Egyéni gondolatok.
Egyéni gondolatok.
Egy pisztráng úszott felém a patakban
Első gondolatom volt, hogy megfogjam,
De miért emeljem ki őt az otthonából?
Csak élvezetből, vagy kedvtelésből,
Hiszen éhes nem vagyok,
Csak tenyésztett halakat vacsorázok.
Tapossak szét egy hangyabolyt,
Mert számomra nem hoz semmi hasznot?
De ezt sem teszem,
mert még nem ment el az eszem.
Sokat bánkódok is amiat,
Hogy gyilkolni, nem csak embert nem szabad
hanem állatot, mikor nincs rá szükség.
Ha nem ültettem fát, miért vágjak ki egyet is,
Vagy ha nincs szándékomban ültetni mást,
Ha nincs erre szükség.
Miért gyújtsak fel búzatáblát,
hogy csak örüljek a tűznek?
Más munkáját semmibe véve,
Hogy növeljem a kenyér árát.
Miért nem ütnék arcon egy embert is,
Ha rossz szóval illet,
mert annak is van oka,
Ha engem sérteget.
Miért nem lennék forradalmár,
Mert nem az erőszak formál,
Ahogy a Szovjetunió is,
Békés úton széthullott ugy is.
Miért vagyok szabad,
ha korlátok közt is élek,
Mert ha gondjaim is vannak,
Az Isten oltára előtt, várakoznak.
S végül, de nem utolsó sorban,
A világ olyan amivé tettük,
Liliom tiprók, s gerinctelen eszmék,
Természet gyűlölők lettünk.
Isten bocsásson meg nekem,
ha gondolatban tévedtem.
De a változás, emberöltő tanúja lettem,
Sőt mi több, digitális személyiség.
Nem beszélgetünk az igaziról,
szemtől szemben,
Mindenki siet, nehogy elkéssen,
Rohanás a semmiért, hogy még több legyen.
Felette nagy hiábavalóság,
azt mondja a prédikátor;
felette nagy hiábavalóság!
Minden hiábavalóság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése