg előttük és félemlítették meg őket.
5. Semmiféle tűznek sem volt számukra elegendő világító ereje, de a csillagok lobogó fénye sem tudta e komor éjjelt beragyogni.
6. De hirtelen kigyúlt félelmes lángok jelentek meg nekik, és a soha nem látott jelenségtől megriadva, a látottakat a valónál rosszabbnak gondolták.
7. A bűvészek szemfényvesztése is kudarcot vallott, és csúfosan végződött a bölcsességgel való kérkedés próbája.
8. Akik ugyanis fogadkoztak, hogy kiűznek a beteg lelkekből félelmet, nyugtalanságot, maguk is nevetséges aggódás betegei lettek,
9. mert akkor is, amikor nem ijesztette őket semmi rémség, ha mellettük állatok szaladtak vagy kígyók sziszegtek, megborzadtak, és remegve majdhogy ki nem múltak. Még a levegőbe sem mertek tekinteni, holott azt sehogysem lehet elkerülni.
10. Mivel ugyanis a gonoszság gyáva, tanúsítja azt is, hogy elítélik, és kegyetlen dolgokat vár mindig a zaklatott lelkiismeret.
11. A félelem ugyanis nem egyéb, mint a segítség gondolatának feladása.
12. Minél gyengébb tehát belül a remény, annál kínosabbnak érzik a bizonytalanságot a csapás forrása felől.
13. Azokat pedig, akik az alélt éjjelen, amely az alvilág mélységes fenekéről jött elő, egyazon álomba merülten feküdtek,
14. hol rémes kísértetek űzték, hol pedig a lélek kábultságában ernyedtek, mert hirtelen, váratlan félelem jött rájuk.
15. Így aztán, ha valaki leroskadt közülük, fogollyá lett, vasbilincs nélkül is börtönbe zárva.
16. Akit meglepett, akár földműves volt, akár pásztor vagy mezei munkás, el nem kerülhető kényszerbe jutott,
17. mert mindannyiukat egyazon sötétség bilincsei fogták. Akár suhogó szál volt az, akár sűrű lombú csalitból hangzott szépcsengésű madárszó, akár sebesen iramló víznek moraja,
18. akár aláhulló sziklák hatalmas robaja, akár ugrándozó állatok láthatatlan futása, vagy ordító vadállatok üvöltése, akár pedig a magas hegyekről verődő visszhang: mind megfélemlítette és megemésztette őket.
19. Mert az egész földkerekség tündöklő fényben úszott, és fennakadás nélkül élhetett a munkának,
20. csak őrájuk borult a terhes éjjel, a rájuk váró sötétség képe. De a sötétségnél is inkább terhükre voltak önmaguknak.
18. fejezet
1. Szentjeid ellenben a legtisztább fényt élvezték. Hallották ugyan azok hangját, de nem látták alakjukat, és magasztaltak Téged, mert nem szenvedték ugyanazt.
2. Akik azelőtt kárt vallottak, hálálkodtak, hogy nem szenvednek, és hogy különbség legyen, még ajándékot is kértek.
3. Ezért tűzoszlop volt vezetőjük az ismeretlen úton, és ártalom nélküli napot adtál nekik a dicső vándorláshoz.
4. Amazok viszont megérdemelték, hogy világosságtól megfosztva a sötétség börtönét szenvedjék, mert elzárva tartották gyermekeidet, akik által a törvény el nem múló világosságát kellett vennie a világnak.
5. Mivel elhatározták magukban, hogy megölik az igazak gyermekeit – akik közül egy kitett gyermek megmenekült –, gyermekek nagy számát vetted el tőlük büntetésül, és elveszítetted mindnyájukat egyaránt a tengernyi vízben.
6. Előre hírét vették atyáink ennek az éjnek, hogy jól ismerve az esküvéseket, melyekben hittek, bátrak legyenek.
7. Így bizalommal várta néped az igazak szabadulását és az istentelenek vesztét.
8. Amivel ugyanis az ellenséget sújtottad, azzal minket, akiket hívtál, felmagasztaltál.
9. Mert titokban áldoztak jámbor atyák igaz gyermekei, s egy lélekkel vállalták az igazságos törvényt, hogy jóban és bajban egyaránt osztoznak az igazak, és felhangzottak tőlük az atyák énekei.
10. Az ellenségek azonban éktelen kiáltással feleltek, és szerte hangzott azok jajszava, akik siratták gyermekeiket.
11. Ugyanaz a büntetés sújtott szolgát, urat egyaránt, s az alattvaló ugyanazt szenvedte, mint a király.
12. Egyazon halálnem által valamennyinek számtalan volt a halottja; az élők nem győzték temetni, mert legféltettebb magzataik egycsapásra halálukat lelték.
13. Mert akik varázslások miatt mindvégig hitetlenek maradtak, az elsőszülöttek vesztekor végre mégis elismerték, hogy ők Isten népe.
14. Mert mialatt mély csend borult mindenre, s az éjjel sietős útja középen tartott,
15. mindenható igéd az égből, királyi trónodról, ott termett a pusztulásra szánt föld közepén mint egy zord harcos.
16. Vissza nem vonható parancsodat hordozta éles pallos gyanánt, ott állt és betöltött mindent halállal, az eget érte, miközben a földön állt.
17. Akkor hirtelen gonosz álomképek háborgatták, és váratlan félelem szállta meg őket,
18. az egyik itt esett össze félholtan, a másik amott, és tudtul adta halála okát, amely miatt vesznie kellett.
19. Mert az őket háborító álmok ezt előre jelezték, hogy meg ne haljanak anélkül, hogy tudnák, miért kellett kegyetlenül szenvedniük.
20. Az igazakat is illette ugyan a halál megpróbáltatása, és sokakat ért romlás a pusztaságban, de nem tartott soká haragod,
21. mert feddhetetlen férfi sietve közbenjár a népért; elővette szolgálata pajzsát: imával kérlelt és engesztelő tömjénnel, szembeszállt a haraggal, véget vetett a csapásnak, és megmutatta, hogy ő a te szolgád!
22. Legyőzte a zavargást; nem testi erővel, sem fegyver hatalmával, hanem szavával győzte meg a fenyítőt: hivatkozott az atyáknak tett eskükre és a szövetségekre.
23. Mert amikor már halomra hullottak a halottak, közbelépett és véget vetett a haragnak, s útját szegte annak az élők előtt.
24. Leomló ruháján rajta volt az egész világ, a négy sor kőbe az atyák dicsősége volt metszve, és fejdíszébe fönséged volt belevésve.
25. Meghátrált ezek elől az öldöklő, visszahökkent tőlük, mert haragodból a puszta próba is elég volt.
19. fejezet
1. Az istentelenekre azonban mindvégig ránehezedett a könyörtelen harag, mert előre tudta, mit tesznek a jövőben:
2. hogy miután megengedték távozásukat, és sebbel-lobbal útnak indították őket, megbánják majd, és üldözik őket.
3. Még a gyásszal voltak elfoglalva, még jajgattak a halottak sírjánál, és máris újabb balga gondolatra jutottak: mint szökevényeket vették üldözőbe, akiket könyörögve küldtek el.
4. Megérdemelt végzet hajtotta őket ilyen vég felé, s engedte elfelejteni a történteket, hogy fenyítésük hátralevő büntetése teljessé legyen,
5. és néped csodás módon átkeljen, ők pedig szokatlan halált leljenek.
6. Az egész teremtés ugyanis teljesen újjáalakult természetében, hogy parancsaid szolgálatára álljon, és gyermekeidet sértetlenül megóvja.
7. Mert felhő árnyéka borította táborukat, s ott, ahol azelőtt víz állt, szárazföld bukkant elő: jól látható út a Vörös-tengerben, zöldellő mező a nagy mélység közepén.
8. Átvonult rajta az egész nép, kezed oltalma alatt, és bámulatos csodáidat szemlélte;
9. legelésztek, mint a lovak, szökdeltek, mint a bárányok, és dicsértek téged, Uram, aki megmentetted őket.
10. Visszagondoltak arra, amit átéltek idegen földön; hogy állati utódlás helyett a föld legyet termett, és vízi állatok helyett a folyó töméntelen békát ontott,
11. aztán pedig madarak szokatlan keletkezését látták, amikor mohóságtól hajtva csemegét kértek,
12. mert vágyuk lecsillapítására fürj szállt fel a tenger felől.
13. De a büntetések sem sújtották a bűnösöket előzetes jelek, csattogó villámcsapások nélkül. De méltán is szenvedtek gonosztetteikért, mert utálatos idegengyűlöletet tanúsítottak.
14. Amíg mások nem fogadtak be ismeretlen jövevényeket, ők jószándékú vendégeket vetettek szolgaságba.
15. És még egy: Azokra is ítélet vár, akik nem fogadták szívesen az idegeneket,
16. ők azonban ünnepségek között fogadták be őket, de miután ugyanazon jogok részesei lettek, kemény kényszerrel sanyargatták őket.
17. De sújtotta is őket vakság, úgy, amint azokat ott, az igaz ajtaja előtt, amikor hirtelen sötétség borult rájuk, és mindegyikük az ajtaja bejáratát kereste.
18. Az elemek ugyanis elváltoztak egymáshoz való viszonyukban, mint ahogy a húros hangszeren különböző hangok váltakoznak, noha mindegyiknek zengése ugyanaz marad. Ez nyilvánvaló a történtek tüzetes szemléletéből.
19. Szárazföldi állatok ugyanis vízivé változtak, és vízi állatok kimentek a szárazra.
20. A tűz felfokozta erejét a vízben, a víz pedig elfeledkezett oltó természetéről.
21. A lángok nem bántották a bennük járó romlandó állatok testét, és nem olvasztották fel a könnyen olvadó jó eledelt, amely jéghez ha
sonlított.
22. Mindezek által ugyanis naggyá és dicsővé tetted, Uram, népedet. Nem vetetted meg, sőt mindenkor és mindenütt velük voltál!
Vége a könyvnek.
15. fejezet
Szólj hozzá!
Nincsenek hozzászólások