“Ámen” használata.

 

“Ámen” használata.

Először idézek a Wikipédiából. 

 

Ámen ( héberül : אָמֵן , ʾāmēn ; ógörögül : ἀμήν , amên ; arámi/ klasszikus szír : Ґайсися замин , 'amīn ) [1] egy Ábrahámi kijelentés, amely először a héberben található [2] megerősítésében . az Újszövetség . [3] Zsidó , keresztény és muszlim gyakorlatban zárószóként vagy imára adott válaszként használják .[2] Az ámen szó gyakori angol fordításai a következők: „bizony”, „igazán”, „igaz” és „legyen szó”. [4] [5] Köznyelvben is használatos, az erős egyetértés kifejezésére. [2](Common English translations of the word amen include "verily", "truly", "it is true", and "let it be so".[4][5] It is also used colloquially, to express strong agreement.[2]).

De egyszerűben mondom, ha egy ima után mondjuk hogy ámen, ez azt jelenti " így legyen", ha egy prédikáció után mondjuk, akkor " igaz". Tehát mind a két esetben, beleegyeztünk az elmondottakkal vagy írásokkal. Tehát az ámen szó nem pontot jelent a végére, hanem beleegyezést, egyetértést. Áment általában egy ima után azonnal szokták mondani, ha egy szellemben hangzik el. De sajnos a prédikációk után is szokták kimondani, ami nem biztos, hogy helyes. Mert ha a prédikáció nem igaz elemeket tartalmazhat, akkor részesei leszünk a hazugságnak. A Szentírás arra tanít, pontosabban Pál apostol a Korinthusi levélben, "A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg."( 1Kor 14,-29). Itt világosan érthető, hogy arra idő van szánva, hogy a hallgatók megemésszék a mondottakat vagy az írásokat előbb tanulmányozzák, aztán amikor egyeztetnek az igével a Szent Szellem beépíti a szívünkbe. Az ember tévedhet jobbik esetben, de lehet az is, hogy tévtanítást referál a prédikátor. Isten igéje, ha azt bölcsességgel hirdetik, az gondolkodásra invitál, és a gyülekezet építésére szolgál. Ma már nagyobb a tudás, mindenki kezében ott van a Biblia. Nagy baj van ott, ha a hazugságot igazságnak fogadják be. Hangsúlyozom, hogy Isten igéje, az nem a természeti ember igényeit elégítik ki, hanem megfedd, vigasztal és épít. Építi a belső szellemi embert, Isten, Jézus Krisztus dicsőségére. Akkor azt állítom, hogy a felelősség mindenkié, mert ha ezt szisztematikusan jelezzük a prédikátor felé, hogy egyetértünk, akár hamis akár igaz szavakat hirdet, az nagyon rossz irányba viszi magát az igehirdetést és a gyülekezetet. Ugyanis ha hamis, akkor szabad folyást adunk a további hamisságra, ha igaz, akkor piedesztálra emeljük az igehirdetőt. Az optimális eset az, ha nem értünk egyet az igehirdető szavaival, akkor alázattal és tisztelettel iránta kérdőre vonhatjuk, a megfelelő időben az ige által egyeztetve, hogy senkinek ne legyen a saját igaza, hanem csak a tiszta ige legyen a tekintély. Vannak vitás kérdések amiket nem oldhatunk meg azonnal, akkor nem kell vitába szállni, hanem kérni imával Istent, hogy adjon több világosságot az adott igére.

 A gyakorlatban azt vesszük észre, hogy igenis mi is hibázunk azzal, ha nem Isten szellemében cselekszünk még ebben az egyszerűnek tűnő dologban. Gondoljunk csak bele, miért vannak olyan sokan, azok akik mindenben sikeresek és híres tévtanítók a keresztény világban. Nélkülünk nem lettek volna azok akik, mert az emberek tették őket híressé. Mert egyetértenek és számtalan ámennel biztatták őket. 

 Persze hogy mindenki azt gondolhatja, hogy nem az ő dolga, mindenki magáért felel, hogy én csak az igaz tanítóban bízok, és én tudom, hogy ki az én tanítóm és lelkipásztorom, erről nem is érdemes vitatkozni, mert úgy sem jutnánk konszenzusra azokkal akik így gondolkodnak. 

 

 Csak azért írtam ezekről, hogy gondolkozzunk el rajta, nehogy nekem legyen igazam, csakis az Úr adja a megértést, ha eljön az ideje.