A házunk. (sátrunk)

 

A házunk. (sátrunk)

„Ez legyen a törvény, mikor valaki sátorban hal meg. Mindaz, aki bemegy a sátorba, és mindaz, aki ott van a sátorban, tisztátalan legyen hét napig.” (4 Mózes 19,-14.)

 

Sokunk számára fájdalmas ez a téma, és én személy szerint sem tudok szomorúság nélkül beszélni róla.

A keresztények túlnyomó többségének van gyermeke, vagy unokáik. Itt nem a testi halálról lesz szó, hogy félre ne értsetek, itt a tisztátalan cselekedetekről esik szó és annak rossz következményeiről.

Gyermekek, otthonunkban nőnek fel, ők a nyitott edények a házban, bibliai fogalmazás szerint. Ami az otthonunkban van, ami történik, vagy amit mi magunk teszünk, gondolunk és vallunk, az befolyásolja őket, mint egy nyitott edénybe beleesik minden információ. Legyen az akár szó vagy viselkedés a felnőttek részéről, a gyerek mint egy szivacs a vizet úgy szívja magába. De vannak más eszközök is amit a házban behoztak a szülők, azok ablakok a világba rács nélkül. Az internet. Nagy áldás kell az Úrtól, hogy ezek az eszközök, ha vannak, jó célt szolgáljanak.

Mi, felnőttek feledékenyek vagyunk, és nem emlékszünk rá, hogy valaha gyermekek voltunk. Elfelejtjük, hogy a gyerekek túlságosan fogékonyak és gyorsan mindent megragadnak. Jót és nem jót. Hiszen nyitottak mindenre, hiszen a fejlődés stádiumában vannak.

Még tudatosan sem látják azt, amit mi magunk már nem veszünk észre. És gyerekes módon felismerik, ha a felnőttek ravaszak nem őszinték, ha ezt a gyerekek nem is mutatják ki azonnal. Lehet, hogy nem úgy cselekszünk, ahogy tanítjuk őket. A gyerekek kérdéseket tesznek fel, egészen egyszerűeket, de számunkra néha kényeseket, és nem tudunk tisztán és egyszerűen válaszolni rájuk, hazugságokhoz folyamodunk, mert már nem vagyunk gyerekek, és talán sok becstelen, be nem vallott bűnünk van. Egyszóval megtéveszthetők, de látják képmutatásunkat és azt, hogy nagyon összetettek vagyunk egy egyszerű problémamegoldás kapcsán. Lehet, hogy már gyökeret eresztettünk néhány hamis, idővel szerzett bűnös gondolatban, amik számunkra már alapgondolat, hétköznapi, beágyazva a személyiségünkbe és azt hozzuk ki gyerekeinknek.

Amikor hitre tértem, akkor a kegyelem belépett a házamba, és a házban akkor élők, feleség és gyerekek, látták a változást, és Isten kegyelméből idővel mindannyian elfogadták Jézus Krisztust. De a körülményeknek megfelelően, túlnyomórészt munkával voltam elfoglalva. Házon kívül, sokat voltam üzleti utakon, és nem követem a gyermekek nevelését. Később rájöttem, hogy a dolgok nem egészen úgy vannak, ahogy azt szeretném. De kit okolhatunk ezért? Magamat hibáztattam, mert keresztény létemre egyet mondtam, de mást cselekedtem. Azt, hogy Krisztusban  megfeszítettem a világot, és én Krisztussal együtt voltam megfeszítve a fán, tehát a világ már számomra érdektelen. Erről beszélgettünk, olvastunk, de valójában mást láttak a gyerekek. Alapvetően: "A sátorban haltam meg." Gyermekeim, az Úr gondoskodásának és kegyelmének köszönhetően nem lettek olyanok, mint a világ. De ez nem az én érdemem. De elkezdtek bizalmatlanok lenni irántam, és a szavaim üres szavak voltak számukra. Példa: Amikor felébredtem liturgikus álmomból, megvallottam állapotomat az Úr előtt, és megváltoztattam a hozzáállásomat, mert irgalmas volt hozzám az Úr. De a következmények életem végéig tartanak, amíg csak élek, ha be is fortak a sebek, de a forradás megmaradt. Igaz, nekik is megvan a saját felelősségük, és lehet, hogy ők maguk már nem követik a példámat, mert már van gyerekük. Ha tanultak a tapasztalataimból, akkor minden rendben van, igaz, hogy amit én rendnek gondolok az nem biztos az Úrnál is rend.

Ezt mondom és nem szégyellem, mert megvallottam mindent az Úr előtt, de nagy lecke adatott számomra. A 4Móz 19-ből idézett vers még mindig jó tanácsokkal lát el, ha az a törvény nem is szó szerint alkalmazható. de minden kor számára leír szellemi vonatkozású dolgokat tartalmaz. Meg van írva:

 "És legyen ez számukra örök rendelet." (21. cikk).

Így szól a törvény: „Akkor vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsint, és vesse a tehénnek (vörös üsző) égő részei közé.(az oltáron) És mossa meg a pap az ő ruháit, az ő testét is mossa le vízzel, és azután menjen be a táborba, és tisztátalan legyen a pap estvéig.

Az is, aki megégeti azt, mossa meg az ő ruháit vízzel, és az ő testét is mossa le vízzel, és tisztátalan legyen estvéig. Valamely tiszta ember pedig szedje fel annak a tehénnek hamvát, és helyezze el azt a táboron kivűl tiszta helyre, hogy legyen az Izráel fiai gyülekezetének szolgálatára a tisztulásnak vizéhez; bűnért való áldozat ez. És az, aki felszedi a tehénnek hamvát, mossa meg az ő ruháit, és tisztátalan legyen estvéig; és legyen ez Izráel fiainak és a köztök tartózkodó jövevénynek örök rendelésül.”

Nekünk, keresztényeknek a "valaki, aki tiszta" a pap és közbenjáró a trónon, az Úr Jézus Krisztus. Aki áldozatul lett értünk, nemcsak a bűnért, hanem a mi bűneinkért is. Mi jelenik meg a "vörös üszőben"? Csak is ilyen áldozatot használtak arra, hogy megtisztítsák a szennyezetteket a halott érintésétől. 

„Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek.” (1Korinthus 7-14). Tehát azért ékkeltem be ezt az igeverset, mert itt főleg a gyerekek érdekei vannak előtérben. Mert egy felemás felfogású családban,a gyerekek veszélynek vannak kitéve a lehetséges szülői ellentétek miatt. Azért Pál apostol világossá teszi nekünk, hogy a ház ahol él a család, kegyelem alatt van.

Szülői felelősségről beszélünk. Nem azért, hogy kötelességünk lenne az Úr félelmében nevelni őket, hanem úgy, hogy mi magunk ne szennyezzük be magunkat holt cselekedetekkel. Mert mit sem ér a neveltetésünk, ha mi magunk nem viselkedünk Krisztusban hívőként. Különféle hatások érik általunk a gyerekeket, és ezzel formáljuk a személyiségüket, a gyerekeket, akiknek angyaluk van: „Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orcáját." (Mt 18-10). A gyerekek még nem fogják fel, hogy nekik is üdvösségre van szükségük, azért az őrangyaluk Isten arca felé fordulnak érettük. Ők tiszták Isten előtt, mert annak ellenére, hogy bűnben születtek, mint a bűn örökösei Ádámban, nincsenek olyan tetteik, amelyek könyvbe lettek volna írva:  Jelentések könyve 20,-12 ben láthatjuk világosan, hogy az ítélet a halottakon a fehér trón előtt, nem az ádámi bűn miatt lesz, ugyanis Krisztus azt már felfeszítette a fára, hanem a halott cselekedetek miatt. Ha a gyerekek tudnak gonoszságot is cselekedni, de ők nem teremtettek gonoszságot és nem csináltak rossz cselekedeteket, ami rossz bennük az örökölt a felmenőktől egész Ádámig visszamenőleg. De csak addig ameddig nem ébrednek rá a rossznak tudatára. 

Nézzük meg, hogyan válaszolt az Úr a tanítványoknak, akik „mint a felnőttek” álmodoztak magukról, és az Úr ezekkel a szavakkal tanít:

„Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában? És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt, És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. Aki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában. És aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.” (Máté 18,-1..6. v.).

 

Miért nem vagyunk mi felnőttek olyanok, mint a gyerekek? Mert ami belénk eset gyerekkorunk óta, megszilárdult a gondolatainkban, és nem csökken akaratosságunk az alázatosság irányába, hanem még növekszik. A gyerekek amíg még gyerekek, hamar túllépnek a sérelmeken.

Vannak unokáim, észreveszem, hogy meg tudnak sértődni egymáson, ESTIG. Másnap úgy játszanak, mintha mi sem történt volna.

Nekünk, felnőtteknek van egy "archívumunk", ahol tároljuk sérelmeinket, és ha eljön az ideje, elővesszük és aktivizáljuk a javunkra, esetleg nyerésre és mások fölé emelkedésre. Miért van így? Mert felnőttek vagyunk (nagykorúak) a rosszra, és nem úgy, mint a gyerekek a jóra.

De amikor az ember rájön, hogy megérintette a "halottat" és tudja, hogy ettől tisztátalan lesz, akkor ezt megvallhatja az Úr előtt, és "estére megtisztul". De azt látjuk, hogy hét napig kellett átmenni a megtisztulási folyamaton, mert a halottak (halott cselekedetek) érintése komoly vétség, és megtisztulási időre van szükség. Az Úr azonnal megbocsátott, de gyakorlatilag át kell mennünk vétkeink megtisztításán. Mire való ez? Hogy Isten alaposan megtanítson bennünket, hogy a bűn tudata a szív mélyéig jusson el s ez lehet időbe kerül. Ne csak imádkozz bocsánatért, hanem konkrétan valld meg, hogy felismerted a bűnt amit tettél.

Ezen a világon minden nem múlik el nyomtalanul. Minden bűnünknek következménye van, annak ellenére, hogy megvalljuk és Isten megbocsátja nekünk az Ő nevéért. Az emberiség bűn nyomai örökké láthatóak az áldozati Bárányon, sebei örökké emlékeztetnek bennünket arra, hogy Jézus Krisztus, Isten Báránya itt volt a földön, áldozatul a bűnért és a mi bűneinkért. Ha a bűneink meg is lettek bocsátva Krisztus vére által, de jegyei megmaradnak örökre. 

„És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, ami az Istennek hét Lelke, amely elküldetett az egész földre.” (Jel. 5-6). 

 A dicsőséges mennyei Jeruzsálem világossága nem attól van megvilágítva, hogy falai és utcái fel vannak díszítve drágakövekkel, átlátszó arany utcával, önmagukban ezek nem világítanak, hanem maga Isten világítja és a Bárány a lámpása, csakis azért lesz látható ez a dicsőség, mert Isten Báránya a fényforrás, és mindent bevilágít dicső fényével, mindet amit itt a földön cselekedet aminek jutalmát vette. Az Isten a sátán feletti győzelmének minden azt követő gyümölcse ékesíti a mennyei Jeruzsálem városát, és annak lakói örökké fogják dicsőiteni az Istent.

 

"És a városnak nincs szüksége a napra vagy a holdra, hogy rávilágítson, mert Isten dicsősége megvilágította, és lámpása a Bárány." (Jel. 20,-23)