Cselekedetek.

 

Cselekedetek.

(Róma 4:4-5)"Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint; Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul."

"Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek. Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt? Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit;" (Jakab 2:19-22)

A Szentírás számos része beszél a hitről és a hit cselekedeteiről. Ahhoz, hogy magunk is rájöjjünk, elemeznünk kell, mit jelentenek a tettek és a hit cselekedetei. Sajnos sok testvér vagy talán hamis testvér ír vagy prédikál, megpróbálva terhet rakni azokra, akik hallgatják őket, különösen azokat tévesztik meg, akik még nem alapozottak meg a hitben. Krisztusban újszülöttek, akik már befogadták Jézus Krisztust a szívükbe, de még a hit kezdeti útján járnak, elmondom nekik, hogy a ti hiteteket már a hit cselekedetének lehet tulajdonítani. Amíg a hited egyetlen lépést sem tett a cselekvés útján, már megigazultál. Mert már megtetted az első lépést, Jézushoz fordultál bűnbocsánatért.  Nem a cselekedetekből vagy a cselekedetek függéséből kapsz jutalmat, hanem Isten munkája által, aki megvalósította számunkra az Isten oltárán az üdvösséget, Jézus Krisztus engesztelő véráldozata révén, amint előre vetítve a Mória egyik hegyén Ábrahám tett, édes fiát kész volt feláldozni Isten akaratából. De ott Isten helyettesítő kost adott: "És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett."(1 Mózes 22,-13). A hit megpróbáltatásai, elvisz minket egy kritikus pontig, ahol a gyenge hit, lehet, hogy visszalép. Emberileg annyira nehéz ez a kegyetlen kérést felfogni Istentől. Elvégre kegyetlen dolgot kért Isten Ábrahámtól. De Ábrahám az apai érzéseit fojtva, felkészült erre az áldozatra. Ez lett a látható bizonysága Istenben való hitének. Végig ment Izsákkal a hegyre, "Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt." Megható kép tárul elénk, el tudunk érzékenyülni mi tagadás. Ha mi ezt látjuk szellemi szemünkel és akiben van egy kis lelki érzelem, annak a szíve is vérzik, ha rá gondolunk a saját gyermekeinkre, megtennénk ezt ugyanúgy?. Testvéreim, most mit gondoltok, hogy Isten kegyetlen, vagy irgalmas és szerető Isten? Én teljes meggyőződéssel mondom, hogy az Atya Istennek vérzett a szíve, mikor elkísérte egyszülött Fiát a Golgota hegyére, végig az úton követve, ahogy Izsákra volt rakva az égőáldozathoz szánt fa, úgy Isten Fia vitte a keresztjét. De neki nem jutott helyettesítő áldozat. Ez a könyörtelen Isten gyermekáldozatot hozott, de miért, mert kedve támadt rá és gyönyörűséget talált benne? Bizony nem, Ő ezt vérző szívvel tette, de miért? Csak azért, hogy te meg én megszabaduljunk bűneinktől és a halál hatalmától, hogy mi a semmirekellők, akik azelőtt utáltuk Krisztust, ne essünk áldozatúl a könyörtelen szenvedésnek. Ezt Ő megtette helyettünk. Ilyen ára van a mi üdvösségünknek, ilyen nagy az Atya szeretete az emberek iránt. Ezt emberi ésszel nem foghatjuk fel. Lehetünk e közömbösek Isten iránt?, vagy lehetünk könnyelműek az életünk során? Nehéz e megtenni az első lépést a szerető Atya Isten felé?, olyan nehéz ezt megtenni, ha hív, hogy megtegyed?, ezt a nehéz utat már megtette Jézus, még nem is születtél meg, Ő már meghalt érted, de fel is támadt miértünk.

 Ez lenne a hit cselekedetei első lépése. Hiszen amit eddig cselekedtél, nem Isten jó akaratából cselekedtél, ahogy Ábrahám se, aki türelmetlenségéből fakadóan Izmailt nemzette a rabszolgalánytól. Meg is lett az eredménye, Izmail leszármozatjai a filiszteusok, Izrael ellenségei lettek a mai napig. Tehát a mi cselekedeteink amik nincsenek átitatva Krisztus vérével,csak kárt okoznak az embereknek.

Ábrahám azonban ezt nem látta előre, de hit abban az Istenben, aki fiút adott neki vénségében, és kész volt feláldozni őt, mert azt ő is tudta, hogy ha meg is hal a fia Isten feltámasztja az utolsó napon. Ez a hitbeli abszolút engedelmesség. De voltak Izraelben, akik Abrahám példáját akarták követni, és saját gyermekeiket égették el az oltáron, abban bízva, hogy ezzel Istennek kedveskednek, lehet, hogy azt remélve, hogy Isten megismétli a megismételhetetlent. A sátáni másolat, az aki hit nélkül utánozza Isten igéjét, sokat ártanak az embereknek, főleg a gyenge hitűeknek. De vajon ez nem a hitetlenség cselekedete? Bizony az amit Jákob írt, hogy semmiképpen az ember cselekedete nem előzi meg a hitet. 

 Sajnos a cselekedeteink néha különösen zseniálisak és kiemelkedőek, de sokszor csak a Sátán tűzijátéka, amitől sokan meg is égnek. Természetesen, miután elhitted, a hit lépései következnek, mint Ábrahám esetében, követte Isten parancsolatait. Ezt az utat a világ fiai nem ismerik, ez inkább intim, mint ismert. A hit cselekedetei azok nagyon személyes dolgok. Ábrahám ugyanis Isten hívására elhagyta szülőföldjét, és várost keresett, amelynek maga Isten volt az építésze. De ahhoz, hogy elérje, el kellett hagynia a korábbi életmódot, elhagyta a bálványokat és a bálványimádók földjét. És ez hitének első lépése. Néha azt gondoljuk, hogy akik hittek azonnal megkapják, amit akarnak, és ez ok a lelkek gyötrésére, ha ez nem történik meg. Ahhoz, hogy Isten kedvében járjhassunk, el kell hagynunk azt, ami undorító Isten szemében. De ez még nem jelenti azt, hogy már elértük, amit Isten akar. De tudjuk, hogy Ábrahám életében nem látta meg a várost ahová törekedett. A hitbeli járás, nem igényli a látható gyümölcsöt, ha vannak is, de ezt nem reklámozzuk.

Elmesélek egy történetet, amit más testvérek meséltek nekem. Ez a történet megbízható forrásból származik.

Egy franciaországi faluban egy férfi hitre tért a XIX. században élt. Mivel ebben a faluban nem volt gyülekezet, keresni indult, és talált egy gyülekezetet az otthonától távol. Sok kilométert kellett megtennie gyalog több falun keresztül, minden vasárnap ezt az utat megtette. Reggel korán kelt, hogy idejében legyen ott, az úton hangosan spirituális dalokat énekelve haladt. A közeli falvakon áthaladva, ahol nem volt gyülekezet, az emberek látván és halván énekét, őrültnek tartották, nem százas ahogy ma szokták mondani. Harminc évig járta ezt az utat. Halála után minden faluban amin keresztül ment, megjelentek az összejövetelek. Akarva nem akarva, hallották az énekét, sokan hitre tértek, de ő ezt nem látta életében, vagyis nem látta meg hite cselekedeteinek gyümölcsét.

Ezzel azt akarom mondani, hogy a hit cselekedetei nem mindig láthatók. Valószínűleg Istenben rejtőzik. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesz mások számára hatékony vagy nyilvános. Igen mi vágyunk arra, hogy meglátjuk még az életünkben a hitünk gyümölcsét, mindent egyszerre és ma akarunk. De Isten próbára teszi a hitünket ez időbe kerül, és az később derül ki, talán csak a mennyben, hogy hozott e gyümölcsöt a hitünk cselekedetei. 

A hit Isten ajándéka, szívünk mélyén nyugszik. Ezt a hitet nem zavarhatják meg esetleges kudarcaink. Jakab levelében a hit cselekedeteiről olvashatunk, de meggyőződésem szerint egyszerűen megigazítja Izrael tizenkét törzsét, akiknek üzent, és nekünk is, hogy senki se dicsekedjék cselekedeteivel. A tettek alapja a hit, mert hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Mert a démonok is hisznek, de cselekedetek nélkül valók. Ha vannak tetteik, akkor azok nem Isten akaratából származnak.

Ez az, ami megtéveszthet bennünket. Krisztus testében különféle ajándékok vannak, és ezek az ajándékok láthatók vagy elrejtve vannak a szemek elől. Mi, emberek képesek vagyunk értékelni a kiemelkedő tetteket. Ha ezek a tettek a hit ajándékai által történnek, akkor ő az Úr Jézust dicsőíti, és nem egy embert.

Láttam olyan evangelizációt, amik megtöltötték a stadionokat, több száz ember, akik bűnbánatra jöttek előre az evangélista hívására, de később kevesen folytatták a hit útját anélkül, hogy elhagyták volna régi szokásaikat, a megszokot helyükön maradtak anélkül, hogy elhagyták volna a bálványokat. De ez sem jel arra, hogy nem tértek hitre, de lehet éppen azok akik ülve maradtak lettek hívők, titokban.

Ezért beszéltem az "őrült" emberről, hogy érezzük a különbséget egyik vagy másik cselekvés között. Isten mindent és mindenkit értékelni fog, ne aggódj, Isten minden gyermeke beteljesíti azt, amit Isten elhatározott számára, esetleg azt, amit mi nem akartunk azelőtt. Jónás példája jut eszembe, de jobb engedelmeskedni az Úrnak, mert ez örömet okoz, örömet a Szent Szellemben, mert a munkás megérdemli a jutalmat, ez az öröm már azelőtt megvan mielőtt meglátjuk cselekedetünk gyümölcsét. Ez a "bolond" gyümölcsöt kapott Istentől, az ilyen “bolondok”, akik életük során nem látták meg a hit gyümölcsét, hanem a Szent Szellem mélyre ható örömét kapták meg, de azonnal, mert tudják, hogy Istennel járnak.

Ebben az írásban lehetetlen minden oldalt vagy hitművet érinteni, azt hiszem, értitek, de a téma figyelmet érdemel. Ha valakit a tétlensége alapján ítélnek meg, vagy nem láthatók a hit gyümölcsei, azzal érvelve, hogy gyümölcseid nem nyilvánulnak meg, például: nem beszélsz nyelveken, mintha a Szellem ajándékának a bizonyítéka lenne, akkor egy rossz társaságba kerültél. stb. Embertől ne várj véleményeket. Ha újjászületett lélek vagy és nem hagyod el a bálványokat a megszokott életedet, akkor biztosan gyötrődni fogsz, mint Lót, Szodomában. Ha újjászületett lélek vagy, akkor mindenhol gyötrődni fogsz, ha nem teszed meg az egyéni hit lépését. NE VÁRD MEG, míg Isten a tengerbe vet. (Jónás könyve alapján.) Minden hívő Isten akaratát cselekszi, tekintet nélkül a körülményekre és az emberek véleményére.

 

A mai versekben nagy örömben részesülünk, mert nem kötelesség szerinti cselekedetekért kapunk jutalmat a mennyben, hanem a hit cselekedetei szerint, amelyeket maga Isten helyezett a szívünkbe értünk. Az első dolog, amit helyesen tettünk, az volt, hogy elfogadtuk Krisztus áldozatát üdvösségünkért. Ez mindenekelőtt a hit legfontosabb műve.