Parancsolj Uram!
"Péter pedig így válaszolt: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vízen." (Mt 14, 28)
Ezt a rövid részt kiragadtam a teljes szövegből, abból a megtörtént eseményből amiről most szó lesz, csakis azért, hogy tömören erre összpontosítsuk a gondolatainkat. Van egy régebbi írásom erről, itt található meg, https://mindenbenkrisztus.blog.hu/2021/08/27/uram_tarts_meg_engem
Amikor meglátták az Urat járni a tengeren a tanítványok, félni kezdtek. Hiszen ki nem félne ha meglátna valakit olyan módon ami ellentmond a természet törvényének. Nem ismerték meg Jézust és Péter ki is mondja "HA te vagy". Azonnal bizonyságot kérve Jézustól, hogy ha ő az akkor parancsold meg nekem, hogy elmenjek hozzád a vízen. Ebben az egy mondatban kiderül Péter lelkiállapota.
Először az a hite nyilvánult meg, hogy Jézus az Úr akinek minden lehetséges. Másodszor az, hogy amit akart azt nem azért akarta mert ő is ennek a csodának az élvezője akart lenni. Nem magát a jelenséget szerette, hanem az Úrat akihez menni akart. Harmadszor az, hogy kész volt elhagyni azt az egyetlen aránylag biztos helyet amibe remélhetett biztonságot a háborgó tengeren. Ez volt a hajó amiben eveztek a tanítványok. De Péter kész volt elhagyni azt a fizikai támaszt, a szíve vágya és hite is megvolt, hogy az Úrhoz menjen. De figyeljük meg, hogy mit és hogyan mond, ez az ami feltárja ragaszkodását ahhoz a személyhez aki nem csak Mestere hanem az Ura. Ezért mondja ki, PARANCSOLJ, hogy hozzád mehessek a vízen.
Ez nem egy megszokott helyzet, mert le kellett győzni a fizikai törvényeket, amit egy ember nem tud megtenni. Ez egy olyan akadály amit csakis a hittel lehet áthidalni az Úr fennhatósága által, de nem maga a tény, hogy járni tudjon a vizen, hanem a cél, hogy az Úrhoz mehessen. Péter egy egyszerű halász aki jól ismerte a tengert és annak veszélyeit, de itt semmi sem gátolhatta meg, hogy az Úrhoz menjen. Ez ránk is vonatkozik, hogy ha a szívünk az Urat szereti és kíván közelebb lenni hozzá, akkor legyünk készek kilépni a komfortzónánkból, ami esetleg biztonságot adott a világ veszélyei közepette. Ez nem csak az otthon melegét jelenti a biztos családi légkört az egzisztenciális biztonságot, hanem mindent amiben hisszük, hogy életünk támpontja lehet.
Bizony itt ez nem azt jelenti, hogy gyere Uram a házamba a gyülekezetünkbe, a hajónkba, hanem parancsolj, hogy kész vagyok mindent hátrahagyni és kilépni a testvériség környezetéből a háborgó világba, hogy hozzád közelítsek emberi támaszt elhagyva, csakis a te parancsod és fennhatóságod alatt járjak, legyőzve minden akadályt ami elválaszthat az Úr közelségétől. A cél több mint nemes, ez egy magas felhajtóerő amit csak is az Úr engedhet meg. Itt nem a megtérésről van szó, hanem a teljes átadásunkról az Úrnak hit által, a teljes bizalom ami ha meginog a megpróbáltatások során, elveszíti erejét. Nem tart meg a vizen. Aki erre az útra vágyik annak tudatában kell lennie, hogy az Úr nélkűl az Ő engedélye nélkül ki se teheti a lábát a biztonságot nyújtó komfortzónából, ugyanis azonnal elborítják a háborgó tenger habjai. Ha nem kap engedélyt az Úrtól, a mély vizek nem tartják fenn az ilyen embert, mert nem az Úr akaratát teljesíti. De ha minden összhangban van, akkor csak egy rövid parancs hangzik el az Úrtól." Ő pedig azt mondta: Jöjj! Erre Péter kiszállt a hajóból, és a vízen járva Jézus felé tartott". (Mt 14)
Ezt a parancsot kell meghallania annak aki az Úrhoz akar menni, aki nem mondja, hogy ne gyere, hanem "Jöjj". De csak annak válaszol akiben megvan a hit, csakis annak ad engedélyt, hogy nem természetes úton közeledjen hozzá, hanem teljes hit által nem véve számba a veszélyek lehetőségét, ha kell élő áldozattá válni Krisztusért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése