Az ember bolondsága határtalan.

 

Az ember bolondsága határtalan.

Mikronovella, játszom a gondolattal. Igaz bolondozás.

Tréfás magyar bolondmese vagy → hazugságmese; a három ember elmegy répát lopni. Egyszer megszólal a süket: – Én valamit hallok! Rámondja a vak: – Én valamit látok! Erre megszólal a kopasz is: – Uccu bizony szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk! 

 Bizony ez tréfa valóság tartalommal. Hogy miért valóság tartalommal?- másképpen mondom, a vak mondja a látónak, te rosszul látod, a süket a hallónak te nem jól hallod amit az Isten mond. Vak vezeti a világtalant, a vak a látóra nem bízza magát."Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört... együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják."( Zsoltár 49,- 10,11) Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot." ( Peldabeszédek 9,-9). 

Most meghökkentően hangzik, de igaz, hogy ez a farsangi, karneváli világ, a bolondság birodalma. Csak nézzünk körül, és meglátjuk ha látjuk. Mosolygunk is rajta, mert viccesnek tűnik. Annyi sok bolondságot művel az ember, hogy az már borzasztó és szégyen. 

De felmerül a kérdés, ilyennek teremtette az Isten az embereket? Az Ő képére és ábrázatára volt teremtve. De mi történhetett az emberrel? Mert az ember meg van vezetve egy másik vezérrel. Ha nem hisztek a sátán létezésében, csak körül kell nézni, ha van szemed és látsz. Ha van szemed és mégsem látod, akkor a sötétségben vagy. Akkor mindegy, hogy a verembe vagy, vagy csak úton vagy oda felé, és kézen vezetnek, hogy elne tévedj.

Nem baj, majd a Marson  új életet kezdhet a bolond ember, és az égre nézve majd keresi a az anyaföldet, mert a nosztalgia emészti, a farsangnak vége a karnevál és a bikaviadaloknak is vége, csak a Guinness rekordok könyvét lapozgatja unalmába,hogy milyen is bolond voltam, hogy otthagytam a luciferzum, a pokoli világot, mert a poklot magával hozta, egy poklossabba. Az Isten zsámolyát a földet, a zöldet a frisset, Isten adta paradicsomot, kukkává változtatta. Szemétlerakóvá, a friss levegőt kénes nehézfémessé tette. 

 A 🌙 Holdon a Marson és ki tudja hol, talán ott nincs Isten, nem kell félni az ítélettől, s ha föld már megtelt szeméttel, a Hold 🌙 sötét oldalára nyitnak egy új szemétlerakót, talán azt Isten nem látja meg.

 A halott ember is tud gondolkodni:

 "Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön. Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, amelyeket levágnak. Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela. Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. Szela. Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége; Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána. Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal: Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, akik soha sem látnak világosságot. Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, amelyeket levágnak."( Zsoltár 49,-12...21).

 Hűha, ezt nem én találtam ki, rám ne dobjatok követ, az Istent hibáztassátok, hogy nem tart az ember bolondságával. Pedig olyan jól szórakoznak.

 

Eleget bolondoztam már, elvégre én sem vagyok okos, "Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására.Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme."( Prédikátor.1,-17).