Négy gondolat egyben.

 

Négy gondolat egyben.

"Nem­de öt ve­re­bet ad­nak két fil­lé­rért? És egyi­kük­ről sem fe­led­ke­zik meg Is­ten. Nek­tek pe­dig a fe­je­tek haj­szá­lai is mind szá­mon van­nak tart­va. Ne fél­je­tek azért, sok ve­re­becs­ké­nél drá­gáb­bak vagy­tok". (Lk 12, 6-8)

 Az Úr ezekkel a szavakkal nyugtatja meg a tanítványok lelkét, hogy ne féljenek. De ez ugyanúgy érvényes az összetört szívűekre mindenkor. A sok megpróbáltatások a sátán dinamikus támadásai a kísértések ezek mind félelmet okozhatnak. A zsenge szívű frissen megtért hívő még nem rendelkezik Isten fegyvereivel, ugyanis Jézus mint kis gyermeket tartja az ölébe. Az Úr nem küldi az ilyeneket a farkasok közé. Sokkal több szüksége van mindazoknak ezekre a megnyugtató szavakra, akik éppen hogy megtértek tévelygésükből. De a hit harcosának is szüksége van erre, mert minél erősebb a hit anál keményebb az ütközet Isten ellenségeivel. 

 Ezzek a szavak is amit fent idéztem, tudatosítja bennünk, hogy Jézus a mi Urunk minden hajszálunkat számba veszi, ez azt jelenti, hogy teljes egészében ismer de nem csak ismer hanem mindent kezében tart. Az ige hatóságával tudatunkba vési, hogy minden ami történik velünk az Ő akarata és jósága szerint történik. Ez a 12. rész Lukács evangélium szerint erősíti meg a szívünket. 

 Az Úr szavai balzsam a szívre, ugyanis olyan alázattal és hozzánk hajolva teszi ezt, hogy egy emberi barát sem teheti meg aki magas pozíciót foglal el. A világ teremtője aki teremtette a földet és az egeket olyan kapcsolatban van az övéivel, hogy barátoknak nevezi őket. Hát nem csodálatos a mi Istenünk? És azt akarja, hogy mi is elfogadjuk őt nem csak hatalmas Istennek félelemmel teli szívünkkel, hanem mint hűséges barátnak fogadjuk, akivel minden titkot megoszthatunk. 

"Mint barátaimnak mondom nektek: Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak. (Lk 12, 4)

"Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondtalak, mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam nektek". (Jn 15, 15)

 

"Er­ről is­me­ri­tek meg az Is­ten Lel­két: ame­lyik lé­lek Jé­zust test­ben meg­je­lent Krisz­tus­nak vall­ja, az Is­ten­től van; és ame­lyik lé­lek nem tesz val­lást Jé­zus­ról, az nincs Is­ten­től, és az az an­ti­krisz­tus, amely­ről hal­lot­tá­tok, hogy el­jön, és már most a vi­lág­ban van. Gyer­me­ke­im, ti Is­ten­től vagy­tok, és le­győz­té­tek őket, mert na­gyobb az, aki ben­ne­tek van, mint az, aki a vi­lág­ban van. Ők a vi­lág­ból va­lók, azért a vi­lág sze­rint szól­nak, és a vi­lág hall­gat rá­juk. Mi Is­ten­től va­gyunk: aki is­me­ri Is­tent, az hall­gat ránk, aki nem Is­ten­től van, az nem hall­gat ránk. Er­ről is­mer­jük meg az igaz­ság lel­két és a té­vely­gés lel­két." (1Jn 4, 2-5)

Krisztus hús és vér, testben megjelent Isten, aki annyira megalázta magát, hogy a halál völgyébe ereszkedett mint ember a bűnös ember képében, elhagyva a mennyei dicsőségét fenn a mennyekben. Ez a Fiú aki örökkön örökké létezet, és a teremtés az Ő képére lett teremtve. Így lett Emberfia, aki felfoghatatlan bölcsességét ember nem tudja tökéletesen megérteni. A Teremtő a teremtményétől született erre a világra. Talán ez fejezi ki leginkább mindazt, ami Isten szeretetében megnyílvánult az emberek iránt. Ennek eredményeképp, személyesen megmutatta az Atyát, elhozta magával a teljes igazságot amit az Atyától hallott mint ember, alárendelve a testet az Atya akaratának. Krisztus nem egy második Isten a sorban, hanem a megtestesült Isten mint megváltó Krisztus aki fel tudta venni magára a mások és a világ bűnét a testben, hogy a bűn az ádámi bűn halála és vére által el legyen rejtve az örök halál birodalmába. Aki hisz ebben azok mind Istentől vannak. Ez egy nagy bizonyíték számunkra és a látó világ számára, a vakok nem látnak a siketek nem hallanak, mit mondanak az apostolok írásai. A világi ember hallgatja a világiakat, mert az a saját nyelvén beszél, rokon lelkek egymást vonzzák.

