Kövess engem!

 

Kövess engem!

Nagyon gyakran emberek sokasága gyűlt össze az Úrhoz, és követte őt (Mt 4,25, Márk 5-24, 10,46 -Mk 5,21 -6, 33,34). Betegeket gyógyított (Mt 9,35; 11-37, 19,2). Magvetőként Ő elvetette Isten Igéjét az emberek közé (Mt 13-37). A menybe menetele után meghozta gyümölcsét ez a szó? - Vajon néhányan, akik követni akarják Őt, eljönnek Hozzá a maguk személyes módján? Mert ez a fontos. Három követőről lesz ma itt szó.

(1). És hozzá jön egy!

Egy ember, és még azt is mondják róla, hogy írástudó. Teljesen behódolva annak, amit látott és hallott, felkiált: "Mester, követlek téged, bárhová mész" (Mt 8-18,19). Hát nem csodálatos?: "Követni, bárhová mész?" Nem tudja ő, ez az írástudó, hogy ez mit foglal magában? - "A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani. " A legkisebb teremtménynek is van lakóhelye ezen a földön, de Jézusnak ez a bűn által megterhelt föld nem tud  nyugvóhelyet biztosítani. Ő itt egy vándor, elutasított az emberek által, és általuk megvetett, és az út végén itt a földön a feszület volt készítve számára.  Milyen célt fog elérni az írástudó, ha követi Őt? Akkor feltétlenül osztania kellett volna vele - a világ és az emberek elutasítását.

Ezek a szavak kemények, és nem vigasztalnak meg senkit, aki otthonos és kényelmes életet keres itt a földön, és a gazdagságra és a nagy tiszteletre törekszik. Sokan azok közül, akik „azonnal örömmel fogadták az Igét” (Máté.13.20.) elhagyták Őt, és már nem jártak vele.(János 6,-66), amikor meghallották az Úr kijelentését, hogy mit foglal magába követni Őt.

És ha az Úr megkérdezi tőlünk, tanítványaitól ugyanazt, amit a tizenkettőnek is feltett: „Akarsz-e te is elmenni? - Péterként válaszolhatunk -"Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia." (6-68,69)" Hisszük és tudjuk, hogy "hitünk vezetett el minket Isten Fiának ismeretére (Efézus 4-13), és hittel fedeztük fel Krisztus kikutathatatlan gazdagságát. (Ef. 3-8) Igaz, ennek az ismeretnek még csak az elején vagyunk - Isten dicsőségének és szeretetének óceánja partján, látván ezt a végtelen szeretetet, az árat, amit az Úrért útközben el kell hagynunk, most kicsinek tűnik már, mert követjük Őt. Mert ez az Ő személyéről szól, és nem azokról dolgokról, amiket miatta kell feladnunk!

"Uram, kihez menjünk? Nálad vannak az örök élet igéi, és mi tudjuk..." Kijelentéseink - vagyis, hogy "teljes szívünkből követjük az Urat" - nem mondanak ellent viselkedésünknek?  Sokan vannak azok a hívők, akik kezdetben nagy örömmel követték az Urat, majd Démáshoz hasonlóan elfordultak, ismét szeretve a jelen világot "Mert Démás engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván, és elment" (2Tim. 4-10).

Sajnos ez így van. Miért? Mert amikor Jézust és az Ő dicsőségét becsüljük, és amikor ránézünk, akkor "egyszerű hittel" követjük. Amint a tekintetünk eltér Róla, visszatérünk a láthatóhoz (amit korábban már elhagytunk) vagyis a hiábavalóság és a lélek gyötrelmébe " és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!", "Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok?"(Préd 1-14, Gal. 4-9).

 

(2) Őt követve itt van „Jézus másik tanítványa” – vagyis valaki, aki már elkezdte követni Őt – „Jön, és ezt mondja neki: Uram, engedd, hogy előbb elmenjek, és eltemessem atyámat.” (Máté 8-21,22). Így hát meg akarta adni apjának az utolsó tiszteletet. És Jézus nem ért egyet ezzel. A parancsolat: "Tiszteld apádat és anyádat" már nem volt érvényes az Úr tanítványaira ?? Természetesen érvényes, mert ez a parancsolat megtalálható a régi és az új testamentumban. (Mt. 15-14, Ef. 6-1, Ef. 20,12).

De ennek a tanítványnak, az „előbb” szava nem helyénvaló, : „először az apa, aztán Jézus”. Nem túl sok dolog van előttünk, amit meg kell tennünk, aztán ha marad időnk követjük Jézust?: „Először a házastárs, először a gyerekek, először a munka, először a feladat, először a kötelességek és csak azután Jézus. Bizony akkor már fáradtak is vagyunk meg sietnünk is kell utolérni amiről lemaradtunk. Vagy először a mi házaink, aztán csak az Isten háza (Aggeus 1-4).

Sok érvet fel hozhatunk, amit csak tudunk, hogy ebben a világban másképp nem megy, gyúrni kell a sarat – de ha Jézust és az Ő érdekeit a második helyre tesszük, akkor még tévelygünk, és terheltek vagyunk, és ezzel a teherrel nem győzünk Jézus után haladni. És ezzel megszomorítjuk szívét, amely szenvedélyesen sóvárog szívünk után, és akkor nem fogunk tudni olyan közvetítő ként megjelenni, amelyek képesek áldását átadni 

másoknak. Ráadásul az örömünket is elveszítjük.

Akkor e világ gyermekeiként élünk, akiket az Ige „halottaknak” nevez. Mert nem övék az élet, ami Istentől származik. Előbb mindent beszereznek a kényelem és a megélhetés kedvéért, és csak akkor - talán vallási ünnep esetén - nagyon felületes vagy érzelmi helyet adnak Jézusnak. Ez az életmód a melegség tüneteit jellemzi. Ezért mondja az Úr ennek a tanítványnak - az ő tanítványának: „Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak eltemessék halottaikat (Máté 8-22).

Tehát a helyes sorrend: - Először Jézus, aztán minden más. Így fog Ő megdicsőülni. És ami a legfontosabb: soha ne gondoljuk, hogy aki így cselekszik - pl. "mindenekelőtt Krisztus"  kárt szenvedne valamiben. Igaz az is, hogy elveszíti azt amit el kell hagynia. Ugyanis mindent a megfelelő szellemiséggel és azzal az erővel fog megtenni, amit az Úr ad. Annak, aki hisz bennem, amint az Írás mondja, élõ víznek árjai folynak majd belsejébõl. (János 7-38) áldásra, az ő házára, a szomszéd házára és az összes házra.

 Legyen a miénk is Dávid által a 63-9  Zsoltárban kifejezett szavak: „Ragaszkodik hozzád az én lelkem” – (a követés útján.)

(3). „Ezek után pedig kiméne, és láta egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ül vala, és monda néki: Kövess engem!" (Lk 5-27, 33). Lévi a vámszedő, saját érdek szférájában, meg akart gazdagodni, és ezért megpróbálta elfoglalni magát ezzel a pozícióval, nevezetesen a rómaiak adók beszedésével (nagyobb haszonnal önmaga számára), azzal a kockázattal, hogy a zsidók „bűnös vámszedőnek” tekintik, ezért kizárják a zsinagógából.

De most Máté ( Lévi) szíve készen állt az Úrral való találkozásra, és amikor „Kövess engem” hallotta a hívást, mindent otthagyott, felkelt és követte Őt. De nem volt lehetősége (sőt kiváltsága) arra, hogy az Úrral bejárja Júdea és Galilea összes útját, minden helyét. Ugyanis Júdás is elkísérte Jézust minden útján, és szívében mégis megőrizte a pénz szeretetét. Levi esetében nem ez a helyzet. Az Urat követő úthoz való ragaszkodása abban mutatkozott meg, hogy immár az Úr érdekei lettek az ő érdekei is.

Mit csinál most Levi? Hogyan kezdi el követni az Urat? - "És Lévi nagy lakomát rendezett Jézusnak a házában, és sok vámszedő és mások is ültek velük" (Lk 5-29). Levi elkezdte meghívni ezeket a bűnösöket a kollégáit. Tisztességtelenül szerzett vagyonát szétosztotta, amit azelőtt zsugorian kuporgatott össze, most meg Jézus érdekei lettek előnyben. Az örömével osztozni akart másokkal, és a hozzá hasonlókkal.

Jézus azért jött, hogy emberekkel foglalkozzon, betegekkel, akik a bűn miatt betegek; Azért jött, hogy „megtérésre hívja a bűnösöket” (Lk 5-32). Még – „amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk” (Róm. 5-8). Ilyen nagy volt az érdeklődése irántunk! És Lévi, aki ugyanilyen érdeklődést mutatott a bűnösök iránt, magához hívta őket, hogy találkozzanak az Úrral.

Követjük Jézust, miközben hozzá hasonlóan Isten tiszteletét és dicsőségét keressük (János 7-18 és 17-4) ezen a földön; amikor hozzá hasonlóan szeretjük és szolgáljuk azokat, akik „övéi” a világban, de ha közömbösen elmegyünk az elveszett bűnösök mellett, akkor hiányzik belőlünk egy jellemvonás - a fő vonás - Jézus vonása. Nem a túlzott buzgóság se, az erőszakos igehirdetés se, hanem  "Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek: És járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul."(Efézus 5-2).