Tejeskávé.

 

Tejeskávé.

 A pörkölt kávéból főzött ital az fekete, azért is nevezik fekete kávénak. A tej az fehér, ahhoz ember nem nyúlt az állati termék. A kávé növényi eredetű a tej állati. Ha összekeverjük barna lesz az arányoktól függően. Csakis akkor lesz szürke színe, ha a kávét szénné égetik, de akkor a kávé ihatatlan lesz. Miért kezdtem ezzel a témával, az alábbiakban kiderül.

 Ma már tudjuk, hogy a világ nem csak fekete fehér, hanem ennek a keveréke. Itt nem a teremtés sokszínűségéről van szó, hanem a szellemi ideológiákról, az ember által szénné égetett filozófia és az Istentől származó tiszta fehér igazság, vagyis fény és sötétség keveredéséről. Ettől a világ szürke definícióját használom a továbbiakban. A Teremtés könyve első soraiban olvashatjuk, hogy Isten első dolga volt, hogy azután hogy megteremtette az egeket és a földet, teremté a világosságot. "És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől".

De olvashatjuk még előtte, hogy a föld mélysége színén sötétség volt. "A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett."

Amióta az Isten megtette ezt, hogy a világosságot elválasztotta a sötétségtől, van nappal van éj. De a vak is tudja ha nem is látja a földön van a kettő között szürkület, amikor az egyik a másiknak a helyét átadja. 

Véleményem szerint ez az az ideiglenes állapot, amikor egyik a másikat váltják. Szellemi értelemben véve ez azt jelenti amikor az emberben mindkettő szerepel egyszerre. Az Isten igéje és a hústest sötét romlottságának keveredése. Ezt az állapotot jellemzi Pál apostol a Galatákhoz írt levelében, amikor arról beszél vagy ír a galátaiaknak, hogy: " Azt mondom, Szellemtől ösztökélve járjatok, és a hús kívánságát véghez ne vigyétek". Teljes meggyőződésből mondom, hogy a hívő emberben mindkettő jelen van. Az újjászületés szelleme és a húsvér kívánsága. Ezek egymás ellenségei, ha ilyen harcok dúlnak bennünk, akkor még a szürkeség állapotában vagyunk. De az a jó hír számunkra, hogy a Szellem már bennünk munkálkodik, tehát már túl vagyunk a hitetlenség sötét éjjelén és már előttünk a hajnalcsillag fénye a reggeli világosság hírnöke. A római levélben Pál felfedi a kiutat ebből az állapotból. Se a rómaiakat se minket nem hagy ebben az állapotban, mert az Úr a szabadító, és ahogy a cikk elején olvastuk, szétválasztja a sötétséget a világosságáról: " Én nyomorult ember! Ki fog kiragadni e halálos testből? Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül. Következőleg én, mikor értelmem indít, Isten törvényének teljesítek rabszolgálatot, de amikor húsom indít, a vétek törvényének. Következőleg semmi kárhoztató ítélet nem szól azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak,  mert a Krisztus Jézusban az élet Szellemének törvénye megszabadított téged a vétek és halál törvényétől".

 Tehát Isten már az emberben is kettéválasztja a sötétséget a világosságtól a halált az élettől. Ez az amit a lélekben teszi az utunk során. De Isten előbb megtette ezt amikor Pál apostol ezzel kezdi a galátaiaknak írt levelében: " Kegyelem és békesség szálljon rátok Atyánktól, az Istentől és az Úrtól, a Krisztus Jézustól,  aki vétkeinkért odaadta magát, hogy a jelenvaló rossz korból kivegyen bennünket magának, ahogy azt Isten, a mi Atyánk akarta. Övé legyen a dicsőség az örök korok korain át! Ámen". 

 Ez azt jelenti, hogy kiválasztotta a tejet a szénné égetett kávéból, a szürkeségből kivette azokat akiket a dicsőség fiaivá választott még a világ teremtése előtt, azelőtt, mielőtt a "pincér" összekeverte a feketét a tejjel. 

Most rajtunk áll, hogy megfeleljünk ennek a kiválasztottságnak az eklézsiában. A Szellemet követve, tehát nem a hústest indítását követve. Ez a mindennapi életünkben is kell hogy megnyilvánuljon. Engem azelőtt a kocsmába vezetett a testem, hogy jól érezzem magam, mert ott kerestem a pihenést a kielégülést a lelki fáradalmaimtól.  Az Úr Isten mindent megtett, hogy ettől a sötét, szürke világból kivegyen, meg is tette már akkor amikor még a világra se jöttem, de ebbe az isteni matricába bele kell illeszkedni a földi futásom során. De ezt a természeti ember nem tudja megtenni, hanem a benne lévő világosság teszi meg. Ezt senki nem teheti meg Isten segédlete és akarata nélkül. Azért kell figyelmesnek lennünk, mi és ki irányítja járásunkat, milyen célt követünk és hová vezet az utunk. A sötétségből a szürkeségen át a világosságba. Ennek az életnek előzményei vannak. Ahhoz, hogy ezt a harcot megvívjuk, hogy a jó, de a világ számára szűk útra lépjünk, előbb meg kell látnunk magát azt a szűk ösvényt. Szerintem ez logikus emberileg is. Felismerés és hit nélkül nem lesz világos előttünk az út. A széles utat nem is kell keresnünk azon már rajta vagyunk, rá születtünk. 

 

 Gyerekkorunktól járjuk ezt az utat, amit a szürke árny világ fényes angyalnak álcázott fejedelme a sátán cinkosai által kikövezet. Már olyan merészek, hogy az óvodákban, iskolákba is beteszik a lábukat, azokat környékezik meg élet útjuk elején akik nem estek az abortusz áldozataivá. Sajnos már ilyen viszonyítás kell alkalmaznunk. Tehát akit a sátán nem öl meg a szülők emberségessége jóvoltából, azokhoz elmegy, az óvodába pincérkedni, felkínálva a cukrozott tejeskávét, fiút lányt egybe turmixolva. A szabad választás erőszakos agitációjához folyamodva. Az Antikrisztus nemtelen de mégis parázna, se fiú se lány, és azt akarja, hogy mindenki olyan legyen, aki nem olyan azt előbb utóbb üldözni fogják. Ahogy azt a középkorban a katolikus egyház tette az " eretnekekkel". Hát ilyen ez a világ, de attól függetlenül, hogy milyen ez a világ , Isten elválasztotta és kiemelte belőle az eklézsiát a hűségeseket Isten iránt.