...ha feltámadtatok Krisztussal,...
"Ezért tehát, ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent valókat, ahol Krisztus van, Isten jobbján ülve."
A Kolossé 3. fejezete ezekkel a szavakkal kezdődik. A „ha” szó azt jelenti, hogy személyesen kell megbizonyosodniuk róla. A "ha" szót - írja az apostol ebben a levélben többször is. Nem ítéletet mond, és nem elítéli, hanem oktatja a kolossébelieket, mert olyanok, mint a csecsemők, akikben megvan a tudás első zsengéje, tanítja őket, hogy valóban ne álljanak meg a kezdeti úton, hogy nyerjenek és megteljenek Isten akaratának ismeretében, teljes bölcsességben és szellemi megértésben " Ezért mi is, attól a naptól kezdve, hogy ezt hallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy az ő akaratának az ismerete teljes legyen bennetek, minden lelki bölcsességgel és megértéssel együtt," (1f.9). Folytatva a 10. versben pedig teljes mértékben feltárja ennek az isteni rendnek a sorrendjét és gyümölcseit. "..és az Úrhoz méltóan éljetek, mindenben az ő tetszése szerint, hogy minden jócselekedetben gyümölcsöt hozzatok, és gyarapodjatok Isten ismeretében". Avagy az elkerülhetetlen gyümölcsök sorozata, az Ő akaratának beteljesedése. Egy szóval; a gyümölcs az Ő ismerete nélkül lehetetlen. De ha kihagyjuk a nagyon fontos tanácsot "mindenben az ő tetszése szerint" akkor valóban a saját sodrásunkban találhatjuk magunkat, mert akkor másik akaratnak engedelmeskedünk.
Ha Krisztussal feltámadunk, akkor gyakorlatilag minden az új teremtés talajára kerül, és az isteni természet új gondolkodásmódra és rendre állíthat bennünket, mégpedig Isten Igéje alapján. Honnan tudhatunk az Ő akaratáról? Természetesen ez nem könnyű dolog, ami minket személyesen érint, de Isten ismeri minden gyermekének szükségleteit, vágyát és hajlamát. Itt egy nagyon egyéni megközelítés nyílik meg mindenkihez. Anélkül, hogy a részletekbe bocsátkoznék, mindenki, aki Krisztussal feltámadt, közösségben van vele. Nem mindig és állandóan van közössége, hiszen sokat vétkezünk, de ez nem az üdvösség elvesztését jelenti, hanem a közösség idéiglenes elvesztését. Ezt részletezi az 1 János levélben írottak.
Ha Krisztussal együtt feltámadunk; már most élünk és nem halunk meg, mert Krisztus Jézusban örök élet van, mert Őbenne vagyunk, és őbenne senki sem hal meg. De a világ teremtése előtt nekünk szánt jócselekedetek, és ezek a tettek elkerülhetetlenül beteljesednek. Sok kiváló keresztény ennek ellenkezőjét gondolja. Ahhoz, hogy a tettek által megigazuljunk, jó cselekedeteket kell tenni – sokan gondolják így, de az Új- és Ószövetségben nem találom azt, hogy a tettek megelőzik a hitet, következésképpen az üdvösséget. Itt nem arról van szó, hogy a jó cselekedetek vagy a jó tenni akarása ellentétes Istennel. Hit nélkül, vagy szellemi érzéseinkből való kiindulás nélkül nem teljesül be az Ő akarata, de Pál apostol hangsúlyozza, hogy az Ő akaratának megismerése és beteljesítése által, teljes SZELLEMI bölcsességben és megértésben, hogy Istenhez méltóan cselekedjenek! ...gyümölcsöt terem, ebben biztosak lehetünk.
Ha a mennyei Jeruzsálem fel van készítve az üdvözültek fogadására, a menny minden kincsével feldíszített Bárány menyasszonyának lakhelye, Krisztus természetes vonásaira és arra, amit Isten igazán szeret, akkor ma is ezt a rendet és lelki vonásokat kell látni a hívőkben ebben a világban. Ezek a szellemi díszek, amik ékesítik a hívőt Isten előtt, mert minden amit ránk ruház az Isten, az Ő szeretet Fiát tükrözi, és ezek a díszek a mennyei Jeruzsálem dicső kellékei, amiket a Bárány lámpása ragyogja be. Ez az Isten emberrel való kapcsolata bölcsességben gazdag kapcsolata, amit mi itt a földön ésszel nem foghatunk fel. Nem azért, mert megfelelünk az Ő tökéletességének, hanem hogy feltámadtunk Vele, és a természetünk az Övéhez hasonló! Ez a változás a belső ember új életéből fakad, és hat a külső emberre is, de nem fordítva. Ha ma saját állapotunk miatt zavarban vagyunk, és nem találunk csendes békét a lelkünkben, akkor ez legalább annak a bizonyítéka, hogy a Szent Szellem bennünk él és foglalkozik velünk a végső cél elérésére, aki folyamatosan meggyőz bennünket, s addig nyugtalanságot okoz a lelkünkben, ameddig nem juttat újabb és újabb felismerésre a nyugtalanságot okozó gyökerének felismerésére és eltávolítására. Ezt a műveletet a feltámadás ereje a Szent Szellem által teszi a szívekben. A mi dolgunk csak az, hogy állandó imádságban, ami nem egy vallásos tevékenység, hanem a mennyeknek a fentiekhez való éberség és figyelem a közösségben Krisztussal, aki a mennyben az Atya jobbján ül. Ha szellemi gondolkodásunk központja Krisztus és az Ő cselekedetei, akkor mindaz ami a lelki gyötrelmeket okozza megszűnik.
Persze ennek két oldala van, csak röviden megjegyzem, az egyik ami Istentől származik ami a teljesség, a másik amit az ember befogad részben, abban a mértékben amilyen mértékben engedi a szellemi állapota.
Ha nem látunk kiutat önmagunkban, és kételkedünk üdvösségünkben és újjászületésünkben, akkor nem magunkban hanem a fentiekben keressük a megoldást: „.Ezért tehát, ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent valókat, ahol Krisztus van, Isten jobbján ülve.".
Ha a figyelmünket a fentiek, vagyis Krisztus személyiségére irányítjuk, megnyugvást találunk, de ahhoz teljes bizalom és odafigyelés szükséges, mert csak Krisztusban látjuk a feltámadás csodálatos eredményét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése