Érték Isten szemében.
Lukács 15: 7 " Azt mondom nektek, hogy ilyen öröm lesz a mennyben is egy vétkesen, ha az más felismerésre tér, nagyobb öröm ez, mint kilencvenkilenc igazságoson örülni, akiknek nincs szükségük arra, hogy más felismerésre térjenek."
A figyelmes olvasó felfedezi ebben a fejezetben, hogyan tárja elénk az Úr egyszerű példázatokban, mi az, ami értékes számára.
Van -e logikája ezeknek a szavaknak? Valóban, lehet-e nagyobb az Istenhez forduló bűnös öröme, mint a kilencvenkilenc igaznak öröme, akik nyilvánvalóan mindig részesülnek Isten kegyében?
Jézus Krisztus e szavait annak összefüggésében kell szemlélnünk, hogy Ő azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszetteket (Lukács 19:10). Amikor egy bűnbánó bűnösről beszélt, az Úr azt akarta mondani, hogy az ilyen ember felismerte katasztrofális állapotát, ami a többiekről nem mondható el. Ha valóban ennyi igaz ember lenne 99%, az embereknek nem lenne szükségük segítségre, és Isten kegyelmének nem lenne értéke. Ennek az esetnek a tragédiája az, hogy az Úr nagyon jól tudta, hogy egyáltalán nincsenek ilyen "igazak", bár ezt nem közvetlenül mondta.
Aki felismeri a bűnbánat szükségességét, általában irgalomra és megbocsátásra törekszik. Isten örül annak, hogy elfogadja a bűnösöket, akik bűntudatuk terhével hozzá fordulnak. Alkalmassá teszi őket a mennyországba. Ez a bibliai vers lényege az elején.
A bűnös, aki bűnbánatban jön Istenhez, felismeri, hogy Jézusnak meg kellett halnia érte. Ebben az értelemben ő, úgymond, felkelti Isten figyelmét. „Mert a Krisztus is meghalt egyszer vétkekért, az igazságos a hamisakért, hogy benneteket Istenhez vezessen, megölte őt a hús ember, de megelevenítette a szellem.” (1Péter 3:18). Ezért nem kell csodálkozni azon, hogy a menny örül minden bűnbánó bűnösnek.
Nincs egyetlen igaz sem, és mindenki meg van fosztva Isten dicsőségétől. Közismert, hogy Isten nem lát értéket azokban, akik saját erejükből szereznek kegyességnek látszatát. Az történt velük, amit az igaz példaszó mond: "Eb visszatér saját okádására", és "megmosott disznó a sárban hempergéshez". (2Pét 2:22) Az igaz közmondás szerint: "a megmosott disznó", azokat jelöli ki, amelyeket kívülről megmosott Isten igéje, de belül, úgyszólván, lelki húsban maradtak. Általában erősebbek, mint a juhok, mert a természet erejével rendelkeznek, és a húst, testet támasznak teszik. De a győzelem az Úré, mert a juhok, mint Isten tulajdona, a Mindenható égisze alatt állnak. Össze lehet hasonlítani ezzel az erővel? Nem, mert Ő, mint hatalmas Isten, egyiküket sem hagyja cserben, drága áron, Krisztus vére által váltotta meg őket. Isten ezen a prizmán keresztül drága értéknek látja a bűnbánó bűnösöket, akiket már megmosott az Igaz, az egész világ nem méltó egyikéhez sem.
"Akiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen. Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor;"(1Péter 1-5,6,7)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése