Szellemi magaslatokon.

 

Szellemi magaslatokon. 

Kedves olvasóim, akik még nem lusták olvasni, az utóbbi időkben az emberek inkább a könnyebb utat választják a videók a hangoskönyveket nézik, hallgatják. Meg kell jegyeznem azért, hogy mióta van írás a mai napig megállta a helyét. Az olvasás jobban alkalmas az odafigyelésre. A digitalizált világ csak egy átmeneti dolog, addig működik amíg van elektromosság, azok az információk amik a szervereken vannak tárolva, azt könnyen el is veszíthetjük, mint a homokba írás a tengerparton,( mennyien szeretnék megtudni mit rajzolt Jézus a homokban, mikor a paráznaság bűnével vádolt asszonyt elé vitték) de a kőbe vésett írások később a bőrre, pergamenre írt szövegek amik ilyen olyan okok miatt többségében el is vesztek az idők során, de amit az Isten akaratából megőrzött, azok átvészelték a sok évezredek megpróbáltatásait. De van egy megbízhatóbb adatközlő, az a Szent Szellem aki közvetlenül szólhat az ember szívéhez, vagy angyalok közvetítésével, aki örök információ bázissal rendelkezik, és ha az írások el is vesztek, azokat emberek által újjá éleszti úgy beszéd formájában is átadva. Az apokrif írások mint az Énok könyve Ézsdrás könyvei stb. is ezt bizonyítják, hogy amit Isten jónak lát azt meg is őrzi az utókor számára. De a Biblia ha röviden is de arra utal, hogy nem lesz mindig villamos energia. Maga az Úr mondja többek között : "Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak". 

De ez csak egy bevezető szöveg. 

"Szeretetéből indítva azonban már eleve különválasztott minket a maga számára a Krisztus Jézuson keresztül, avégre, hogy fiaivá tegyen, ahogyan ezt akarata is helyeselte. Tette ezt kegyelmének magasztalására, mellyel bennünket abban a Szerelmesben megajándékozott. Ebben a Szerelmesben lett ugyanis mienk a váltság, és engedte el az eleséseket az ő vérén keresztül kegyelmének gazdag voltához mérten, mely kegyelmet mindenféle bölcsességben és eszünk járásának igazgatásában nagy bőséggel öntött ki ránk, miután titkos akaratát velünk megismertette. Így felelt meg ez az ő jótetszésének, melyet őbenne az idők teljességének háztartására már eleve kitűzött: hogy a mindenség, mindaz, ami a mennyekben van, és ami a földön van, a Krisztusban egy fő alatt egyesüljön.(Efézus 1,-5..10).

 Már valahol azelőtt megjegyeztem egy írásomban, hogy Pál apostol levelei a gyülekezetekhez azt írja le, amire a legszükségesebb számukra amiben hiányt látott köztük. Az efézusi gyülekezet volt az, akiknek írhatott a Mindenható titkairól, mert ők szellemi magaslatokon voltak,  "Efézusban lakó szenteknek és a Krisztus Jézusban élő hűségeseknek."... "a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket annak megfelelően", ennek az áldásnak megfelelően lehetőséget adott arra, hogy Isten feltárja előttük a választottak helyzetét a mennyei helyzetüket Krisztusban. A Jelenések 2. részében nem fedezhetünk fel semmit ami arra utalna, hogy hűtlenek lettek volna ez iránt, csakis az ami a gyenge emberre mindig is jellemző volt is lesz amíg ebben a testben van. Ne áltassuk magunkat, mi nem tudunk szeretni úgy ahogy az megfelel Krisztus elvárásának: "De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad" .

 

Az Efézus levél a leggazdagabb képet adja nekünk a szentek személyes és a gyülekezeti áldásairól, ugyanakkor bemutatja Isten terveit Krisztus dicsőségére. Magát Krisztust tekinti az egyetlennek, aki mindent egy egészben tart a keze alatt, a gyülekezet fejének, tehát egy test és egy fej. Azt látjuk, hogy a gyülekezet a legszorosabb kapcsolatban áll vele, mivel azok, akik ahhoz tartoznak, ugyanabban a kapcsolatban vannak magával az Atyával, és olyan mennyei helyzetben, amelyet Isten kizárólagos kegyelme ajándékoz neki. Ezeket a vele kapcsolatos kegyelmi módszereket pedig maga Isten nyilatkoztatja ki, két sajátos tulajdonságban: mind Krisztussal kapcsolatban, mind a gyülekezettel kapcsolatban. Ő a mi Urunk Jézus Krisztus Istene az Atya. Ő Krisztus Istene, amikor Krisztust embernek tekintik; és Krisztus Atyja, amikor Krisztust szeretet Fiának tekintik. Az első esetben Isten természete tárul fel, a másodikban pedig azt a bensőséges kapcsolatot látjuk, amelyet azokkal, akiknek megvan az Atya jelleme, és ez összhangban van Krisztus velük való kapcsolatának nagyszerűségével. Ez a kapcsolat az Atyával, valamint Krisztus kapcsolata testével és menyasszonyával, áldás forrása a szenteknek és Isten gyülekezetének, akinek kegyelme a test tagjaivá tett minket.

 Ebben a levélben Isten kegyelme a maga teljességében áll előttünk, és nem csupán az emberi szükségletekkel kapcsolatos bemutatása. Ezért ebben a levélben többé nem esik szó az igazságosságról. Ennek evangéliuma minden korábbi üzenetekben megvolt. Sokat beszél az igazságosságról a Római levél, az 1. és 2. korinthusi levél, valamint a Galata levél. Ezt a kérdést pontosan és átfogóan fejti ki, különösen a rómaiakhoz írt levél. Az ember lelke vagy feltámad vagy elítéli magát, mivel a test így van felöltözve, vagy ujjong újjászületése miatt, vagy keserű a bűntől. Ráadásul ezzel a kérdéssel a galatákhoz fordulva az apostol megerősíti Isten gondviselését az emberrel kapcsolatban, és kiemeli a hívőt a törvényből. Az Efézusi levél célja azonban abszolútabb és közvetlenebb. Ezek semmilyen értelemben nem emberi szükségletek, sem pozitívak, sem negatívak. Itt Isten önmagából és önmagáért indulva kegyelme gazdagsága szerint cselekszik. Ennek megfelelően maga a kezdet, oly feltűnően magasztos, feltárja előttünk azt a nagy igazságot, amellyel az apostol szíve megtelt. „Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola [az apostolságát nem elhívásként mutatja be, hanem „Isten akarataként”, amely szerint apostolnak választotta], szentek, akik Efézusban és hűségesek Krisztus Jézusban...” Megmutatni szándékozik nekünk , ami az ő mennyei áldásában, vagyis legmagasabb kapcsolata a Gyülekezettel, szokásához híven mindig egyéniséggel kezdi. Erre különösen szükség volt – a közösség érdekében áldozatot kell hozni. Ennek elkerülésében azonban még egy megfelelően értelmezett efézusi levél sem segít senkinek. Ilyen vagy olyan formában elferdülhet, ráadásul általános álláspontunk messze nem kerül itt az előtérbe. A összejövetelekről, mint olyanról, az első fejezet végéig egy szót sem hallunk. És csak a 22. versben említi először a gyülekezetet, amely azt mondja, hogy Isten Krisztust „mindenek fölé emelte, a gyülekezet fejévé”.{ szerk.: az orosz zsinati Bibliában - „Egyház”.}, bár ezt megelőzően a szenteket annak tekinti. Mindennek a szellemi hangulata rendkívül szép. Isten bámulatra méltó bölcsességével és kegyelmével elutasítja azt, amit minden földi nézet sugall, miszerint az egyén csak egy részecskéje egy hatalmas társaságnak, amely a legmagasabb jogokat tulajdonítja magának. Nem így van Isten Igéjével. Itt a lélek személyes áldása áll az első helyen. Istennek tetszett, hogy megvilágosít minket, hogy tisztán és világosan megérthessük személyes helyünket és hozzáállásunkat. 

Ha helyesen vannak beállítva ezek a szívünkben, és azok is maradnak, akkor nyugodtan követhetjük, amit Isten a kellő időben megmutat nekünk, de másképp nem.

 Isten előtérbe helyezi a személyes kapcsolatot, nem a kollektív meggyőződésen keresztűl tartja a kapcsolatát az emberrel. Ezt az igazságot hanyagolják el az emberek, láthatóan ez is arra vezetett, hogy a hívők nem Krisztust követik személyesen, hanem ezt másra bízzák, és ízlésük szerint tanítókat választanak maguknak, rosszabb esetben azokat követik akik azt tanítják vagy mondják amit hallani akarnak. De azt is megfigyelhetjük, hogy ha Isten kegyelméből szellemi ajándékokat osztott a Gyülekezetben, az emberek hajlamosak egy vagy több ajándékkal megáldot testvért követni, ez által szakadás vagy inkább kollektivizálás alakul ki. 

  Olyan különbözőek a szellemi ajándékok a gyülekezetben, de ez nem adhat okot a versengésre. Mindenkinek megvan a maga személyes helye a Gyülekezetben, hogy a Krisztus teste növekedjen és ne élvezzen hiányt. Minél jobban vagyunk nyitottak az Isten igéjére, annál jobban tudjuk elsajátítani a helyzetünket Isten gyülekezetében. Minél több áldást ismerünk meg, annál jobban leszünk védve a hamisságtól. Nem fogunk félni attól sem, hogy félrevezetnek: "bölcsességnek és leleplezésnek szellemét adja néktek, melyet az ő megismerése nyújt,". Sokkal bátrabbak leszünk olvasni vagy hallgatni azokat akik nem a mi megszokott környezetünk igehirdetői. Isten gazdagsága és bölcsessége miénk lesz, ahogy ezt Salamon király fiainak mondta :" Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd, Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől".(Példabeszédek 7,-4,5).

 

 Befejezésül olvassuk el a következő 15..19. igeszakaszt: " Ezért miután hallottam arról a hitről, mely nálatok szerte az Úrban, Jézusban van, és arról a szeretetről, melyet az összes szentek iránt tanúsítotok, én sem szűnök meg hálát adni értetek, és imádságaimban megemlítelek titeket, hogy Urunknak, a Krisztus Jézusnak Istene, a dicsőségnek Atyja, annak a bölcsességnek és leleplezésnek szellemét adja néktek, melyet az ő megismerése nyújt, adja néktek a szívnek megvilágosított szemét, hogy tudhassátok, micsoda reménységre hívott ő el, hogy mily gazdag dicsőségű a tőle adandó örökrész a szentek között, mennyire felülmúl mindent az ő nagy hatalma a mi életünkben, akik abban a mértékben hittünk, ahogy az ő erejének uralkodó hatalmát a Krisztus életében munkálkodni láttuk."