Készen vagyok!
Ez a bizonyság igaz, az angliai Keresztény Könyvtár levéltárából.
Fordítás angolból.
Már sok évvel ezelőtt, Liverpool városában - felhős, hideg nap volt reggel - a gőzös kapitánya ereszkedett az utcán a gőzöse irányába. És így figyelmét magára vonta egy kisfiú, aki egy jó étterem ablaka előtt állt; rosszul volt felöltözve és láthatóan éhes.
A kapitány kegyesen a fiú vállára tette a kezét, és megkérdezte: - Mit keresel itt, kicsim?
A fiú szánakozó tekintettel válaszolt: - Ó, uram, csak néztem a finom dolgokat odabent.
Rendben, mondta a kapitány, 30 perc múlva a gőzösömnek indulnia kell; fiam, ha tiszta ruhád, tiszta arcod és fésült hajad lenne, elvinnélek egy étterembe, és rendelnék valami ételt. Ezeket a szavakat hallva a fiú szeretettel és barátsággal teli könnyekkel a kapitány szemébe nézett, gyorsan megfésülte a haját, és bejelentette: - Most kész vagyok.
A kapitány így válaszolt: nos, kicsim, Isten éltessen, gyere velem az étterembe, és reggelizz. Reggeli közben beszélgettek, és így a kapitány megtudta, hogy a fiú négyéves korában elvesztette az anyját, és azóta nem látta az apját se. - És ki törődik veled? - kérdezte a kapitány.
Nyugodt, panaszmentes engedelmességgel teli tekintettel válaszolt: "Amikor anyám megbetegedett, halálakor közölte velem, hogy Jézus gondoskodni fog rólam, megtanított imádkozni és szeretni Jézust."
Ekkor a kapitány szeme könnybe borult, és így szólt hozzá: Öt perc múlva elindul a hajó, és ha rendesen felöltöztél, elviszlek téged szolgának.
Aztán a fiú ránézett, és felkiáltott: Ó, kapitány, most kész vagyok. Megölelte a fiú vállát, és azt mondta: Gyere velem fiam, és mindig a fiam leszel.
Amikor a hajóhoz ért, a kapitány bemutatta őt a tengerészeknek, és azt mondta: vigyázni fog rám, és a neve csak " készen vagyok". Aztán a kapitány ragaszkodni kezdett a fiúhoz. Egy héttel a kihajózás után a fiú megbetegedett; a nagylelkű férfi felvette és karjaiban a kabinjába vitte, rábízva a kezelés a hajó orvosának . Az mindent tőle telhetőt megtett, de hamar kiderült, hogy közel a vég. A fiú állapota rosszabbodott, eljött a nap, amikor a fiú hívta a kapitányt - a vége már közel volt -, és gyenge és vékony hangon közölte vele: „Ó, kapitány, szeretlek, olyan irgalmas volt hozzám. Most mindent elhagyok; Oda megyek, ahol anyám van - és Jézus. Ó, kapitány, látom, hogy anyám rám néz - olyan boldognak tűnik, és látom, hogy az angyalok ilyen gyönyörű himnuszokat énekelnek. Igen, kapitány, Jézushoz megyek! Jézus is szeret téged. Csatlakozz hozzánk a mennyországba! Kapitány, szeretné, hogy Jézus megmentene? Szeretne keresztény lenni?
A kapitány mélyen meghatódott, és remegő hangon válaszolt; Gondolkodtam rajta, és megpróbálok mielőbb foglalkozni ezzel a kérdéssel. "De mikor? - felelte a fiú. Mikor leszel kész? " - „Rendben, mondta a kapitány, nem halogatom tovább a döntéseket.” - „Ó, kapitány, szeretné, ha Jézus is megmentené magát? Mikor lesz kész ? "
A kapitány sírva letérdelt, és felkiáltott: - Most kész vagyok - most kész.
Kicsivel később néhány tengerész érkezett a kapitány kabinjához, és térden állva találta őt imában, nyakát - a fiú karja köré tekerve -, és már kihűlt, elvitte a halál; de a fiú imája nem volt hiábavaló. A végsőkig hűséges rabszolga maradt.
Miután visszatért a szárazföldre, a kapitány elhagyta világi munkáját, hogy az Úr Jézust szolgálja, és hirdesse Isten kegyelmének evangéliumát. Az elveszett bűnösöknek prédikált egy Megváltóról, aki „most kész megmenteni” mindenkit, aki meg akar menekülni, állapotától és társadalmi helyzetétől függetlenül (ApCsel 4-12). Könyörögve a közömböseknek, utalva a rövid földi életre és az örökkévalóság bizonyosságára - akár a mennyben, akár a pokolban. (János 3-36 és 2Korinthus 5-2).
P. S.
Ez a történet és sok más tanúságtétel valóban azt mondja, hogy az igazi hit nem marad gyümölcs nélkül.
Ahhoz, hogy az Úrhoz vezessen valakit, igazán mélyen hinnie kell magában, Jézus Krisztusban, és nem kell aggódnia amiatt, hogy az Úr hogyan tehet minket tanúkká mások érdekében, elvetve minden emberi módszert metódust, amely egyszerűen az értelmünk gyümölcse lehet csak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése