Galileo Galilei-t is eretnekségért állították elő.
Az eretnektől...fordulj el..
Titusz 3:10 " Az eretnek embert egy vagy két intés után kerüld; (Károli) A szakadár embert egy vagy két intés után utasítsd el," (Csia Lajos) fordításában.
Ezt az igerészt azért kellet két féle fordításban feltüntetnem, mert az eretnek szó a régebbi verzió, és ma már inkább a középkor jut az eszünkbe, amikor a keresztények keresztényeket égettek el a máglyán testvéri szeretetből. A szakadár szó pedig ma él, habár a jelentése ugyanaz, de nem von magával gyilkos szándékot csak gyűlöletet egyes keresztények között. Engem a szomszéd katolikus kántor, szakadárnak nevezett, mert más felismerésre jutottam, és gyakorlatilag nyilvánvaló lett, hogy már nem tartozok a katolikus egyházhoz, habár ott kereszteltek meg és ott vagyok bejegyezve, ha nem húzták ki a nevemet. De ma ezt élve meg lehet úszni a testvéreknek már nincs olyan hatalmuk, beleszól a jog és a törvény. De abban az időben a papok voltak a törvény. Még az inkvizíció előtt a világ pogány hatalmasai előszeretettel gyilkolták és üldözték a Krisztus követőit, azután egy kevés nyugalmi időszak következett i.sz. után 313 tól, egész az 1500 as évekig. De ezt mindenki tudja.
Urunk szeretetre tanít, hogy szeressünk és bocsássuk meg az ellenünk vétkezőknek, és inkább legyünk igényesebbek önmagunkkal szemben. Az önmagunk elítélése felmagasztalja Istent és lekicsinyli önmagát. Állandó önelítélésben kell lennünk? Nem! A lelkiismeretünk figyelmeztet, a szívünk és lelkünk irányítója, és ha vétkeztünk vagy igazságtalanul cselekedtünk, a lelkiismeretünk emlékeztetni fog rá. A Szent Szellem hat akkor a lelkünkre. Az ítélet csak azokban marad meg, akik nem térnek el az eretnekségtől, illetve hangsúlyozzák makacsságukat, akik kitartóan hirdetik a saját dogmájukat ezoterikus hitvallásukat, kiragadva a Biblia kontextusából, és bizonyos igazságokon alapulnak anélkül, hogy figyelembe vennék az adott kérdésekkel vagy teljes igazságokkal kapcsolatos kiegészítő gondolatokat. Az ő igazságuk egy befejezett teológia, nem vita tárgya, axióma. Általános szabály, hogy fogalmaik megzavarodnak, és nem csak önmagukat lokalizálják, hanem viták és vélemények nélkül, teljes igazságként mutatják be meggyőződéseiket másoknak. Pál apostol azonban utasítja Titust, hogy ne foglalkozzon ilyen makacssággal. Pál apostol a harmadik fejezetben Titusnak egyszerűen ír erről, és ezzel a tanáccsal az ember megmenekül az állandó viszályoktól.
A törvényről szóló viták „a mi korunkban a dogmákról” az ördög műve, mert el akar tériteni minket a fő dologtól, és ki akarja ütni az igazi talajt a lábunk alól, amelyen az Egyház és minden egyes hívő ember szellemi otthona épűl, vagyis Krisztustól akar eltéríteni.
A cikk elején említett szeretet arra tanít, hogy ne hagyjuk el az Úr Jézus Krisztust, mert a szeretet nem irigykedik, nem verseng nem keresi a magáét stb. és mindaz, ami Neki kedves, ha engedelmeskedünk a Krisztus Szellemének tanácsának és vezetésének. Az Ő akaratától való legkisebb eltérés bánatot okoz. Érdemes ezen az alapon vitatkozni? - Nem éri meg. "Mert valamikor esztelenek voltunk..." De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent, Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által, Melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által; Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint.…” (Titusz 3-4.7).
Isten ezekkel a szavakkal magyarázta el, miről folyik a vita a mai napig. De ne menjünk bele a részletekbe, éppen azért, hogy teret ne adjunk a vitáknak.
Sokszor összekeverjük az Isten iránti buzgalmat az ártatlanságunk bizonyítására irányuló szenvedélyekkel.
Mindenekelőtt meg kell tudnunk, mi tetszik Istennek. De ehhez természetesen magunknak is félre kell tennünk testi késztetéseinket.
Minden, ami a Szent Szellemtől való, minden igaz, és örökli az örökkévalóságot, a testből való emberi bölcsesség itt lesz elhantolva a földön.
A szeretet megjelent Jézus által, de a bűn iránti szeretet nem jelent meg. Ezért még ha szeretjük is az embereket, nem szeretjük az ő bűneiket, elsősorban a sajátunkat kell megutálni. Türelmesnek kell lenned a testvéreiddel szemben, de ne tanítsd kitartóan egy eretneket. Főleg azokat akik valamilyen okból, szakadároknak könyvelünk el, ha elhagyják a "mi" gyülekezetünket. Itt igazából nem is erről van szó. Vagyunk e olyan szellemi magaslaton, hogy meg tudjuk ítélni ki a szakadár? Az eretnek nem a világ vagy pogány fiaira jellemző, hanem a kereszténységen belüli, többször a tanítói, lelkészei egy és más gyülekezetnek. A pogányok nem lehetnek szakadárok, mert nem szakadnak el Krisztustól, mert nem is voltak krisztuséi. De a keresztény, aki nem Krisztus követője, hanem idegen filozófia és kultusz követője, az lehet eretnek, mert nem Krisztus tanítását követi. Na de hagyjuk ezt a gondolatot nyitva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése