Semmi és senki nem vész el Isten akarata nélkül.

 

Semmi és senki nem vész el Isten akarata nélkül.

Az Atya vonzása.

 Az a tapasztalatom, hogy ezt a témát a keresztények vagy elhanyagolják vagy kikerülik vagy elhomályosítják, amiről az alábbiakban szó lesz. Nagyon kevesen foglalkoznak az eleve elrendeltség témájával. Pedig ez az a hit ami teljes megbékélést ad a hívőnek. Ez egy alapvető igazság a Krisztus követői számára. Az ember ellensége a sátán igyekszik másra terelni az emberek tekintetét. A tiszta igazságot fel vegyíti hamissággal. Az egyik leggyakoribb hazugság, hogy az ember akaratától függ az üdvösség elérése. De idézek egy Jézus által kimondott igét: 

"Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el;  mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem.  Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.  Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon."

(János 6:37-40).

 Ebben a részben tiszta, félreérthetetlen igazság van kijelentve magától a feltámadás Urától. 

 A hit kérdése, ami már közhellyé vált, mert az ördögök is hisznek, de őket az Atya nem vonzza magához. Itt egy nagyon lényeges igazságot vetett fel az Úr. Ezt az igazságot sok szeméttel borítják be az úgynevezett igehírdetők. 

 Az emberek azzal vannak megtévesztve, hogy nem a teljes igazságot hirdetik nekik, hanem a részigazságokat amit teljes igazságnak vallják. Azt mondják amit az emberek szívesen meghallgatnak, emberek kedvében járnak. Az Isten határtalan szeretetéről a bűnösök iránt, elhalgatva vagy bagatelizálva a szeretettel egyben járó igazságot. A szeretet az igazságtól elválaszthatatlan. Mert a szeretet életet ad az igazság meg megtartja azt. Ezért is tömörülnek a keresztények különböző tanítások és tanítók köré, mert azonos, rokon szellemiség vonzza egymást. Ez egy nagy próbakő az Istent félő lelkek számára, gondolom elgondolkodtató. De igaz a Szent Szellem vonatkozására is, de ez a vonzás az Atyától van. Az ember magába véve egocentrikus, ami az ádámi természetét illeti. Azt akarja hallani ami őt igazolja, nem szívesen hallgatja azt ami kellemetlenül érinti. Pedig az Isten szent szava, nem kíméli az ember egóját. Az is a célja, hogy összetörje szívét, hogy annak helyébe egy új szívet adjon, ami Istenért dobog.

De azt tudni kell, hogy Isten nem hibázik semmiben. Az Atya vonzása Krisztushoz az csalhatatlan. Senki nem vész el akit az Atya kiválasztott még a világ teremtése előtt. De hozzá kell tennem, hogy ez titok számunkra, nem tudhatják előre azok akik kegyelemben részesültek, mi alapján döntött így az Úr, csak a felszínen válik láthatóvá. Erről szól az evangélium, hogy azok akik befogadják az evangélium örömhírét, azok Istentől ujjászülettek. Lehet, hogy göröngyös utakon közeledik Istenhez, netán félre van vezetve, de a szív ismerője, Isten nem hagyja a választottait a kárhozatban. Ezért is tanít minket az Isten, hogy szeressük a felebarátainkat, legyünk türelmesek mások iránt, mert mi sem vagyunk jobbak másoknál. Csakis az Isten kegyelméből választotta ki azokat akik örök életre vannak szentelve, ez nem mi tőlünk van." Senkinek nincs arra hatalma, hogy hozzám jöjjön, csak ha az Atya vonja"(44v.)

Ellenkezhet e a hívő kitartóan az Atya vonzásának? A válaszom az, hogy személyét válogatja. Mert ha a szív az Úrért dobog, az Krisztussal egy ahogy az Atyával, mert egy az Isten, előbb utóbb megbékél Krisztusban vagyis Istenben. Ha mégis sokáig ellenkezik, annak is célja van. De a megváltás már előre megoldotta ezt a kérdést, már akkor mikor meg sem születtünk. Kirekesztő gondolat ez?- nem, mert Isten feltárja előttünk a megváltás titkát, hogy az ne legyen titok senki számára. És mégis megosztja az embereket. Ez egy olyan gondolat ami nem ismer középutat. 

Fontos tényezőt jelentett ki Jézus a farizeusok előtt. " Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen".   A tömeghez szólva Jézus erre ezt mondta: " Ám én megmondtam néktek, hogy bár láttok, mégsem hisztek".(36.v).

 Ez egy fontos megjegyzés ebben a témában. Bizony akkor az emberek valóban látták Isten Fiát testileg, és mégsem hittek neki, ugyanis nem volt testileg különb másoknál. De a cselekedetei bizonyították Isteni mivoltát. Ma már nem ismerjük Krisztust testileg. Annak ellenére, hogy sok keresztény felekezet nem finnyáskodik testi ábrázatát tisztelni, ami egy nagy tévedés és undorító jelenség. Pál apostol szavaival élve, idézem amit mondott az athéniaknak: "Amikor ugyanis körüljártam és megszemléltem a bálványképeiteket, egy olyan oltárra akadtam, amelyen ez a felirat volt: Az ismeretlen istennek. Nos, akit ti nem ismertek és mégis tiszteltek, azt hirdetem én nektek". Bizony a görögök több istent tiszteltek, és megvoltak a különböző jelképeik. Ha ma ezt az utat követnénk, egyszerűen bálványimádók lennénk. De csavarok egyet a gondolatban és a mára aktuális jelenséget így írnám le : " Amikor ugyanis körüljáttam és megszemléltem a szentképeiteket, egy olyan oltárra akadtam, amelyen keresztre felfeszített Krisztusnak vélt bálvány láttam. Nos akit ti nem ismertek és mégis tiszteltek". Mert aki ezt tiszteli nem ismeri Istent. Ez egy kemény, sarkos megállapítás, de igaz. 

 De mégis hogyan láthatjuk a Fiút. - " aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon". A hívő Krisztusban, Isten a Fiú személyiségében láthatja Istent. Akit szellemi látással áldott meg Isten, az igaz természetében ismeri fel és látja a Fiút. Istent senki nem látta soha a Fiú jelentette ki. Aki ismeri a Fiút az ismeri Istent. Itt nagyon lényeges a Fiú mint Ember fia kifejezés, mert ez az a nagy kegyelem Istentől, hasonlatossá vált a teremtményeihez. Ez Isten felfoghatatlan bölcsessége, hogy ember képét vette fel. 

" S azt is tudjuk, hogy Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük azt, aki Igaz. Mi őbenne vagyunk, aki igaz: az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.(1 János 5,-20). Tehát már nincs semmi akadálya annak, hogy megismerjük azt aki Igaz. Ez teljesen ellentmond a festett, faragott, szoborba öntött Krisztus ábrázolásának. Ezt nem lehet félreérteni vagy félre magyarázni. Akinek van szellemi látása az látja a Fiút, a felismerés útján gazdagodva Istenben. Nincs erre semmi kifogás, hogy buta vagy balgatag az ember, mert Isten az ostobát is bölcsé teszi, ha akarja. Ne takarózunk a velünk született tökéletlenségünkre hivatkozva. Ami igaz is, hogy testileg tökéletlenek vagyunk, de az Isten ismeret nem a mi okosságunktól függ, hanem a teljes Istenhez való szeretetből, mert aki szereti Istent az a parancsolatait is megőrzi, mert ismeri az Igazat. Ebben gazdagodhat Isten gyermeke. Ez a folyamat itt kezdődik a földön a tökéletlenségben, és örökké a mennyeknek országában folytatódik végtelenül Isten megismerése. Most részben van a tudás, de eljön az idő, amikor az Úr feltámasztja hamvaiból azokat akik hittek az Úr szavában és képesek voltak megismerni őt szellemi látásukban. 

Vigasztalásul azt üzenem, hogy, áldja meg az Úr minden olyan hívőt, akit az Atya vonza szívével, hogy megszabadítsa őt e világ rabságából. Idézek egy bátorító mondatot: "Hanem amint írva van: »Amit szem nem látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik szeretik őt".(1 Kor 2,-9)