 De ti akik elfogadtátok Krisztust mint Istentől jövő Megváltót, ti legyőztétek a világot, nem a mi diadalunk hanem Krisztusé, és akiben él Krisztus Szelleme az mind az Övéik. És azok akik elfogadták Isten felfoghatatlan ajándékát, azokban él Isten Szelleme. Azok tanulnak magától az Istentől az Atyától az apostolok tanítására hallgatnak mert most már szellemük amit Istentől kaptak, kontabilis Isten az apostolokon keresztűl hirdetett igével. Ha gyengeségben is, mert a test gyenge elviselni Isten dicsőségét, de a szellem erős ami Istentől szállt alá, hogy bennünk éljen, megerősíti a mi szellemünket, hogy egyenesen tudjunk járni nem tévelyegve. Mindezt kegyelemből teszi Isten, most már a mi Atyánk, atyja minden jónak ami alászállt ebbe a bűntől terhelt világba. 

"Sze­re­tett test­vé­re­im, ne té­ve­lyeg­je­tek: min­den jó ado­mány és min­den tö­ké­le­tes aján­dék fe­lül­ről való, és a vi­lá­gos­ság Aty­já­tól száll alá, aki­nél nincs vál­to­zás vagy vál­to­zás­nak ár­nyé­ka. Az ő aka­ra­ta szült min­ket az igaz­ság igé­je ál­tal, hogy te­remt­mé­nye­i­nek első zsen­gé­je le­gyünk". (Jak 1, 17-18)

 

"Mert ré­gen mi is esz­te­le­nek, en­ge­det­le­nek, té­vely­gők, kü­lön­bö­ző kí­ván­sá­gok és él­ve­ze­tek rab­jai, go­nosz­ság­ban és irigy­ség­ben élők, gyű­löl­tek és egy­mást gyű­lö­lők vol­tunk. De ami­kor a mi üd­vö­zí­tő Is­te­nünk jó vol­ta és az em­be­rek­hez való sze­re­te­te meg­je­lent, nem a vég­hez­vitt igaz cse­le­ke­de­te­ink alap­ján újí­tott meg, ha­nem kö­nyö­rü­let­ből men­tett meg min­ket az új­já­szü­le­tés für­dő­je és a Szent­lé­lek ál­tal, akit ki­töl­tött ránk bő­ség­gel a mi üd­vö­zí­tő Jé­zus Krisz­tu­sunk ál­tal, hogy ke­gyel­mé­ből meg­iga­zul­va örö­kö­sök le­gyünk az örök élet re­mény­sé­ge sze­rint". (Tit 3, 3-6)

"En­nek let­tem szol­gá­já­vá Is­ten meg­bí­zá­sá­ból, ame­lyet rá­tok néz­ve adott ne­kem, hogy be­tölt­sem az Is­ten igé­jét, még­pe­dig azt a tit­kot, amely el volt rejt­ve örök idők­től fog­va és nem­ze­dé­kek óta, most pe­dig ki­je­len­tet­te az ő szent­je­i­nek, akik­nek Is­ten tud­tul akar­ta adni, hogy mi­lyen nagy a po­gá­nyok kö­zött e ti­tok di­cső­sé­gé­nek a gaz­dag­sá­ga, hogy ben­ne­tek van Krisz­tus, a di­cső­ség re­mény­sé­ge". (Kol 1, 26-27)

 Ezekben az idézet sorokban láthatjuk, ha nem is mondja ki itt, de máshol olvashatjuk, hogy Isten előbb a megtérés által, Istenhez fordulás követően veszi kezdetét a megszentelődésünknek. A Szent Szellem ereje által lehetséges az, hogy megmeneküljünk önmagunktól, mindattól a belső romlott szellemektől aminek a gyümölcse a fent írottakban jelenik meg. Itt is és máshol is látjuk, hogy Isten jóvoltából és könyörületből fakadóan mentheti meg mindazokat, akiknek tudtul adta eme titkokat, hogy a Szent Szellem fűrdője által az újjászületés eredményeként, új felismerésre térjenek mindazok akik Isten jóvoltából és könyörületéből Krisztusban elfogad. 

 Azokon könyörül meg akik szenvednek lelkükben amiatt, hogy nem tudnak megbékélni önmagukkal, nem tudnak megszabadulni a bűneiktől és annak következményeitől, hiába szeretnének. Ezeken az embereken könyörűl meg Isten, ezek az emberek a kiválasztottak. Az önteltek a saját szemükben igazak nem kapnak kegyelmet, mert nem Istennek engedelmesek.

 Az Úr nem az igazakért hanem az elveszettekért jött ebbe a világba, hogy megszabadítsa, kiragadja a sátán karmai közül és magába fogadja mindazokat akik lelkük mélyén szükségét érzik a gyógyulásra. Ez egy titok volt amit Isten önmagában rejtett a Krisztus halála és feltámadása követően a mennybemenetele után, amikor a Szent Szellem kiáradt a gyülekezetre. Mindazok akik hit által elfogadják Isten Krisztus véráldozatának szükségességét örökösei lesznek a hit által, " hogy ke­gyel­mé­ből meg­iga­zul­va örö­kö­sök le­gyünk az örök élet re­mény­sé­ge sze­rint".

És ez nem tőlünk van nem a mi jóságunktól , hogy senki ne dicsekedjék, hanem az Isten kegyelmétől akarata szerint.

 

"Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket". (Zsid 10, 14)

 Hogyan lehet az, hogy a bűnös ember tökéletessé váljon? Ha magunkra meg magunkba nézünk, még az öntelt büszke ember is néha meglátja, hogy tökéletlen. Azzal a különbséggel, hogy ha meg is látja, keresi az önigazolást, meg is feddi önmagát, nem így kellet volna csinálnom, hibát követtem el. ( Júdási gondolkodás) A Szentírás szerint minden ember bűnben született, nincs mentség, az emberiség elvesztette Isten dicsőségét. Olyannyira, hogy teljes vakságban botorkál, ebben a vakvilágban. Lámpásokat gyújt magának, de mégis azt látja, hogy nincs semmi ami tökéletes lenne ebben a világban. Sem magunkban főleg másokban nem fedezzük fel a tökéletest. 

 Akkor hogyan lehet az, hogy Isten mégis tökéletesnek látja a megszentelt embert és nem a feltámadás után, hanem itt és most, a bűnös testben járókat.

 Az Atya aki soha nem hagyta el az embert a saját tulajdonát, akkor sem amikor a feszületre volt felszögelve Krisztus a Megváltó Isten szerepében. Az isteni szeretet fejeződik ki a Krisztus szenvedésében, de nem a testi hanem a lelki szenvedésében. Ez oly érthetetlen a büszke ember számára, hogy butaságnak véli, sehogy nem tudja azt elfogadni, hogy Jézus szerette az ellenségeit is, "Jézus pedig azt mondta: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!" (Lk 23, 34).

 Ez a tökéletesség jellemzi istent. De az embert nem.

 Isten, Krisztus szenvedése és vérével hintett megszentelése által látja tökéletesnek azokat akiket elhívott megszentelt és üdvözített, ezt mindent a tökéletes Krisztus áldozati vére által tette lehetővé. Isten az ilyen embert tökéletesnek látja, mert ha nem így lenne, egy teremtés sem férne a közelébe. Éspedig ez megvan írva "Mert Is­ten va­la­mennyi ígé­re­te őben­ne lett igen­né, és őben­ne lett ámen­né az Is­ten di­cső­sé­gé­re mi­ál­ta­lunk. Is­ten az, aki min­ket ve­le­tek együtt Krisz­tus­ban meg­erő­sít és fel­ken. Ő pe­csé­telt el min­ket, és a Lé­lek zá­lo­gát adta szí­vünk­be. (2Kor 1, 20-21).

"Nincs te­hát már sem­mi kár­hoz­ta­tá­suk azok­nak, akik a Krisz­tus Jé­zus­ban van­nak, mert az élet lel­ké­nek tör­vé­nye Jé­zus Krisz­tus­ban meg­sza­ba­dí­tott té­ged a bűn és a ha­lál tör­vé­nyé­től. Mert ami a tör­vény­nek le­he­tet­len volt, mi­vel erőt­len volt a test mi­att, azt tet­te meg Is­ten, ami­kor a bűn mi­att el­küld­te az ő Fiát a bű­nös test­hez ha­son­ló for­má­ban, és el­ítél­te a bűnt a test­ben, hogy a tör­vény igaz­sá­ga be­tel­je­sül­jön ben­nünk, akik nem test sze­rint já­runk, ha­nem a Lé­lek sze­rint. (Róm 8, 1-3). 

 Aki Krisztusban van az mind tökéletes Isten szemében és ez nem a mi akaratunk vagy eredményünk, hanem a szerető Isten akarata tette mindazokat tökéletessé akik a Szellem szerint gondolkodnak és járnak. Attól függetlenül, hogy testünkben nem mindig vagyunk a magaslatokon. De Isten előtt ez állandó állapot, mert már most fel vannak helyezve azok akik Krisztus szenvedése és vére által megszentelődtek a mennyben való alkalmasságra Isten színe előtt.

"Mert ez volt mél­tó ah­hoz, aki­ért van a min­den­ség, és aki ál­tal lett a min­den­ség, hogy üd­vös­sé­gük fe­je­del­mét, aki sok fiat ve­zet di­cső­ség­re, szen­ve­dé­sek ál­tal te­gye tö­ké­le­tes­sé. Mert a meg­szen­te­lő és a meg­szen­tel­tek mind egy­től szár­maz­nak, ezért nem szé­gyel­li őket test­vé­re­i­nek ne­vez­ni, ami­kor így szól: Hir­de­tem ne­ve­det test­vé­re­im­nek, a gyü­le­ke­zet kö­zös­sé­gé­ben di­csér­lek té­ged". (Zsid 2, 10-11)